Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Héjli & Kat Empty
»Csüt. Okt. 15, 2015 3:03 pm Keletkezett az írás



A good friend of man hangs on bail. The man running from the police,


together with the excellent friendly and yells, "Wow, that was close."


Fél órás késésben vagyok, mint általában mindig, Hay utálja ha késem. Most inkább nem megyek anya kocsijával hozzá, ugyan is randizni fogunk, ő, én, és kedvenc teqilánk, már egy ideje nem tartottunk ilyen, igazi lazulós estét, tehát ránk fért. Amiről sikerült majdnem lecsúsznom, ugyan is anyu azt hiszi, hogy azzal, hogy haza költöztem, ezzel az ő külön bejáratú kis babysziterre lettem. Hát nem. Nekem is van életem, és amúgy nem tudom mégis hova akarna menni amikor apa épp valami tanári konferencián van Sidney-től pár kilométerre. Gyanús ez nekem, talán annyira is, hogy kezdjek el kutakodni utána. Nem akarnám, hogy elváljanak, szeretik egymást, és ha nekik egy olyan kapcsolat kell, ahol megcsalják egymást, hát rajta, tényleg nem akarok bele szólni a kapcsolatukba, nem is lenne hozzá jogom, hiszen a szüleim. És nem mintha nem imádnám a négy éves húgomat, de ezt az estét nem fogom senkinek sem hagyni, hogy elrontsák, szükségem van a barátnőmre, és erre az üveg teqilára is, hogy elfogyjon, ami az ölembe lapul egy papírtasakban. Szerencsére Alecet könnyen le tudtam rázni, mondjuk az elmúlt hetekben, alig láttam, a pasim, akinek velem is lógnia kellene néha többet lóg a számítógépével, mint velem. Régen még tök jó fej volt, bulis volt, és vicces, ma már csak idegesítő tudd lenni, nem is tudom miért vagyok még mindig vele, talán mert titokban szükségem van valakire, akiről elmondhatom, hogy velem van, vagy csak szimplán idióta vagyok. Amióta össze jöttünk, anya azóta eltervezte már az esküvőmet, szerintem még a koszorúslányok ruhájának színét is kiválasztotta még évekkel ezelőtt, szerinte a tökéletesség fontos, és azt gondolja, hogy számomra egy olyan férfi kell mint Alec. Az mondjuk teljesen mellékes, hogy Alecet mindennel lehet vádolni, de azzal, hogy férfi lenne, cöhh, nem. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyire éretlen is, nem, én sem vagyok valami komoly csaj, de ha kell tudok halálosan komoly is lenni, Alec ő másképpen komolytalan, éretlen, kora ellenére is. Szóval nem volt nehéz dolgom, küldtem neki egy sms-t, hogy még csak keresni sem akarjon se ma, se holnap, mert valószínűleg  nem leszek az, amúgy is ezen a héten még nem is tudtam találkozni Héjlivel, tehát igen szükségem van rá, azt hiszem olyanok vagyunk mint Tom és Jerry, előfordul, hogy szívjuk a másik vérét, szívatjuk, ha kell, ha nem, de ha arról lenne szó, akkor simán egy szó, gondolkodás nélkül állunk ki a másikért. Régen nem voltam ilyen, sokkal szerényebb voltam, csöndesebb, nem ennyire nagyszájú, és legfőképpen nem mondtam meg bárkinek a szemébe a véleményemet anélkül, hogy foglalkoznék bárkivel is. Most, meg, nem igazán szokott érdekelni, Héjli tanított meg arra, hogy ne foglalkozzak másokkal, csak magammal, olyan értelemben, hogy ne mások elvárásai szerint akarjak élni, ne mások életét éljem, ne mások hibáit kövessem el. Gondol itt az anyámra, anyám már el is tervezte az életemet, minden apró részletét, azt hiszem talán Aleccel is miatta jöttem össze, évekkel ezelőtt, mert anyám mindig azt mondta, hogy mennyire szeretné, ha az ő oldalán látna, én pedig örömöt akartam okozni neki, meg akartam felelni. Nem akartam, hogy csalódjon bennem, aztán találkoztam az egyetemen Héjlivel, azonnal össze barátkoztunk, és akarva, vagy akaratlan, de megváltoztatott, valamilyen szinten megrontott, ha lehet így fogalmazni. Azután eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy mások irányítsák az életemet, legfőképpen az anyámnak nem hagyom, és azóta sem. Valamint azóta olykor igazán perzselő viták szoktak kirobbanni közöttünk, de ha a fene fenét eszik akkor is át viszem az akaratomat, és akkor sem teszem azt amit ő akar, még csak dacból sem. Éppen ezért próbál anyám mindig bosszúságot okozni nekem, mindig kitalál valamit amivel azt üzeni nekem, hogy ne hogy azt higgyem én fogok nyerni, csatákat nyerhetek ellene, de háborút, azt biztosan nem fogok. Csak éppen azt felejti el, hogy olyan fából faragtak, mint őt, apámtól csak azt a pimasz, angol humorát, na meg a nefelejcskék íriszeimet örököltem, a többit, amilyen vagyok, a pozitív és a negatív tulajdonságaimat is tőle örököltem. Hogyan tudsz harcolni az ellen ami olyan mint te? Na ugye? Barátnőm sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint én, az apjától kapott egy fantasztikus lakást, ahol egyes egyedül él, annak örömére, hogy orvostanhallgató, igaz nincsenek jóban, de ezt a lakást megkapta. Nem mondom azt, hogy nem élünk jól, mert mindent megkaptam és kapok amit csak akarok, viszont anyám rendezvényszervező, apám pedig középiskolai tanárként nem mondanám magunkat gazdagnak, az, hogy olyan környéken élünk ahol éppen az nem köszönhető másnak mint nagyapámnak, illetve anya makacsságának, apa kitartásának, anyám inkább ölne előbb csak hogy feladja ezt az életformát, hogy ilyen környéken éljen, inkább keményen dolgozik, és előbb válna elé az apámtól, tudom jól, nagyon is pénzéhes, és a barátnői, bele is halnának ha nem rendezhetnének minden héten pókerpartit nálunk ahol seggrészegre isszák magukat, és az utcában lakó minden egyes személyt ki nem pletykálták rendesen. Remélem én majd nem leszek ilyen megkeseredett nő. Nem hagyom, hogy bárki megkeserítse az életemet, a magam ura leszek, azt teszem amit éppen akarok. Carpe diem. És ha valakinek nem fog tetszeni az így járt, nem fogom hagyni, hogy bárki is irányítani akarjon, vagy megmondja mit tehetek és mit nem. Már nem. Szerencsére kinőttem abból a dedós korból, abból, hogy azt akarjam amit az anyám, már csak az az egy dolog hiányzik, hogy megpattanjak végre otthonról. Próbálkoztam, Aleccel, pár hónapig, majd' félévig bírtam vele egy fedél alatt ezért is, úgy éreztem magam, mintha ha az anyja lennék, vagy a bejárónője egy öt éves gyereknek, szóval inkább haza cuccoltam. De legközelebb egyedül megyek, senki nélkül, az lesz a legjobb, csupán már csak két dolog hiányzik a tervemhez. Egyik a pénz, anélkül cseszhetem az egészet, és a második, nos az egy lakás, de előbb legyen rá pénzem, és ha centenként is kell félre tennem rá, én akkor is meg fogom tenni, és a szüleim segítsége nélkül, meg fogom mutatni, hogy nem szorulok rájuk, bebizonyítom, hogy képes vagyok a saját életemet élni, de legfőképpen az anyám orra alá fogom dörgölni, ha tetszeni fog neki, ha nem. És remélem, hogy nem fog tetszeni, és akkor talán képes lesz megérteni, felfogni, hogy mi az amit én akarok, és hogy ne bele szólni akarjon az életembe, hanem inkább a részese lenni. Leparkol a taxi Héjli háza előtt, adok neki egy kis pénzt, majd kipattanok a kocsiból, egy szűk indigókék színben pompázó farmer anyagú miniszoknya van rajtam, testszínű harisnyával, valamint fekete csizmával, felülre egy kasmír, szürke pulóvert vettem fel, a bőrdzsekim a kezemben van, mire már az ajtóhoz érve csengettek. Ránk fog férni ez  a teqila, rá is szerintem, és rám is, pláne, hogy a minap majdnem megfojtottak!
Amint nyílik az ajtó gondolkodás nélkül ugrom barátnőm karjaiba, szorosan magamhoz vonom, belélegzem fürtjeinek jellegzetes esszenciáját.
-Szia, Héjli, bocs a késésért,- lépem át a küszöböt, majd a kezébe nyomom a papírzacskót,- tessék hoztam valamit,- ráakasztom a dzsekim a fogasra, majd elindulok utána.

word: 1112 notes: I missed you bitch. ♥ music: Martin Garrix


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Héjli & Kat Empty
»Vas. Okt. 25, 2015 7:14 pm Keletkezett az írás








Kat & Héjli



Imádom, amikor az egész napom semmittevéssel telik. Illetve, a magam módján semmittevéssel. Szabadnap és utána éjszakai műszak… az-az két szabadnap, az nálunk olyan ritka, mint a fehér holló. Persze ennek ellenére akármikor behívhatnak, sose lehet tudni, de eddig nagyon is jól telik a napom. Egész nap max hangerőn hallgatom a zenét, nem érdekelve a szomszédokat… muszáj az egész lakást bejárnia, különben nem megy a takarítás. Márpedig, azon kívül, hogy rá fért már a helyre a kis pucolás, el kell tüntetnem Adam minden nyomát innen. Legalábbis a látható helyekről. Akármennyire is imádom Kat-ot… és akármennyire is szeretnék neki mesélni arról, hogy mi van, nem lehet. Senkinek nem lehet. Hiába ő csak egy ember, minden így szokott kezdődni. Egy véletlen elszólás… egy véletlen megjegyzés, vagy csak egy tekintet és máris mennek a találgatások. Már pedig ha valaminek alapja van és elkezdődik a pletyka, hamar kiderül az igazság. Nekem pedig arra nincs szükségem. Orvos vagyok, remélhetőleg pár éven belül sebész… nem lehet tele a képemmel a sajtó, mint házasságromboló ribanc. Az igazság úgyse érdekelne senkit, csak az, hogy szegény volt nej… és én mennyire borzalmas is vagyok, amiért szétszakítottam őket. Na ezt nem… az még belefér a karrierembe, hogy olykor magazinoknak pózolok, sose aktot… és hát valamiből fel kell tartanom magam. Na meg, ha már ilyen idomokkal lettem megáldva, azt ki kell használnom…. kaptam már jó pár megjegyzést emiatt, de szerencsére ez nem érdekel túlzottan. Nem veszem fel az ilyesmit, ez korántsem olyan dolog, mint a negatív hírverés.
Én legalább elmondhatom magamról már gyakornokként, hogy nincs tartozásom, hogy ki van fizetve az egyetemem és nem majd szakorvos koromban fogom visszatörleszteni a tartozást… Sokkal jobb ilyen nyugalomban élni.
Rendelek egy pizzát, mielőtt elmásznék zuhanyozni. Valamivel fel kell pörgetnem magam, mert fárasztó azért az egész lakást végigkutatni. Persze, orvos vagyok, sok az energiám, de ha nincs semmi adrenalin, mint ami a kórházban szokott lenni, akkor könnyű hamar elfáradni. Azért a takarítás közel se olyan izgalmas, mint egy fincsi kis traumás eset. Vagy, mint a legutóbbi kis éjszakai műszakunk… két gyakornok egy betegre, garantáltan adja az energiát, már csak azért is, mert nem eshet semmi baja.
Ugyan egy ideig eltollászkodok, de még így is időben kimászok a zuhany alól, hogy ne törölközőben kelljen ajtót nyitnom a pizza futárnak. Bár… biztos díjazná, talán ingyen kapnám a pizzát is. Egyszer majd kipróbálom, már csak a poén kedvéért is. Vagy mondjuk fehérneműben. Vagy majd rábeszélem Katot, hogy játsszuk be…
Gyors felhúzom mamuszomat, amikor a kapucsengő megszólal és úgy megyek ajtót nyitni. Útközben rápillantok az órára. Na igen, a szokásos késés most is meg van. Már alapvetően úgy készülök a kisasszony érkezésére, hogy plusz harminc percet ráteszek, mert szinte lehetetlen időben bárhova is rángatnom. Persze utálom, én a pontosság híve vagyok, de majd lecseszem érte úgyis.
Miután már a pizza birtokában vagyok, azt ledobom a konyhapultra, a zene még mindig bezengi az egész lakást, hála a hangfalaknak, amik nagyjából mindenhol vannak, de már elfogadható hangerőn van, simán lehet beszélgetni is mellette. Előkapok egy üveg félszáraz fehérbort a hűtőből és az óriási boros poharamat, hogy töltsek magamnak egy… jó fél pohárnyit, aztán csak várakozok a borocskámmal a kezemben egészen addig, amíg ismét meg nem szólal a csengő. Ha nem Kat lesz, kinyírom… legalább már tudom, hogyan kell szakszerűen tenni.
Egy lépést hátrálok, ahogy a nyakamba kapom a szőkeséget, ahogy átölelem én is, azért megfogom két kézzel a bort, ami így is kiömlött már egy kicsit, hogy a többit megmenthessem azért.
- Drágaságom… komolyan rád varrok egy órát, mit szólsz hozzá? Választhatsz, hogy Donatit vagy Allgöwert kérsz. Mint a kettő nagyon szépen megy már.
A papírzacskó tartalmát a pultra rakom a pizza mellé, majd a poharamat is biztonságba helyezem.
- Fel kell takarítanom az ölelés rohamodat… - Vetek rá egy nem túl kedves pillantást, majd a mosdókagyló alól előkapok egy rongyot és tisztítószert. Kell a francnak, hogy a tiszta lakás tíz percen belül borszagú legyen.
- Van pizza a pulton… meg tányér… tudod hol. – Azt hiszem amióta itt lakok, valahogy az elegáns hely miatt rászoktam arra, hogy ha már ilyen szép, trehánysággal nem fogom leamortizálni. Vissza is rakom a tisztítószeres cuccokat, aztán belekortyolok párat a borba.
- Ha a borom nem tetszik, sör is van a hűtőben… de úgyis kiszolgálod magad… - Ami igazából egyáltalán nem zavar. Sőt… az se, amikor néha pár napig itt van nálam. Azt hiszem, csak hosszú távon nem bírnék elviselni lakótársat. Ha csak nem pontosan olyan, mint én… meg tudok kattani attól, ha valami nem úgy van, ahogy azt én akarom, hogy legyen.
- Mi a helyzet kicsi lány? Valami izgalmas történés?


Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Héjli & Kat Empty
»Szomb. Nov. 07, 2015 8:24 pm Keletkezett az írás



A good friend of man hangs on bail. The man running from the police,


together with the excellent friendly and yells, "Wow, that was close."


Furcsa, hogy Hay és én ennyire jó barátok lettünk, vagyis azért mert igazából annyira különbözőek vagyunk, voltunk. Most is sok mindenben különbözünk, olyanok vagyunk mint a tűz és a víz, Ő a pontosság mintapéldája én pedig általában mindenhonnan elkésem, még akkor is, amikor időben indulok el általában. De neki köszönhetem azt, hogy felnyílt a szemem, neki köszönhetem, hogy szembe mertem szállni az anyámmal, pedig még az apám se mindig nyer. Anyám nagyon határozott és kemény tud lenni, általában azt akarja, hogy minden úgy történjen ahogy ő akarja, ha még sem... akkor nos akkor tesz róla. Mikor rájött, hogy már nem tud irányítani, úgy semmiképpen ahogyan ő szeretné, akkor letett róla, hogy egy életnagyságú barbi babát faragjon belőlem. Új célpontot keresett magának a négy éves húgom személyében, amennyire tudom annyira próbálom védeni anyánk hülyeségeitől, de nem mindig jön össze a dolog. Emlékszem, mikor bejelentettem a szüleimnek, hogy én az orvosi egyetemre akarok menni, hogy gyereksebész akarok lenni, hát anyám kiakadt, sőt el volt keseregve, mindig azt mondogatta, hogyan vagyok képes a szépségemet elpazarolni arra, hogy tanuljak a fiatalabb éveimben, de nem hagytam magam. Megacéloztam magam, közöltem, hogy kénytelen elfogadni, mert nem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha egy üres fejű liba lennék. Amikor már az első nap megismerkedtem Héjlivel szimpatikus volt, tetszett, hogy olyan merész volt, talán féltékeny is lettem egy kicsit r emiatt, és nem sokára megmutatta, hogy én is tudok ilyen lenni, leginkább az anyámmal szemben. Szóval igen, anyám szerint megrontott, de ez nézőpont kérdése, én nem éppen nevezném annak. Sokkal inkább más szemmel kezdtem szemlélni a világot, az életet, azt hiszem ő a példaképem, ő annyira más mindenben, annyira nagyszerű. Elgondolkodtam néha azon, hogy mi lenne ha nem találkoztam volna vele és nem lenne a barátom, a legjobb, mi több, több annál, olyan mintha ő lenne a harmadik testvérem. Ezt megtanultam már, hogy nem kell ahhoz egyeznie a családnevünknek, hogy a testvérem legyen, sokszor egy barátra sokkal jobban számíthatunk, mint a tulajdon vérünkre. Erre a mi barátságunk a legjobb példa, és ezt a barátságot nem cserélném el semmi pénzért, jól is jön egy ilyen lány barátsága egy ilyen család mellett mint az enyém. Vagyis, igazából nincs olyan nagyon nagy baj, az anyám berögződése kissé nagyon idegesítő. Furcsa keverék a mi családunk, anya bolgár származású, apa ízig vérig angol, de itt találkoztak, Sidneyben, szóval mi már itt születtünk. Én a nagyanyám után kaptam a keresztnevemet, neki sok mindenért güriznie kellett Bulgáriában, bizonyára nem akarta azt, hogy lányai is így járjanak. Amint megtehette a város egyik jobb, vagyis a legjobb környékére költöztette a családot a külvárosba. Sokat kell a szüleimnek dolgoznia, hogy fent tartsuk a házat, meg eleve a látszatot, hogy nekünk is bőven van. Nem mondanám magunkat szegényeknek, de kell küzdenünk. Bár nem annyit mint régen, anya elérte hogy a cégnél, ahol melózott ő legyen az igazgató helyettese, amivel elég sok pénz jár. Még sem érzi anyám elégnek, biztosnak. Talán ez lehet a fő oka annak, hogy be akar házasítani engem Alec családjába, velem van a probléma, lehet tényleg valami nincs rendbe a fejemben, mert én nem vágyom az ilyen dolgokra, vagy nem vagyok még felkészülve arra, hogy ilyen komoly szinten elkötelezzem magam, vagy pedig nem azzal a férfival kellene megtennem, akivel akarnám, nem ő a tökéletes férfi, izé fiú. Több mint öt éve vagyunk már együtt, mégis mostanában annyira elhidegültünk egymástól, annyira megváltozott. Vagy inkább én, ami sokkal kézen fekvőbb lenne, de már nem tudom hogy akarom-e ezt a kapcsolatot. Az is megeshet, hogy csak hozzá szoktam már, pedig mostanában sokkal inkább az az érzésem, hogy inkább van köze a számítógépéhez, mintsem hozzám. Pár hónapja már rávettem magam arra, hogy szakítok vele, hogy ennek így ilyen formában nem sok értelme van, de akkor Alec kitalálta, hogy költözzünk össze, adjunk még egy esélyt a kapcsolatunknak, lehet ezzel van a probléma. Amikor bele egyeztem már akkor is éreztem, hogy ez így nem lesz jó, sőt Hay mindennap elmondta, hogy ő ezt baromságnak tartja. Hát igaza volt, ennél nagyobb baromság csak az volt mikor hagytam, hogy anyám beöltöztessen valami hülye jelmezbe és elvitt parádézni. Az irtó gáz volt, bevallom nagyon kényelmetlenül, cikisen éreztem magam, de még csak tíz éves voltam, így eszem ágába sem jutott ellen szegülni, elvégre mégis csak az édesanyám lenne. Ma, huszonhárom éves fejjel, természeten ezt máshogy látom, szerencsére.
Mikor Hayleigh ajtót nyit gondolkodás nélkül ugrok a nyakába, nem foglalkozva azzal mi is van a kezében. Szorosan vonom magamhoz, kapaszkodok nyakába, belélegzem ismerős illatát.
-Bocs,- bontakozom ki az öleléséből ahogy beljebb lépek, mikor látom, hogy a bora negyedét sikerült a földre locsolnom. - Bébi, sajnálom, most az egyszer nem az én hibám volt, az anyám... rám akarta erőszakolni Rosiet, mert valami nevetséges programot talált ki magának.- mondom neki ahogy leveszem a dzsekimet és beakasztom a szekrénybe, majd a csizmámmal is ezt teszem, lábfejemre azért indulás előtt vettem fel egy vastag, csíkos zoknit is.
-Donatit akarok,- nevetek rá ahogy beljebb indulok a lásában.
-Bocs még egyszer, de úgy hiányoztál,- mondom neki enyhe bocsánatkéréssel hangomban, biztosan egész nap a lakást suvickolta, kinézem ám belőle. Ki tűrök egy szőke fürtöt az arcomból, ahogy elindulok a szekrényhez és egy lapos tányért veszek ki, majd a hűtőhöz lépve majonézt is latálok. Letelepszem az egyik magasított székre barátnőmmel szemben, kiszedek egy szeletet, alaposan nyomok majonézt és harapok egy nagyot.
-Majd később köszi,- mondom két falat között,- azt hiszem anyámat el kell vinnem egy szakorvoshoz a fejével.- jegyzem meg még egy falat után. - Tudod pár hónapja, mikor elköltöztem Aleccel akkor jött az utcánkba egy fickó. Nem tudom meséltem-e. Mindegy, ma reggel rájött az öt perc, hogy menjek át és valami hülye, kajával teli kosárba átküldött. Nos a fickó tök para, nem százas, úgy néz ki mint valami, börtöntöltelék. - már a fél pizzám el fogyott. -És veled mi történt? Hogy tetszik a gyakornokság?- kérdezem mellékesen.

word: 1112 notes: I missed you bitch. ♥ music: Martin Garrix


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Héjli & Kat Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Héjli & Kat
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: