Tisztázzuk az elején: nem szeretlek, te sem szeretsz. Belementél ebbe az egészbe, és én is belementem, mert a család, a család az mindenek előtt. Nagyjából azt hiszem a közös dolgaink itt ki is merültek. De lássuk, hogy is nézünk mi ki jelenleg, akik elvileg jövő nyáron fognak egybekelni a két család régi vágya és akarata szerint. Lancester vagy, egy angol grófi család legidősebb gyermeke és mint olyan a vagyon, a név és a rang további örököse. Én Larrabee-ként láttam meg a napvilágot, egy másik grófi család második, de legidősebb lánygyermekeként. Azt gondolnák az emberek, hogy a mai világban ilyenek már nincsenek, de ők talán nincsenek tisztában azzal, hogy vannak bizonyos társadalmi körök ahol vannak társadalmi normák és protokolláris szabályok, amelyeket illik betartani. Mi mindketten sokáig lázadtunk ez ellen, én meg is szöktem otthonról, botrányt botrányra halmoztam, míg végül azt hiszem beláttam, hogy nincs helyem a mi világunkon kívül, mert valami mindig vissza fog oda húzni, valami ami erősebb még annál is, hogy kihez ragaszkodnék olyan nagyon: a pénz, a kényelem, a luxus, amiben felnőttem és amely a második bőrömként tapad rám. Mindketten olyan világból érkeztünk, ahol az érzelmeket a gyengeség jeleként aposztrofálják, ahol azt mondják, hogy ha egy pillanatra is elveszíted a fejedet, akkor nagyon könnyen a szakadék szélén találod magad, ahol lehet ugyan egyensúlyozni, de félő, hogy könnyen belezuhansz és összetöröd magad. Csak annyit tudunk egymásról, amit az újságokban olvastunk, vagy amit a családunk elmondott nekünk. Találkoztunk már néhány jelesebb eseményen, de ezen kívül nem sok mindent tudunk a másikról. Te talán azt gondolod rólam, hogy egy elkényeztetett arisztokrata lány vagyok, aki képtelen a saját lábán megállni, éppen ezért inkább igent mondott apucinak, és visszareppent az aranykalitkába, csakhogy ne szenvedjen semmiben hiányt. Én meg azt gondolom rólad, hogy vagy annyira kapzsi és telhetetlen, hogy a rangod és a vagyonod megtartása érdekében inkább belemész ebbe a házasságba, amely a névről szól csupán semmi másról. De abban biztos vagyok, hogy ez csupán a felszín, és ha elég mélyre ásunk a másik lelkében, akkor érdekes dolgokra fogunk ott bukkani. Feltéve ha akarjuk ezt egyáltalán, vagy maradunk azok, akik nap nap után élik az életüket és azt sem tudják a másikról, hogy valójában kicsoda. Engedjük vajon, hogy a másik a színfalak mögé lásson, engedjük vajon, többet tudjon meg rólunk, és ha igen vajon fel vagyunk készülve a reakciójára? Vajon milyen lesz ez a házasság? Amilyennek a család elképzelte, amilyennek mi elképzeltük vagy amilyenné majd mi tesszük valójában? Tengernyi olyan kérdés amit érdemes lenne boncolgatni, és persze hagyni kiteljesedni játéktéren. Akkor vállalkozz a karakter megformálására, ha képes vagy szépen felépíteni egy ilyen jellemet, egy olyan férfit, aki lehet, hogy olyan amilyennek mutatja magát, de lehet, hogy mégsem. Ezt a részét szeretném rád bízni, ahogyan azt is, hogy milyen irányba mozduljon el a házasság, a kapcsolat. Habos-babos játékot nem tudok ígérni, de olyat amiben megmutatkozhatnak az érzelmek is, olyat igen. Az előzmények és további egyeztetés miután megérkeztél üzenetben!