Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Vas. Okt. 25, 2015 3:54 pm Keletkezett az írás




Paige and Hayden



-...de hát én most mit kezdjek vele? - ácsorog Leahval szemben aki a póráz végét nyújtja Hayden felé, annak túloldalán pedig egy bájosan mosolygó kutya les rá hatalmas, kerek szemekkel mintha már most tudná, hogy ebből séta lesz. Szegény be van zárva négyük közé a lakásba és csak akkor van kint, mikor valamelyik elviszi sétálni. Ez ma Thomas feladata lett volna de tekintettel arra, hogy be kellett mennie dolgozni, kapva kapott a lehetőségen, hogy Hayden a kirándulás mellett döntött mondván ki akarja szellőztetni a fejét. Nem volt meglepő, hogy megkapta a kutyát.
Az utóbbi időkben nagyon összejöttek neki a dolgok, túlságosan belefeledkezett a munkába, túl hajtotta magát ráadásul itt van az új rezidens is akivel valamiért nem képes zöld ágra vergődni bárhogy is próbálkozik vele. Lehet, hogy konkrét baja nincs az ipsével, hisz miért lenne, de ettől függetlenül mégis vannak a háttérben olyan dolgok, amik bökik a csőrét és épp ez nem is engedi, nem teszi neki lehetővé azt, hogy annyi időt töltsön a szemészeten, mint azt eddig tette. Míg hónapokkal ez előtt elkezdett rászokni arra, hogy azokkal akik a szemészetem vannak cseréli azt a néhány órát, most viszont nem kér belőlük és mind ahányszor csillogó szemekkel rohannak elé, hogy kell-e a beosztásuk, ő azt mondja, hogy "bocs de nem!". Inkább van a sürgősségin vagy a sebészeten, általában ott nagy a sürgés-forgás, gyorsabban elterelik a figyelmét mint bárhol másutt.
Valamiért nem képes hosszú távon egy légtérben lenni a másik férfival, pedig soha nem tett különbséget emberek között, ráadásul a másik nem bántotta, nem tett neki keresztbe, szóval nem is tudja, hogy mi a konkrét baja. Viszont van valaki aki átlát a szitán, aki tudja, hogy mi rejtőzik a színfalak mögött és mi nyomja Hayden szívét. Leah már rég megállapította, hogy féltékeny, hisz így nem kap annyi figyelmet, mint eddig és nem nézi jó szemmel, hogy az új "fiú" kapja a legtöbb figyelmet elvégre segíteni kellett neki beilleszkedni és még sorolhatnánk. Ami pedig talán a lehető legrosszabb az egészben, hogy Hayden túlságosan ragaszkodik Faithez... Mentoraként tekint rá, hosszú-hosszú évek óta mozognak egymás mellett a műtőben is, erre viszont csak most jött rá. És ennek köszönhetően próbál eltávolodni tőle most annyira, hogy a kialakult szoros kapocs meggyengülhessen, talán teljesen elengedjen mert érzi a vesztét. És azzal, hogy Faithet elveszíti, talán a szíve szakadna meg, ám ha ő kezdi ennek a veszteségnek kikövezni az útját, van ideje felkészülnie rá.
Eljött az idő, hogy a saját lábára álljon és bebizonyítsa nem csak magának de másoknak is, hogy képes arra amit eddig csak Faith segítségével tudott meglépni. Meg kell védenie magát más orvosokkal szemben, el kell hinnie, hogy nemsokára szakorvos lesz belőle és nem fogják mindig figyelni, hanem tőle fogják az utasításokat várni. Már ő se az a magatehetetlen, kapkodós és kicsit... nagyon esetlen gyakornok vagy rezidens aki volt.
Értetlen tekintettel figyeli az arcát bámuló, bájos lányt s egy nagy sóhajjal megrázza a fejét.
- Csak vidd el magaddal, szeret kirándulni. Meg fogja hálálni, ráadásul kell melléd valaki, aki vigyáz rád. Nehogy hülyeséget csinálj!
- Persze, mit fog csinálni, halálra nyalogat?  
- Istenem Hayden ne kérdezősködj már annyit, csak be kell ülöd a kocsiba, őt beteszed a csomagtartóba és mész. A hegynél pedig kiveszed és mentek amerre láttok, még el is eresztheted mert nem csámborog el csak melletted fog sétálni. Ne légy már olyan gonosz - boci szemekkel mered a nála majd két fejjel magasabb srácra aki aztán csak megragadja hosszú ujjaival a piros póráz végét majd kezét maga mellé ejti, hogy az a combjának csapódjon. Ezzel Lisa, Leah kutyája máris megemelkedik a földről és közelebb sétál hozzá mígnem egészen szorosan a lábánál teszi le szőrmók hátsóját. A comb csapkodást úgy fogta fel, hogy odahívta magához a férfi.
- Jól van, de nem vállalok felelősséget érte ha elszökne, leesne vagy megenne valamit amit nem lenne szabad esetleg ha szétszedné valami - persze vigyázni fog rá, hisz fontosak számára az állatok, ráadásul Lisa egy nagyon kedves teremtés. Nem elég, hogy jól nevelt kutya, de már többek életét is megmentette elvégre mentőkutyát faragtak belőle röpke három év leforgása alatt, így most is felkerül a nyakára a kis háromszög alakú, fehér alapon piros kereszttel "díszített" nyakkendő. Az embereknek tudniuk kell, hogy milyen kutya van körülöttük, ráadásul felhívják arra a figyelmet, hogy a gazdája - vagy aki jelenleg vezeti - egészségügyben dolgozik.
- Azért vigyázz rá jó? Szeretném viszont látni. És persze téged is, úgyhogy ne essetek le sehonnan, ne rágja meg semmi a hátsótokat - szónokol tovább miközben Hayden beteszi a kocsi hátsó felébe az állatot és a nyakörvét odaköti az ülés fejtámlájának vasához.
- Vigyázok, de most menj mert elkésel! Thomas már ott toporog - finoman végigsimít a lány arcán majd beül a kocsiba és ő is elindul. Lisa nagy barna szemei mindvégig szemmel tartják Haydent, aki kíváncsi tekintettel les a visszapillantó tükörbe, hogy vessen egy pillantást az állatra.
- Mi a probléma? Sajnálom, hogy csak én maradtam neked, nem nálam kell felróni. De semmi baj, jól elleszünk mi ketten, nem aggódj. Sétálunk egy kicsit - fogalma sincs, hogy magát vagy a kutyát nyugtatja-e, de a további fél órában szüksége van arra, hogy biztassa magát, nem lesz semmi probléma a kutyával. Tudja jól, hogy egy nyugodt, ügyes kutya akivel bárhova elmehetnek anélkül, hogy félniük kellene de azt azért hozzá kell tenni, hogy hegyekben még nem járt állattal.
Leparkolja a kocsit, a kutyát kiszedi a csomagtartóból és elindul a kis bódé felé, hogy jegyet válthasson a következő túrára ami húsz perc múlva lesz esedékes de addig is helyet foglal az egyik fa alatti padon és várja, hogy a tömeg sűrűsödni kezdjen.
Utoljára néhány hete volt itt kint, és rájött arra, hogy ez a tökéletes hely ahhoz, hogy kicsit kettesben maradhasson a gondolataival. De tekintettel arra, hogy akkor kis híján eltévedt - lévén majd bele fulladt a gondolataiba - most jobbnak látja, ha csatlakozik a túrázókhoz. Ez esetben más helyeket is látna, nem csak az ég és föld hatalmas, beláthatatlan távolságát.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Hétf. Okt. 26, 2015 7:08 am Keletkezett az írás





Hayden & Paige

Idestova már hat hónapja élek és dolgozom Sydney-ben. Pszichiáterként tudom, hogy több időnek kell eltelnie a traumák és a feldolgozásuk között. Azonban bíztam benne, hogy én más leszek. Néha napján pedig úgy érzem, hogy a magánéleti problémáim miatt nem végzem jól a munkámat.
Azzal is tisztában vagyok, hogy Jake-nek is segítségre van szüksége. Én viszont nem vagyok képes rá, hogy szembenézzek vele és a betegségével. Más orvoshoz pedig egyszerűen nem hajlandó elmenni.
Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Ilyenkor csupán egyetlen dolog vonhatja el a figyelmemet. Egy kaland, egy túra, valahol ahol azért van egy kisebb tömeg is.
Nagyot sóhajtottam, majd magamra öltöttem a túrázó ruhámat. Felkaptam a hátiszákomat és lementem a kocsimhoz. A hegy felé tartva, majdnem elütöttem egy kutyát és éppen meg tudtam állni a pirosnál. A gondolataim még mindig a múltam körül forogtak.
Bekanyarodtam a parkolóba. Az kezdett megtelni. Csupán a legvégén volt egy eldugott kis hely, ahova az autómmal be tudtam állni. Kiszállva igazítottam magamon, majd jelentkeztem egy csoporthoz. Abban reménykedtem, hogy így minden rendben lesz.
Odacammogtam egy padhoz és leültem. Idegesen szorongattam a hátizsákom fülét, ami a combomon pihent. Ahogy oldalra fordítottam a fejem megláttam egy kutyát. Elmosolyodtam. Egy mentőkutya. Mindig is imádtam a kutyákat, de valami oknál fogva ő jobban elnyerte a tetszésemet. Igyekeztem nem feltűnően bámulni. Nem akartam szemet szúrni bárkinek is.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Kedd Okt. 27, 2015 2:08 pm Keletkezett az írás



Paige and Hayden
 





Tulajdonképpen nem azzal van baja, hogy vigyáznia kell a kutyára, hanem azzal, hogy ilyen körülmények között sózta rá a lény.  Meg kell említeni azt, hogy Hayden nincs ma kifejezetten az elemébe, olyan mint egy szétesőben lévő iskolás fiú, aki nem tudja, hogy épp mire készüljön. A történelem vagy a matek érettségire. Az egyik nem az erőssége, viszont nem érzi úgy, hogy fel tud készülni rá, a másikat pedig csak be kell magolnia. Ráadásul normális esetben ő se hozná ki magával a saját kutyáját még akkor se, ha egyedül kellene otthon hagynia, hisz ki tudja, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk idekint? Ausztrália mégse egy vadaspark ahol el vannak kerítve a vadak. Lisa pedig egy négy lábon járó tünemény, nem abban, hogy képes lenne megvédeni magát más kutyával vagy vadállattal szemben bárhogy is próbálkozna. Ha pedig mászni kényszerülnek valami miatt a sziklákon, azt hogy kivitelezné egy kutyával? A hátára köti mint egy hátizsákot?
Viszont ahogy a visszapillantó tükörben alaposabban is szemügyre veszi Lisa bánatos barna szemeit és halkan fújtató hangja eljut a füléig, akaratlanul is elmosolyodik. Royra emlékezteti. Arra a terelőkutyára akit ő maga képzett ki két hosszú év alatt arra, hogy helyre tegye a birkákat vagy épp a marhákat ha azok elkanászodnának ugyanis akadt, hogy egy személyes meló lett a kora reggeli vagy délutáni terelésből. Míg ketten előkészítették a nyírót a birkáknak, addig valakinek be kellett terelnie őket és tekintettel arra, hogy Hayden volt a legjobb lovas, ő tudta a legnagyobb eredményességgel bevinni a gyapjasokat a pajtába.
Ilyen alkalmakkor egyszerűen csak felült valamelyik lovának a hátára, kivitte magával a kutyát akinek ha nem engedelmeskedtek a konok birkák, szó nélkül a lábukhoz kapott jelezve, hogy egyelőre ő diktál.
Roy hűségesen baktatott minden alkalommal a hatalmas ló mellett aki mindvégig odafigyelt, nehogy megtapossa a nálánál ötvenszer kisebb jószágot, a kutya pedig tartotta a kellő távolságot hisz tudta, hogy mit kockáztat. Kölyök kora óta lovak között élt, mindig ott volt az elléseknél, sokszor ő nevelte a kiscsikókat akik árván maradtak és elvitték Haydenhez, hogy figyelje őket. Az egyik éjfekete kis apróságot nem fogadta el a pótmamája akinek akkoriban egy csikót már így is nevelnie kellett, így Roy volt az aki ott volt pótpapának és pótmamának is egyszerre. Ő játszott a csikóval, ő szólt Haydennek, ha valami probléma akadt a kis patással. Jó párost alkottak ők ketten és ha most jobban belegondol, hazavágyik, hogy elhozza onnan a juhászkutyát. A gond csak az, hogy itt hülyére unná magát szerencsétlen. Szüksége van a társaságra, az emberekre és a játékra amit itt a nagyvárosban alig kaphat meg. A házban nem lehet bent két kutya, a kert nem elég nagy ahhoz, hogy kedvére rohangálhasson fel alá... kint a farmon pedig csak ott van neki a hatalmas telek és a legelők ahonnan akkor megy haza amikor akar. Nincs láncra verve, épp olyan szabad mint amilyenek a környezetükben lévő vadlovak.
Mikor kiszáll az indigókék BMW-ből és a pénztárig trappol a kutyával, ott egy szóval se említik azt, hogy ne lehetne állatot vinni, sőt ki van téve nagy táblán, hogy a jól szocializált kutyáknak külön örülnek, hisz "közelebb viszik őket a természetes élőkörnyezetükhöz"... és a szokásos állatvédő dumák, amitől Hayden a fára mászik.  Miért lenne egy kutyának természetes környezete a vadon? Nem farkasok ezek vagy rókák. Nem tudja megérteni, bár úgy érzi, hogy jobb nem is próbálkozni vele. Azt viszont díjazza, hogy van egy elkerített rész, ahol le lehet adni a kutyákat amolyan "megőrzőbe", hogy míg a gazdi túrázik addig a kutya jó kezekben van és játszadozhat a többi ebbel. Lehet, hogy jelen esetben is ez fog történni már csak azért is, mert nem mer más kutyájáért felelősséget vállalni és nem akarja, hogy a Leahval való kapcsolata emiatt bukjon meg.  
Így minek után a kezébe nyomtak egy nagy tonna papírt amit jobb átnéznie, többek között megérteni és tudomásul venni azt, hogy emberre és kutyára egyaránt milyen veszélyek leselkednek, félre vonul egy árnyékos padhoz és leteszi rá a hátsóját. Megszokta már, hogy állandóan csak a papírmunkát kell bűvölnie még szabadnapjain is, mikor nem a kórházban robotol nulla órától huszonnégyig. Otthon csekkek, számlák és szerződések nem csak itt Sydneyben de kint a farmon is, a kórházban a leletek, eredmények, kartonok és zárójelentések... most pedig itt van a kirándulási ismertető. is
Sikerül úgy belefeledkeznie az olvasottakba, többek között abba, hogy "a nemzeti park egész területen találkozhatunk koalákkal, kengurukkal, dingókkal, farkasokkal és különböző papagájfajokkal így a nagy arával...." és még sorolhatnánk, hogy mi mindennel, hogy észre se veszi Lisa türelmetlen topogását és halk szűkölését. Valami felkeltette az érdeklődését, akkor szokott így reagálni. Otthon az ablakból mindig a macskákat szokta ilyen kitörő örömmel lesni.
Hayden úgy ült le a padra, hogy a kutya lelkes vigyorral a képén lefeküdt a földre lehetőleg úgy, hogy minden kis pontja árnyékban legyen, nehogy a Nap "megsüsse" őt. Ezzel szemben most mit csinál? Megállás nélkül legyezi a hangyákat a farkával, tekintetét pedig le se veszi valakiről, aki történetesen Hayden mellett foglalt helyet ki tudja, hogy mikor? Mert ugyebár ez volt a másik ami szintén elkerülte a figyelmét. Még csak meg se emelte a fejét, hogy láthassa ki közeledik felé viszont most, hogy Lisa elrugaszkodik a földről és kis híján bemászik a nő ölébe kitörő örömének hála, kénytelen összekapni magát, hogy mellőzze az illetlenséget.
- Hé, kislány! Hagyd abba - kap a nyakörve után, hogy lehúzza a kutyát az ismeretlen nőről - ne haragudjon, szerencsétlen biztos nem díjazza, hogy nem vele foglalkozok.
Húzza le a lábához Lisat, aki kíváncsi szemekkel pislog először Haydenre, majd az újonnan érkezett nőre...





Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Szer. Okt. 28, 2015 11:26 pm Keletkezett az írás





Hayden & Paige

Semmi baj, hogy itt vagyok több ezer kilométerre Jake-től. Sokkal inkább az zavar, hogy még mindig félek tőle. Még mindig ő jár a fejemben. Fogalmam sincs, hogyan lehet egyszerre szeretni és gyűlölni, mert a jelenlegi helyzetemben még mindig szeretem, de soha nem fogom neki elfelejteni, amit tett. Viszont nem bántam meg semmit!
A hegy felé vettem az irányomat. Ismerem már magam olyannyira, hogy tudjam, egy jó kis kaland elvonja a figyelmemet a magánéleti problémáimról. Viszont ez csak akkor következik be, ha már megérkezem. Útközben ugyanis majdnem sikerült egy-két balesetet összehoznom.
Leparkoltam és máris a pénztárhoz siettem. Egy csoportos túrára fizettem be magam. A hölgy, aki az ablak mögött ült meg is jegyezte, hogy én vagyok az egyetlen, aki egyedül van.
- Még ő is kutyával jött! – biccentett egy srác felé, aki mellett tényleg ott feküdt a kutya.
Megvontam a vállamat, majd kihúztam magam. Igenis én büszke vagyok arra, hogy egyedül érkeztem és új embereket ismerhetek. Odasétáltam a padhoz, ahol a srác és a kutyája várakoztak. Láttam ő elbambult így nem akartam ráköszönni. Hátha valami fontos dolgon jár az esze.
Az állat azonban felzavarta a port a farok csóválgatásával. Elmosolyodtam és figyeltem őt. Még idejében tudtam letenni a táskámat magam mellé, mivel a kutyus majdnem teljes egészében rám mászott. megsimogattam, mire kaptam egy kutya puszit.
- Köszönöm! – súgtam a fülébe, mielőtt a férfi lehúzta volna rólam – Semmi baj! Imádom a kutyákat és ő igazán jó fej.
Újra megsimogattam a kisasszony – mivel már ezt is megtudtam – buksiját. Szinte már majdnem játszottam vele, amire ő ismét csóválta a farkát. Mikor rájöttem, hogy konkrétan mit teszek elvörösödve néztem fel a mellettem ülő emberkére.
- Bocsásson meg! Nem is kérdeztem meg, hogy lehetséges e vele játszanom. Egyébként Paige vagyok! Paige Andrews. Bocs néha túl sokat jár a szám! – magyarázkodtam.
A nagy számra és a szószátjártságomra nem vagyok büszke. Valami viszont azt súgta, hogy semmi félnivalóm nincs tőle.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Hétf. Nov. 02, 2015 5:31 pm Keletkezett az írás



Paige and Hayden
 





Az elmúlt közel fél év alatt, amit együtt kellett töltenie a kutyával, ismét felnyitotta a szemét arra, hogy nem kifejezetten egészséges az amit csinál. Talán ha lenne újabb néhány napja arra, hogy távol legyen a kórháztól, akkor áttudná értékelni az életét annyira, hogy levonja a következtetést: bele fog betegedni abba a munkamorálba amit folytat. Nincs eleget levegőn, ami egyre csak sápasztja, és ugyebár nem szed vitaminokat se "mert minek az?" Egész nap bent rohangál a kórház fertőtlenítőtől, vértől és fájdalomtól átitatott falai között s mint egy mérgezett egér rója a köröket szüntelenül. Hol a földszinten próbál remekelni, hol pedig az emeleten s tekintettel a fóbiájára, még csak véletlenül se közelíti meg a liftet mi némiképp segítené teljesen roncsos térdének a helyzetét. Egy nagy műtéte volt a térde miatt pont akkor, mikor a baleset is történt. Ha aznap nem csinálja meg a nagybátyja a térdprotézist, akkor minden bizonnyal ma nem a kórház egyik rezidense lenne, sokkal inkább az otthonában ücsörögne, kint a farmon az egyik jól megtermett fa alatt tolókocsiban ugyanis nem lenne lába. Később, egy évvel a baleset után pedig volt egy újabb műtéte, mikor is a bordájának csavarozását kicserélték. A bádogember énje viszont megmaradt, így térd és bordaügyileg is fémekkel szuperál ami csak és kizárólag annyiban nehezíti a munkáját, hogy jobb lábára biceg. Nem vészesen, viszont egy ilyen magas, szálfa egyenes tartással megáldott srácnál észrevehető. Egyedül csak akkor szokott sokat szenvedni, mikor front van, vagy egyszerűen megerőltette magát.
Ettől függetlenül a léptei még így is légiesek és pontosak, akárcsak azokban az időkben, mikor még zsoké volt. Sokan szokták kérdezni, hogy ha egy farmon dolgozott, hogyhogy nem úgy mozog mint valami nagyra nőtt gyerek? Miért nem ügyetlen, miért nem durvák az érintései és kemények a léptei? Hogy lehet ennyire könnyed és ha már az érintésekről volt szó akkor óvatos és pontos? Ilyenkor szokta említeni a lovakat. Azokat az állatokat, melyek igénylik a szép, egyenes tartást, elvégre görnyedve nem lehet a lovon ülni. És az se rossz, ha nem vagy nehezebb nyolcvan kilónál, nem kell, hogy szegény ló megszakadjon. Nyilván nem fognak egy száz kilós embert pályára vinni felállított akadályokkal, hisz lehetetlenség lenne, hogy az a ló ugrani tudjon vele.
No de a lényeg a lényeg, Lisa rávilágította arra, hogy több időt kellene eltöltenie azzal, hogy odafigyeljen magára. Rendesen egyen, hisz az utóbbi két hónap alatt öt kilót dobott le magáról csak úgy. Állandóan fáradt, viszont aludni nem tud csak három, maximum négy órákat amivel nem megy sokra. És ha még tetézni akarjuk a témát akkor az esetek nagy részében dupla műszakot vállal, hogy azok akiknek családjuk van azok otthon lehessenek velük ünnepekkor, születésnapok alkalmával és még sorolhatnánk. Az már más kérdés, hogy ezért nem jár semmilyen juttatás, de ő csak csinálja... na nem mintha neki a pénz lenne a lényeg.
Talán többet kellene kirándulnia, megpróbálhatná életében először - azóta, hogy Sydneyben van - kialudni magát úgy, hogy másnap, vagy még aznap nem úgy ébred fel, mint egy két lábon járó szakadt zombi. Azt akarja, hogy egyszer a kipihentség érzésétől magától pattanjon fel a szemhéja és ő legyen az, aki felébreszti a srácokat, nem pedig Leah, vagy a kissé tasmán ördög személyiségű Thomas.
A nagy merengésből viszont magához téríti a kutya folyamatos mocorgása és az, hogy a póráz bőrszíja olykor neki-neki verődik a lábszárának aki kezdi idegesíteni. Úgy néz ki, hogy még idejében kapja fel a fejét, hisz a kedves Lisa, "aki amúgy nagyon jó kutya és nem mászik rá senkire" - aha, vette észre - kis híján beköltözött egy ismeretlen nő ölébe. Persze az nem mintha hadakozna, mind ezek ellenére Hayden elhúzza tőle, hisz ismer ám olyanokat akik kifejezetten utálják a kutyákat és úgy ahogy van az állatokat is, nem akarja, hogy ráuszítsanak itt valakit amiért a kutyája fajtalankodik. Mintha legalábbis az ő kutyája lenne.
- Csak az a baj, hogy megtagadja a saját neveltetését és nevelőjét, kiképzőjét. Elvileg megtanították neki, hogy nem mászhat mások ölébe csak akkor, ha kérik, ezzel szemben... látszik, hogy nem én vagyok a gazdája - Royjal minden másként lenne. Az az erős kapocs ami közötte és a terelőkutyája között van, megmásíthatatlan és megsemmisíthetetlen. Póráz nélkül vezethetné őt minden gond nélkül, hisz el se mozdulna mellőle. Hat éve társa a kutya, két évig tartott kiképeznie, aminek meglett a maga gyümölcse. Ezzel szemben Lisat alig tudja kordában tartani még akkor is, ha egyáltalán nem olyan kirobbanó, uralkodó személyiségű, mint amilyen Roy. Sokkal inkább emlékezteti Lupora, aki még egy fiatal, kölyök Németjuhász. Őt újonnan szerezték be odahaza, kellett az erősítés Roy mellé akin már kezd meglátszani a kor noha még mindig hajthatatlan.
- Nyugodtan, engem aztán nem zavar. Ahogy elnézem úgy is unja az üldögélést - tekint a bódé felé ahol elkezdtek már végre gyűlni az emberek, nem csak egy-két férfi ácsorog a párjával vagy épp úgy, mint Hayden, a kutyájával. Meg is lepi először, hogy az állatok magasról tesznek egymásra és nem az az első dolguk, hogy körbeszaglásszák a másikat. Micsoda szocializáció! Mondjuk ezt a saját kutyájával nem tudná megcsinálni, hisz Roy csak a kölyköket tudja elviselni maga mellett és azokat, akik vele, vagy az ő tanítása alatt nőttek fel.
- Hayden Cole - mutatkozik be ő is egy vidám mosoly társaságában, majd átemeli a lábát Lisa póráza felett amit ügyesen körbecsavart már a lábszárán. Már csak az kéne, hogy kirántsa a lábát, mert akkor szinte biztos, hogy nem jut el hazáig - amúgy... nyugodtan tegeződjünk szerintem - ha már kint vannak a szabadban és nem négy fal közé vannak valamiért zárva, akkor miért kell itt a fokozott illedelmesség?
- Túrázók?! Aki jegyet váltott a tíz órás túrára, kérem jöjjön közelebb! - hallja meg a túravezető érces hangját, mely úgy dörren akár egy üstdob a sötétben.
- Van kedved velem... bocsánat, velünk tartani? - javítja ki magát mikor Lisa vet rá egy kíváncsi pillantást. Néha komolyan azt érzi, hogy ez a kutya érti minden egyes szavát, vagy azokat legalábbis biztosan, amit nem dicséretként szán neki. Menet közben ő persze a tegeződést választotta, reméli Paige is belemegy a dologba. Nem akar illetlen lenni, egy szóval ha nem tetszik a nőnek akkor gondolkodás nélkül visszavált magázódásra.
Megemelkedik hát a padról és a kutya, valamint bízik benne, hogy Paige társaságában közelebb sétál a meglett férfihez és a már köré gyűlő tömeghez.





Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Vas. Nov. 08, 2015 6:15 pm Keletkezett az írás





Hayden & Paige

Néha túl sokat rágódom a múltamon, de azt hiszem ez a fél év sikeresen rádöbbentett arra, hogy voltaképpen szerencsés vagyok. Az életem nem a legboldogabb, de attól függetlenül túléltem minden, amit túl kellett élnem.
Azonban egy dolog megmaradt bennem. Hiába szeretnék kikapcsolódni nem, megy olyan könnyen. Szinte már pánikrohamom van, ha ki kell tennem a lábam a lakásból. Pedig régen imádtam az embereke közelségét. Sőt! Ki is zökkentettek a monotonitásból.
Hosszú gondolkozás után döntöttem el, hogy végre nekiindulok és felfedezem a hegyet. Egész úton Jake járt a fejemen és azon gondolkoztam, hogy ez nem fog menni. Kételyek között parkoltam le az autómat, majd a pénztárhoz sétáltam.
A nő, akinél fizettem megjegyezte, hogy mindenkinek van párja kivéve nekem. Megvontam a vállamat. Nem hiszem, hogy valaha is lesz bárkim is. Odasétáltam egy padhoz majd leültem. Belemélyültem kicsit a gondolatimba. Finom és puha szőrcsomó zökkentett ki belőle.
A mellettem ülő férfi kutyája mászott majdnem az ölembe. Mosolyogva simogattam meg a fejét, amire ő egy farok csóválással válaszolt. Talán be kéne szereznem egy saját ebet. Lehet, hogy szeretni tudna egy olyan embert, mint én.
- Van benne valami, amit mond viszont a szabályok arra valóak, hogy megszegjük őket! – mosolyodtam el – Viszont attól függetlenül jól kezeli őt.
Teljesen meglepődtem saját magamon. Jó ideje nem beszéltem úgy senkivel, mint vele. Sőt! Még rá is mosolyogtam. Mintha minden, amin eddig töprengtem teljes mértékben elszállt volna. Közben a kutyával kezdtem el játszani. Végül sűrű elnézések közepette kértem elnézést.
- Azt hiszem nekem is ideje lesz beszerezni egy kutyát. Ő legalább hű társam maradna.
Újra megsimogattam az ebet, aki sikeresen ráült a lábamra. A tömeget figyeltem és éreztem, hogy kezdek megint pánikolni. Nem lenne szabad! Elvégre Pszichiáterként nem ez a legegyszerűbb megoldás a problémáim megoldására.
- Nos, kedves Hayden örülök, hogy megismertem! – mosolyodtam el ismét, miközben kértem egy pacsit az állattól – Neked is örülök ám! – majd a férfi felé fordultam – Nem haragszom meg a tegeződésért. Már akartam is ajánlani – mosolyogtam tovább.
Hirtelen a túravezető hangjára lettem figyelmes. Kissé összerezzentem a hangjától. Nem tudom mennyire volt észrevehető, de próbáltam nem kimutatni ezt a dolgot.
- Szívesen veletek tartok! – bólintottam.
Miután Hayden felállt én is ezt tettem és a társaságukban az idegenvezetőhöz sétáltam. A férfi intézett néhány figyelmeztető szót hozzánk, majd elindult. Az emberek követték őt az én társaságommal együtt. Még egyszer hátrafelé pillantottam és követtem a társaságot.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Paige and Hayden Empty
»Pént. Nov. 13, 2015 12:49 pm Keletkezett az írás



Paige and Hayden
 





Halványan elmosolyodik a nő véleménye hallatán, noha nem szeret abba belegondolni, hogy a szabályok ténylegesen megszeghetők. Itt nem az a gond, hogy fél a következményektől, mert eddig mind ahányszor komolyabb gondja akadt a munkáját illető, vagy egyáltalán bármilyen szabály miatt, mindig szépen kitudta beszélni magát, esetleg a tízedik vagy a húszadik embert. Jó beszélőkéje van ami mindig megmentette, noha tudja, hogy egyszer eljön az idő, mikor már ez se fog segíteni.
Ettől függetlenül mindig is szabálybetartó ember volt. Mindig úgy látta, hogy a szabályokat azért hozzák, hogy azok betartásra kerüljenek, ezzel megakadályozva az esetleges nézeteltéréseket, baleseteket. Nem hülyeségből, vagy játékból íródnak azok a betartandó dolgok, épp ezért is jelenik meg a mosolya mellett egy kis szemrándulás is, amit a véleményének mássága erőszakol ki belőle.
- Nem szeretek szabályt szegni, mindig arra biztatom az embereket, hogy ők is hasonlóan vélekedjenek. Tehát ennek örömére még a kutyától is elvárom, hogy azt csináljon amit az éppen vele lévő mond neki. Ki tudja, talán épp rajta múlhat valakinek az élete, mint mentő kutyán, ő pedig a taníttatása ellenére másként cselekszik - hangja határozott, mégis van egyfajta finomsága, amivel a szigor ellenére is elhitetheti az emberekkel, hogy nem olyan mint amilyennek mutatja magát. Sokkal érzékenyebb annál, mint mutatkozik, tehát a legkisebb csetlés-botlásokat is gond nélkül elnézi. Van akinek még a banális hibákat is. Alapjáraton Hayden ilyen. Határozottan megvan a maga véleménye, szereti a rendet és betartani a szabályokat, odafigyelni másokra, viszont ha az ő taníttatása alatt hibázik példának okáért a gyakornoka, akkor mindenek előtt kiáll érte és magáénak könyveli el a sikertelenséget, a hibát. Talán épp ez teszi őt azzá, aki. A kimutatott határozottság, és a rejtett lelkiismeretesség mely az egész életét megalapozta és nem tudna szabadulni tőle akkor se, ha akarna.
- Lehet azért, mert jó fél éve ismerem már, volt időm összeszokni vele. Ettől függetlenül nagyon szemtelen tud lenni - példának okáért az éjszaka közepén beoson Hayden szobájába, a rezidens pedig arra ébred reggel, hogy teljesen lelóg az ágyról, mert őfelsége bebújt mellé a paplan alá s úgy ki van terülve, hogy ha akarna se tudna feljebb mászni. Minden esetre kellemesebb ébresztő tud lenni, mint a telefon vagy az óra zajos csörgése, amit rendszerint a pokolba kíván. Mégse szereti, ha kutya pofa nyomódik az arcának az éjszaka közepén, vagy annak ázott bunda szagát kell elviselnie, mert elfelejtették beengedni és kint kuporgott az eresz alatt.
Akármennyire szereti, vannak olyan momentumai a kis kapcsolatuknak, melyen még csiszolni kell, de úgy érzi, hogy jó úton halad. Nem véletlen az sem, hogy most se mondott nemet Leahnak, mikor az a kezébe nyomta a póráz végét, hogy hozza el magával egy kis kirándulás erejéig, mert egyiknek se fog megártani. Legalább a kutya nem marad egyedül otthon, Haydennek pedig lesz társasága. Szép feltételezés, mintha ezzel azt mondaná a lány neki, hogy amúgy nem képes idegenekkel szóba elegyedni...
Fogalma sincs, hogy mit rejtenek a nő szavai, ettől függetlenül zöld íriszeit egy pillanatra az arcára emeli. Mintha lenne valami a hangjában, vagy csak a szavak mögött elrejtve, ami valamiféle csalódottságra, esetleg egy mélypontra utalhat. Természetesen nem az ő dolga, nem is ismeri, tehát nem térhet ki ennek miértjére. Egyszerűen csak kisfiús mosoly suhan át az arcán, majd próbálva eltekinteni a lehetőségektől, inkább arra koncentrál, amit tényleg ki is mondott a másik.
- A hűséget egy kutya személyében is ki kell érdemelni, nem szabad a ragaszkodásukat készpénznek venni - tapasztalatból beszél, hisz míg Roy tökéletesen hűséges hozzá és ő az egyetlen olyan kutya az életében, akire még nem volt panasza. És akkor ott van a fiatalabb Lupo is, aki még mindig egy idomíthatatlan, akaratos, makacs kölyök akibe sikerült úgy beletrafálnia, hogy talán az alom egyetlen kutyája aki képtelen lesz birkát terelni, vagy csak szót fogadni.  De mint tudjuk, a türelem rózsát terem... vagy egy engedelmes kutyát.
Vidám tekintettel figyeli, ahogy Lisa bizalmasan és lelkesen pakolja bele a mancsát Paige kezébe, s büszkén kihúzva magát legelteti a vele szembe ülő nőt mogyoró barna szemeivel. Van valami bájos ebben a kutyában. Valami, ami a farmon nevelt kutyákból hiányzik... épp olyan ellentét van közöttük, mint amilyen az emberek esetében. A város kicsit elkorcsosítja az ott élőket, legyen az ember vagy állat. Farmon mindenért küzdeni kell, míg a városban nem csak egy bizonyos téren figyelhető ez meg... itt több a lehetőség, több mindent engedhetnek meg maguknak az emberek. A kutyák kiskirályként vannak nevelve, van aki az asztalnál eszik a gazdáival, ágyban alszanak... a farmon pedig épp olyan állatként vannak tartva mint a lovak, akiknek feladatuk van.
Ahogy feltápászkodik a padról és szorosabbra fogja Lisa pórázát, még utoljára a nő felé fordul, hogy annak van-e kedve velük tartani a túra közben. Szívesen venné, ha lenne mellette valaki akivel beszélgetni is tud, nem csak egy kutya aki majd a földhöz tapasztja az orrát, és hajthatatlanul csörtet előre a maga útján.
A túravezető gyorsan elmorogja az orra alatt, hogy mire kell odafigyelni, hogy az állatokat nem szabad etetni, virágot nem szabad letépni, a kutyákat pedig ha magukkal viszik, akkor harapós állat esetén tegyék fel a szájkosarat. Lisán kívül még három másik állat van, kisebb és nagyobb egyaránt, viszont Haydenben még mindig ott bujkál a kisördög, hogy leadja a "megőrzőbe" a kutyát, amire aztán nincs lehetősége, hisz mire észbe kap, már el is indulnak.
- És mond csak Paige?! Mi szél hozott erre? Kirándulás, természet vagy csak jöttél, mert...? - nem sok embert lát erre egyedül kujtorogni, mindig csoportostul érkeznek barátok vagy családok. Épp ezért is tartja furcsának azt, hogy Paige egyedül jött, noha... ha nem lenne itt a kutya, ő maga is hasonlóképpen tett volna.




Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Paige and Hayden Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Paige and Hayden
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lynette & Hayden
» Hayden & Pierre
» Zoya and Hayden (SMS)
» Gemma and Hayden
» Faith & Hayden

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: