Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
El & Kat or new girlfriend
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Okt. 27, 2015 11:40 pm Keletkezett az írás




Emma & Kat


Mostanában egyre több új ember költözik ide, nem tudom, miért lett olyan felkapott utca ez, meg voltak azok a lakók, akik itt laktak már negyven éve, vagy talán még több. Nem elég, hogy ide költözött az a pasi szembe, igaz, ő nem számít túl újnak, lassan több, mint féléve annak, hogy itt van pár az utcában, de mégis, nekem annak számít, mert ugye csak pár hete költöztem vissza. El se kellett volna mennem, hülyeség volt az egész, most már belátom. Körül belül egy hónapja költözhetett ide a fiatal kismama a kisbabájával együtt, mivel nem bírtam ki, azonnal lecsekkoltam őket. Azt hiszem a kíváncsiságba fogok egyszer bele halni, olyan ez mint mások számára az alkoholizmus, ha nem elégíthetem ki a vágyamat, képes lennék a saját arcomat is lekaparni. Na jó... azért ennyire nem vészes a dolog, de azért csak szereti az ember tudni, hogy ki is költözik a másik házba. Amikor először átkopogtam, igen kopogtattam hozzá Rosie-val mentem, őt is nagyon érdekelte az új jövevény, igaz megígértettem vele, hogy csak akkor fogom vinni magammal, ha nagyon jó kislány lesz. Meg tudtam pár dolgot az anyukáról is, például, hogy Elaine-nek hívják, a kislányát Micusnak becézi, illetve, hogy mivel keresi a kenyerét, vagyis kereste annak idején míg meg nem szült, egy bárban vetkőzött, elég jó fej és vagány csajnak tűnt, sajnálom, hogy apa nélkül kell felnevelnie a lányát egyedül, ez a mai világban egy társsal sem könnyű, egyedül meg aztán pláne. Sosem ítéltem az embereket, anyámmal ellentétben, megígértem neki, hogy ha szüksége van, és éppen rá érek akkor szívesen vigyázok majd a picire. Aztán el is felejtettem, voltak más dolgaim, egész héten a kórházban kellett lennem, amúgy is, meg elvoltam foglalva olyan dolgokkal, amikre inkább nem is gondolok végig. Újabban kezdem úgy érezni, mintha valami hivatásos kukkoló lennék. Nem túl jó fényt vetne rám, ha kiderülne, hogy minden egyes alkalommal leskelődöm a szembe szomszéd után, aki a kocsiját sikálja, már abból a szempontból is, hogy kapcsolatban élek, már hosszú, hosszú évek óta. Az mellékes, hogy ezt az egészet, ami köztem és Alec között van, azt nos nem nevezném igazán már annak, nem tudom minek nevezzem, de lassan kezdem úgy érezni, hogy én állok közé és a számítógépes vackai közé, nem pedig az közénk. És nem, még mindig nem emiatt tűnik túl perverznek a leskelődésem a szembe szomszéd után, hanem inkább amiatt, hogy az apám korát közelíti meg... mégis  a teste, legalábbis a felső teste, még egy húsz éves is megirigyelhetné, minden egyes izom és kocka ki van dolgozva rajta. Tudom, hiszen akár hányszor csak kiállt megmosni a kocsiját, én minden egyes alkalommal megfigyeltem, és hál'Istennek remek szemem van. Az a felsőtest, az a mellkas érintésre lett teremtve, az én érintésemre... hogy pontosak legyünk. Nem tudom mi a fészkes fene üthetett belém, de azóta már az is előfordult, hogy az álmaimban is üldözött, ott sem hagyott békén, nem emlékszem, hogy pontosan miről is álmodhattam, de mindig leizzadva, kimelegedve ébredtem...
Inkább nem is gondolok erre, megpróbálom kiűzni a fejemből az ilyen pajzán gondolatokat, és megérteni azt a tényt, hogy minek is köszönhetően álmodozom a szomszédról, a helyett, hogy inkább a fiatal pasimról kellene ezt tennem? Talán azért mert a pasim mostanában igen csak hanyagol, és most nem csak az ágybeli dolgokra gondolok, hanem alapjából úgy mindenre, ez történik, ha már Alec sem úgy törődik velem, ahogy illene, mondjuk eddig sem törődött úgy. Próbálom magam ezzel etetni, de igazából tudom jól hogy semmi köze hozzá, nem tudom miért vonzza az izmai a pillantásomat annyira, de ha mindennap szexelnék a pasimmal akkor is ez lenne. Tényleg képes vagyok hülyeségeket csinálni, pláne részeg állapotomban, erről talán a legjobb barátnőm Hay mesélhetne sokat. Olyankor képes vagyok fogadásokat is kötni, és nem, nem pénzben, abban kérlek szépen nincs semmi izgalmas, ó nem, én nem aprózom el ennyire, szeretem a nehéz dolgokat, meg akarom érteni, meg akarom kaparintani, ki akarom próbálni, mert miért ne alapon. Hát tegnapelőtt épp össze ültünk páran ilyen lazulós estére a nagy, kórházi stressz esetén, gondoltuk szórakozunk egy kicsit. Egyik után követte a másik teqila, vodka míg nem azt vettem észre, hogy részegen kicsit jobban megered a nyelvem, mint egyébként. Pedig általában is képes vagyok sokat dumálni, néha lyukat dumálok az emberek gyomrába, ez is egy ilyen alkalom volt, elmeséltem a többieknek, hogy a szomszédunkba költözött új lány egy bárban táncos, és több se kellett addig magyaráztak míg a bátorságom erősebb volt a kitartásomnál és nem fogadtam velük, hogy ma átmegyek hozzá, hogy engem bizony tanítson meg arra amit ő is oly művészien űz, csak úgy szórakozásból, na meg fogadásból, amit aztán majd be is kell mutatnom a haveroknak. Azt hiszem Héjlinek meg fogom mondani, hogy többet ne engedjen alkohol közelébe, vagy ha mégis ne engedjen, hogy ilyen ostoba fogadásokat kössek amiben sikerül leégetnem magam, nem vetne rám túl jó fényt, bár amúgy is köztünk fog maradni, csak a hecc kedvéért mentem bele, meg mert egyszer amúgy is kiakartam próbálni. De azért egyszer híres, és jó orvos szeretnék lenni, még hozzá gyerekorvos, és abba ilyen nem fér bele szerintem. De a lényeg az, hogy már felhívtam El-t és azt mondta, hogy segít, cserébe én majd néha vigyázok a picijére, ha fontos dolga akad, vagy ilyesmi, még szerencse, hogy csak pár házzal lakik arrébb, így tökéletesen képtelenség elkésnem tőle, legalábbis remélem, még ha az utolsó pillanatban is indulok, akkor is oda kell érnem időben. Ezért is mivel közel lakik, magamra húztam valami kényelmes cuccot, amiben könnyen lehet mozogni, egy fekete rövid sortot, egy fehér trikóval, a trikó hátát megcsomóztam, így látni lehet tejfehér bőrömön a tetkóimat alul illetve  a jobb csípőmnél, méz színű fürtjeimet laza kontyba fogtam össze, így a nyakánál és vállainál is látni lehet illetve a Héjlivel közös tetkónk is. Lábfejemre hófehér zoknit húzok, majd egy kényelmes sportcipőt, és már indulok is, gondolkodás nélkül szaladok át a szomszédba, kopogtatok hármat, majd hátrébb lépek, várok egy kicsit, nem akarom szegényt letámadni, és berontani sem, bár a másikhoz se törtem be, az ajtó magától nyílt ki, mellesleg. Amikor megjelenik az ajtóban lágy mosollyal üdvözlöm a szám sarkában, nem ítélem el  a munkája miatt, nekem nagyon szimpi csajnak tűnik, csak nehéz és sok dolgon kellet megtennie, látszik rajta, azt hiszem nekem semmi értelme nem lenne panaszkodnom az elmegyógyintézetbe való anyám miatt.
-Szia, remélem nem késtem el,- lépek beljebb ahogy beljebb invitál.

notes: new girlfriend word: 1036 music: xxx


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Nov. 04, 2015 3:13 am Keletkezett az írás



Szerencsém, hogy mindig szerettem táncolni. Gyerekként balerina akartam lenni, még emlékszem, hogy anyám annak idején vett nekem egy rózsaszín ruhácskát, hatalmas tüll szoknyával. Gyakran vettem fel, a szobában táncikáltam, utánoztam a balerinákat. Végtére is, a gyerekkorom boldog volt, legalábbis az a része amit a szüleimmel töltöttem. Később, mikor kamasz lettem, rossz társaságba keveredtem és gyakran buliztunk, szóval egy más fajta táncban is mondhatni profi lettem.
Szóval, kézenfekvőnek tűnt, hogy tánccal keressem a kenyerem. Jó, nem a szokványos forma, de szerintem nincs ezen mit szégyellni, ez is csak egy szakma. Nem vagyok túl szemérmes típus, nem is voltam, és butaságnak is tartom. Vannak dolgok, amiket mindenki csinál, mégis szinte tabunak számítanak. Valami ilyesmi dolog az is, hogy a férfiak járnak bárokba, ahol nők vetkőznek, vagy csak táncolnak. Persze a szomszédok egy része nem örül annak, hogy mi a foglalkozásom. Az utca elején valami karótnyelt vén banya azt hiszem még valami aláírás gyűjtésbe is kezdett, hogy „ezt a szodomai Jezabelt” eltűntesse az utcából. Sok sikert neki hozzá, a házat megvettem, és köszönöm szépen, amúgy tetszik a környék. Maya érdeke, hogy tisztességes emberek közt cseperedjen, én bizony nem fogom őt valami szutykos lepratelepre vinni, ha egy ilyen házra is futja. Az aláírásgyűjtő néninek meg elmagyaráztam, hogy hová tegye a nagy erkölcseit, miközben az aszott férje minden alkalommal kocsányon lógó szemekkel bámul mikor elmegyek kocogni. Hogy a bárban tett látogatásait már ne is említsem. Röviden: bármekkora is az ellenállás vagy a rosszallás, én maradok.
Lakik itt még pár furcsa arc, de talán az egyik legfurább egy kotnyeles lány. Fogalmam sincs mi ütött belé, de egyszer, mikor levegőzni vittem a babámat mellém szegődött, és addig faggatott míg elmondtam neki, hogy ki vagyok, mi a munkám… persze a publikus verziót. Úgy tűnt ő nem bánja, hogy rúdtáncos vagyok, sőt, mintha örült volna neki. Mindenesetre kölcsönösen előnyös üzletet kötöttünk, ő néha vigyáz a lányomra, én pedig megtanítom táncolni. Végül is, ez részemről nem nagy dolog, szívesen tanítok bárkit.
Micussal labdáztam, illetve hozzá gurítottam a labdát, ő meg visszakalimpálta hozzám, amikor kopogtak.
- Maradj ahol vagy, pöttöm! – figyelmeztettem a kicsit, hogy ne guruljon jobbra-balra, ahhoz nagyon ért már most, hogy meglépjen a maga módján. Kinyitottam az ajtót, örömmel tapasztaltam, hogy Kat időben érkezett.
- Szia! Nem, nem, gyere csak be! – szélesre tártam az ajtót, majd a nappaliból kúszva menekülő lányomra emeltem tekintetem. Ölbe kaptam, és úgy siettem vissza a vendégünkhöz. Alaposan megnéztem magamnak, majd elismerőn biccentettem halovány mosollyal a szám sarkában.
- Nem lesz gond, az alkatod megvan hozzá. Vedd csak le a cipőt és a zoknit is, megyünk az edző szobába. – a földszinti kis szoba felé vezettem, ahol két rúd van felállítva, egy karika felfüggesztve, és még néhány eszköz, hogy jó kondiban maradjak. A kislányt letettem a járókába, majd a nagy tükörben megnéztem magam. Egy egyszerű sport topot vettem fel, halvány rózsaszín mint a cseresznyevirágok, alig ér a mellem alá. Kellemesen telt alakomat látni engedi, ami még egy gyerek világrahozása után is ruganyos és izmos. Köldökömben apró piercing csillan. Egy vékony, fekete rövidnadrág tartozik még a szokott gyakorló ruhámhoz, semmi más.
- Amíg bemelegítünk, elmesélhetnéd milyen napod volt. Mit szólsz? – mosolyogva léptem az egyik rúd mellé, majd intettem Kat felé, hogy kövesse a példámat.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Nov. 21, 2015 3:25 am Keletkezett az írás




Emma & Kat


Az életem pér hete megváltozott, nagyon megváltozott, kezdek rájönni, hogy szükségem van egy dilidokira. Egy olyanra aki kivizsgálja az agyamat, nyilván, mert azt hiszem lassan kezdek megőrülni. Úgy hallottam az őrültek nem tudják magukról, hogy őrültek, mégis én kezdek egyre biztosabb lenni abban, hogy így áll a helyzet, vagy kezd így állni a helyzet. Tiszta őrület az egész. Elvileg boldognak kellene lennem, nem? Úgy értem sikerült lediplomáznom, és elkezdhettem a gyakornokságot a kórházban is, ami még inkább arra ad okot, hogy boldog legyek. De én baromira nem vagyok boldog, sőt talán nem is ez a legjobb kifejezés arra amit érzek. Zavarodott vagyok. Igen! Teljesen össze vagyok zavarodva, azzal kapcsolatban amit gondolok, már több éve kapcsolatban élek. Azt nem mondanám, hogy boldog. Már. Régebben, mikor még össze jöttünk Aleccel minden szép volt, olyan gimis, tündérmesés, tudjátok. Jó volt neki, nekem, de legfőképpen jó volt az anyámnak. Aztán változtunk, leginkább én, talán mindketten. És Alec vicces oldala, amit annyira bírtam tizenhat évesen, egyszerűen kezdett eltűnni, és valami egészen nem vicces, sokkal inkább siralmas énje kerekedett felül. Olyan mintha jöttek volna az ufók E.T. Vezetésével, hogy elrabolják, a menő kis magán űrrepülőjükön kiszippantsák az agyát és tele nyomják totális baromságokkal. És tádám így kaptuk meg a jelenlegi Alecet. Emlékszem tavaly, egyszer mikor csúnyán össze kaptunk emiatt, mert megígérte, hogy eljön velem és a barátainkkal arra az új helyre a szülinapom alkalmából bulizni. De mivel neki új barátai voltak, és valami számítógépes cuccra kellett mennie, így hát... velük tartott inkább. Annyira felmérgesített magam, hogy csak úgy nyeltem a teqilákat, míg össze nem akadtam az egyik haverjával. Nem túl közeli haverjával. Azt hiszem vagy a pia volt túl sok, vagy pedig tudat alatt bosszúra vágytam, vagy inkább mindkettő. De alkoholmámoros állapotomba bizony lefeküdtem vele. Tulajdonképpen ez a kettőnk titka maradt, még Héjlinek sem mertem elmondani, pedig ő a legjobb barátom, nem is tudom mi okból. Talán csak nem találtam fontosnak, vagy úgy voltam vele, hogy ha nem beszélek senkinek róla az olyan, mintha meg sem történt volna. Tudom, hülyeség!
Szoktam hülyeségeket csinálni olykor, pláne ha részeg állapotomban vagyok és fogadásokat kötök. Amit aztán azokat rendszerint el is vesztek. Mint ez a múltkori is, amikor bele egyeztem, hogy ha vesztek akkor beiratkozom egy nem túl hétköznapi tanfolyamra. Végül is, nem jön rosszkor ha az ember új dolgokat ismer meg. Legfeljebb, ha valamilyen furcsa, ismeretlen okból kirúgnak a kórházból, akkor lesz egy második lehetőségem, hogy ne halljak éhen, és ezt a nem sokára újdonsült tudásomat felhasználhatom arra, hogy elmenjek rúdtáncosnak. Hahh. Bár nem hiszem, hogy kirúgnának, remélem, elég nagy szívás lenne. Meg tudom, hogy gyakornokként nem dönthetek mi szeretnék lenni, mert lehet most még gyereksebész, de később már mondjuk nőgyógyász. Ami baromság, mert én az előbbi akarok lenni, mindenáron...
Ehhez hasonló gondolatok kavarognak a fejemben, miközben átsietek a pár házzal arrébb lakó újdonsült szomszédunkhoz. Útközben azért vetek egy kósza pillantást, Mr. Deveraux háza elé, majd egy grimasz kíséretében megállapítom, hogy a kocsija nincs a felhajtón. Nem mintha engem annyira izgatna, mert nem is érdekel, csak ha erre felé sétálok- és lévén pont szemben lakunk,- mindig sikerül erre felé jönnöm, szóval mindig oda lesek. Kivéve amikor az ablakomból, a függönyöm takarásából kukkolok utána ahogy kocsiját suvickolja. Hadd áruljam el, hogy nagyon menőn csinálja a kórház képest is. Nem mintha öregember lenne, csak... hozzám képest öreg. Mosolyogva köszöntöm a napszítta hajú lányt, majd a válla felett átlesve látom, hogy a babája éppen menekülni próbál valamerre.
-Ennek örülök, mert általában mindig, minden honnan elkésem, az is csoda, hogy a kórházból nem késtem. - vigyorgok rá ahogy átlépem a küszöböt. Különös bizsergés, izgatottság járja át a pórusaimat, azt hiszem kezd érdekelni a dolog, mármint eddig is érdekelt, meg úgy hallottam ez jó kondiban tartja az ember lányának testét. Csak nem tudom kinek mutatom meg majd ezeket a dolgokat, mert a pasim már jobban izgalomba jön egy új, vackos játéktól mint tőlem. Nos, ez nem tudom kire nézve gáz, rá, vagy rám...
Halvány, barackvirágszínű pír költözik tejfehér arcomra, ahogy végig mér, majd elismerően biccent, azt hiszem büszkeséggel tölt el, annak ellenére, hogy nem túl sokat szoktam dolgozni a testemen, maximum reggelente, ha van időm, eljárok futni és itt ki is fújt a test edzésem. Ha lehetne és nem nézne dilisnek, még meg is veregetném a mellkasomat, mint Tarzan.
-Köszönöm,- illik megköszöni a bókot, ha jogosnak véli az ember, ha nem, ezt így gondolom,- kicsit izgulok, remélem nem töröm össze magam,- mondom neki viccelődve ahogy lassan kibújok az edzőcipőmből, és a zoknimból. Igazából halál komolyan gondoltam, csak hát sose vallanám be, de nem akarok hiányozni a kórházból, nem tudom ezt milyen néven vennék, nem akarok okot adni arra, hogy esetleg pikkeljenek rám és kirúgjanak. Imádom a gyerekeket, és anya felszínessége ellenére én nem követem a példáját. Nem lesz belőlem kirakatfeleség, az biztos. Még... kirakatbarátnőnek is pocsék vagyok. Majd szótlanul követem arra amerre ő is megindul, közben nefelejcskék íriszeim kíváncsian fürkészik a ház berendezését, ott ahol elhaladok, szép, ízléses, nem giccses, inkább nőies, a lánynak jó ízlése van, tetszik. Oda lépek elé, várva, hogy megmondja mit is csináljak és hogyan, mert nem tudom, életemben először zavarban vagyok.
-Hát,- megvonom a vállam, azt még sem vallhatom be, hogy a délelőttömet a szembe szomszédom kukkolásával töltöttem,- nem sok minden történt, ma szabadnapos vagyok, holnap viszont már hajnalban ott kell lennem a kórházban. Nagyon kemény rezidenst kaptam,- mosolygok lazán, ha füllentésről van szó, könnyen megy, nagyobb hazugságba lehet befürödnék.- És ti mit csináltatok ma, Hogy tetszik a környék? Megismerkedtél már valakivel?- kíváncsian pillantok rá, majd követem az utasításait, amit majd adni fog.

notes: new girlfriend word: 1036 music: xxx


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 9:40 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
El & Kat or new girlfriend
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: