Egy helyen dolgozunk, mégis többet tudok arról hogy iszod a reggeli kávét, az ebédkor elfogyasztott mocachinot, a délutáni jeges kávét, és az esti frissen pörkölt erős feketét, mint arról pontosan melyik emeleten is vagy. A büfé, vagy a földszinten a recepciós pult, ahol időnként összefutunk. A nevedet is csupán a köpenyeden viselt apró kis névjegytábláról tudom.Mosolyt kapok tőled minden alkalommal amikor találkozunk, és ez valahogyan egész napra elég nekem. Egyszerű ember vagyok, ahogyan számomra úgy tűnik te is is az vagy, mégsem mondtam még soha mást neked azon kívül, hogy a napszaknak megfelelően köszönök. Nem vagyunk már gyerekek, és én nem nagyon engednék be senkit szívesen az életembe, a fiam életébe. Én még mindig hordom a jeggyűrűmet, noha már három éve annak, hogy a férjemet eltemettem. Még mindig tele van a lakás a közös emlékekkel, és ott a fiam is, aki a nap minden percében emlékeztet arra, hogy én már tartoztam valakihez. De az élet nem áll meg ahogyan a közhelyes mondás is tartja, így talán tovább kellene lépnem. De éppen itt a probléma: nem tudom hogyan, hogyan kell ezt csinálni. Hogyan teszik ezt az emberek? Miképpen lehet a gyászt békésen magunk mögött hagyni?Apám szerint sosem leszek képes egy új ajtót kinyitni amíg a régi küszöbén toporgom. Kellene valaki aki kihúz onnan. Én csak azt nem tudom merjek amögé az ajtó mögé nézni ami mögött te lehetsz? Hiszen továbbra sem tudok rólad semmi mást, csak amit a névjegytáblád elárul a köpenyeden, és a kávézási szokásaidat.
/Próbáltam a hangulatot megragadni a karakterben. Mindenképpen egy pozitív figurát keresnék erre a szerepre. Egyértelműen hosszútávon terveznék vele, és nem szeretem az elkapkodott dogokat.Kérlek csak akkor vidd el a karaktert, amennyiben vállalod vele a játékot és nem terveztél eltűnni, mert én sem fogok. Mint látod sok dologban hagytam szabad lehetőségeket, amelyeket ki tudsz tölteni, esetleg ötletelhetünk együtt is, ha az alapkoncepcióm nem tetszik.Név és PB szeretném ha maradna, de semmi nincs kőbe vésve, csak egyeztessünk ha lehet mielőtt bármit változtatsz. Egy dolgot nem szeretnék: megkeseredett, zűrös, balhés, zárkózott karaktert. Azt szeretném, ha bebizonyítaná, hogy Faith a férjének halálán végre túl kell és túl is tud lépni. Én változatlanul hiszek abban, hogy a szép letisztult játékok is lehetnek érdekesek, és két ember ebben is tud felemelőt alkotni. Ha te is így látod regisztráld be nekem a karaktert, és váltsd valóra Faith álmát! Ha megérkeztél, kérlek küldj üzenetet! /