Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Gwen and Clay - You are horrible
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Csüt. Okt. 08, 2015 6:24 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



A hétvégék mindig keményebbek az átlagos hétköznapnál, de ma még rosszabb a helyzet, mert alig múlt el este kilenc, de máris tele van a bárom, és nem tudom, hogy mire is figyeljek.
- Adam, az isten szerelmére! Nem azt mondtam neked, hogy a rövid italokat hozd ki a raktárból? Igen, te féleszű. Jane segíts neki, mert nem tudja, hogy mi a különbség a sör, és a bor között sem. – sóhajtok, miközben a hüvelykujjam és a mutatóujjam együttes erejével próbálok enyhíteni egy kicsit a fejfájásomon. Az őrültek háza fogadott, és az egyik pincérünk fel is mondott. Nem elől kellene lennem, hanem hátul a lányok öltözőjénél, de még addig se jutottam el, hogy rájuk nézzek. Bízok a hűségükben, és a pontosságukban. Az egyik nagy alvilági kutya is ellátogatott a kíséretével, szóval nagy bevételre számíthatok.
- Clay nincsen nyitó a fiókban. – panaszkodik Ron is. A legszívesebben előkapnék egy géppisztolyt, és sortüzet nyitnék a személyzetemre, de csak halkan káromkodok egyet.
- Az irodámban találsz. Hozz ki kettőt, és szedjétek össze magatokat, mert ha még egyszer hibáztok, akkor ki fogok rúgni valakit. – mutatok a srácokra, és elvonulok hátra. A szűk folyosón halk sikongatások, és félmeztelen lányok látványa fogad. Mások biztosan bezsonganának a helyemben, de nekem ők hozzák a legtöbb jövedelmet, és befektetésként tekintek rájuk.
- Mary..hol van a parókád? Miért nem vagy készen, ha ma te vagy az első fellépő? – kezd felmenni bennem a pumpa, és nem messze állok attól, hogy valakit megverjek.
- Hol van Gwen? – nézek körül, de a kis csillagot nem látom sehol. Esküszöm, ha megint elkésik, akkor megmutatom neki, hogy mennyire is tud fájni egy nadrágöv.
- Az előbb telefonált.. – a hangzavarból már nem hallom ki a választ, de nem is érdekel. Benyitok az öltözőjébe, de csak a hűlt helyét találom ott. Idegesen túrok a hajamba, és pillantok a falon lévő órára. A második fellépő, de egyben a legjobban várt is. Nem akartam vele nyitni az estét. Jobban szeretem a vendégeim felajzott állapotban lévő várakozását nézni, miközben a nagy műsorra epekednek, mert az én számlám is nagyobb lesz a fogyasztásuk miatt. A telefonomat rántom elő a zsebemből, és tárcsázom a számát. Két kicsörgés, és már üvölteni tudnék, de néhány pillanat múlva a hangrögzítő szólal meg.
- Picsába…ribanc. – a mobilt a falhoz vágom, és ripityára törik. Minden második héten szinte cserélnem kell, de most a legkevésbé se érdekel, mert nekem a kis aranytojást tojó tyúkra van szükségem. Született közöttünk egy megegyezés arról, hogy esténként itt lép fel, én pedig nem teszem szóvá, hogy hol tölti a nappalait. A kórházban rezidens, de ezt se regélte el az elején. Nem tudom, hogy miből telt neki az egyetemre, de látszik rajta, hogy szüksége van a pénzre, nekem meg a tehetségére.
- Clay idő van…Marynek mennie kell. – szól oda Jamie, és nem várhatok tovább.
- Szólj neki, hogy húzzon kifele a színpadra. Meg kell keresnem valakit. – kiabálok vissza, és utat török magamnak a folyosón egészen a sikátorig, azonban érdekes hangokra figyelek fel.
- Nem hiszem, hogy így kellene megjelenned a főnök előtt, Gwen. Clay nagyon nincs jó kedvében, ha engem kérdezel. – a két lány észre sem veszi, hogy egy tankként közeledek feléjük.
- Mary, most a színpadra. Ne kelljen még egyszer szólnom. Gwen, te velem jössz. – rántom meg a kezét erősebben, és nem érdekel, hogy hisztizik. Az öltözőig húzom magammal, és ott belököm. Az ajtót a lábammal tolom be, és vészjósló tekintettel csapok le rá.
- Hol a faszomban voltál?! Tisztában vagy vele, hogy a kezdés nem fél órával kilenc után van? – a falnak szorítom neki, és a jobb alkaromat a kulcscsontjához szegezem.
- Ide figyelj, Gwen. Ez volt az utolsó húzásod. Ha ma nem remekelsz a színpadon, akkor ki vagy rúgva. Kurvára nem érdekelnek a kifogásaid. – az arcom az övével van egy magasságban. A haragom egyre jobban gyülemlik felfelé. Szét fogom tépni ezer apró kis darabra.

made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 19, 2016 12:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Okt. 11, 2015 12:15 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Délutáni alvás. Aminek fogalmát már aligha ismerem, de ma végre sikerült felelevenítenem néhány szép együtttöltött órácskát ezzel a gyönyörűséggel. Nyújtózkodva mászok ki az ágyból, és hunyorogva csámborgok ki a konyha felé, hogy aztán felfalhassam az egész hűtőt. Farkas éhes vagyok, muszáj valamit bekapnom, különben itt döglök éhen. Azonban, amikor feltépem a hűtőajtót, nem látok mást, csak az üres polcokat. Hol van a kaja, amit tegnap nagy nehezen megfőztem?
- A picsába, Lovette Freeman! – üvöltök, mint egy sakál, majd be is csapom a hűtő ajtaját, de aztán meggondolva magam, rögtön ki is nyitom, és szemezek egy sort azzal az üveg vodkával. Végül is, van még némi időm, amíg újra mehetek abba a szaros bárba kurválkodni… Semmi kedvem nincs, de muszáj, különben Clay tesz róla, hogy öngyilkosságba rohanjak, ugyanis még az is sikerülne, ha kitudódna a kórházban, hogy mit csinálok. Semmi értelme nem lenne onnantól az életemnek. Mégis mit kezdenék vele? Az egész romba dőlne.
Nem is gondolkodva, kiveszem a teli üveget a hűtőből, lecsavarom a kupakot, majd elég rendesen meg is húzom. Esküszöm, jól esik, ahogy végigmarja a torkom az erős ital, bár egy kis fintor csak elhagyja az arcomat.
- Love! – kiabálok, majd kopogás nélkül benyitok a szobájába, de sehol senki. Biztos, hogy megint valami faszinál tengeti az estéjét, csak akkor tudnám, mi a picsáért nem költözik oda hozzá? Simán kihasználhatná őket ilyen téren, de valamiért mégsem teszi. Sokkal jobban élvezi, hogy rajtam élősködhet a kis ribanc.
Az üvegből fogy a vodka, az időm pedig, hogy odaérjek a bárba folyamatosan csökken. Beleugrok az egyik ruhámba, és aztán ahogy a taxi dudál a ház előtt, felkapom a táskám, és már otthon sem vagyok. Természetesen a vodkásüveget még mindig a kezemben szorongatom, és az út alatt többször is belekortyolok, amit a sofőr természetesen nem hagy szó nélkül, de hol nem szarom én le?!
Dugó. Megint. Ilyen nincs, hát megint elkések.
- Hello Mary, mi a helyzet? – szólok bele a telefonba kissé kótyagosan, nevetgélve. – Nem hinném, hogy odaérek időben, szóval… megtennéd, hogy lefoglalod valahogy azt az idiótát? – kérdezem, mire ő csak hebeg a telefonba, így rá is nyomom rögtön. Fél tőle, mint a tűztől, akár a többi táncos lány is. Csak tudnám, hogy miért rettegnek ennyire…

Mire odaérek a bárhoz, pont kifogy az üveg, ami természetesen meg is tette a hatását. Kissé szédelgek, a lábaim nem annyira engedelmeskednek, mint ahogy kéne. Előhúzom a zsebemből a cigit, és nem törődve azzal, hogy már rég késésben vagyok, rágyújtok, és úgy sétálok be a hátsó bejáraton, ahol a lányok megvető pillantásokat küldenek felém.
- Mi van? Ne legyetek már ennyire karót nyelt fapinák. Úristen. Nektek tényleg ez az életetek. Szar lehet. – dülöngélek, és bele-bele szívok a cigimbe.
- Jól van, majd elmúlik neki. – vonok vállat, mikor az egyik lány figyelmeztet, azonban mikor Clay beront, csak fülig érő szájjal vigyorgok. Néha tényleg szexi, amikor ilyen ideges. Kár, hogy ekkora faszfej, különben még lehet, el is szórakoznék vele kicsit.
Most tényleg nagyon ideges, és amikor maga után húz, ellenállni próbálok, csakhogy éppenséggel háromszor erősebb nálam.
- Engedj el. Semmi közöd hozzá, hogy hol voltam. Egyébként meg… dugó volt. – mosolyodom el ismét, és hunyorítok kissé, amikor ránézek. Beleszívok a cigimbe, és egyenesen az arcába fújom a füstöt.
- Szexi, amikor ideges vagy. - heccelek vele még kicsit, és tudom, hogy simán felhergelem még jobban, de ilyen állapotban ez nem igazán érdekel.
A fenyegetése nem igazán hat meg, ezt már elég sokszor hallottam tőle. Mindenki tudja, hogy hülye lenne kirúgni, ugyanis ha jól sejtem, én hozom neki a legtöbb pénzt a konyhára.
- Kimennél esetleg? Akkor átöltöznék. – Vagy legalábbis megpróbálok. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hogy fogok megjelenni a színpadon ilyen állapotban, de valahogy muszáj lesz megoldanom. Ledobom a parázsló cigit az asztalra, mit sem törődve azzal, hogy rajta elég sok papír hentereg, ami később komoly bajokat okozhat…

for clay ♥

it will be a great fun :"D



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Hétf. Okt. 12, 2015 8:59 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Gwen az idegeimmel játszik, és fogalma sincs, hogy milyen közel állok ahhoz, hogy elroppantsam a kis nyakát. Az egész kóceráj, és ez a szombat este. Kötöttünk egy egyezséget, és szeretem, ha a másik fél is betartja, amit ígért, mert ha nem, akkor az én kegyességem is addig tart. Rá van szorulva a pénzre, és nagyobb szüksége van rám, mint nekem rá. Emlékeztetnem kell majd, hogy én vagyok a főnök, és nem fordítva. A szemem szikrákat szór, és cseppet sem vagyok humoros hangulatomban.
- Kurvára nem érdekel, hogy dugó volt. Három alkalommal játszottad már el, hogy nem értél ide kezdésre. Szerinted vicces? – vékonyodik el az ajkam, és fújtatni lenne kedvem, de még tartom magam.  Ha elborítja az elmémet a köd, akkor kapni fog, és nem fogom egy percig se bánni, hogy monoklival kell mászkálnia. A lecke, az lecke. A cigiről nem tud leszokni, és van annyira pofátlan, hogy az arcomba fújja a füstöt.
- Mi a fasz? – csukom be a szememet, mert utálom, ha valaki fölényesen viselkedik, de Gwenen látszik, hogy már nem egy pohárka csúszott le a torkán az este folyamán.
- Részegen jössz dolgozni? – remeg meg a hangom, és kidagadnak az erek is a felkaromon.
- Szexi? Elment a józan eszed. – lökök egyet rajta, de mintha meg se érezné, és most már arra panaszkodik, hogy én tartom fel a készülődésben. A háttérben hallom, hogy elkezdődött a műsor, de eszem ágában sincs magára hagyni, hogy aztán leléceljen, és egyedül hagyjon a pácban.
- Miben változna, ha kimennék? – lépek elé, és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt.
- Öt perced van, Gwen…és nem viccelek. Ha nem jelensz meg, akkor a hajadnál foglak kirángatni. Ma már úgyis a bögyömben vagy. Az előbbit meg a helyedben komolyan venném, mert ez volt az utolsó figyelmeztetésem. – az arcához hajolok, és végigmérem.
- Szedd össze magad, mert bűzlesz az alkoholtól, és semelyik vendég nem gerjed az olcsó kurvákra. – pillantok a mogyoróbarna íriszekbe. Magára hagyom, és becsapom az öltöző ajtaját is, de a feszültséget nem tudtam levezetni még sehol sem. Az első dolgom, hogy a falba öklözök, és kifújom a levegőt, amit eddig bent tartottam a tüdőmben.
- Bassza meg a hülye a picsa. – mérgelődök egy sort, de Jason jön oda hozzám.
- Mary jól halad. Megvan Gwen? – őszintén érdeklődik, de semmi kedvem arról a nőről beszélni.
- Három perc múlva a színpadon lesz. A szokásos zenét nyomassátok neki. – közlöm a teendőket, mire bólint egyet, és ott is hagy a folyosón. Az öklömet nézegetem, hogy mekkora kárt tettem benne, de nem elég nagyot ahhoz, hogy jelentőséget tulajdonítsak neki. A megadott idő a végéhez közeledik, és amúgy sem vagyok egy türelmes alkat, ezért dörömbölni kezdek az ajtaján.
- Gwen, azonnal gyere ki. Kezdés van, az öt perced lejárt. – az előtérben hallom a tapsvihart, így sürgősen az útjára kell indítanom a kicsikét. Még egyszer kopogok, - ha ezt lehet annak nevezni – és tovább is állok, hogy lecsekkoljam a kinti helyzetet is. Az agyamra megy, és ráadásul vele van a legtöbb gond. A hülye kifogások, a késések. Kezdem megelégelni, és ha ma nem teljesít jól, akkor könnyes búcsút veszünk egymástól.
- Clay…itt van Stan. – siet oda hozzám az egyik pincér.
- Fizessetek egy kört neki, meg a barátainak. A ház vendégei. – jelentőségteljesen nézek a srác szemébe, hogy vegye a lapot. Stanley Connor az egyik legnagyobb alvilági kutya, aki rendszeres vendégem, és ma különösen fontos, hogy jó benyomást tegyek rá. Nyélbe akarok ütni egy kábszeres üzletet is, de sajnos az aranytojást tojó tyúkon múlik minden…


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 29, 2015 6:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Okt. 21, 2015 3:42 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Pontosan jól tudom, hogy Clayton Cross nem az a nyugodt ember. Ha kell, simán lekever egy pofont is, csak hogy az legyen, amit ő akar. A hiba ott van, hogy én konkrétan utálom, ha valaki uralkodni akar felettem, egyszóval nincs velem könnyű dolga. Jelen pillanatban pedig főleg nincs, így, hogy már egy üveg vodkát benyakaltam egyedül.
- Tényleg az volt… Kérdezd csak meg a taxisofőrt. – mosolyodom el újra és vállat vonok. Nem vicces igazából, de valamiért folyton vigyorra húzódnak az ajkaim, és néha ez nevetés formájában is megnyilvánul. A hülye is látja, hogy be vagyok rúgva, mint az atom, se ezt nem vallanám be, nem mintha szükség volna rá.
Sosem szándékoztam leszokni a cigiről. Valamiért ez mindig egy jó mód arra, hogy kiadjam magamból a stresszt, ami azért elég rendesen jelen van az életemben, valljuk be. És ez az egyik kedvenc dolog, amit szeretek benne, hogy bármikor, bárkinek az arcába fújhatom az orrfacsaró füstöt, és ezen jókat vigyorgok.
- Ugyan, Clay, én nem vagyok részeg. Éppen, hogy csak… spicces vagyok. De ne aggódj, életem legjobb táncát fogom ma végiglejteni a színpadon. Csak neked! – kacsintok rá, és ezzel határozottan kikezdek vele. Hogy miért? Halvány lila gőzöm sincs, ugyanis nincs sok olyan ember, akit jobban gyűlölök nála. Elbaszott egy alak. Ettől függetlenül jól néz ki.
- Az. Szexi. – kuncogok jót rajta, de amikor meglök, rögtön abba is hagyom. – Te engem ne lökdöss, érted? – megyek újra közel hozzá és farkasszemet nézek vele. Felmegy bennem a pumpa, mivel utálom, ha erőszakoskodik velem. Tudom jól, hogy olyankor semmi esélyem nincs ellene, de természetemnél fogva ellenkezek az ilyen helyzetekben. Nem vagyok könnyű eset, és szeretem, ha az emberek ezt tudják is.
- Abban Clay, hogy amúgy sem neked szoktam vetkőzni a színpadon sem, az öltözőmben mért tenném meg neked? – húzom össze a szemöldököm, és aztán mit sem törődve azzal, hogy nem ment még ki, leveszem magamról a felsőm. Teljes mértékben ütöm egyik szavammal a másikat, de azt hiszem, ez ebben a spicces állapotban megérthető.
Komótosan hámozom le magamról a ruhákat, majd mikor Clay megfenyeget, vissza kell fognom újra a nevetést, pedig ez tényleg egyáltalán nem vicces, amit mond. Igazából jó, hogy most minden ilyen vicces, de fogalmam sincs, mit fogom így művelni a színpadon, amitől azért kicsit fosok.
- Jól van baszki, nem kell rögtön le olcsó kurvázni attól, hogy lecsúszott a torkomon egy pár pohár vodka! – fonom össze a karjaimat magam előtt, és morcosan nézek Clayre, mint egy hisztiző kislány. - Úgy csinálsz, mintha te nem szoktál volna inni! Akkor te is olcsó… őőő hímringyó vagy? – gondolkodom, mit is kellett volna pontosan mondani, mert ez így elég hülyén hangzott. Na de akkor se kurvázzon le, még ha úgy is gondolja… Nem tudom, mért szívom most ennyire mellre a dolgot, mivel már vagy százszor hallottam ezt tőle, és mindig csak elengedtem a fülem mellett a titulust.
Lassacskán átveszem a fellépő ruhát, aminek a teteje általában lekerül rólam egy kis idő múlva, de hát nem mehetek egyből ki úgy, nem?! Vagy mégis? Ki szabja meg? Senki! Minek vetkőzgessek ott a színpadon. Végül úgy döntök, hogy a felsőt nem veszem fel, de ahogy elindulok kifelé, magammal viszem.
Ahogy a színpad mögé érek, Mary már végzett is a számával, és rögtön megszólal Beyoncé Dance for you című dala. Az én számom.
- Te így mész színpadra? – kérdezi Mary kikerekedett szemekkel, az én arcomon pedig újból feltűnik a fülig érő vigyor. A leplek mögül kilóbálom a melltartószerű valamit, majd szépen lassan, igyekezve kecsesen mozogni, kikóválygok a színpadra. Cowgirl módra meglóbálom ujjamon a felsőt, majd a tömegbe hajítom, és aztán a rúd felé igyekszem. A lábaim nem igazán akarnak engedelmeskedni, főleg ebben a méteres sarkakban, nem igazán tudom irányítani a dolgokat, így éppen elkapom a rudat, mielőtt elburkolnék.
Miközben a fémcső körül tekergek, végignézem a férfiakat, akik kiéhezett tekintettel nézik a táncom, a testem. Fúj. Mind ahányszor itt vagyok, elszörnyedek, hogy mennyi undorító ember van a földön. Szememmel a főnököm keresem, majd amikor megtalálom, firtatom, hogy vajon most mérges rám, vagy már lenyugodott? Lehet, hogy nem tetszett neki, hogy nem tartottam magam az eredeti koreográfiához, de már tényleg megszokhatná, hogy ha rólam van szó, nem az van, amit ő akar…


for clay ♥

bocsi a késésért... Sad



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Csüt. Okt. 22, 2015 9:45 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Gwen viselkedése ma még a szokottnál is idegesítőbb. Úgy tesz, mintha ő szarta volna a spanyolviaszt, vagy legalábbis sok köze lenne a feltalálásához. Elől egy fokkal nyugodtabbak a kedélyek, mert Mary a kezébe vette az irányítást, de amit a színpadon mutat, igen gyér előadás. Sokat gondolkodtam azon az elmúlt hetekben, hogy új lány után kellene néznem, mert a nézettsége estéről-estére zuhan, mégsem volt szívem még megtenni ezt a lépést. Fiatalnak számít a szakmában, de még kurvának se tudom beajánlani, mert lelakott. Nem figyel a kinézetére olyan mértékben, mint az én tyúkom. Gwen szemmel láthatólag formásabb idomokkal van megáldva elől, és hátul is. Az agyam hátulsó részébe űzöm a képet, miszerint most meztelenül van az öltözőben. Ma este nem szégyenlős, és még a nyelvét is felvágták. A kibaszott szétszórtsága ellenére jó nő, és vigyázok is rá, hogy más ne csapja le a kezemről. Az első találkozásunk jut eszembe, amikor a pulthoz sétálok, és kikérek Adamtől egy pohár vodkát tisztán. Felhajtom, és miközben Mary vonaglását nézem, a helyébe egy másik kreolbőrű szépséget képzelek. Aznap esett az eső, és már nem reménykedtem benne, hogy ráakadok valakire. Lydia csúnyán cserbenhagyott, és még annyit se mondott, hogy viszlát. A rohadt vén kéjence felcsinálta, és mintaanyává formálta. Micsoda tündérmese! A poharat lecsapom a pult szélére, és intek Jane-nek, hogy mosogassa el, mert nekem most fontosabb dolgom van, mint az ő munkájukat felügyelni.
- Akkor következzen az est fénypontja, a mi kis... - Jason próbálkozik a műsorvezetéssel, de nem nagy sikerrel, mert lehurrogják, és a következő lányt követelik. Stanleyt keresem a tömegben, és meg is találom pontosan a színpad előtt a két nagy kopójával. Nyakörvet is aggathatna rájuk egy hosszabb pórázzal, bár ha belegondolok, szerintem anélkül is lesik az összes kívánságát, csakhogy pincsiként követni tudják. Tíz óra van, és ez Gwen főideje. Remélem összeszedte magát az öltözőben, és kerülni fogja a vendégek sértegetését. Ha Connor ajánlatot tesz rá, akkor át is engedem neki, mert így könnyebben érném el a saját célomat is. A külvárosban egyetlen szórakozóhely sincs meg drog nélkül, és én se nélkülözhetem tovább. A bevételem fedezi a kiadásokat, de többletet nem igazán hoz, és most profitálnom kéne. Elmerengek, de a zene felcsendül, és egy ismerős sziluett jelenik meg a színpad jobb oldalán, de az cseppet sem hasonlít arra a lányra, akit ma én vártam. Szájtátva bámulom, ahogyan a többi vendég is, mert messze ment ma este. Megvan a koreográfia, miszerint csak a dal közben vetkőzhetne, de ma ezt kihagyja, és rossz kislányként félmeztelenül pózol előttünk. Megfordulnék, ha tudnék, de a tekintetem odavonzza, és nekem is be kell ismernem, hogy dögös. A pia hatása így nem észrevehető, és a kiéhezett férfiegyedek szinte egy emberként élénkülnek fel, és tapssal biztatják.
- Ez aztán a bula… - hangzik a tömegből egy beordítás. Örülnöm kellene, feltételes módban, teszem hozzá, hogy ma pénzt fog hozni a konyhára, de annyi a degenerált pasi a közvetlen környezetében, hogy elpattan bennem egy húr. Ökölbe szorul a kezem, és legszívesebben lerángatnám onnan a színpadról azonnal, de akkor én vetnék véget a műsornak, és azzal a saját karrieremnek is. Mérgesen, sőt szúrósan nézek rá, amikor összeakad a tekintetünk. Azt sugallom felé, hogy „A felső nélküli magánakciójával” túllépte a határt, de a közönség zabálja, és nem tehetek semmit, amivel félbeszakíthatnám. Stant veszem észre először, hogy az instabil lányt bámulja epekedve, és az egyik kópéjának súg valamit a fülébe, aki utána a háta mögé néz, és engem keres. Intek neki a pult mellől, és megvárom, hogy odajöjjön mellém. Nagy lapátkezeivel, és duci alkatával egy szumó bajnokra hasonlít inkább, mint egy kidobó emberre.
- Héj, Stan alkudozna veled a kis kreolról, aki most táncol. – áll meg mellettem, és nekem, ha csak egy rövid időre is, de odasiklik a pillantásom a vonagló tökéletességre megint.
- A műsor után várom az irodámban. – ennyit mondok csak neki, és a szám végét megvárva még egyszer a színpadra nézek, és elindulok a folyosón a kis zugom felé, de Mary szalad felém ijedt, őzike szemekkel.
- Dugni akarnak elvinni? – érdeklődöm biccentve felé, de csak lihegve megáll, és össze-vissza kezd el beszélni.
- Clay baj van, az öltöző, és nagy a füst… - hebegi, aztán leesik mire céloz.
- A picsába… - rohanok utána, de a folyosón már szinte nem lehet közeledni, mert füst lep el mindent. Az ingembe temetem be az arcomat, és nem veszek levegőt, hogy utánajárjak a bajnak. Az öltöző felől érkezik egy kellemetlen illatfelhővel. Fintorogva rúgom be az ajtót, és a lángok szinte megnyaldossák az arcomat, ahogyan belépek. Elugrok, és körülnézek, de a nagy feketeségben nem látok semmit. Cselekednem kell, mert életek múlnak rajtam. Kifelé fordulok, és köhögve sietek vissza. Leállítatom a zenét, és egy füttyszóval hívom fel magamra a figyelmet.
- Tűz van hátul. Mindenki hagyja el a bárt most. – kiáltom el magam, és szinte abban a pillanatban elszabadul a pokol. A bágyadt, és részeges alakok a kijárat felé menekülnének, de én csak egy valakit keresek. Az imbolygó, és instabil állapotából kiindulva azt se tudja hol az ajtó.
- Clay…az alkohol…és a sok.. – Adam jön oda hozzám. Gwent keresem, de a bárért is aggódom.
- Hívjátok ki a tűzoltókat, én ellenőrzöm, hogy mindenki kijutott-e. – fogom meg egy pillanatra a vállát, és kikerülve engedem el. A színpad mellett áll, és még időben érek oda, hogy elkapjam a karját.
- Te velem jössz. – rántom meg, és a hátsó kijárat felé terelem őt.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 03, 2015 6:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Okt. 26, 2015 11:40 am Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Ahogy vonaglok a színpadon, minden egyes alkalommal végigfut az agyamon, hogy mekkora idióta vagyok. Bármikor betoppanhat a helyre egy kórházi kiéhezett doki, vagy rosszabb esetben egy rezidens, aki ott tol ki a másikkal, ahol lehet, az előrejutás miatt. Mindig is végiggondolom, hogy mennyire utálom ezt a szart, de ha itt hagynám, több, mint valószínű, hogy a süllyesztőbe kerülnék.
Most azonban valahogy nem foglalkoztat ez az egész. Gondolatok nélkül mozgok a színpadon, és ez valahogy jó érzéssel tölt most el. Lehet, hogy minden fellépés előtt innom kéne kicsit!? Bár kétlem, hogy akkor sokáig itt lennék, mert valószínűleg Clay agyára mennék, és miután félig agyonvert, ki is rúgna.
Figyelem Clayt, és látom, hogy a tekintete valamiért mindig visszaugrik a színpadra. Tudom, hogy ideges, amiért nem tartottam magam a koreográfiához, de azt is jól tudom, hogy tetszik neki amit lát. Hiába is tagadná…
Mikor azonban megpillantom, hogy egy soványnak nem mondható pasas igyekszik felé, és szóváltásuk után Clay felém néz, rögtön égnek emelem a szemeimet. Nem. Nem fogok dugni ma senkivel az istenért! Nem vagyok kurva és kedvem sincs hozzá.
- Ma nem! Ne merészeld! – artikulálom erős szájmozgással a szavakat, mikor a főnökömmel találkozik a tekintetünk. Megölöm, ha odaad ma valakinek. Nem akarooom! Legszívesebben bemondanám a mikrofonba, hogy mi van. Végül is nem is olyan rossz ötlet.
Intek a keverőpult felé, hogy állítsák már le azt az istenverte zenét, majd mikor Luke rázza a fejét, magamhoz ragadom a mikrofont, és a hangszóró felé közelítek felé, amire a gerjedés olyan fülsüketítő hangot generál, hogy rögtön csend lesz a teremben.
- Na végre. Ide figyelj Clayton Cross! Nem tudom, mit beszélgettél előbb a haveroddal, de engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed arra, hogy nem vagyok kurva. Érthető? – nézek Clay után arra a szumó bajnokra, akivel az előbb Clay szót váltott. Miután letettem a mikrofont, intek Luke-nak, hogy mehet tovább a zene, mire fejcsóválva el is indítja azt a maradék egy percet, ami még hátra van.
Tulajdonképp csak most esik le, hogy mekkora egy balfasz vagyok, és a mai utolsó húzásom ez volt. Clay ezer százalék, hogy ki fog nyírni, és ki is rúg. Rohadjak meg, ha nem. Már a villanó szemeiből tudni lehet, hogy nagyon ideges, és lejárattam mindenki előtt.
Ahogy véget ér a szám, már robogok is le a színpadról, és inkább megállok mellette, mert tudom, hogy Clay már hátul vár. Mi lenne, ha valahogy megpróbálnék kiosonni a helyről?! Ezzel csak az az egy probléma van, hogy nincs nálam ruha, csak ez a szar fellépős, ebben meg csak nem indulok meg semerre éjnek éjjelén.
Hátrapillantok, ahol kissé nagy a káosz. Biztos megint valamelyik kettő ribi összeverekedett, így nem is tulajdonítok neki nagy figyelmet, ott maradok a színpad mellett még kicsit és visszaveszem magamra az elhajított felsőrészt. Nem telik bele pár pillanatba, és Clay meg is ragadja a vállam hátulról, én pedig összerezzenek.
- Bocs Clay, tudom, ki vagyok rúgva, blablabla, le is lépek most rögtön, ne jártasd a szád feleslegesen. Amúgy is pontosan tudom, hogy elhordanál mindenféle ribancnak, ezt meg már hallottam elégszer, szóval nyugodtan elhagyhatjuk a beszédet. – ered meg a nyelvem, miközben Clay a hátsó kijárat felé ráncigál, és hasonlóan jó páran igyekeznek még arrafelé. Mi a franc van?
- Miért rohangál itt ennyi ember? – nézek hunyorogva végig a helyen, és egy idő után bődületes bűzt érzek, ami nem más, mint töménytelen füst. Ó te jó ég! Kigyulladt valami?
- Hé! Ugye nem az van, amire gondolok? – kiáltom a főnököm után, aki még mindig csak cibál maga után, én pedig próbálom szedni a több centis magas sarkúban a lábaimat, amik amúgy sem engedelmeskednek ma valamiért. Na, vajon miért?!
Lehet, hogy most én vagyok a legszörnyűbb nő a világon, de nem bánnám, ha leégne ez az egész kóceráj!

for clay ♥

tudom, hogy nagyon kihúztam már a gyufát... :"D



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Csüt. Okt. 29, 2015 6:46 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Sokszor említettem már, hogy nem szeretem, ha visszabeszélnek nekem, esetleg megszégyenítek. Gwen az előbb a színpadon még egy szabályt áthágott, de már mindegy is, mert ki fogom rúgni. A tököm ki van, hogy kényes hercegnőt játszik, amikor nagyon is jól tudja, hogy én diktálok, és ő maximum annyit mondhat nekem, hogy igen Clay megcsinálom. A tűz nem a legjobbkor jött, és a ma estémnek fújtak is. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Egy engedetlen alkalmazott, vagy a megélhetésem? Na, jó talán mégis egyértelmű. A hátsó kijárat felé húzom, ahogyan bírom, de a holdjáróiban cseppet sem könnyíti meg a dolgomat, és a lepcses szája se áll be.
- Mi a francért nem tudod befogni a szádat? Pontosan az van, amire gondolsz. – a vállánál fogva tolnám kifelé, de zsákutcába jutunk. Akiknek volt egy kis eszük, azok nem követtek minket, de amint hallom, mégis akadtak.
- Clay nem lehet kinyitni az ajtót? – kiabál a háttérből Luke.
- Nem nyílik. Menjetek vissza, és kövessétek a többieket. Remélem Adam kihívta a szar tűzoltókat, mert darabjaira fogom tépni, ha nem. – morgok, de nem hagyhatom figyelmen kívül a jobbomon lévő, illuminált nőszemélyt se.
- A kurva életbe Gwen…térj már észhez, mert esküszöm, megfojtlak. – rángatom magammal tovább a másik irányba. A kicsike csak ellenkezni tud, meg visszabeszélni. Elérünk a folyosó végére, és szerencsére a helyiség szinte már teljesen üres. Annyira totojázunk, hogy megállítom őt, és felkapom a karjaimba. Nem így terveztem, de azért nem kellene egyikünknek se bent égnie, mert akkor meg azért fizethetek büntetést, sőt örökre elveszítem az engedélyemet.
- Karold át a nyakamat, mert eldoblak, és nem érdekel, ha bent égsz. – pillantok le a csokoládébarna íriszekbe. Felmérem a terepet, de már ide is átterjedt a füst. A levegőt visszatartva sietek kifelé. Pár lépés választ el a kijárattól, amikor megérkezik a felmentő sereg is. Két tűzoltó egymást túlkiabálva koordinálja a csapatmunkát.
- Maga Clayton Cross? – jön az egyik oda, de közben mutatja, hogy merre menjünk.
- Igen, én vagyok. – szűkszavúan közlöm vele, mire bólint egyet, és a részeg lányra téved a tekintete.
- Mindenki elhagyta a bárt? – érdeklődik tőlem, de honnan a faszomból kellene tudnom ezt?
- Elvileg, igen. Még van egy kis dolgom, de azonnal visszajövök. – mondom neki, és erősebben tartva Gwent megyek ki vele. Többen éljenezve fogadnak minket, pedig aztán lófaszt sem csináltam. Jane figyelme tűnik fel először, aki egyből odajön hozzánk, és beszámol a friss fejleményekről.
- Azt mondják, hogy állítólag egy csikk miatt ütött ki a tűz. Szerinted le fog égni a bár, vagy megakadályozzák a tűz továbbterjedését? – aggódva néz rám, de még magam se tudom.
- Remélem nincs nagy kárunk, és pár nap alatt el tudom intézni, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Légy szíves Adammel együtt nyugtassátok meg a vendégeket. Nem akarom, hogy nagy híre menjen ennek. – a veszteségekkel nem akarok számolni még, hiszen a fél életem munkája fekszik ebben a bárban, de közben azt sem felejthetem el, hogy még egy részeg nőt kellene kijózanítanom.
- Mindjárt jövök. – Gwennel együtt odébb megyek, és most már leteszem a földre. Egy-két bizonytalan lépés után megragadom a két vállát, és az egyik félreeső lámpaoszlop mellé húzom.
- A faszom ki van a hisztiddel. Nincs időm részletezni, és nem is akarom. Ki vagy rúgva. – az állát megszorítva kényszerítem arra, hogy a szemembe nézzen a kis lotyó.
- Ha kiderül, hogy miattad égett le a bár, vagy bármilyen közöd van ehhez, akkor megkereslek, és törleszteni fogsz. Most pedig menj haza, mert a mai műsorod után hányni tudnék. – erősen szorítom össze az állkapcsát, és egy pofont keverek le neki. Elhátrálva az utca közepére köpök egyet, és ott is hagyom. Minél előbb beszélnem kell a tűzoltókkal, hogy kiderüljön, mi volt a tűz oka.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Vas. Nov. 01, 2015 1:21 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Most egészen biztos vagyok benne, hogy rendesen kihúztam Claynél a gyufát, de valahogy nem igazán érdekel. Tudom, hogy nem fog kirúgni, ahhoz túl jó bevételt biztosítok a számára. Ha jól sejtem, a vendégkör nagy része az én produkcióm miatt jár a bárba, valószínűleg kicsit lecsappanna a létszám, ha én nem lennék ott ezután. Kivéve, ha találna valami hasonló tehetséget, mint én. Lehet, hogy ez most beképzelten hangzik, de őszintén, a többi ribanc tanulta ezt a „szakmát”. Nekem úgymond zsigerből jön.
Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha leégne ez az egész kóceráj, úgy ahogy van. Akkor nem lenne innentől problémám ezzel az egésszel, viszont a pénzzel elég sok bajom lenne. Szóval még én sem tudom, melyik lenne a jobb. A lényeg, hogy mindenki élve kijutott ebből a szarból. Gáz lett volna egy sztriptíz bárban megdögleni.
Kicsit meglepődök, amikor Clay felkap a karjaiba. Átkarolom a nyakát, bent égni azért én sem akarok…
- Ments is Clay, különben oda a legjobb bevételi forrásod. – Helye nincs viccnek, az én szám mégis kissé mosolyra húzódik. Képtelen vagyok felfogni, hogy mi is történik igazából, mivel az alkohol túlnyomó többségben van most bennem, mint a józanész.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni, mert még az is lehet, hogy Adam az okos kis fejével úgy gondolta, hogy más már úgyis hívta a tűzoltókat. Nem egy lángész, az biztos. Kiérve azonban villódzó fényeket látunk, a tűzoltók már indulnak is oltani a tüzet, ami kezdi az egész bárt benyelni.
- Talán ezt maguknak kéne kideríteni, nem? – Hogy kérdezhetik ezt Claytől? Ő csak engem mentett… Haha. Nem is értem, mért nem hagyott ott a francba, ha ennyire idegesítem.
Csikk? Uhh baszki. Nagyon remélem, azt nem találják ki, hogy az öltözőben volt a tűz forrása, mert azt hiszem, akkor nekem annyi. Biztos nem én vagyok a ludas, hát én csak eldobtam azt a csikket.
- Én már mondtam neked, hogy nem kéne hagyni, hogy ezek a faszok bent bagózzanak… - jegyzem meg Clay felé, még ha nem is érdekli, és valószínűleg újra lehurrog, hogy fogjam be a számat. Valahogy nagyon megeredt a nyelvem a piától. Amúgy sem vagyok egy csendes típus, ezt bárki bizonyíthatja, de most duplán felvágták a nyelvem.
Mikor Clay lerak a földre, kissé megimbolygok, de végül sikerül megállni a két lábamon.
- Huh, ez kemény volt. – mondok csak ennyit. – Még szerencse, hogy a közelben voltál, főnök. Igazi hős vagy, hogy megmentettél. – kissé ironikus vagyok, és halkan fel is nevetek a rekedtes hangommal. Tudom, hogy nem véletlen hozott ide félre, most majd mondja a monológját szépen, én meg visszapofázok, ahogy ez mindig menni szokott. Megfenyeget, hogy kirúg, aztán úgyse teszi meg. Ez a teljes rituálé.
- Mindketten tudjuk, hogy nem fogsz kirúgni. – mondom, mikor közli, hogy k vagyok rúgva. Szorítja az állkapcsom, és ez kissé kellemetlen nekem.
- Mi lenne, ha elengednél, basszus? Mondtam már, hogy nem vagyok egy kibaszott rongybaba, akit rángathatsz kedvedre, meg azt csinálhatsz vele, amit akarsz. – kezdek kicsit ideges lenni, és kezem a csuklója köré fonódik, hogy megpróbáljam levenni a kezét az államról, több kevesebb sikerrel.
Még fel sem fogom, mit mond, mikor csattan az arcomon a pofon, egyből az arcomhoz kapok, én pedig olyan ideges leszek, hogy rögtön utána megyek, mikor elindul visszafelé. Az alkohol tompít valamennyit az arcom égésén, de mivel nem volt gyenge pofon, még így is érzem.
- Baszd meg, Clay! Mi az, hogy miattam égett le? Nem csináltam semmit. Amúgy meg ne mond, hogy hányni tudnál, mert a hülye is látta, hogy majdnem a nyálad csorgott a produkcióm alatt! – A szemébe nézve mondom a szavakat, és látom, ahogy szinte szikrákat szórnak a kék íriszei.
- És amúgy sem rúghatsz ki. Csak gondolj bele, vissza építed valahogy ezt a szart, nagy nehezen. Ha megtudják, hogy nem lépek fel, a vendégköröd fele már le is szelektálódott. Nyugodtan bevallhatod magadnak. A bevételed a felére csökken, és akkora csődbe mész, hogy jó lesz nézni… - Tudom jól, hogy nem fog kirúgni. Holnapra meggondolja magát, mert rájön, hogy tökre igazam van.
- És ha még egyszer megütsz Clay… Esküszöm, hogy megyek a rendőrségre, és elintézem, hogy ott dögölj meg a rácsok mögött. – teljes komolysággal beszélek, nem hinném, hogy rátudok ijeszteni, mindenesetre jó kimondani ezeket a szavakat. Megérdemelné, hogy ott rohadjon meg bent…


for clay ♥

it will be a great fun :"D



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Nov. 03, 2015 6:41 pm Keletkezett az írás




gwen & clay




Dühös vagyok, és kibaszottul ideges. A megélhetésem a szemem előtt válik a tűz martalékává, és nem tudok semmit tenni, csak türelmesen várni, hogy valaki megmondja mi volt az oka, hogy ez a baleset megtörtént. A másik problémám egy közel 160 cm magasságú női egyed, aki nem bír a vérével, és azt hiszi, hogy bármit megtehet a világon, mert a neve Gwen Freeman. Nem is értem, hogy mit képzel magáról, amikor meghallom a hátam mögül dühös hangját. Meg kellene állnom? Talán az lenne a megoldás, de nincs kedvem egy ostoba libával veszekedni, akinek az agysejtjei is pusztulnak a jótékony alkohol hatása miatt.
- Te is lehetsz az oka. – fordulok meg, magamból kikelve.
- Túl sokra tartod magad Gwen… - remeg a hangom, és az állkapcsom is megfeszül, még tartom a távolságot, hogy ne menjek neki.
- A bárom a legfontosabb, és ha nem tudom helyrehozni a károkat, akkor neked sem lesz egy rohadt hely, ahol minden este táncolj. Nem érdekel a sértett hiúságod. Takarodj hazafele, és nem fogom meggondolni magam. Ki vagy rúgva. Senki nem mer annyira ellenszegülni nekem, mint amennyire te az elmúlt időszakban. Részegen fellépni? Szerinted attól, mert kívánatos vagy, még kelleni fogsz a férfiaknak? Te függsz tőlem. – köpöm a szavakat, és a nyakamon kidagadnak az erek. Többen felénk pillantanak, de nem mernek közbeavatkozni. Az alkalmazottaim ismernek, és nem merik kihúzni a gyufát, de ez a nő…mióta betette a báromba a lábát, azóta fenekestül felforgatta az életemet. A fenyegetőzésére csak kiröhögöm, és a csokoládébarna íriszekbe tekintek. A köztünk lévő távolság túl nagy, ezért közelebb lépek hozzá, és fölé magasodok. A tíz centis cipőjével is csak a vállamig ér.
- A rendőrségre? – kárörvendően mosolygok rá. A merészsége nem ismer határokat, de majd én megmutatom neki most, hogy nem minden úgy van, ahogyan a kis fejecskéjében él.
- Soha nem fogsz feljelenteni, mert akkor búcsút mondhatsz a jövedelmednek. Mit szólnának a kórházban ahhoz, hogy egy sztriptízbárban dolgozol? A kedves kollégáid ugyanúgy kedvelnének? Naiv vagy Gwen, ha azt hiszed, hogy nem tennélek tönkre. Lehetséges, hogy messzemenőkig az egyik legjobb befektetésem vagy, de ne felejtsd el, hogy te függsz tőlem, és nem fordítva. A húgodat etetned kell, és egy lakás fenntartása sem könnyű dolog. – érintem meg az arcát a pofon helyén, és most gyengéden simítok végig rajta. Kék lélektükreimmel az olvadt csokoládéra emlékeztető barnaságba veszek el. Gwen hatással van rám, de soha nem ismerném be neki, hogy azóta se tudom kiverni a fejemből a megismerkedésünk estéjét. Az eső, Lydia távozása morcossá tettek, de ez a szépség csak úgy betoppant, és megváltoztatott mindent. Őrült gondolat cikázik át a fejemen. Mi lenne, ha megcsókolnám? Képtelenség, hogy akár csak eszembe jut ilyesmi a történtek után.
- Menj haza. – engedem el, és a bár felé nézek. A tűzoltók már jönnek kifelé, és a tömeg elkezd oszolni, de nem olyan tempóban, ahogyan kellene.
- Mr. Cross? – keres a tűzoltóparancsok, mire feltartom a kezemet, és odasétálok hozzá. Jane és Adam is hallótávolságon belül vannak.
- Az öltözőktől indult ki a tűz, és terjedt tovább a bár más részeire. Találtunk egy otthagyott csikket, amit nem oltottak el. Nem tudja, hogy ki lehetett az? – még az elején bólogatok, és az államat simogatom. A szavakat értelmezem, és a ma este történéseit kronológiai sorrendbe teszem. A késés, Gwen kiakadása, az ajtón való dörömbölés, a levett felső, a sürgetés. Ezután előrementem, és vártam a lányokra a színpadnál. Beszéltem Stanley-vel, és akkor beugrik. A mocskos szájú ribanc égő cigivel a szájában érkezett meg fennhéjázó stílusban. Szikrákat szór a tekintetem, és őt keresem.
- Nem. – vágom rá, de az öklöm megfeszül, és viszket a tenyerem is. Megölöm, ízekre szedem. A férfi is észreveszi a pillanatnyi elmezavart nálam.
- Határozottan ez volt az ok. Mindent eloltottunk, de a tartógerenda meglazult, és a falak is rendesen megégtek. Mindenképpen be kell zárnia, mert így életveszélyes a helyiség. –a fülem ég, és fújtatni tudnék.
- Rendben. Köszönöm a segítségét. – fogok vele kezet, és Jane-re meg Adamre pillantok.
- Zárjatok be, rakjátok ki, hogy pár napig nem leszünk nyitva. Utána pedig menjetek ti is haza. Marynek mondjátok meg, hogy majd felhívom. – kerülöm ki őket, és két embert is arrébb lökök, hogy utolérjem. Nem érdekel, hogy taxival jött, vagy gyalog. Elkapom.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Nov. 10, 2015 8:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Nov. 06, 2015 12:12 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Szavakba sem tudom önteni, mennyire utálom ezt az embert mégis hogy jön ő ahhoz, hogy kezet emeljen rám? Soha, senkitől nem tűrtem el azt, hogy felpofozzon, vagy akár egy ujjal is hozzá érjen, erre tessék. Itt van ez a felfuvalkodott idióta, aki már megtette nem egyszer, mégsem teszek ellene semmit. Ha marad is nyoma, akkor is csak jól bekenem alapozóval az arcom, ezzel valamennyire eltüntetve. Hatalmas düh van bennem, és komolyan elgondolkozom azon, hogy mi lenne, ha egyszer elmennék a rendőrségre. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná annyiban a dolgot. Tönkretenne.
- Akkor ki vagyok rúgva. Leszarom, tudod? Senki nem fog rávenni arra, hogy kuncsorogjak bárkinek is, főleg nem neked! Arra nem gondoltál még, hogy talán nem akarok kívánatos lenni ezeknek az undorító lusta embereknek? Ez a probléma veled Clay, hogy téged a világon semmi sem érdekel, csak ez a redvás bár. Fogalmad sincs arról, mekkora undort élek át, ha bárkinek eladsz, mikor ebbe még bele sem mentem igazán, csak úgy elfogadtam a dolgot. Igaz, valószínű azt is nagy ívben leszarnád, ha nemet mondtam volna erre az egészre. – kiabálok utána, és nem érdekel, ha bárki is minket néz. Tulajdonképpen magasról szarok rá. Nincs feltűnési viszketegségem, de nem bírom magamban tartani a dühömet, és már az sem érdekel, ha nem kell többet jönnöm. Legalább nem kell elviselnem ennek az idiótának a dühkitöréseit. Sokkal stressz mentesebb életem lenne, nem indulnék minden egyes nap úgy útnak, hogy már megint kurvának érzem magam, és már megint undorodom magamtól.
Igaza van abban, amiket mond. Nyilvánvaló, ha feljelenteném, nem telne bele két órába, és máris az egész kórház tudna a kis rejtegetett életemről. Nyilvánvalóan ezt nem akarom, hiszen az sem kizárt, hogy akkor rögtön ki is rúgnának. Akkor aztán tényleg nem lenne semmi értelme ennek az elcseszett életnek. Meglepődök, amikor a keze nem ütés céljából ér az arcomhoz. Sokkal jobban esik ez a simogatás, mint a csattanás, tőle meg valamiért még jobban.
- Lehet, hogy igazad van, Clay, csak nehogy egyszer eljussak addig, hogy már nem érdekel semmi. Te sem, és a kórház sem. Vagy egy ugyanilyen részeg estémen kicsit elgurul a gyógyszerem, és szépen besétálok az örsre. Fenyegethetjük egymást, de ha ezt bármelyikünk is megtenné, könnyen vége lenne a karrierünknek. Mind a kettőnkének. Nyilvánvaló, ez oda-vissza működik. – vonok vállat, mint akit nem érdekel a dolog, holott rohadtul érdekel. Nem értem, miért nem tudunk mi ketten békében meglenni egymás mellett. Talán ha nem szólnánk egymáshoz, akkor sikerülhetne. Eljönnék, fellépnék, mennék. Clay otthagyja a gázsit az asztalomon és kész. Meg is van oldva.
- Tudod mit? Haza is megyek. Engem többet nem látsz itt. – Lehet, hogy most tényleg kirúgott? Lehetséges, hogy ez a tudat boldogsággal tölt el, vagy csak azért érzem ezt, mert nem tudok még mindig józanul gondolkodni? Hátat fordítok, előveszem a telefonom, vagyis elővenném, de rájövök, hogy az is az öltözőben volt.
- Baszki, jössz egy telefonnal! – kiabálok még menet közben hátra Claynek, de valószínű ő már nem hallja. Most vagy sétálok addig, amíg nem találok egy telefonfülkét, ahonnan tudok hívni egy taxit, vagy hazagyalogolok. Ebben a lenge öltözetben tulajdonképp nem nagyon örülök neki, ugyanis eleve fázom is kicsit, na meg mit fognak gondolni az emberek egy bugyiban és melltartó szerűben gyalogló nőről az utcán?
Elindulok, karjaimat magam köré kulcsolom, ezzel is melegítve magam kicsit. Nem hiszem el. Fogalmam sincs, hol van egy köcsög telefonfülke. Lehet, hogy kilométerekre innen. Mikor megpillantok egy taxit, elkezdek kalimpálni őrült módjára, de az baszik megállni. Bemutatok neki, mire egy másik autó félrehúzódik. Az ablakot lehúzzák, és én már forgatom is a szemeim. Elindulok inkább tovább, de az autó gurul mellettem.
- Hé, rossz kislány! Mennyi az annyi? – szól ki az ablakon, engem pedig a hányinger kerülget. A picsába már, hogy nem tudok hazajutni sehogy. Tulajdonképp megkérhetném csak úgy szívességből, hogy vigyen haza. Na jó, Gwen, ezt te sem gondoltad komolyan!
- Bármilyen furán is hangzik, nem vagyok kurva, csak éppen leégett a bár a ruháimmal és a telefonommal együtt, és valahogy haza kell jutnom. – Tudom, hogy a következő mondata az lesz, hogy hazavisz, ami be is bizonyosodik, de a hülye sem ülne be mellé. Már csak a kinézete miatt sem, tiszta szőr, nagydarab. Fúj.
Mit sem törődve vele sétálok tovább minél beljebb az út szélétől, és gondolkodóba esem. Mi van, ha tényleg az én csikkem miatt égett le ez a bár? Ugyan már, bárki lehetett, voltunk ott még kétszázan. Biztos vagyok benne, hogy nem az én hibám volt. Mindenesetre jó érzés ezzel hitegetnem magam…





for clay ♥

most biztos nagyon fogok kapni, érzem... xD



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Nov. 10, 2015 8:06 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Hihetetlenül el tud borulni az agyam, de azt hiszem most még az Etna, vagy valamelyik büdös vulkán kitörése is piskóta lenne ahhoz képest, ami bennem végbe megy. Az öklömet az első jöttment alakba húznám be, vagy bármibe, csak ne kelljen gondolkodnom. A kirúgás túl nagy jutalom lenne annak a kurvának, aki még arra se képes, hogy egy kibaszott időpontban megjelenjen józanul a báromban. Miről is beszélek? Már az sincsen, mert leégett egy kibaszott csikk miatt. Milyen átkozott szerencse kell ehhez? A szája nem áll be, és még fizetésemelést is kért három nappal ezelőtt, mert túl megterhelő, ha egy vendég „plusz időt” szeretne vele tölteni. Én ostoba még át is gondoltam a dolgot, és elméláztam azon, ha kapna egy kevéssel többet, akkor talán tenne is azért, hogy ne toljam le minden áldott este. Ma este Gwen Freeman beírta magát a fekete listámba. Hány személy szerepel ezen? Hát nem sok, és abból is a fele már halott. Nem fogom szépíteni a tényeket. Nem úgy nőttem fel, hogy tisztességesen érjek el mindent, de a bárom hírnevét saját magam harcoltam ki. Néha vér is tapadt a kezemhez, de azért nem vagyok egy sorozatgyilkos, vagy ilyesmi. Az alvilágba belekóstolni más körülmények között nem lehet, na meg a külvárosban fenntartani egy sztriptíz bárt? Keményen megdolgoztam érte, és most egy kis cafka áthúzza egyetlen cigivel a számításaimat. Hogyan fogok drogot szerezni, és miből fogom felújítani az épületet? A tartógerenda tropa. Nem bírok higgadt maradni, ezért úgy kell lökdösnöm az embereket, hogy elérjek az autómhoz.
- Clay… - kiabál utánam Jane, de amikor megfordulok, és meglátja a tekintetemben tomboló dühöt, akkor nem tart fel sokáig.
- Bezárok, te menj csak. – hőköl hátra, és int Adamnek is, hogy most nem a legjobb lenne, ha hülye kérdéseket tenne fel nekem, mert valószínűleg átharapnám a torkát is. Fújtatva keresem elő a kulcsomat a zsebemből, és hála az égnek, hogy legalább az nem lett a tűz martaléka. Az agyam egy dologra, vagyis egy valaki koncentrál. Élő GPS lép működésbe, és nem is kell sokat gondolkodnom, hogy a ribanc merre vehette az irányt. Azt hiszi, nem tudom, hogy merre lakik, és nem fogok rátalálni? Akkor nagyon téved. Beülök a tűzpiros Chevrolet Corvettem bőrülésére, és máris a gázra taposok. Az ajtót éppen, hogy sikerül becsuknom, mielőtt kifarolnék, és egyenesen a vesztembe nem rohannék. Nem azért mondom ezt, mert félek, hogy vezetés közben halok meg, hanem, hogy egy olyan nő miatt húztam fel magam, akit szívesen meg is kefélnék. Evidensnek tartom, és a józan eszem is azt súgja, hogy egyetlen alkalmazottamat se engedje be az ágyamba, mert akkor odavész a tisztelet, és a bizalom is, de most…szó szerint meghúznám, amíg a nevemet nem kiáltja, aztán jól megverném, és a belét is kitaposnám. Élvezet lenne végignézné a szenvedését, mert tudom, hogy egy cseppet sem bánja, amit a bárommal tett. Valaha be fogom-e engedni még? Itt már nem a pénz a lényeg, hanem az elvek. Ő hozta a legtöbbet, de mit ér az egész, ha megzabolázhatatlan, és olyan makacs, hogy nem hallgat rám? Egy piroson is áthajtok, és majdnem belemegyek egy taxiba, amikor egy fura kinézetű alakot vélek felfedezni az út szélén. Ez bizony ő lesz. Sajnos nemcsak engem izgat, hogy mit csinál az éjszaka közepén Sydney külvárosában egy félig meztelen nő? Nem olyan meglepő, de a kreol bőre miatt többen is szemet vetnek rá, és ez nem tetszik. Birtokolni akarom, mert ő az enyém, az én tulajdonom. A szentem fázik, de nem érdekel, hogy milyen szükségletei vannak. Intenzíven fékezek le mellette, és egy kis port felkavarva húzom le az ablakot.
- Nem sikerült taxit hívni? – kárörvendően mosolygok rá, és a didergő alakját nézem. Még a hideg is végigfut a hátamon, amikor észreveszem, hogy szó szerint a mellei kiesnek az aprócska felsőből. A mosolyom az arcomra fagy, és kipattanok. Körülnézek még előtte, és szélsebesen vágtázva felé, kapom el a karját.
- Beszállás, ha ellenkezni mersz, akkor megverlek, és nem olyan kedveskedő pofon lesz, mint amit az előbb kaptál. – nyitom ki előtte az ajtót, és szinte belököm a kocsimba. Féltem a kicsikét, de ezt a…ki se akarom mondani, hogy hányféle jelzőt tudnék rá most mondani. Megkerülöm az autót, és beszállok mellé. Azonnal le is zárom az automata zárakat, és a gázra taposok. Nem akarok ránézni, mert akkor képes lennék megfojtani.
- Törleszteni fogsz, és ma este kezded Gwen. – nem nézek rá, hanem előrefigyelek, miközben a fejemben ezernyi gondolat cikázik át. Meg kellene ölnöm a bár miatt, és eldobni a holttestét, hogy ne is találják meg soha a büdös életben.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 20, 2015 11:28 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Nov. 16, 2015 5:31 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Fázok. Haza akarok érni. Picsába, hogy megkellett ennek történnie. És ráadásul, még ez az idióta is ki akar rúgni. Hát nem, én aztán biztos nem fogok neki kuncsorogni semmiféle módon azért, hogy továbbra is táncolhassak nála. Inkább nyomorúságban döglök meg, minthogy megalázkodjak előtte. Igaz, mindenki tudja, hogy ha arra kerülne a sor, visszanyalnám magam hozzá, de őszintén szólva, nem szeretném ezt megtenni. Azt akarom, hogy ő jöjjön és kérleljen, hogy menjek vissza a bárba, mert nem megy olyan jól, mint azelőtt. És ez esetben biztos, hogy a büszkeségem nagyobb lesz annál, mintsem a szükség kívánja.
Sosem fogok hazaérni. Utálok gyalogolni, nem beszélve arról, hogy magas sarkúban hatszor lassabban haladok, mint amúgy, így inkább le is kapom a lábamról, és máris sokkal kényelmesebben érzem magam. Ettől függetlenül még mindig szarul érzem magam, de nem vagyok olyan hülye, hogy beüljek bárki ismeretlennek is a kocsijába. Mikor újabb autó lassít mellettem, oda sem nézek, jobb ez így mindenkinek, ha nem elegyedünk beszélgetésbe. Ám amikor Clay hangja cseng fel a háttérből, megtorpanok. Most meg mi a francot akar? Valamiért biztos vagyok benne, hogy nem jó szándékkal jött utánam, hát kinek jut eszébe bárki után is utána menni, amikor leégett a saját bárja? Claynek biztosan nem.
- Mégis hogy sikerült volna, amikor a telefonom is bent égett? – forgatom a szemem, utálom, ha hülyeségeket kérdeznek. De miért mosolyog rám ilyen kárörvendően? Nem sejtek jót, és biztos vagyok benne, hogy valamit akar. És lám, pár pillanat múlva be is igazoldóik a gyanúm, ugyanis berángat a kocsiba. Ez hülye…
- Mi bajod van? Mondtam már, hogy ne érj hozzám egy ujjal se. Legalább mond meg, miért ráncigálsz? Most valószínűleg simán beszálltam volna egy szép szóra is, ugyanis semmi kedvem sétálgatni egy szál kurvás cuccban. – nézek rá dühösen, és a fogása helyére kapom a kezem, miután körülbelül bevágott a kocsiba. Gyűlölöm, ha ilyen erőszakos. Szerintem tényleg azt hiszi, hogy én okoztam a tüzet a bárban. Ami azt illeti, még én sem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem én tettem, de valamiért szeretném azt hinni, hogy nem én voltam. Nem bírnék elszámolni a lelkiismeretemmel.
- Törleszteni? Mi van? Miért? – teszem a hülyét, pedig tudom, hogy mire gondol. Minden esetre nem kedves tőle, hogy így alaptalanul meggyanúsít, és én vagyok az első számú vádlottja. Azt pedig, hogy hogyan gondolja ezt a törlesztést… hát, lehet jobb is, ha inkább bele sem gondolok, mit akar.
- Figyelj Clay, egyáltalán nem biztos, hogy én okoztam azt a tüzet. Azért ez kicsit sértő számomra, hogy rám gondolsz először. Bárki más eldobhatott ott egy cigit, nem csak én létezek a világon. – vonok vállat, mintha nem nagyon érdekelne, de persze folyton ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mi van, ha tényleg én tettem. Az biztos, hogy nem szándékos volt, azért annyira nem vagyok elbaszott, hogy szánt szándékkal felgyújtsam azt a helyet, aki valakinek az életet jelenti.
Oldalra pillantok Clayre, akin látszik, hogy elég feldúlt, nekem valamiért mégis bejön. Sosem néztem meg részletesebben az arcát, de most valamiért szemügyre veszem, és halvány mosoly is villan a szám szélén. Jól néz ki, de valahogy eddig még nem vettem észre, bár az tuti, hogy nekem nem kell a nyakamra még egy faszi is.
- Amúgy azt megtudhatnám, hogy hova megyünk? Mert ha nincs konkrét célod, kidobhatnál a lakásomnál. Mármint nem szó szerint. – Nagyon jól tudom, hogy van valami terve, nem véletlenül rakott be ilyen erőszakosan a kocsijába, és jelen pillanatban komolyan nem tudom, hogy nincs-e okom félni?! Clay elég mérges rám, az eddigieknél még jobban is, így most tényleg fogalmam sincs, mire számítsak. Az biztos, hogy jóra ne…



for clay ♥

légy kíméletes.. (:



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Pént. Nov. 20, 2015 11:34 am Keletkezett az írás




gwen & clay



Az ideg szétvetett belülről, és az is nehezemre esett, hogy ezt palástolni tudjam. Az előbbi hírek kendőzetlenül meglátszottak az arcvonásaimon, és bármennyire is elnéző tudtam lenni Gwennel, most egyáltalán nem olyan gondolatok cikáztak a fejemben, amire azt mondanám, hogy a javára fogja billenteni a mérleget, és megbocsájtok, mint minden alkalommal. A hűvös türelem álcája mögé bújtam el, hogy egy kis ideig meg bírjam még őrizni a hidegvéremet, és ne essek azonnal neki a csinos kis pofijának. A durvaságom nem mutatkozott még meg, hiszen csak bevágtam az autóba, és padlógázzal indultam meg vele. A célirány még ismeretlen volt számomra is, de a kis ribanc nem engedte, hogy lehiggadjak, hanem tovább szította a tüzet. Ironikus a hasonlatom. Előrebámultam, de az idegesítő énje csak nem akart háttérbe húzódni.
- Fogd be, és ne hisztizz. – ez az első figyelmeztetésem, és már így is pengeélen táncol, de nem veszi észre magát, mintha a falnak beszélnék.
- Igen, azt fogsz, és keményen. – jelentem ki ellenkezést nem tűrve, és most még annyit meg is teszek, hogy ránézek, de nem sokáig időzik a tekintetem rajta. Az előnytelensége megmutatkozik a hiányos öltözetén, de az én parancsomra kellett volna ezt ma normálisan viselnie, ha nem mutatott volna be egy magánszámot a színpadon, mellé egy kis extra szöveggel megspékelve. A hab a tortán az elejtett csikk volt, amit nem hajlandó beismerni. Előttem jött be, és a kilógó nikotinszállal vagizott, aztán meg hopp, elfelejtette eloltani, és odalett egy este alatt a bevételem, és a bárom is. Kire kellene, hogy pipa legyek? Ha igazi nagykutya lennék az alvilágban, akkor már a holtteste valamelyik feneketlen tó alján süppedne lefelé a hozzáerősített kövekkel együtt.
- Ki lett volna az a hülye, aki pont az öltözőben dobja el?! Jó lenne, ha befognád Gwen, mert többször nem fogok rád szólni. – ridegen figyelmeztetem még egyszer, és körvonalazódik, hogy hol is fogunk megállni. Nem bír elhallgatni, és engem már nagyon irritál. A következő piroson át is hajtok miatta, és akkor elpattan bennem valami. Intenzíven fékezek le az úttest közepén, és majdnem meg is fordulunk, de még időben veszem be a kanyart, hogy ne sodródjunk ki. Jók a sportkocsik, csak nem akkor, ha ideges a sofőr. Elkapom a kezemet a váltóról, és fújtatva emelem rá a tekintetemet.
- Mi a faszért nem tudsz kussban lenni? Olyan nehéz csak egy rövid időre befognod? Nem, nem mész haza ma este, és ne is álmodj róla, hogy megúszod annyival a károkat, hogy szépen nézel rám, és megbocsájtok. Ilyen…ilyen – érintem össze a két ujjamat, és alig hagyok egy résnyi szünetet közöttük.
- …közel vagyok ahhoz, hogy menten széttépjelek, és bedobjalak a vízbe, vagy felhajtok a Blue Montains-ba, és ott doblak ki. – féloldalasan fújtatok, és a szemeim szikrákat szórnak. Látszik rajta, hogy vette a lapot, és nem száll megint vitába velem. Halkan indítom újra az autómat, és most a saját lakásom irányába hajtok. A főút kihalt, és Sydney ezen része már nyugovóra tért. A belvárost el akarom kerülni, mert semmi kedvem a rendőrökkel találkozni. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni vele, ha megérkezünk, de az biztos, hogy nem valami jót. Megverjem? Az is csak ideig-óráig tart. Hamarosan meglátom a téglaépületet is, ahol a mindennapjaimat töltöm, ha nem éppen a bárban vagyok. Megnyomok egy gombot, és be is állok az épületbe. Jó nagy, és csak az én loftom van a felső szinten. A műszerfal fénye kialszik, és felnyitom az ajtót is, hogy kiszálljak. Nem szólok a mellettem ülőhöz, hanem megkerülöm az autó oldalát, és kirángatom onnan. Szarok rá, hogy fáj neki, vagy nem bírja tartani velem a tempót. A rozsdás ketrecre emlékeztető lift lassan, és nyikorogva áll meg előttünk. Elengedem, amíg felhúzom a rácsot, aztán csúnyán nézve rá üzenem, hogy szálljon be. Meg is teszi, és amikor elindulunk felfelé egy pillanatra lehunyom a szememet. Szükségem van egy adag alkoholra, egy jó cigire, és lehet valami plusz drogra. Élesen nyikorog a felvonó, de én már hozzászoktam a hangjához. Felnyitom a rácsot, és kitolom a nagypofájú szépséget.
- Na, húzzál előre, és ne kérdezősködj. – lököm meg, és a vaskos ajtókat egy laza mozdulattal tárom ki előtte, utat engedve a magánszférámba.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 05, 2015 5:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Nov. 27, 2015 8:18 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Ideges. Ez határozottan látszik rajta. Bár igaz, van miért mérgesnek lennie, még ha véletlen nem is én tettem, akkor is, nyilvánvaló, hogy dühös. Tulajdonképp a szeme láttára égett le az, amiért majdnem egész életében dolgozott, én is ilyen idegállapotban volnék körülbelül, ha ez velem esik meg.
- Azért azt mégis elárulhatnád, hogy hogy kéne törlesztenem. De amúgy is… Claaaay. – nyújtom el a nevét, akár egy nyújtózkodó macska. – Nem is tudod bizonyítani, hogy én voltam. És ha nem én voltam? Életed végégig kísérteni fog a gondolat, hogy olyan embert büntetsz, aki nem is tehetett semmiről. Szerintem nagyon is elaludt az a cigi. – jelentem ki határozottan, mintha teljesen biztos lennék benne, holott egyáltalán nem így van. Csak remélni merem, hogy nem én vagyok a bűnös, a gyanúsítása azonban mégis megrendít.
- Tudod ebben az istenverte bárba nálam nyolcszor hülyébb emberek dolgoznak. Nem tudom, feltűnt-e, hogy elvégeztem az orvosit, ami azért nem olyan egyszerű egy szakma. Szóval éppenséggel lehet, hogy valamelyik másik hülye volt. – vonok vállat, és karba font kezekkel fordulok kifelé. Az út szélét nézem, még véletlenül sem fordulok Clay felé. Felidegesít, hogy rám akarja kenni. Még ha ludas is vagyok a dologban, valamiért akkor sem esik jól, hogy rögtön én vagyok az első számú gyanúsítottja. Nem tudom, miért üt ez ennyire szíven, mondjuk. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok a szíve csücske.
A következő pillanatban Clay hatalmasat fékez, mire kissé előrebukok, nem győzök megkapaszkodni elöl. A picsába!
- Meg akarsz halni? – csúszik ki a számon, mire tényleg olyan ideges lesz, hogy még én is meglepődök. Sosem láttam még ennyire feldúltnak, pedig párszor már sikerült kihúznom nála a gyufát. Most ez tényleg az a pillanat, amikor nem kell visszaszólnom, és jobban járok, ha csendben maradok. Nem tudom, hogy az alkohol hatása-e, vagy más, de valami oknál fogva még a szemeim is üvegesek lesznek. Hogy még véletlenül se lássa meg, szó nélkül fordulok el tőle, és mély levegőt veszek. Fogalmam sincs, hogy egészen pontosan mit tervez, de valamiért nagyon nincs jó előérzetem. Ötletem sincs, hogy hová megyünk, de nagyon remélem, hogy nem valami elhagyatott helyre. Nem is tudom, mit nézek ki ebből az emberből. Azt azért talán mégsem, hogy megöljön akárkit is. Nem. Talán nem. Akárkit lehet, de engem azért már csak nem fog kinyírni.
- Clay?! – szólok neki halkan, mikor megáll egy ház előtt. Most a lakására hozott? Vagy valaki máshoz?! Add, hogy nem valaki máshoz, nincs kedvem senkihez és semmihez. Többet nem szólok, ugyanis kirángat a kocsiból, és akár egy ócska ribanccal, úgy bánik velem.
- Jól van már, jól van! Megyek magamtól is, nem kell összevissza lökdösni. Kicsit bánhatnál velem kedvesebben, nem gondoltál még erre?! – ered meg ismét a nyelvem, de közben jó kislány módjára lépkedek a lift felé, ami tulajdonképp elég bizarrul néz ki. Ennek ellenére kénytelen vagyok beszállni, és kissé idegesen várom, hogy most mégis hova vissza.
Felérve a legfelső emeletre, és beérünk egy lakásba, rögtön körbepillantok.
- Hál’ istennek, hogy a te lakásodra jöttünk. Nem sok kedvem lett volna valami hülye alakhoz. – mosolyodom el kicsit, de csak éppen alig láthatóan, hiszen nem akarom, hogy megint valami baja legyen ezzel.
- Nem rossz kecó. – jegyzem meg, mintha minden rendben volna, de kurvára nincs. Fogalmam sincs, minek hozott ide, és az is aggaszt egy kicsit, hogy nem a földszinten vagyunk. Ott legalább nem lenne esély arra, hogy kilógasson az ablakon, ugyanis jelen helyzetben és állapotában simán kinézem belőle, hogy valami ilyet tervez.
- És most megkérdezhetem, hogy miért hoztál ide fel? – kérdezek rá kissé hezitálva ugyan, de kénytelen vagyok, a választól azonban most komolyan tartok egy kicsit…





for clay ♥

fú de izgalmas.. :"D



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Szomb. Dec. 05, 2015 5:16 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



A liftben sokáig gondolkodom azon, hogy mit is csináljak a lepcses szájával. Bármennyire is nagy kísértést jelent nekem ez a nő, nem akarom, hogy a vesztemet okozza. Mi értelme lenne, hogy belegabalyodok egy komolytalan kapcsolatba, sőt inkább egy kis kalandba, hogy aztán hetekig azt nyögjem, még mit nem. Ez a…nem is akarom kimondani, hogy mi…ő gyújtotta fel a báromat. Idefele félőn bizonygatta, hogy nem ő tette, de mindketten tudjuk, hogy ő a ludas, és ezért fizetnie kell. A kölcsönös üzleti megállapodásnak lőttek, és a kicsike törleszteni fog nekem, amennyire keményen csak lehet, mert tönkreteszem. Szavaim súlyát nem méri fel, mert még nem okoztam neki igazi kárt, de ami késik, az nem múlik. Az ajtót húzom össze, és megkeresem a kulcsomat is, hogy bezárkózzunk. Nem biztonságos a környék, és bizonyos óvintézkedéseket nekem is be kellett vezetnem, többek között, hogy fegyvert tartsak itthon. Nem szólok semmit neki, miközben újabb kérdésekkel traktál, hanem simán elsétálok mellette, és bemegyek a hálóba. Legalább ezt a részt elválasztottam egy paravánnal, ha már a többi egybenyílik. A hatalmas ágyhoz sétálok, és a párna alól előhúzom az én drágámat. Hallom a miért hoztál ide, mit akarsz velem kérdéseket, de hidegen hagynak. Gwen eljátszotta ma este az utolsó kártyáját is nálam. Azt hiszi, mert mentegetőzik, attól megússza? Kárörvendő mosoly ül ki az arcomra, miközben visszasétálok hozzá, és megállok vele szemben.
- Lehet jobban jártál volna egy részeges disznóval, mint velem ma este, Gwen. Válaszokat akarsz? Én is sokszor vártam tőled, de egyetlen egyszer sem adtad meg azt, amire vágytam. Késel, iszol munkaidőben, saját műsort kreálsz… - magyarázok neki erősen gesztikulálva, és a fegyvert is használom eközben, de csak a mondandóm érzékeltetése miatt. Nem húztam még fel, és nem is állt szándékomban kárt tenni a kicsikében, de ha nem hallgat el, akkor ki tudja, hogy mi lesz a ma este vége.
- Hazudsz, még most se ismered be, hogy miattad égett le ma este a bárom. Szarok arra, hogy cigiznek bent, ha a kibaszott öltözőben akadtak a csikkedre. Előadtad ma este a hattyúk halálát, mintha annyira szarul lennél fizetve, és még neked állt feljebb? – teszek egy lépést közelebb, és most már nem tökölök. A pisztolyt kibiztosítom, és kattanásig húzom, de még nem irányítom rá.
- Sokkal több kárt okoztál, mint Lydia kilépése…és nálam ez halálos bűn. – egyik kezemből a másikba veszem át, és hümmögve közelítem meg őt. Érzem a félelmét, a feszültséget, az alkoholtól ittas leheletét. Egy kis préda, aki levadászásra vár. A szemközti falat választom ki, és hátrálásra kényszerítem Őnagyságát. Lassan szegezem a mellkasára a fegyvert, miközben elérek hozzá, és a kulcscsontjához nyomom. A cső végigszánt selymes kreolbőrén, és ettől a mozdulattól felizgulok. Neki préselem a falhoz, és erősen megragadva a kezeit a feje fölé, összekulcsolva a kézfejeit összefogom, és közvetlenül az ajkaitól pár centiméterre állok meg. A húsába váj a fegyverem, de nem érdekel.
- Törleszteni fogsz… - suttogom bele édes hússzirmaiba, és mielőtt megszólalhatna kíméletlenül lecsapok rá. Mellkasom nekifeszül mellének, és annak az aprócska felsőnek, mely alig takar valamit kívánatos kebleiből. A józan eszem kezd elhagyni, és mit várhatnék egyebet, ha egyszerűen akarom őt. Az első tánctól kezdve meg akartam dugni, és most úgy érzem, hogy ez lenne a jussom, némi kárpótlás, amiért odaveszett ma este a forrásom, az életem.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Jan. 04, 2016 7:10 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Kicsit komolyan megrémít ez a Clay. Eddig még nem láttam ennyire rettenetesen idegesnek, bár igaza van, én is valószínűleg idegbeteg lennék, ha leégett volna a fél életem. Bár nem tudom, mit érezhet, nekem nincs ekkora értékem, ami miatt ennyire kiaakadnék. Talán jobb is, mert a helyében én rögtön arra helyezném a célpontot, ami nekem ugyanilyen kárt okozna. Talán a kórház. Ha ott lebuktatna, az lenne nekem ekkora törés. Bár hiszem, hogy nem ekkora tapló, hogy visszaadja a dolgot úgy, hogy még bizonyítani sem tudja, hogy én voltam az, aki a tüzet okozta.
Kíváncsivá tesz, miért hozott fel a lakására. Rossz előérzetem van valamiért, kétlem, hogy teázni szeretne. Karba teszem kezemet, és megállok egy helyben, várom, hogy történjen valami. Eltűnik a szemem elől, és fogalmam sincs, hogy most hová is megy. Várom, míg visszajön, ám amikor megpillantom, elkerekednek a szemeim a kezében tartott fegyver láttára. Na nem. A kurva életbe, mi a faszt csinál?
- Clay. Nem kell ilyen módszerekhez folyamodnod. Komolyan. Rakd el azt a kurva fegyvert. – nézek rá komoly tekintettel, és hallgatom a szavait. Nem hiszem el, hogy ekkora szar legyen, hogy most komolyan fegyvert fog szegezni rám. Nem lehet.
Hátrapillantok a mögöttem lévő ajtóra, de tudom, hogy bezárta azt. Terve van velem, és nem is akármilyen. Megfogok dögleni.
- Nem sokszor fordult elő ilyen… A saját műsor pedig tetszett a népnek. – halvány mosoly ül ki az arcomra, még ha ez nem is helyénvaló most. Pillanatokon belül azonban ez el is tűnik, amikor elindul felém azzal a kibaszott fegyverrel.
- Beszéljünk komolyan Clay. Mi lenne, ha leülnénk és megbeszélnénk ezt a dolgot? Ketten. A fegyver nélkül. Te is és én is nyugodtabbak lennénk, ha azt a szart most odaraknád az asztalra, és jó távol mennénk tőle, nem gondolod? – Persze, hogy nem gondolja. Nem ezt gondolja, hanem valószínűleg fejben már lejátszotta, hogy fogja a fejemet, vagy éppen a mellkasomat érni a golyó, és loccsan ki testemből a vér. Ó istenem. Szerettem az életem, szerettem mindenkit, bocsásd meg vétkeimet, a kurva életbe!  Megöl baszki, megöl! Hátrálok, ahogy jön egyre közelebb, mígnem abba a rohadt falba ütközök, aminek pont mögöttem kell lennie. Ilyenkor mindig minden rossz helyen van. Nem tudok menekülni semerre, ugyanis Clay a falhoz szorít, és a fegyver máris a kulcscsontomhoz nyomódik. Nem volt nyugodt életem sosem, de ilyen sem volt még, hogy fegyvert szegeznek rám. Kezdem tényleg nyugtalanul érezni magam, és fogalmam sincs, mit kéne csinálnom. Azt hiszem, ha tökön rúgnám, vagy ellenkezni mernék, akkor csak rontanék a helyzeten.
Gondolataimból teljesen kizökkent, amikor eljut az agyamig, hogy ez az ember nem akar engem megölni. Ó, nem! Sokkal inkább meg akar dugni. Csókjára a gyomrom öklömnyi méretére ugrik, nem tudom, hogy a megkönnyebbüléstől, vagy akármi mástól. Ajkaim rögtön reagálnak a csókjára, és amennyiben engedi, kiszabadítva a kezem a szorításából, lassú mozdulattal kiveszem a kezéből a fegyvert. Valahogy feszélyez, hogy ilyen közel van hozzám. Bár elég necces, hogy Clay belemegy ebbe, de reméljük igen, és akkor nyugodtan, felszabadultam élvezhetjük egymás társaságát. Ami azt illeti, egy párszor már eljátszotta a gondolattal, hogy mi lenne ha, de valamennyire, ilyen téren legalábbis tiszteletben tartottam, hogy a főnököm. Szabad kezemmel a pólója alá nyúlok, s aztán az övével kezdek el babrálni, amíg ki nem oldódik az, és kezelésbe nem vehetem azt, amit a nadrágja rejteget.

for clay ♥

bocsi a késésért... Sad



&  







A hozzászólást Gwen Freeman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 13, 2016 11:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Pént. Jan. 08, 2016 10:01 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Ma az érzelmi skála sokadik fokát is megjártam, és kurvára elegem volt, hogy mindig akadt valami gond. Gwen késése, aztán a fellépése, és még sorolhatnám. A legjobban mégis a bárom felgyújtása sújtott le. Addig nem is okozott bajt az egész, amíg az a rohadt csikk nem lett az első számú bizonyíték. Sokadjára elnéztem neki, hogy bepiált, de ezt, hogy felégette az egyetlen megélhetési forrásomat? Egyetlen nőnek, sőt egyetlen embernek se néztem volna el! Hát csoda, hogy megfordult a fejemben, hogy kitekerjem a szép kis nyakacskáját? Egy egyszerű reccs, és az összes bajom megszűnik. Mégis, most amikor félelem csillant a szemében elégedetten dőltem volna hátra, csak éppen nem a rendezői székbe, hanem az ágyamba. Felhúzta az agyamat, és közel kerültem egy gyilkossághoz, de még az a szerencséje, hogy bejön, és másképpen is kiengesztelhet. Kezdetnek talán elég lesz ez is, bár meg is bánom, mert nekem dolgozik. Már semmi sem lesz olyan, mint régen. A szóváltásaink eddig veszélytelennek voltak mondhatóak, de ha ebbe belemegyünk most, akkor innen nem lesz visszaút. A munkát, és az élvezetet szét kell választanom. Hogyan legyek a főnöke továbbra is, ha dugom? Ez nálam elvi kérdés, és ha valaki emiatt úriembernek néz, akkor nagyon sajnálom, mert nem annak készültem. Anyám elcseszett ugyan valamit, de belém verte, hogy vannak olyan dolgok, amiket érdemes megfogadni. Például ez. Nem akarom elvenni a fegyvert a kulcscsontjáról. Egyfajta magabiztosságot kölcsönöz a hideg fém érintése, és a nő félelme. A zihálása, a kis őzike szemek. Gwen, ma bizony az lesz végre, amit én akarok! Vadul és mohón falom az ajkait, miközben a kicsike próbál megszabadulni a pisztolytól. Egy kis engedményt adok neki is, és hagyom, hogy elhúzza onnan.
- Csak óvatosan, mert elsülhet. – mondom mély hangon, és kíváncsian várom, hogy mit fog tenni. Sokat nem is késlekedik, mert máris a pólóm alatt jár a keze, és szinte a fejemben olvas, mégis jobban szeretném a kezemben tartani az irányítást.
- Mire készülsz? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, aztán csak figyelem az ügyes mozdulatot. Az övem meg is lazul, és lefelé indulna a keze, de még időben kapom el.
- Ma azt fogod csinálni, amit én mondok, különben szétloccsantom a fejedet, megértetted? – szorítom meg még jobban a csuklóját, hogy érezze ki is az úr, majd csak utána engedem el. Otthagyom, és a konyha felé veszem az irányt. Az egész egy nagy térben van a nappalival együtt, és imádom, hogy csak a hálóm van elkerítve. A hűtőből kikapok egy sört, és még az előbbi csókunk hatása alatt vagyok. A kis ribanc jól csókol, legalább már valamit tökélyre fejlesztett.
- Szedd össze magad, mert ma este én leszek a VIP vendéged, és azt akarom, hogy úgy táncolj nekem, mintha az életed függne tőle. – gonoszkás mosolyra húzódnak ajkaim, és a sörös üveggel a kezemben baktatok a hatalmas kanapém felé. Lehuppanok rá, és keresztbe téve a lábaimat kortyolok egyet a világos italomból, és a távirányítóért nyúlok. Egy könnyed mozdulattal kapcsolom be a Hifi berendezést, és keresgélek egy megfelelő szám után.
- Megengedem, hogy te válassz. – kacsintok rá, de közben belül dühöngök. Az utolsó centig ki fogom belőle verni a megjavíttatást, és ha kell, akkor hetekig fog nálam ingyen dolgozni. Egyetlen rossz szó, és úgy keresztbe teszek neki, hogy azt is megemlegetni, hogy megszületett. Ismerem a gyenge pontjait, és jobban jár, ha nem tesz próbára.
- Mire vársz? Szerinted tapsolni fogok? Akkor nagyon rosszul hiszed. Fogd meg a kis picsádat, és kápráztass el. – iszok bele az üvegbe ismét, és most lassan ráemelem a tekintetemet. Nem érdekel, hogy néz ki, és hogy érzi magát. Ezt itt és most meg fogja tenni…


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Szer. Jan. 13, 2016 12:39 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Nem vagyok a fegyverek híve. Talán ez életemben most tudatosul bennem először így, mikor ilyen közel van hozzám. A nyakamhoz. A testemhez. Mi van, ha Clay ujja egyszerűen egy pillanatra megremeg? Akkor kibaszottul vége az életemnek. Egyszerűen csak úgy lepuffant és kész. Nem, hiába nyomorult az életem egy része, még nem hinném, hogy eljött a halál pillanata. Talán nincs is lőszer abban a pisztolyban. Mellesleg minek tart itthon egyáltalán fegyvert? Mindig is tudtam, hogy Clay nem egy átlagos férfi, aki eljár dolgozni, hazamegy, megiszik egy sört, esetleg megnézi a focimeccset és lefekszik aludni. Nem. Ő más, és ezt nem biztos, hogy jó értelemben kell érteni. Az már biztos, hogy az alvilági körökben is megfordul, hiszen nem egy olyan undorító faszihoz küldött, akiről sütött a gonoszság, a határozottság. Egyszerűen láttam rajta, hogy ha ott és akkor nem azt csinálom, amit ő akar, akkor igen könnyen megjárhatom.
Azt hiszem, ez a mostani pont egy ilyen. Csak éppen Clayjel állok szemben. Végre nem egy undorító, hanyag emberrel kell kezdenem valamit, hanem egy határozott, jó kiállású férfival. Nem tagadom, Clay határozottan bejön nekem, de meg kell mondjam, hogy ez esetben kicsit megriasztott azzal a kurva fegyverrel. Nem tudom elképzelni róla nagyon, hogy lelőne, de… ki tudja? Talán félreismertem…
A fenyegetésére rögtön elveszem a kezem a pisztolytól, és inkább a mellkasára simítom. A faszomnak se kell, hogy elsüljön az a szar. Ahogy látom, Clay kezd egy kicsit megenyhülni. Nem csoda, hiszen férfiból van, és talán arra nem számított, hogy attól, hogy ő meg akar dugni, majd én együtt fogok működni vele. Miért ne? Sokkal rosszabb alakokat kibírtam már, és mint mondtam, Clay amúgy sem rossz bőr, szóval nincs miről beszélni… De persze az enyhülést rögtön meg is cáfolja, nem hagyja annyiban a dolgot. Felszisszenek, mikor erősen megszorítja a csuklóm, s mikor elindul a konyha felé, újra megered a nyelvem.
- Az istenért Clay, muszáj ilyen mocskosan és durván beszélned velem? Hidd el, megértem úgy is, ha azt mondod: Gwen, ma azt teszed, amit én szeretném. Ha nem, akkor megbánod. Nyilván tudni fogom, mire gondolsz, bár abba azért nem szeretnék belegondolni, milyen érzés az, ha szétloccsantják a fejem. Természetesen megteszem, amit kérsz. Már megszoktam, hogy azt kell tenni, amit mondasz… Rendben, legyen. De nem vagyok a rongybabád, azt fogd fel, oké? – fonom össze a karjaimat, és lassan elindulok én is arra, amerre ő, de azért kellő távolságot tartva tőle. Jobb nem túl közel kerülni hozzá, ugyanis fogalmam sincs, mikor durran el az agya, aztán akkor baszhatom a csábítást, a vonzerőmet, és a többit…
Kissé meglep, mit akar. Rengetegszer látott már táncolni, nem fog neki meglepetést okozni, miért pont ezt akarja. Akaratlanul is megforgatom a szemeimet. Szeretek táncolni, de nem ilyen helyzetben. Mindegy, mint tudjuk, ha nem teszem meg „szétloccsantja a fejem”, így a cipőm után megyek és felveszem. Kicsit még botladozok benne, ami nem is csoda. Rengeteg nő, józanul nem tud megállni ilyen magas sarkakon, nemhogy menni, és nemhogy félig még részegen.
- Legyen. – megcsóválom a fejem, és egy sóhaj kíséretében indulok el Clay felé, közben megigazítva a cicifixet, ami rajtam van. Kicsit zavarban vagyok, ami elég fura. Mikor betértem a bárjába anno, akkor sem volt semmi probléma azzal, hogy táncoljak neki, na de akkor messzebb voltunk egymástól. Én a színpadon, ő a nézőtéren. Nem érintkeztem vele, és előtte nem smárolt le, valamint fenyegetett meg. Szóval most egészen más a helyzet.
Elveszem tőle a távirányítót, és lefelé megyek addig, amíg nem találok egy megfelelő számot a táncomhoz. Nem azt fogom előadni neki, amit a bárban szoktam. Nem… Mint ő is mondta, ez most más. Ez VIP… Egy pillanatra megállok a dalon, amit kiválasztottam, ám Clay siettetésére el is indítom.
- Jól van, a kurva életbe Clay. Nem várok tapsra. Sietsz valahová? – Tudom, hogy rohadtul nem kéne neki visszapofáznom, hiszen fölényben van. A lakásán vagyok vele, ketten. Kezdjük ott, hogy hiába nagyobb az arcom, ha ő hatszor erősebb nálam, és mellesleg még fegyvert is tart. Van fegyvertartási engedélye? A francokat, biztos, hogy nincs…
Még mielőtt bármit is tehetne, megszólal Rihanna - Skin című dala, és még gyorsan az Alig hallhatóan sóhajtok, és aztán elkezdem. A koreográfiát már rég betanultam erre a számra, és ez elég szexi ahhoz, hogy hassak vele Clayre. El kell csábítanom, és hatnom kell a férfiasságára. Talán akkor ő is elveszti kicsit az eszét, és már nem is lesz annyira durva, mint eddig. Attól nem félek, hogy ez nem sikerül. A dal végére már annyira fel lesz izgulva, hogy nem fog bírni magával…
Pontosan úgy mozgok, ahogy azt már betanultam, kivéve egy-két botlást az alkohol miatt. Pár másodperc után az önbizalmam is visszatér. Élvezem a táncot, ezt szeretem, és tényleg beleadok apait-anyait, mert.. törlesztek, vagy mi. Olyan kecsesen és csábosan mozgok, amennyire tudok, és persze egy pillanatra sem engedem el Clay tekintetét. Állom a pillantását, még akkor is, ha szikrákat szórnak, ugyanakkor a vágyat is látom benne megcsillanni.
Az utolsó percben pedig lassan odasétálok hozzá, megfordulok előtte, és egy kisebb öl táncot lejtek neki, majd megfordulok, végigsimítok a mellkasán, és a hasánál kisebb erővel húzom meg a pólóját. A kanapéra térdelve lábaim közé veszem Clay lábait, és ott míg véget nem ér a zene, addig tekergek. Természetesen nem restellem a kezem sem használni, többször simítok végig a nyakán, a mellkasán, és lejjebb, az ágyéka környékén is. Arcomra apró mosoly ül ki, és közelebb hajolva szenvedélyes csókot lehelek az ajkaira. Mikor véget ér a dal, onnantól hagyom, hogy az történjen, amit Clay szeretne, de valahogy van egy sejtésem, mi lesz az…

for clay ♥

let's do something... (:



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Szomb. Jan. 16, 2016 5:08 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



A távirányítón jár idegesen a kezem, és arra várok, hogy lépjen már valamit, mert egyszerűen képtelenség, hogy itt és most ne az én akaratom érvényesüljön. A pisztolyt magam mellett tartom, és óvatosan húzom végig az ujjamat a hideg csövén. Imádok uralkodni, és a kezemben tartani az irányítást, de már annyiszor elvette a kedvemet Gwen a játszadozástól, hogy ma bepipultam rá, de úgy isten igazából. A hamvas bőre, és a hívogató ajkai ellenére forr bennem a düh, és nem vagyok benne biztos, hogy a felszín alatt tudom tartani a vadállatot. Az alkalmi partnereimet is megválasztom, mert szex téren igen kifinomult ízlésem van. Szeretek belemerülni a sötét, és bűnös élvezetekbe. Az előttem álló lánynak ugyan nagy a szája, de a félelem is ott munkál a felszín alatt. Olyan erősnek képzeli magát, de még nem találkozott igazán rossz emberrel. Dugták, és fizettek neki, senki nem bánt el vele durván, még nagyobb pofont se kapott tőlem. Mások azt mondanák nekem, hogy a tenyeremen hordozom őt, és kivételezek vele. A lányok között igen ritka az igazi kincs, de mióta azon az esős napon betért hozzám, már nem volt visszaút. El is felejtettem, hogy Lydia mekkora kárt hagyott maga után, mert valami megfogott a kis barnában. A mozgása, a csípős nyelve? Az igazság az, hogy ez a túlontúl nagy életakarás, ami benne van, ez ragadta ki a sok hétköznapi szereplő közül. Kisfiúként meg kellett küzdenem az utolsó falat kenyérért is, így megértem, hogy mit vállalt a húga miatt. Nemes cselekedet lenne, de engem az érdekel, hogy mennyi pénzt keres nekem egy este alatt. Egészen idáig ez volt a mérvadó, de most? Felpillantok rá, amikor kikapja a kezemből a távirányítót, és megint szitkozódni kezd.
- Fogd be, és ne rinyálj, mert kurvára elegem van belőled. A szád helyett a kezeid meg a lábaid járjanak. – mutatok idegesen a hifi felé, de ért is a szóból. Hátradőlve a tarkómra teszem mindkét kezemet, és a kezdődő zene ritmusára jár a talpam. A magassarkúját is felveszi, és a cicifixet is eligazítja. Reménykedem benne, hogy nem a szokásos hülye előadással akar meglepni, mert azokat már számtalan alkalommal láttam. A lassú kezdés után, benyomok valamit, hogy félhomály uralkodjon el a nagy térben, és csak ő legyen a középpontban. A számot nem ismerem, de szólok majd Enzonak, hogy vegye fel a toplistára, mert ebből még pénzt lehet majd akasztani, ha esetleg felújítom a helyet. Egy pillanatra megállok, és üresjáratra kapcsol az agyam. Már nem számít, hogy mit gondoltam előbb, vagy órákkal ezelőtt. A tűz is háttérbe kerül, mert megint a hatalmába kerít az a fura érzés, mint amikor először láttam meg Gwent a színpadon táncolni. Olyan légiesen, és kecsesen mozdul, mintha egy földöntúli szépség lenne. Kreol bőre a fényben elveszik, és most megigézve figyelem őt. A szám kiszárad, és odalent is kezd szűkös lenni a helyzet, de még tartom magam. Előrehajolok, és úgy nézem, ahogy lesiklik a földre, és vonagló mozdulatokkal tekereg, akár egy kígyó. A mérgét is kiszívnám, ha ezzel közelebb kerülhetnék hozzá. A légzésem is szaporább lesz, és az ölembe fektetem a kezemet. Tördelem az ujjaimat, és elfeledkezem a mellettem fekvő fegyverről is. A pillantását keresem, és amikor összenézünk egy nagyot nyelek. Kívánom ezt a bestiát, mióta megláttam ott. Nemcsak az üzlet vonzott hozzá, hanem az egész személyisége. A megjelenése, a határozottsága, a mocskos szája. Féloldalas vigyorra húzódnak ajkaim, amikor elindul felém. A pulzusom az egekben, és aggódom, hogy nem sokáig bírom türtőztetni magam. Megint mi történik? Átveszi tőlem a gyeplőt, és ő akar felülkerekedni rajtam? Kecses csípőringással közelít felém a ragadozó és áll meg előttem.
- Mire készülsz? – vonom fel a szemöldökömet, de a választ meg is kapom a feszes popójától. Utánanyúlnék, de túl hamar fordul felém, és szinte rám mászik. Clay őrizd meg a hidegvéred, a kurva életbe! A derekára simítom az egyik tenyeremet, és kapkodok, mert nem tudom, hogy mit nézzek. A formás idomait, a csábos ajkait, a macskás szemeit? Az egész nő egy nagy kísértés! Megfeledkezve magamról, hagyom, hogy megérintsen, és magával ragadjon a hév. A számot már nem is hallom, és az énekesnő hangja elhal egyik pillanatról a másikra, pontosan akkor, amikor ajkaimra tapad, és megcsókol. Félretéve az ellenszenvemet, a gyűlöletemet kapok a tarkója után, és közelebb vonom magamhoz. Az oldalán simítok végig, és levegőért kapkodva mélyülök el szirmai között. Hevesen, és követelőzve csókolom, amíg el nem fogy az oxigén, és le nem állunk. A homlokomat az övének döntöm, és már lihegek, mintha a maratont futottam volna le.
- Gwen…a picsába..elveszed az eszemet. – suttogom két lélegzetvétel között, és ráemelem a pillantásomat. Most, itt el tudnám égetni vele. Nem is gondolkodom tovább, hanem felkapom az ölembe, és vele együtt állok fel. Fogalmam sincs, hogy hol fogunk kikötni, vagy merre visz az utunk, mert meg akarom kapni, de még mennyire…


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Hétf. Feb. 08, 2016 6:56 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Ami tény, az tény, akár a többi férfit is, Clayt sem egészen az esze irányítja. Bár azt gondolhatnánk, hogy eme szent napon, hogy leégettem a bárját –igen, tényleg nagy valószínűséggel én voltam a tettes-, nem a farkával fog gondolkodni. Ám tévedünk. Clay szemei csak úgy falják a testem tánc közben, azonban valamiért még mindig kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy megúszom a ma estét valamilyen módon. A mosolya azonban mégis azt feltételezteti, hogy elfeledkezik a mellette fekvő fegyverről, én persze mikor felé magasodok lopva kicsit arrébb is csúsztatom, hogy még véletlenül se szándékozza felkapni. A dal végére ajkaink egybeforrnak, a gyomrom pedig összeugrik. Mégis mit csinálok? Megdugatom magam a főnökömmel, hátha elfelejti, hogy leégett miattam a bárja? Igazából pontosan ezt teszem, de valamiért mégis közel sem úgy viszonyulok ehhez az egészhez, mintha mással feküdnék le. Fogalmam sincs, hogy a bennem maradt alkohol miatt vagyok ezzel így, vagy bármiféle rejtett érzéseim lennének Clay felé?! Tulajdonképp csak a gyűlöletet fedeztem eddig fel ezek közül, és egyenlőre csak ezt is hozta ki belőlem, de ki tudja… Bár mint tudjuk, Gwen Freeman egyszer volt életében szerelmes, akkor is beszopta, így azóta teljes mértékig kerüli a rózsaszín ködöt, és a hasonlókat.
Megjegyzésére csak elmosolyodom, és hirtelen hatalmas kő esik le a szívemről, amikor felkap, és a fegyvert a kanapén hagyja, nem hozza magával. Máris sokkal szabadabbnak és nyugodtabbnak érzem magam. Így már nincs bennem a gondolat, hogy bármikor lelőhet azzal a szarral. Bár, már bármi megtörténhet, de most inkább ezt ne vegyük figyelembe.
Ahogy a szemembe néz, most talán mást látok, mint eddig bármikor. Ebben a pillanatban nem a főnököt látom benne, és bár a harag némi szikrája még mindig ég a tekintetében, már sokkal nyugodtabbnak tűnik ilyen téren. Az már más kérdés, hogy más téren igen izgatott állapotba jött, ami természetesen engem is rendesen feltüzel.
- Látod, hogy ellehet ezt intézni jobb, élvezetesebb módon is? – húzom ajkamat széles mosolyra, miközben átkarolom a nyakát, hogy stabilabb legyek. Lábaimmal szorosan húzom minél közelebb magamhoz, hogy érezhessem előtörni vágyó férfiasságát. Az izgalom a hasamból egyre lefelé veszi az irányt, és lüktetni kezdek én is. Nem mondom, rég kívántam férfit ennyire, mint most Clayt, még annak ellenére is, hogy egy tíz perccel ezelőtt még fegyvert tartott a mellkasomhoz. Érdekes váltás, de mindenesetre ezt valahogy jobban élvezem, mint azt várni, mikor húzza meg a ravaszt.
A konyhán túl nem is jutunk, ugyanis a pultba ütközünk, miközben a csókom közben korlátozom Clay látási viszonyait, de nem törődöm vele. A hideg pult hatására libabőr fut végig a testemen, aminek hatására kicsit megrázkódom, majd Clay pólója alját kaparintom meg, hogy levehessem róla.
- Már hamarabb is megakartam jegyezni, hogy kicsit túl vagy öltözve hozzám képest. Ez nem fair nem gondolod? – mosolyodom el, mikor megpillantom a szépen kidolgozott hasát. Imádom, ha egy férfi ad magára, és szépen kirajzolódnak az izmai. Még nem láttam fedetlenül a testét, de már pólón keresztül is jól látszódott, hogy bizony nyoma sincs sörhasnak. És most egyéb testrészeit is szemügyre vehetem majd. A kérdés csak az, hogy hogy fogunk ezután a bárban viszonyulni egymáshoz?


for clay ♥

----



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Pént. Feb. 19, 2016 12:18 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Gwen Freeman sok esetben Isten átka lenne, és akkor nem is túlzok, hiszen sokan nem kedvelik a bárban se, mert nagyszájú, sikeres, és magabiztos. Azonban nekem volt szerencsém már más oldalát is látni, és ez, ami most történik nem is lenne szokatlan. Előfordult már, hogy az utasításomra lefeküdt egy-egy partnerrel, és őszintén nem is zavart, hogy megtette, mert aznap nagyobb forgalmat bonyolítottunk le, mint kellett volna. Az én pénzes aranytojást tojó tyúkomnak lett kikiáltva, de nem bántam vele megkülönböztetően. Egyszerűen nem kívántam, hogy elszálljon vele a ló, mostanában mégis megtette, és ma este tette fel az i-re a pontot. Melyik alkalmazottam ment volna el addig, hogy részegen jelenjen meg a munkahelyén, és pimasz módon még arra is vegye a fáradtságot, hogy a megszokottól eltérő koreográfiával lépjen színpadra? A táncosokról én döntöttem, és soha nem adtam szabad kezet. Neki se kellett volna, mert elkanászodott. Most mégis az eszemet venné el, hogy kicsit egyenlítsen. A józan eszem azt súgja, hogy ne menjek bele ebbe az ördögi játékba, de a lenti kis barátom másképpen vélekedik erről. A logikus gondolkodás jellemzi a férfiak többségét, de olykor mi is elkövetjük azt a hibát, hogy az érzelemközpontra hallgatunk, és akkor jönnek elő a bonyodalmak, és az újabb problémák is. Nem szabad hagyni, hogy egy nő irányítson, mert akkor elveszik minden. Gratulálok Clay a papolásodhoz, mert ennek éppen az ellenkezőjét csinálod. Az ölemben tartva csókolom finom ajkait, és nem bírok betelni vele. A saját fegyverem fog legyőzni, amikor elérünk a konyhapultig, és feltolom rá a fenekét. Lábai satuként szorítanak közre, és pihegve keresem a kiutat, de máris felemelem a kezemet, és hopp már nincs is rajtam póló. A csókváltásunk közepette a bestia nem áll le ördögi támadásával, és vonz, akár a mézes csupor a macit. Lihegve szakadok el tőle, és végigmérem a pusztítást, amit tenni készültünk alig egy perccel ezelőtt. Idegesen túrok bele sötétes tincseimbe, és lehunyom a szememet, hogy visszanyerjem az önuralmamat.
- Képes lettél volna elcsábítani, hogy aztán elfelejtsem neked a történteket. Komolyan egy ostoba fasznak nézel, és rohadtul nem tetszik, amit művelsz. Nem vagyok a játékszered Gwen. Leégetted a báromat, és ezért lakolni fogsz. – hagyom ott a konyhában, és a fürdőbe megyek. Hallani az idegességem, mert becsapom az ajtót, és a mosdókagylóhoz állva nézem a tükörképemet. A vágy még mindig ott ég benne, és legszívesebben leteperném, de ő az üzlethez tartozik, és nem akarom a munkát az élvezetekkel keverni. Mivel fogom utána megfenyegetni? A kis szuka még arra is képes lenne, hogy felhasználja ellenem később ezt az estét. Dühösen verek bele a tükörbe, ami aztán ezer szilánkra törve hull le a mosdóra, és onnan a kezemre. Néhány a kézfejembe is
belefúródik, miközben ellépek onnan, és egy törölközőt csavarok rá. A vérzés a legkisebb gondom, így kisétálok, és tüzes tekintettel mérem végig a kreolbőrű szépséget.
- Öltözz fel, a tánc elég volt mára. A pisztolynak a közelébe se merj menni. Sürgős ügyben külföldre utazunk. Egy napod van összeszedni magad, érthető? Annyi ruhát hozz, ami több hétre is elegendő. A mai nap itt maradsz reggelig. Ajánlom, hogy jó kislány legyél, mert szétloccsantom a fejedet, ha ellenkezni mersz velem. Eredj, a szobában találsz egy normális pólót. – küldöm el őt, és a konyhába sietek, hogy leápoljam a kezemet.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Márc. 01, 2016 2:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Feb. 26, 2016 8:01 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Esküszöm, hogy kezd beindulni a fantáziám Clayt illetőleg, és talán mondhatom is azt, hogy határozottan kívánom őt. Igen, ez nagy valószínűséggel az alkohol hatása miatt van, de az igazság az, hogy annak nagy része már elszállt, és kezdek kijózanodni. A rossz hír az, hogy nem értem, hogy miért érzek így? Egészséges szexuális vágy? Ha valakivel le kellett eddig feküdnöm, akárcsak egy kurvának, nem éreztem semmi ilyesmit. Hányingerem volt magamtól, és attól, hogy hozzá kell nyúlnom bárkihez azért, mert fizetnek érte. Undorító dolog, és már jó párszor elgondolkodtam rajta, hogy megmondom Claynek, hogy ez így nem megy, de minek mondanám? Egyrészt a főnököm valószínűleg jót nevetne rajtam, és megmondaná, hogy márpedig az lesz, amit ő akar, másrészt pedig kurvára szükségem van arra a rohadt pénzre. Ez egy kibaszott ördögi kör.
Nagyon jól csókol, és biztos vagyok benne, hogy ez meg fog még ismétlődni, mert ha bevallja, ha nem, látszik rajta, hogy bejövök neki, már csak akkor is, ha a színpadon pörgök. Nyilvánvaló, hogy ezt nem akarja mutatni, hiszen akkor még egy fogást találnék rajta. A nő ugyebár könnyen meggyengíti a férfit, még ha az nem is akarja.
Mikor elszakad tőlem, már tudom is, mi lesz a következő lépése, és azt is, hogy észbe kapott, hogy ez rohadtul nem jó. Gondoltam, hogy ez fog történni. Azért, még a meggyőzés céljából megpróbálom visszahúzni magamhoz a nadrágjának övtartójába akasztva ujjaimat, de nem enged, és rögtön el is kezdi mondani a magáét.
- Jól van, jól van. – emelem fel a kezeimet, és lepattanok a bárpultról, megigazítom a kissé félrecsúszott melltartómat. – Nem igazán ellenkeztél, Clay, ezt azért te is valld be. – mondom egy mosoly kíséretében, és rá is pillantok. Még mindig idegesnek tűnik, de majd lenyugszik holnapra. Pillantásommal követem, amerre indul, reménykedve, hogy nem a fegyver irányába teszi ezt. Meg is nyugszom, amikor eltűnik a szemem elől, és elindulok a kanapé felé, ahol előbb a saját főnököm még árgus tekintettel figyelte a táncomat. Összeszedem magam, és elgondolkodom rajta, hogy lelépek, mielőtt még Clay kijön a fürdőből, de rájövök, hogy a kulcs nála van. A csendet csörömpölés és törés hangja töri meg, mire összeráncolom a homlokom. Mi a szart csinál ez már megint? Végigsimítok az arcomon, és lassú léptekkel, kíváncsian indulok el a zaj irányába.
- Jól vagy? – szólok be hangosan, ám amikor megpillantom, megforgatom a szemeimet. – Áh, azt hittem, legalább kiugrottál az ablakon. – mosolyodom el, de persze csak heccelem ezzel. A törölközőre pillantok, és oldalra billentem a fejem.
- Nem kell miattam törnöd-zúznod. – vonok vállat, és megfordulok, elindulok az ajtó felé.
- És most, ha megbocsátasz, akkor hazamennék, ha már nem ütöttük el jól az időt. – mutatok a kulcs nélküli ajtó felé, ám Clay elég hamar elillantja az elhatározásomat. Csak értetlenül bámulok rá, és próbálom felfogni a mondatokat, amit mond.
- Külföldre? Clay… Nekem munkahelyem van! Nem tudom, hogy rémlik-e? Nem tudok csak úgy egyik napról a másikra, csettintésre ugrani, és kiruccanni veled külföldre. Egyébként is, mi a francért akarsz te külföldre menni? Vagyis hova? És miért kell nekem is menni? – kérdések tömkelegét zúdítom Clayre, és nem érdekel az sem, ha idegesítem. Az istenit! Nem tudok már hiányozni a kórházból, így is már túlléptem a határt. Picsába!
Elkezdek idegeskedni, és elgondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha nem jelennék meg a reptéren –már ha repülővel megyünk egyáltalán-? Áh, Clay nem fogja a véletlenre bízni, ő maga fog elrángatni.
- És miért kell maradnom reggelig? Én biztos nem alszom a kanapén Clay, csak szólok! – kezdek el kicsit kényelmeskedni, és elindulok a szoba irányába, hogy felvehessek egy pólót. Kinyitom a szekrényt, és kiveszem az első pólót, ami a kezem ügyébe akad, de nem veszem fel.
- Azért lezuhanyoznék előtte, ha nem probléma… - kiabálok ki a szobából, miközben tekintetem megakad a nagy ágyon. Azért biztos ezen is eltudtuk volna ütni az időt, ha Clay nem mond állj-t!
Visszaindulok a szobába, majd Clayt keresem a szememmel, mikor megpillantom a konyhában. Ágaskodok kicsit, mire meglátom, mit művel, és ezzel együtt megpillantom a vért is.
- Segítsek? – kérdezem, és meg sem várva a választ, elindulok felé, és kérdés nélkül a kezembe veszem a kezét, és a kötszert. Nem mondok semmit, bár tudnék szónokolni arról, hogy mekkora pöcs, hogy így felhúzza magát azon, hogy én kicsit kikezdtem vele. Jobb talán most egy kicsit befognom a szám, és megmutatni, hogy nem csak a táncban vagyok tehetséges, hanem rohadt jó kis kötést is tudok készíteni. Ha engedi, pár perc alatt meg is vagyok vele, aztán ha nem probléma Claynek, akkor elmegyek a fürdőbe, mert egy zuhany igen jól esne. Abba már belenyugodtam, hogy a mai estét itt kell töltenem, mert az biztos, hogy nem szeretném, ha Clay újra elővenné azt a kurva fegyvert. Jobb a békesség, na…




for clay ♥

----



&  





Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Márc. 01, 2016 2:51 pm Keletkezett az írás




gwen & clay



Mindennél jobban szeretnék túl lenni ezen az utazáson. Igazából, ha nem égett volna le a bárom ma este, akkor elhalasztottam volna egy hónappal is, de ugye valaki ma úgy döntött, hogy megszeg minden szabályt, és lám mi lett a vége. Bármennyire is vonzott Gwen, az idegesítő stílusát nem tudta levetkőzni, és bugyutábbnál bugyutább kérdésekkel traktált. Miért nem tudja csak egyszer befogni a lepcses száját, és elengedni az ostobaságait? Nem kértem most tőle, hogy legyen csendben, és pisztolyt se tartottam éppen a fejéhez. Megkívántam, és majdnem magamévá is tettem, de győzött a józan ész, és örültem neki, hogy nem tettük meg. Mindkettőnkre rossz hatással lett volna, ha megtörténik a szex. Én nem szívhattam volna vissza, ő pedig minden adandó alkalommal visszaélt volna ezzel az estével. Meg kell őriznem a hidegvéremet, és az abban merül ki, hogy távolságot tartok magától az ördögtől. A két lábon járó bomba, és ha nem vigyázok, akkor vele együtt robbanok fel. Az idegességem nem csillapodott az elmúlt percekben sem, és ennek a tükör látta kárát a fürdőben. Kifelé jövet örültem volna, ha lelép, és elvesz egy pólót magának, és nem kérdezget állandóan. Mélyet sóhajtottam, és a fejemben alkotott fantazmagóriában éppen most fonódtak rá az ujjaim a nyakára, és egyetlen mozdulattal tekertem ki neki. A szenvedélyen felül, utáltam a viselkedését, a gyerekes nyávogását, és a kényeskedős fellépését. „Clay, én ma nem fogok senkivel sem lefeküdni. Clay én nem alszok a kanapén.” Miért nem félt tőlem eléggé ahhoz, hogy még társalogni se legyen kedve? Nincsen ekkora szerencsém. Az üveggel óvatlan voltam, és nem egy helyen megvágtam a kezemet vele. A konyhában csak éppen arra maradt időm, hogy megnyissam a csapot, mielőtt odaért volna hozzám. Nem bíztam benne, és ezt le se tagadhattam volna, amikor először elhúztam előle a sérült kezemet.
- Mit akarsz? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet, de megint a saját feje után ment, és el akart látni. Nem felejtettem el, hogy orvosnak készül, vagy már valamennyire az is. A vicces az egész helyzetben, hogy soha nem kért kimenőt, csak ha más dolga akadt, de a kórházat soha nem hozta szóba nekem. Nem is értettem hogyan képes több tíz órás műszakokat lehúzni, majd nálam is dolgozni esténként. A pénz nagyúr, de az emberi erőnek is korlátos határai voltak. Többek között a fáradtság, a gyengeség. Szótlanul figyeltem a mozdulatait, amint lefejtette a törölközőt a véres kezemről, és a sebet ellátta. Szakszerűnek is mondhattam volna, de egyáltalán nem volt az. Csak egy kis kötszerem, meg valami ánizskrémem volt itthon arra az eshetőségre, ha történne velem valami. Lásd ez a boszi felhúzta az agyamat, és tönkretettem a fürdőszobai berendezést.
Nem teszem szóvá neki, és köszönetet se mondok, amikor végez, csak egyszerűen hagyom, hogy elmenjen zuhanyozni, miközben én elpakolok, és kidobom a felesleges dolgokat. A törölköző, és a kibontott kötszer maradéka is a kukában köt ki. Fél kézzel kikapok még egy sört, és nekidőlök a hűtő ajtajának. Felhajtom a fél üveget, és kiengedem a fáradt gőzt. A mai nap túl sok minden történt, és nehezen hiszem el, hogy a napomat éppen Gwennel fogom zárni. A kis előadása, a megérkezése, a karomban töltött néhány perce, a veszekedésünk. Annyi oldalamat hozta ki egy nap alatt, amit az anyám nem látott egy élet alatt. Az ablakhoz sétálok, és elhúzva a függönyt tekintek le az ébredező város képére. Odakint néhány ember már munkába készülődik, és észre se vettem, hogy a hajnal lassan reggelbe fordult. Az óra elütötte a négyet is, és aludnom kellett pár órát a nagy utazás előtt. Gwen zavar meg, így felé fordulva tekintek végig a tökéletes kreol szépségen.
- Úgy látom feltalálod magad. Holnap Rioba utazunk, és nem érdekel a kórházi munkád. Ez most sokkal fontosabb, és tartozol nekem. Nem is kevéssel. Az ágyban én fogok aludni, és nem te. Szokd meg királylány, hogy nem minden a tiéd. – hajtom fel az üveg alján maradt sört, és elindulok a szobám irányába. Úgy hiszem innen már boldogul. Az ágyról felkapok még egy plédet, és az ajtónak támaszkodva kidobom neki. Rajta múlik, hogy elkapja-e.
- Jó éjt Gwen. Pihend ki a hülyeségedet. – kacsintok rá, és becsukva az ajtót, még a kulcsot is elfordítom a zárban. A kísértés maradjon odakint. Holnap úgyis több mint tizenkét órán keresztül össze leszek vele zárva a repülőn.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
30
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Aug. 25.
▪▪ Korom :
28
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd. Márc. 08, 2016 3:52 pm Keletkezett az írás




     

there's a party at the bar

everybody putcha glasses up and I drink to that...


Nem tudom, hova akar utazni, és azt sem, hogy miért. Remélem nem valami olasz maffiafőnöknek akar eladni. Vagy egy arab sejknek. El sem tudom dönteni, melyik a rosszabb. A lényeg, hogy én már tényleg mindent kinézek Clayből, és fogalmam sincs, most éppen mi a terve velem. Nem rég, még fegyvert fogott a fejemhez, utána rá pár percre meg akart fektetni, most meg azt akarja, hogy utazzak el vele holnap?! Ember legyen a talpán, aki követni tudja ezt a faszit. Még nekem sem megy, bár én eddig szinte csak úgy ismertem, mint a főnökömet. Közelebbi kontaktba nem igazán keveredtem vele. Eddig.
Mikor Clay elárulja, hová utazunk, egy pillanatra ledöbbenek, és normál esetben, ha nem lenne káosz az életem, még talán örömködésben is törnék ki, ugyanis Rio az egyik olyan város volt, ahová egyszer elakartam jutni.
- Rioba? Azért azt megsúghatnád, hogy mégis mit csinálunk majd ott… Jó, persze nekem lenne pár ötletem, de nem hiszem, hogy neked is ezek a tervek, amik nekem megfogalmazódtak most a fejemben. – nézek rá érdeklődve, miközben szemezek azzal a rohadt kanapéval, ugyanis majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a mai estét én fogom ott tölteni, és nem Clay. Annyira azért már ismerem, hogy nem fogja csak úgy egy mosolyért átengedni nekem a lehetőséget, hogy az ágyban alhassak. Szememmel követni kezdem, amint elindul a szoba felé félmeztelenül, és őszintén, tényleg nem bánnám, ha most megtörtént volna a dolog kettőnk között. Meg kell hagyni, igen szexi azért. Sőt. Rohadt jó a felsőteste is.
Elmélázásomból a hozzám csapódó takaró zökkent ki, majd elfordulok tőle, és megindulok a kanapé felé. Kurva kényelmes lesz, mit ne mondjak. Elgondolkozom azon, mégis mi a jó büdös francot találjak már ki kifogás gyanánt a kórházat illetőleg. Már nem igazán tudok mit kitalálni, így is az éjszakákat megpróbálom vagy elcserélni, vagy a nővérekkel letárgyalni, akik beosztanak minket. Borzalom.
Mielőtt még lefeküdnék elsétálok a konyháig, hogy aztán lenézhessek a lassan ébredező városra. A nap nemsokára felkel, már világosodik. Beteget jelentek. Ugyanis ma is mennem kéne dolgozni már reggelre, szóval nincs más lehetőségem. A telefonom is a bárban maradt, gondolom bent is égett, ha már az öltözőktől indult ki a tűz. Fantasztikus. Majd most azt is vehetek újat…
Körbepillantok a konyhában, aztán a nappaliban, hátha találok valami hívásra alkalmas készüléket, de hiába. Gondolom Clay a saját mobilját magánál hordja, a vezetékes meg itt nem divat. Bemenjek hozzá? Nem. Bezárta az ajtót. Kezdjek el dörömbölni? Áh, azt hiszem ez nem olyan jó ötlet. Majd reggel telefonálok, vagy kitalálok majd valami nagyon jó ürügyet. A mai nap már pont elég volt, jó lesz ledőlni kicsit, és talán a kanapé sem lesz olyan borzalmas, mivel hulla fáradt vagyok. Megszagolom a rajtam lévő pólót, aminek kellemes, férfi illata van. Clay illata van rajta. Nem tudom, hogy ez most jó érzéssel tölt-e el, vagy leginkább levenném magamról. Végül úgy döntök, hogy magamon hagyom. Lehajtom a fejem, és több sem kell pár percnél, máris mély álomba merülök…


for clay ♥

köszi a játékot :*



&  





Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:22 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Gwen and Clay - You are horrible
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: