Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Dimitri Grigorenko, Grace Washington, Nathan Graham

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Szept. 16, 2015 5:41 pm Keletkezett az írás



szavak száma: 315 || zene: https://www.youtube.com/watch?v=RzjvN3mwBQI || megjegyzés: Remélemmm kezdőnek megfelel *-*

Bűntudat… Ez egy olyan szó, aminek nagy súlya van. Több mint két hónapja történt az eset, hogy teherbe estem egy ezer idegen embertől. Még a mai napig alig hiszem el, hogy képes voltam olyan sokat inni egy ismeretlennel, még ha vigasztalni is próbált. Az meg csak a pláne, hogy le is feküdtem vele. Sosem voltam híve az egy éjszakás kalandoknak, fogalmam sincs mi üthetett belém, amikor hagytam, hogy a szenvedély rabja legyek én is. A hab a tortán, hogy ebből az egy tévedésemnek gyümölcse is lett. Össze voltam zavarodva, még a mai napig sem tudom, mihez kezdek ezzel a gyerekkel, még nem hoztam végleges döntést. Rettenetes bűntudatom volt, hogy ilyen dolgot tettem, és ennek következménye is lett, olykor azt kívánom, bárcsak visszafordíthatnám az idő kerekét.
Reggel fél 8-ra volt időpontom a laboratóriumba, ezért kényetlen voltam már 7-kor felkelni. Csak egy leletért kellett bemennem, ennek ellenére nagyon feszült voltam, s csak föl-alá mászkáltam. Pár hét telt el miután Tristan-nak elküldtem a levelet, s úgy gondoltam jobb, ha csináltatok a babáról egy alapos vizsgálatot. 1 óra múlva tudom meg pontosabban mi a helyzet vele, közben meg ezernyi gondolat cikázik a fejemben. Úgy érzem mintha a villámok összecsaptak volna a fejem felett.
-Jó reggelt! Fél 8-ra van időpontom egy leletkiadás miatt, a nevem Astrid Summers. –Igyekeztem nem feltűnően ideges hangot megütni, ami nem tudom mennyire sikerült. Bár összevagyok zavarodva s vegyes érzelmek vannak, bennem a kisbaba iránt mégis érdekel, mi lehet vele.
-Jó reggelt hölgyem! Pontosan érkezett, de már itt van a lelete. –A kezembe adta a leletemet én pedig egy mosollyal köszöntem el tőle. Igyekeztem minél hamarabb távozni az épületből. Nem állt szándékomban egyelőre összetalálkozni Tristan-el, erre a találkozásra még nem készültem fel kellően. Óvatlan voltam pedig nem jellemző rám a figyelmetlenség, de elvoltam foglalva a tesztem elolvasásával. Így véletlenül neki mentem egy orvosnak, csak amikor felnéztem a férfira akkor jöttem rá, hogy ki is az.
-Adrian!


Adrian && Astrid

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Szept. 17, 2015 4:50 pm Keletkezett az írás



Astrid and Adrian
 


Le sem veszi fáradt, karikás szemét a hófehér, frissen festett plafonról annak ellenére se, hogy Eric a másik szobában lassan álomba sírja magát. Egyszerűen nem tudja rávenni magát arra, hogy lelökje magáról a nyomorult paplant s kidugja az orrát a szobából. Hulla fáradt, egész éjjel melózott és finoman szólva egy húsz órás műszakon van túl ami után be se mehetne ma dolgozni, viszont volt olyan kedves, hogy elvállalta egyik munkatársa mai műszakját lévén szül a felesége. Biztos benne, hogy a jószívűsége fogja a sírba vinni.
Az elmúlt hetekben annyi minden összejött neki, hogy legszívesebben vízbe fojtaná magát, talán... talán megszűnne az örökös rohangálás, a fejfájás és úgy minden ami lassan megkeseríti az életét.
Megdörzsölve az arcát kimászik az ágyból s lassan de biztosan átcsattog a szomszéd szobába, hogy a háton fekvő egyre vörösödő fejű, pelenkába csomagolt kisfiút kivegye az ágyából.
- Jól van, jól van ne panaszkodj már annyira kisöreg, két órája ettél, mi a baj? - imádja Ericet és a két kezét is összetette mikor végre az anyja visszahozta két nyomorúságos hét után, de húsz órás meló és két órányi alvás után nem túl kellemes felébredni, hogy megetesse. Tegnap előtt már olyan fáradt volt mikor hazaért hajnalban, hogy a kisgyerek helyett a cumisüveget fektette le aludni s fogalma nem volt arról, hogy honnan jön a sírás mikor az ágy felett állt és várt.
A piciny gyerek egész testében remeg mígnem sikerül megvigasztalnia s egy újabb adag tápszer ismét győzelemhez vezet amit öt perc alatt sikerül benyalnia.
Mivel hiába hívja Blaket a bébiszittert, az nem veszi fel a telefont kénytelen lesz beadni a kórház bölcsődéjébe lévén itthon nem hagyhatja, más ismerőséhez pedig nem akar hajnalok hajnalán bemenni, hogy "kérlek, vigyázz már a gyerekre X órát, mert..."
Helyette kisebb nagyobb buktatókkal de egy óra alatt rendbe szedi magát és Ericet is, hogy aztán elindulhasson a kórház felé.
Az utóbbi három hónap alatt megtanulta, hogy ha nagyon nyűgös a gyerek akkor jobban jár, ha beteszi a kocsiba és megy vele egy kört, mert az megnyugtatja. Sokszor látott már ilyet filmekben is, de nem gondolta, hogy tényleg beválik. És most tessék. Úgy kell a legjobb tudása szerint kibányásznia hordozóval mindennel a kicsit, nehogy felébredjen.
- Szevasz Adrian! - veregeti meg menet közben a vállát Tom, így oda se figyel merre megy. Csak akkor néz előre mikor beleütközik egy törékeny alakba. Reflexszerűen a gyerek felé les, hogy alszik-e még s mikor megbizonyosodik afelől, hogy meg se moccan csak nyugodtan szuszog tovább, tekintetét az ismerős alakra emeli.
- Hé, Astrid?! Mi járatban erre? - egy jó ideje nem látta a lányt, furcsállja, hogy most és itt futnak össze, de ettől függetlenül látni lehet az arcán, hogy örül neki.


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Szept. 20, 2015 2:17 pm Keletkezett az írás



szavak száma: 364 || zene: https://www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=uJ3R4UN4E9M&app=desktop || megjegyzés:  Bocsi a késedelemért, de csak megérkezett Smile

Nem tudtam rendesen elolvasni az eredményemet hála Adrian-nek. Persze nem hibáztathatom őt, hiszen én mentem neki, ügyetlen voltam s túl aggodalmas. A tesztet igyekeztem minél hamarabb belerakni a borítékjába. Rég nem találkoztam vele s már csak az hiányzott, hogy letámadjam ilyesmivel. Természetesen fogalmam sem volt mit válaszolhatnék neki, de eddig nem volt okom neki soha hazudni s nem most fogom elkezdeni. Nem hogy neki, de még egy ezer idegennek se lennék képes hazudni. Látom az arcán a vegyes érzelmeket, ami egy picit megijeszt, de nem túl látványosan.
-A napokban egy vizsgálatot csináltattam és csak az eredményért jöttem.  –Pillanatnyilag ez jutott eszembe bár nem mondanám, hogy hazugság volt. Nem voltam híve se a hazugságnak se az ilyen fajta érzelemnek. A nagymamám tett arról, hogy ne legyek olyan rideg, kegyetlen és manipulatív, mint az édesanyám. Persze a genetikám majdnem olyan, mint az övé, de a nagyim nem szerette, ha véletlenül is gorombán viselkedek valakivel. Anyám nevelését elrontotta, ezt a hibát nálam akarta kijavítani. Bárcsak minden hibát, következményt ki lehetne radírozni, de nem így működik az élet. Például az én hibámnak hatalmas következménye lett. Teljesen elmélyedtem a gondolataimba, s szinte megfeledkeztem Adrian-ról is.
-Rég nem találkoztunk Adrian hogy megy sorod? A napokban nagyon elfoglalt voltam, szinte nem volt időm semmire és senkire sem.
-Tökéletesen kikerültem azt a témát, hogy mit keresek itt. Mostanában túl sok érzelem kavargott bennem, kavargott bennem a boldogság és reménytelenség érzelem. Adrian és az én kapcsolatom mindig is baráti volt, a szüleim sosem hittek a férfi s a nő barátságában. Én hiszek abban, hogy létezik a két fél között barátság, nem szokásom leragadni a régi időkben. Anyámmal sokszor vitáztam, de leginkább nem Adrian miatt, hanem inkább a barátságunk miatt. Anyám sosem értett meg, sőt inkább igyekezett távol tartani a külvilágtól. Amikor kislány voltam egy burokban tartott, hogy még véletlenül se lázadjak. A nagyim szakított ki ebből a burokból és tanított meg nekem mindent, amitől az édesanyám igyekezett minél távolabb tudni. Szerencsére már nem egy ostoba s naiv kislány vagyok, akit a szülei irányítanak. A mai napra már egy kiegyensúlyozott, egyes esetekben még mindig naiv, de emellett roppant figyelmes felnőtt vált belőlem. A szüleimet bár szeretem, nem fogom hagyni, hogy, uralkodjanak rajtam, mint egykor.

Adrian && Astrid

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Szept. 22, 2015 12:43 pm Keletkezett az írás



Astrid and Adrian
 


Sötét szemei fáradtak és karikásak, azt csodálja a leginkább, hogy nem okozott közúti balesetet mikor megszenvedett a kórházig tartó úttal. Mondjuk mondani se kell, hogy egyedül általában baromi határozottan szokott vezetni, nem törődve azzal, hogy átlépi a sebesség korlátot. Viszont mikor Eric a kocsiban van, odafigyel minden mozdulatára, ha kell többször is belenéz a visszapillantó tükörbe, hogy biztos legyen abban, ha előzni fog, nem megy neki más hátulról valamint, hogy rendben van-e a gyerek a hátsó ülésen. Az apai ösztönei terén a végtelenségig el tud menni.
A kórházban a labor felé halad, hogy gyorsan levegyék Eric vérét valamint ott helyben meg is vizsgálják, közölve Adriannel az eredményeket. Szükséges ilyen kis korban minél gyorsabban megtalálni a betegségek jeleit, s most, hogy ott volt az anyjánál - aki nem mellesleg ellopta és csak nagy nehézségek árán került vissza Adrianhez - ki tudja, hogy milyen körülmények között volt szegény nevelgetve két hétig? Ki tudja ,hogy mit adtak neki, hogy milyen betegséget szedett össze. Emellett furcsa kiütések vannak a karján, így tegnap beutalták laborba.
Egy pillanatra viszont megtántorodik mikor valaki belé ütközik. Ezer éve nem látta a lányt, így örül a látványának és a jelenlétének, viszont meglepi az, ahogy viselkedik. Furcsa az arca s mintha rejtegetne valamit. Adrian viszont soha nem volt a pofátlanság mintapéldánya, nem véletlen, hogy nem kérdez rá, inkább válaszol a kérdésre.
- Hasonló képen. Egymás után két nap húsz óráztam idebent, ma szabadnapom lett volna viszont az egyik orvostól átvettem az öt órás műszakot magánjellegű okok miatt. Mikor meg otthon vagyok, Eric igényli minden egyes másodpercemet, szóval mondhatjuk úgy, hogy másra nekem se volt időm - vigyorodik el. Két napon át nem foglalkozott mással csak az egyre gyorsabban és nagyobb mennyiségben érkező betegekkel, kik közül némelyik rosszabb volt mint az összes együtt. Soha nem tudott mit kezdeni a hisztérikus betegekkel még akkor se, ha próbálkozott. Így hát mondani se kell, hogy két nap alatt alig evett valamit, olykor már őt is a kiszáradás lehetősége fenyegette, de csak túlélte, így ma két órás alvás után megint itt van és nem lehet tudni, hogy mi áll még előtte.
- De még el kell intéznem egy vérvételt ezzel a kis poronttyal, aztán lepasszolom a bölcsiben. Velem tartasz? - őszintén örülne neki, ha vele tartana, szeretne vele beszélgetni.
- És veled amúgy miújság? - arra majd később fog rákérdezni, hogy milyen vizsgálatról van szó, nem akar túlságosan tolakodó lenni, nem szokása.


Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 11:10 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Astrid & Adrian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: