Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Szer. Aug. 26, 2015 8:40 pm Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Nem mondom, eleget látom a kollegáimat ahhoz, hogy így év végére pont elegem legyen belőlük, és azt kívánjam, nem is akarok találkozni velük többet, de ez az évzáró buli, ez mindig más. Az orvosok átveszik tiszteletbeli díjaikat, amit az igazgatóság ítélt oda nekik, aztán beszélgethetnek, na meg ihatnak, látástól-vakulásig. Az eddigi jó pár évben, mindig jól végződött számomra, általában egy nő társaságában dőltem ágynak, így a mai este sem maradhat el enélkül. Csak a szokás kedvéért.
A pultnak dőlve szemlélem a kolleganőimet, akiket nagy általánosságban csak köpenyben és kórházi cuccban látok. Kész felüdülés megpillantani rajtuk a feszes koktélrucijaikat, amiket azért vesznek fel, hogy kiemeljék idomaikat, és meglássa mindenki, hogy mit is rejt az a ronda fehér köpeny. Mindenesetre van, aki még abban is jól néz ki. Persze véleményem szerint azt is meglehet választani, hogy mégis hogy hordod azt a köpenyt… Nem mindegy.
Megigazgatva az átkozott nyakkendőmet, kilazítom kicsit. Utálom a szmokingot, legszívesebben ide is bőrdzsekiben, meg farmerben jöttem volna, de az esemény megköveteli az elegáns viseletet. Sajnos.
Megindulok a tömeg felé a whiskymmel, majd megpillantom Mayát a tömegben, és elmosolyodom. Jól néz ki, de nincs az az Isten, hogy még egyszer befűzném. Nem épp a legemlékezetesebb ágyjelenetem rémlik fel bennem. Azért természetesen nem állom meg, hogy hülyeségből a seggére csapjak aprót, miközben mögötte haladok el.
- Jól nézünk ma ki, Dr. Cairns. – arcomra gúnyos mosoly csúszik, majd el is sietek a tett helyszínéről, mielőtt még bármit is tehetne ellenem. Tudom, hogy nem hagyná szó nélkül, szóval szaporán szedem a lábaim. Ez nem a balhé estéje.
Haladva a tömegben végignézek jó pár nőn. Susan Howard. Megvolt. Hm, nem volt rossz numera, de azért azt sem mondhatnám, hogy a legjobb estém lett volna.
Katherine Callahan. A gondolatra is elfintorodom, ha a szájmunkájára gondolok. Borzalmas volt, nem győztem felhúzni odalentről, hiszen a fogát többet éreztem, mint egyéb mást.
Olivia Montgomery. Ő is megvolt, az egyik orvosi bulin. Biztos jó doki lesz belőle, ha másnak is bemutatja a tudományát, és így előrébb juthat majd a ranglétrán.
Lilianne Cairns. Ó, a kis Cairns. Félve álltam a dologhoz, ahogy belegondoltam a nővérével eltöltött éjszakába, de kellemes meglepetés ért. Hála az égnek.
Dasie Evans. Hú! Ő még nem volt meg, pedig már jó párszor dolgoztunk együtt. Mégiscsak rezidensként tekintek rá, bár elég csinos, ahogy jobban megnézem. Főleg ebben a ruhában. Na nem mintha eddig akkora tabuként tekintettem volna a rezidensekre. Gondolok egyet, és máris rárepülök a ma esti prédára, de csakis lazán. Lassan és biztosan.
- Szép estét Dr. Evans. – húzom félmosolyra a szám, mikor odaérek hozzá. – Egy italt? – kérdezem, és ha igennel felel, a pult felé vesszük az irányt.



MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Dasie & Nathan Empty
»Csüt. Aug. 27, 2015 10:44 am Keletkezett az írás



Tonight we will party

Like there is no tomorrow

A buli, amit akkor tartunk, amikor vége az évnek általában jó, én kimondottan élvezni szoktam, ahogy a kissé ittas szakorvosok felszednek rezidenseket, akár gyakornokokat is, de idén minden teljesen más. A mai napom során hat órát álltam a műtőben és próbáltam megmenteni egy életet, de belebuktam. Lizzie figyelmeztetett előre, hogy húzós menet lesz, sok a kockázat, túl kevés az alkalmazható eljárás, de én reménykedtem. Aztán késő volt már mindenhez, ott vérzett el az asztalon anélkül, hogy tudnánk az okát. Talán egy hét múlva okosabbak leszünk, mivel akkora ígérték a boncolás eredményét. Én viszont emésztem magam, mert képtelen vagyok feldolgozni a csalódást. Jövőre utolsó éves leszek, és aztán szakorvos, nehéz felfogni, hogy a döntések, amiket hozunk következményekkel járnak, olyanokkal is, amire egyáltalán nem számítunk, és aminek a vége a halál.

Mindezek ellenére eljöttem a bulira, köszöntem, akinek tudtam, és akartam, de a legjobb most csak álldogálnom és innom. Tequila minden mennyiségben a mai menüm, és semmi mást nem akarok. Ez után a buli után a csajokkal még át szoktunk menni táncolni hajnalokig, de ma biztosan nem megyek velük, talán majd jövőre. Gyászolok, pró bálom feldolgozni a csalódást, és közben csak magamban röhögök a szánalmas alakokon ezen a bulin. Megkeseredett vagyok, mert ki nem állhatom ezt az érzést, ilyenkor mindenkire haragszik az ember és…

Dr. Graham enyhén szólva ijeszt halálra, kizökkentve ezzel a melankóliámból. Köszön és italra hív, de én legszívesebben behúznék neki egyet. Gondolom magában már megtervezte, hogy ma szépen megfekteti azt, aki csak tud, és én vagyok erre a lehető legjobb kiszemelt. Mondanám, hogy jó, mert amúgy kurva jó faszi, de kizárt dolog, mivel ő a közvetlen felettesem. Én nem szoktam kardiológusokkal lefeküdni, akkor sem, ha amúgy baromira megtenném.
- Dr. Graham.

Nem vagyok olyan lelkes a válaszadással, de aztán italra hív, én meg amúgyis inni akarok, így némán bólintok és követem. Ahogy haladok mellette halványan elmosolyodom a gondolatra, hogy talán mégis csak jobb lenne, ha ma este jól megdugna. Talán a szexszel elszállna ezt a pocsék érzés. Azt mondják, hogy egy isten az ágyban, nekem is tesztelnem kellene. Meglátjuk.

- Én mindenképpen tequilat kérek, és remélem maga is csatlakozik.
Ahogy odaérünk a pulthoz lerakom a poharat, amit eddig szorongattam a kezemben, és a dokira nézek, aki mellettem áll. Ő a férfi, neki illik rendelnie, és aztán a cehet is rendeznie, meg ő is hívott meg, úgyhogy ez így fair, én nem mondok semmit. Saját magamat is összezavarom, mert nem tudom, hogy bele akarok-e menni a dologba vagy sem. Legalább tíz érvet tudok, hogy miért ne menjek bele, de legalább húszat, hogy miért mondjak igent. De nem leszek nyomulós, majd ő szépen felszed, ha ezt akarja. Felemelem a poharamat, és kiiszom az maradék koktélt, majd odacsúsztatom a pultosnak jelezve, hogy végeztem, de intek, hogy nem kérek másikat, mert ha minden igaz, közben dr. Graham intézkedik a további folyadékellátásomról. Továbbra is mosolyogva nézek rá, és aztán elkezdek vele beszélgetni, mivel azért kéne váltanunk ma este pár szó, mielőtt lelépünk.

- Hogy érzi magát ezen a fergeteges bulin?  


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Csüt. Aug. 27, 2015 11:14 am Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Nagyon is jól tudom, hogy Dasie Evans nem tartozik azok közé a kórházból, akik úgymond rajonganak értem. Éppen ellenkezőleg. Ha jól sejtem, most is elküldene a búsba, csakhogy ne kelljen velem egy szót sem váltani, pedig ma különösképp nem szándékozom bunkónak lenni vele. Aztán ki tudja, mit vív ki. Az az igazság, hogy teljes mértékig megvan rá az oka, hogy ne tartson a kedvencének, hiszen nem én vagyok az a szakorvos, aki igyekszik mindent megadni a rezidensei számára, és megenged nekik mindenféle „jó” dolgot. Nem. Nálam azt is ki kell érdemelni, hogy valaki bejuthasson egy műtétemre, hogy egyáltalán bemosakodhasson. Természetesen elő van írva, hogy be kell engedni a rezidenseket, de ha nem vagyok túl jó passzban, akkor maximum a galériáról nézhetik végig, akárcsak a gyakornokok.
- Nos, a tequila nem a kedvencem, de legyen. Csak a maga kedvéért. – kacsintok rá, majd a pulthoz vezetem, és nagyon is jól tudom, hogy őt ma nem lesz nehéz leitatni. Bár nem ez a célom, hanem még azelőtt felszedni valahogy, mielőtt cselekvőképtelenre issza magát.
- Nyolc tequilát kérnék. – szólok oda a pultosnak, mikor megkérdezi, mit iszunk, és addig is, kiiszom a poharam tartalmát. Oldalra pillantok, és valahogy a nő most nem tűnik olyan feldobottnak, mint szokott. Azt hiszem, megpecsételte a mai eset az egész napját. Még nem tudja, hogy az, hogy a páciensünk elvérzik, nem tudunk vele mit kezdeni, elég sűrűn előfordul a mi szakmánkban.
- Mi az oka ennek a szar hangulatnak? – kérdezem tőle, miközben nagyon is jól tudom, mi a problémája. A kórházban mindig mindenki mindent tud, de én mégis tőle szeretném hallani. Ha most nem ilyen személyiségű lennék, akkor elkezdeném megvigasztalni. De mivel kurvára nem vagyok ilyen, ezért nyilván nem fogom azt mondani, hogy „Ugyan, drága, semmi baj.”, miközben magamhoz húzom és jól megölelgetem. Azt hiszem, az elkövetkezendő héten erről beszélne az egész kórház, vagyis hogy: Mi ütött Nathan Grahambe?
- Ami azt illeti, egész jól. Bár ez a rohadt öltöny nem igazán kényelmes, de ettől eltekintve nem olyan vészes az egész. Sőt, kifejezetten üdítő, mert az utóbbi időben nem igazán volt időm elmenni bárhova is szórakozni. Lehet, hogy már öregszem. – jegyzem meg mosolyogva. Lehet, hogy öregszem, de ahhoz, még mindig nem vagyok elég öreg, hogy a nőket megnézzem, és fel is szedjem őket.
- Mellesleg… - emelem ki ezt a szót, mire kissé lejjebb csúszik a tekintetem az arcáról – elég csinos ma, Dr. Evans. – fülig érő vigyorom most sem lankad, jó kicsit hülyíteni a lányt. Ki tudja, mi lesz még az este folyamán ebből a beszélgetésből, lehet, hogy az ágyban végezzük, de az is lehet, hogy nem. Bár ha az én „tudományomon” múlik, akkor nincs kérdés…
Mikor megkapjuk a tequilákat a sóval és a citrommal, négyet elé tolok, a másik felét pedig elém. Még szerencse, hogy jól bírom az alkoholt, így ez a négy pohárka meg sem fog ártani nekem. Az évek, meg a rutin…
- Hát akkor, egészségünkre! – emelem meg az egyik poharam, és felé tartom, koccintásra. Csak-csak beindul az este…




MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Dasie & Nathan Empty
»Pént. Aug. 28, 2015 4:15 pm Keletkezett az írás



Tonight we will party

Like there is no tomorrow


Ez az este már úgyis szar, nem igazán oszt vagy szoroz az, hogy kivel töltöm. Nate, ahogy a szakorvosok szólítják, egy barom. Már rögtön akkor éreztem, hogy nem fogom kedvelni, amikor gyakornokként nála voltam. Jó lehet, hogy túlzásba estem, amikor kijelentettem, hogy engem csak a kardiológia érdekel, és hogy nagyon tehetséges vagyok, de ez még nem ok arra, hogy aztán mindig csak akkor engedjen be a műtőbe, ha éppen úgy tartja a kedve. Legalábbis normális szakorvosok mindig tanítanak, függetlenül attól, hogy hogyan érzik aznap magukat. Nate nem ilyenfajta orvos.

Kacsintgat, és azt állítja, hogy csak az én kedvemért iszik ma tequilat. Tévedek, ha azt mondom, hogy szexet érzek a levegőben? Valaki nagyon kanos, ha mindent bedob az ügy érdekében. Lehet, hogy nekem meg bele kellene mennem. Végülis mi rossz származhat belőle? Ja várjunk csak, tudom. Még két év, míg szakorvos leszek, ezalatt az idő alatt pedig halálra szívathat, ha úgy gondolja. Engem meg senki sem fog megmenteni, mivel már megdugta a fél kórházat. Ugye milyen jó kis hely ez?

Döbbentem emelem a tekintetem rá, amikor meghallom a nyolc tequilat. Huha, valaki nagyon be akarja magát dobni. Még tíz óra is alig múlt, mi meg seggrészegre isszuk magunkat? Ráadásul ez a kórház bulija, talán nem itt kéne bebizonyítanunk, hogy mennyire jól nyomjuk az ipart.
- Nyolc tequila nem lesz egy kicsit sok? Eggyel is beértem volna ám.

Ami azt illeti, nem értem volna be, de egy nő nehogy már bevallja, hogy legszívesebben a sárga földig inná magát. A tény, hogy elveszítettem a betegemet, előhozza belőlem a melankóliát, és ilyenkor hajlamos vagyok a legsötétebb gondolataimmal traktálni a világot. A sebészek minden csalódásuk után isznak, a legprofibbak is évekig isznak, és csoda, ha nem lesznek alkoholisták a végére. A tény, hogy meghal valaki, akit mi műtöttünk, valami rejtélyes oknál fogva, iszonyatosan meg tudja ingatni az önbizalmunkat. Az általános duma, hogy akkor nem vagyok sebésznek valók pedig nem nagy segítség, mert csak menekülés és…

Nate hangja hirtelen felzavar az elmélkedésben. Ránézek, és bocsánatkérően elmosolyodom, aztán teljes testtel felé fordulok, hogy végre átadjam magamat a jelennek.
- Tudja, hogy ma meghalt egy betegem, az ilyet még nem viselem jól.
Őszintén bevallom, hátha tud valamiféle együttérzést nyomni, bár a szívem mélyén attól félek, hogy meg fog alázni, amiért ennyire kivagyok. Mondjuk akkor szó nélkül faképnél fogom hagyni, mert arra aztán végképp nincs szükségem.

- A kórházzal szemközti kocsmába azért néha-néha csak eljár, nem? Akkor nem hiszem, hogy öregedne.
Kedvesen elmosolyodom, úgy teszek, mintha megpróbálnám megkedvelni, holott tudom, hogy ez majdnem teljesen kizárt. Nate pimasz, és hangulatember, ráadásul szemérmetlenül flörtöl velem. Végigmér, és megdicsér. Félreértés ne essék, tudom, hogy kurva jó nő vagyok, csak éppen tőle fura ezt hallani. Ő még sosem mondta ezt.
- Köszönöm dr. Graham. Maga is nagyon elegáns, meg sem mondanám, hogy kardiosebész.

Ahogy elénk tolják a rengeteg tequilat, egy pillanatra émelyeg a gyomrom a gondolatra, hogy ezt mind meg kell innom egymás után. Nem tudom, hogy Nate mégis mit hisz, mennyit fogok egyszerre letolni, de nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az összeset. Én inkább tartanék köztük egy kis feldolgozási szünetet, mert bár a májam hozzászokott már a hirtelen lökethez, azért meghalni nem akarok. Veszek egy kis sót, meg citromot, az egyik poharat a kezembe veszem, koccintok Nate-tel és meghúzom. A csípős ital úgy marja a torkomat, hogy egy pillanatig azt hiszem, ide fogok hányni rögtön. Aztán meggondolom magamat, és a másodikat is a kezembe veszem, majd gyorsan le is küldöm az előző után. Ekkor megállok. Szélesen elmosolyodom, és a dokira nézek mellettem. A hirtelen melegség teljesen elönti az agyamat, kezdek feloldódni és potenciális férfit látni ebben a seggfejben.  
- Kettő után muszáj egy kis szünet. Kér egy cigit?


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Csüt. Szept. 03, 2015 3:49 pm Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Idejét sem tudom már, mikor is ittam utoljára tequilát. Azt viszont nagyon jól tudom, hogy egy nő kedvéért néha meg kell tenni, amit ő szeretne. Ez most egy pont ilyen este volt. Dasie kedvében járok a tequilával.
- Nem bírod az alkoholt? – kérdezek rá egyszerűen mosolyogva, miután leadtam a rendelést, és a mellettem ülő nő kissé megijedt a számra. Négy tequila fejenként még nem a világ vége, legalábbis engem nem valószínű, hogy ki fog ütni. Azt nem mondom, hogy nem fogom megérezni, de az biztos, hogy nem fogok a földöm feküdni tőle. Nem az a típusú részeg vagyok, aki rádől a pultra, és perceken belül már vizesvödörrel is alig bírod felébreszteni. A bunkónál is bunkóbb tudok olyankor lenni, de vannak „napok”, amikor előjön belőlem a szerelmes legény, és aranyosan bújok, hasonlók. Na ez az, ami azért elég ritka számba megy nálam. Még részegen is, nemhogy józanon…
- Ja, igen, hallottam. Szokj hozzá! Pályafutásod során még lesz jó pár alkalom, mikor feldobják a talpukat. Nem érdemes mindet megsiratni… - Tudom jól, hogy most azt fogja rólam gondolni, milyen érzéketlen fasz vagyok. Lehet, hogy így is van, na de ha az összes betegem halálát a szívemre venném, valószínűleg már régen becsavarodtam volna. Ha még nem is, de rövidesen megtörténne. A kezdetekben az első pár ilyen eset engem is úgymond megviselt. Na persze nem annyira, mint Dasie-t.
Kérdésére felkapom a fejem. Elgondolkodom egy pillanatra, mikor fordultam meg abban a kocsmában utoljára.
- Persze, megesik, hogy beülök egy-két sörre. Az utóbbi időben mondjuk nem igazán volt időm semmire. Örültem, ha végre ágynak dőlhettem. De nemsokára új év, új fogadalmak… Tényleg, szoktál fogadalmat tenni? – kérdezek rá. Én egy ideig csináltam ezt a hülyeséget, de egy idő után rájöttem, hogy teljesen felesleges, ugyanis mindig megszegtem az ígéreteket. Így arra a következtetésre jutottam, hogy számomra nem érdemes semmit megfogadni. Egyszer például arra vetemedtem, hogy abban az évben szerelmes leszek, és nem verem át a nőket, nem használom ki őket. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy nem igazán sikerült betartanom.
- Egy kardiosebész nem lehet elegáns? – húzom fel a szemöldököm mosolyogva, miközben színpadiasan megigazgatom a nyakkendőm. Tény, hogy utálom ezt a göncöt, de ha kell, megadom a módját az öltözésnek. A hétköznapokban is normálisan öltözöm. Nem gázul. Legalábbis azt mondják. Anyám elég jó ízlésre nevelt. Már gyerekkoromban, a legkisebb ruhákból is márkást adott rám. Imádott öltöztetni, én mondjuk utáltam, amikor mini-modellt akart belőlem faragni…
Mikor végre elénk tolják a kért feleseket, rendeltetésszerűen megsózom a kezem, és megemelem az egyik poharat Dasie felé, majd le is húzom. A citromba harapva kissé elfintorodik a képem, de mikor a kolleganő maga elé veszi a második adagot, elismerően elmosolyodom. Azt hittem, már az első után szünetelni fog. Természetesen tartom a tempót, és koccintok vele, aztán a második is lecsúszik.
- Nem dohányzom. Egészséges életet élek. – mondom a második mondatot kissé ferdítve bár, de a dohányzást sosem szerettem. Ennek ellenére néha csak-csak kikötött egy szál a számban, de ez leginkább akkor történik meg, ha már van bennem egy bizonyos alkoholszint.
Kíváncsi vagyok, mikor kezd el beütni Dasienek a pia, bár tényleg nem az az elsődleges célom, hogy leitassam, hogy aztán haza kelljen cipelnem.
- Figyelj, ha nem bírod a piát, nem kell meginnod… Megértem, ha kicsit gyengébb vagy, mint én. – nézek oldalra rá egy féloldalas mosollyal, ezzel úgymond kihívva őt. Tudom, hogy majd bizonyítani akar, és megfogja inni azt a másik kettőt is. Dasieben mindig volt némi bizonyítási vágy, legalábbis a kórház falain belül ezt vettem észre…




MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Dasie & Nathan Empty
»Hétf. Szept. 07, 2015 4:49 pm Keletkezett az írás



Tonight we will party

Like there is no tomorrow


Teljesen kiakadva pillantok rá. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt a kis megjegyzést csak poénnak szánta, mert tudja jól, már ha ad az ostoba pletykákra, hogy miss tequila vagyok. Csak nehezen lehet olyan rezidenst, vagy szakorvost találni, akivel nem ittam volna meg legalább egyet. Ez persze nincs egyenes arányosságban a szexes estéimmel, azért ekkora lotyó még én sem vagyok.

- Már hogy ne bírnám? De azért négy tequila doktor úr, az négy tequila. Azt hittem kicsit tovább fog tartani az estém, de nincs ellenemre. Ma nincs.

Azt hiszem, hogy rám fér mind a négy kis pohárka. Szinte képes vagyok felidézni a tequila ízét, ahogy szétmarja a torkomat, és már ettől mintha nyugodtabb lennék. Tény és való, hogy fiatal korom ellenére rengeteget iszom, és a kórházon kívül abban a jó kis kocsmában töltöm a legtöbb időt. Ez egy rendes foglalkozás mellett az alkoholizmus jele lenne, az ismerőseim, barátaim, az anyám, aggódna értem, de mivel nekem nem átlagos munka jutott, így meg sem szólalhatnak. A kórházban mindenkinek fel kell tudnia dolgozni a veszteséget, de nem mindenkinek megy száraz torokkal. Engem nem riaszt meg, hogy a legnagyobb kudarcaimat mindig így kezelem, mert tudom, hogy szakorvosként majd fejlődni fogok, és végre felnövök majd. Egyébként csendesen jegyzem meg, hogy még a szakorvosok sem mindig tudják kezelni a veszteséget, én ittam már le magam az általam Medúzának szólított Báthory Erzsébettel is, aki pedig azért neves szakorvos a kórházunkban. De hát ilyen az élet.

- Feldobják a talpukat? Ez nem durva egy kicsit? Egyébként kössz a tippet.

Ez egy buli, jogom van úgy beszélni vele, ahogy akarok, főleg, hogy ő kezdeményezte a nagy tequilazást. Ez a tipp kb. szart sem ér, az, hogy közli velem, hogy szokjak hozzá nem kezelése a problémának, inkább elhárítása az érzelmeknek. Erre a seggfejre ez mondjuk pont totálisan jellemző. Nem tudom, hogy volt-e már szerelmes életében, vagy egyáltalán érzett-e akármit, ami nem a kanosság volt, de mindenesetre rajtam ez most nem segített. Nem is hozom fel többet ezt a témát, amúgy is elszomorodom tőle.

-Szoktam fogadalmat tenni, de aztán elfelejtem. Mondjuk eleve minden évben megfogadom, hogy a szilveszteri tequilam az utolsó, de ezt nyilván sosem fogom betartani. Magából nem nézem ki, hogy tenne. Vagy igen?

Elmosolyodom kedvesen, mert a kacér, flörtölős énemhez ennél jóval több kell még. Nem értem, hogy miért kérdez ilyen full átlagos dolgokat, amikor fejben csak arra gondol, hogy kit húzhatna ma este még meg rajtam kívül, és hogy megérem-e a kifizetett tequilat. Ő ilyen ember. Rémes, de én mégis vele álldogálok, ahelyett, hogy felcsípnék valaki mást. Remek.

Hangosan felnevetek, ahogy színész módjára előadja a kis műsorát. Szóval erre is a képes a kardiológia főorvosa. Nagyon bonyolult személyisége van, én legalábbis nem tudok rajta kiigazodni.

- Dehogynem, sőt. Mindig így kellene műtenie. A pácienseit megnyugtatná.

A két tequila után már nyúlnék a szokásos cigimért, de Nate beint, amit egyáltalán nem értek. Még hogy ő, meg az egészséges életmód. De tiszteletből vissza is csúsztatom a cigimet a táskámba. Ám legyen, egyszer én is kihagyhatom. Miközben kicsit ellépek a pulttól, hogy körülnézzek, érzem, ahogy hirtelen megszédülök. Ide miért nem raknak kis mogyorót? Anélkül sosem tequilazom. A kórházban sosincs elég időm arra, hogy egyek, este meg könnyen berúgok. Nem ihatom meg ezt a nyolc tequilat, mert akkor rá fogok mászni a dokira. Egy hete nem szexeltem már egy jót, olyan elvonási tüneteim vannak, hogy hacsak ránézek elélvezek. Ez azért elég durva. A cigis visszutasítására nem reagálok, de aztán kihív engem egy tequila párbajra, amit nem fogok elfogadni. Nem lenne helyes csak azért inni vele, mert azt hiszi, hogy gyenge vagyok. Magas labda ez, és én még nem csapom le. Végre előveszem a kacér, gyönyörű fogvillantós mosolyomat, a kezemmel a hajamba túrok, és ránézek.

- Köszönöm, már vártam, hogy ezt mondja. Én nem fogom meginni egyszerre mind a négyett, de maga csak nyugodtan. Aztán vigyen el táncolni.
   



made by torie ♥


A hozzászólást Dasie L. Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 13, 2015 6:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Csüt. Szept. 10, 2015 11:28 am Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Amennyiben lehet hinni a pletykáknak a kórházban, Dasie Evans nem az a visszahúzódó, unalmas lány. Sőt, ahogy hallottam nem veti meg a pasikat, és a futókalandokat sem, de ha valaki, én ezért biztos nem ítélem el. Miért tenném, én ugyanezt csinálom, csak a nőkkel…
Igaz, véleményem szerint egyáltalán nem ugyanaz, ha egy nő csinálja, mintha egy faszi. A férfiaknak a vérében van ez a „nő hajtás”, a nők azonban… jobb, ha megválogatják, kinek vetkőznek meztelenre és nyitják meg combjaikat. Igazából leszarom, nincs sok beleszólásom a dologba, maximum a húgomnál. Arról meg inkább jobb, ha nem is hallok, hogy mikor, mit és kivel csinál. Még elfogna a hányinger.
- Nem örülsz, hogy megtaláltalak a nagy tömegben és szórakoztatlak tökéletes társaságommal? – kérdezem felhúzott szemöldökkel. Természetesen nekem sincs ellenemre, ha kicsit tovább húzódik az este, mint ahogy azt terveztem. Még nem egészen tudom, Dasie mire gondol ezzel, de nagyon úgy sejtem, hogy nem arra, hogy táncikálni fogunk úgy jó pár órán keresztül.
- Ami azt illeti, egy idő után tényleg rájössz, hogy nem érdemes róluk sajnálkozva beszélni. Becsavarodsz hamar, ha annyira a szívedre veszed a dolgokat. – jegyzem meg, hiszen tényleg így van. Most nem játszom a felettest, aki megmondja, mit csináljon. Képes vagyok kikapcsolni ilyenkor, sőt a rezidensekkel másképp is tudok ám bánni. De még hogy! Ki tudja, talán Dasie is megtapasztalhatja a mai nap folyamán. Nekem nincs holmi olyan elvem, hogy ne kezdek ki rezikkel, csak ha már átlépett, vagy nagyon közel áll ahhoz, hogy szakorvos váljon belőle. Egyedül a gyakornokokat kerülöm ilyen szempontból, mert ők még túl fiatalok hozzám, nem akarom megrontani őket.
- Igen, látom, hogy idén se sikerült betartani. – tekintek az előtte sorakozó felesekre. – De miért kellene megtagadnunk azt, ami élvezetet okoz nekünk, nem? – mondom kissé célzásszerűen, és végigpillantok a lábain, amik olyan kecsesen fonódnak keresztbe a bárszéken. Nem rejtem el elismerésem sem, hiszen úgyis tudja, milyen vagyok.
- Ami azt illeti, párszor már tettem, de rájöttem egy idő után, hogy tök felesleges, mert úgysem tartom be. – vonok vállat. Komolyan mondom, egyszer sem sikerült betartanom… Nem is tudom, ki találta ki ezt a hatalmas baromságot, de azt se nagyon hiszem el, hogy az az ember megtartotta a dolgait.
Elmosolyodom a megjegyzésére, de nem igazán tudom elképzelni, hogy én bármi esetre is a műtőasztalhoz álljak ilyen puccban.
- Kurva kényelmes lenne ilyen cuccban műteni. – jegyzem meg, majd fel is állok a székről pár pillanatra, hogy megigazgassam a nadrágomat, mert már kezdem nagyon unni ezt a szűk szart.
Kíváncsian várom, hogy elfogadja-e a kihívást, mert ha igen, akkor nagyon szívesen rendelek még pár kört a tequilából. Nem hinném, hogy én lennék az, aki előbb beadja a kulcsot. Az hatalmas meglepetés lenne számomra.
- Nyugodtan rágyújthatsz, nem zavar. – A cigi füstöt simán elviselem, de azt valamiért nem szeretem, ha egy nő dohányzik. Számomra kicsit visszataszító a dolog. Persze nem vetem meg ezeket az embereket sem, mert nyilván, van, akinek szüksége van a cigire. Ha férfi szívja, az valahogy nem érdekel, én is szívtam még nemrég. Ha nőt látok bagózni, akkor lehetséges, hogy elfintorodok egy pillanatra, de nem hat meg túlságosan.
- Dasie, én nem táncolok… Tudod, én az a fajta vagyok, aki lassan sétálgat a táncoló tömegben és felülről szemléli a… dolgokat. – mosolyodom el, hiszen magasságomnak köszönhetően ilyen helyzetekben tökéletes kilátás tárul elém a nők dekoltázsáról. – Na, ez a kettő már semmi, igyuk meg. – győzködöm, majd magam elé húzok egy újabb pohárral, és ha belemegy, koccintok vele, ha nem, akkor egyszerűen egy fancsali fintorral lehúzom a pohár tartalmát.
- Egyébként hogyhogy egyedül egy ilyen szép hölgyemény? – célzok arra, hogy mi az oka annak, hogy nincs pasija. Annyira élvezné az életet, hogy nem akar tartós kapcsolatot? Nem tudom, pontosan hány éves, de azt hiszem, lassan közelít a harminchoz. Az ilyen nők pedig szeretik elkötelezni magukat még időben…





MADE BY TORIE ♥


A hozzászólást Nathan Graham összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 28, 2015 7:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Dasie & Nathan Empty
»Hétf. Szept. 14, 2015 3:59 pm Keletkezett az írás



Tonight we will party

Like there is no tomorrow


Szóval vegyem megtiszteltetésnek, hogy engem hívott meg ma este? Ha körülnéznék, biztosan látnék féltékenyen méregető nőket, de ezt inkább eleve ki is hagyom. Tudom, hogy sok nő álmodik arról, hogy Nate esetleg őket választja az egyik este, vagy az egyik hasonló bulin, de ez már beteges. Jól néz ki, van humora, gazdag és elkötelezett a hivatása mellett, de egy ősbunkó. Aki kicsit közelebbről is ismeri, azt tudja, hogy néha elviselhetetlen stílusa van, így nem hogy a közelébe szar lenni, de még egy kórházban vele is. Egyszerűen csak szeszélyes, mint egy igazi nő, és nem lehet kiismerni. Nekem tehát oly mindegy, hogy amúgy egy kibaszott szexisten-e vagy sem, én nem fogok vele kezdeni. Elnevetem magam, és frappáns válaszon töröm a fejem, de sajnos a tequila megtette hatását, lassan teljesen megbomlanak a gátlásaim.

- Szórakoztat? Csak leitat, ez még nagyon gyenge szórakoztatás. Elvihetne táncolni, vagy nem tudom… Mit lehet egy ilyen bulin csinálni?

Ez egy őszinte kérdés, mivel fogalmam sincs, hogy az iváson és a nők felszedésén kívül mit lehet itt úgy komolyan csinálni. Ha jól tudom semmi program nem lesz az este folyamán. A vacsora megvolt, most már jön az éjszakába nyúló vedelés és táncolás. Én személy szerint mind a kettőért odavagyok, de Nate nem hiszem, és kíváncsi vagyok, hogy mit akar kihozni a dologból.

Igaza van. Mindig azzal rontom el, hogy túlságosan beleszövöm magam a betegeim magánéletébe. Nem csak az orvosuk leszek ezáltal, hanem egy ismerősük, barátjuk, és az elvesztésük nekem is fájdalmas lesz. Lehet, hogy istenadta tehetségem van, erre teremtettek, én vagyok a legjobb stb., de ha nem tudom magam kivonni a pácienseim életéből, akkor cseszhetem. Mindennap járhatom majd a harmadikra, és panaszkodhatom valami dilidokinak a problémáimról.  

- Igaza van. Sajnálom. Ezen a téren meg fejlődnöm kell.

A poharakra nézek, amik csak rám várnak. Van még kettő, és én döntöm el, hogy mit akarok velük kezdeni. Beletúrok a hajamba, és előkotrom a cigis dobozomat a táskámból. Négy tequila után tutira cigi után fogok nyöszörögni, és nem akarom azzal égetni magam a feletteseim előtt, hogy lehúzom őket. Ez inkább Maya szokása.

- Hát, ezt valahogy egyik évben sem sikerül. Talán mindig rossz fogadalmat választok.

Szélesen elmosolyodom, és ránézek. A szemei egyértelműen vonzanak, nyilván nem csak engem, hanem minden létező nőt. A kórházban már mennyi nő esett áldozatul ennek a csábos „tégedakarlak” pillantásnak.

- Pontosan. Ahogy hallom, maga sem a megtagadás híve….

Csak elhintem ezt a kis morzsát, nem akarom elítélni azért, amit tesz, mert én sem vagyok az a tipikus jókislány. Orvosok ide vagy oda, magánéletünk még lehet. Ő a kardiológia vezetője, kiváló orvos, példakép, de a tény, hogy mindennap más nővért dug elég lohasztó. Ugyanakkor én nem vagyok abban a pozícióban, hogy elítéljem, mert ugyanezt csinálom.

- Nekem tetszik, bár mint tudjuk, a műtősruha a kedvenc ruhaviseletem.

Mondani akarok még valamit, de nem teszem. Lassan véget ér a nagy csevegés és döntés előtt állunk majd. Nate jól csinálja, amit csinál, gondolom elég gyakorlott ebben, úgyhogy ő is érezni fogja, hogy a végéhez közeledünk. Ha megiszom a maradék tequilat, akkor már nem lesz nagyon visszaút. Úgymond elfogadom a felhívását keringőre.

- Jaj dehogy, majd kinn rágyújtok.

A cigistárcámat az asztalról beledobom a táskámba, és kedvesen elmosolyodom. Bár lehetne idebenn dohányozni, nem akarom kínozni azzal, hogy órákig nem megy el innen a füst. Majd ha végre kijutunk a zsúfolt teremből, akkor.

- Dolgokat? Úgy érti, hogy stíröli a nőket. És egyébként nem fogok elfogadni nemleges választ. Sajnos ez egy ilyen karácsonyi buli. Mutasson jó példát.

Szélesebben elmosolyodom. Gondolom nem volt szüksége kioktatásra tőlem, de itt szabad. Ma mindent szabad. Aztán arra bíztat, amitől úgy féltem. Még két tequila és én tutira táncolni fogok, akár egyedül is. Nekem valahogy sosem okozott gondot ez az aprócska kérdés. Tetettet haraggal nézek rá, majd megadom magam.

- Jól van, legyen. De most már tutira táncolnia kell velem.

Kenem a sót, iszom a tequilakat és harapom a citromot. Elfintorodok minden egyes alkalommal, mivel ezt az ízt megszokni nem lehet. Nem tudom hány hektolitert nyomtam már le életem során, de még mindig marja a torkomat, és még mindig hirtelen üti meg a fejemet miközben elárasztja a testemet a melegével.

- Szóval szép vagyok?

Hangosan felnevetek. Ez nagyon magas labda volt, szinte már durván magas, úgyhogy azonnal ráeszmélek és reagálok.

- Csak vicceltem. Igazából mindenki aki itt van, az nagyon… khmm, nem éppen tequila párti. Szóval olyasvalakire vártam, mint mondjuk maga. A sármjával levesz a lábamról, fizet pár kör tequilat, megtáncoltat, majd finoman jelzi, hogy leléphetnénk. Mert hogy ez lesz a következő, nem?  


 



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Szomb. Szept. 26, 2015 11:58 am Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Dasie nagyon jó nő. Meg kell hagyni. Szép a csípőjének és a derekának a vonala, a melleiről és a seggéről meg már ne is beszéljünk. Az biztos, hogy sokan megirigyelik, mert neki aztán biztos nincs gondja az alakjával. Az már más kérdés, hogy ő mit gondol rólam, bár azt hiszem egy bunkó seggfejnek tart. Nem is lepődök meg rajta, hiszen a kórház több, mint fele így vélekedik rólam, de valahogy ez nem igazán hat meg. És hogy ezen kívül mit gondolhat? Egyenlőre még fogalmam sincs, de nagy valószínűséggel hamarosan kiderül.
- Hát, ha gondolod, kereshetsz magadnak valakit, aki jobban elszórakoztat. – vonok vállat, miközben kérek egy whisky-t a pultostól. Látszik a fején, mennyire unja a banánt, gondolom, amikor meghallotta, hogy orvos-buli lesz, máris forgatta a szemét. Hiába, nem vagyunk olyan egyszerűek, mint bárki is képzelné. – Ami azt illeti, sok mindent lehetne csinálni egy ilyen bulin, nekem lennének ötleteim. Egyébként azt nyugodtan elkönyvelheted magadban, hogy én biztos, hogy nem fogok táncolni, Dasie. – húzom félmosolyra a szám, mert tudom, ha én nem megyek vele táncolni, akkor hamarosan a tequila megteszi a hatását, és egyedül fog illegni-billegni a tánctéren. Engem nem zavarna a dolog, bár azt tudom, hogy neki a következő napokban pirulna az arca a kórház folyosóján, ahányszor meglát engem, vagy egy olyan személyt, aki végignézte a bemutatóját. Azért szeretem ezeket az év végi bulikat, mert mindig van legalább három-négy olyan ember, aki taccsra vágja magát az este folyamán, és akkor megvan, hogy mivel fogom szórakoztatni magam a jövő héten a kórházban. Természetesen mindig felhozom, hogy mennyire jól is érezte magát, nem is értem, hogy élte túl, és hasonlók… És nevetek. Lehet, hogy ez bunkóság, de hát nem is én lennék…
- Ne sajnáld… - kortyolok bele a megkapott whiskybe, és élvezem, ahogy végigfolyik a nedű a torkomon. Arra, hogy mit hall, igazán felkapom a fejem. Mindig is szerettem visszahallani azokat a dolgokat, amiket a hátam mögött beszélnek rólam. Nem sértődök meg, vagy hasonlók. Az nem az én stílusom.
- Igazán? Mégis miket hallasz te rólam? Mesélj csak! – fordulok felé egész testemmel, és kíváncsian tekintek rá. Na, most végre eljutottunk oda, hogy az újabb pletykákat végighallgassam. Sokszor fordult már elő olyan, hogy olyat mondtak vissza, amiről még én se tudtam. Azokat szeretem a legjobban.
Elmosolyodom a megjegyzésére, miszerint szereti a műtősruhát. Két véglet van, aki orvos, és nagyon szereti a műtős ruhát, és a másik orvos, aki gyűlöli, ahányszor bele kell bújnia. Na, én valahol a kettő között vagyok.
- Talán igen. – jegyzem meg, szintén egy mosoly kíséretében. Mindketten jól tudjuk, hogy a nőket stírölöm, nem kell ezt nyíltan kijelenteni. – Kénytelen leszel elfogadni a nemleges választ, de te nyugodtan táncolj, én megvárlak itt, sőt, ha szeretnéd, még végig is nézem, ahogy elropod a táncot. – bökök a fejemmel a parkett felé, ahol jó páran tekeregnek már.
Kérdésére azonban nem válaszolok rögtön. Lehet, hogy ennek már nem kellett volna kicsúsznia a számon, mert még a végén túl sokat belemagyaráz a dologba.
- Mintha nem tudnád magadról. – Nagyon is tisztában van a képességeivel és az adottságaival egyaránt, hiába csinál úgy, mintha nem lenne. Mikor pedig elkezdi ecsetelni a következő lépéseket, a poharamra meredek. Ez igen. Ez a nő nagyon is jól tudja, mik a terveim, kivéve a megtáncoltatást. De mi lenne, ha ez esetben egyszer nem teljesedne be, amit elképzelt?!
- Nagyon biztos vagy a dolgodban. Hova is szeretnél pontosan lelépni? – kérdezek rá mosolyogva, és újra felvéve vele a szemkontaktust, amivel valószínűleg erősen zavarba hozom, ami természetesen nem baj. Szeretek játszani a nők érzelmeivel, de nem akarok túl messzire menni, mert még a végén megsértem szegényt. Kíváncsian várom, milyen ötlettel áll elő, de teljesen jól tudom, hogy hova akar lelépni. Nyilván hozzám. De mi legyen? Megadjam neki ezt a boldogságot?!






MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Dasie & Nathan Empty
»Vas. Okt. 11, 2015 8:14 am Keletkezett az írás



Tonight we will party

Like there is no tomorrow


Kár volt meginnom ezt a sok tequilát a főnökömmel. Érzem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Négy tequila maga után már nagyon jó kedvem szokott lenni, meggondolatlanul cselekszem általában, és nagy erőfeszítések árán tudom csak kontrolálni a tetteimet. Elfordulok, és elnézek a távolba, az embereket mustrálom. Elképesztő, hogy néhányan mennyire tudják élvezni ezt a partyt. Én személy szerint már lelépnék.

- Nem, köszönöm. Azt hiszem, hogy rajtunk kívül itt mindenki nagyon élvezi a dolgot.

Én sosem voltam az a fajta, aki a kollégáival ki tudja magát tombolni. Szeretem a bulikat, a piát, a vadulást, de nem ilyen körülmények között. Itt jobb, ha mindenki odafigyel magára és őrzi a látszatot. Fel kell adnom, hogy Nate és én táncolunk ma este. Egyébként is nagyon durván feltűnő lenne, már nem nagyon értem, hogy miért ragaszkodtam hozzá.

- Na, kérem, ossza meg velem ezeket az ötleteket, mert én nagyon unatkozom itt.

Szélesen elmosolyodom, kivillantva a fehér fogsoromat. Igazából sokat is beszélek, és sokat is nevetek, úgyhogy ez nem áll tőlem olyan messze. Nate viszont teljesen másként viselkedik már. Van egy olyan érzésem, hogy fel is akar csípni, de azért húzni is akarja az agyamat. Nem tudom rajta még mindig kiigazodni, de nem is akarok. Bírom őt, bár seggfej. Az nagy baj, ha vonzalmat érzek az irányába? Akkor én is csak egy rezidens leszek, aki bedőlt neki? Nem tudom, talán le kéne zárnom ezt az egészet, hívnom egy taxit és haza menni aludni. Amúgy is hulla fáradt vagyok, és még ki is vagyok merülve.

- Nem lehet, mert maga a főnököm. Nem mondhatom el, hogy miket hallok, de remélem azért sejti egy részüket.

Pontosan tudja, hogy mit mondhatnék vissza, de nekem nincs kedvem a nagy dugós sztorikkal szórakoztatni magunkat. Egyébként is, a kórház tipikusan az a hely, ahol a pletykák nagyon mennek, és olykor semmi valóságalapjuk sincsen. Én személy szerint nem hiszek el mindent, de ő róla általában igazakat mondanak. Ott az a sok síró nővér és rezidens, akiket átejtett. Néha rájuk nézve sajnálatot érzek, de az ő hibájuk volt, minek dőltek be neki. Én nem fogok, bár nem vagyok az a nagyon szerelmes típus.

- Nem, már letettem a táncról, mivel maga megitatta velem a negyedik tequilat is. Hiba lenne ennyi ember között azt hiszem.

Nevetek a mondatom végén, és úgy döntök, hogy talán valamit még innom kellene. Aztán ahogy hirtelen megfordítom a fejem, elkezdek nagyon szédülni, és ekkor rájövök, hogy nekem hamarosan game over lesz. Nate túl gyorsan, túl sokat itatott velem, úgyhogy sajnos alkalmatlan leszek ma mindenre.

- Tudom, de maga még sosem mondta.

Az előbb még biztos voltam abban, hogy elmegyek vele, ha elhív, most viszont már szeretnék menekülni. Rájöttem, hogy hülyeség volt ennyire kikezdeni vele, nem akarok hétfő reggel arra bemenni, hogy mindenki rólunk beszél. Én egyszerűen nem vagyok ilyen. Nate sosem fog engem megkapni, akkor sem, ha mindketten akarjuk, vagy ha én nagyon akarom. Megszoktam, hogy megszerzem azt, ami kell nekem, de ez most nem pálya. Ma este legalábbis biztosan nem. Egy kórházi buliról kettesben távozni elég egyértelmű mindenki számára. Ezt muszáj kikerülnöm. A táskámból előkotrom a mobilomat, megfogom a kezembe, majd elkezdek távolodni a pultról. Ha jön, ha nem, én most szépen hazamegyek

- Hát, leginkább haza. Azt hiszem, hogy hívnom kellene egy taxit. Kimegyünk a levegőre? Idebenn nagyon hangos a zene.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Nathan Graham

Szakorvos
Nathan Graham
▪▪ Hozzászólások száma :
322
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
43
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

Dasie & Nathan Empty
»Vas. Okt. 18, 2015 6:56 pm Keletkezett az írás




Dasie & Nathan



Kezdem látni, ahogy Dasie-nél beüt a tequila. Gondoltam, hogy csak a szája nagy, és nem is annyira bírja a piát, mint ahogy azt állítja. Néha végigpillantok a nőn, és mind ahányszor ezt megteszem, rájövök, hogy igenis van mire büszkének lennie.
Körbenézek, amikor Dasie megemlíti, hogy jól érzik magukat az emberek. Tényleg. Van, aki táncol, van, aki issza a folytonos köröket, és van olyan is, aki a sarokban, lehajtott fejjel ücsörög. Rá kellene jönnöm ki az, hogy aztán az elkövetkezendő hónapban tudjam vele szívatni az illetőt.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy untatlak? Te nem élvezed a társaságomat? – Forgatom ki a szavait, még ha nem is akart erre célozni, majd kiiszom a poharamból az utolsó korty whiskyt is.
- Igen, akkor ezek szerint tényleg unsz. Akkor azt hiszem, jobb is lesz, ha magadra hagylak, mert még a végén elalszol itt nekem, én meg biztos nem cipellek haza. – mondom, de persze még nem indulok el, megvárom, mit reagál a dologra. Valamiért úgy érzem, hogy ő még mára tervez valamit, és még az is lehet, hogy én is belemegyek a dologba. De csakis akkor, ha én vihetem bele.
- Például billiárdozhatnánk egyet. – mosolyodom el, és a hülye is tudja, hogy a billiárd mire jó. Jobban szemrevételezhető a kiszemelt női áldozat hátsó fele, hiszen ahogy az asztal fölé hajol, na igen… Az az a szög, ahol minden idom jól megmutatkozik.
Tényleg kíváncsi lennék arra, hogy mit pletykálnak a hátam mögött rólam. Persze van némi sejtésem, de ezeknek nagyészt van alapjuk is. Tudom, hogy az idő nagy részében azzal megy a duma, hogy megdugtam ezt és azt a nőt. Ezt nem nevezhetném pletykának, mivel igaz.
- Ma este nem vagyok a főnököd, nyugodtan elmondhatnál pár dolgot. De kizárólag ma nem vagyok az, holnaptól újra Dr. Graham! – mondom szigorú tekintettel, mert ezt tényleg komolyan is gondolom. Nem szeretem, ha bárki a kórház falain belül tegez, aki a rangomon aluli. Nem, nem nézem le őket – annyira-, félreértés ne essék, de csak a szakorvosoknak engedélyezett a tegezés.
- Szóval halljam a pletykákat! – szólítom fel, és kikérem a mai napra valószínűleg az utolsó whiskyt, amit majdnem egy húzásra meg is iszok.
Szívesen megnézném, hogy táncol, de az képtelenség, hogy én is a parkettre menjek vele. Idejét sem tudom, mikor táncoltam utoljára. Talán körülbelül nyolc éve volt, hogy rá lehetett venni egy öt percre, de azt is kínkeservesen.
- Ha mégis késztetést érzel rá, szívesen kivezetlek a parkettre. És szívesen megnézném azt is, ahogy rázod. – kacsintok egyet, majd leszállok a bárszékről.
Persze, hogy nem mondtam neki, hát hülye lennék a tudtára adni, hogy úgy gondolom, hogy szép. Most is csak azért mondtam, mert van bennem már némi alkohol.
A kérdésemre azonban nem ezt a választ várom, azt hittem, majd haza akar jönni velem, de hát ha nem, hát nem. Én nem erősködöm, meg nem is annyira lett volna jó, ha felajánlja.
- Menjünk. – mondom, majd a derekára csúsztatom a kezem, de csak pár pillanatig, mert rájövök, hogy holnaptól milyen pletyka fog terjedni a kórházban rólunk. Lenne olyan is, aki megkérdezné, hogy együtt vagyunk-e?! Ugyan már, az ilyen kérdéseknél mindig arcon röhögöm az illetőt.
- Mindenesetre azért én örülök, hogy téged találtalak meg az este folyamán. Nélkülem unalmas lett volna az estéd. Bár, megkockáztatom, hogy így is az volt. – mondom, mikor elhalkul a hátunk mögött a zene, s becsukom magunk mögött az ajtót. Itt kint meglepően ki van halva minden, aki még él, a tánctéren nyomul.
- Azért remélem, nem okoztam neked csalódást, Dasie… - ejtem ki számon lassan a szavakat, egészen halkan, miközben a falnak nyomom, és ajkaim az végighúzzák az arccsontját, mígnem az övéivel találkoznak. A csók közben kinyújtom az egyik kezem hátra, felfelé, ha egy taxi arra jár –márpedig itt a belvárosban nem ritka a megfordulásuk-, megálljon egy Dasienek. Amennyiben megáll egy, abbahagyom a szenvedélyes csókot, és a taxihoz kísérve, kinyitom neki az ajtót.
- Jó éjt, Dasie. – mosolyodom el fülig érő vigyorral a képemen, tudva, hogy nem erre számított. Mindenestre biztos vagyok benne, hogy mély nyomot hagyom benne, de azt sem mondom, hogy ő nem izgatja ezentúl a fantáziámat…







MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Dasie & Nathan Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Dasie & Nathan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dasie & Nathan
» Liv & Nathan
» Nathan & Debbie
» Nathan & Natalie (sms)
» Nathan & Adelynn ☆

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: