Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Gwen & Jacob - I will be your bitch
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Szept. 28, 2015 6:02 pm Keletkezett az írás




     

all i see is signs, all i see is dollar signs

money on my mind, money, money on my mind...


Hogy miért kötöttem ki pont itt? Ha bármi más ötleted van, hogy mivel tudnék annyit keresni, hogy a drága húgom is eltudjam látni, és még a kórházzal is összeegyeztethető, akkor tessék, várom a javaslatot! Megtapsollak, ha van ilyen, és még az is lehet, hogy egy puszit is kapsz az arcodra.
Tehát úgy történt, hogy jelenleg egy sztriptíz bárban „nyomom az ipart”, hogy kell a pénz, és ez éjszakai meló, nagyrészt eltudom kerülni a kórházban az éjszakai műszakot, szóval kézenfekvő volt számomra. Kicsit megkellett alázkodnom saját magam előtt, de bevallom, néha még élvezem is ezt a melót, bár több olyan alkalom van, amikor a hátam közepére sem kívánom ezt az egészet.
- Gwen van egy perced? – jön be kopogás nélkül Clay az öltözőbe, és int a fejével kifelé. Rohadtul nincs hozzá kedvem, örülök, hogy végre mehetek haza, ugyanis alig alhatom ki magam, aztán már mehetek is dolgozni a St. Claire-be.
- Ami azt illeti, kurvára sietek, és amúgy is jó lenne, ha kopognál. – jegyzem meg felé fordulva, miközben megigazítom a felsőm, és felhúzom a farmerem sliccét. Felkapom a táskám, és már indulnék is kifelé az ajtón, ha engedné, de valahogy sejtettem, hogy nem lesz ilyen könnyű lerázni. Ha akar valamit ez a seggfej, akkor azt meg is szerzi.
- És ha azt mondom, hogy plusz pénzről van szó? – ragadja meg a csuklómat, és ránt vissza, ezúttal nem olyan erőszakosan. Tudja, hogy erre majd megállok, hiszen mindenféle pénzkeresési lehetőség érdekelhet.
- Miért nem ezzel kezdted? – kérdezem, majd visszalépek egyet, és kirántom a csuklóm a fogásából. – Miről lenne szó? – vetem felé a kérdést, és behátrálok az öltözőbe. Fogalmam sincs, hogy fizetést akar emelni, vagy esetleg valami extra különszámot adni nekem, de kíváncsian várom, mivel áll elő.
- Van egy nagyon jó ismerősöm. Tulajdonképp van némi köze a bárhoz is… Neked csak annyi lenne a dolgod, hogy privátban elszórakoztasd. De nem csak egyszer, hanem mondjuk… rendszeresen. – kacsint rám, és a hülye is levágja, miről van szó. Nem sztriptízt akar az illető, vagyis lehet, hogy azzal egybekötve szeretné a… szexet. Egyértelmű.
- Nem vagyok kurva, szóval ez már meghaladja a munkakörömet. – vonok vállat, és már faképnél is hagynám, amikor olyat mond, hogy kénytelen vagyok visszafordulni.
- Ha nem vállalod el, ki vagy rúgva. – Az arca komoly, tudom, hogy nem viccel, hiába vagyok az egyik legjobb munkaereje. Forgatom a szemeimet, és már most utálom magam, amiért olyan leszek, mint egy igazi ribanc. Egy kurva. Akit szétbasznak, és az sem érdekli, csak a pénz.
- Legalább megtudhatnám, kiről van szó? Azt leszögezem Clay, hogy nem fogok semmiféle löttyedt… szóval nem fogok kiéhezett, ráncos, undorító öregemberrel lefeküdni. Rohadjak meg itt helyben, ha igen. – ülök le a székemre, és felnézek rá. Az az egy biztos, hogy nem fogok elvállalni ilyet. Akkor inkább lelépek magamtól, én mondok fel, mielőtt még kirúgna. Félő viszont, hogy akkor meg szétterjeszti a kórházban, hogy mégis mit csinálok éjszakánként.
Kérdésemre bólint, elégedetten elmosolyodik, és máris kinyitja az ajtót, hogy szóljon az illetőnek.
- Jacob! Persze az sem biztos még, hogy egyáltalán te bejössz neki. – jegyzi meg nekem, miután kikiabált az ajtón, én pedig felállok, nekitámaszkodok az asztalnak, és izgatottan várom, hogy ki az. Istenem, add, hogy legalább valami viszonylagosan jól kinéző ember legyen. Nem kérem, hogy jól nézzen ki, mert akkor minek kellene neki… kurva?!

for jacob

igyekeztem tartani magam a megbeszéltekhez. (:



&  





Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Szept. 29, 2015 3:38 pm Keletkezett az írás




Money, Honey

Soha nem panaszkodhattam, hiszen nem akadt még olyan nő, aki nemet mondott volna nekem. Így vagy úgy, de végül mindig elértem a célom, és bizony az a rossz fiús sárm nem pusztán színészi kellék, hanem olyan jól tükrözi a valóságot, mint amennyire itt állok ezen a földön. Ha kell szép szóval, ha kell erőszakkal, de végül mindig megszerzem azt a testet, amit éppen akarok. Nem pusztán azért döglenek utánam a nők, mert minden napra másik méretre szabott Aramani öltönyt vehetek fel, hanem mert én, ez a lezser kiállású fazon, aki éppen kényelmes lépetekkel haladok az ajtó felé, többet tudok a nőkről, mint ők saját magukról. Éjsötét szembogaraim, éles késként hatolnak ellenfeleim lélektükreibe, míg olykor magasra emelt állam, egyértelműen hirdeti, hogy nagyra tartom magamat. Tudom, hogy ki vagyok, hogy hol a helyem, hogy mire vagyok képes. És nem félek sose attól, hogy kinyúljak azért, amit akarok, hogy megragadjam, és elvegyem. Még akkor se, ha az másoknak fáj. Kit érdekel mások fájdalma, míg én… Én élvezem. Sétálás közben felmérem a helyet. Még nem jártam ennyire mélyen a sztriptíz barlangjában, de most belecsapok a közepébe. Ez egy új befektetés számomra, a családom számára, melybe nem azért mentem bele, mert Clayton azt ígérte, hogy a lányai engedelmes rabszolgái lesznek vágyaimnak, pedig valljuk be, ez is megért volna egy misét. Azért választottam ezt a helyet és Claytont, mert láttam benne fantáziát, mert úgy gondoltam, hogy jobban felfuttatható, ha pumpálok bele egy kis pénzt. No, és természetesen azért is. Mert sok kedves barátom akad városszerte és országon túl is, akik mit nem adnának azért, hogy olykor-olykor kiereszthessék a gőzt, és az asszony ne tudjon róla. Hát, igen. És kinél van a legjobb helyen egy ilyen titok, ha nem éppen nálam? Főleg, ha a sajátomról van szó. Megtehetném, igen, hogy visszatérek az aforditéi vadászmezőkre, de ha ilyen helyekre járnék aratni, az könnyen a feleségem fülébe juthatna. Ám, ha veszek magamnak egy kicsivel több résztulajdont, mint eredetileg terveztem… Egy ilyen helyről, máris könnyen juthatok kéjhez, mert valljuk be, pár évnyi házasság után az ember fia csak megkívánja a friss húst. Ezeknek a lányoknak pedig elég könnyen be lehet tömni a száját. Így vagy úgy, de nem fognak beszélni, ez biztos. Ha pedig megunnám az egyiket, veszek magamnak újat. Hús piac? Igen. Szeretem? Igen. A kérdés pusztán az, hogy van-e olyan lány, aki eléggé meggyőző tud lenni ahhoz, hogy mélyebben a zsebembe nyúljak. Clayton azt mondja, hogy van egy betörhetetlen Black Beauty-ja. Hiába is várnám, hogy a társtulaj bemutasson a hölgynek, hiszen ő már előre azzal köti le magát, hogy a tenyereit összedörzsölje annak reményében, hogy jó üzletet kötött. A bolond. Nem látja a különbséget a saját pénze és a cég pénze között, én pedig éppen ezt készülök kihasználni.
- Jacob Alexandr Delaney, - mutatkozom be a hölgynek, amint megfelelő távolságba értem, és ahelyett, hogy azzal lennék elfoglalva, hogy a testét stírölöm, inkább megnézem magamnak az öltözőt. Egy rendetlen asztal vagy egy fénykép a tükör keretébe tűzve például már sok mindent elárul. A kölyök képemen megjelenő barátságos mosolyba némi pimaszság vegyül, de ennek ellenére vagy éppen ezzel együtt, maga vagyok a megtestesült illem. - miss? – Várok valami bemutatkozás félét a hölgytől, miközben végig az arcára nézek. Tapasztalatom, hogy sokkal könnyebb úgy megszerezni egy nő érdeklődését, ha nem mutatjuk ki azonnal a sajátunkat. Egyébként is. A kása kerülgetése egy igen izgalmas sportág, amit én versenyszerűen szeretek űzni.
- Örvendek a megismerkedésnek - puhán, szinte már gyöngéden, mégis férfias erővel emelem meg a kezét, hogy egy jelképes csókot adjak, de nem azon a kéjenc módon, amelyet az ember gondolatai általában előre vetítenek, hanem igazi gentleman módjára. Az illem a kisujjamban van, egészen addig, míg valami vagy valaki miatt el nem durran az agyam, mert akkor majdnem annyira lemegyek taplóba, mint amilyen Clay a szokásos hétköznapjain szokott lenni.
- Azt mondják, egész jól táncolsz. – Egészen pontosan olyan jelzőket használtak, hogy kurva jól, és messze lepipálja a legtöbb lányt a helyen.
- Gwen, mutass valamit Jacob barátomnak. - Veregeti meg a vállamat Clayton, mintha annyira jóban lennénk, pedig valójában nem ugyan abban a körben mozgunk. Ennek a kis kellemetlenségnek most nem adok hangot, majd esetleg később, amikor valamivel idősebb leszek és tiszteletet parancsolóvá válik, jelenleg sem elhanyagolható kisugárzásom. De miért is álljak ellen?
- Van kedved táncolni, vagy előtte inkább meghívjalak vacsorára? - Step by step. Csak okosan előre, nem úgy mint egy dúvad, és még mindig nem néztem meg magamnak alaposan. Bőven elég látni a szemek mélyén rejlő dacot ahhoz, hogy tudjam, miért mondta azt Clayton, amit mondott. Szeretem a kihívásokat, és ezt az előttem álló kis nőcskét éppen olyasmi lenne megtörni, mint amire vágyom.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Szept. 30, 2015 5:45 pm Keletkezett az írás




     

all i see is signs, all i see is dollar signs

money on my mind, money, money on my mind...


Az igazat megvallva, nem. Nem szándékom bármiben is úgy tenni Clay-jel szemben, hogy az neki jó legyen. Már pedig az ezer százalék, hogy ezt az egész „felajánlósdit” nem csak azért csinálja, hogy nekem segítsen, vagy hasonlók. Van neki valami szándéka ezzel. Valahogy ő is hasznot húz ebből az egész dologból.
Várom, hogy belépjen az illető azon az átkozott ajtón, és ahogy feltűnik, egy pillanatra magamban az állam is leesik. Köszönöm Istenem! Ateista létemre odafent meghallgatták az imáimat, és nem egy löttyedt fasz lépett be a szobába. Kivételes eset, hogy tényleg bejött a kérésem. Na persze rögtön szemügyre is veszem emberünket, akiről elmondhatjuk, hogy már most irtózom tőle. Nem, nem rossz pasi, egy szóval sem mondtam, de azt nagyon jól tudom, hogy magamtól nem szedném össze egy bárban.
- Gwen… Freeman. – jegyzem meg közömbös hangnemben, amikor rákérdez, mert jól nevelt lány módján semmi pénzért – na jó, azért van az a pénz-, nem árultam volna el magamtól. Tetszik a borostája, de ezen kívül egyenlőre semmi más nem fog meg benne. Kissé vonakodva engedem, hogy rögtön megcsókolja a kézfejem. Nem, nem vagyok úrinő. Ugyan, legutóbb talán tizenkét éves koromban tartottak annak, amikor még anyám élt, és úgy is nevelt, mint egy igazi kishölgyet. Azóta kissé más lett a dolog, amióta rám szakadt a húgom mindenféle baja-gondja.
Viszont ismerős a vezetékneve, de halvány lila gőzöm sincs róla, hogy honnan. Biztos valami gazdag fószer, legalábbis nagyon remélem, mert ha valami oknál fogva mégis belemennék ebbe az egész kurválkodásba, az biztos, hogy nem leszek olcsó. Nagyon ajánlom, hogy Clay nem mondott neki semmiféle árat, mert akkor a saját két kezemmel nyírom ki, most már ténylegesen.
A megismerkedéses szövegére csak bólintok, én nem annyira örvendek, mint amennyire ő, hiszen tudja, hogy a későbbiekben persze, hogy örvendeni fog, nincs az a pasi, aki mellettem volt eddig, aki nem volt boldog. Szex téren. Az már más téma, hogy képtelen vagyok kapcsolatban élni bárkivel is, de ez most nem is lényeg.
- Ezt mondták? Talán az „egész” kifejezést el is hagyhatjuk. – mondom kissé öntelten, ugyanis mindenki nagyon jól tudja, hogy simán lekörözöm az összes többi ribancot itt. Nem igazán érdekel, hogy most mit fog rólam gondolni, hogy egy egoista nő vagyok-e vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ő körülbelül ugyanilyen lehet, csak férfiben, hiába próbálja adni nekem itt az igazi gentlemant.
Clay megjegyzésére szúrós tekintetet kap válaszul. Nem gondolja, hogy most itt helyben nekiállok majd neki táncolni? Elment az esze? Megcsóválom a fejem.
- Tudod Clay, jobban járna az Úr, ha inkább beülne holnap az egyik székbe az este folyamán. Hátha megakad valaki máson a szeme. Nem is adtál neki választási lehetőséget. – vonom fel az egyik szemöldököm, és karba teszem kezeimet magam előtt. Nem, biztos hogy nem fogok most átöltözni vissza és magánshow-t adni neki. Majd… majd. Ha megegyeztünk a dologban. Még az sem biztos, hogy belemegyek bármiféle ilyen dologba.
Kissé azonban meglepődöm, amikor Jacob nem bólint rá Clay kérésére, hanem választási lehetőséget ad.
- Sokkal jobban örülnék neki. Nem leszek akárkinek a… hm. Mondjuk csak ki: kurvája. Szeretném előtte kicsit jobban megismerni, ha már mindenképp én vagyok az, akit kicsit magáénak szeretne. – magyarázom neki határozott hangvétellel, semmit sem törődve azzal, hogy nagyon jól tudom, mi játszódik le jelen pillanatban Clayben, és ha ez az úriember nem lenne itt, már az is lehet, hogy egy szép pofont kaptam volna azért, mert elsőre nem csináltam azt, amit mondott.
- Mindenesetre azt hiszem, hogy Clay, te itt már teljesen felesleges tényező vagy. Hacsak nem akarsz még egy hármast is rám tukmálni. – És meglepettségemre szó nélkül ki is megy a szobából, így kettesben hagyva ezzel a számomra ismeretlen férfival.
- Nos, akkor? Melyik étterembe is visz? – kérdezem, és ezzel tudatni akarom vele, hogy nem érem be holmi kis vendéglővel. Ha lúd, legyen kövér…

for jacob

------



&  





Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Okt. 07, 2015 11:22 pm Keletkezett az írás




Money, Honey
- Látom, az önbizalomért nem kell a szomszédba menni - reagálom le az öntelt szavakat, melyekhez hasonlót akár én is mondhattam volna. Megáll az eszem, hogy mit meg nem enged magának ez a kis fruska. – De hiszem, ha látom. – Nem a hit embere vagyok, hiszen akkor nem egy éjszakai klubban állnék, hanem ájtatosan térdelnék az ágyam mellett, hogy elszámoljak Istennel és az aznapi jótetteimmel. Ám én nem abban a csapatban játszom. A magamfajta keménykötésű emberek mindenféle mocskos dolgokat művelnek azért, hogy ebben a piszkos világban előre jussanak. Előbb-utóbb kénytelen lesz a kedvemért táncra perdülni, még mielőtt elkezdenék fütyülni. Egyértelmű, hogy még senki se törte meg. De majd én! Egy Delaney-nek mindig vállalnia és teljesítenie kell az ilyen kihívásokat. Majd én megmutatom, hogy hol a helye. Ó, igen, a modorát csiszolnunk kell egy kicsit.
Elfut az arcomon egy vigyor a megjegyzése hallatán, habár próbálom elengedni a fülem mellett az engedetlenséget, amit a főnökével szemben tanúsít. Nem azért vagyok itt, hogy megregulázzam Clay alkalmazottait. HA nem tudja őket kezelni, az jelenleg még az ő baja. Később talán az enyém is lesz, de csak akkor, ha nem lehet ebből az üzletből annyi hasznot kihajtani, amennyit szeretnék. Egy másodpercre a férfira kapom tekintetemet, miközben a szemöldököm megemelkedik: Ő is úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha holnap megnéznék egy táncot? Szeretném látni, ahogy feszengeni kezd a tekintetem láttán, hogy érezze, ez egy a perdöntő pillanatok közül, majd mikor már úgy tűnik, hogy izzadni kezd, visszapillantok a nőre. Ó, nem, nem. Bébi, felejtsd el! Itt a férfiak joga a döntés, neked pedig helyesebb lenne csöndben maradnod és örvendeni jó sorsodnak. Mekkora szerencséje van ennek a kis nőcskének, hogy nem azért jöttem, hogy beüljek erre a szinte kézzelfogható szextől szagló helyre. Érezze magát rohadtul megtisztelve, hogy éppen rá esett a választásunk.
- A kurvám – ízlelgetem a szót, miközben összevonom a szemöldökömet. – Ezt megjegyzem – egészen pontosan azt, hogy nem én tituláltam annak, hanem ő saját magát. Rendben, még nem volt ilyen helyzetben, és ami azt illeti, én sem. Egyik lábamról a másikra állok, mielőtt bólintanék.
- Akkor ismerkedjünk - veszem fel a beleegyező arcomat, habár kezdek egy kissé feszült lenni. Abban reménykedtem, hogy ennél azért felkészültebb fogadtatás vár. De hát mit várjon az ember, ha Clay-ről van szó? Megigazgatom az ingujjaimat. Szeretem, ha mindig kifogástalan a kinézetem, na meg azért, hogy türelmetlenségemet könnyebb legyen elnyomni. Jobban szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Jó lenne már a kocsiban ülni vagy az étteremben vagy azon túl valami kényelmes hotelszobában. Végig nézek az öltözékén, majd az órámat, hogy belőjem a pontos időt.
- A One6eight, megfelelő lesz? – Ez az egyik hely, ahol bármikor felszabadítanak nekem egy asztalt, ha úgy kívánja úri kedvem. Elegáns, szórakoztató, igazi kulináris újdonság azok számára, akik kedvelik az ilyesféle szórakozást, és elsősorban nem az a céljuk, hogy degeszre zabálják magukat. A csajok csípni szokták. A választ meg se várva indulok el a hátsó kijárat felé, mert nem szeretném, ha mindenki látná a fronton, ahogy együtt távozunk. Inkább utóbb csapjanak fel a pletyka lángjai, mint előbb. Nagyon jól ismerem a dolgok menetét az ilyen helyeken, ahol nők dolgoznak egymás mellett. Valódi viperafészek, amibe belenyúlni veszélyes. Lépeim csöndesen vezetnek végig a klub mocskos kövén. Csak az ajtóban várom meg, ahol előre engedem, de nem azért mert jó kisfiú vagyok, hanem mert már illene megnéznem magamnak, hogy mégis mit vettem. Közben előhúzok öltönykabátom belső zsebéből egy tárcát. Felpattintom a fém pántot, majd a számba teszek egy szálat. Megkínálom Gwent is, ha felém fordul.
- És melyik számra szoktad rázni? – Dobok fel egy nem is annyira véletlenszerű témát, miközben végig húzom az ujjamat gyújtóm szikrakövén, hogy lángot szikrát hányjon és lángot csiszoljon, parazsat élesszen. Beszívom a kátránnyal szennyezett levegőt a papírcső szűrőjén keresztül, miközben dohánylevelek morzsái válnak martalékává e bűnös szenvedélynek. Nem azért csinálom, mert szükségem van rá. Egyszerűen azért, mert illik hozzám, az alvilági életemhez. Kurvázni se azért járunk, mert hiányzik az életünkből a szex vagy, mert nem jut minden ujjunkra nő. Ez is csak presztizs kérdése. És, ahogy az ember egyre feljebb jut azon a bizonyos létrán, egyre több pénzt kell az ilyen ügyekkel foglalkoznom.
- Az ott az enyém – intek a kezemmel a kocsim felé, de nem sietek felé, hiszen van időnk bőven odaérni. Biccentek a kocsimat felügyelő őrnek, hogy jelezzem, már visszamehet a lányokra vigyázni. A járművek és a sebesség iránt érzett szenvedélyem cseppet se csappant az elmúlt évek alatt. Sőt, ha lehet, még inkább a szerelmese lettem. Habár ezt az ezüst színű GT2-es Porsche 911-et nem ezért vettem meg magamnak, nem a száguldás miatt, hanem hogy kérkedjek azzal, amim van.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Okt. 14, 2015 5:26 pm Keletkezett az írás




     

all i see is signs, all i see is dollar signs

money on my mind, money, money on my mind...


Tulajdonképpen le sem szarom, ahogy lereagálja a kissé öntelt szavaimat, hiszen igaz, amit mondok. Amúgy is van önbizalmam… És akkor mi van?! Azt ne mondja nekem senki, hogy ennek az alaknak itt előttem nincsen, és nincs is eltelve magától, mert szembe fogom röhögni. Látszik rajta, hogy nagyon is jól tudja, mire képes, és hogy hogy néz ki, szóval ’Bagoly mondja Verébnek’!
- Gondolom, akkor lesz rá lehetősége, hogy meglássa. De nem most! – jelentem ki egyszerűen és határozottan. Nagyon jól tudom, hogy nem én vagyok az, aki itt diktál, de azt már csak eldönthetem, mit kezdjek a testemmel. Bár… z az, ami tanúsítja, hogy már ezt sem igazán kontrollálom, ami azért elég gáz.
Miközben Clay-jel beszélgetek, bár ezt nem is nevezném beszélgetésnek, inkább arcoskodásnak, a szemem sarkából látom, ahogy a másik elvigyorodik. Közben hátat fordítva a tükörhöz közeledek, és végighúzom a szájfényt az ajkaimon. Azt hiszem, ma valami lesz, legalábbis egy vacsorát minimum szeretnék ettől az embertől, aztán ki tudja, még az is lehet, hogy érdekesnek találom majd. Igaz, ezt kétlem.
Mikor hallom, ahogy kimondja a „kurvám” szót, kissé elfintorodok. Tudom, hogy ő is így gondolja, mondjuk ki. Ezt nem lehet máshogy nevezni, ugyanis nincs rá más kifejezés. Maximum a ribanc, de nem hiszem, hogy az is jobb lenne, maximum egy fokkal kulturáltabb megnyilvánulás. Lényeg a lényeg, hogy nem igazán tetszik, hogy ezt használják rám, igaz, én mondtam ezt először.
- Nem úgy tűnik nekem, mintha ezt a kifejezést eddig nem használta volna, de lehet, hogy félreismerem az Urat. – nézek rá kissé megvető pillantásokkal. Gazdag. Gondolom, hiszen az öltözködéséről ez nyilvánul meg, és talán a jellemén is látszik ez kissé, bár ezt még nem tudom megállapítani igazán. Tehát, ha gazdag, biztos vagyok benne, hogy volt már dolga ilyesmi nőkkel. Nekem hiába próbálja beadni, hogy ízlelgeti ezt a szót.
Látszik rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, hogy először megakarom ismerni. Márpedig nem adom oda bárkinek a testem, az is biztos. Lehet, hogy táncos vagyok, de ez és a kurva között igen nagy különbség van.
- Persze, ha nincs ellenére. Amennyiben véletlenül ellenére lenne, akkor itt be is fejezhetjük a beszélgetést. – húzom apró vigyorra a szám, és valamilyen szinten, őszintén remélem, hogy ellenvetése lesz, azonban nem úgy tűnik, mint aki rögtön hátat fordít egy kissé hisztérikusabb nőnek. Ahogy az órájára néz, látom, kissé türelmetlen, de igen jól leplezi.
- Nekem igen. Most vagy szeretne esetleg egy másik időpontot? Megnézhetem a naptáramat, elég sűrű, de most éppen ráérek. – Tényleg rohadt elfoglalt vagyok, nem is tudom, hogy gondolta ezt az egészet Clay. Legalább szólhatott volna kicsit hamarabb, vagy valami, hogy egyáltalán megmondjam neki, hogy tudom-e vállalni, vagy nem tudom vállalni, bár nem mintha sok választási lehetőségem lett volna.
Mikor kifelé indulunk, felkapom a táskám, intek Claynek, természetesen azért menet közben a középső ujjam is megmutatom neki, hogy nehogy azt higgye, hogy olyan marha jó fej. Elfogadom Jacobtól a cigit, felé tartom, hogy meggyújtsa, miközben a parkoló felé igyekszünk.
- Amúgy őszintén, minek Önnek… kurva? Bocs de most tényleg nem tudok más jelzőt használni erre. A kinézete alapján ingyen is megkaphat bárkit. – próbálok vele beszélgetésbe elegyedni, hogy ne legyen köztünk kellemetlen csend, bármilyen fura, azt nem akarom.
- Beyoncé – Dance for you-ra általában, vagyis az az én számom, de változatos a repertoár, tudja, nem lehet mindig ugyanazt. – magyarázom neki, majd mélyet szívok a cigimből. Valószínűleg még engem is meguntak volna, ha csak arra nyomnám.
A parkolóhoz érve, nem is csodálkozom el azon, amilyen kocsija van. Nem vártam mást végül is.
- Lesz hely az étteremben? Vagy maga protekciós? – kérdezem, hiszen az ilyen emberek általában nem foglalnak, vagy van fenntartva nekik egy asztal, mert sokat járnak oda, vagy simán csak odaszól, és már ülhetünk is le vacsorázni. Ismerem a fajtájukat, a kérdés, hogy mennyire fogom tudni eltűrni magam mellett?!

for jacob

------



&  





Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 9:40 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Gwen & Jacob - I will be your bitch
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: