Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington, Nathan Graham

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Landon & Jadie - Galéria a belvárosban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Pént. Okt. 09, 2015 3:22 pm Keletkezett az írás




Landon & Jadie



Csak egy átlagos nap. Napersze, mindig így indul aztán a vége általában kuszább mint valami elcseszett kötésminta. Szóval a mai napra két betegem volt előirányozva: a nyolc éves Sandy aki az anyukája szerint beszél az állatok nyelvén, hovatovább csak azokén beszél. Már az elején mondtam volna neki, hogy ne engedjék annyit nézni a kislányt a Dr Doolittle-t de persze nem volt a helyzet ennyire humoros, még akkor sem ha én általában erről a végéről igyekeztem a dolgokat megfogni. Na szóval Sandy esete amúgy egyszerű: az apja annak idején, még a születése után nem sokkal meglépett a nagymamával, mármint anyuka anyukájával és egy ilyen kis légyottnak a pici lány is szemtanúja volt. Ott helyben eunuhot csináltam volna az ürgéből a nagyit meg szerintem oroszláncsemegének daráltattam volna be, no de mielőtt elragadna a képzeletem, a lényeg, hogy a kis Sandy gyakorlatilag egy éve, mióta az eset történt kizárólag az állatokkal hajlandó kommunikálni. A pókkal a sarokban, vagy éppen a százlábúval a mosogató aljában, mindegy csak ne emberek legyenek. Elég nehéz lesz őt visszahozni ebből az álomvilágból, hiszen egykor ez a csöpp kislány rajongásig imádta az apukáját. Hogy egy ilyen trauma még meddig lesz kihatással rá elég nehéz lenne megmondani, ugyanis orvos vagyok és nem jós. Természetesen minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy a pici lány visszatérjen a valóságba, mert bármennyire cukik is az állatok, még mindig ez a valóság és nem az. Aztán ott volt a tizenegyedik életévét taposó Jeremy aki leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ha elkapta az indulat, akkor nem ismert sem embert sem istent, tört és zúzott gyakorlatilag mindent ami a keze ügyébe került. A diagnózisom esetében kényszeres dühkitörés, dühkezelési konfliktusokkal megfejelve, ez a kis srác egyszerűen nem volt képes kezelni a saját haragját. Elég nehéz úgy gyógyítanod, hogy gyakorlatilag a szobában már egyetlen törékeny holmi sem volt, mert attól féltem, hogy Jerry nem lesz képes uralkodni az indulatain. És lett is igazam ami azt illeti egy bizonyos idő után. Szóval ma ők ketten voltak nekem betáblázva, és jól tudtam mire itt végezni fogok az agyam olyan lesz mint egy szita. Semmi másra nem fogok vágyni, csakhogy hazamenjek az apró kis lakásomba, és elterüljek a fürdőkádban, mint egy kilapított levelibéka. Szerintem rojtosra áztatom magam, este pedig átruccanok Candyékhez, és ha tetszik a húgomnak, ha nem elzavarom szórakozni, én pedig móka napot tartok az unokahúgommal. Szóval tök jól kitaláltam a kis tervemet, sőt annyira jól indult a napom, hogy reggel még egy karamelles cukorkás, áfonya szósszal nyakon öntött muffin csodát is sütöttem. Igaz kicst illúzióromboló volt a hupikék hab a tetején, de csak ilyen színű ételfestékem volt itthon...jut eszembe azt is szereznem kell még. Éppen apró kis színes margaréta virágokkal díszitgettem a sütiket, amikor megcsörrent a telefonom. Heidi volt az, ritka kétségbeesett hangon.
- Hogy mi? Ne szórakozz, komolyan? Mindent tudni akarok róla...naná, hogy mindent. A cipő méretét is...más méretét is! Hihi! Neeeeem éppen sütit sütök. Áfonyás-karamelles muffin, ilyen hupikék habbal! Szarul néz ki tudom, de legalább finom, meg kompenzálom a cukorkákkal. Hogyhogy milyen cukorkákkal? Margarétásakkal ofkórsz.- ujjamat a habba mélyesztettem, kivettem belőle egy darabkát és miközben lehuppantam a nappaliban található kanapéra, kényelmesen az asztalon pihentetve aprócska lábaimat leszopogattam az ujjaimról a habot. Nem azért mert én csináltam, de ez szerintem rohadtul finom.
- Milyen kiállítás? Neeeeee én tuti nem! Heidi nekem már az kortárs művészet ha nyakon öntök egy fehér damaszt abroszt egy pohár meggylével és azt mondom ez a japán zászló. Mittudom én! Nem vagyok nagy kiállításokra járó, szóval rossz ajtón kopogtatsz, miért nem hívtad fel Jane-t? Hogymiiiiiii?! Ti mindketten randizni mentek? De ugye nem ugyanazzal a faszival? Hehe!- nevetgéltem tovább a telefonban, a lábfejem ide-oda járt az asztalon, és közben hallgattam Heidi véget nem érő litániáját valami fotókiállításról, aminek a megnyitójára neki meghívója volt, és menjek el helyette, mert mégse vesszen kárba, és a galéria tulajdonosa számít a megjelenésére.  De hát nem ő fog menni, hanem én az nem baj? Hát nem, csak könyörög, hogy valami elegánsba menjek lehetőleg és felejtsem el a szokásos farmert. Jóvan, tudok én csinos is lenni, nem kell azt gondolni, hogy úgy megyek el egy ilyen eseményre mintha a galériát mennék meszelni, és nem a megnyitóra. Najólállunk! Mindkét barátnőmnek ma estére programja van, méghozzá randi! Élő, húsvér faszival, nem ám Antonibanderas életnagyságú plakátjával a Brickben – mondjuk jobban megnézve nem is olyan jó az a pasi!- én meg mit fogok ehelyett csinálni? Valami szarukeretes szemüveges, érettségiző öltönyös művészlélek fotókiállításának megnyitójára megyek ahol majd elő kell adnom, hogy hú mennyire értek a művészethez. Jah, kb annyira mint amennyire a kacsa tud hegedülni. Szóval miután a mai rendelésen túl voltam úgy nagyjából negyed négy magasságában, és a muffinjaim utolsó morzsáit is eltüntettem a konyhából hupikrém ide vagy oda, nekiálltam készülődni, hogy ma este ne lógjak ki túlságosan a tömegből de túl nagy feltűnést se keltsek. Szóval maradjunk a klasszikus little black dressnél egyenes szabású, semmi cicoma, meg kirakomamelleim cucc, igaz nem a hosszú, hanem a comközépig érő fazon.
„Tefigyejjé Dzsédi, én megmondom a frankót! Jó lábaid vannak mi az anyám idegesúristeninek dugdosod el?”
Csak hogy egy kedves laborasszisztens cimborát idézzek, akivel időnként össze szoktam futni a kórházban, ha éppen leletekért megyek be. Van, hogy szükséges bizonyos esetekben, hogy a kartonban fel tudjam tüntetni, főleg ha hatóságoknak adok ki anyagot. Na jó, azért a kórházba mégsem libeghetek be extra miniben, még akkor sem ha amúgy tök kényelmes egyébként. Meg amúgy is, ezek az elegánsabb darabog az én stílusom, mégsem vagyok már egy mai tini, még akkor sem ha lélekben azt hiszem megrekedtem azon a szinten. Frankó. Némi leheletnyi smink, egy fél órás töketlenkedés a hajamat illetően, hogy „kiengedjem-ne engedjem-kiengedjem-ne engedjem”, végül aztán győz a józan ész, meg a szépérzékem, és kiengedett loboncba túrok bele, és fújok magamra abból a parfümből ami éppen a kezemügyébe kerül a fürdőszoba polcról. A random dolgok mindig  a legjobbak...óbasszus...mint egy két lábon járó vattacukor olyan szagot árasztok magamból, de oda se neki, haladjunk. Ismerős barátnőként simulok bele az ezüst Chevy-be és a délután Heidi által áthozott meghívót még egyszer leellenőrzöm, nehogy rossz címre menjek. Egy belváros galéria, ami úgy hirdeti magát, hogy a kortárs fotózás fellegvára. Ahha! Ebből kb semmit nem értek, remélem legalább pezsgő és valami édesség lesz, mert ez a kettő ha van akkor már fel van dobva az estém. A városi forgalom ma elenyésző, hiszen hétköznap este van igazán átlagos ilyenkor a forgalom, kivált kilenc óra magasságában, amikor az autóm kulcsát a parkoló srác gondjaira bízom, meghúzogatva a Tapsihapsis nyakkendőjét, és közölve vele, hogy jó helyre parkolja le a szépségemet. Lazán ringatózó léptekkel vonulok be a kiállítás helyszínére és meglepődve tapasztalom, hogy itt aztán vannak ám puccos dámák, és kinyalt urak rendesen. De a legnagyobb megdöbbenés akkor ér el, amikor a meghívómat átadom és a tekintetem megakad az egyik képen nem sokkal a bejárat mellett....aztán a másikon kissé távolabb. És még egy az emelvény mellett. Basszus Heidi ezek akt képek! Hova a megveszekedett istenharagjába jöttem én? Okés, nem vagyok prűd, de nem akarom más nők termetes vagy kevésbé termetes kebleit, szeméremdombjait, és egyéb más testrészeit bámulna, a franc tudja milyen beállításban. Na jó...ha már eljöttünk gyűjtünk egy kis erőt és besétálunk. Az egyik tálcáról már csenek is el pohár pezsgőt, hogy belekapaszkodva a pohárba, és belekortyolva a pezsgőbe magamban azon gondolkodjak, hogy ez most egy ödipusz komplexus továbbfejlesztett verziója, vagy szimplán marhára perverz a pasi aki ezeket a képeket készítette. Megállok az egyik kép előtt és a fejemet oldalra billentve elkerekedő szemekkel bámulom a fotót, amelyen nem tudom eldönteni hol kezdődik a kisasszony, aki rajta van és az ott a melle vagy csak egy elmosódott árnyék? Szóval belekezdek a műelemzésbe, bár ez jelen pillanatban az első sokk oldódása alkoholban. A pezsgő, meg én, meg az árnyékolt mellű nő közös kis kalandja egy kiállításon, amire nem is nekem kellett volna jönni. Heidi ezért még kinyírlak!
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Okt. 09, 2015 10:44 pm Keletkezett az írás



Jadie & Landon
Hy Cupcake Woman




Hogy, hogyan telt a mai napom? Tényleg tudni akarod? Hát… legyen. Rohadt szar kedvem volt, mert bal lábbal keltem fel, amikor még a napnak is bemosnál, mert be mert sütni egy apró résen a szobád ablakán, ismered nem? Na… valahogy így jártam. A csak sarka a nyakamon, már majdnem sípoltam mint az a sárga köcsög kacsa, aki a fürdőjében ringatózott a budi vizes részében, sikerült telibe csurrantanom, figyeli a franc, két csipás pislantás közben, hogy hova pisál, nem? Jó,hogy nem a virág ágyását találtam be, miután kaptam levegőt, boka öcsém, boka a szádban, körülbelül, annyira akarok erre ébredni, mint arra, hogy egy szőrös pohos seggű drogbáró bámul az arcomba, ezután. Ez a rémálmom, időnként, és csak nagyon ritkán jön elő. Szerencsére. Szóval, a kacsa… a toalett kacsa, ott, nem emlékeztem mit keresett ott, ja de, fürödtünk, és többször beleesett a kádba, volt bennünk pár korty jóféle pezsgő, és idegesített, elhajítottam. Őszintén, hány éves nő fürdik sárga, piros csőrű kacsával? Hány?! Hát, én azt az egyet pont kifogtam.
Lazára vettem a figurát, lehúztam a budit, de a kis dög még mindig ott szemezett velem, ami… egyáltalán nem zavart, azt meg nem árulom el, hogy még telibe is hugyoztam a kis öreget. Majd ő… majd őőő ha felkel! Addig pedig kit érdekel? Nagy levegőt véve álltam be a zuhany alá, és kezdtem el megfürdeni, mindjárt jobb lett, amikor a budi lehúzása után ő is csatlakozott hozzám, el is felejtettem a kis krapekot, ott a kagylóban, már rég nem azzal foglalkoztam, amikor átölelt hátulról, és besiklott elém, majd rendesen kifacsart, én meg megtömtem, annak rendje és módja szerint.
Szóval, szarul induló reggel kipipálva, az is, hogy utána mindent helyre tett a bige. Lucy, vagy ki? Ügyes volt. A jó éjszakáért, és jó reggelért, még reggeli is járt, komolyan, jól éreztem magam ezek után, tényleg.
Haza mentem átöltözni, még be kellett néznem apámhoz, a kis puccos irodámba, volt egy ugyanis, most már tíz emberrel foglalkozott, mármint , alkalmazott, tíz embert alkalmazott, köztük engem is, mindenkinek volt saját irodája, meg volt egy nagy tárgyalónk is, jól ment. Anyám, a rend mániás mindent rendben tartott, még azt is ,hogy az asztal díszben a virágok pontosan hányan legyenek, és milyen irányba álljanak. Az egész délelőttöt bent töltöttem, hátra döntött székkel asztalra felrakott lábbal, és kosárlabdáztam a papírgalacsinokkal, amiket gyártottam. Ebből két órát a galéria vezető csajjal dumáltam végig, pikáns beszélgetés volt, kár,hogy azóta az este óta afféle hallgatólagos no sex viselkedés volt köztünk. Jó, hát éreztem én, hogy ez afféle karrier felfelé ívelés lenne mármint a galériázás, de az ha meghúzom és köcsög leszek vele, nos… a még el sem induló karrieremnek befellegezne, az biztos. Láttam én ebben jövőt, és tudod mi a tuti? A csajok benne vannak abban, hogy mutogassák magukat, és miért? Mert az ég egy adta világon nincs rajtuk a fejük. A pasijuk? Szerinted, az a balfasz észre veszi azt az anyajegyet, vagy szépségpöttyöt a farcsont, vagy a derékcsont környékén? Az a seggfej, jó ha tudja, hogy hova kell dugni, és mitől sikít a csaja hangosan. Nem egóból mondom én ezt, ez az igazság, a mennyekig dicsértek olyankor ha betévedtek az ágyamba azok a nők, akikkel együtt voltam.
De térjünk vissza a melóhoz, egy halálosan unalmas meeting után hazamentem, mivel nem volt ügyfelem mára, lemondtam mindent és mindenkit, még a kórházat is átpasszoltam másnak, jelenésem van! Haza mentem, fürödtem, és szmokingot húztam. Aztán mivel kényelmetlen volt, a csokornyakkendő fogtam magam és félre hajítottam mindent, öltöny, nyakkendő, arra egy stílusos kis csipesz, mellény, egy kalap, a nyakkendőhöz hasonló kalap, én vagyok a művész, tök mindegy, hogy mit veszek fel, és még a kalap is rajtam lesz. Na ná! Még akkor is ha Mila-t ki idegelem ezzel. Megérdemli! Kellett neki ellopnia a memória kártyámat! Viselje el úgy a szeszélyeimet is. Pár régi numerám is támogatta az estélyt, ami azt jelentette, hogy minőségibb volt a felszolgált ital, és a kis hamm bekaplak egy falat marhaságok is ízletesebbek voltak, ennek örültem, bár nem jóllakni jöttem ide, mint utólag megtudtam, sebaj, majd ha hazamegyek, menet közben megállok az éjjelnappali hot-dog árusnál, és benyomok két extra hot-dogot!
Begurultam a Porsche-vel az elkerített parkolóba, közel a hátsó bejárathoz, aztán megérkeztem, elsőként kellett érkeznem, helyre igazítást is kaptam, hogy viselkedjek, mintha nem tudnám ,hogy hogyan kellene viselkednem? Nem vele  voltam akkor amikor bedumáltam magunkat egy híresség szülinapi partijára? De, ebből lett aztán az ,hogy az egyik vendég szobájában kötöttünk ki, és lett belőle pár fotó, és tűnt el általa végül a memóriakártyám. Tudom én ám, hogy hogyan kell viselkedni, ha az érdekeim úgy kívánják.
- Tényleg, csak egy pizzát had, na! Egy tiramisu tortával naaaa! - néztem Milára gyöngy nagy boci szemekkel, már majdnem ott tartottam ,hogy még a műkönnyeket is bevetem. - Komolyan, Mila bogaram, nem ettem máma az idegességtől, a végén a sok pezsgőtől fogok berúgni , amivel kínálnak, akarod te ,hogy a termed sarkát használjam vécének? Apropó, képzeld, egy harmincas csaj sárga kacsával fürdik, hallottál már ilyenről? - ráztam meg a fejemet értetlenkedve, mire végre rábólintott, hiszen ez az én napom, két nagy pizzát rendeltem ide, a galériába, kiszóltam a recepciósnak, hogy ha meghozzák, küldjék hátra a parkolóba, francnak sem kell látnia, hogy én pizzát kajálok, meg tiramisu tortával tömöm a fejemet. Hát nem?! De! Már fél órája tartott a megnyitó, bájologtam jobbra, balra figyeltem a távolból ,hogy miként vizslatják a képeimet, komolyan, el se hiszi egyik sem, hogy hobbiból születtek, és épp menet közben? Előre beállítva, persze! Meg a francokat!
Az órámra pillantottam, késett a kajám, késett a gyömbérem, és a tonikom, noha volt ital bár, ahol lehetett italokat rendelni, és jól megmutatta Mila az arcomat, hogy tőlem még jattot se fogadjanak el, na nem mintha az estélyen fizetni kellett volna a piáért, komolyan nem tudom hogy honnan szakasztotta ezeket az embereket, de volt aki korlátlan pia szállítmánnyal szállt bele az estébe, ezeknek aztán van mit aprítani a tejbe! Sétálgattam, és szinte percenként figyeltem az órámat, már vártam a kajám rendesen, ennyi erővel átmehettem volna a szemközti étterembe, a nagyon drága étterembe, amelyet Mila állt volna, úgy is, mert ma a vendége vagyok, mert ma megérdemlem, főleg ha egy- két képemet el is sikerül adnia. Ezek kajálják, komolyan! Mi van ha a képen a feleségük vagy a csajuk, vagy az exük feszít ezerrel, hm? Láttam egy nőt, egy érdekes képnél, a csak, elég kicsavarodott pózban feküdt alattam, ott vagyok én is, ha jobban megnézni az ember, tényleg olyan félre fordítva a fejét, ahogy ő tette, oda álltam mellé, a kezemben egy pohár pezsgővel, és hümmentve vettem szemügyre magam is azt a képet, hunyorítottam, a szemem sarkából ő rá is rá pillantottam, a fejemen a kalapom pihent, s megint hümmentettem halkan, kicsit áthelyeztem a testsúlyomat a másik lábamra, és ha fordított a fejtartásán a kedves nő, akkor én is megtettem, mintegy utánozva őt, ha mást nem egy kéjes köcsögnek hisz majd, aki ilyen képekre izgul és mellette állva elemezget, de se gáz, majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén, vagy ki nem. Meglátjuk. Igazán megjöhetett volna a kajám végre. Megcsapott mellette állva a vattacukor, vagy nem is tudom milyen illat, egyedi, mindjárt beleharapok a fenekébe, komolyan. Hiszen, már innen láttam, hogy igen csinos, a háta, a vállai, és elegáns. Az elegancia általában vonzott.  





A hozzászólást Landon Forest összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 10, 2015 4:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Okt. 10, 2015 1:10 pm Keletkezett az írás




Landon & Jadie



Jól van, eljöttem, felöltöztem hótszexisen és hótelegánsan, ahogyan azt a barátnőm akarta. Kortyoltam a pezsgőből és megnéztem ezeket a képeket, most már hazamehetek? Legszívesebben felhívtam volna, és megkérdezem, hogy segíts már mit kell ilyen helyen csinálni? Nálam a kultúra kimerült abban, hogy eljárok időnként rock koncertekre, ahol teletorokból éneklem a Highway to Hell-t, de ezeket a túlcsecsás estélyeket nem nekem találták ki. Benne vagyok én minden hülyeségben ők a leginkább megmondhatói ennek, rávesznek arra, hogy éjjel az óceánba úgy fürödjünk meztelenül, hogy Cindy Lauper klasszikusát énekeljük, mintha vonyítanánk a holdra mint három megbolondul liba, hogyaszongya: Girls Just wanna have fun…de na ahhoz képest ezen az estén csak a pucérság ami hasonló ahhoz. Persze aki ismer az azt is tudja rólam, hogy alapvetően én nem vagyok ez túlzizgő természet, éppen ezért szeretem saját magam csinálni a saját programjaimat, de tekintettel arra, hogy most nem hagytak választási lehetőséget maradt az, hogy itt vagyok és próbálom kitalálni, ki a fakkom csinál ilyen rohadtul perverz képeket? Volt egy kép, ami előtt percekig álltam azon gondolkodva, hogy az a csaj hasán most egy kissé megolvad tejszínhab, amibe az állatja egy félbevágott eperszemet biggyesztett rögtön a köldökbe, vagy…istenem add, hogy tejszínhab legyen! És mielőtt még a kis hupikék muffinok visszaköszöntek volna tovább álltam a következő képhez újabb adagot kortyolva a pezsgőből. Kedvem lett volna egy kis energia itallal megküldeni, hogy legalább a bódulatban el tudjam ezt viselni de végül letettem róla, és egy ideig mindegyik kép mellett megállva azon kaptam magam, hogy nem annyira a képeket, inkább a művész lelki világát elemezgetem. Szakmai ártalom. Hiszen mielőtt Susanne-Faye megszületett még sima mezei agyturkász akartam lenni, sőt Debbie, a csoporttársam szerint elfojtott szexualitásomat nagyon remekül kiélhetném ha szexuál pszichológus lennék. Nem ám, nem bizony! Nem beszélek olyasmiről amihez nem értek. Belőle sem lett numizmatikus, ha egyszer magát a szót sem ismeri. Naugye! Szóval az egyik képen a csaj felett egy masszív árnyékot véltem felfedezni, ami szerintem arra enged következtetni, hogy a művészkém ezt bizony akció közben csinálhatta. A képeken jól látszottak az apró verejtékcseppek a nőci keblei között, ahogyan megfolynak, és ennyire erőteljes akkor szokott lenni, amikor az ember felett már úgy kábé negyed órája….héhéhé álljunk csak meg. Ezt nem ám….nem ám saját tapasztalatból tudom, hovagondolsz dehogyis, én nem vagyok olyan! De amúgy a vicc, hogy tényleg nem! Na jó, akkor gondolkodjunk el azon, hogy egyáltalán ezek a nők tudnak arról, hogy fej nélkül ugyan de mégis egy belvárosi galéria premier plán nyolcezerszeres nagyításban ajánlgatja őket eladásra? Húbakker, ez akkor ilyen fotográfer-prostitúció? Nem tudom van e ilyen szó, de mostantól felvesszük a szótárba. Na ilyen én tuti nem leszek. Ha meglátnék a faszi kezébe bármiféle fotómasinát törném el! Nem a kezét, a gépet! Szóval álltam az egyik olyan kép előtt, amin látszott ennek a művésznek az árnyéka, és azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lehet? Észre sem vettem, amikor valaki mellém lépett, bár a szemem sarkából láttam, de annyira el voltam gondolkodva, és annyira belemélyedtem az elemzésbe, hogy nem figyeltem mikor kezdtem hangosan is kimondani amit gondolok…olyan foszlányok voltak ezek, inkább csak én hagytam a képzeletemet kicsit elkalandozni, ha már ilyen rohadtul unalmas ez az egész hóbelebanc
-Alacsony…mindenképpen alacsony és kopaszodó. Harminc és negyven között, amikor a legaktívabbak a férfiak az ágyban. Mindenki azt gondolja, hogy huszonévesen…háhá nagy tévedés kéremszépen, mert akkoriban még nem, akkoriban még csak próbálgatják az erejüket, de aztán beindulnak mint Stevenson gőzmozdonya és mindenkit lehengerelnek. Valószínű régen dugdosnia kellett az apja elől a pornóújságokat, és amik abban voltak nem nyerték el a tetszését. Nem érdeklik alapvetően a nők, kihasználja őket, csak a testükre utazik. Ez látszik is, mert egyiknek sincs feje, arca, semmi ami a nőiességre utalnak. Jah mert csak ebből áll egy nő körítés a szeméremdomb körül, pompás! Ez egy farok!- jegyeztem meg végül, aztán oldalra billentettem a fejem, és a szemeim a mellettem lévő tagot fürkészték aki ugyanezt a mozdulatot csinálta. Karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt, mire ő is ugyanúgy. Megdörzsöltem az állam, és ő is. Mi ez valami kandi kamera? Egyből fixíroztam körbe de még csak nyomát sem láttam, de már gyanakodtam. Egyszer belefutottam egy ilyenbe a Brick-ben és nem mondom, hogy túl nagy élmény, amikor odajön az emberhez egy hamburgernek öltözött csupasz faszi a „Harapj belém” felkiáltás közepette csimpaszkodva rád.
– Majdnem jó, csak a….- mutogattam a pezsgővel egyensúlyozva a kezemben a feje tetején pihenő kalapra
- az ördög a részletekben lakik, és itt most azt hiszem nincs itthon a kis villás farkú patás, mert nekem nincs olyan kalapom. Bááááárrr azt hiszem elég furcsán néznének rám. De úgy látom maga sem érti ezt a sok szart itt kiállítva!- a szám elé kaptam a kezem, ekkor döbbentem rá, hogy kissé szabadosabbra engedtem magam. Mi van ha ez a fószer valami különc milliárdos, akinél ez a szó leginkább az amit a csatornán leenged.
- Szóval ezt a sok…hááát hogy némiképp finomabban fejezzem ki magam. Emberileg értelmezhetetlen fotósorozatot. Vagy csak én vagyok annyira tudatlan, hogy nem értem?- ekkor kissé összevontam a szemöldököm, mert feltűnt, hogy a pali itt szimatolgat mellettem, valószínű a parfümöm vonzza magához, amire egyszer Jane megjegyezte, hogy olyan illata van, mintha meghempergőztem volna egy tál vaníliás porcukorban. Vattacukor, vaníliás vattacukor, amit egy leárazáson vettem jó pár éve, és csak nagyon ritkán használtam, lehet, hogy távoltartó spayként jobban funkcionált volna, mint valami érzéki illatként, no de ez van, ma este meg főleg.
– Amúgy ha már ennyire szimatolgat mint Bodri Bellát, akkor ez Ginever Vattacukor parfümje, vaníliás. És tudom, hogy olyan mintha egy két lábon járó cukrászda lennék, de hát cest la vie!- vontam meg vigyorogva a vállaimat és újra kortyoltam a habzó italból, már alig maradt valami benne, pedig még éppen csak beléptem a megnyitóra. Ha így folytatom beállok mint a jancsiszög a fába.
- Na szóval a képek. Könyörgöm ne mondja, hogy bármelyiket is tervezte megvenni! Ezzel az erővel a Playboy januári számával is kitapétázhatná a szobáját levágva a kisasszony róla. De most komolyan, mondja meg kinek jut eszeébe úgy lefényképezni egy nőt, hogy előtte bekeni…óóótejóég!- közelebb hajoltam a képhez, hogy jobban szemügyre vegyem azt a valamit ami a nő testén csillogott majd visszafordultam a kalapos faszi felé.
- Mondja ez maga szerint micsoda? Én azt mondanám, hogy ez olvasztott erdei gyümölcsös zselé, de tekintve, hogy a kép fekete-fehér lehetne akár citromos is. És nem ez az egyetlen ilyen kép. Egy csomón van olyan amivel át vannak mázolva ezek a nőt. Ennek a mukinak kulináris fétise van, le merem fogadni, hogy lesz itt valahol olyan amin komplett csokinyuszit csinált valamelyik modelljéből!- időközben odapenderedett egy szép szál legény mellénk egy ezüst tálcát egyensúlyozva egy harmincnyolc karátos fehér vigyort villantva tartotta elém a tálcát, hogy kicserélhessem időközben kiürült poharamat.
– Ó milyen kis figyelmes, de aztán ne lássam itt fél órán belül egy újabb körrel, ha csak nincs valami csinos kiskanala amivel összevakar a földről, mert fejembe szállt a finom pezsgője!- integettem végül elegánsan és mosolyogva a tálcás fiú után távozása közepette, majd kíváncsian pillantottam vissza kéretlen beszélgető partnerem felé, bár eddig úgy tűnik csak én pofáztam megállás nélkül. Hülyén vagyok összerakva, ez van!
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Okt. 11, 2015 6:07 pm Keletkezett az írás



Jadie & Landon
Hy Cupcake Woman





Ott álltam mellette, egy arcizmom sem rezdült, pontosabban, de hát hogy a fenébe ne rezdülne, ha épp most kritizáltak le, és a jellemzés alapján egy alacsony kopasz perverz alak lennék, egy része stimmel, a perverz, de a többi nem. Bólogattam, mint aki érti, hogy miről beszél a csaj, hát hogynee! Egy farok, egy méretes nagy farok, lehúzzam neked a gatyámat itt és most? Mi is tart vissza ettől? Azért van eszem, mondjuk a paraván mögött, ahonnan hátulról világítják meg az egyik képet, árnyék játék? Hataalmas lenne, és elszórakoztatnánk a közönséget az is biztos, persze bevasalnám rajta a móka árát. Mert, hatalmas szövege van,biztos benne lenne. Hát még én!
Majd meglátjuk. Úgy is fel kéne dobni valamivel az estét, na meg, én volnék a fotóművész, ezek a bigott marhák pedig pont azt szeretik ha egy kicsit meg van húzatva a művészük nem?
Még nem mondtam semmit csak figyeltem, de azért az órámra pillantottam, jöhetne már az a kaja esküszöm! Éhen veszek! Sonkás, baconos, hagymás fokhagymás, tojásos, mozarellás remekmű, meg egy sima bolognais a tiramisu mellé. A csaj pedig lökte a dumát, lökte és lökte, végre valami hasonló egyén, akivel jót szórakozhatok. A többi fazon mind be van savanyodva, de tényleg, hogy hihetik azt, hogy ehhez le kellett ülnöm, és elképzelnem a beállítást, komolyan? Ha tősgyökeres művész lennék, talán még meg is sértődtem volna, de nem teszem, mert ki nem szarja le az egészet? Csak jöjjön a pénz, gyűljön a nyugdíj alapom, és pár év múlva tudok venni magamnak egy tengerparti villát, talán. Csak ez a szent cél lebegett a lelki szemeim előtt. Ja, meg az hogy lehetőleg Hugh Haffner színvonalon nyomjam, és esténként arra kelljen figyelnem,hogy időben vegyem majd be a viagrát, és akkor végig rohanok a házon, álló dákóval, és remélhetőleg két mell, vagy egy comb közt fogok elpatkolni. Szerencsétlen csaj, már előre sajnáltam, szex közben beadja a tata ketyegője a kulcsot? Szar ügy, de legalább boldogan halnék meg. De hol van az még? Nem terveztem ilyet tenni, egyelőre csak a kajámat akartam megkaparintani végre.
Félrebillentettem a fejemet, s ha már olyan szépen kérte, legyen gyereknap neki, átpörgettem fél kézzel az ő fejére a kalapomat, féloldalasan fordítva, úgy az igazi, és a kezembe is vettem pár hajtincsét, amelyet futólag megsimítottam. Finom, puha és fényes, ezt is szerettem egy nőben, ha minden tekintetben adott magára. A nyelvemmel elégedetten csettintettem, a művem láttán. Majd válaszoltam, végre szóhoz juthattam:
- Borzalmas… - vigyorodtam el, és megforgattam a szemeimet.- Szerinted… a rosseb! - hajoltam én is közelebb a képhez, amelyet ő is úgy megnézett. - Fekete fehér! Szerinted honnan tudhatnám hogy mi az?! Nem akarok én venni semmit, isten ments! - ráztam mega fejemet és hitetlenkedve léptem hátra. - Tiszta mázli hogy a képek nem tudnak beszélni, vagy nem folynak, vagy nem cuppognak, vagy hápognak, vagy hörögnek, vagy bármi, a rohadt életbe! Ahh… hova kerültem. - túrtam bele a hajamba rezignáltan, és körbe néztem. - Azt mondták, hogy itt jó kaják és piák lesznek, de már - pillantottam az órámra. - Lassan háromnegyed órája várok a baconos, sonkás, tojásos, sajtos mozarellás és bolognais pizzámra. Plusz a tiramisum, de ezért kettő sütemény jár, azt ígérték, hogy negyedóra alatt itt lesznek, én meg dél óta nem ettem, és este hat van már. - nesze kisanyám, nem csak te tudsz ennyit dumálni, nagyot fújtam, megforgattam a szemeimet, és félre tettem a poharamat, már nem ittam többet, egyelőre. Gin tonikot akartam inni, de még tonikomat sem hozták meg, se a gyömbéremet.
Komolyan siralmas ez az este.
- Nekem pedig mindenféle nagyfejűvel kell jó pofiznom. El sem hiszed, hogy van amelyik a hálójába akarja kitenni azt a képet… - mutattam arra amelyiken konkrétan két domb látszott, és az ahogy a mézcsurgatóról folyik a fenék feletti kis v formába a méz, az a kép! Mindjárt éhes leszek!
- Van ám ott egy ahol csokis képek is vannak… , de a kedvencem a csoki és jégkocka kombó, amikor azzal kísérletezik a fotós, hogy vajon megdermed-e a jégkocka hatására a csaj mellén a csoki vagy sem. - hát megdermedt, de a retkes kis akármim várta meg hogy ez végig dermedjen a testén, pedig szívesen bevágtam volna a hűtőbe és addig elő sem veszem onnan, amíg nem ropog rajta a csoki amit rá kentem.
- Amúgy, vannak ott sokkal lazább képek is, de nem tudom, talán azért ezeket választotta Mila, mert egy csomó fazon nyálat csorgatni jött ide. Franc se érti. De, jobbat mondok, te is unod én is unom, én tudom miért vagyok itt, de te? Még csak a pasidat se látom, pedig ha lenne már rég ide jött volna a kalapos akcióm után- csentem vissza a kalapomat, ha tudtam.
- Landon, megérkezett a rendelésed, extra sütivel és egy mini töltött pizzával, meg extra sütivel. -  a szemeim felcsillantak.
Hát, persze, hogy megpróbálom felszedni, mert miért ne? Mi bajom származhatna abból? Azt meg, hogy ennyi vakerből leszűrte-e hogy én vagyok-e a képek készítője nem érdekelt, de röhögni fogok, ha majd leesik neki, óóó, azt muszáj lesz lefotóznom, innen addig ki nem teszi a lábát, míg egyet nem lövök a döbbent arcáról. Addig pedig, szerintem egy kajálásra is rá tudom bírni, és nem dobná fel a talpát attól, ha ezt a méregdrága löttyöt kortyolgatja a pincérek tálcájáról.  Hogy miért aggódom ezen? Hát, miért ne? A három legundorítóbb dolog listámon az első a szex közbeni hányás szerepel, aztán az a közbeni egyéb testnedvek, engem is ki lehet borítani dolgokkal. Szerinted?! Az a japán csaj, megpróbált az étteremből a polipos eset után kiengesztelni, másképp is, úgy hogy elhív magukhoz, egy estére… egy estére… fétis szex… ha a táncoló poliptól kiakadtam, mit hitt ez….?!  Hát én nem nyomom a gorilla style-t! Az kéne még! Az én jó ízlésemnek is van határa, még ha olykor nem is látszik. Bár, a ruhák terén is ügyelek arra, hogy kényelmes legyen a viseletem, de… hagyjuk már! Kajálni akarok nem zöldülő fejjel nézni a ma esti vacsorámat, csak azért mert a túl élénk fantáziám elkalandozott, egy teljesen más irányba! Állj már meg, hát nő van melletted, egy gyönyörű nő, akinek szerintem nem igazán eshetett még le, hogy én vagyok én. Állítólag azon a pucos meghívón még a nevem is rajta szerepelt, de é nem néztem meg, komolyan Mila mintha egy esküvői meghívót készítettet volna el úgy zsizsegett. Tökéletesen leszarom, hogy jobbról, vagy balról kanyarodik az L vagy az F betű a nevemen, nem kell túlspilázni. Hogy csak a szemetet nyomjuk a meghívóval?! Segáz, az utánam következő úgy is egy újrahasznosító művész, majd megnézem, amikor a koktél ruhája leolvad esőben az épp abban flangáló csajról! Hmm…az ám a látvány!
- Na, van kedved egyet kajálni, a hót alacsony, perverz, komplexusos, farokkal? - villantottam egy üstökös fényességét is megirigylő vigyort, a szemöldökömet is felvontam, kérdőn, s kicsit a mutató ujjammal is feljebb böktem a kalapom peremét, ha sikerült, akkor vissza is loptam magamhoz. Bár… van otthon egy rakás kalapom, de … ez a kedvencem. Na, de melyik nem? Nem hagyom nála, az egyszer biztos, ahhoz ketté álló szemekkel, lihegve kell alatta feküdjek és idiótán vigyorogjak, mint aki váliumot szívott. Akkor esetleg az övé lehet a kalapom, de addig? Csak ideiglenes befogadója lehet, másrészt, nem árt nekem se ha felszedek egy kicsit a vattacukor illatából. Miután a reggeli akcióm után megfürödtem, szerencsére nem volt görögdinnye illatom, szeretem a férfias, fanyar illatokat de nem azokat az orrkínzó fajtákat, amikor azt hiszi a fazon, hogy az ázott gorilla nevelde illat , mit illat, az szag… szóval az a menő, nem ám. Ehhez is ízlés kell. Én, mondjuk órákig válogatok az illatok között, esküszöm a múltkor betalált egy vékony hangú srác, már csak a magas sarkú hiányzott róla, az… a rohadt életbe, mosolyogva küldtem át válogatni a női osztályra, lakkokért, és púderért, meg alapozó leckéért a kiszolgálókhoz, mert megérdemelte (ha igazi csaj vagy, biztos hogy hallod azt a kozmetikai márkás hangot: Mert megérdemlem… mert megérdemled…) , hogy megpróbált kikezdeni velem.
Majdnem elindultam, de visszafordultam.
- A kajafétist kihagytam….meg a kopaszt is. - - nevettem el magamat, és megköszörültem a torkomat, csak lazán, mint Marlon Brando, a kalapommal együtt a fejemen szólaltam meg, ha rajta volt a fejemen és korábban vissza tudtam szerezni, ha nem, anélkül szólaltam meg.
-Ennyi pocskondiázás után, ezzel igazán kiengesztelhetnél, vagy hozom a lófejet, és bedobatom a kocsidba. - megvakartam az államat, mint Brando, torkot köszörültem, és csillogó, nagy kék szemeimet nevetve függesztettem a csajra. Miután befejeztem az utánzást, tartottam is a karom, várakozón, hátha… hátha velem tart a csajszi. Nem rohanom le, majd mindjárt bemutatkozok neki, csak az már túl sok szöveg lenne tőlem. Lófej nem lenne, de a tapsifüles fazonból kiszedném, hogy melyik a mahagóni hajú csaj kocsija…Ide egy száz dolcsit!



Zene: The Nights
♧Reyres♧

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Okt. 12, 2015 9:13 am Keletkezett az írás




Landon & Jadie


A tökéletes blama. Azt hiszem ez a leghelyesebb kifejezés erre a szitura. De komolyan. Kezdjük azzal, hogy igazán megtanulhatnám időben befogni a számat és nem jártatni feleslegesen, csak az a nagy büdös helyzet, hogy ez nekem nem megy olyan könnyen. Sohasem ment és ebből mindig akadtak kellemet helyzeteim. Az megvan amikor már egy órája oltod a kórházi laborban a kis aktáidat szorongatva a laborfőnököt aki ott áll mögötted, szerencsétlen kis muki meg veled szemben akire az egészet rázúdítod próbálna neked magyarázni, hogy héhelló, abba kéne ám hagyni. De te csak nyomod a süketet és már szerencsétlent mindennek elhordtad pusztán azért mert nem volt képes időben intézkedni a neked kiadandó kartonokról. A munkában nem tűrtem ellentmondást, ha a gyerekekről volt szó, akkor meg főleg nem. Szóval ha azt vesszük életem egyik legsokkosabb pillanata volt, amikor a hátam mögül halk köhécselést hallva megfordultam és ott találtam a hátam mögött szidalmazásom tárgyát a maga két méterével, és dokkmunkás felsőtestével. Nyeltem egy nagyot, és csak reménykedtem benne, hogy megvan az az elve mely szerint nőt nem ütünk meg, vagy valami ilyesmi, mert garantáltan a szart is kiverné belőlem a fél órás litániám után. Bár nem tudtam mennyit hallott belőle, mert már komolyan ki emlékszik arra, hogy a srác mikor kezdett el figyelmeztetős activity-t játszani velem szemben. Na szóval vannak nekem ilyen hülye dolgaim, és már igazán tanulhatnék belőle, sőt ha azt vesszük be is nőhetne akár a fejem lágya így tripla ikszesen, de mindig azt vallottam, hogy úgy szép az élet ha zajlik, meg uccu neki lóduljunk meg és vessük bele magunkat a sűrűjébe. Persze emiatt volt is sok félreértésem még a továbbiakban, mert előszeretettel gondoltak könnyűvérűnek, olyat akit megforgatsz, mondasz neki két szépet, megrezegteted a hótszexi szempilláidat, amit amúgy nagyon bírok...de tényleg, ha egy pasinak szépen katonás rendben vannak felsorakozva a göndör csini szempillái. Szóval elég ennyi, hogy bárki vízszintesbe döntsön, de ez baromság! Imádom amikor olyan hamar ítélnek az emberek, és senki nem képes felfogni, hogy ez egyszerűen csak egy stílus, ami jellemző rám, és azért mert sokat beszélek, és rohadtul nincsenek visszafojtott gátlásaim, csak bizonyos tekintetben, attól még nem fogok egyből cipőt meg ruhát dobálni bárkinek. No de ezt már megszoktam és meg is tanultam kezelni az idők folyamán, szóval már meg sem sértődtem azon, hogy egyáltalán még csak feltételezni is feltételeznek rólam ilyesmit, oda se neki! Gyerekkoromtól kezdve valahogyan ösztönösen belémivódott valamiféle gátlásosság annak tekintetében, hogy odáig okés, hogy dumálunk, meg jól érezzük magunkat, de ha az ágy vagy bármi ilyesmi közelébe kell menni beparázok. Komolyan. Szerintem ezért vagyok alapvetően csiklandós is, hogy a testem így védekezzen. Most mondhatod, hogy ez olyan tudományos maszlag, mert azért találom ki, hogy ne kelljen veled ágyba bújjon...végülis nem csak ágyban lehet...khm...no de nem erről van szó. Anyánk egész életében a kora ellen küzdött. Komolyan mondom neked hozzá képest Törpojáca egy szolíd és visszafogott törpe. A külsejének a megszállottja volt, és ha tehette volna nem megállítja az időt, hanem visszaforgatja. Nem tudta elfogadni az öregedést, és azt hiszem ezért nem is nagyon akart velem meg a húgommal se foglalkozni. Arra emlékeztettük minden évvel, hogy telik az idő, és amikor már majd felnőttek leszünk, meg fiatalok, akkor ő nem tűnhet mellettünk annak. Vagy én nem is tudom mit gondolt. Candy jobb lelkű ilyen szempontból mint én, ő nagyon sok sérelmen túl tud lépni, pont ezért szeretik kihasználni. De amúgy erősebb mint amilyennek látszik, nehogy azt gondolja bárki, hogy átejtheti a palánkon, csak éppen könnyebben megbízik mindenkiben. Én soha nem tudtam anyának megbocsátani, hogy nem törődött eleget velünk, és azt hiszem a bennünk ragadt szeretetet nyomattuk át Susanne-Faye-re. Ha nagyon alaposan megelemezném a családi viszonyainkat akkor erre jutnék. De az ember ugyebár nehezebben elemzi önmagát mint másokat. De azt hiszem túlságosan elkanyarogtam a mai estétől, és amúgy ezt tényleg csak azért jegyeztem meg így csendesen és lábujjhegyen, hogy soha senki ne ítéljen el azért amilyen vagyok, és megértsék miért viselkedem időnként elég irracionálisan. A valóság így is túl száraz helyenként, miért ne dobnánk fel valamivel, nem? Itt vagyok például ugyebár ezen a megnyitón, amire Heidi a rohadtulfontos randija miatt nem tudott eljönni és Jane sem...megvagyokénáldvaezekkel....de arról nem volt szó, hogy egy ilyen megnyitóra jövök. Azt hittem valami fotós fényképez lámpaoszlopokat, meg hidakat, meg madárkák csőrét, meg tököm tudja még miket, és ezeket barón megfilterezi és akkor kész a művészet. Mert hát én ilyen maradi vagyok ebből a szempontból, hogy nekem az nem annyira szokványos, hogy attól lesz valami igazán eredeti, hogy lefényképezik egy nőci gyöngynyakláncos seggét alsó megvilágítással. De tényleg már! Van ami nekem is sok, éppen ezért abban a pillanatban amikor valaki mellém keveredik, nem kérdem én melyik passzát szél fújta erre, rátolom a kis véleményemet. Ha untatom majd odébb áll. Van aki meg is teszi, lévén nem nagyon tudnak mit kezdeni a szövegelésemmel, amit vagy zavaromban ejtek meg....vagy mert éppen rosszul ugrott az agyamban egy fogaskerék. Mittudomén! A lényeg, hogy a kalapos itt mellettem, ha már volt kedves a mozdulataimat leutánozni, és az engedélyem nélkül a tükörképemet játszani ugyanviselje már el, hogy éppen azt próbálom hótkomolyan előadni, hogy milyennek képzelem el az alkotót. Mert ha jó pasi lenne, ha tényleg jó pasi lenne, na aaaaakor na akkor lámpaoszlopokat fényképezne, mert az efféle manővereket meghagyná a hálószobájába. Micsoda exchibicionizmus kell már ehhez! Szóval a kalapos krapek meg én műelemzünk, menő mi? Monduk ezt egyenlőre én csinálom, mert nem sűrűn hagyom szerencsétlent szóhoz jutni az fix, igaz a kalapra tett megjegyzésen elnevetem magam, és hirtelen köpni nyelni nem tudok...na jó köpni mégsem fogok...amikor a fejemre bűvészkedi a kalapját. Ókéremszépen, szerintem baromi jól állhat nekem....ha benyomnának egy kis zenét...mondjuk Joe Cocker örök klasszikusát, olyan műsort le lehetne vele nyomni, hogy csak pislognának.
You can leave your hat on

Na mit kell úgy csodálkozni? Ti nézegettek és vásároltok pornóképeket még egy hasonló művészet belefér nem?
– Dehogy borzalmas, szerintem jobban áll nekem mint neked!- hoppá, a mondat nem gyengén kétértelmű, de szerintem ha azt mondanám, hogy „lavór”, ezen a helyen még annak is kétértelme lenne amúgy. Na jól van, látom nem csak nekem okoz fejtörést, hogy éppen mikor mivel vannak a csajok átkenve, Mr Jelenleg Kalapnélküli sem nagyon érti, de akkor már legalább ketten vagyunk akik nem értik. Hirtelen csitítólag emelem a mutatóujjam...mármint annak a kezemnek a mutatóujját amivel nem a pezsgős poharat fogom...a szám elé
- Cssss....ne olyan hangosan. Szerintem itt flangál valahol a művészkém, és meghallja, legközelebb hangos képeket fog csinálni...mondjuk azt már filmnek hívják és egy jó pár éve létezik...na mindegy a lényeg, hogy csituljál kicsit, ne adj neki ötleteket! Dolgozzon saját kútfőből, vágod!- kacsintottam nevetve, és már bújtam is a poharam mögé egyetlen korty erejéig. Finom, határozottan, bár az előbb édeset ittam, ez mintha most muskotályos félédes lenne. Basszus, nem kéne keverni még ezen belül sem. Na mindegy most már! A tálcás elriszált, én meg már a felét le is hörpöltem. A kaja említésére egy rohadt nagyot nyelek és olyan gúvadt szemekkel nézek rá, mint valami mesehős, akinek most ejtettek a lábára egy üllőt.
- Kajaaaaaa? Te kaját említettél? Hé, azt nem mondták, hogy itt tisztességes ételek is lesznek. Az előbb kínáltak errefelé egy csinos kis tálcáról valamit, ami leginkább egy fagyott kisbabaujjra hasonlított, és a pincér szerint koktélvirsli...én a képek után már nem bízom semmiben, szóval nem vettem belőle.- hajoltam közelebb bizalmasan mintha titkot árulnék el, és amúgy ez így is volt.
- Hé, amúgy kitől rendeltél? Ha nem a félszemű Giorgo-tól hozatod a pizzát akkor ne is várd, hogy gyorsan kihozzák. Én mondom neked, hogy a sonkás-mozzarellás-pepperonis töltött pasta....hmmm....magnifico!- cuppantottam a számmal, és apró O betűt formáltam a mutató és hüvelykujjammal, jelezve mennyire marhára imádom azt a pizzériát. Pontosak, mint a halál. Mondjuk még gyorsabbak is annál, a kaszás csak a nyomukban kullogna.
- Pasim? Figyu, ha meglátod a pasimat mondd neki, hogy én is keresem, ja és ha már beszélsz vele ne felejtsd el megkérdezni a nevét és a telefonszámát. Merthogy még egyiket sem tudom.- nevettem fel jóízűen, és a magam módján hoztam a tudomására, hogy szál egyedül vagyok itt mint a kisujjam. Persze mondhattam volna, hogy az a jóképű, búzaszínhajú adonisz a pasim, aki olyan lelkesedéssel kínálgatja a desszertet a nőknek, hogy a pillantása ezer fokon bugyit olvaszt, de hát nem volt igaz, szóval maradtam annál a verziónál, hogy cseszd meg szingli vagyok. Ciki? Ahha, de kit érdekel? Elsőre le sem esett amit mondott, másodszorra sem ami azt illeti, és csak akkor kapcsoltam amikor valaki a nevén szólította. Landon....Landon....nem ez  a név szerepelt valami hótcsecsás betűvel a meghívón? De úgy kanyargott a betű, hogy az ember rendesen tengeribeteg lett tőle. ÓÓÓÓÓJADIEBAZMEG! Ez a csóka a művész! A fotós, akinek éppen az előbb fikáztad szarrá a képeit, és őt magát is!  Szerintem Lót felesége sóbálvánnyá válása smafu volt ahhoz képest amit én produkáltam. Na szóval ott álltam a pezsgős pohárral a kezemben, a visszacsórt kalappal, illetve anélkül, meredten nézve a csókára, és azt hiszem kellett egy reboot az agyamnak. Bár jelen pillanatban akkora kék halált kapott a harminc éves szerkezet, hogy ember legyen a talpán aki újrarúgja. Az állam leesett, szó szerint, és egy komplett légyraj megtarthatta volna a Szentiván éjjelét a számban, akkorára kerekedett, a szemeimmel együtt. Mivaaaaaaaan? Várjámán! Most akkor se nem kopasz se nem pocakos, se nem....aztabüdösmindenit. Egy piszok jó faszit húztam le a sárga földig? Hát erre is csak én vagyok képes! A szakmám szégyene, de komolyan! És erre még az sem mentség, hogy gyerekekkel foglalkozom. Ekkora öngólt legfeljebb Pelének bocsátottak volna meg, én magamnak soha! Úristen, szeretném ha most azonnal megnyílna a föld és süllyednék egészen Kínáig, vagy a rossebb tudja, csak jól el akarok tűnni. Szóval ha valaki ódát akarna költeni a bambaságról, héhahó jelentkezem múzsának, itt vagyok!
-Ohh...ahhhh...uhhhh....izéhuhhhh....hátöhhh...nahénizé....uuuuuhhhhh...ááááááá nemhiszemel...ááááá- valaki állítson le legyen kedves, mert jelen pillanatban értelmetlenségekből, és a képek aláfestéséből remekelek. Komolyan olyan hangokat adok mintha éppen életre akarnám kelteni valamelyik műremeket.
- Landon...bazmeeeeeeg....énhátnah.....- tényleg most már elég lesz, valami mondat, gyerünk Jadie menni fog valami értelmes mondatot nyögj már ki a jóistenkeáldjonmeg!
- Jadie....- remeeeeeekkkkk ki tudtad mondani a nevedet, de hogy jön ez ide? Nem is kérdezte!
- Tefigyénrémesensajnálomdeténylegkomolyhúúúúbaaaazmegezhótciki!- egy levegővel kimondtam, rekordot fogok dönteni. Megráztam a fejem és azt hiszem minden további kommentárt mellőzve csak bólogattam. Kell egy kis idő, amíg újrakalibrál a rendszerem az újraindulás után, és nagyjából visszaáll az egész értelmes helyzet. Ebből már nem lehet jól kijönni. A lófej említésére aztán elmosolyodtam. A keresztapa a kedvenc filmjeim egyike volt mindig és imádtam az összes részt. Pár éve e-Bay-ről szereztem meg  egy limitált kiadású gyűjteményt, amire ráment fél évi fizetésem de ki bánja? Ha hobbiról volt szó. Megköszörültem a torkomat és én is utánozni kezdtem Brando-t, bár nekem nem volt olyan jó mély hangom mint Landonnak.
- A családodra szakítasz elég időt? Helyes! Mert az a férfi ki nem szán elég időt a családjára, soha sem lehet igazi férfi! Pocsék bőrben vagy, egyél rendesen!- fúúúúú imádom ezt a jelenetet, szerintem kevés nő volt aki kívülről fújta volna az egészet mint én. Szóval a GodFather-el levett a lábamról, de hét csak kis lépésben, ha kiderül, hogy imádja a cupcakes-t szájon csókolom. Szóval én is úgy láttam, hogy jobb ha kussolok, és vele megyek főleg mert kajáról beszélt, és én rohadt éhes voltam.
- De csak a pizza miatt....meg Brando miatt...meg a tiramisu...remélem nem vagy irigy. Ha már a kopasz nem jött be, a többi még stimmelhet, nem?- végül aztán elfogadtam a felkínálást, és követtem őt akárhova is megyünk, bár jelen pillanatban abszolút az a kategória voltam, akit bárhová vezethetett vele mentem. Kurvajól utánozza Brando-t, és ezzel engem már levett a lábamról. Ma estére tuti!
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Okt. 13, 2015 8:40 pm Keletkezett az írás



Jadie & Landon
Hy Cupcake Woman




Komolyan ilyenkor sajnálom,hogy nincs olyan képességem mint Mel Gibsonnak, mert komolyan megnézném, ahogy Kim Basingeres sztriptízt nyom le nekem, sajnálom a helyzetemet, de tényleg. De mivel, még csak gondolati szinten sem tudom kideríteni, hogy mire gondolhatott. De, öcsém! Egy olyan képességgel! Nagyon penge lennék, szerintem az állukat szedegetnék a csajok, nem lehetne őket levakarni rólam.  Felnevettem.
- Nem a kalap egyáltalán nem borzalmas, és tudom, hogy rajtam döglesztően, rajtad szexin áll, ha nem lenne a kedvenc kalapom, még oda is adnám neked. - nevettem fel jóízűen, és tettem egy lépést hátra, őt figyeltem.
Vágtam, én persze hogy vágtam, hogy miről löki nekem a dumát, de baromi szerencse, hogy nem akarom filmre venni azt, hogy mit csinálok a csajokkal. Nem akarok amatőr pornó filmes pályára lépni, mondjuk talán, egy fokkal jobb lenne, végül is hogy is van? Műsikoly, hamar eldurranó pasi, műsikoly, izmosan fesztő fazon, mindent persze jó szögből. Kell a kis faszomnak jó szög, meg hatszög, nem a nagyközönség számára csináltam ezeket a képeket sem, hanem magamnak. Belecsömörlöttem a hosszú képzáras képekbe, tudod, amikor áll a csaj az úton, és mellette a fények mint egy folyékony nyalóka úgy suhannak el, na az olyasfajtákba is, meg azokba is amikor a Bordi kutya a fülét vakarja a következő pillanatban a tökeit, majd aztán ad egy smárt a gazdájának, mintegy bemutatva, hogy mit nyalt éppen az előbb amikor nem nézett oda mert épp a mobilját nyomkodta, így jártál apám. Esküszöm a kis szőrösök olyankor mintha vigyorognának, hogy nesze b'zmeg , nem figyelsz, én meg jól bele nyaltam a másik csaj kutya hátsójába, hát így jártál! De azért szeretlek! Szóval, megadón emeltem fel a kezeimet nem kell nekem itt több ötlet, ez is túl sok , hogy kiállították a képeimet, esküszöm ha Milán múlik készíttet egy szerződést is amit a csajoknak szex előtt alá kell írnia velem, hogy a szex közben elkészült képekért felelősséget nem vállalunk, de amint a farkam bekerül a megfelelő helyre, reklamációnak helye nincs, elfogadtad, hogy a nagyvilág előtt kiplakátoljuk a testeddel a galériát. Ennyi, kész. Így jártál, te bajod.
- Azokból nekem is három vagy négy tálcával kéne ennem, de nem is fogok, honnan jöttél? Fagyott kisbabaujj?! -szerintem mostantól az összes mini koktél virsliről babaujjakra fogok asszociálni. Sajnos nem Giorgoéktól rendeltem, kint vannak valahol a parton, jó időben is fél óra a kiszállítás, legalább. De most? A rosseb essen beléjük, komolyan, hogy eddig tart kihozni egy pár doboz pizzét, és a sütit. Ezért minimum remélem, hogy a süti hideg lesz. Jártam már úgy hogy azért váltottam gyorskajáldást, mert a süti amit hoztak rohadt meleg volt és folyt, a süti a pasi kocsiján landol én meg visszakértem a jattot is amit adtam, nehogy már a szarért fizessek amit meg sem ettem!
Mert lehetőségem sem volt rá!
Peckesen, nyugisan álltam a csajjal szemben, még a poharat is elvettem tőle, ha tudtam, nehogy már meglepettségében véletlenül széttörje, akkorát szorít rajta, vagy elejtse. Nem bírtam, komolyan… elkezdtem nevetni és nem tudtam abba hagyni, már a térdeimen támaszkodtam, és rázkódtam, azt hiszem minket nézett a fél terem, istenem kár volt a kalapot vissza vennem, mert ahogy hangtalanul igyekeztem hahotázni az is lepottyant a fejemről ,ennyi erővel a szoborrá merevedett csajon is maradhatott volna biztonságban. Ismeritek azt az érzést, amikor még a kisújjon is nevettek, ha felmutatják nektek? Na itt tarottam, és legyintgettem amikor hallottam, a szabadkozásait, kiegyenesedtem, illett nem illet, ezt normális igazi röhögés nélkül nem lehetett volna kibírni, és valljuk be azt hiszem erre is hajtottam, a szemeimet köszörültem a keresztapa idézetnél, felvettem a kalapomat, leporoltam és a fejembe nyomtam, csak egy utolsót én is! Nem bírtam leállni, imádtam a Keresztapát, a kedvenc filmem volt. Ezzel igazán le tudnak ragasztani a tévé elé, mert amúgy nem igen vagyok az a tévé előtt ülős fajta. Az egyik kezemet feltartottam tenyérrel felfelé, a másikat derék magasságba raktam, azt hiszem, ez az idézet fog ide a legjobban illeni.
- Bonasera, Bonasera... mondd meg, milyen okot szolgáltattam, hogy ennyire nem tisztelsz engem? Ha barátsággal jössz a házamba, biztos lehetsz benne, hogy ez a két gazember még a mai napon megkapja büntetését. És ha egy magadfajta tisztességes embernek ellensége támad, akkor az az én ellenségem is. És félhet tőled.- engedtem le a kezeimt, s köszörültem vissza a torkomat, a rendes hangtónusomba, tetszik a csaj, bejön, de azért remélem ha eljutunk a szexig nem fogunk Keresztapás idézetekkel vagdalkozni, azt hiszem megölné a hangulatot, vagy… á nem, még sosem próbáltam, de nem is akarom.
Velem jött, és ennek örültem, nagyjából sínen voltam úgy érzem. Az egyik pincér sráccal futottunk össze az irodába menet, átvették a rendelésem, és micsoda menő! A ház számlájára írták fel, szóval tök ingyen volt a kaja, előhalásztam a zsebemből Mia irodájának a kulcsát, és benyitottam, előre engedtem az új csajt, és aztán a pincér csókát, aki a tárgyaló asztalra le is pakolta a cuccainkat azonnal. Én gyorsan a sütis dobozhoz léptem, és bevágtam a hűtőbe, biztos ami biztos alapon. Aztán az iroda ajtóhoz mentem, és kulcsra zártam. Hogy miért? Nem akarom hogy bárki is váratlanul benyisson, a kaja szagra, komolyan annyi koktél kaját esznek, hogy úgy viselkednek mint egy éhes farkas falka, a végén még itt döngetnék a tejfehér üveg albakokat, amiken nem lehet átlátni, de öcsém, akkor minek üvegből, ha nem lehet átlátni? Mindegy, sosem értettem én így a díszletezéshez, nem is ez volt a lényeg, a lakásomat is úgy vettem meg, hogy előre be volt bútorozva valami menő designer által. Kényelmes, frankó és aztán tele pakoltam a magam képeivel, a lényeg, hogy legyen benne sötét kamra a kép előhívásokhoz. Otthon is volt már, Melbourne-ben. Csak akkoriban még természet-fotósodtam komolyan. Ha apám nem szólt volna be úgy, akkor valószínűleg művészeti egyetemre megyek tovább mozgó kép szerkesztő és fotográfus szakra, mert érdekelt, de megragadtam inkább a fotózásnál. Ennyi hobbim hadd legyen legalább. Amiről nem hivatalosan tudnak.
Már korábban felfedeztem Mila helyét, volt egy kis konyha, előhalásztam onnan két tányért, két poharat és lepakoltam az asztalra, villák is kerültek elő meg kés is, bár én ha pizzáról volt szó akkor mindig is a kézzel evés híve voltam, komolyan minek kis háromszögekre vagdosni ha fogod, kézzel és betolod az egészet úgy az igazi. De azért gondoltam, hátha így szereti villás marhaságtól együtt. Mindenesetre én nem fogok finomkodni, kézzel fogom enni. Túl rendeltem volna magamat? Nem érdekes, majd kiállok a dobozzal az emelet tetejére és egy köteg száz dolcsi ellenében ledobok egy szeletet az éhenkórász gazdagoknak. Nehogy már éhen haljanak a babaujjakkal.
- Hát, alacsony nem vagyok, nem is kopaszodom, a kor az stimmelt, harminc és negyven között vagyok, de nem az újságaimat hanem a kazikat dugdostam apám elől. Volt egy kis nyári lak… hátul a kert végében, és ott volt tévé, gyakran kiszöktem oda, és ott megtaláltam apám kincseit, szóval ez egy közös titok lett, anyám nem tudhatott róla. Persze… számon kértem, hogy mi az, hiszen anya a csaja. Azt mondta, nézni szabad, de sosem menne félre, és ez nem számít megcsalásnak, én meg: Hát mondom jól van, se csajom se semmim, csak ne jöjjön a fater ha épp… tudod… - kacsintottam, ha már ilyen nyíltan kezdtünk el beszélgetni effélékről, na meg, a kiállítás témája is adta a dolgot. Ő sem tűnt annak a csajnak aki mindjárt befogja a fülét és sikítva rohan. Hova rohanna? Ki a tejfehér ablakon, mint Dodó kacsa, vagy a Gyalog Kakukk, hogy csajformát vág az üvegbe? Ugyan már.
- Most pedig, hogy tudod a nevemet, elárulhatnád te is a tiedet, különben kénytelen leszek kitalálni neked egyet, s úgy látom vagy annyira önérzetes, hogy ne szeresd a beceneveket, tehát? - vontam fel kérdőn a tekintetemet, és felhajtottam a pizzás dobozok tetejét. Az egyikben a tükörtojásos a másikban a sima bolognais, és a harmadikban az a töltött szószos pizzás akármi amit még nem ettem, de úgy éreztem hogy tocsogni fogok a szószban, így levettem az öltönyömet, és kerítettem egy kis kendőt, amit előkének használhattam, meg Jadie is, hiszen reméltem ,hogy eddigre megtudom a nevét ha nem, akkor a mahagóni hajú csaj marad erre az estére, és slussz.
- Sőt, irigy sem vagyok, de cserébe el kell mesélned, hogy mit keresel itt, mert látszik, hogy te semmiféle tudományos maszlagot nem próbálsz meg bemagyarázni a képeim mögé. Meg azt is, hogy a koktél virsliről, miért a fagyott kisbabaujj asszociálódik be a számodra. Esetleg pszichológus vagy... aki elemezi a furcsa művészek lelkivilágát? - meséltem nyugodtan, és egyúttal tippelgettem is, miközben kitöltöttem magamnak a gyömbérből, meg Jadienek is amelyik italból kért. Kellően flepnis a csaj, ahhoz hogy érdekeljen, és egyik fazonnal sem tudtam érdekes dolgokról dumálni odalent, Jadie legalább viszi a pálmát, és nem unatkozom, add, hogy a végén feldobjam ide az asztalra, persze kellő dumálás után, mert senki sem akarná viszont látni a pizzákat egyéb formába a másikon, tudjátok mi a véleményem az egyéb testnedves szexről, már nem? Na pont az. Szóval ilyen szempontból az apró részletekre is igyekeztem ügyelni.
A kellő hatás megvolt, tényleg sajnáltam, hogy a gépem a hápogása pillanatában nem volt nálam, hogy fotót tudjak készíteni róla. De most itt van, alig egy karnyújtásnyira, Mila asztalán.



Zene: You're the one that I want
♧Reyres♧

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Okt. 15, 2015 9:05 am Keletkezett az írás




Landon & Jadie


Alakult ez az este mint pupos gyerek a szőlőprés alatt, csak éppen nem a legtutibb irányba. Az megvan amikor komplett hülyét csinálsz magadból úgy lazán? Na hát ebben azt hiszem én verhetetlen voltam, és ez már mindig rajtam ragad. Persze ha képes lettem volna bármire is nemet mondani, vagy akár egyszer is átgondolni, hogy talán nem kellett volna Heidi első szavára rávágnom, hogy naná, hogy jövök minden álmom egy hótunalmas kiállításon részt venni, ahol mindenféle bizalmatlan állagú ételt szolgálnak fel! Na jó, legalább a pezsgő tűrhető, a hőmérséklete is megfelelő, csak pozitívan nem igaz? De nem is én lennék, ha egy laza fél órát követően nem blamálnám magam rendesen telibe, esküszöm ez egy jackpot volt, ahogyan képes voltam a művészt a sárga földi húzni a saját képei előtt. De basszus ha egyszer így láttam? Most sem mondanám másképpen, igaz én világ életemben az a fajta nő voltam, akinek hamarabb járt a szája mint az agya. Na nem szexuális értelemben, hanem szövegelés tekintetében, vágod. És akkor itt vagyok most, egy olyan helyen ahova el sem akartam jönni, és egy olyan szituban, amibe aztán végképp nem akartam belekeveredni soha....de hát ember tervez...isten meg bekaphatja! Azt amúgy meg kell hagyni, hogy tényleg döglesztően állt rajta a kalap, és ha egy kicsit instabilabb lett volna a cipőm, már nem mintha nem lett volna így is az, szó szerint levett volna a lábamról, de ne legyen Jadie a nevem, márpedig így hívnak, ha még jól emlékszem, ha hagyom, hogy néhány kedves szóval gerincre vágjon. Aki ilyen képeket csinál, nem valószínű, hogy dominózni akarna velem, ha éppen egy szobába készül meghívni ahol nincs más csak ő meg én....na jó meg a kaja. De nála még ezzel is vigyázni kell, kicsit nem figyelek oda, és szerintem már a köldökömből cuppogná ki az olivabogyót. Hogyisne, az kéne még csak. A rendelésének felsorolását hallva meg kell állapítanom, hogy kaja tekintetében is jó ízlése van, és ha az édességeket illetően is ekkora gourmand, akkor azt hiszem nálam célegyenesben van. Hé...mióta is gondolkodom én ilyenekben egy faszit illetően? Ó lássuk csak, úgy sacckábé öt perce. Rekord idő kisanyám! Öt perce beszélgettek de eljutottál gondolatban oda, hogy már azon meditálsz hogyan tálald neki a legfinomabb cupcake-et. A nevének ismeretében azt hiszem hozzá leginkább a Blackforest illene, isteni belga csokoládé krémmel töltve, némi mogyoró darabkák a tésztába, rá a mennyei tejszínhab – hopp ez lecseppent, segáz, nem veszik kárba, és már nyújtod is bele az ujjacskád, hogy a szádba dugd...ez legalább nem babaujj- és a legtetején ott fityeg az ínycsiklandozó, rumba áztatott meggydarabka. Bon apetite!
- Jah az...hátdekomolyan, nézd már meg ezeket az apró kis koktélvirsliket. Én nem vagyok egy nagyétvágyú, de ott az a pali, látod? Abban az alulméretezett szmokingban, amiben úgy néz ki mint egy elhízott torreádor.- böktem a kezemmel lévő pezsgőspohárral abba az irányba ahova éppen mutogattam.
- Te hallod, ennek billenős kocsival kellene hordani ezeket és úgy önteni a szájába, hogy egyáltalán a jóllakottság érzésének még csak a közelébe is legyen. Szóval megmondom neked a tutit, én sosem értettem, hogy az ilyen helyeken mi a francnak hurcibálják körbe ezeket a kajautánzatokat? Most vagy adnak enni vagy nem! Ennek a madáradagnak semmi értelme úgyegyébként. És jól sem néz ki. És nézd meg azt a sárga valamit, amit a zsúrkenyérre kentek. Ha jól gondolom akkor tojáskrém, némi kis snidlinggel megszórva.- nyújtottam a nyakam a tálca felé, amit éppen akkor vittek el mellettünk és kissé el is fintorodtam. Világ életemben elég élénk fantáziával voltam megáldva, ami mellé még egy csipetnyi exchibicionizmus, nagy adag vidámság, egy leheletnyi túlzott mozgásigény és hatalmas adag dumálóka tartozott így kiegészítés gyanánt és ez az évek alatt sem változott.
- Na komolyan...úristenazégben, úgy néz ki mint amit a babaujjak gazdája egyszer már megevett és a pelenkába pakolta! Hehe...remélem nem vettem ez az étvágyad a pizzától. Szólj ám ha untatlak vagy sokat beszélek, nem mintha zavarna engem, és esetleg visszafognám magam, csak akkor mást untatok a társaságommal. Bár ha akartál volna akkor már leléptél volna szóóóóóval...- szóval mi? Ha elkezdesz egy mondatot fejezd már be! De persze ha zavarodott vagyok, akkor nagyon ritkán fejezek be bármit, a beszédet meg főleg. Kivált nah azért lássuk be egy igazán jó pasi volt mellett....egy perverz jó pasi ezt ne feledjük el, mert tekintve a képeit, azért szépen összeraktam a saját kis verziómat róla a fejemben. Mármint, hogy milyen lehet ő. Észrevétlenül kezdtem elemezni...szakmai ártalom, mindig ezt csinálom, de persze már az egyetemi évek alatt is én voltam ebben a legrémesebb. Komolyan hogy lehet benézni a viselkedéskutató segédoktatót, aki úgy falta a nőket, mint a cukorhiányos mogyoróscsokit, látens buzinak? De tényleg! Én meg mertem volna rá esküdni, hogy a tag a másik télfélre játszik, vagy legalábbis félpályázik, és akkor kiderül róla, hogy minden napra másik nő jut az ujjára, vagy olyan nap is, hogy három....és nem külön-külön. Naszóval, ebből a szempontból nem lehetett rám azt mondani, hogy éppen én vagyok a szakmám csúcsa...de azt hiszem a szakterületem az mindenképpen jó választás volt, és soha egy percig nem bántam meg, hogy végül gyerekekkel kezdtem foglalkozni. Nehéz velük, de mégis egyszerűbb mint a felnőttekkel. Például náluk a hisztinek oka van, a felnőtteknél szimplán magamutogatás. Amúgy sem bírom a hisztériát, egyszerűen a falra mászom tőle. Viszont ha valakinek jó kedve van azt nagyon bírom és ebben ez a pasi nagyon szépen el is vitte a babérkoszorút, a nevetése láttán aztán persze az én görcsösségem is oldódott némiképpen annak tekintetében, hogy úgyegyébként, még tudtam volna legalább fél órán keresztül gyalázni a képeit. Nem tehetek róla, ez a stílus nem jött be nekem, és lesz holnap egy kis telefonos szeánszom Heidivel, hogy a jövőben legyen kedves és ne engem küldjön efféle bemutatókra. Ezzel az erővel egy vegasi luxus bár live pornó estjére is elküldhetett volna, már nem mindegy, hogy 3D-ben nézem különleges hangeffektekkel, vagy így képeken? Ez is kellően bizarr, az legalább még izgató is. A Keresztapa idézet után, azt hiszem újra csak elnyílt a szám, de már vigyorogtam egyre szélesebben és még bólogattam is, magam elé emelve a két kezemet mintegy megadó mozdulatot téve.
- Kezet nem fogok csókolni, azt felejtsd el! De aki ebben a filmművészeti eposzban így remekel, édesöregem, levettél a lábamról, szóval egy pizza erejéig mindenképpen veled tartok.- szóval követtem  a tagot bárhova is vitt, nagy bátorság kellett hozzá, na de tényleg. Nem gondolom, hogy egy fotós bármit is csinálna velem, úgy bárhol az épületen belül, meg aztán ez az ő kiállítása volt. Na és akkor itt jön be az én könnyelműségem, hogy gyakorta nem tudok nemet mondani dolgokra és kérésekre. Mi van akkor ha egy perverz sorozatgyilkos, és aki olyan képeket is csinál, amin a halott nők....jéééézus Jadie! Úgy néz ki a pasi mint aki nekromanta? Jaaaaa az mást jelent....izé...nekro...nekro...nekrofília megszállott! Bazz csak eszembe jutott! Hát nem tudom de tényleg, de basszus olyan jó illata volt annak a pizzának, bár egy pici para rajtam volt amikor kulcsra zárta az ajtót, amit némi torokköszörülés után meg is jegyeztem igyekezve, nem olyan arcot vágni, mint akivel éppen most közölték, hogy nem csak a kaja lesz felszolgálva hanem ő is.
-Tehallod én nem akarok beleugatni de tényleg, de az ajtót miért zártad kulcsra? Nem fogok megszökni a kajáddal, ha ettől tartasz, és beengedni sem terveztem senkit. Jaaaaaaa, hogy attól félsz, hogy a duci torreádor meg a hozzá hasonlók esetleg ránk törnek, ha rájönnek, hogy itt kaja van? Cseles fiú!- próbáltam oldani a feszkót, amit az okozott, hogy hát na, mégis be vagyunk ide zárva, de persze nem mondhatok semmit, én jöttem, franc a pofámba, hogy miért nem maradtam lenn a hülye képek meg a bizalmatlan kaják között? Hát azért mert itt volt a pizza és baromira éhes voltam! Na jó, meg azért valljuk be rohadtul imponált, hogy kívülről fújja Brando-t, és jól is utánozza. Született tehetség. Lazán pattantam fel az asztalra, és lóbáltam a lábam, két kezemen támaszkodva magam mellett és hagytam, hogy szépen előszedegessen mindent. Mégiscsak ő van itthon, ha azt vesszük, és nem tudom mitől ismeri olyan jól ezt az irodát, de gyanítom, hogy ha itt megfordult párszor, akkor nem a globális felmelegedés, az impresszionizmus hatása a korai dadaizmusra volt a téma közötte meg a Milának nevezett galéria tulajdonos között. Esküszöm a fószer sportot csinál abból, hogy mennyi idő alatt jut el egy nő bugyijáig a szájától! És ha nem hordok? Na jó viccelek perszehogy hordok! De láthatóan már a gondolataim is kötéltáncot jártak, annyira feszült voltam, szóval azt hiszem mégis kellett volna valami drink,  de persze még odalent kiszedte a kezemből a pezsgőspoharamat a döbbenetem közepette és azóta sem sikerült újat szereznem sehonnan. Hallgatom a sztorit a korakamaszkori szexuális felvilágosítás egy elég érdekes formáját illetően, és helyeslően bólogatok, mikor félbehagyja a mondatot még akkor is, és helyette fejezem be.
-....ja vágom, hogy ne éppen akkor nyisson rád az apád amikor  az ifjú Skywalker először vonja ki a fénykardot, hogy simára vixolja. Nincs ebben semmi, sőt az igazat megvallva minden szülőnek így kellene, érted miről beszélek, szóval, hogy nem kell a gyerek előtt szégyellni semmit, ha eljön az ideje. És akkor nem lenne az, hogy tíz évesen a kislány nem tud magával mit kezdeni, mert senki nem mondta el neki, hogy attól mert egy fiúnak feláll még nem kell feltétlenül engednie, hogy ráfeküdjön. Szóval vannak problémák a mai társadalomban, jah! Bár gyanítom nem a nevelési és felvilágosítási elveket vagyunk itt megbeszélni....na mutasd mi a választék! Azt a tányért és villát minek hoztad?- böktem a fejemmel az cuccok irányába. Ugye nem valami úri libának gondol, aki késsel és villával eszi még a jégkrémet is? Felemeltem a két kezem és vidáman megforgattam magam előtt csuklóból.
- Hékás....Miss Jobb Ötujjas és Miss Bal Ötujjas. Mindig kéznél van elvégre ez a kéz...sosem törik el, már amikor tényleg nem és hát nem kell rajta osztozkodni, mert hozzám tartozik. Na adj egy olyat...olyan darált bigyósat...bolognai vagy mi!- ha megkaptam amit kértem végül a kezembe vettem és haraptam belőle egyet majd felnyögtem. Ez valami mennyei volt, de komolyan, szentté fogom avatni ezt a faszit!
-Éfteftett menfteftél!Köffönöfm.- na akkor kisanyám nyeld le ami a szádban van és úgy dumáljál! Rágás, nyelés...ez az megy ez neked elvégre harminc éve gyakorlod!
- Na szóval ez életet mentett, szóval köszi! Gyömbér nekem is jó lesz- jegyeztem meg egy újabb harapás előtt, mikor láttam, hogy tölt az italból, majd most már nem tele szájjal de sikerült újfent bemutatkozni.
- Már odalent is mondtam, hogy Jadie vagyok, igaz én sokkos állapotban voltam, te meg annyira röhögtél, még a térded is csapkodtad...jaszóval Jadie, illetve pontosabban Jade, de mindenki az előbbi néven hív...és Wellington, mint a bélszín, vágod ha már belevetettük magunkat a kulináris élvezetekbe.- aztán mielőtt folytattam egy újabb falatot tüntettem el a számban, és egyszerűen csak a hanghatásokkal kísért kajálásom volt szerintem ami akkor is beszédes volt amikor semmint nem mondtam. Komolyan ha valaki hallgatózott volna az ajtó előtt, szerintem nem éppen arra gondolt volna, hogy pizzával van tele a szám. No de ki bánja, nem?
- Hát ez bingó! Nem magamtól vagyok itt, és hidd el, ha nem tettem volna ígéretet valakinek, hogy minimum két órát itt keringek a képek között mint gólyafos a levegőben, már csak a hűlt helyemet találnák itt, sőt össze sem futottunk volna...és akkor lemaradok erről a finom pizzáról is...sacre bleu! Szóval a meghívó eredetileg egy barátnőmnek szólt, aki valószínű odavan a képeidért, vagy érted nem tudom, mindenesetre úgy tűnik mégsem annyira, mert lecserélt, egy krupiéra, akivel randija van ma este. És hát tádám....helyette vagyok most itt én. Mármint nem a krupié helyett, hanem a barátnőm helyett!- forgattam meg a szemeimet derülten, majd egy újabb adag harapás, újabb nyögésekkel kísérve.
- Oké, megadom magam a félszemű Giorgio pizzája mellett ez a másik nagyon finom. Mielőtt lelépek kell a cím, hogy honnan rendelted. Amúgyegyébként...izé...na szóval beletrafáltál, mert tényleg pszichológus vagyok, de nem hozzád hasonló kissé hogy is fogalmazzak neked kevésbé bántóan...ómájgád....ha már odalent rendesen legyaláztalak....szóval nem hozzád hasonló furcsa...ez az! Furcsa...gondolkodású emberek lelkét ápolgatom. Attól azért kicsit komolyabb a téma. Gyerekekkel foglalkozom. Azt hiszem én is megmaradtam egyébként egy kicsit gyereknek, vágod, de talán így közelebb is tudok kerülni hozzájuk, én legalábbis úgy érzem. Na és te? Ezzel foglalkozol főműsoridőben, vagy lehúzod a napi rutint, és utána női mellek és vaginák közé veted magad, hogy kattogtasd a kis gépedet? De most komolyan, ez honnan jött? Úgy értem ez indít be vagy mi?- tényleg érdekelt....komolyan különben minek kérdeztem volna meg? És egyébként is nem az a fazon volt, akinél ne lehetett volna nyíltan beszélni ilyesmiről és a hisztinél jobban már csak a begyepesedett prűd gondolkodás módot utáltam jobban.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Okt. 18, 2015 5:31 pm Keletkezett az írás



Jadie & Landon
Hy Cupcake Woman







Hangosan nevettem fel, amikor elkezdte magyarázni, hogy hogyan kellene talicskázni a torreádorba a kaját. Volt valami visszataszító aura abban a fazonban, esküszöm, ha tovább maradtam volna a társaságába még egész megdöbbentő és perverz dolgokig is eljutott volna, hogy fotózzak, mittudomén, gyerekeket. Na, ott lett volna ne mulass, és nyilvánosan mosok be neki akkorát, hogy a méretei ellenére kétszer repüli körbe a földet, a harmadiknál pedig nap körüli pályára állítottam volna. Add, hogy tojás krém legyen, snidlinggel, még a végén kitalálná, hogy sárgaborsó főzelék attól a fagyasztott babaujjaktól… Hova keveredtem! Ezentúl még leülni sem fogok tudni úgy bárhova, jóízűen elvonulva egy ilyen estélyen, unalmamban a sarokba vagy a konyhára, egy üveg bor és egy , illetve több tálcányi zsúr kajával, és betegre enni magamat, egy piszka fa lábú csajjal, igen, azzal, jól látod. Tudod az a csaj, akinek hosszú a lába, és a tetejébe még magas sarkút is hord, meg minit, és ezért úgy néznek ki mintha a seggükbe nyomtak volna két lábat. Jó esetben nem esik pofára a csajszi rossz esetben igen, és egy köhhintés után, mellyel a röhögésemet álcáznám, felsegíteném, egyenesen az asztalra a zsúrkajáim mellé, és eleszegetnénk, együtt, ketten. Illetve, én ennék, ő hagyná.
- Szóóóóval, nem vagy normális, és kész! - nevettem fel, végül csak meglett a sárga cucc története is, és nevetve ráztam a fejemet, őszinte voltam, ugyan mit számít ennyi után? Lehúzta a képeimet én is lehetek annyira szabad szájú amennyire jól esik, mert nem kell visszafognom magamat. Bár, most is csak a fotózás miatt moderáltam eddig magamat. Ami miatt untam is a helyzetet. Megesik, semmi gond. De végre van valami izgalom a mai estében.
Lebiggyedt az ajkam és talán még meg is sértődtem volna, ha teljesen komolyan godolok mindet, de miért is sértődtem volna meg? Semmi nem volt komoly itt, jelenleg, azt sem hittem hogy megveszik a képeimet, az viszont az volt, hogy baromira megfektetném, mert ez a ruha igen jól állt neki, és miért ne?
- Pontosan, tudod azon gondolkodtam, hogy ha már nem bírunk a kaja haddal, foghatnánk magunkat, és köteg száz dollcsiért kínálhatnánk egy szeletet, az évszázad üzlete lenne, és hamar meggazdagodnánk. Persze, előtte le kéne zárni a kijáratokat, hogy eszükbe ne jusson kimenni az ajtókon. Frankó túszejtés lenne! - jelentettem ki jókedvűen, és megkönnyebbültem amikor nem kérte a tányért meg a villákat se, félre tettem, sőt én is kézzel nyúltam bele a dobozba, s bőszen bólogattam.
- Tudod mi a baj? Nincs tartás a mai csajokban, pipikben egyik sem nő, túl könnyűek, bevillantok egy mosolyt, és megdicsérem a ruháját, két poharral legurítunk, és kész, már annyi is az egésznek. - a Star Wars hasonlaton, felröhögtem, s kis híján félre nyeltem, esküszöm érzem, ahogy a pizza darab birizgálja az orromat, se gáz, a következő fújásnál újra találkozunk kis haver!
Szívesen találkoztam Miss Jobb-, és Bal öt ujjassal, de nem a pizzákon, hanem egy teljesen más testrészen, és az sem zavart, hogy egy csajnak magyarázom,hogy a mai bigék könnyűvérűek, tényleg így volt.
Számba vettem a dolgokat gyorsan, elméleti és fizikai síkon is, hiszen fizikailag beleharaptam a pizzámba, elméletileg pedig azt görgettem végig, bár neveket nem jegyzek meg sosem, viszont kaja rajongó vagyok, és a bélszín a kedvencem, remélem lesz ő is olyan ízletes mint amilyen általában a bélszín.
- Tehát, Jadie. - biccentettem nagy komolyan két falat között.  - Minek jöttél el, ha nem is szereted az ilyen… akármicsodákat? Magamat még megértem, kénytelen vagyok itt ülni. Elhinnéd egyébként ha azt mondanám,hogy amúgy egy szexbe torkolló éjszaka után, Mila ellopta a memóriakártyámat, aztán másnap hívott, hogy ezek hűűű de atom állat fotók? Szóval, én sem értem mit keresek itt, de ha az a sok barom megveszi a képeimet, és ebből még lóvém is lesz, érted… -  rántottam meg a vállamat könnyedén.
Nem vettem zokon hogy a barátnője mást választott, azt se tudtam hogy ki ő. Vagy, fene tudja. Lehet, hogy lekaptam már, és valahol odalent virít a melle vagy a segge.
A második pizzámat toltam befele, most már én is bolognaisat ettem.
- Nyugodtan mondd csak, hogy perverz, nem mindenkinek van efféle hobbija, hogy a csaj felett ugrálva fogja magát lepattan róla, aztán lő pár fotót, és vissza mászik rá. - rántottam meg a vállamat könnyedén.
Szóval, pszichológus. Érdekes, mondhatom.
- Egyébként, betegjogi képviselő volnék- halkítottam le a hangomat, és közelebb intettem magamhoz egy kicsit a csajt, megint megcsapott a vattacukor illat, és kicsit összefutott a nyál a számban, ha értitek mire gondolok. -és, nem nem indít be, nem úgy ahogy te hinnéd, nem egy olyan elborult alak volnék, aki aGoodybe Horses-ra nyomja, látens buzi mozdulatokkal a tükör előtt a csajok képeit sasolva… Nem, ezzel mellé lőttél aranyom. - kacsintottam rá, és lenyaltam az ujjamról egy kisebb folt paradicsomszószt, miközben elhelyezkedtem kényelmesen.
- Miért maradtál meg gyereknek? Hm? -  vontam fel a szemöldökömet, most én bújtam pszichológus bőrbe. - Akik még felnőttként is gyerekek, vagy félnek felnőni, vagy történt valami kis-nagy gebasz, amiért kényelmesek érzed ha félvállról veszel mindent? - kíváncsiskodtam, és belekortyoltam a poharamba, letéptem a pizzás doboz fedelét, és hunyorogva pillantottam fel az asztalon ülő Jadire, hmm, átcsapok szexuál terapeutának, vagy simán terapeutának, és akkor jönnének hozzám a csajok ezerrel. A pizzás doboz fedelét használtam tálcának, így két pizza is elfért az ölemben. A második pizza után felálltam és körbe néztem Mila hűtőjében, megnéztem,hogy van-e benne valami pia, végül kiszúrtam az íróasztala mögötti vitrines szekrényt, tele volt piákkal.
Ehhez már csak előszedtem két poharat és úgy slattyogtam vissza. Whiskey, vagy bourbon. Mindegy, csak legyünk lazák, drága? Nem érdekelt, majd vesz a képeim utáni jutalékból magának újat. Ennyit megérdemlek, ha már megfenyegetett, hogy feljelent. Bár, én nyertem volna, hiszen a képek többségén senki feje nem szerepelt, és sosem akartam publikálni azokat, ebből a szempontból viszont ő neki volt sok veszteni valója.
Kitöltöttem a poharakba egy kis piát.
- Hoznék jeget, de attól félek ha kinyitom, itt fogja csorgatni a nyálát az a betonkeverő.. -  helyezkedtem vissza a korábbi helyemre, s végre úgy éreztem ,hogy eléggé cseszteti az orromat a pizza darab, oldalra fordultam, előhalásztam egy zsebit az orromból, és megküldtem a kis rohadékot. Ennél elégedettebben még nem szemléltem meg a végterméket mint most. Bekönnyeztem mint a hét szentség, és meg is rázkódtam, na nem azért, mert meghatódtam, hogy az öcsike megszületett, rohadtul karistolta az orromat és ingerelt.
- Jah, mielőtt még megkérdeznéd, ez sem gerjeszt ám be, de a legutóbb, istenesen félre nyeltem miattad, és esküszöm az volt a mázlid, hogy nem iszok, mert szerintem minden az orromon jött volna ki, ha érted mire célzok… - ha értette ha nem, hát így járt. Összegyűrtem a zsebkendőt és elégedetten dőltem hátra, még mindig úgy néztem ki mint egy kokós, aki most tolta be a kokszot, a szemeim kicsit vörösek voltak az ingerkedő pizza darabkától, siralmasan festettem, ennek örömére meghúztam az italos poharamat és  immár tényleg megnyugodva dőltem hátra, és Jadie-t fixíroztam. Gyönyörű lábai vannak szent igaz.
- Úgy illene hogy kiengesztelj, mert miattad majdnem megfulladtam... - morogtam bele a poharab a felett átpillantva Jadiere egy farkasvigyor kíséretében, az összképet még mindig az anti narkós fulladós orrfújós arcberendezésem rontotta. De se gáz.




Zene: Heart Skips a Beat
♧Reyres♧

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Okt. 20, 2015 12:41 pm Keletkezett az írás




Landon & Jadie


Nem tudom, hogy ez a Mila milyen csaj, de nem biztos, hogy pizzériát akarna nyitni az irodájában, de itt jelen pillanatban olyan masszív kaja szag volt, hogy azt hiszem ha résnyire kinyitnánk az ajtót dőlnének be rajta az éhes népek. De Landon bezárta azt, még kulcsra is...milyen kis előrelátó, figyelmes meg minden ilyen. Na jó, nem dicsérem túl, még a gondolat is a fejébe szállna azt hiszem. Tekintve, hogy azért rendesen el van telve magától a faszi, meg kell hagyni van mire. Jobban belegondolva, elkezdtem magamban kategorizálni, és találtam is neki egy csini kis fiókot a helyes, de baromira perverz és húdehúdebaszmeghúde...kategóriában, ami nálam azt jelentette, hogy na édesöregem miattad aztán sutba dobnám a gátlásaimat meg az összes elvemet egyetlen éjszakára. De hogy az nem a mai lesz az fix! Főleg azért nem, mert rohadtul éhes voltam, és ha jól lakom, akkor az agyamból a vér max a gyomromig jut el, alább nem nagyon, mert ugyebár a kaját valahogyan fel kell dolgozni. Ezért van az, hogy a frissen jóllakott ember ritkán akar ágyba menni...nem alvási célzattal. Mondjuk nem is kell ahhoz ágy...a francba már a hülye fejemet, ránézek erre a fickóra és ugyanarra asszociálok folyamatosan. Mondjuk nem nehéz, tekintve, hogy a földszint tele van aggatva női mellekkel meg seggekkel meg a jóég tudja milyen pózból lefotózott pontosan milyen testrészekkel. Jah igen, volt egy olyan tippem, hogy ezek nem előre beállított felvételek, de nem vagyok én egy nagy műértő, hogy ebben olyan rohadtul kompetens legyek, és különben is...mi a francot keresek még mindig itt? Nem arról volt szó, hogy megnézek néhány képet, bazsajgok kettőt és már itt sem vagyok? Jah úgy volt, ha nem éppen művészkémmel akadok lent össze, aki úgy nyomul az emberre mint a frutti a fogtömésre. Zavarna a dolog? Marhára nem, mert most őszintén melyik nőt zavarná az amikor egy fickó dícséri....a maga módján, és a virgácsait stíröli olyan kitartóan, hogy ha még tovább nézi akkor külön belépődíjat kell tőle szedni. De valahogyan nem lehet rá haragudni, mert laza, és én nagyon tudom díjazni a laza embereket. Eddigi életem során kifejezetten az ilyenek társaságát kerestem, amikor haverkodtam, vagy éppen fel akartam szedni valakit. És mellé még elegáns is. Basszus, imádom ha egy pasi kellően elegáns, amikor látod rajta, hogy nem azért jár öltönyben mert muszáj, hanem mert ő is szereti. De éppen úgy el tudod képzelni olajfoltos nadrágban a kocsija felett, ahogyan egy szál trikóban éppen törli az izzadságot a homlokáról és akkor beharapod a szádat és....héééé Jadie, kicsilány, ez nem az éjjeli „Fogd meg Fred bácsinak!” című műsor, amit te szoktál nézegetni ha éppen felébredsz az éjszaka közepén. Ez itt egy hótelegáns galéria, hótelegáns bár kissé bizarr kiállítása, és te éppen pizzát zabálsz egy jóképű de annál nagyobb nőcsábásszal a kiállítóterem tulajdonosának privát irodájában. Pazar! Ilyen még úgysem csináltam,mindent ki kell egyszer próbálni nem? Jóóóó mondjuk nem mindent, de vannak dolgok amiket ezer örömmel, mint példának okáért ezt is. Mármint a kaja egy irodában, miért másra gondoltál?
- Tudom, hogy nem vagyok normális, de hidd el, hogy százszor inkább vagyok ilyen, mint búskomor. Tudok az is lenni, de ne akard azt az énemet ismerni. Hóthisztérika. Hát figyu!- fészkelődtem egy sort az asztal tetején, miközben azért még egy falatot legyűrtem a kezemben lévő pizzából. Szerintem már a könyököm is tiszta maszat volt, és ha nem lett volna a ruha ujjatlan, azt hiszem már az is zsíros lenne régen. De akkor sem fogok itten késsel meg villával bohóckodni. Nem is illene hozzám, én mindig ilyen voltam, szerettem a laza és egyszerű dolgokat, és bár a ruházatom jelenleg nem ezt tükrözte ebben is inkább a kényelem híve voltam. Most miért? Egy csinos egybeszabású miniruha is lehet kényelmes, csak tudni kell viselni. Van aki még egy papucs melegítő alsó kombót sem tud viselni. Stílus kéremszépen, az kell hozzá.Szóval nyammogtam kettőt a számban forgatott falaton, mégsem akarok megint teleszájjal pofázni, még a végén helyes kis kukoricadarabokat köpködnék ki. Persze ekkor még nem sejtettem, hogy a pasi ebben is überel engem. Kíváncsi vagyok miben még!
- Naszóval....vágod milyen az amikor pocsék kedved van. Amikor legszívesebben mindent izomból a falhozba’...falhozvágnál!- óóódemilyenkiskulturált vagyok. Nem káromkodtam. Ritkán szoktam, általában a magánéletemben eléggé el tudom magam engedni, persze azért mindennek megvan a helye. Példának okáért egy színházban nem csinálnám ezt, de perpillanat nem is színházban vagyunk. Szóval szerintem ebből a szempontból Landon nagyon is értette miről beszélek. Mindenki ugyanúgy éli meg az ilyen dolgokat vágod. Szóval amikor dühös, legyen férfi vagy nő.
- Az a baj az emberekkel, hogy visszafogják az indulataikat, nincs egy megfelelő csatorna ahol levezessék a feszkót. Én amúgy szoktam mondani az olyan csajoknak, akik nagyon agresszívek, hogy kisanyám menj el boxolni, verjél szét egy box zsákot, bánja a rosseb, de vezesd le a haragodat, mert ha összegyűlik benned az a sok szar akkor egyszer felrobbansz. Vannak ilyen csajok is! Én olyankor sütök...de komolyan mondom neked. Az a régi maffia film megvan? Tökömtudja mi volt a címe, amiben volt az a maffiafőnök, az a nagydarab, amelyik úgy nézett ki mint aki egyben lenyelt egy felfújt strandlabdát. Volt egy fehér csivavája, és imádott hegedülni.- legyintettem, mintha nem lenne lényeges, aztán beleharaptam a pizzámba, már az utolsó falatoknál tartottam és ez a második szeletem volt. Ha nem figyel a pasi mindenből bepuszilok jó kis mennyiséget. Kissé oldalra dőltem, hogy a szalvétát elérjem, és végre nagy nehezen megtörölhessem a számat. Szerintem már egy frankó kis Joker mosolyt sikerült is rárajzolnom zsírból és paradicsomból.
- Na mindegy, nem is a film a lényeg, majd ha eszembe jut a címe....ááááá megvan Angyalarcú Angelo, így hívták. És vágod amikor ment a bandájával kivégezni az embereket, meramúgy ez egy ilyen chicagoi gengszter volt....akkor azt mondta hótkomoly hangon, olyan pincemély hangon, hogyanszongya- megköszörültem a torkomat játszani kezdtem a szemöldökömmel és felvettem valami hülye fejet ami leginkább úgy nézett ki mint valami diktátor és egy jancsibohóc szerelemgyereke
-...és akkor most eljátsszuk nekik az O Sole Mio-t, Tony. Kísérjetek fiúk!- elnevettem magam, ahogyan eszembe jutott a film következő jelenete, fekete fehérben, ha jól emlékszem Tony Curtis játszotta elmaszkírozva a főnököt. Marha régi film volt, szerintem egy csomóan nem is ismerték, én is csak azért mert odavoltam a maffiafilmekért.
- És akkor vágod, elővették a fegyvereiket, ez a tag meg a hegedűjét, és amíg ő a játszott emezek lőttek. Jóóó érted itt most nem a leszámolás a lényeg, hanem az egész jelenet. Mekkora állat már!- még mindig nevetgéltem, kissé csapongóak voltak a gondolataim, s annyit beszéltem, hogy félő volt nem csak a pizza hűl ki, hanem a gyomrom is de ki bánta? A nagy vihorászás közben azért ettem is és elgondolkodva hallgattam végig az eszmefuttatását a mai nőket illetően.
- Azért jöttem el amúgy mert nekem fontos a barátság, vágod. Meg a család, az is. Az a legfontosabb. Szóval a barátnőmnek randija van naná, hogy kisegítem. És ő megígérte, hogy itt lesz, tehát egyértelmű, hogy megteszem neki ezt a szívességet. Mert a barátság nem csak abból áll, hogy hetente két napot együtt benyomunk, meg kisírjuk egymás vállán magunkat, meg alaposan hülyére tömöm muffinokkal, meg...meg...meg mittudomén. Nem csak ilyen női langyi szarságokról érted. Hanem arról is, hogy a amikor a másiknak szüksége van rád, akkor gondolkodás nélkül ott vagy. Nekem azt jelenti a barátság, hogy amikor a másik azt mondja ugorjak a kútba, akkor én megkérdezem, hogy melyik kútba? Haverod nagyon sok lehet...de barátod az kevés. Amúgy ha már témánál vagyunk, mondd csak neked van ilyen? Mármint olyan akiért bármelyik kútba beleugranál, vágod?- néztem rá nagy kerek szemekkel, miközben néhány kukoricát csippentettem az ujjaim közé a doboz aljáról és azokat nyomogattam be a számba.
- Amúgy megmondom neked a tutit. A tartás valóban elveszett sok nőből. De nézz szét a környezetedben, mit nyomnak nap nap után a képedbe a médiából: egyél-bulizz-szexelj! Namármost ha ezt csinálod akkor menő vagy. Mindkettőt csináld gyorsan lehetőleg, élvezned sem kell, csak csináld! Na hááááátttt nem de nem ám. Nem attól leszel menő, hogy a legtrendibb kajáldában eszel, a legmenőbb helyen bulizol vagy éppen minden pasival lefekszel...óóóóbocs...te csajokkal! De ne kelljen már nekem dícsérni téged! Baromi jól nézel ki, ez tény, megvan a stílusod ami lehengerlő mint az úthenger. De ez nem mindenkinek elég vágod! Nekem példának okáért több kell! Jó most nevezhetsz maradinak ha akarsz, vagy mittudomén, de nekem kell, hogy szeressem az illetőt vágod? Szóval ezért van az, hogy minden fickó barátzónás, mert hiába, hogy irgalmatlan jó az illető, és amúgy tutira jó lenne vele mélyreható tanulmányokat végezni egymás testnyílásaiban, de ez nem elég, nekem legalábbis!- megvontam a vállam és elvigyorodtam amúgy a magam módján, mert héééé az előbb tök komolyan előadtam valamit az elveimről, meg arról, hogy milyen is vagyok én. Mondjuk szerintem ezt gyorsan levágta.
- Váó! Betegeket képviselsz vagy a kórházat?- tettem fel a százdolláros kérdést neki.
- De amúgy annyira nem élvezheted ha mellette inkább ilyen képeket csinálsz. Vagy melyiket csinálod igazán élvezetből? És itt most amúgy nem arra gondolok, hogy közben megdugod a csajokat, érted. Hanem arra, hogy melyik az amelyiket el tudod képzelni, hogy sok év múlva is csinálni fogsz? Vagy van egy harmadik opció is? Ééééééén tuti, hogy ha öreg leszek és ráncos, akkor lesz ilyen helyes kis fehér kötényem és hegyekben fognak állni a muffinok, és ha nem lesz saját gyerekem, akkor majd a többi gyereknek fogom osztogatni városszerte. Jadie Néni Finomságosságaosságai....na jó a néven még gondolkodnom kell, valami frappánsabbon.- láthatóan nekem magamnak is nagyon bejött az ötlet, tényleg elgondolkodtam rajta. A kis orrfújós akciója láttán benn akadt a levegőm, és csak bámultam majdnem tátott szájjal. Nem nem azért, hanem ilyen én még senkitől nem láttam, max magamtól amikor félrenyeltem a vodkát, és az orromon jött ki, piszkosul végigmarva azt.
-Neheeeem.....Bocsi nem azért....csak nyugodtan, ugyanezt piával megcsinálni azt hiszem hasonlóan katartikus élmény. Bár jelen pillanatban Al Pacino porcukoros jelenete überel már csak téged.- nevettem el magam végül én is, de az utolsó mondat után már nem nevettem csak bámultam rá meredten, legalábbis hótkomolynak tűnő arccal. Lecsusszantam az asztalról és a csípőmet nekitámasztva  karba fontam a mellkasom előtt a kezeimet.
- Kiengesztelni? Nyuszikám, ha azt gondolod, hogy kattintgatsz majd miközben kiengesztelés címszó alatt én téged fixállak alulról igen mélytorkos módszerrel...na akkor alaposan mellé lőttél. Egyéb javaslat?- billentettem oldalra a fejem, és a pohara után nyúltam, ha elértem elvettem és beleittam, ha nem, akkor csak a levegőt markolták meg az ujjaim. Méghogy kiengesztelni, cöh rossz ennek a pasinak a luvnya iránytűje!
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Okt. 28, 2015 12:49 pm Keletkezett az írás



Jadie & Landon
Hy Cupcake Woman







Hogy mi lesz ebből az estéből? Nem tudtam még én sem, de jelenleg ott tartottam, hogy már megérte pantomimest játszanom a csaj mellett, határozottabban szórakoztatóbb volt, mint az, ha csak leszólítom, felhozom ide, eltöltünk fél órát, aztán ki -ki a dolgára. Megyünk, és keresünk egy újabb balekot, aki elszórakoztathat minket. De most? Legalább jól is éreztem magamat, sokkal jobban mintha a szokásos bugyiba mászós szöveget nyomnám. Figyeltem, néztem ahogy helyezkedik, pláne azután miután felszólított arra, hogy figyeljek is, így meg miért ne figyelnék nem? Na, rágtam, és vártam, de nagyon előkészült a szemléltetésnek, vagy elbeszélésnek, mert már a harmadik lassabban megrágott falatnál tartottam, de még mindig helyezkedett és láttam hogy szinte csak a tarkója nem pizza szószos, azért… azt megnézném,hogy hogyan kavarja oda, de… hé! Azt hiszem egy cseppet sem átlagos csajjal vagyok, és szerintem meg tudná tenni, hogy észrevételen még az is kaja foltos lesz.
Bólogattam, hogy ne érteném, vágtam én már falhoz egy komplett irodai berendezést, mert jól esett, és csak azért, mert apám azt mondta, hogy: "Nem, nem érdekel, te veszed át a helyet, még ha össze is töröd a fél berendezést!"
Hát, engem sem érdekelt, sosem akartam betegjogi képviselő lenni, sőt jogász sem, mármint inkább ügyvéd, valami nagyágyú mint az ördög ügyvédje. Al Pacino nagyon tudott valamit. Ilyen akarnék lenni, kicsit keresztapás, kicsit Al Pacinos. Azt hiszem az emberek idegeire mennék. Kő kövön nem maradna és olyan penge lennék, hogy még Penge is letérdelne előttem, kidumálnám a Napjárót a legdurvább slamasztikából is.
Értettem miről beszél, düh levezetés okán, én példának okáért, magam is szerettem rombolni, és ebből a szempontból úgy festhettem mint egy nagyra nőtt gyerek, de a francba is! Az egész életemet behatárolta apám, hadd ne vigyázzak már a berendezésére! Fél óra szerinte gyerekes dühöngés után fogtam magam, megigazítottam a nyakkendőmet , és visszavettem az öltönyömet magamra, áttúrtam a hajamat, és elégedetten távoztam aznapra a sportkocsim társaságába az irodából, amúgy pedig nem kellett nekem semmi dühkezelési tanfolyam, és azt az egy esetet leszámítva soha nem dühöngtem még úgy. Imádtam tandem ugrani, elég adrenalin löket, és esküszöm beszarsz na jó nem szó szerint, de rohadt izgalmas, ahogy lebegsz és zuhansz! Haza mentem, átöltöztem, és mentem a csapathoz, már megvolt a vizsgám ahhoz , hogy egyedül ugorhassak, kísérő nélkül, senki sem nézni ki belőlem, hogy órákat elbíbelődök az ugrás előtt, tök komolyan azzal, hogy a hálóm, a ponyva minden rendben legyen behajtva a zsákomba? Pedig de! Az életem múlhat azon ,hogy mindent rendben készítsek elő az ugráshoz. Én ezzel eresztem ki a gőzt, ordíthatok miközben zuhanok, a lényeg hogy a magasság figyelő órámra figyeljek, ha ketyeg, itt az idő, ki kell bontani a hátizsákot, és csak szállni a szél áramlatokon, szállni a szél szárnyán mi? Fogadok hogy azt hitted, hogy ezt fogom mondani, de nem! Az olyan buzis szófordulat, én pedig nem vagyok az, különben nem próbálnám meg befűzni ezt a csajt.
Hátra dőltem, és feltettem az asztalra a lábamat, persze nem a pizzákra, csak az asztal szélére, és onnan figyeltem, kényelmesen elnyúlva a székben, ahogy elkezdett mesélni, rá figyeltem. Süt amikor ideges? Figyeltem a mosolygós arcát, nem azt amelyik alapjáraton volt neki, hanem azt, amelyiket a pizzával kent fel magára, nem, még nincs itt az ideje, hogy letakarítsam, vagy megpróbáljam, még nem, meg ráadásul eszik. A maffia film, megvan. Bólogattam, én, aki kívülről fújom a Keresztapát, ne láttam volna szinte az összes klasszikust? Lassú vigyorra húztam az ajkamat, nagyon tud mesélni, nem csodálom, hogy gyerekpszichológusnak ment, ha ezzel a stílussal nem tudja jókedvre deríteni a sok depis srácot, akkor mivel? Hihetetlen a csaj. Lyukat dumálna a hasamba, ha nem lennék edzett, vagy magam is efféle nagyobb dumás alak, de szerintem ő még engem is lepipál. Kacsintottam, értettem én hogy nem csak a leszámolás a lényeg,hanem az egész jelenet. Sokat beszélt, de értettem, hogy mire gondol.
- Az én haverjaim Melbourne-ben maradtak. - rántottam meg a vállamat, s kicsit morcos lett a hangom. Nem volt választásom, jönnöm kellett, mert apám vállalkozásának szüksége volt rám. - De olyanok voltunk, mint a Másnaposok filmben, megvolt mindenki, a kici furca szejpítő kínaitól kezdve, az enyhén lökött fazonon át, a házas, a házasulandó, és az örök szingli fazon… mindannyian ott voltunk, és számíthattunk egymásra. - de, eljöttem, lehet találgatni, hogy ki lehettem én a csapatban, bár elég egyértelmű, hogy hiányoztak a srácok? Nem kérdés. Komolyan hallgattam, és figyeltem arra, hogy mit mond Jadie az elveiről, és a szemeim kicsit összeszűkültek, rossz hír, vagy jó? Én nőt nem akarnék a barátzónámba, csak gond van velük, állandóan pityognak, és a végén úgy is az lenne, hogy meghúznám őket, így vagy úgy… Akár álmában, csak ő nem tudna róla, annyira azért emlékezne, hogy elég sikamlósat álmodott, csak azt nem tudná, hogy az teljesen igazi is volt! De az minek is minősülne? Nem, én nem erőszakolok senkit semmiért, elég erre a lehengerlő stílusom, mint azt mondotta volt Jadie.
- Erre, Kisasszony, - kacsintottam. - nem vagyok köteles válaszolni, csak az ügyvédem jelenlétében. - tártam szét a karjaimat ártatlanul. Tényleg nem kellett tudnia arról, hogy milyen a munkamorálom. Kiszakadt belőlem egy hatalmas, jóízű nevetés, amikor megemlítette, hogy mit fog csinálni, ha majd megöregedett.
- Hogy mit szeretnék csinálni? Ellopni azokat a muffinokat a gyerekek elől! - vigyorodtam el, s tán még a képzeletbeli ördögszarvak is megjelentek a fejem felett. Imádom a muffinokat, a cukrostól kezdve, a sóson át minden fajtát, de az volt az izgalmas, ha fel is volt díszítve. Olyan volt ez nekem mint a zsaruknak a fánk. A nélkül egy lépést se sehova.
- Nem gondoltam még bele ennyire, de biztos hogy tele lesz a tököm apám tanácsadó cégével. Én leszek az a perverz aki az öregek otthonában a nővérkékkel kekeckedik. - megint csak széttártam a karomat, én nem néztem ennyire a jövőbe. Az orrfújós jelenetem után felálltam én is, nehogy már ő magasodjon fölém… Kicsit összehúztam a szemeimet, és elismerőn biccentettem, a mutatványra is, hogy benyakalta a piámat, majdnem.
- Te vagy összezárva egy perverzzel, és mégis te szívod mellre magadat azonnal? Igen, megakarlak dugni, igen azért mert gyönyörű vagy, még úgy is… - hogy egy szalvétáért nyúltam, óóó a francba mit nekem szalvéta?! Elkapta a derekát, ő jött túl közel! Megfogtam a másik kezemmel a tarkóját és kidugtam a nyelvemet, majd körbe nyaltam a maszatos száját, két oldalt ha tudtam persze…de nem hagytam el egy apró ajak puszit sem ha tudtam, bár szerintem, arra már nem maradhatott időm, bánja a fene, már ennek a cica nyalakodós sikernek is örültem volna. Cuppantottam, és a szalvétába töröltem meg a kezemet, amivel letöröltem az ajkamat, majd megigazítottam a nyakkendőmet.
- Kész is vagyunk! - vigyorodtam el, és táncoltam el a közeléből, pimaszul szemétláda módon persze. A piás üveg még ott volt az asztalon, de nekem a süti kellett. Még fért belém, még pont volt hely annak a tiramisunak.
- Amúgy vigyázz, kaja fétises vagyok, bort, ételt, italt imádok felnyalni női testről bárhonnan, és a tied, Jadie drága… - csettintettem a nyelvemmel, de mielőtt benyaltam volna egy pofont, vagy egy újjabb teljesen komoly figyelmeztetést az elveiről, letettem békepipa alapként a sütit kettőnk közé.
- Ja igen, korábban félbe szakította a nyalakodásunk a mondandómat, te , szerintem perverzebb vagy nálam, ha egyből a szopás jut az eszedbe mindenről, vagy netán… minden vágyálmod…? - intettem végig magamon, cseppet sem egoista és öntömjénező mozdulattal, s nem is fejeztem be a mondatomat.
- Annyit akartam mondani, hogy unom a bulit, a menedzserem egy habpartiról rángatott el, mit szólnál ha átszöknénk arra? - kanalaztam le egy darabot a sütiből, majd ahelyett, hogy én kaptam volna be az első falatot, Jadie-nek nyújtottam. Mert miért ne alapon, főleg ha nyalakodni is volt időm vele. Egyébként még mindig megbolondít az a vattacukor illata, és az, ahogy ezt a ruhát viseli, meg a combjai, igen, comb fétises vagyok, sőt nem jó szó, nő fétisem van, csak nő legyen, mindegy mi csak nő, akár röptében is. Hogy miből adódhat ez a szexszel kiereszteni a gőzt oldalam? Nem tudom, ebbe nem szólhatnak bele anyámék, és ez jól is van így, milyen lenne már ,ha ott állnának felettem, és akkor mondanák, hogy nagy levegő, most told előre, most gyorsabaaaheee anyád! Na nem a tied, a fantáziámé, mindjárt kidobom a taccsot. Képzeletben meg is ráztam magamat, és kész voltam a következő, vagy pedig még mindig az első falatot benyomni, ha Jadie nem akarta megenni.
- Odaát Olly Murs est van - vontam fel a szemöldökömet. -ha pedig nem is hallottál róla, hogy ki az, most fogsz, és segítened kell kijutni nekem innen, te leszel az alibim! Mit szólsz? Mondjuk... leérünk a lépcsőn, vagy kivágódok innen veled a karjaimban, és rohanunk a hátsóbejárat felé, mert... öhm, allergiás vagy a kukoricára? - muszáj segítenie, hiszen ő sem azért van itt mert jól érzi magát! Bevetettem a nagy kérlelő kék szemeimet, mint Shrekben a macska, a hatás kedvéért ,még az ajkamat is lebiggyesztettem egy kicsit,és egy újabb falatot kínáltam Jadienek a sütiből.



Zene: Heart Skips a Beat
♧Reyres♧

Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 11:07 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Landon & Jadie - Galéria a belvárosban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Landon & Jadie - Galéria a belvárosban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: