Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Astrid & Christopher - Ebédlő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Vas. Okt. 11, 2015 1:49 am Keletkezett az írás



Már húsz perce ülök itt az asztalnál, a néhai Gyros tálam utolsó hírmondói felett. Érdekes, volt idő, amikor a sült krumpliknak is csak azokat a szemeit vadásztam volna ki belőle, amik szárazon maradtak, a hús után rohantam volna egy vödör vízért, hogy megszabaduljak a  csípős íztől, a zöldség pedig viccnek is rossz lett volna, most pedig pár foltnyi önteten kívül teljesen tiszta a tányérom. Úgy tűnik az éhség és a felnőttkor csodákra képes a finnyásság ellen. A furcsa az, hogy még a zöldség is ízlett, pedig utáltam...mondjuk az is érdekes, hogy miért gondolok most erre?
Lehet azért, mert témába illik? Ahogy közeleg a szülinapom, minduntalan felmerül a múlt, és valahogy mindenben azt látom. A kaja csak a kezdet, ha jobban belegondolok, ez az origami béka is pont olyan, mint amiket Connor-al hajtogattunk a spanyol órákon. és azon versenyeztünk, kié tud átugrani az az atlasz felett, amit sosem használtunk semmire.
A kaján, és az origamin kívül a kórház is elég ismerős persze, még ha ez egy másik épület is, illetve a sorban álló, barna hajú lány is emlékeztet valakire, akit rég nem láttam már. Nem tudom miért, de látok benne valamit, ami miatt úgy érzem, nagyon hasonlít egy középiskolai osztálytársamra. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy tényleg ő az...Astrid Summers...emlékszem, anno ő volt az egyetlen, aki képes volt elérni azt, hogy felelés közben végighallgassam ahogy felolvassa a házi dolgozatát, még az után is, miután a hátsó padba költöztem, és elkezdtem origami tarantulákat gyártani, hogy a frászt hozzam a többiekre. Persze elképzelhető, hogy nem az előadásmódja fogott meg, hanem...no, de elég is ebből, bár tény, hogy a felnőtt kor is jól áll neki. Ez a gondolat viszont épp csak egy pillanatra suhan át a fejemben, mert aztán gyorsan eszembe jut, hol is vagyunk, és bár a kórházunk büféjének banános nutellás palacsintája messze földön híres, kétlem, hogy emiatt lenne itt. Remélem nincs semmi komoly baja.
Kidobom a tányérom, és egyenesen hozzá sétálok hátulról, majd mellé érve halkan szólalok meg, hogy ne ijesszem meg nagyon, hisz eléggé el van merülve a plafon közelébe kifüggesztett menük tanulmányozása közben.
-A gyros táljuk nagyon finom...és biztos forrásból tudom, hogy ha veszel két palacsintát, egy sebész meghív téged.
Kedvesen mosolygok rá, amikor felém fordul és...nagyon remélem, hogy felismer, különben ez így elég fura lesz.
-Szia Astrid. - üdvözlöm, továbbra is halkan, és vidám hangon - Ezer éve nem láttalak. És amit az előbb mondtam komolyan gondoltam. Bármit megtennék azért, hogy ne kelljen beállnom ebbe a sorba megint.
Na igen, Előtte már csupán egy nővér áll, mögötte viszont ott várakozik az egész sebész rezidens hadtest. Hamarosan nem leszünk ilyen sokan, a közelgő próbatételek után, és gondolom a házi olimpia is megtizedel majd minket, addig is viszont kétlem, hogy a 20 perces szünetem végéig ki tudnám várni ezt a tömeget. Nem mintha annyira vágynék arra a palacsintára, de hirtelen nem tudtam mit mondjak annak, akit nem láttam...8 éve?
Vissza az elejére Go down
 
Astrid & Christopher - Ebédlő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: