Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Roman&Dasie  Empty
»Csüt. Szept. 24, 2015 8:00 pm Keletkezett az írás




Wild Night with awkward singing             
Belépünk a helyiségbe, és megvakarom a fejemet.
Körülbelül annyira illek bele én, Roman ennek a szórakozóhelynek a képébe, mint a a szexuális segédeszközök a szívtranszplantáció műtőtermében.
Nem is csoda, hogy mennyire gyorsan jár a szemem, igyekszik hozzászokni az ingerekhez, az idegen hangokhoz. Szerencsére itt van velem valaki a kórházból, így nem vagyok teljesen elveszett. Dasie...
Na, az is már egy egész érdekes történet, hogy miért pont vele és miért pont itt vagyunk.
Az egész ott kezdődött, hogy Ben egy faszkalap. Nem sokszor illetek ilyen szavakkal embereket, de eg ykis kenőpénzért hozni tequilát egy idős alkesz, friss vesetranszplantáción részt vett páciensnek... Ez több a soknál. Még szerencse, hogy ki tudtam kapni a papika kezéből az üveget. Az épületből kifelé menet még bemutattam a srácnak, és már vágtam volna bele a bejárat előtti szemetesbe a teli üveget, amikor egy női kéz meglepően gyorsan és erősen megragadta a csuklómat, és meggátolta  a cselekvésfolyamat létrejöttét. Felpillantottam, és Dasie volt.
Dasie.
Az első napomon két dolgot tanultam meg.
SOHA ne létesítsünk szemkontaktust a beteggel ,miközben prosztata, vagy egyéb urulógiai vizsgálatot hajtunk végre, és azt, hogy a rezidensek között szinte mindenki bombázó. Ez alól ős sem volt kivétel. természetesen nem hajtottam rá, csupán creepyn bámultam a helyiségek másik végéből, ha alkalmam adódott rá. Most pedig beszélget velem, és mosolyog, és nevet, így hát én is ezt teszem. Zavartan túrok bele a hajamba, oldalra pillantok, lesütöm a szememet, de válaszolgatok neki. Aztán egyszer csak feldobja az ötletet, hogy menjünk el valahová. Én meg csak bután bólintok, és elindulok, de nem tudom hova. Aztán képszakadás, és itt állunk. Nem egy tipikus diszkó a hely, van pult, vannak ülőhelyek, de mintha a helyiség központjában a színpad állna, ahol egy karaokegép és egy mikrofon áll. Nagyot nyelek, tudom, hogy ennek mi lesz a vége. Nem bírom az alkoholt, és már spiccesen is ellenállhatatlan vágyat érzek a dalolászáshoz, itt bajok lesznek. Remélem Dasie tolerálni fogja a dolgot.
- Rendelek valamit. - mondom, mert hát surmóság lenne nekiesni a magunkkal hozott üvegnek, legalább vegyünk valamit. Kérek egy kisebb üveg tequilát, két pohárral. Gondolom ezt szereti. A zsebem mélyére kellett túrnom, hogy összeszedjem a pénzt hozzá, de végül megvolt, centre pontosan.
Leülök vele szembe, elvigyorodok, és megköszörülöm a torkomat.
- Szóval... Gyakran jársz szórakozni? - Nem fogok hazudni, izgatott a tény, hogy itt ülök vele egy szórakozóhelyen. Nem csak az izgalom játszott közre, hogy még lett volna feladat amit el kellett volna látnom, hanem a tény, hogy egy élő, lélegző nő ül velem szemben és nekem egy jó ideje nem volt dolgom a gyengébbik nemmel.

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Roman&Dasie  Empty
»Csüt. Szept. 24, 2015 9:24 pm Keletkezett az írás



Tequila, tequila, tequila

makes us laugh, dance and sing

A spontaneitás része az életemnek, akárcsak a legtöbb orvosnak. Mi tényleg hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy hirtelen hozzunk döntéseket, aztán vállaljuk értük a felelősséget. Nem csoda hát, ha ez kihat a magánéletünkre is, és random csapunk bele dolgokba, végig sem gondolva, hogy milyen következményei lehetnek. Életem legrosszabb döntését hozhattam most azzal, hogy elindultam „Kettessel” inni. Medúza tutira ki fog nyírni, hogyha egyszerűen csak lenyúlom a személyi asszisztensét. Vajon Roman tudja, hogy én amúgy Medúzával is szoktam inni néha? De mit tehettem volna? Láttam, ahogy egy üveg bontatlan piát, nem is akármilyet, tequilat, éppen a kukába készül dobni. Ezt nem hagyhattam csak úgy.

Így hát van egy tele üvegünk, és mi éppen a legjobb karaoke bár felé tartunk. Az én ötletem volt, Roman amúgy sem hívna el soha sehova, mert szerintem úgy érzi, hogy magas labda vagyok neki. Hát, ma este megengedem, hogy lecsapja, ha úgy jön ki. Nevetségesnek tartottam először felhozni a témát, de aztán úgy gondoltam, hogy annyit bámultuk már egymást, ráadásul valamit biztosan tud, ha már Medúza magához fogta.

Belépve elmosolyodom, mert ez a hely semmit sem változott azóta, hogy itt jártam. Néha részegen egy-két emberrel kikötöttem itt, és némi tequila után csak úgy lazán énekeltük a semmibe a Titanic főcímdalát, miközben nagyon elhittük, hogy az éjszaka során Celine Dion vált belőlünk. Emlékek sora fűz ehhez a helyhez, csak messze van a kórháztól. Ha be akarunk rúgni, vagy inni egy kurva nehéz nap után, akkor átsétálunk a szemközti kocsmába. Tényleg az a legegyszerűbb. Miért van az-az érzésem, hogy ma este hatalmas Roman- Dasie duettek lesznek?

Roman kezdeményezi a piavételt, én meg némán bólintok. Van egy egész üvegünk, de azt úgyis a karaoke móka után fogjuk csak meginni, valamikor hajnalban egy random parkolóban ülve, miközben arról filozofálgatunk, hogy mennyire utáljuk a szakorvosokat, és titokban eláruljuk egymásnak, hogy melyikkel szűrtük össze a levet. Szép kilátások.

Körülnézek, és leülök az első asztalhoz, amit látok. Éppen felmegy egy lány a színpadra és némi időhúzás után kiválasztja a dalt. Az-az érzésem, hogy ha nem rúgunk be nagyon gyorsan, akkor meg fogunk süketülni. Itt tényleg nem lehet egy óránál többet kibírni józanul, mert nagyon sokan érzik úgy, hogy bennünk van az x. Micsoda vicc.
Lerakom a táskámat az egyik székre, előveszem a cigimet, aztán leellenőrzöm a dugi piánkat. Olyan érzés ez, mint amikor a gimis bálba becsempésztük a csajokkal a cuccot, és a mosdóban ittuk meg, miközben az egyikünk az ajtónál állt és kiabált, ha arra jött egy felügyelő.

Roman visszatér, és nem okoz csalódást.
- Remek döntés. Miért csak kicsit hoztál? Félsz, hogyha nagyot iszunk, hamarosan te is ott kötsz ki?

A lányra mutatok, aki éppen valami Lady Gaga számot nyomat. Sajnos nem vagyok képben a pop dalokat illetően, de azért felismerem a nagy slágereket.

Széles mosolyra húzom a számat, és közben beletúrok a hajamba. Az orvosoknak sosincs idejük megcsinálni, mert a műtétek miatt úgyis fel kell tűzni, én sem babráltam hát vele olyan sokat. Meg amúgy sem sejtettem, hogy ma este énekesi tehetségünket villogtatjuk nyilvánosan.

Elveszem a két poharat, és kinyitom a tequilat. Nem kérek engedélyt, bár ő vette. Azt hiszem, hogy ilyen későn, egy ilye helyen, ilyen emberek között nincs bunkóság. Ő is és én is csak inni akarunk, lényegtelen, hogy ki tölti ki az elsőt.

- Kocsmákba inkább. Tudod, egy fárasztó szarozós nap után tényleg a lehető legjobb döntés néhány tequila és sör ledöntése. Tudod van az a kocsma a kórházzal szemben. Na, oda szoktunk átjárni.

Biztos, hogy tudja, bár még életemben nem láttam őt ott. Tutira meg van az oka annak, hogy visszafogja magát, és kétlem, hogy Medúza lenne az. Maya tipikusan az-az ember, aki imád kocsmákba járni. Párszor össze is futottunk. Kitöltöm a tequilakat.

- Te miért nem jársz el soha?


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Roman&Dasie  Empty
»Szomb. Szept. 26, 2015 1:51 am Keletkezett az írás




Wild Night with awkward singing             
Egész hangulatos a hely.
Ujjaimmal a pulton dobolok, miközben várom az érkező tequilát és poharakat. Felkapom őket, megfordulok, és fejemet kapkodva igyekszem megtalálni a nem olyan népes helyen Dasiet. Nem kell hozzá sok idő, kiszúrom amint a színpad felé botladozó lányt figyeli. elmosolyodok. Most végigsimítanék az arcomon, hogy ellenőrizzem a borostám állapotát, de a kezem félúton megáll,és realizálja, hogy két pohárral a kezemben bajos lesz. Így hát a pult mögötti falat alkotó hatalmas tükörre bámulok, azon belül pedig a rám visszabámuló, karikás szemű, gyűrött ingű srácra, akinek kócos a haja, és.... Jólvan, frissen borotvált a pofázmánya. Én olyan ember vagyok, akinek az arcszőrzete tíz évet tud változtatni a megjelenésén, most például a huszas éveim elején vagyok, viszont ha elhagyom a borotvámat, és nincs időm elugrani a boltba egy ideig, akkor bizony járhatok akár a harmincasokban is.
Tök mindegy, már közeledek Dasie felé ,és lehuppanok vele szemben. Vagy mellé kellett volna? Ezzel rossz üzeneteket küldök? Elszoktam én ettől.
- Ami azt illeti, nem kell ahhoz olyan sok. - nevetek fel. Haha, nem vicces. Ő lehet azt szűrte le, hogy én bárhogy tudok karaokezni, de én valóban azt mondtam, hogy két pohár után én már mindenkit szeretek, és a többi és a többi. Gyakorlott mozdulatokkal nyitja ki az üveget, és tölt nekem, magának. Egy ideig nézegetem a folyadékot, majd magam elé húzom a nekem szánt porciót. Ujjaimmal közrefogva forgatom a sokat átélt asztalkán, majd megfogom.
- Igen, azt hiszem tudom melyikről beszélsz. - mosolygok rá. Ezen nem tudok semmi mókásat találni, nem tudok vele viccelődni, így hát részemről megreked a csevej. Aztán újabb kérdést intéz felém, mégpedig egy olyat, amit utálok.
- Meh- nyöszörgök valamit ösztönösen, majd összeszedem a gondolataimat. - Nem az én világom ez a féktelenkedés.
Nagyon rosszul énekel az a lány.. Várom, hogy vége legyen, nagyon várom. Szemkontaktust létesítek vele, és egyszerre lehúzzuk az italt. A gyomrom meg-megrándul, mintha ki akarná lökni a beszivárgó mérget.
Az asztalra csapok ujjaimat szorosan összeszorítva, nincs nagy hangja, csak úgy, hirtelen felindulásból teszem. aztán felpattanok a székből, és megindulok a színpad felé, akkor épp végzett a lány. Mondanom sem kell, a barátnője tapsolt egyedül neki. Néhányan, akik nem is figyeltek még összeütögették a tenyerüket egy helyi, pavlovi reflex hatására, miszerint ha elhallgat a zene, tapsolni kell, akármilyen is az.
Böngészek egy kicsit, a legtöbbet ismerem, az egyik viszont különösen megtetszik.Egy Joe Cocker számról van szó.a mikrofonhoz lépve megköszörülöm a torkom, hogy intézhessek pár szót a közönségnek.
- Szép estét!- néhány helyről válaszolnak, felnevetnek - a következő számot annak a szépségnek küldöm. - mutatok Dasiere.
Tudom, tudom...
Nevetséges, de már egy pohár olyan hatással volt rám, hogy feloldja a feszültséget. Úgy érzem, a következő körnél a testem már nem is ellenkezne.
És akkor felhangzik a zene, páran felröhögnek, összesuttognak, vihognak, felkapják a fejüket. Mindenki ismeri.
És akkor nekikezdek a dalocskámnak. Nem vagyok egy világsztár színvonal, de jártam az iskolakórusba, bitches.
Pár mozdulatot is igyekszek belefűzni, és ugyan a szöveggel ellentétben nem kezdek el se én, se ő vetkőzni, egyszerűen csak jól érzem magam.
Vajon ő mit fog előadni?
Lihegve távozok a színpadról, nekem lényegesebben több hallgatóm akadt, mint Lady Gaga 2.0nak

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Roman&Dasie  Empty
»Vas. Szept. 27, 2015 8:39 am Keletkezett az írás



Tequila, tequila, tequila

makes us laugh, dance and sing

Annyira látom előre, hogy hamarosan én leszek az, aki gázos számokat énekel, és akit jól megdobnak egy üveggel, hogy végre húzzon le. Ha sok tequilat iszom, mindig vadbaromságokat csinálok, aztán meg letagadom őket és azt mondom, hogy csak kitalálták, mert nem akarok még jobban égni. Nem tudom, hogy Roman mennyit bír meginni anélkül, hogy elveszítené önmagát, mert vele még tényleg sosem ittam, sőt egyetlen pletykát sem hallottam arról, hogy hogyan viselkedik. Ha jobban belegondolok, még sosem láttam kórházon kívül. Ez nekem nagyon érdekes… Vagy csak lehet, hogy tényleg nem az a nagy partiarc?

A tény, hogy velem szemben ült le jó, legalább sokkal jobban tudunk beszélgetni, bár így is ki kell kicsit fordulnunk, hogy lássuk a színpadot, már ha arra vágyunk. Ugyanis a csaj, aki a Lady Gaga számot nyomatja nem szeretne olyan hamar lejönni a színpadról, jól megnyújtja az előadását, de nyilván rémes hangja van. Azok az emberek, akik képesek az éneklésre nem ilyen helyekre járnak, hogy megmutassák magukat. Ide csak olyanok járnak, mint mi, akik részegen akarnak valahol kornyikálni.

- Igen? Ilyen jól bírod a piát? Hát dr. Cairns nem tanítja meg, hogy hogyan kell inni? Tényleg, milyen nála lenni? Milyen mentor?

Tudom, hogy azt fogja mondani, hogy nagyon jó tanár, de mind tudjuk, hogy magában azt is hozzáteszi, hogy ribanc, csak nem szereti szidni a főnökét. Én viszont imádom ezt tenni, főleg ha már lecsúszott az ötödik tequilam. Átlagosan akkor kezdek kicsit bomlani, de ha már itt tartunk, akkor kezd Maya is. Roman biztosan tudja, hogy a mentora nem éppen arról híres, hogy otthon üldögélne, de akkor ő miért teszi azt? Vajon Maya követeli ki azt, hogy jómagaviseletű legyen? Áh, kétlem, de nem is fontos, ugyanis ma este nincs itt, nem tud dirigálni nekünk. Annyi tequilat fogunk inni, amennyit csak akarunk.

- Na, tudod az egy kurva jó kocsma. Szoktam ott látni Maya rezidenseit, meg Maya-t is, ha már itt tartunk, de téged sosem. Pedig ott aztán tényleg nincs ilyen banzáj.

Roman hamarabb lehúzza a tequilajat, mint én, és meglep, mert nem kér se citromot, sem sót. Mondjuk nincs nálunk egyik sem, de akár kérhetnénk is. Mindegy, ma este tisztán isszuk, aztán meglátjuk melyikünket üti ki először. Nyilván azt, aki előbb merészkedik a színpadra. Megfogom a meleg poharat, megnézem magamnak az átlátszó, víznek tűnő nedűt, majd én is lehúzom. Csípi a torkomat, főleg most, hogy se só, se az enyhítő citrom, de azért túlélhető. Az én májam egyenesen a tequilara edzett.

- Hát akkor éppen itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak.

Felnevetek, de ez még nem a részeg nevetésem, inkább olyan kacér. A kiscsajnak, aki még mindig énekel, hála elveszik a zajban, de azért tudom, hogy Roman figyel engem. Elveszem a poharát, kinyitom az üveget, és ismét tele töltöm mind a kettőt. Tartottunk egy kb. 2 perces szünetet, most már jöhet a következő. Már tolnám vissza Roman elé, amikor azt asztalra csap, és szó nélkül felpattan. Nos, számomra teljesen egyértelmű, hogy szegény, már egy tequila után úgy érzi, hogy eljött az ideje. Vajon mit fog érezni, amikor kiisszuk az üveget?

A csaj, aki Lady Gaga-t énekelt lejön a színpadról, kevés taps kíséri, mint ahogy azt gondolhattuk. Roman foglalja el a helyét, és én már akkor mosolygok, amikor meglátom ott a rivaldafényben. Nagyon viccesen mutat, úgyhogy előkapom az iphone-om, hogy megörökítsem ezt a pillanatot az utókornak. Nézem, ahogy dalt választ, közben pedig úgy döntök, hogy lehúzom a második tequilamat is, mivel ahhoz, hogy ezt túléljem, feltétlenül szükségem van rá. Megkeresem a videózási lehetőséget a telefonomon, majd el is indítom.

Kicsit érzem, hogy elpirulok, amikor Roman rám mutat, mert most hirtelen nem tudok mit kezdeni a helyzettel, aztán meghallom felcsendülni a választott dalt. Hihetetlen, hogy ezt a számot választotta. A videó mindent felvesz, beleértve a röhögéseimet is, ugyanis a tequila megtette hatását, és ahogy árad szét a testemben, úgy leszek egyre jobb és jobb kedvű. Konkrétan végigröhögöm az egészet, de egyszerűen nem bírok leállni. Amit Roman csinál, ahogyan próbál énekelni, nagyon vicces. Amikor végez, vastapsot kap, nyilván, hiszen nem egy Lady Gaga számról van szó, és én leállítom a felvételt. Ezt valahogyan a kórházban dolgozó emberekhez kéne juttatni. Ha Maya meglátja…

- Wáo. Nem is tudtam, hogy rendelkezel show műsori tehetséggel. A dal választásod viszont tíz pontos.

Megdicsérem, ahogy visszatér, majd gyorsan, mielőtt észrevehetné, megiszom a neki szánt tequilat is, és azzal a lendülettel felpattanok.

- Most én jövök. Figyelj, és tanulj a profitól.      

Magabiztosan sétálok végig a helységben, aztán felmegyek a színpadra. A választásom erre az őskori Donna Summer számra esik, csak most, csak neki küldöm. Ahogy ott állok, hirtelen rám jön a para, nem is nagyon merek körülnézni, de ekkor eszembe jut, hogy nálam sokkal bénábbak is felmerészkedtek, és megnyugszom.

- Üdv, jó estét! A fiatalember az előbb megszánt egy számmal, most ezt visszaküldöm neki sok-sok szeretettel!

Roman felé mutogatok, integetek neki, kacsintok, majd fel is hangzik a várt dal.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Roman&Dasie  Empty
»Hétf. Szept. 28, 2015 9:13 pm Keletkezett az írás




Wild Night with awkward singing             
- Maya általában.... Maya nem szokott okítani az életéről, ám néha már-már beleképzelem, hogy az egyes meggyógyított/elvesztett betegekről szóló monológokkal valami kódolt bölcsességet akar a fejembe juttatni, csak túl büszke bevallani, hogy törődik velem. De természetesen ezt csak beképzelem. - nevetek rá. Talán ez sok volt. - Szóval nem, nem tanít meg ilyen dolgokra. - dobolok pár sort ujjaimmal, hogy betöltsem a bekövetkező kínos csendet. Aztán iszok.
Homlokráncolva hallgatom, hogy már megint a kocsma, már megint az, hogy nem vagyok ott, és már megint a többi rezidens és Maya.
- Tudom. Láttam képeket. - egyszerűen nem az én stílusom, nem bírom, nem akarok lerészegedni. Felesleges erő és időpazarlásnak tartom az egészet.
Iszok egyet, felbátorodok, arcom kivörösödik már most és nem a nyilvános szerepléstől. Szépen letessékelem egy pillantással a lányt, felmegyek, és ki is választom Joe Cocker számát.
Tök durva, de mintha még táncolni is akarnék. Nem fogom vissza a hangom, szerencsére nem kell operaénekesnek lenni, hogy ezt a pár sort el tudjam énekelni. Látom, hogy éppen videóz engem Dasie ,de ettől csak mégvidámabb lettem, és elvigyorodok éneklés közben. mikor befejezem, meg is tapsolnak, én pedig lesietek a színpadról.
Iszok még egyet, ő már a harmadik-negyediknél tart, és felérve belekezd egy Donna Summer számba. Az asztalra könyökölve,fejemet támasztva csodálom azt a jelenést, amit ő jelent számomra a rivaldafényben.
Semmi érzések, vagy ilyesmi.
Egyszerűen dögös.
Aztán vége van, én pedig szinte lefolyok az asztalról, amint felém lépked. Anyám, olyan szánalmas vagyok, így, kiéhezve bámulom szegényt. Váltom őt, én következek. Egy pillanat alatt megtalálom amit keresek.
- Válaszul küldöm ezt a táncos számot az előbb fellépett tüneménynek. - mondom, majd felcsendül az elektronikus zene és a basszusgitár nosztalgikus kombinációja.
Lábamnak nem vagyok képes parancsolni, elkezdek állva táncolni, amikor pedig egy kis időm marad, megdöntöm a mikrofonállványt, vagy épp a csípőmmel mozdulok olyanokat, hogy hűha. Lebattyogok hozzá, ruganyos léptekkel, lihegve mosolygok rá gödröcskékkel arcomon.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Roman&Dasie  Empty
»Pént. Okt. 02, 2015 6:37 pm Keletkezett az írás



Tequila, tequila, tequila

makes us laugh, dance and sing

Úgy nyomom le, mintha ösztönösen jönne, mintha kisujjból kiráznám, de persze hangom az nincs, sebész vagyok nem énekes. A kis dalocskámhoz pluszba egy kis táncot is csempészek, ami azért már jobban megy. Be kell vallanom, hogy ebben mindig is jó voltam. Szerencsére van mit ráznom, na. Viszont ennyi ember előtt ritkán nyomom, úgyhogy ezt majd meg is jegyzem később neki, csak hogy tudja, hogy miatta tettem. Soha nem jutott volna eszembe énekelni, de mivel ő bátor volt, én nem akartam gyérnek tűnni.

Lejövök a színpadról, némi taps kíséretében, és egyenesen az asztalunkhoz megyek. Látom Roman pillantását, és az valami ismeretlen, eddig még sosem láttam ilyennek. Ha minden jól alakul, akkor ma este teljesen fel fogja adni a kis rezidens énét, és végre el tudja majd magát engedni.

- Hoho. Na milyen volt?

Mire megfordulok már el is tűnik, azonnal visszamegy a színpadra. Vajon mennyit ivott, ameddig énekeltem? Azt hittem, hogy fejenként egy-egy szám éppen elég lesz, nem gondoltam, hogy kisajátítjuk magunknak a helyet. Más nem igazán aktív, úgyhogy legalább feldobjuk ezt a gyászos estét. Megragadom a tequilas üveget, és meghúzom, de csalódottan tapasztalom, hogy ez az egyetlen korty volt benne. Kiittuk az üveget alig negyed óra alatta. Tehetségesek vagyunk. Tudom, hogy van dugi piánk, de azt mégsem illik kinyitni, ha már ingyen karaoke-zunk.

Mielőtt Roman belekezd a számába, kikapom a pénztárcámat. Ekkor felhangzik a táncos dal, és én mosolyodva nézek fel rá. Apám, hogy milyen jó zenei stílusa van. Azt hittem, hogy elnyomottként nem igazán van akármilyen stílusa is, de örömmel nyugtázom, hogy akadnak titkai. Táncikálva a pulthoz megyek, kérek egy nagy üveg tequilat, kifizetem, majd visszamegyek az asztalunkhoz. Roman is táncoslábú mint látom. Nekünk kettőnknek érdemes lesz elmennünk egyet táncolni is ma este, hacsak be nem rúgunk teljesen már itt.

- Gratulálok. Ez egy jó dalválasztás volt. Én közben hoztam egy új tequilat.

Felmutatom mosolyogva az üveget, remélem ő is örömmel fogadja. Leülök és magamhoz ragadom a poharakat, hogy koccintsunk az eddig eltitkolt énekesi karrierünkre. Közben végig őt nézem. A tequila hatása ez a nyilvános stírölés, szóval nem tehetek róla.  

- Én többet már nem nagyon akarok énekelni, úgyhogy elfogadom, hogy te vitted a kört.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Roman&Dasie  Empty
»Pént. Okt. 09, 2015 3:15 pm Keletkezett az írás




Wild Night with awkward singing             
Rákönyökölve az asztallapra, fejemet megtámasztva figyelem Dasiet, amint énekel. Legtöbbször a monitort figyeli, de a refrénnél mindig rámfigyel, ilyenkor igyekszem diszkrétebben bámulni a mozgását és a mosolyát. látszik rajta, hogy élvezi, neki valószínűleg nem remeg a lába a figyelő szemektől... mármint józanul. Becsiccsentve pont sem érdekel, hogy mit gondolnak. Hajamba túrok, igyekszem elfojtani a feltörni készülő ásítást, de végül megadom magam neki... Hiába a kiváló társaság és a pörgős zene, ami a múltba repít, még mindig egy hosszú műszak áll mögötte. Ökölbe szorítom kezemet, hogy egy kis erő térjen belém.
Lelép a színpadról, a zene véget ért, ő pedig hozzám intéz egy kérdést. Mivel pont most csúszott le a torkomon egy újabb adag, (ami még mindig nagyon rossz.) először csak bámulok rá felállva, majd összeszedem a gondolataimat és szavakba öntöm azokat.
- Nagyon jó... Nagyon, nagyon nagyon jó. - és én ezt egy komoly, frappáns és humoros jellemzésnek szántam. A for effort, Roman.
Szóval felállok a színpadra, és Dasiere nézek. Bejelentem ,hogy a Footlooset fogom énekelni, minden szép és jó, amíg fel nem áll. Egyből elszontyolodom, biztos nem szereti a számot, vagy megutált engem vagy.... Ja, oké. Tequila. oké. Vigyorogva kezdek neki a számnak, aminek gyors a szövege, de megbirkózok vele, hisz annyiszor gyakoroltam már a fogkefémnek énekelve a tükör előtt.
Lebukdácsolok  hozzá, és levágódok a székre. Körbenézek, majd elfeküdve az asztalon, felnézve az üvegre csodálom meg a szerzeményt.
- Látom. - nagyot nyelek. ebből baj lesz, érzem. Tudom, hogy valakinek és valamit el fogok küldeni telefonon, amit még nagyon megbánok.
Elveszem tőle a teli poharat felülök és megiszom. Mikor kinyitom a szemem látom, hogy engem néz. nem is egyszerűen néz, inkább figyel. Bámul. Meg egyéb szinonimák. Az a lényeg, hogy egy pillanatra zavarba jövök, majd mikor ez az adag alkohol is az ereimbe kerül, már inkább csak elégedettség tölt el, hogy így figyel. De persze én is bámulom Nem tudom, vajon mennyi ideig fogjuk ezt csinálni. Megtöri a csöndet kettőnk közt, amire csak kisebb fáziskéséssel tudok válaszolni.
- Naaaaa! Ne légy ilyen! Nah, gyere, van egy ötletem. Naaa. - noszogatom, és rásegítek azzal, hogy felpattanok, kishíján fellökve a széket, és az alkarjánál fogva finoman húzni a színpad felé. - Jó lesz, meglásd!
Na ja. kissé akaratos tudok lenni ilyenkor.

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Dasie L. Evans

Szakorvos
Dasie L. Evans
▪▪ Hozzászólások száma :
176
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

Roman&Dasie  Empty
»Kedd Okt. 13, 2015 5:41 pm Keletkezett az írás



Tequila, tequila, tequila

makes us laugh, dance and sing

Nekem már az-az egyetlen dal is óriási kihívás volt, egész este azt terveztem, hogy egyet énekelek, aztán berúgok és részegen szidom a többi béna énekest. A fejemben már volt egy kép rólam és a kis rezidens társaságomról, ahogy hajnalok hajnalán a parkolóban, a járdaszegélyen ülünk, én a fejemet a vállára hajtom és már szó szerint alszom, ő meg elszívja az utolsó szál cigit. Most viszont látom, hogy Roman túlságosan is belejött. Két számnál tart, és van egy olyasfajta sejtésem, hogy egy harmadikat és egy negyediket is akar majd. Én inkább csak ülök majd én nézem őt. A műtő az én színpadom.

- Köszönöm szépen!

A dicséretére felelek egy széles mosoly kíséretében. Kezd kimenni a tequila belőlem, és ez nem annyira jó. Lehet, hogy erre az éjszakára nem nagyon akarok majd emlékezni. A tény, hogy megkedveltem Roman-t nagyon kétségbeejt. Nem hiszem, hogy ő az a fajta, aki csak úgy lefekszik csajokkal és utána hozzájuk sem szól. Az Nate stílusa inkább.

A tequila vásárlás mellett döntök, bár erőt ad a tény, hogy van egy dugi piánk is a táskámban. Azt hiszem, hogy arra ma este mindenképpen szükségünk lesz, mert előbb vagy utóbb ki fognak minket innen dobni. Roman kisajátítja a színpadot, és ez nem tetszik a népnek. Én nem akarom, hogy megdobáljanak minket cigi csíkkel, mert én akarok megdobálni másokat.  

Az új tequila megmutatása után leülök, és töltök mind a kettőnknek egyet. Kicsit jobban meghúzom, így egy része kiömlik az asztalra. Hangosan felnevetek, ahogy látom, hogy kiömlött a nadrágomra, de szerencsére fekete, szóval semmi sem látszik. Roman-re nézek, aki nem tudom, hogyan reagál eme tettemre, de aztán visszatérek a piához. Lazán elé tolom a tele tequilat, aztán felemelem az enyémet, és szó nélkül felhajtom. Ez már ez a tipikus sokadik tequila, amikor hanyag vagyok, se só se citrom, se semmi. Ki sincs mérve, jóval többet töltöttem, mint 4 cl, de kit érdekel? Az egész üveget ki fogjuk inni.

- Nem Roman, szerintem ez egy nagyon rossz ötlet.

Már tudom, hogy duettezni akar, amikor felpattan és elkezd húzni. Én gyenge nő létemre hagyom magam. Amúgy is bátrabb lettem az újabb adag keserű lötty után. Egy kicsit van kedvem énekelni, de már idegesítenek az emberek. Jobb lenne, ha csak ő és csak én lennénk. Az egész bár a miénk lehetne és nyomhatnánk a kis magán showt egész éjszaka. Megyek utána, felsétálok a színpadra és elkezdem nézegetni a dalokat. Mind retro, alig van egy-két modern. Én nem akarok választani.

- Ha duettet akarsz, akkor átengedem a dalválasztást.

Csípőre tett kézzel állok a színpadon és se a közönségre, se Roman-re nem merek ránézni. Azt hiszem, hogy kezdem elveszíteni az irányítást.  



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Roman&Dasie  Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Roman&Dasie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Maya & Roman
» Lily & Roman
» Dr.Morgan&Roman
» Roman&&Bius; i need your help
» roman&maya | little white lies

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: