Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Maria & Sebastian Empty
»Hétf. Nov. 02, 2015 7:23 pm Keletkezett az írás





Ma reggel is elintéztem a szokásos ügyeimet, az üzenetek elintézése után pedig ide jöttem, a parkba. Elvileg itt kell megfigyelnem azt a manust, aki a tetejébe még csalja és veri is a feleségét. Gyakoriak voltak ezek az esetek, én pedig ha már tudtam élni a lehetőséggel, és a képességeimmel, miért ne segíthetnék rajtuk , lehettem volna akár a kormány hasznára is ,de akkro megint félő volt, hogy rám akadnak azok akik ügynöknek akartak volna kiképezni, mert gyanítom hogy azt akartak belőlem. Felismertem a társaim ügyködését, ha arról volt szó, láttam az összefüggéseket, a módszereket, de nem nyomoztam utánuk feltűnően mert nem akartam ,hogy felhívjam magamra az ő figyelmüket is. Noha ölésre is kiképeztek, sosem szerettem erőszakot alkalmazni, nem az a fajta ember vagyok, szerencsére még a csendes robottá válásom előtt megszöktem , és így nem kell arra várnom hogy ha bemondják a hangot a telefonban, vagy bárhol ,akkor bekattanok és mint egy robot indulok a feladatom teljesítésére.
Jó volt így. A magam ura vagyok, és senkinek sem ártok azzal, ha azt csinálom amit szeretek, segítek azoknak akik rászorulnak. Azt, jó érzéssel tölt el, hogy végül azt tehetik az életben amit mindig is szerettek volna tenni.
Egy kávézó asztalánál ültem a parkban, az orromon egy napszemüveg pihent, e mögül szemléltem a világot, a kezemben egy ipaddal babráltam, majd amikor megkaptam az italomat, és a sütimet, félre raktam az oldaltáskámba. Ma egy egyszerű egyetemistának tűntem, aki várja a haverjait, vagy éppen csak kikapcsolódik egyedül, de mindenképp valami sulis srácnak, hiszen a nyakamban ott pihent a fejhallgatóm, és az asztalon ott volt mellettem a baseball sapkám is, a hajam meglehetősen borzas állapotban festett, most hogy a sapka lekerült róla, de pár mosolyt azt hiszem bezsebeltem a pincérnőtől, viszont… nem vettem észre, vagy nem akartam észre venni. Pár évvel ezelőtt találkoztam Melbourben az egyik női kisérleti alannyal. Váltottunk pár szót, onnan ismert fel, hogy egyáltalán nem reagáltam le a környezetemben megforduló emberek arckifejezéseit, csak ültem és biccentettem, de semmiképp sem mosolyogtam vissza.
Minek, ha semmi érzelem nem fűz egy mű mosolyhoz? Jah, hogy épp emiatt hívják mű mosolynak… Semmi gond. Másképp működöm mint az emberek, eljátszom bizonyos helyzetekben ,hogy vannak érzelmeim, hogy egy vagyok közülük, nem nézem le őket azért mert átlagos iq-val rendelkeznek, ez nem egy olyan dolog amit bárki szemére kéne vetni. Azt már inkább, ha nem szedi össze az a kutyás ember a kutyája utáni ürüléket, vagy azt amelyik épp most zsebeli ki azt a pasast, de az a pasas, meg az épp arra járó öregasszonyt fogja kizsebelni… néha utálom magamat,hogy egy-egy pillantásból sejtem az emberek soron következő lépéseit. Csak annyiból,hogy mit fognak lépni, hogy fordítják a fejüket, ez csak egyfajta megfigyelő képesség volt.
Amit igyekeztem a saját hasznomra fordítani és azokéra akiknek szüksége volt a segítségemre. Belekortyoltam az italomba, azután a villával leszeltem egy darabot a süteményemből. Egyébként meg kell hogy mondjam, hogy rohadtul zavart az, hogy szana -szét volt az asztalomon minden, de most egy egyetemista srác bőrébe bújtam, aki vár valakit.
Nem otthon voltam, ahol mindennek megvolt a helye, a legutolsó szalvétának is. Épp az orrom előtt vittek egy kiskutyát, félt és szinte a földön csúszott a gazdája után. Minek az ilyenek kutya, ha a saját gazdájától is fél? Komolyan nem értem.
Újabbat kortyoltam az italomból. Megcsillant a kutya nyakán egy biléta majd a fazon felkapta a kezébe és futni kezdett az állattal. Furcsa jelenet volt, nem tudtam mire vélni, majd visszafordultam a süteményemhez, elvileg ezen a helyen fog feltűnni, hamarosan ebédidő és  itt kell lennie a megcsalónak, nekem pedig kell pár fotó amit felhasználhatok a pali ellen.
Szép idő volt, igazi romantikusoknak való, langyos szellő járta át a parkot, még az éghajlata ellenére is. Szerettem Svájc hidege után az itteni légkört, tíz év , és mégse szívesen megyek hideg helyek közelébe, nem is nagyon szeretem a hideg éghajlatot. Megborzongtam, és belekortyoltam az üdítőmbe. Vártam, hogy elkészíthessem a kompromittáló képeket, az órámra pillantottam, már itt kellene lennie, lehet, hogy mégsem itt fognak találkozni?
Nem baj, majd jobban figyelek, velem is előfordulhatnak tévedések.

Maria & Sebastian


Megjegyzés | Ruha | Zene:Outside | ©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Maria & Sebastian Empty
»Csüt. Nov. 05, 2015 7:53 pm Keletkezett az írás



Új város, új emberek, új felfedezni valók. Éppen ennek a három dolognak a fényében úgy gondoltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit szétnéznénk. Bizsu és én úgy is nagyon jó csapat vagyunk, ha városjárásról, és főleg kirakat nézegetésről van szó. Egyszerűen eszméletlen egy kis szőrcsomó. Képes napestig caflatni velem a városban, csak azért, hogy vele töltsek egy kis időt.
Tény, hogy nem vagyok az a kiöltözős, plázában lebzselő típus, de ennek ellenére mégis megnyugtatóan hat rám, a kirakatok nézegetése. Talán éppen ezért is feledkeztem meg az időről, és arról, hogy nem ártana azért egy két falatot bekapnom. Úgyhogy  elindultunk egy amolyan élelem beszerző körútra bizsuval aminek eredményeként ráleltünk egy jópofa kávézóra, ahol a kinti részen foglaltunk helyet. Egyrészt azért mert Bizsuval nem mehettem volna, hiszen kutyáknak tilos, másrészről meg annyira szép időnk volt. Sütött a nap, csicseregtek a madarak és amióta itt vagyok, most először nem gondoltam arra, hogy butaság volt idejönni.
A kiskutyám pórázát letettem a székem karfájára, és kedvesen, de azért kellő szigorral megmondtam neki, hogy maradjon ott ameddig vissza nem érek. Muszáj volt kimennem a mosdóba, és ha már ott voltam akkor rendeztem is a számlát és a rendelésemet.
Nem voltam bent szerintem öt percnél tovább, de amikor kiléptem az ajtón, már feltűnt, hogy a kiskutyám nem ül ott ahol hagytam. Először csak azt hittem, hogy meglátott valamit és esetleg át ment az asztal másik oldalához, amit onnan nem lehetett látni ahol jelenleg álltam. De ahogy egyre közelebb lépkedtem, rá kellett döbbennem, hogy Bizsu nincs ott. Sőt egyáltalán nincs sehol.
A vér egy pillanat alatt kiszaladt a lábaimból, és ha nincs ott a szék amire lehuppantam akkor tuti a földön kötök ki. Most mégis mit csináljak? Járjam körbe az egész környéket, miközben a nevét kiabálom? Vagy hívjak rendőrt? Vagy most mégis mit lehet ilyenkor tenni? Mert majdnem 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem csak elcsavargott, hanem valaki elvitte. De kicsoda? Hiszen az én kicsikém, nem olyan akit csak úgy csendben el lehet cibálni.
Minden esetre vettem egy nagy levegőt , letörtem egy darabot a csokis muffinomból, bekaptam  és elindultam egy tőlem nem messze üldögélő srác irányába. Ránézésre  olyan velem korúnak gondolnám, talán egyetemistának, talán Ő látta mi történt és segít nekem.
- Szia! Bocsánat, hogy megzavarlak, de nem láttál itt egy fehér kiskutyát? Rózsaszín nyakörv és ezüst színű biléta volt a nyakában. egyedül, vagy esetleg valakivel. Valaki furcsával, talán olyannal akivel nem szeretett volna elmenni? – néztem reménykedően a srácra, miközben rájöttem, hogy ha nem kerül elő Bizsu akkor abba én bele fogok bolondulni.

Vissza az elejére Go down
 
Maria & Sebastian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Maria and Hayden
» Maria & Pierre
» Bree - Sebastian
» Sebastian (Dr. Lyle) és Jill - női osztály
» Pierre & Maria × Surprise!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: