Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Katherine M. Sullivan, Lena E. Winfield

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Okt. 22, 2015 8:43 pm Keletkezett az írás



Leah ........
28 év. Rezidens. Melissa Benoist.
Együtt kezdtük az egyetemet, együtt lettünk gyakornokok, éjt nappallá téve tanultunk a megszokott kávémennyiségünk mellett, kikérdeztük a másikat, olykor legnagyobb kétségbeesésünkkor kis híján egymáson gyakoroltuk a bőr fércelését mert nem voltunk biztosak magunkban. Rezidensek lettünk minek után letudtuk a vizsgákat és úgy éreztük, innentől egyenes út vezet az igazi orvossá válás útján.
De aztán minden a feje tetejére állt.
Harmadéves rezidensek voltunk mikor emlőrákot diagnosztizáltak nálad, ami nem csak téged, de engem is mint legjobb barátodat letaglózott, és egy idő után eljutottunk arra a szintre, hogy te nyugtatgattál engem, hogy minden rendben lesz. Rettegtem attól, hogy elveszítelek és ezt a félelmet beléd is átültettem.
Nagyon sokáig húzódott a hercehurca, elvégre nem akartad elhinni, hogy tényleg beteg lehetsz, féltél őszintén bevallani magadnak, hogy az a csomó amit találtál tényleg daganat. Nem is akartad kivizsgáltatni magad csak legyintettél, hogy "majd elmúlik"... mintha legalábbis az úgy működne. Pedig tudtad, elvégre kezdő orvos voltál, hogy mennyit veszíthetsz azzal, ha nem mész idejében elvégezni a szükséges vizsgálatokat. Többek között az életedet dobod el magadtól ez által. Azt viszont teljesen elfelejtetted, hogy édesanyád is emlőrákban halt meg, így nagyobb esélye volt annak, hogy öröklöd tőle.
Végül aztán csak elrugdostalak a mammográfiára, csak alávetetted magad a szükséges beavatkozásoknak még szerencse, hisz kényszerpihenőre száműztek míg a vizsgálatok és a daganat eltávolítása tartott. Ez idő alatt én is és Thomas is végig melletted voltunk, segítettünk ahol tudtunk, de a legnagyobb szívfájdalmad mégis az volt, hogy egy évet halasztanod kellett a rezidensi képzéssel, így nem folytathattad velünk tovább és most "alattunk" vagy.

Kapcsolatunkról:
Öt évvel ez előtt költöztünk össze Te, Thomas, Peter és Én egy négyszobás házba nagyjából fél órányi sétára a kórháztól. Lévén igazi jó barátok vagyunk mi négyen - persze Peter kicsit kiesik a társaságból - nem láttuk ennek az egy fedél alá való költözésnek akadályát, így legalább a költségek is eloszlanak négy felé. Ki vannak osztva a feladatok, hogy ki mit csinál, ettől függetlenül amilyen kis házias lányka vagy, szó nélkül megcsinálsz mindent, míg mi nem vagyunk otthon, Te viszont igen. Anyánk helyett is anyánk vagy, vagy épp a nővérünk nem is tudom...
Te költöztél be a legkésőbb, viszont ezzel színt hoztál az életünkbe, - nem csak falfestés terén Very Happy - reggelivel kedveskedsz nekünk, még az ébresztőt is te szoktad beharangozni ami meglehetősen vicces, hosszas procedúra szokott lenni lévén a lusta ifjak nem akarnak dolgozni menni.
És Te vagy az a valaki is, aki nehezebb napjaimon otthon van velem és próbál segíteni leküzdeni a lábam által okozott kellemetlenségeket.

Egy szó mint száz, Te vagy a kis csapatunk szíve, lelke, életben tartasz minket és ha Te nem lennél talán már mi se Smile

Nagyon nagyon várlak téged, életem egyik legfontosabb személye vagy ^^
Amennyiben megtetszik a kis hölgy, dobj egy PM-et és mindent elmondok ami a hirdetésből kimaradt Very Happy

A barátok akkor is vigyáznak az emberre, amikor nem látja be, hogy szüksége van rájuk.

Vissza az elejére Go down
 
Leah ...... // rezidens //
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: