Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Okt. 21, 2015 9:45 am Keletkezett az írás




Clayton & Blake
Néha az embernek olyan dolgokat is meg kell tenniük, amikhez abszolút nincs kedvük, vagy kicsit alantasnak tartják maguknál. Ilyen az, ha hirtelen pénz nélkül marad a család, plusz édesanyádról kiderül, hogy szívbeteg. Nem volt túl sok választásom, ha nem akartam, hogy éhen haljunk, suli illetve lakás nélkül maradjunk akkor bizony munkát kellett vállalnom. Ami azt illeti kettőt is sikerült találnom, az egyik, hogy heti három- négy alkalommal egy bárban melózom pultosként, vagy akár többször, ha esetleg úgy alakul. Nos ez nem egy közönséges bár, inkább sztriptízbárnak mondanám, vagy olyasminek. És hogy miért pont egy ilyen helyen dolgozom? Nem, egyáltalán nem tetszik a dolog, hogy munka közben tangás nőket kell bámulnom ahogy riszálják magukat, és vetkőznek. Végül is édes mindegy, a whiskeyt és a pezsgőt minden hol ugyan úgy kell felszolgálni nem? A lényeg a fizetés, ami nem is olyan rossz ugye. E mellett még olykor babysitterkedést is vállalok, imádom a kis lurkókat, de nem annyira, mint a fényképezést. Ha fényképezőgépem lehet a kezemben akkor megszűnik számomra a külvilág, akkor nem foglalkozom semmi mással, csak, hogy vakuzhassak, hogy megörökíthessem a világ számára azt amit én látok belőle, ahogyan én látom. De nem mindegy, hogy az ember mégis mi az amit fényképez, sosem alacsonyodnék le odáig, hogy egy hírességnek kikiáltott paprikajancsit fotózgassak, óh nem nekem ez többször szól. Ez szerelem, életem szerelme, a legnagyobb, nem létezik olyan férfi akiért feladnám ezt az álmomat. Anyám sokszor figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert nehéz szakma az amit én akarok, könnyen meghalhatok, de hát mit tud ő? Ő aki egész életében egy irodában ült? Lehet, hogy veszélyes, lehet, hogy majd ott fogom hagyni a fogamat kint a terepen, de ettől olyan szép, ettől izgalmas, és ez tetszik benne a legjobban. Az apám, neki mostanában édes mindegy minden, mostanában az új lufiméretű barátnőjével van elfoglalva, kit mindenáron feleségül akar venni. Tudja jól, hogy anyának orvosi kezelésre van szüksége, mi több azzal is teljesen tisztában van, hogy az egyetem utolsó évét még be kell fejeznem, de nem igazán érdekli semmi annál az üresfejű libánál jobban. Én meg sosem voltam az a könyörgős fajta, még az édesapámmal szemben sem. Lehet felőlem bármiről szó, pénzről, vagy csak egy kis kedvességről, törődésről, ha nem kapom meg hát nem könyörgök, más úton próbálok hozzá jutni. Azt hiszem a férfiak ötven fele meghülyülnek, határozottan meghülyülnek, mert eddig normális volt, sőt amíg nem vette fel az új titkárnőjét még azt is állíthatom, hogy szerette anyát, láttam a szemei csillogásában. Most meg mintha kicserélték volna, mintha jöttek volna az ufók, majd hirtelen az apámat egy teljesen idegen, ugyanakkor hajszálpontosan ráhasonlító egyénre cserélték volna ki, aki akkora seggfej, hogy még a főnököm is megirigyelhetné. Pedig nála nagyobb seggfejt még nem is ismertem, és ez nagy szó. Hiányzik, hogy legyen az apám, hiányzik az aki volt, és utálom azt akivé lett, vagy akivé lenni akar, ha tehetném, ha tehetnék valamit a szüleim boldogságáért megtenném, hiszen az anyámon is látszik, hogy szenved. De az az igazság, hogy jobb neki így, ha azt a libát választotta akkor az azt jelenti, hogy nagyon nagy seggfej, hogy az én anyámra ilyen férfiakra nincs szüksége.és bármi történjék is, de megszerzem az ország, vagy akár a világ legjobb specialistáját, ha centenként is kell megszereznem rá a pénzt, ha a vizsgák mellett ennél többet is kell melóznom. Fontos az anyám és nem fogom hagyni, hogy meghaljon, pláne ilyen barom miatt, mint az apám. Mostanában nem is hívom apának, csupán seggfejként, emlegetem, de megérdemli, sőt ennél többet is megérdemelne, de nem érné meg az energiát belé fektetni. Na meg a fáradságot sem, van ennél fontosabb dolgaim amivel foglalkozhatok, és fogok is, ha kell keményen harcolok, csak hogy elérjem amit akarok és határozottan most nem akarok mást, mint hogy végre valahára az anyámat boldognak lássam, hogy mosolyogjon, olyan erős és élettel teli legyen mint annak idején.
Az öltözőben még végzek egy utolsó simítást, egy fehér trikó van rajtam, minek hátulján ott virít a vár nevének emblémája, vállaimnál hátul, alkarjaimon kilátszanak tetoválásom egy kis része. A munkaruhám további része egy fekete kis sortból áll, illetve szintén szén fekete színű platform magassarkúból áll a munkaruhám, ha megfájdul a bokám, természetesen sportcipőre fogok váltani. Csokoládé színű fürtjeimet lófarokba rendezem, és már indulok is a bárpult felé, mikor beérek már hangosan szól a zene a dj pult felől, a hely még nincs tömve, de már kezdenek lézengeni az emberek, köszönök a másik pultos lánynak, majd beállva a pulthoz elkezdem a dolgomat, mikor egy negyven körüli férfi lép oda és rendel. Már fizet és épp csúsztatom elé whisky-ét amikor meglátom a főnökömet a pult felé közeledni.
-Már csak egy hiányzott,- mormogom szem forgatva miközben gyorsan keresek valami munkát, elkezdek mosogatni, hátha akkor békén hagy.
notes: Bocsi a késésért. word: 77 music: xxx

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Pént. Okt. 23, 2015 4:07 pm Keletkezett az írás




Blake & Clay


Mióta pár éve elindítottam a báromat úgy voltam vele, hogy egy életem, egy halálom, de erre teszem fel minden pénzemet. Be kellett jönnie a számításaimnak, és végül minden jól sült el. Kiépítettem egy vendégkört, jó kapcsolatot ápolok a beszállítókkal is, és persze a lányok, akik a legtöbb bevételt hozzák nekem. Szép is lenne az élet, ha nem üzletember lennék, de az vagyok, hát mindig akadnak gondok is. Itt van Adam, aki hat hónapja dolgozik nálunk, de még mindig nem sikerült megkülönböztetnie egy whiskeyt, a másiktól. Maximalista vagyok? Bizony az, és ezt várom el az alkalmazottjaimtól is! Nem tűröm, ha valaki késik, üres kifogást keres a munkára, és nem képes egy egyszerűnek tűnő utasítást sem elvégezni. Jane most a főpultos, de mellé fel kellett vennem újakat is. A férfiak miatt törekednem kell a csinos, és formás lányok alkalmazására, de Adamnél tettem egy külön kivételt. Fiú létére az első este nagyon talpraesettnek mutatta magát, és elkezdtem reménykedni, hogy néha egy kis tesztoszteronnal is erősíthetem a csapatunkat, de tévednem kellett. Az első este után elindult a lejtőn, és minden második alkalommal összetört egy poharat, rossz rendelést vitt ki a törzsvendégeknek, nem beszélve arról, hogy az egyik kis növésű drogbárót nem akarta kiszolgálni a mérete miatt. Sűrű bocsánatkérések közepette, meg egy plusz éjszakát felajánlja az egyik lánnyal, tudtam csak kiengesztelni Mr. Martint. A tegnap este tette fel az i-re a pontot. A szerda nem olyan húzós általában, de volt akkora szerencsénk, hogy egy csapat egyetemista tévedt be, de azokból is inkább a gazdagabb fajták. Felvágták a nyelvüket, és azt hitték magukról, hogy az égvilágon bármit megkaphatnak. A nyápicokat helyre tudom tenni, de most nem alkalmaztam erőszakot. Megkértem Adamet, hogy adjon nekik a legdrágább piából, és Leila is ejtsen valami szexi tanár nénis táncot nekik. A számításaim beváltak, és ontották a pénzt a kicsike bugyijába, de aztán amikor a kedves beosztottam ráöntötte az egyik ingére a piát, és még bocsánatot se tudott kérni, akkor nálam pattant el a húr. Fogtam, elvittem hátra a sikátor melletti kijáratunkhoz, és behúztam neki kettőt. Közöltem vele, hogy az ing árát megfogja téríteni a málészájú vendégnek, és holnaptól már nem is kell jönnie. Nem tűröm a hibázást, és a balfék lépéseket. Blake, igen ez volt a kiscsaj neve, akit mára berendeltem a megüresedett helyre. Egyelőre csak beugrósként dolgozott Jane, és Hella mellett, de ha ügyes lesz, akkor talán felveszem állandóra is. A csütörtök nem kemény, de szemmel fogom tartani.
Este nyolc óra, szóval még korai az idő, de az embereknek a szürke hétköznapokban is szükségük van egy kis törődésre. A lányok profin nyomatják estéről-estére. Gwen..ő lenne a legjobb, de a világért nem ismerném be neki. Azt hiszi, hogyha ő késik, és iszik, akkor nem fog arra a sorsra jutni, mint Adam, vagy az előző lányok, akkor nagyon téved. A karórámra pillantok, és feltűröm a szürke hosszú ujjú felsőmet a könyökömig. Az asztalom tetején pihentetem a lábamat, és az egyik dossziét olvasgatom. A helyi bároknak szóló hivatalos szöveget olvasom a jövő évi adókról. Nem elég, hogy minden szar után fizetnem kell? Sóhajtva dobom le, és egy másikat veszek a kezembe, amibe halmozottan állnak az önéletrajzok. Különös módon, de az állásinterjúkon kiszúrom az olyanokat, akik bajban vannak. Egyfajta függőségi viszonyt alakítok ki, hogy megértsék, én diktálok. Hülye lennék, nem alaposan utánanézni az alkalmazottaknak, ezért külön kis kutatómunkát végeztem Blake esetében is. A családi helyzete nem a legjobb. Beteg édesanya, akit el kell tartania. Tökéletes alany lenne, de még nem tudom, hogy beválik-e. Ez a harmadik, vagy a negyedik estéje, és még a próbán se esett át. Szigorúan ellene vagyok a kiskorúak kiszolgálásának, mert kemény büntetéseket kell fizetnem, ha mégis rajtakapnak. A drog az más, mert nem itt szerzem be az anyagot. Az alkohol engedély megszerzése hosszú procedúra volt, és nem akarom elveszíteni, mert akkor lehúzhatom a rolót is. Némi emlékezetfrissítés után felállok a székemről, és elindulok kifele. A bárpultnál páran már ücsörögnek, és az italaikat szürcsölgetik, de a műsorok még nem kezdődtek el.
- Blake, gyere az irodámba azonnal. Jane, addig vedd át a helyét. – intek az új csajnak, és megfordulva caplatok visszafele. Az ajtót kitárom előtte, és megvárom, hogy bemenjen előttem.
- Ülj le. – szólok rá, és be is csukom a nyílászárót, hogy senki ne hallja a beszélgetésünk részleteit.
- Lenne itt pár dolog, amiről tárgyalnunk kellene. – ülök vissza a bőrszékembe, és összekulcsolom a kezeimet.
- Először is ma este tíztől-éjfélig már egyedül leszel, mert Jane-nek lejár a műszakja. A zárást megmutatja, de meg kellene oldanod egyedül. Remélem, ez nem fog gondot jelenteni, vagy igen? – tekintek fel a barna szempárba, és egy helyeslő választ várok a feltett kérdésemre. Nem szeretem, ha valaki ostoba, és nehéz felfogású.

made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 17, 2016 2:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Nov. 02, 2015 12:24 pm Keletkezett az írás




Clayton & Blake            
Eltökélt voltam, igen ez a legjobb szó, eltökélt voltam, hogy elérjem amit akarok, csak az volt a baj, hogy sok mindent akartam egyszerre. Először is azt akartam, hogy anya meggyógyuljon, hogy találjak egy hiper szuper menő orvost aki kigyógyítja ebből a betegségből, amibe jó pár hónapja bele esett, ahhoz viszont baromi sok pénzre lenne szükség, mert az ilyen dokik bizony azok, nagyon drágák. A második dolog az egyetem, minden vágyam, már gyerekkori álmom, hogy haditudositó legyek, imádok fényképezni, imádom a veszélyt, már kiskoromban is mindig a bajt kerestem. Viszont apa nélkül ez is nehéz feladat, úgy, hogy anyának is ott kellett hagynia a melóját. Hiába vállaltam két állást, ez kevés sajnos, mert a nagy része elmegy anya gyógyszereire, az egyetemre. Ami maradt az meg nos a számlákra és a kajára. Azt nem értem, hogy a férfiakra miért ilyenkor jön rá a kapuzárási pánikjuk? Mármint nem az zavar, hogy apám boldog akar lenni anyámon kívül más nővel is, sokkal inkább az a tény zavar, hogy egy velem egykorú lánnyal akarja mindezt tenni. Meg hogy azóta minket elfelejtett, hogy nézheti tétlenül ahogy az anyám meghal szép lassan, vagy hogy kidobnak a lakásból, mert mondjuk már nem tudjuk majd fizetni? Hogy tud valaki más hatására így megváltozni? Tudom, hiába rágódok ezeken a dolgokon, mert változtatni úgy sem tudnék rajta, egyszerűen csak magamat kínzom vele. Nem akarom, hogy anyám lássa rajtam amiért ezen agyalok, azt akarom, hogy meggyógyuljon és hogy boldog legyen, a lelki támasza leszek, és ha minden egyes garast félre is kell tennem, és meg is kell küzdenem érte, nem fogom hagyni, hogy meghaljon, bármit megfogok tenni érte. És az apámtól egy hülye centet sem fogok elfogadni, azok után ahogy bánt velünk, a tulajdon lányával és a nővel, ki neki szentelte az életét, a fiatalságát... nos ezek után nem is kell tőle semmi. Ha mégis meggondolná magát, jó esetben szépen feldugnám a pénzét, az adományait a seggébe. Nagyon makacs tudok tenni, és inkább szenvedek mint valaki olyantól fogadjak el bármit, aki megbántott, engem vagy az anyámat, igen ez egy nagyon idióta gondolkodásmód, főleg ha valakinek anyagi gondjai vannak. Új nekem még az érzés, na meg a fogalom is. Hiszen, alig pár hónapja még nem voltak ilyenek, nem éltünk gazdagon, de nem sok mindenre volt gondunk, gondom. Aztán hirtelen minden egyszerre történt, először apa bejelentette, hogy lelép a titkárnőjével, aztán anya megbetegedett, közölték, hogy súlyos beteg szegény, ezután apám bejelentette, hogy nem hajlandó több pénzt adni nekünk mert kell a pazar esküvőjére majd.
Épp beszélgetést kezdeményeznék az előttem ülő vendéggel, aki elmélyülten szürcsölgeti a nemrégiben megkaparintott sörét, amikor a szemem sarkából észreveszem új főnökömet, amint a pult fel igyekszik. Jajj csak ne hozzám jöjjön- rimánkodok némán, de fölösleges, jövök rá, mikor megszólal.
-Persze,- bólogatok a fejemmel, miközben gyorsan letörlöm a vízcseppeket egy kéztörlővel és csak ezután siettek utána. Tudtam, hogy nem úszhatom meg ezt a beszélgetést, mert hát új vagyok, de nem igazán szeretek magamról, vagy a magánéletemről beszélgetni, pláne nem ezer idegenekkel, remélem nem akar kitérni az anyámra, vagy az apámra, mert elég kényelmetlen ez számomra. Megalázó. Nem tudom hogy kellene éreznem, de így érzek és baromi szar, ami azt illeti.
Belépek az ízlésesen berendezett irodába, de csak futólag pillantok körbe, minél előbb szeretnék ezen a beszélgetésen túlesni, természetesen hálás vagyok neki, hogy felvett, mert tényleg nagyon kell ez az állás, és nem akarom elbaltázni.
-Igen? Hallgatlak,- ülök le vele szemben, lábaimat keresztbe vetem a bal combomon, miközben két kézfejemet az ölembe ejtem, csokoládé színű íriszeimet az övéire emelem érdeklődve.
-Nem gond, megoldom egyedül is, nem lesz probléma, - vágom rá határozottan, talán van bennem egy kis egészséges félelem, de nem tartom magam hülyének, ha egyszer megmutatnak valamit akkor megjegyzem, nem csupán a két szép szemem miatt értem el annyi mindent az egyetemen. Vannak olyanok akiknek apuci fizet, én nem tartozom közéjük, nem mintha panaszkodnék mert nem...
-Esetleg van még valami amit meg kellene beszélnünk? -Kérdezem aztán tőle kíváncsian abban a reményben, hogy ennyivel meg is úsztam a dolgot. Amikor először beléptem ide, eléggé zavarban voltam a ténytől, hogy miközben az embereket ki kell szolgálnom azt kell bámulnom, hogy nők vetkőznek bugyira, de aztán arra gondoltam, hogy ez is csupán egy bár, semmi több, a fizetés jól jön, a hely is elég szimpatikus. Reménykedem benne, hogy nem fogom elbaltázni, nem lenne túl jó dolog, mert valóban szükségem van erre....
notes: Bocsi a késésért. word: 777 music:  xxx

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Nov. 10, 2015 7:16 pm Keletkezett az írás




Blake & Clay



A bárom az életem, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a legjobb munkaerőre van szükségem, ezért meg is válogatom, hogy ki kerül be a gárdámba. Lehet engem sznobnak is nevezni, de ez az üzleti érzék, meg talán az is hozzájárul, hogy a bizalmon kívül egy másik fegyverrel is élek, ebben az esetben azzal, hogy másodlagos kötődést alakítok ki. Gwen már tudna arról regélni, hogy miért nem szeretem, ha visszapofáznak nekem. A szerződés, az szerződés. Itt vannak a háttérbeli titkok. Lydia esetében elkövettem azt az óriási hibát, hogy hittem neki, és nem figyeltem eléggé az aggasztó jelekre. A betyár farok ellopta tőlem, és nem bírtam megtartani az akkori legjobb táncosomat. Szerencsére jól alakultak a dolgok, és a kis aranytojó ribimmel egy csomó pénzt kaszáltam. Ma estére kimenőt kért, és én nagy veszekedések árán, de megadtam neki. Néha én is tudok jó fej lenni, de általában nem ez igaz rám. A kórházban dolgozó rezidenseknek néha be kell vállalniuk egy-egy éjszakai ügyeletet is, és több kifogással már nem élhetett a szentem, hát elengedtem, de ezért dupla műszakot fog lenyomni a hétvégén. A mai napon nem is érdekel ő, mert Blake a központi ember, akire koncentrálnom kell. Adam nem vált be, és le is mondtam az olyan ambícióimról, hogy férfiakat állítsak be egy sztriptíz bárba a pult mögé. Egyszerűen nem illenek oda, és nem kell ezen rágódnom többet, mert kirúgtam a kis köcsögöt. Az újdonsült matróz a fedélzeten ma este lesz igazán egyedül, de azért rá fogok nézni zárás előtt, mert még én se bízom benne annyira, hogy csak így itt hagyjam a pénzzel. Azért minden este beugrok, és a saját kis széfembe zárom el otthon, ami egy fokkal jobb környék, mint ez. Annak ellenére, hogy van mit a tejbe aprítanom, azért nem szálltam el, és beérem egy loft lakással a közelben. Nem szeretem a hivalkodó színeket, az egyszerűségre törekszem. Blake nem kényszerít arra, hogy hülyének tituláljam, és elég okosan használja a száját is. Egyesek példát vehetnének róla.
- Az igazság az, hogy lenne itt még egy-két dolog. Nem fogom tagadni, és téged sem álomba ringatni, hogy nem nézek utána az alkalmazottaim hátterének. Sok pénzzel dolgoztok, és emiatt a bizalmamat se adhatom oda száz százalékosan, amíg nem érdemelted ki. – érintem össze az ujjbegyeimet, és fürkészően pillantok a barna szempárba. Nem is tudom, nem néz ki annyinak, amennyi, és egy kis sminkkel akár több is lehetne, de most nem ezen kellene az eszemnek járnia.
- Az anyukádat nagyon sajnálom, de itt nincs helye megingásnak. Ha egyszer is azon kaplak, hogy kiveszel egy kis pénzt a pénztárból, és megpróbálsz meglopni, akkor nagyon keményen foglak megbüntetni. Jobban szeretem az egyenes, és őszinte kéréseket. Ha kell pénz, akkor beszélhetünk róla, de annak bizony ára lesz, és itt elsősorban a bizalomra gondolok Blake, vetted a lapot? – egy pillanatra se eresztem el, és szeretném, ha felfogná, hogy nem viccelek.
- Mindent tudok rólad. – fejezem be, és kidobom elé a mappát, amit az embereim gyűjtöttek össze róla pár nap leforgása alatt.
- Jane az egyik legjobb emberem, és benne talán már megbízok annyira, hogy a bár vezetését is itt hagynám neki, de te…még új vagy. – előrehajolok, és még jobban szemügyre veszem.
- A hétvégi ruházatod legyen kihívó. A vendégek azért is fizetnek, hogy a legjobb kiszolgálást kapják, nem beszélve arról, hogy a szombatok húsz százalékos felárral mennek. Elvárom, hogy ehhez mérten kínáljuk mi is a portékákat. A vendégek az elsők mindenben. Ha egy részeg az életét akarja elmesélni, akkor te végig fogod hallgatni, mert egy jó pultos nemcsak kiszolgál, hanem kapcsolatokat is teremt. Könnyed, és csevegő hangnemben beszélj. Ha valaki megpróbál bemenni a pultba, vagy taperol, akkor csak szólj Jay-nek, vagy nekem, és mindent elintézzünk. Ezek az alapok. – állok fel, és most megkerülöm az asztalt.
- Ha ma nem lesz probléma, akkor holnap meg is csinálhatod a nyitást. Szabadnap egyeztetésében csakis hozzám jöhetsz. Senki más nem engedhet el, és ezt el is várom, hogy betartsd. Nem szeretem a későket, és a hazudozókat. – mellette állok meg, és tekintek le rá, miközben összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt.
- Van kérdésed, vagy világos volt minden? – érdeklődöm közömbös hangon, de azért kíváncsi vagyok, hogy a pénzre rákérdez-e. Ha valaki nyílt, és egyenes, akkor én is az leszek, ha nem, akkor így járt a szerencsétlen.


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 09, 2015 5:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Nov. 22, 2015 11:54 pm Keletkezett az írás




Clayton & Blake            
Van az amikor az ember muszáj-ból kell dolgoznia, és van amikor élvezettel teszi mindezt. Nekem az előbbi lehetőség áll fent, miután apám jól megszívatott engem és anyut, anyu szinte össze roppant, annyira, hogy súlyosan megbetegedett, tisztában vagyok azzal, ha sürgősen nem találok valami menő és jó dokit aki megmenti, meghalhat. De ahhoz pénz kell. Sok pénz. Amit apától nem kapunk, mert újdonsült, velem egykorú macájával közös esküvőjére tartogatja. Holott anyámtól még el sem vált. És nem csak ehhez kell sok pénz, máshol is. Például anyám gyógyszereire, na meg az egyetemre. Mert amit élveznék, és remélhetőleg egy nap élvezhetek is, hogy a munkám, a szakmám amiért rajongok és amit egyszer csinálhatok, az az, hogy háborús övezetben fényképezhetek, hogy mutathatok valami újat a világnak, én biztos, hogy nem fogok hülye, idióta, üresfejű hírességek izzadt és elhízott testüket fényképezgetni. Ez a szakma nem erről szól, és én jóval okosabbnak, többnek tartom magam annál, minthogy lealacsonyodjak ilyen mélyre. Soha. De sajnos egyelőre még nem tartok ott, sokkal inkább ott, hogy ahhoz hogy túléljünk pénz kell. Ezért amikor megláttam a hirdetést, gondoltam megpróbálom, a másik bár nem volt olyan rossz, de kevés volt a pénz, ezért kellett egy másik hely. Az ottani kollégám mondta, hogy a bátyja egyszer járt itt és próbáljam meg, megadott egy számot, én pedig felhívtam és behívtak próbanapra. Nos, a szemérmességemet le kell ráznom magamról, ugyan is ez egy olyan előkelőbb sztriptízbár, komolyan beszélek. Még szokom a meztelen női, seggeket, ahogy rázzák, néha egyszer, egyszer sikerül elpirulnom, de elég jó vagyok abban, hogy az ilyen gyengeségeimtől sikeresen megszabaduljak. És ugye hát a mondás is úgy tartja, hogy a kényszer nagy úr, és most rá vagyok kényszerülve  arra, hogy dolgozzak, ha akarok, ha nem. Arról nem beszélve, hogy elég jónak tűnik a hely, úgy néz ki normális vendégek járnak ide, és a kollégák is azok. Csak  a főnök, nem tudom, jó főnöknek tűnik, különben nem menne így neki.
Kíváncsian vonom fel az egyik szemöldökömet, ahogy a férfi megszólal, legalább őszinte, azért ez is valami, hogy nem ámítja, és kábítja az alkalmazottjait , ezért jár még egy plusz pont neki. Lehet, hogy szeretni fogok itt dolgozni, azért nem mindegy, hogy milyen a főnök, ezt már az előző kocsmában volt időm megtapasztalni, oda biztos nem mennék vissza, egyszerűen nem érné meg.
-Ez természetes, azt hiszem, hiszen ha így tennél, nem lennél valami okos. - mosolyodom el halványan, egyre inkább azt gondolom, hogy ez lesz a nekem való hely. Meg amúgy is, ki lenne az a hülye aki nem néz utána az alkalmazottainak, főleg ha még csak nem is hallott róluk? Nem lenne valami okos húzás szerintem, sőt mondhatni nagyon is idióta ember lenne, és elég hamar csődbe menne.
Elkerekednek a szemeim ahogy meghallom szavait, majd keményen pillantok a másik íriszeibe, felszegem az állam ahogy megszólalok mereven.
-Köszönöm, a figyelmeztetést, de megnyugtatlak, nem szándékozom lopni, nem úgy neveltek fel, ha lopni akarnék, nem dolgoznék. És tisztelettel megjegyezném, munkára van szükségem, amivel pénzt kereshetek, nem pedig szánalomra,- mondatom végére azért megpróbálok valami bocsánatkérő mosoly félét varázsolni telt ajkaimra. Elég sértő ezt feltételezni róla, soha egy centet sem tennék el, úgy, hogy nem dolgoztam meg érte, vagy nem az enyém. Bár nyilván kötelessége ezeket a dolgokat elmondania, gondolom. Újból meglepő kifejezés ül ki arcomra ahogy bejelenti, hogy mindent tud rólam. Elég kényelmetlen, utálom ha sajnálnak, ha szánalmat éreznek irántam, valamit ne azért kapjak meg, mert az anyám súlyos beteg, és nem is szeretek erről beszélni senkivel, az apámról nem is beszélve. Kinyitom az elém tolt mappát, majd futólag bele olvasok, és lecsukom a tetejét érzelemmentes arccal. Remélem nem fog kérdezősködni ezekről a dolgokról, ha elolvasta úgy is tudja, és talán van benne annyi emberség, hogy  nem szóba ennél jobban, mert még a legjobb barátnőmmel se szívesen vesézem ezt  a témát.
-természetesen, ez egyértelmű. Értettem törekedni fogok arra, hogy kihívóbban öltözzek fel, majd szólni fogok, de a balhésabb embereket tudom kezelni, ha nagyon szemtelenkedne akkor szólni fogok. - én is felállok vele együtt és izzadt tenyeremet rövid sortomba törlöm.
-Értettem, és öhm lenne, ha mindent el olvastál rólam, akkor gondolom tudod, hogy egyetemre járok, és egy héten hét közben maximum kétszer vagy háromszor tudok bejönni, de ha kell a péntek szombatot mindig tudom vállalni, illetve a fizetés.- jut eszembe hirtelen, mert azért gondolom az sem utolsó.- A fizetés az hogy lesz, mennyi és miként?- az egyik kezem már a kilincsen ahogy vissza fordulok felé. - Illetve megszeretném köszönni a lehetőséget.- mosolyodom el.
notes: Bocsi a késésért. word: 777 music:  xxx

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Szer. Dec. 09, 2015 5:44 pm Keletkezett az írás




Blake & Clay



Az üzleti életben elég sok a buktató, nem beszélve a sok mellékágról, mely ehhez hozzácsapódik. Az első számú rizikó faktor a jó hely kiválasztása, ezután következnek a kapcsolati hálózatok, illetve talán idesorolnám a megbízható munkaerőt is. Adam kirúgása fájó pont volt, mert nem hittem volna, hogy ennyire balfék is tud lenni valaki, mégis megtörtént a baj. Jane ugyan elvinné a helyet, de egy embert nem tehetek be állandóan a pultba, még akkor sem, ha eléggé megbízok benne, és kedvelem is. A mi barátságunk már hosszú időkre nyúlik vissza, és igen sok mindenen mentünk keresztül, hogy azt mondhassam, hogy akár érte még a tűzbe is betenném a kezemet. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a bizalmamat élvezi, de ő igen, és fordítva is igaz. Az újonnan felvett lány próbája van hátra a mai estére, de eddig szépen remekelt Blake, és nem tartom egy ostoba tyúknak, csak még nagyon csendes. Röviden ismertetem vele a teendőnket, és az elvárásaimat. Maximálisan szeretném, ha ezeket figyelembe venné, és nem kellene neki még egyszer szólnom, mert akkor rövid ideig fog tartani a próbaidő, és keresek helyette mást. Sokan nem is gondolnák, hogy hányan szorulnak rá, hogy nálam dolgozzanak. A környéken még én vagyok a legrendesebb főnök, és ennek többen hangot is adtak. A bárom jól üzemel, és a jattot is igazságosan osztom el. Természetesen Jane többet kap, min a zöldfülű, de tőle se fogom megtagadni, ha megdolgozott érte. A szabályok egyszerűek, és nincsenek nagy igényeim, csak nekem is változtatnom kell néhány dolgon, ha új vendégeket is be akarok csábítani. A mappa csak egy biztosíték nekem, ha rosszul alakulna közöttünk valami, akkor legyen mivel sakkban tartanom. Mások ezt rágalmazásnak tartanák, de nálam ez a belépő. Ha elfogadja az alkalmazottam, hogy le van nyomozva, akkor nem lesznek gondok, ha mégsem, akkor fel is út, meg le is út. Nem számít, hogy mit hisztiznek, itt én vagyok az úr, és úgy történnek a dolgok, ahogyan én akarom. Az információk elég pontosak, mert csak egy emberrel vagyok hajlandó együtt dolgozni, aki képes bárkiről, bármit előásni, ha nekem éppen arra van szükségem.
- Nem szoktam az alkalmazottaimat sajnálni. Mindenkinek megvan a múltja, és az indítéka, hogy pénzt keressen. Addig nem is fogok semmit felhasználni ellened, amíg nem kötsz belém, vagy nem lopsz meg. Én hinni akarok neked, de előbb bizonyítanod kell. – húzom ki magam, és még mindig a széke mellett állok immár pár perce, mert meguntam az ülést, és így nekem is kényelmesebb.
- Igen, tudok róla, hogy egyetemista vagy. A hétköznapokban nem kell sokat bent lenned, de örülök, hogy akkor most tisztáztuk, hogy a hétvégék elég húzósak, és akkor el is várom, hogy itt legyél, ha tényleg pultos akarsz lenni. Jane ugyan mindent elbírna egyedül, de nem akarok mindent az ő nyakába sózni. Így is sok mindent tesz értem, ha nem még többet is. – jegyzem meg kifejezéstelen arccal, és most már a kilincsért nyúlnék, de a kicsike csak rákérdez a fizetésre, és örömmel konstatálom magamban, hogy nem ostoba az újonc.
- Ez az estéktől függ. Általában, ha erős forgalmat bonyolítunk le, akkor megkaphatod a 200 lepedőt is, meg a jattot. A hétvégék mások, mert akkor más tarifákkal dolgozunk. Ott többletet számolok fel. Mivel nagykorú vagy, ez nekem is jól jön, mert különben nem alkalmaználak. A büntetést, és a hatóságokat jobb elkerülni, ha lehet. - pillantok a lányra, aki cseppet feszeng a társaságomban.
- A lehetőség a te kezedben van, Blake. – egy erőtlen mosolyra telik, és most én nyomom le a kilincset, így hozzáérek a hátához véletlenül, miközben kitárom előtte a nyílászárót.
- Mondd meg Jane-nek, hogy várom idebent. – még ennyit fűzök mellé, és megvárom, hogy kimenjen.
Jane-nel rövid beszélgetést folytatok, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mi a véleménye Blake-ről, elvégre a közvetlen főnöke. Nem kertel, és elmondja, hogy még kezdő, de hamar ráérez a dolgokra, és nem fél az esti zárástól se, hogy itt kell hagynia. Megbeszéljük, hogy egy óra múlva lelép, és akkor beledobjuk a kicsikét a mély vízbe. Nekem még át kellene mennem úgyis a város másik felére, ezért csak a zárásra érek vissza. Elbúcsúzom tőle, és összeszedem a dolgaimat, hogy aztán még egy kis plusz anyaghoz jussak a VIP tagoknak szombatra. A bőrdzsekimbe bújok bele, és bezárom az irodám ajtaját. A bárban már akadnak egy páran, ezért csak odaintek a két lánynak a pult mögé.
- Akkor Blake tiéd a zárás, és benézek később. Jane, te meg menj haza, mert úgy nézel ki, mint egy útszéli szajha már. – mosolygok rá, és elhagyom a terepet. Tudom, hogy ilyenkor úgyis cincognak az egerek…


made by torie ♥



A hozzászólást Clayton Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Jan. 05, 2016 8:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Dec. 22, 2015 4:50 pm Keletkezett az írás




Clayton & Blake            

Tudom, hogy nehéz dolgom lesz, ha az egyetem mellett még ezt is be akarom vállalni, és nem is tudom, nem szívesen dolgozom egy sztriptízbárban. Még ha pultosként is, de nincs más választásom, kénytelen vagyok, az apámra miután újra akar nősülni, nem sok jóra számíthatok, és anya betegsége is napról napra rosszabbodik, szóval enyhén szólva is egyre szarabbul alakulnak a dolgaim. Az egyetemet nem fogom ott hagyni, még ha mindennap is melóznom kell, akkor is ha az utolsó éveket ki kell szenvedtem. Mire vége az évnek le akarok diplomázni, hivatalosan is haditudosító szeretnék lenni, hogy utána annak élhessek amire mindig is vágytam, a harmadik világban örökítsem meg a dolgokat. Az, hogy milyen irányban szeretnék tovább tanulni egyáltalán nem volt kérdéses, már kiskoromban is imádtam a fényképeket ilyesmiket, a fényképezőgép iránti szeretetemet édesapám nevelte belém, amikor még úgy viselkedett, mint egy apa. Azóta teljesen megváltozott, de az, hogy az legyek ami, tőle tanultam, miatta, a régi énje miatt akartam. És miért pont hadi tudosító? Nem volt kérdéses, hogy fényképezni akarok majd, hogy ezzel akarom keresni a kenyeremet, de nem vagyok hajlandó bármiféle pletykás oldalnak, magazinnak olyan fotókat készíteni ami hírességek babonáiról szól. Engem a valódi élet izgat, hogy és szeretem az izgalmakat, azt az enyhe szerénységet akarom ,legyőzni, habár nem gondolnád de imádom a veszélyt, ezért is ezt a szakot választottam. Ha még nehézségek árán is, de be fogom fejezni, megmutatom az apámnak, hogy az ő segítsége nélkül is sikeresen megállom a helyem az életben, és nincs szükségem rá. Nagyon makacs lévén, ha adni akarna bármit is, ezután nem fogadnám el, inkább nem ennék egy napig, mint hogy a mocskos pénzéből vásároljak kaját. Azt hiszem ezt is tőle örököltem, be fogom neki bizonyítani, hogy nincs szükségem rá, azt hiszem apám viselkedése miatt nem engedek közel magamhoz senkit, mármint férfit, pedig anya mindennap nyaggat, hogy huszonegy éves létemre igazán össze szedhetnék már valakit. De minek? Hogy aztán én is úgy járjak, mint anya? Nem, nem létezik az a férfi akiben töretlenül megtudnék bízni, ha erre gondolok, mindig a szemét apámra gondolok, és elönt a méreg.
Kissé meglepődök, mikor rá jövök, hogy nyomoztatott utánam, nos, nem tudom, hogy ez egy rendes főnököt jelent vagy csak szemtelent, de úgy tűnik jól végzi a dolgát, nagyon jól... ami azt illeti.
-Ezt jó tudni,- válaszolok neki enyhe mosollyal a szám sarkában, - de nem tervezek ilyesmit tenni, annyi erővel akkor inkább bankba mennék vagy ilyesmi,- mondom neki viccelődve, nem tudom mennyire vevő a humorra, sok ember még azt sem tudja mi az,- és szeretnék bizonyítani, szükségem van erre az állásra,- szólalok meg komoly hangon és arcom is erről az eltökéltségről árulkodhat neki.
-nem, akarok, akarom, és a hétvégék nem gond, gondolom a fizetés is jobb azokon a napokon. Látszik, hogy jó munkaerő, érti a dolgát, remélem én is ennyire meg fogok majd felelni és sikerül betanulnom majd.- szólalok meg ahogy rápillantok.
És így is gondolom, mert azért a fizetés is jónak ígérkezik, és elég színvonalas helynek tűnik, még ha nők is vetkőznek benne, a többire inkább nem is gondolok bele. Igen, kissé talán prűd vagyok.
-na igen, jó látni, hogy itt azért minden törvényes, remélem tényleg beválok majd, mert te is szimpatikus vagy mint főnök és a hely is elég jónak tűnik.- mondom lassan indulásra készen, azt hiszem ideje vissza mennem dolgozni és azért őt sem akarom feltartani, mert biztos főnökként baromi sok dolga lehet.
-Köszönöm a lehetőséget,- mondom neki majd elindulok a pult felé, kifújom a levegőt mellkasomból, majd Jane-re pillantok.
-A főnök látni akar,- mondom neki, mire ő elsiet, a kezemben a lehetőség, már csak élnem kell vele.
-Mit adhatok?- fordulok egy férfi felé, aki éppen most lépett a pulthoz, gondosan kiszolgálom, és már a következő vendéggel foglalkozom, miközben elhagyja a bárt a főnök és Jane is, ideje megmutatnom, hogy tudok valamit, hogy holnap is vissza kelljen jönnöm. Három órán át tartottam a frontot, amikor elérkezett a zárás, kikapcsolom az open táblát az ajtón, a táncosok már rég az öltözőjükben vannak. Elkezdem előkészíteni a zárást, számolom a pénzt, leltárt készítek amikor kicsattan az ajtó, és egy fegyveres, maszkos alak ront be az ajtón. A pisztolyt rám szegezve elkezd kiabálni, hogy adjam oda a pénzt, én gyorsan belököm a csípőmmel a kasszát, ha most kirabolnak leshetem az állást.
-Kérem, menjen el, - tartom fel a kezem és pislogok rá, ő a pult mögé ugrik, a hátam mögé kerül, egyik kezével a hajamba markol, másikkal a pisztoly csövét a torkomhoz irányítja.
-Mi lenne ha kiszolgálnál, és nem csak piával meg... pénzzel, jó bőrnek tűnsz,- megpróbálok kiszabadulni a szorításából, de erősen fog, a pultra lök és elkezdi rángatni a felsőm.
notes: Bocsi a késésért. word: 777 music:  xxx

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
22
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Sep. 29.
▪▪ Korom :
33

»Kedd. Jan. 05, 2016 8:07 pm Keletkezett az írás




Blake & Clay



Rengeteg munka akad nekem délután, és nem is tudom, hogy hova menjek először, de talán a hivatalos ügyek intézése lesz a number one azon a bizonyos listán. Beletaposok a gázba, és végigszáguldok Sydney nyüzsgő belvárosán. Ahhoz képest, hogy még nincs hétvége már szépen gyülekeznek a fiatalok a különböző bárok előtt. Hozzá kell tennem, hogy Ausztráliában soha nem áll meg az élet, és még az iskola, vagy a munka sem gátolhatja meg abban az embert, hogy este legurítson egy jó sört. Nem egyszer fordult elő, hogy üzleti megbeszélést tartottak a báromban. Sokan most nevetnének, mert mégis hogyan lehet nyélbe ütni egy bizniszt, ha közben a meztelen lányokat lesik az ügyfelek. A válasz pofonegyszerű. Akinek van egy kis sütnivalója, az kér tőlem egy időpontot, és megkapja a VIP termet. Ilyennel is tudok szolgálni, sőt ha akarják, akkor rendes tárgyalótermet csinálok a kis báromból, csak hogy a vendégek igényeit kielégítsük. A pénz a nagyúr, és minél jobban nyalod valaki seggét, annál több lé folyik be a kasszába is. Nekem is élnem kell valamiből. Mások biztosításokat kötnek, autókat adnak el, miközben én szórakoztatom a jó népet.
A városházán le kell adnom pár új papírt, és Elenával is egyeztetek telefonon, hogy mikor érne rá egy újabb megbeszélésre. Minden jó üzletember mögött, egy jó ügyvéd áll. Mióta is ismerem Elena Jones-t? Talán a gimi óta. Bizony még én is okozhatok meglepetést. Az egyetlen olyan nő, akit még nem fektettem meg, - na jó talán Jane is ide tartozik, meg egyelőre Gwen is, -, de szó, ami szó régóta csak baráti kapcsolatot ápolunk. A húga egyszer rám hajtott, de annak se lett jó vége. Lekoppintottam szegény párát, mert többet ért a barátságom a nővérével, mint egy kettyintés. Némi élcelődés után a holnapi este mellett maradunk, és el is búcsúzok tőle, mert most jön a keményebb meló. Be kel szereznem egy kis kokót, ha nem akarom bezáratni a kis helyemet. Bepattanok a verdámba, és az egyik külvárosi telephely felé hajtok. Fernando Columba az egyik hírhedt drogbáró a környéken. Előszeretettel üdvözöl engem is, de tudom, ha nem fizetnék neki időben, akkor nem lenne ennyire vendégszerető.
- Hogy vagy, öregbarátom? – ölel a keblére, és eleinte szóhoz sem jutok.
- Köszönöm megvagyok. Tudod az állandó munka. Sydney-ben nem áll meg az éjszakai élet. – tárom szét a kezemet, és leülök vele szemben. Két gorilla vigyáz rá árgus szemekkel, de tudják, hogy üzletelni jöttem, és nem balhét csinálni. Bele is csapok a lecsóba, és mire leszáll az est, már két kis csomag lapul a bőrdzsekim belsejében. Az anyag első osztályú, és megfizethető is. Elégedetten zárom be a kicsikém ajtaját, amikor fura csendre leszek figyelmes. Blake már le is lépett volna? Akkor nagyon mérges leszek, ha nem várt meg, és lelépett a pénzzel. Jane már biztosan alszik, mert az elmúlt napokban igen sokat dolgozott. Megigazítom a kabátomat, és elindulok a bejárat felé, de odabentről egy beszélgetésfoszlányt kapok el, pontosabban egy fenyegetésnek tűnő beszólást.
- Mi a fasz? – mormogok halkan, és az ablak alá lapulva kukkantok be. A lányok már sehol, és a pultot se látom olyan jól, amikor feltűnik Blake és egy idegen pasi a látóteremben. Komolyan itt kavar a báromban? Elkap a hányinger, de aztán észreveszem a fegyvert is a kezében, amit az újdonsült pultosom torkához szorít. Ki akarják rabolni? Komolyan, nem tudom mennyi esze van az illetőnek…de ezt nem hagyom annyiban. A nadrágom oldalára markolok rá, és megnyugszom, amikor megérzem a saját kicsikém csövét. Szétloccsantom a fejét, ha baja esik Blake-nek. A hátsó utat választom, és megpróbálok a legcsendesebben bemenni. Az ajtó kilincsét óvatosan nyomom le, és hatolok be. Az öltözők felől még élénk beszélgetés szűrődik ki, ezért nem értem miért nem vették észre a bajt. Üresfejű libák. Forgatom meg a szememet, és haladok tovább a tűzoltó készülék felé. Nem értem, mit mond a faszi, de jól végigméri a lányt. Kéjenc, aki többet akar, mint amit kaphat. Előhúzom a fegyveremet, és mögéjük kerülve egyszerűen a tarkójához nyomom.
- Ha nem engeded el a lányt két percen belül, akkor szitává lövöm a fejedet, és ezt vedd fenyegetésnek. – válik hideggé a hangom, miközben árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát.


made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:18 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Clayton & Blake
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: