Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Okt. 22, 2015 2:43 pm Keletkezett az írás




Hayden & Jadie



Fúúúúú ha éneztaklubban elmesélem. Szokta volt mondani az egyik épületes cimborám, amikor olyan dolgot csinál, amire jól tudja másnap tutira nem lesz büszke. Na ez is olyan volt. Gyakorlatilag mattra ittam magam egy sráccal akit jobb napjaimon felszedtem volna, rosszabb napjaimon meg azt hiszem hazaviszem nekitámasztom a konyhapultnak és teletömöm minden szarral amit a hűtőben találok, mert olyan vékony egyemmegalalkét, hogy bele férne legalább két dömpernyi édesség is akár. Szóval a lényeg azon volt, hogy lassan minden beszélgetési fonalat elveszítettünk ami csak létezett és a kommunikációnk közepette többet nyögdécseltünk és nyunyogtunk, meg én nem is tudom még milyen hangokat adtunk ki, de perpillanat az agyam volt az egyetlen olyan szervem amit akárhogy akartam nem voltam képes újrakalibrálni. Az alkohol szétáramlott bennem és az egyik baromságot csináltam a másik után. Példának okáért ugyebár a bika-bála-Thomas édeshármasban mi képeztük a koktélcseresznyét. És akkor itt voltak a barátnőim, akik szerintem engem így kicsapva még az életbe nem láttak. Pedig aztán én az egyetem alatt sem voltam besavanyodva, de nem ám! Szeretem az életet, szeretem a magam egyszerűen vidám módján nézni, vágod? Ha olyan családban kell felnőnöd ahol rajtad kívül gyakorlatilag a húgod az egyetlen értelmes ember akivel lehet valamit kezdeni, akkor te is azt néznéd, hogy miképpen leszel képes ezt ép ésszel kibírni. Az anyánk...na ő aztán megérdemelne egy külön fejezetet valamelyik pszichológus szakkönyvében, mert soha nem tudta elfogadni azt a tényt, hogy az idő az bizony múlik édesapám, senki nem fiatalodik. Csakhogy amíg én példának okáért lélekben maradtam meg gyereknek és a testem is hovatovább alkalmazkodni kezdett ehhez a lelkülethez, addig anyánk dacos akarattal kapaszkodott  a megváltoztathatatlanba. Azt mondják úgyamúgy a rohadtul okosak, hogy minél görcsösebben akarsz fiatal maradni annál jobban szarrá mar az idő, vágod. Szóval ha a lelked besavanyodik, ha az öregszik, akkor kenegethetsz magadra akármit, meg mindenféle műtéttel próbálkozhatsz, max egy viaszbábuban több élet lesz a végén mint a te arcodon. Szóval ha igazán és valóban fiatal akarsz maradni harmincon túl is akkor egy dolgot soha ne feledj el, amit a Nyurgának is magyaráztam amikor még józanabb voltam ( már ha voltam én józan a mai estén bármikor is rendesen)...szóval ne felejts el nevetni. Bármi szar ér vágod....ne felejtsd el a jókedvedet, ne felejtsd el meglátni minden mögött a pozitívumot. Vágod? Ha elgáncsolnak és arccal a földre taknyolsz akkor gondold azt, hogy segáz közelebbről szemlélhetem a hangyák eleddig titkos életét. Ha valami nem sikerül akkor ne mondd azt, hogy béna vagy, ne csüggedj, ne gondold, hogy hibás vagy....gondolj arra, hogy ez most nem a legjobb pillanat volt, és mindig nézz arccal előre, és mondd magadnak, hogy holnap majd jobb leszek, holnap majd meg tudom csinálni. És ha tényleg és komolyan így gondolod, akkor képes is leszel rá. A lehetetlen csak egy állapot, aminek leküzdéséhez több időre van szükséged. A balesetem után beláttam, hogy talán azért szenvedtem el, mert az életnek más terveim voltak velem, talán nem versenysportra születtem, hanem arra, hogy gyerekeken segítsek, vágod. És voltak pillanatok amikor azon gondolkodtam, hogy talán pont ezért is maradtam egyedül mert a húgomnak és a kislányának szükségük van rám, hogy legyen akihez vissza lehet menekülni, úgyhogy nem azt néztem, hogy egyedül telnek velem a napok, hanem azt, hogy éppen várakozok arra, hogy mikor lesz rám szükség. Én nem hiszek abban, hogy az embernek feltétlenül és minden esetben minden oldalról meg kéne néznie a dolgokat mielőtt cselekszik...mert amíg töketlenkedsz azzal, hogy mérlegelsz a lehetőség elúszik melletted. Szóval élni kell és nem nyavalyogni. Most azonban zömében azért nyafizok olyan sokat mert már látom előre mi lesz ennek az egésznek a vége. Holnap majd mint a kirakóst próbálom összerakni az estét, és csak reménykedem benne, hogy a Nyurga ebben a segítségemre lesz, hátha ki tudjuk tölteni majd a fekete foltokat, mert lesz ám dögivel, ebben biztos vagyok. Szóval megismertem a törött csőrű Pete-t a kakast, aki fingom nincs kicsoda, de jobban kukorékol nálam...namegnézném énazt! Aztán túlvagyunk az alkonyaton/naplementén a megfelelő szó használható kinek mi tetszik, és azt hiszem ezt a filmet Haydennel egyszer még meg fogjuk nézni, csak legyen otthon elég tömény, és elég popcorn....szigorúan csillis...mert ezt csak így lehet túlélni. Igaz én a sós cuccokért nem vagyok úgy oda a pereccel meg egyenesen ki lehet kergetni a világból...hát komolyan mi ez a hülyeség már? Kinek jut eszébe kígyókát sodorni a tésztából utána meg úgy összehajtogatni mint az ökörhugyozás, a végén megkenni és megsütni....és elnevezni perecnek...mi az, hogy perec, milyen szó már ez? És most komolyan nem a pia beszélne belőlem ha ennek elemzésébe kezdenék, mert ezt még józanul sem nagyon bírom felfogni. Na jó, szóval alkonyat....aztán Édvárd és Béla örök nekromantikus románca...aztááááán a bika, a bálák, és persze még egy kör a Mókuska pultjánál, asztalcsapkodás, dőlöngélés. Szerintem úgy néztünk jelen pillanatban ki Hayden meg én mint azok a vicces kis figurák, vágod miről beszélek, amik a benzinkutak mellett szoktak lenni, ilyen kis helyes színes macskajancsik...alulról nyomatják bele a forró levegőt ezek meg össze-vissza hajlonganak. Na kábé szerintem erre hajaztunk most így ketten. Én voltam a sárga hajú baba, Hayden meg a vékonyka, amelyikbe ha több levegőt fújnának alulról repülne mint a héliumos lufi.
- Özzevérezted agyalogkakukkomat basszmeg!- olyan épületes megállapításokat tettem a ma este folyamán már sokadszorra, hogy szerintem ha így haladok külön filozófiai irányzatot lehetne rám építeni a „Mégmaéjjelbebaszunk” néven futót, amelyet kizárólag piásan lehet felfogni, mert szerintem józan ember erre nem lenne képes...bár ami azt illeti én pia nélkül sem vagyok éppen tiszta fialás, de ha iszom akkor meg ömlik belőlem a baromság, és persze én olyankor akarok leginkább pofázni. Hogy nem tudnám esetleg befogni a számat egy kis időre?
-Azistenitdemozog ez a hajó! Kapitány, kétcsomóvalkeletnek! És tarccccsááák egyenesbe eztateknőt!- szerintem Paul igyekezett jól kezelni a helyzetet amennyire lehetett, bár szerintem meg volt róla győződve, hogy valami volt még az italban azon kívül amit ő belekevert....pedig esküszöm nem játszottam porcukrosat, nem élek ilyesmivel. Nekem a jókedvhez csak megfelelő társaság kell és némi pia. Namármost a megfelelő társaság tökéletes volt Hayden személyében, a némi pia csordult egy kicsit túl és ennek volt köszönhető, hogy egy pöppenetnyit hamarabb fogjuk befejezni ezt az estét mint azt eredetileg terveztem.
- Feeeeeedeeeriiicooooo... nem mennek neked a nevek mi? Nyehhehheeee- jesszusom kellene egy kis friss levegő, de nem merem megkockáztatni, hogy innen elmozduljunk amíg meg nem érkezik a taxi, szóval inkább maradunk és tovább megy közöttünk ez az épületes és magasöptű diskurzus.
- Azaranyhörzsököm...alegédesepp pazsika akivelcsaktalálkoztam. Ezérted nemverát! Monnyuknemszereti hatapizzák. Ezértharap,vááááááágod!Immáááádddooom Federiiiicooooottt!- kurjantottam el magam mire a pult teljes közönsége minket nézett cseppet sem visszafogott nevetések és röhögések kíséretében. Szerintem dunsztjuk nem volt róla, hogy éppen egy rágcsáló iránti mérhetetlen odaadásomról tettem tanúbizonyságot, de kit érdekel? Amikor Hayden a szekeret említi öszvérrel most én borulok a pultra és éktelenül kezdek röhögni, kis híjján a fulladás határán egyensúlyozva.
-Úrizstendehülyevagy...milyenzekér? Itt makzimumha benzinnel megy az azökör. Beletöltöd a szájába...a seggén meg kipufogja...bazmeg felfedeztem a robbanómotorosökröt!- Paul már nem szól semmit csak lerakja elénk a mogyorós tálat. Neeeeeem nekem ebből nem szabad, mert olyan szép rókafarmot telepítek ide menten, hogy két hét múlva az is veszett lesz aki csak betér ide. Szóval inkább várakozunk, amíg a taxi megérkezik, és nekem még van annyi lélekjelenlétem asszem, hogy a címet bemondjam ahova megyünk. A taxis közli velünk, hogy előre kéri fizetni a fuvart, és ha telehányjuk a hátsó ülést, akkor azt is ki kell fizetni. Nyugiiiiivanöregem! Nem csinálunk ilyesmit. Nem lakom amúgy messze a belváros egy több lakásos sorháza ez amúgy annak is az első emelete. Hurrá milyen előrelátó vagyok, csak pár lépcsőfokot kell felbűvészkedni magunkat amit leginkább már majdnem négykézláb teszünk meg, azonban abban a pillanatban ahogyan az ajtón betesszük a hátsónkat, már az ismerős illatok fogadnak és meg is nyugszom tőle.
- Érezdotthonmagad!- mutatok köbe nemes egyszerűséggel, és valami különös indíttatásból indulok meg a gardrób irányába, hogy két pólót halásszak ki belőle. Egyet neki, egyet meg magamnak. Laza vagyok mi? Felcipelek egy pasit a lakásomra és még pólót is adok neki. Ha jól viselkedik még reggelit is kap. Feltéve ha nem robban szét a fejem másnapra. Tíz percig töketlenkedek mire visszaérek két pólóval a két kezemben tartva őket hótlazán.
- A választék a rózsaszín cuki kis Pindúr Pandúrokkal- emelem meg a bal kezemet
- Vagy pedig ez a másik, fosbarna, amin Tom és Jerry éppen egymást ölelgeti.- emeltem meg a jobb kezemet is. Majd a kanapé felé dobtam amelyiket kérte, én pedig a másikkal elvonultam, hogy átöltözzem. Nem szerettem itthon gálában lenni, és akik vendégségbe jöttek hozzám, megszokták már, hogy gyakorlatilag az első pillanatokban vetkőzniük kell, és ez alól a Nyurga sem kivétel.
- Minnyájövök!- vonultam el a hálószoba irányába magára hagyva a nyurgát Federicóval, a választott pólójával.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Okt. 22, 2015 5:11 pm Keletkezett az írás




Jadie and Hayden



Mikor az ember számára már az viccesnek hat, ahogy egy férfi(?) bajsza úgy mocorog a szája felett és az orra alatt mint egy nagyra nőtt kukac, az tényleg a totál KO-t jelenti igaz? Zöld íriszei vidáman figyelik a meglett férfit de főként a bajszát, aki úgy ténykedik előttük, mintha legalábbis az apjuk lenne. Néha aggodalmas tekintettel vet rájuk egy pillantást abban reménykedve, hogy a széken ülnek még és nem a pultról lógnak lefelé, vagy épp nem a földön fekszenek. Tudta ő, hogy nem kell nekik hirtelenjében ennyi piát csapni az asztalra, nem is tudja, hogy mi volt vele a célja minden esetre elérte. Hayden gyakorlatilag már arról se tud, hogy mikor jött ide vagy, hogy egyáltalán itt van és nem ott... már csak az a kérdés, hogy az ő szemléletével hol van az itt és hol az ott. Ezzel az estével bizony nem fog senkinek se dicsekedni maximum néhány év elteltével jót fog röhögni rajta, noha annak fog csak igazán örülni, ha teljesen elfelejti... bár ettől függetlenül jó lenne valamicskére emlékezni, nehogy úgy jöjjön be ide legközelebb, hogy mindenki ugráló szemöldökkel bámulja őt csak, mert hirtelen felindulásból megpróbálta magáévá tenni a műbikát mondván "szép formás hátsója van nekije".
Néha akkorára tágulnak a szemei, hogy talán többek is úgy érzik, hogy oda kell kapniuk mielőtt a két szép lélektükör megkísérli kivetni magát az üregéből és nyomuk vész, viszont ezzel egyidejűleg mindig megjelenik egy vigyor is az orra alatt. Két pasas nem véletlen kezd arról diskurálni, hogy vajon mit láthat ilyenkor vagy mit érez, és bár hallja őket, reagálni nem igen tud, vagy csak szimplán nem akar mert már arra is lusta, hogy kinyissa a száját. Már most fél attól, hogy meg kell kísérelnie felhívni Faithet, hogy ha beledöglik se tud holnap bemenni, mert... irgumburgum, rossz kisfiú volt és úgy vedelte a piát, mintha legalábbis a sivatagból kikeveredő szerencsétlen lenne akit egy hordó vízzel kínálnak. Pedig még azt se lehet mondani, hogy meg volt rá az oka, mert hát... felesleges lenne hazudni. Most jött vissza a farmról, ahol elmondása alapján kipihente végre magát, együtt lehetett a családjával és a lovaival ami többet jelentett most bárminél. Viszont ott van az a kis bökkenő ami ide vonzotta őt... ezt a kis bökkenőt vagy nem is tudom minek nevezzük, kisördögnek talán, Thomasnak hívják. Egy hete megígérte neki, hogy ha visszajön a farmról akkor majd isznak, és megülik azt a nyomorult bikát. Azzal viszont nem számolt, hogy meglepő erejű italokat fog kapni ráadásul egymás után így a nevezés ellenére nincs bikagolás, csak hazakutyagolás.
Akkor se tér magához mikor kap egy jókora maflást és a nőtől kapott kis keszkenőbe törölgeti hegyes orrát ami remélhetőleg megmarad, vagy nem lapult ki Tom könyökének köszönhetően. És ha ezek nem is történnek meg, akkor meg kell említeni azt a szép bíbor színű vért ami csordogál belőle.
- Mienkakukk? - nyöszörgi kihagyva egy-két betűt a kérdésből, hisz orrszorongatás közben aligha teszi magának lehetővé azt, hogy hibátlanul beszéljen.  És akkor még nem beszéltünk arról se, hogy alapjáraton is kínlódik a szavakkal melyek tájias jelleggel hagyják el a száját mióta megitta a harmadik pohár whiskyt.
Meglepi az az intenzív mocorgás amit a klub produkál... mintha tényleg egy hajó lenne a viharos tengeren, és ahogy ezt megemlíti Jadie, ő maga is rákényszerül arra, hogy határozottabban kapaszkodjon mielőtt alulról bámulhatja ismételten nem csak az épületet de az embereket is. Azt pedig jobb megjegyezni, hogy többek jobban mutatnak arc magasságban, face to face.
- Lassan hozhatnak egy hányóteknőtismertminnyákidobom a... nemreggelit. A piát - beszédének van egyfajta lendületessége ami sejteti, hogy annyit még mindig nem ivott, hogy itt csúnyább dolgok történjenek. Nem fog elterülni a földön eszméletlenül, vagy nem fogja kidobni a ravaszt, hogy ezzel is könnyítsen magán. Egyszerűen csak fokozott jókedve van amihez hozzásegítette a pia valamint Jade társasága is. Jobb embert nem is találhatott volna ma estére és bár Tommal is nagyon jól szokta érezni magát, most mégis szüksége volt a változatosságra. Arra, hogy kicsit kimozdítsák a komfortzónájából mert bár... szórakozni mindenhogy tud, mégis kíváncsi gyerek ő, és érdekli, hogy mások hogyan dobják fel a napjukat egy-egy alkalommal. Lehet, hogy nem a legjobb választás volt ezt egy már eleve, az átlagosnál is ittasabbnak nevezhető hölggyel kezdeni, de legalább jól érzi magát nem? És ez a lényeg.
- Federicoo? - egy pillanatra elgondolkozik, sután de annál is inkább bénán kezdi el vakargatni a tarkóját, mintha legalábbis élősködői lennének. Kint a farmon egyszer kitört a tetű járvány nem csak az állatok de a gazdák körében is, na akkor aztán vakarózott mindenki mintha viszketőporral lettek volna behintve. Jelenleg inkább csak a koncentrálást próbálja vele szemléltetni és azt, hogy járnak az alkoholtól berozsdált agytekervényei legyen bármily hihetetlen is.
- Hörsög? Az mi? Egér...?  Vagy az a kis izé? - kapja elő az ujjait, hogy mutasson egy bizonyos méretet - az az a barnaféle? Aminek kis gombszemei vannak, harapós foga és Federicoo a neve? - csillogó szemekkel széles vigyorral bámulja Jade arcát mígnem lelohad a mosolya - ja nem az a te hörsögöd. Hmm... akkor fogalmamsenincsen - még akkor se, ha nagyon koncentrál. Tudja, hogy milyen egy aranyhörcsög de egyszerűen nincs az az segítség aminek hála feltudná idézni maga előtt a képét.
- De én se szeretem ha tapiznak, szóval megértem azt a Federicot. Majd jól megbeszélem eztet vele, ne féjjé... harapni viszont nem szoktam és ez azt hiszem, hogy dicséretes. Vagy inkább magától értetődő? - guvadnak ki a szemei és máris követeli a szekeret öszvérrel, hogy márpedig vigye innen el. A gond csak az, hogy nem jön a szekér mert nagyvárosban az nem jár... maximum valamiféle hangulatszekér de az nem egy nagy, szénával teli rozoga valami. Mondjuk ha azt vesszük, farmon se használnak már ilyen utazási módot.
- Robbanómotorosökör jéézuskám Jade - úgy vonyít fel mint egy macska akinek a farkára léptek. Hangos hahotázás közepette simítja tenyerét a hasára, ezzel is jelezve, hogy lassan a fulladás fogja kerülgetni és piszkosul fáj már a sok nevetéstől. Szegény békák jól elugrándoznak benne.
Azt persze meghálálja a taxisnak, hogy nem tétlenkedett sokáig és viszonylag gyorsan megérkezik... ez a hála pedig abban nyilvánul meg, hogy nem rókázza össze se az öreg nyakát se a kárpitot, helyette tökig lehúzza az ablakot, hogy azon kidugva a fejét leginkább egy vidám tekintetű retrieverre emlékeztesse azokat akik a járdákon közlekednek, vagy a kocsisokat akik jönnek szemben a másik sávban.
A lépcsőn való felmászás pedig egy külön procedúra, méghozzá filmbe illő jelenet. Mindig ellenezte azokat a részegeket akiket a televízióban vagy pusztán a kórházban lehetett látni, hogy úgy másznak fel a lépcsőn mint az állatok. Négykézláb, dülöngélve. De most rá kell ébrednie arra, hogy máshogy neki se menne, hisz megpróbálta két lábon, korlátba kapaszkodva legyűrni a távot, de kis híján dobott egy seggest, tehát nem csak helyzetet de magaslatot is váltott. Biztosabb módszer az tuti, viszont nevetségesebb is méghozzá oly' annyira, hogy komoly koncentrációt igényel, nehogy összevizelje magát. Nem számít, az a lényeg, hogy csak hamar bent ácsorog Jadie lakásában szorosan a fal mellett, az talán tud annyit támasztani rajta, hogy ne akarjon eldőlni miközben szemét düllesztve követi a nőt bármerre is megy. Nem elég, hogy teljesen idegen neki a helyszín, de még az is ordít róla, hogy egy nő lakik itt... eltűnt a kellemes komfortzónája ami több férfiasságról árulkodik, mint nőiességről. Lehet, hogy együtt él egy fiatal hölgyeménnyel, ettől függetlenül Leah alkalmazkodott a három sráchoz, és több a férfias, határozott vonása a háznak, mint a nőies. Mikor eltűnik a szeme elől, olyan mintha szalagszakadás történt volna, hisz már csak arra eszmél fel, hogy újra ott áll előtte kezében két pólóval melyeket Hayden meghökkenve, lassú pislogásokkal vesz szemügyre.
- Hátnemtudom... - lajhárra emlékeztető, lomha mozdulatokkal még egyszer megnézi őket, szemei lassan járnak közöttük. Először a rózsaszínt majd a fos színű barnát is alaposan szemrevételezi, aztán biccent - azt kérem! - az persze nem jelent semmit, hogy nem mutatott rá konkrétan, hogy melyik az az "az". Helyette csak utána nyúl de keze elsiklik a barna felső felett, helyette a levegőt markolássza nagy vidoran.
- Na most mi van? Ennyire faszacsávólettem, hogy átnyúlok az anyagokon? Kibaszottdzsedájbaszod - arra pedig érkezése sincs, hogy megkaparintsa, hisz a ruhadarab a kanapén landol amit ő lassított felvételben néz végig egészen a becsapódásig.
- Na puff... Amúgy Tom és Jerry nem ősellenségek? - úgy ácsorog a kanapé előtt le nem véve tekintetét a pólóról, melyen a két főhős nagy vidáman ölelkezik, mint egy rakás szerencsétlenség. Csak akkor veszi észre, hogy senki nincs rajta kívül a helyiségben, mikor nem érkezik válasz, így hát egy vállvonás kíséretében megfogja a ruhát és a térdei közé lendíti.
- Tefigyejjémáide... ez hogy a csudába fog rám jönni? Lehet, hogy nyurga vagyok de azért egy női ruha...nemhiszeménazt, hogy kompatibilis lenne a testemmel - kapja le magáról sötétkék felsőjét, majd alaposabban szemügyre veszi a kapott ruhát.
- Ráadásul ennek női illata van... Jade, hülyén fogok kinézni - motyog és panaszkodik szüntelenül miközben belebújik és finoman szólva is alig ér a köldöke aljáig. Fintorogva néz végig magán, a testére simuló felső kifejezetten idétlenül hat főleg úgy, hogy menet közben még a farmerét is feljebb kellett húznia nehogy leessen róla.
- Jade, nagyon idétlenül nézek ki, mint valami extra nagyra nőtt óvodás. Ugye a nadrágomat nem kell levennem? - fordul abba az irányba ahol nemrégiben a nő távozott, ám a furcsa zaj forrása felé kapja a fejét ahol is megpillantja a kis arany színű vattapamacsot aki gyors köröket fut le a terráriumába - Jade, még az izéd is öngyilkos akar lenni! Fel fog robbanni...
Vigyorogva dobja le magát a hörcsög ketrece elé, hogy telipofával nevetgélve bámulhassa a kis gombszemű állatot.
- Ennek tényleg gomb szemei vannak! És hogy is volt ez, Federico?! Nem szabad harapdálni remélem te is tudod... viszont egyet értek veled arról, hogy a tapizás egy baromi rossz dolog. Ezért most megfoglak - dugja be a kezét, hogy hosszú fehér ujjait a kis állatka köré fonja, mely gyors ficánkolással próbál szabadulni - nanecsikizzé' már! Csak megakarlak nézni hát azt se szabad? Irigy.... Te Jade, ez nem is harap! - épp, hogy kimondja, máris apró fogak zárnak össze az ujjhegyének bőre körül s mint egy ijedt kislány, felnyüszít majd megrázza a kezét minek hála a hörcsög a földön landol és egy halk nyekkenést követően tovább áll. Hayden meglepetten pattan fel és pördül meg a sarkán.
- Mondtam, hogy öngyilkos akar lenni! - mutat a menekülő kis izéke felé ami gyorsan szedi apró csülkeit a kanapé környékén - ott szalad!


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down
 
Hayden & Jadie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Miss you so much! - karakter, aki még hiányzik
» Landon & Jadie - Galéria a belvárosban
» Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom
» Zoya and Hayden (SMS)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: