Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Nate&Dasie || having fun
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szer. Okt. 28, 2015 8:49 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



Ledobom a telefont az ágyra és felülök. Komolyan azt mondtam a főnökömnek, hogy ugorjon fel? Azok után, ami történt a karácsonyi bulin? Egy évig alig szóltam hozzá, most meg meginvitáltam? A poén az, hogy ő mondta, hogy fél óra és itt lesz, úgyhogy nem volt annyira nyomulás. Enyhe flörtnek szántam az egészet, és most mi lesz belőle? Nem feküdhetek vele csak úgy le, mindjárt itt a vizsgám. Azt hittem, hogy majd nagyon meglepődik azon, hogy őt írtam be mentornak. Igazából nem sok közös műtétünk volt az elmúlt egy évben, mégis úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha azt mondom, hogy ő tanított, mert egyrészt ezzel elkerülhetem azt, hogy ő vizsgáztasson, másrészt büszke lehetne rám, hiszen arra számítok, hogy max pontos lesz a vizsgám. Az sms-ben mindenesetre nem tűnt annyira hálásnak, inkább azzal cukkolt, hogy majd jól megszívat.

Feltolom magam az ágyon és a kiterített könyvhalmazra tekintek. Nem tudom, hogy mire számítsak. Most komolyan tanítani fog? Mert akad egy-két kérdésem, ha úgy gondolja, de elég félreérthető a helyzet. Nem hiszem, hogy nekünk le kellene feküdnünk, még akkor sem, ha mindketten akarjuk. Ugyan szakorvos leszek három héten belül, de kétlem, hogy jó ötlet lenne összeszűrni a levet. Egyszer már megtettük, és akkor sem lett jó vége. Mindenesetre kaját azt hozhatna, már éppen rendelni akartam. Három órája nyomom keményen a tanulást, talán lazítanom kellene végre. Azt hiszem, hogy van itthon söröm, jobb lesz behűteni, mire jön. Töményet inkább nem veszek elő, mert akkor garantáltan megtesszük azt, amit nem szabadna.

Felkelek az ágyról, és hagyom kiterítve a könyveimet. A tükörbe nézek, és végigmérem magamat. Egy romhalmaz vagyok. A hajam kócos, smink nincs rajtam, és egész nap melegítőben nyomom. Reggel tusoltam utoljára, mert nem terveztem estére semmit, csak egy nyolcórás szív bypass műtétet. Vajon tetszeni fog neki ez a nagyon lezser, vasárnapi pihenős szerkóm? Kétlem, hogy odalenne a kevésbé menő nőkért, de most ez van, nem tudok semmit sem magamra varázsolni, ami nem vagyok. Itthon vagyok, péntek este van, tanulok és leszarom a fejét magasról. Egyébként is, miért olyan fontos, hogy tetszek neki? Tanítani jön, és csak sörözünk. Mintha barátok lennénk vagy valami…

Elfintorodok, és a konyhába indulok. Kiveszek két sört a bárszekrényemből és a hűtőbe csempészem. Nem leszek zsugori, de nem adok magunknak több sört, mert a végén még rossz útra térünk tőle. Egy sör, utána meg kap limonádét, vagy vizet. A víz is jó. Csak hozzon kaját. Milyen célzást kellene neki még adnom, hogy hozzon kínait a sarokról? Vajon gondol arra, hogy üres kézzel beállítani nem illik? Kétlem. Ő dr. seggfej, sosem gondol az etikettre, inkább csak saját magára és a farkára. Fut, szalad, rohan, mert én azt mondtam, hogy szabad a pálya. Akár itt helyben le is vetkőzhetnék neki.  Nem, én nem ilyen vagyok. Nem az a nő vagyok, aki fehérneműben nyit ajtót. Engem ki kell érdemelni. A karácsonyi parti óta semmi sem volt köztünk, azt hittem, hogy rémes benyomást keltettem a kissé bepiált énemmel. Úgy lenne fair, ha egyszer őt is látnám ilyen állapotban.

A nappaliba tekintek, de minden makulátlan és hófehér. Szó szerint, merthogy az egész házam hófehér és fekete. Én magam terveztem ilyennek. Mindig is az volt az álmom, hogy egy épület 69. emeletén fogok egy hatalmas, balkonos, négy hálószobás lakást bérelni. Két éve végre összejött az álmom. Azóta takarítónő jár hozzám heti háromszor. Egy sebésznek nincs ideje az otthonára.

Abban a pillanatban, hogy elindulok vissza a hálóba, megszólal a csengő. Wáó, ez asszem kicsit kevesebb volt, mint fél óra. Vajon hozott kaját? Miért a kaja jár az eszemben, amikor a főnököm felugrik hozzám? Gyorsan megigazgatom a felkontyolt hajamat, végigsimítok a márkás, de kissé slampos melegítőn, és megközelítem az ajtót. Széles, kacér mosolyra húzom a számat, ahogy üdvözlöm. A szemébe nézve azonban már most elolvadok.

- Jó estét. Hamar ideért…    

Tutira nem fogok neki nemet mondani este. Holnap pedig már én leszek minden pletyka alapja.





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Csüt. Okt. 29, 2015 5:28 pm Keletkezett az írás



it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Dasie Evansszel elég érdekesen alakult a kapcsolatunk az elmúlt időben. A karácsonyi bállal kezdődött, amikor az ő állítása szerint csak úgy otthagytam őt, pedig egyszerűen csak beültettem egy taxiba, hogy hazavigyék, és ennyi. Jó, az tény, hogy kapott egy csókot előtte, és rám volt indulva a kicsike, de ez más téma. Meglepődök, mikor nem akarja elfogadni a felajánlásom a műtétre, pedig ezúttal tényleg ő jutott eszembe, aki tehetséges, és szerencsétlen állítólag éjjel-nappal a vizsgára tanul. Visszautasította, én pedig nem is erősködöm, pillanatok alatt találok mást helyette, aki kezét, lábát törve igyekszik bejutni bármiféle esetre, nemhogy szívátültetésre.
A következő meglepő fordulat pedig az volt, hogy mondta, ugorjak fel valamikor. Persze biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem gondolta komolyan, és valószínűleg inkább melegebb éghajlatra kívánna, semmint a lakásába, de ha már magas labda, hát nem is én lennék, ha nem ütném le. Ennél már csak az lett volna jobb, ha csak úgy bejelentés nélkül érkezem meg hozzá.
Út közben félrehúzok az egyik ilyen kivilágított szarnál megnézni, van-e valami ehető, azért mégsem állítok be üres kézzel hozzá, az gáz lenne. Én nem vagyok éhes, és biztos ő sem az, talán tud főzni, de mindegy, meglátjuk, azért viszek valamit. Odaérve a bódéhoz látom, hogy ez rohadtul egy palacsintázó, de mindegy, jó lesz neki… a gofri mondjuk.
- Annyi gofrit kérnék, amennyi egy záróvizsgára tanuló nőbe belefér. – mondok csak ennyit. Fogalmam sincs, hogy Dasie mennyit eszik, de valószínűleg az adagja annyi lehet, mint egy verébnek, legalábbis az alakjából ítélve.
- Pillanat, mindjárt visszajövök érte, csak beugrok ebbe a boltba. – mondom az eladónak, és beugrok a szupermarketbe, ahol egyenesen az alkoholok felé veszem az irányt, s céltudatosan veszem le a tequilát a polcról. Csak, hogy Dasie érezze a törődést, és nehogy azt higgye, hogy ennyire jó fej vagyok. Természetesen ma eszem ágában sincs leitatni, tanuljon csak, de azért viccnek jó lesz az ital.
Kiérve, a gofri már ott vár, fizetek, és már pattanok is fel a motorra, hogy aztán Dasie lakása felé vehessem az irányt. Betelefonáltam a kórházba, hogy elkérjem a címét, mert mire megkérdeztem volna tőle, lelépett, lehet nem véletlenül.
Nem telik sok időbe, mire odaérek, gondosan leparkolom a motort, körbenézek, hogy lesz-e valaki olyan béna, aki belém jön, mert hát Emma Harringtonnak sikerült, és még mindig nem jutottam el addig, hogy elvigyem szervízbe, mert csak jövő hétre tudják bevállalni. Mindegy is.
A fölszinten megkérdezem a portástól, hányadik emeletre kell mennem, és ahogy megmondja, már lépek is be a liftbe a kis ajándékaimmal együtt. Kurva magas ez az épület, beletelik vagy három-négy percbe, mire felérek. Erőteljes kopogással jelzem, hogy megjöttem, majd mikor ajtót nyit, mosolygok neki egyet. Csak, hogy biztosra vegyem, hogy elolvad.
- 69? Megkérdezhetem, miért pont a 69. emeleten laksz, Dasie? – mosolygok pimaszul úgy, hogy abba még ő is belepirul, majd felé nyújtom a dolgokat.
- Egy kis gofri, reméltem beletrafálok, és hoztam… - habozok, a hátam mögül pedig előhúzom a nagy üveg tequilát. - … az egy, és örök, a felejthetetlek… TEQUILA! – halkan felnevetek, és ahogy beenged, beljebb is megyek. Nem rossz kis lakás, meg kell hagyni, bár nekem kicsi lenne.
- Egyébként azon gondolkodtál már, hogy ha esetleg tűz üt ki, akkor innen a 69.-ről elég nehéz lesz menekülni? – vonom össze a szemöldököm. Nincs rá sok esély, de sosem lehet tudni. Feljebb nem is vehetett volna lakást.
note: nagyon jó lesz (: | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Pént. Okt. 30, 2015 7:58 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



Sóhajtok egy nagyot. Kibaszottul utálom ezt a faszit és most itt kell fogadnom a saját lakásomban. Jó igaz, én voltam a hülye, mert minek hívtam el? Már tudom, hogy kár volt kezdeményeznem ezt az ártatlan tréfának tűnő valamit, de ki a halál gondolta, hogy élni fog a lehetőséggel és tényleg eljön. Fel sem merült bennem, hogy igent mond, erre csak úgy be fog állítani hamarosan. Mondjuk fordult már elő valaha a történelem során, hogy Nathan Graham nemet mond, ha egy nő felhívja magához? Ráadásul azt is tudom, hogy vonzónak tart, a csókunk után, de egy éve kb. semmilyen jelet nem küldött azokon a csábos mosolyokon kívül. Az a baj vele, hogy tudja, hogy milyen hatással van a nőkre és ezt kihasználja. Olyan, mint a szépfiúk a tévéből, akiknek nem lehet ellenállni. Ő valószínűleg agglegény lesz egész életében, mindig a fiatal nőket hajtja majd, és itatja őket a kórházzal szemközti kocsmában.

Ahogy kinyitom az ajtót tudom, hogy végem. Minden, amit korábban elhatároztam most megsemmisül, ahogy ránézek. Sokkal könnyebb őt gyűlölni, mert ha egyszer annak vége van, akkor csak baj lesz. Neki nem származhat ebből a kapcsolatból semmi baja, de nekem annál inkább. Nem akarok én lenni a következő strigulája. Az olyan megalázó.

- Csak magának jutnak eszébe ilyen gondolatok. Véletlen volt.

Hazudok, mert nem akarom neki elárulni, hogy azért választottam. Ő is egyből erre gondol, de még a hülye is így tenne. A 69. emeleten lakni vicces, mindenki jót röhög, ha meghallja. Általában az emberek nem merik megkérdezni, hogy miért itt lakom, ő meg már rögtön ezzel nyit. Fölöttem áll magasan, és nyilván ki fogja használni egy párszor még a hatalmát, de kit érdekel? Ma este nem tuti, hogy csak egy kis diák vagyok, szóval majd szépen visszaszólok neki.

Teljesen kitárom az ajtót és szélesen elmosolyodom, amikor kimondja, hogy gofrit hozott. Vajon tudta, hogy milyen nagyon szeretem, vagy csak merő véletlen? Kínait akartam enni, de ez ennél sokkal jobb. Eddig piros pontot kap. Elveszem a kaját, és hátrébb lépek, hogy be tudjon jönni.

- Köszönöm, nem kellett volna…

Ahogy meglátom a tequilat szerintem rögtön elsápadok. A mosolyom kissé lehervad. Rossz emlékeim vannak a tequilaval és vele, úgyhogy én nem erőltetném. Meg ugye megfogadtam, hogy nem rövidezünk, mert akkor nem lesznek gátlásaim és megint rávetem magam.

- Nagyon rendes magától, hogy gondolt rám, de ma tanulunk, úgyhogy én inkább kihagyom. Amúgy is, maga szerint nekem mennyi dugi tequilam van itthon?

Végre elmosolyodom, és megfordulva elindulok a konyhába. Leteszem a pultra a gofrit, majd elkezdtem kibontani a csomagot. A hűtőhöz lépek, kiveszem a két sört és megközelítem a nappaliban. Igazából nekem nincsenek is szobáim, szóval egy nagy tér van és abban mozgunk. Mindenki mindent lát, aki itt van. Nem tudom, hogy neki milyen háza lehet, de tutira elégedetlen az enyémmel. Hát csessze meg. Az enyém olyan lesz, amilyet én akarok. Gondolom az övében guminők hada sorakozik, perverz pucér plakátok előtt.

- Látom nagyon foglalkoztatja ez a 69. emelet. Amúgy meg nem, nem igazán gondolkodtam rajta.

Odamegyek hozzá és a kezébe nyomom a sört. A kanapéra mutatok.

- Foglaljon helyet.

Visszaandalgok a konyhába. Direkt háttal állok neki, hogy közben ne láthassa az arckifejezésemet. Nem tudom, hogy mit kéne tenni, nincsen kézikönyv egy ilyen bonyolult kapcsolat kezelésére. Tányérokat veszek elő, de még nem pakolok semmit.  

- Éhes? Először együnk, aztán tegyem fel a kérdéseimet vagy fordítva? Tudja éppen a szívtranszplantáció komplikációinál tartottam.

Nem hiszem, hogy erre számítana. Az sms-e alapján nem hitte, hogy valójában tanulok. Talán ki kellett volna hoznom néhány könyvet, hogy hatásosabb legyek. Megfordulok, megfogom a sörömet, és közelítek felé.

- El is felejtettem mondani. Mivel ebben az évben én vagyok az egyetlen rezidens, aki kardiológusnak megy tovább, a sebészeti főnök odaadta a maga jegyzetét, amit még anno írt. Éppen abból tanultam, amikor írta az sms-t. Emlékszik rá?








made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Csüt. Nov. 05, 2015 6:14 pm Keletkezett az írás



it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Egy szóval sem tagadom, hogy Dasie bejön nekem, mint nő. Igaz elég sok olyan egyed van, aki iránt ugyanígy érzek, de természetesen azért megválogatom a partnereket, általában… külsőre. Ami azt illeti, időm sem lenne megismerni senkit sem közelebbről, a másik pedig, hogy nem is nagyon akarnám azt. Hogy miért? A válasz igen egyszerű: azért, mert akkor ő is megismer, kiismer, és azt nagyon nem szeretném. Egyrészt azért, mert akkor rájön, hogy tulajdonképp van bennem olyan tulajdonság is, ami nem feltétlen kötődik ehhez a bunkó stílushoz, másrészt pedig mert akkor valószínűleg már többnek tudnák be, mintegy egyszerű futókalandnak. Én pedig azt nem akarom. Kinek hiányzik a nyakára egyszerre több nő? Nekem biztos nem!
Dasievel kapcsolatban pedig annyi mondanék, hogy szeretem szívatni. Eléggé magára veszi a dolgokat, de mindketten tudjuk, hogy a végén egyszer úgyis az ágyban fogunk kikötni.
- Véletlen… Kinek akarsz hazudni? – kérdezem, és mosoly ül az arcomon. Bár elég nehéz elhinni, hogy valaki úgy keres lakást, hogy csakis a hatvankilencedik emelet felel meg neki, és nem érdekes, ha a hatvannyolcadikon sokkal szebb és olcsó az a lyuk. Sosem fogom ezt megérteni azt hiszem, de valamiért olyan érzésem van, hogy ez nem véletlen választás volt.
A tequila látványára ahogy reagál, rögtön elnevetem magam. Valahogy tudtam, hogy ez lesz rá a reakció.
- Nem is azért hoztam, hogy most ezt megigyuk. Majd idd meg akkor, amikor már teljesen idegroncs vagy a vizsga előtt, és úgy érzed, hogy nem tudsz semmit. De azért lehetőleg ne előtte egy nappal, vagy rosszabb esetben egy órával nyakald be. – magyarázom neki. Tudom, milyen érzés a vizsga előtti napok, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni a dologgal, hülyének érzed magad. Dasie már bizonyította a tehetségét és a tudását, de a neheze még csak most vár rá.
Le is ülök, ahogy felajánlja, és elkényelmesedek a kanapén. Hm. Nem is rossz. Ezen a helyen elég sok mindent tudnék kezdeni. Mondjuk Dasievel.
Gondolataim kissé elkalandoznak, de aztán a hangja visszazökkent a valóságba.
- Nem vagyok éhes. Te nyugodtan egyél, nem tudom, milyen az a gofri, éppen csak megálltam, ahol útba esett. Remélem azért nem annyira szar. – mondom neki, miközben előredőlök, és a kezembe veszem az asztalon lévő jegyzeteket. Nem most volt, hogy én is ezeket tanultam, de őszintén szólva egyáltalán nem hiányzik. Igaz, az ember élete folyamán mindig tanul valamit és ez természetesen velem sincs másként, de senki nem tudna rávenni még egyszer, hogy leüljek a seggemre és tanuljak.
- És hogy haladsz? – kérdezek rá, mintha valamennyire is érdekelne, de amúgy nem igazán törődök vele. Ha szarul halad, hát szarul halad, de nem valószínű, hogy rosszul áll, legalábbis ahogy őt ismerem. Bár az ismerem elég túlzás, inkább mondjuk úgy, hogy amit eddig láttam tőle, és hallottam róla.
- Nem lehet arra nem emlékezni. Egyébként nagyon hasznos, olvasgasd is, ártani nem árt. Visszatérve arra pedig, hogy nem én foglak vizsgáztatni, nagyon naiv vagy, Dasie. Valószínűleg bent leszek a vizsgádon, és ott abban a pillanatban senkit nem érdekel, ki van beírva mentornak, én pedig biztos kérdezni fogok valamit. – mosolyodok el. Nem azért mondom, hogy most megijedjen, vagy bármi más, de mindenki tudja, hogy ez a vizsga nagyon kemény. Egy szép szempilla rebegtetéssel nem lehet sokat elérni, de gondolom ezt ez a lány is nagyon jól tudja.
- Amúgy, ha lehet egy kérdésem, hogyhogy engem írtál be mentornak? Nem sokat mentoráltalak az elmúlt évben. Nem is voltál bent nagyon műtétemen, nem? Talán egy volt, amire emlékszem. – Lehet, hogy rossz a memóriám, előfordult már velem, hogy elfelejtettem különféle dolgokat, amik nemhogy napokkal, órákkal ezelőtt történtek velem.
Elveszem Dasietől a sört, és kibontva, rögtön bele is kortyolok. Határozottan jól esik. Nem avgyok egy nagy alkoholista, de olykor-olykor jól esik este egy sör a nehéz nap után. Meglepetésemre, mikor előtűnik egy kutya, rögtön újra kiül a vigyor az arcomra. Imádom a kutyákat.
- Hé, de édes. Mi a neve? Nem is tudtam, hogy van kutyád. – kapom fel rögtön az ölembe, hiszen olyan kicsi, hogy körülbelül két tenyeremben is majdhogynem elfér. Simogatom és vakargatom a nyakánál, akárcsak egy gyerek…

note: bocsi a késésért. :( | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Csüt. Nov. 12, 2015 5:50 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



Nem tudom, hogy hogyan kellene viselkednem előtte, és ez megőrjít. Szeretnék természetes lenni, de minden pillanatban arra gondolok, hogy vajon neki ez tetszik-e. A kedvében akarok járni, amikor egy cseppet sem kedvelem. A szép nőknél gyakran előforduló reakció ez, és amúgy pasiktól független, állítja a pszichológusom. Én inkább az apa komplexusom részének tudom be. Képtelen vagyok a boldogságra, a biztos partner melletti elköteleződésben, folyton csak kalandokat és élvezeteket hajkurászok. Nem azért, mert ezzel meg vagyok elégedve, hanem mert másra képtelen vagyok. Dr. Graham is valami ilyesmi, csak ő elvből, neveléstől függetlenül lett ekkora seggfej.

- Nem hazudok. Ez volt az egyetlen szabad lakás az épületben, és mindenképpen itt akartam lakni.

Na jó, megint hazudtam egy picit, de a fele azért igaz volt. Az a nő vagyok, aki a belváros pörgésében sokkal jobban érzi magát, ráadásul innen a kórház is közelebb van, mint a kertvárosból. Sosem fogok virágokat ültetni, max dohányt, és nem akarok medence tisztítókat sem fogadni. Ez az a luxus, amire mindig vágytam. Amúgy sejtettem, hogy ő átlát majd a dolgon, de neki aztán biztosan nem fogom bevallani, hogy igaza van. A piszkos fantáziája maradjon csak az övé.

- Azt hiszem, hogy félreteszem a vizsga utáni bulira. Remélem maga is eljön. Ha sikeres lesz, akkor az egészet megisszuk, ha nem, akkor maga hoz nekem még egyet, és aztán hazavisz, ha megittam.


Szélesen elmosolyodom, mert viccnek szántam, bár tény és való, hogy nem nagyon szoktattam magamat ahhoz a gondolathoz, hogy mi lesz, ha megbukok. Igazából elbízom magam, de van némi valóságalapja. Mindenféle műtéten részt vettem az elmúlt években most pedig még hozzátanulom az elméletet és így lesz a lehető legjobb. Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék még. A vizsga utáni bulinkra amúgy csak meghívóval lehet majd bejönni, akárcsak a korábbi években, ám ezt valószínűleg ő is tudja, és jó néven veszi, hogy kezdeményeztem.

Ahogy állok a konyhába a sörömmel, hirtelen éhes leszek, úgyhogy kibontom a csomag egy részét, és végighúzom az ujjamat az egyik félbehajtott gofri csücskén, ahol kifolyt valami krém. Lenyalom az ujjamról, de ekkor eszembe jut, hogy ez nagyon rossz ötlet. Történjék bármi ma este, bekajálni nem olyan nagyon jó ötlet. Lehet, hogy ő is tudja ezt, azért utasítja vissza elvből. Vajon tervez valami különlegeset ma estére? Megfordulok, és elindulok felé.

- Biztos nagyon finom, jól néz ki, és amúgy haladgatok. Őszintén, már nincs nagyon mit tanulnom, csak ismétlek. Alig pár hét van a vizsgáig, de szinte mindennap dolgozni fogok a héten, úgyhogy a szabadnapomon kell tanulnom.

Beletúrok az éppen széteső hajamba és már nagyon szidom magam, amiért nem hoztam rendbe, amíg még tudtam. Azért valamennyire össze kellett volna kaparnom magamat, ha már így beállított.
Leülök mellé a kanapéra, de azért igyekszem kerülni a tekintetét. Semmi vonzódás, semmi szexpillanat nem lehet közöttünk ezen a nagy, kényelmes kanapén. Rossz ötlet volt ide ültetnem magunkat.

- Akkor hát kérdezzen majd valami jó nehezet. Nem baj amúgy ha benn lesz, engem nem hoz annyira zavarba.

Beleiszom a sörömbe, és a jegyzetet nézem az asztalon. Tutira nem fogunk tanulni ma semmit. Fel kellene állnom. A hangja túl szexi és bársonyos közelről. Ha bármi van, elesett és gyenge nő leszek, aki nem tud majd ellenállni. Olyan leszek, mint az anyám, aki még ötven év fölött is nyomja az ipart.

- Nem tudom, hirtelen ötlet volt. Gondoltam, hogy ha majd jól teljesítek, akkor bebizonyítom, hogy van helyem a kardiológián és esetleg büszke lesz rám. Tudja sokan szeretnének olyan diákot, mint én. Maga még sem tanított engem soha. Miért?

Nagyon magas labda ez, sokkal komolyabb téma, mint a tequila és a gofri, de remélem azért tudja kezelni. Ha már így felállított hozzám némi sms-ezés után, akkor az a minimum, hogy végre őszintén felel egyetlen kérdésemre. Soha nem kértem tőle semmit.

Abban a pillanatban, hogy komor lenne a helyzet, az én áldott jó kutyám gondoskodik róla, hogy még véletlenül se feleljen semmit rá. A lábunkhoz jön, és ő azonnal lehajol. Én már megszoktam, hogy állandóan körülöttem lebzsel.

- Ooh, ő itt Donna Teresa, a kiskutyám. Nagyon régóta meg van már, de még mindig nagyon aktív. Ez a kedvenc kanapéja, biztos azért jött ide.

Kényelmesen elhelyezkedem a kanapéba és iszom egy kortyot a sörből. Ahogy a kutyámat dédelgeti egész édesnek és ártatlannak tűnik. Ilyenkor még az is eszembe jut, hogy meg tudnám kedvelni. Gyorsan el kell hessegetnem ezt a gondolatot.  




made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Pént. Nov. 20, 2015 11:01 pm Keletkezett az írás



it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Ez érdekes este lesz mindkettőnk számára. Hogy mi lesz a vége, azt még én sem tudom pontosan. A karácsonyi évzárón tényleg sikerült jól kicsesznem vele, habár szívem és kedvem szerint magamévá tettem volna akkor este. Miért nem tettem meg?! Két okból. Az egyik, hogy nem akartam, hogy azt hajtogassa napokig majd, hogy leitattam és kihasználtam az ingatagságát. A másik pedig az, hogy jobb szeretem, ha az, aki alattam vagy éppen felettem van, nem részeg, és rendesen ott tud lenni lélekben is az ágyamban.
Ma igaz, hogy tök józan –bár ez még változhat-, de azt szeretném, ha a vizsgára koncentrálna teljes mértékben. Ha megtörténik az, amire… azt hiszem igazából mindketten vágyunk, akkor nő létére napokig ezen fog rágódni, és hiába ül le a könyv fölé, az esze nem ott van.
- Te sem gondolod komolyan, hogy megfogsz bukni… Van hozzá eszed, csak használni kell. Ennyi a kulcs. A bulit illetőleg pedig majd meglátom, hogy elmegyek-e, az eddigiek is elég szarok voltak, szóval annyira nagyon nem vonz a dolog. – vonok vállat, majd újabbat kortyolok a sörből. Rezidens létére elég jó lakásban lakik, nem tudod, hogy mama-papa támogatja-e pénzzel, vagy ezt magának hozta össze, de valamiért az elsőre tippelek.
- Te vetted magadnak ezt a lakást? – kerek-perec rákérdezek. Nem körítek, valamiért olyan apuci kislányának tűnik nekem. Mikor én még rezidens éveimben jártam, egy másfél szobás kis lakásban laktak, albérletben. Nem, nem azért, mert nem adtak volna rá az ősök. Ezzel lázadtam. Mindig mindent a seggem alá raktak, és nekem ebből egyszer elegem lett. A saját lábamra akartam állni, és inkább éltem egy kis szarban, mint fényűzésben azzal a tudattal, hogy az mind nem az enyém. A mostani házam láttán soha senki nem gondolná, hogy valaha egy kis lyukban laktam… De ezt legalább magamnak csináltam, és büszke is vagyok rá. Nem is beszélve a farmról.
- Miért nem kóstolod akkor meg? Azért hoztam, és nem azért, hogy a kukában landoljon. – jegyzem meg. Biztos vagyok benne, hogy tudna enni, csak a nőknek van valami ilyen berögződésük, hogy nem falják fel a fél konyhát a pasik előtt. Sőt, ők csakis salátát esznek, lehetőleg hús nélkül, maximum kis rántott sajt, és csókolom. Ugyan már! Kit akarnak ezzel etetni?! Csak számomra visszataszító ez a „vegetáriánus vagyok, és nem eszem sokat.” dolog?
Végig pillantok Dasie-n, amint letelepszik mellém a kanapéra. Az öltözékéből ítélve, vagy nem hitte el, hogy ilyen hirtelen beállítok, vagy csak egyszerűen leszarja, hogy néz ki előttem. Mondjuk valljuk be, így is kurva szexi, szóval nincs mire panaszkodni.
- Semmiképpen sem azt fogom kérdezni, hogy mennyi az átlagos pulzusszáma egy felnőtt embernek? De ha ezt kérdezem véletlenül, akkor mindenképp megkérem, hogy igazold is a számot, természetesen rajtam. Kétlem, hogy nem hoználak zavarba. – elmosolyodom. Nagyon jól tudja, ahogy én is pontosan a tudatában vagyok annak, hogy ha a közelében vagyok, simán zavarba tudom hozni.
Kérdése kicsit elgondolkodtat. Nem igazán tudom, mit kéne arra felelnem, hogy miért kerültem őt annyira a rezidens évei alatt. Azért nem tudom megválaszolni, mert még én magam sem tudom pontosan a választ.
- Azért Dasie, mert valószínűleg semmit nem tanítottam volna neked. – elmosolyodom. Nem tudom, hogy érti-e, mire gondolok, de remélem, nem fog rákérdezni. Így jobb, ha nem mondom ki, ami az igazság. Valószínűleg már jó pár éve megdugtam volna, ha a közelemben van, és mivel tudtam, hogy Dasienek jó agya van ahhoz, hogy egy igen jó orvos váljon belőle, nem akartam elvenni tőle a lehetőséget, hogy tanuljon. Én nem tanítottam volna. Megdugtam volna. És aztán már utált volna velem dolgozni, mert azután nem foglalkoztam volna vele. Az meg kinek lett volna jó?!
A kutya megzavar minket, és amikor kimondja a nevét, halkan felnevetek.
- Te jó ég, hogy tudtál ilyen nevet adni szegénynek? – kérdezem, miközben simogatom. Látszik, hogy nőből van. Nagyon sajnálom azokat az állatokat, akiknek a gazdájuk nő. Borzalmas nevük van, és még öltöztetik is őket. – De ugye nem szoktál ráaggatni semmiféle kutyaruhát vagy ilyesmit? – fintorodok el. Aranyos kis dög.
- Valószínűleg én tetszek neki, és nem a kanapé. Jóban vagyok a kutyákkal. Bár a kanapé sem rossz, ami azt illeti. Jó nagy. Lehet rajta bőven mit csinálni. – mosolyodom el, és lerakom a kutyát, majd elterülök a kanapén. Ismét egy zavarba ejtő megjegyzést kapott, amire valószínűleg el fog pirulni. Nem tartom magam bunkónak. Szeretem, ha egy nőt zavarba lehet ejteni. Az olyan bájos tud lenni.



note: bocsi ismét a lassú reagért.  | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Csüt. Dec. 03, 2015 5:58 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



- Akkor sem vonzza, ha az én doktorrá válásomat ünnepeljük?

Kacéran mosolygok, de csak poénnak szánom. Tisztában vagyok azzal, hogy hányadán állunk, és tudom, hogy csak azok a szakorvosok szoktak eljönni a bulira, akiknek indok kell, hogy berúgjanak. Minden normális doki tudja, hogy a java még csak a szakorvossá válás után jön, ezért nem iszunk előre a medve bőrére. Mindegy, ha én átmegyek a vizsgán, biztos, hogy legurítok azon a bulin pár tequilat és jól összeszidom a gyakornokaimat, akik az évek során mindent megtettek azért, hogy még véletlenül se legyen belőlem orvos. Örülök, hogy végre megszabadultam attól a küldöttségtől, mert olyan bagázst, mint amit nekem állítottak össze, még senki sem látott. Az egyik megházasodott, a másik terhes lett, a harmadik beleszeretett a páciensbe, kész káosz. Arról meg már nem is beszélek, hogy hány feküdt le a mellettem ülő férfival.
 
- Látom, nagyon izgatja a fantáziáját. Ami azt illeti, igen, én vettem magamnak. Tudja, az  apám elhagyott gyerekkoromban, és anyuval mindig is jóban voltunk, de annyira nem, hogy non-stop vele éljek, szóval összegyűjtöttem a pénzt, és megvettem álmai kéróját. Maga a külvárosban lakik?

Mi a szarért kíváncsi ennyire a lakásom megszerzésének körülményeire? Biztos azt hiszi, hogy egy elkényeztetett úrihölgy vagyok, mert sokan hiszik azt. Nekem ezzel nincs bajom, addig, ameddig a fejemhez nem vágják. A tény, hogy egész életemben apa és testvérek nélkül voltam nem annyira nagy élmény, úgyhogy mindenki leszállhat rólam. Nate tuti azt ugyanezt a gondolatsort osztja, és most, hogy itt ül nálam, vette a bátorságot és megkérdezte. Vagyis nem egészen, mert neki bátorság nélkül is megy ez. Ismét használja a rangját.

Felnevetek, amikor azt feltételezi, hogy a kukába fogom dobni. Látszik, hogy mennyire nem ismer engem, de nem baj, éppen itt az ideje, hogy felvilágosítsam.

- Nálam gofrit sosem dobunk ki, szóval ne aggódjon. Csak nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy nagy evő vagyok. Úgy tudom, hogy maga sosem kajál együtt nőkkel, nem akarom megzavarni ezt a szép sort.

Úgy mondom, mint aki komolyan gondolja, de persze ez csak cukkolás. Sosem lennék szemtelen vagy pimasz a felettesemmel. Azt hiszem, hogy némi sms-ezés és sör után ezt azért megengedhetem magamnak, bár aztán ki tudja.

- Zavarba hozna, és a vizsgáról kilépve jól megverném a sztetoszkóppal. Remélem tényleg csak viccnek szánta, mert ha ilyet kérdez, én komolyan megbosszulom. Gondolom sejti, hogy vagány csaj vagyok és behajtom.


Az ujjamat emelem fenyegetőleg. Nem vagyok egy agresszív csaj, de ha valaki baszakszik, akkor az megkapja. Mondjuk szelídnek sem mondanám magam, de inkább nyugodt típus vagyok. Ha a vizsgán személyesebb jellegű kérdést kapok, tuti, hogy visszavágok. Azt is kinézem magamból, hogy fellebbezek vagy valami. Már nagyon szeretnék orvos lenni.

A feszültség tapintható, de direkt tettem fel ezt a kérdést. Kockáztatom vele azt, hogy a jó hangulatot elrontom, de egyszerűen tudnom kell. Nem vagyok már gyakornok, sem kezdő rezidens. Felnőttem. Készen állok erre a beszélgetésre, hogy őszintén megmondja. Azt is elviselem, ha azt mondja, hogy túl szép vagyok, hogy nem tanultunk volna. Mondjuk az még a jobbik eset, ha a saját érdekemben lökött el magától. Egy rövid mondattal magyarázza meg, ami elég kétértelmű. Nem fogom annyiban hagyni.

- Gondolja? Én mindig is azt hittem, hogy a munka iránti elkötelezettségem le tud győzni minden egyéb hatást.

Egy darabig nézem, majd elfordulok és beleiszom a sörbe. Milyen jó, hogy Dona Teresa gondoskodik a hangulatról és feldobja az esténket a jelenlétével. Nem veszem sértésnek, hogy nem tetszik neki a kutya neve. Teljesen feléjük fordulok és leteszem a sört az asztalra. Biztos, hogy sírok, ha kiönti a sörömet és úszik a lakásom a ragacsban.

- Nem is annyira rossz. Egy spanyol szappanoperában hallottam, és erre a kis hisztikirálynőre is teljesen ráillik. Töltsön vele egy napot és majd meglátja, hogy miről beszélek. És nem, egyetlen ruhakutyája sincsen. Ő nem egy Paris Hilton féle kutya.

Még csak az kéne, hogy öltöztessem szegényt. Nem, én már az örökbe fogadásakor eldöntöttem, hogy én nem az a fajta gazdi leszek.

-Oh persze, egész biztos. Vagy inkább féltékeny, amiért magával vagyok elfoglalva és nem vele. A kanapét direkt választottam, szeretem, hogy nagy és kényelmes. Amúgy, ha már itt tartunk, meglepődtem, hogy csak úgy átugrott. Nem gondoltam volna, hogy valaha feljön hozzám.
 





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Csüt. Dec. 17, 2015 1:02 pm Keletkezett az írás



it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
- Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében, de nem ígérek semmit. Amúgy is, miért lennél különlegesebb te, mint a többi rezidens, aki éppen orvossá válik? – mosolyodom el, és tudom, hogy erre nem valószínű, hogy épkézláb választ fog majd adni. Azért, mert itt ülök a lakásán? Ugyan, honnan tudná, hogy nem teszem meg ezt másokkal. Az már más kérdés, hogy az igazság az, hogy tényleg nem szokásom feljárni a rezidensek lakásaira, kivéve, ha persze azt hozza a helyzet. Természetesen Dasie Evans is izgatja a fantáziám, nem is kicsit, de valamiért már jó ideje csak kerülgetjük egymást. Jól néz ki, szép, jól is öltözködik, az idomai is rendben vannak, nem mellesleg még okos is, de valamiért mégis mindig azt mondom, hogy nem. Talán azért, mert az átlagnál jobban kiakad rajta, ha faképnél hagyják? Nagyon jól tudom, hogy ő is eljátszott már fejben a dologgal, hogy mi lenne ha… attól függetlenül, hogy rengetegszer a pokolba kíván.
A lakásról való beszélgetés közben igencsak meglepődök azon, amit mond. Ha tippelnem kellett volna, biztos, hogy azt mondtam volna elsőre, hogy apuci kislánya, és természetesen onnan van a lakás is, de ez esetben nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem.
- Ja, értem. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy saját magad teremtetted elő magadnak ezt az egészet, de hát ezek szerint csalódtam. Jó értelemben, persze. – vonok vállat, és még egyszer körbepillantok a lakáson. Szöges ellentéte az enyémnek, már ami a méretet illeti, hiszen ez egy lyuk az én házamhoz képest, de sokszor elgondolkodom a dolgon, hogy minek is nekem akkora ház?! Az rendben van, hogy a húgom párszor megfordul ott, de azon, és az én szobámon kívül még van két szoba, és nem mellesleg minden, ami kellhet, sokszor még én is bolyongok otthon. Igazából bőven elég lenne egy ekkora lakás, de ezt leszámítva szeretem az enyémet is.
- Igen, a külvárosban. Jobban szeretem, mint ezt a nagy zsongást, ott valamennyire nyugalom van, de még az sem elég nekem, ha ténylegesen pihenésre és egyedüllétre lenne szükségem. – Ilyenkor persze a farmom nyújt menekvést, de ezt meg sem említem neki. A nőknek ugyebár nem kell mindenről tudniuk. Sőt. Jobb is, ha el van titkolva előlük néhány dolog.
Hogy sosem eszem együtt nőkkel? Hát az attól függ, nem is tudom, ezt honnan hallotta.
- Ami azt illeti, a húgommal elég sokszor együtt ebédelek, na meg a kórházban is előfordul, hogy egy asztalhoz ülök le nőkkel. Ha pedig arra gondolsz, hogy nem viszem el a nőket vacsorázni, vagy hasonlók, hát rosszul gondolod. Elszoktam őket vinni. De nem mindet persze. Akkor valószínűleg eladósodnék. – elmosolyodom, természetesen csak viccelek, még ha igaz is, amit mondok. Egyébként sem érdemli meg egyik sem, hogy bármiféle étterembe vigyem őket. Minek, ha amúgy is szétteszik a lábukat? Mellesleg az az egész csak rossz dolgokat szül maga után. – De visszatérve, nyugodtan egyél, nem fogok elidegenedni, és elterjeszteni a kórházban, hogy Dasie Evans mennyi gofrit magába tud tolni három perc alatt… - képes lennék rá, persze, de igazából ő még semmi rosszat nem tett ellenem, hogy ilyeneket terjesszek. Egyébként is megvannak az állandó célpontjaim. A célpontok, akikkel folytonos harcban állunk, és folyamatosan folyik az egymás elleni szívatás. Bár ez nem mindig poénos, legalábbis számomra.
Fenyegetésére felemelem a kezeimet, és mosolyra húzom a szám.
- Isten őrizz, hogy egy ilyen vagány csaj ellenem forduljon, főleg, ha már szakorvosi titulussal rendelkezik.
Nem biztos, hogy Dasienek jó ötlete volt feltenni a kérdést, miszerint kerültem a rezidens évei során. Én eleve sosem voltam az az ember, aki szívesen fogad rezidenseket, de hát néha ugyebár muszáj. Valamiért mindig próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy ha kerül mellém valaki, akkor az hímnemű legyen, és akkor annak legalább normálisan át tudom adni az információkat, a tudásom. Amennyiben nőnemű rezidens került mellém az évek során, nem mondom, hogy mindig, de nyolcvanöt százalékban megfektettem őket, és ezek után vagy vadállattá váltak, amiért átcsesztem a fejüket – nem mintha én bármi más ígértem volna -, vagy nem mertek még csak rám nézni sem, és valljuk be, ez elég nagy hátrány abban az esetben, ha együtt kellene működnünk.
- Nálam ez nem így működik Dasie. – elmosolyodom. – Én nagyon jól tudom, hogy te tehetséges vagy, és érdemes volt elvégezned az orvosit, és lesz is belőled valaki. De hallottad, hogy mi történik, ha mellém nőnemű rezidens osztanak be? – rákacsintok, bár ez esetben nem tudom, hogy hogy fog reagálni erre, mégis, valamiért úgy gondolom, hogy nem jól. Most valószínűleg azt gondolja, hogy mekkora egy pöcs, nem lát a farkán tovább, és nem tudja meglátni másokban a tehetséget, és a többi. Tulajdonképpen már megszoktam, hogy a nőknek nagyrészt ez a véleményük rólam. Valahogy nem tud érdekelni, és mindig csak elviccelem a helyzetet.
- Borzalmas. – csak ennyit reagálok a kutyanévre, és áldom az eget, hogy nem születtem ebnek és nem Dasie a gazdám, mert én biztos lépten-nyomon hánynék, ha valaki így szólítana.
Meglepetésemre nem érinti túl zavarba ejtően a megjegyzés, vagy csak nem vette a lapot, hogy mire céloztam a kanapé kapcsán. Végigpillantok a lányon, és szemeimmel már-már levetkőztetem, mire észbe kapok, és kortyolok egyet a pohár sörből.
- Ami azt illeti, én is meglepődtem. Azon is, hogy ilyet le mertél írni, mert ugyebár mégiscsak a felettesed vagyok vagy mi, és vizsga előtt is állsz, elég merész ötlet volt. Meg azon is, hogy fogtam magam, és feljöttem. Jókor beszéltünk, mert amúgy nem szokott ennyi időm lenni, de ma kifejezettem unatkoztam, ami elég ritka, így kapóra jött. Kapóra jöttél. – újra elmosolyodom, és kicsit közelebb ülök hozzá, és rögtön megcsap a parfümjének az illata, ami olyan édes, olyan bódító, hogy csak úgy vonz magához. Pár másodpercen belül néhány centiméterre kerül az arcom az övétől, és ujjaimmal végigsimítok az arcán. Több sem kell hozzá, hogy magamhoz húzzam, és ha nem ellenkezik, ajkaink csókban forrjanak össze.





note: ---- | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Kedd. Dec. 22, 2015 12:35 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



- Azért, mert én magát írtam be mentornak, ők viszont nem.

Őszintén meglep, hogy megpróbál rajtam fogást keresni, de nem baj, mert mindenre van frappáns válaszom. Nem ő az első seggfej pasi, akivel dolgom akadt. Pontosan tudom, hogy miközben próbálja fenntartani egy átlagos beszélgetés látszatát, mindenféle perverz gondolatai vannak, amelyeknek csupán az egy harmadában szerepelek én, a maradékban pedig mindenki más. Az valahogy sosem izgatott, hogy amúgy hány csajjal van, de onnantól kezdve, hogy eldöntötte, hogy a kórház hímringyója lesz, a sorsa eldöntetett, és élete végéig lehet ezzel szívatni. Ha egy nap majd meg is házasodik, esetleg lesznek gyerekei, akkor is mindig lesz valami, ami emlékezteti majd arra a korszakra, amikor mindenkit megdugott a munkahelyén. Az ilyentől az ember egyszerűen csak nem tud szabadulni. Ez olyan, mint én és a tequila. Hiába, mert onnantól kezdve, hogy felvállaltam, lehetőséget adtam az embereknek arra, hogy visszaéljenek vele, és megjegyezzék nekem különböző fórumokon, hogy orvos létemre milyen bőségesen iszom. Hát ez van, ezzel együtt kell élni.

- Tudom, hogy olyan tűnök, mint akit eltartanak, de nem vagyok elkényeztetett. A lakásomat nem vette senki. Sőt, ha már itt tartunk, már évek óta nem vettek nekem úgy igazán semmi értékeset a rokonaim. Felnőttem.


Huszonkilenc vagyok és rezidens. Igazából jól keresek, tehát ha akarnám, akkor elkölthetném, de nincs időm ilyenekre. Amúgy sem a pénzért csinálom, hanem a szenvedélyért és a fejlődésért. Szóval összegyűjtöttem a pénzt, és megvettem álmaim kéróját. De kezd kicsit uncsi lenni már ez a téma, lépjünk tovább a lakásomról.

- És nyaralója van?

Ez afféle kíváncsiskodó kérdés. A rezidensek sokat találgatják, hogy vajon kinek milyen luxus dolgaik vannak. Nyílt titok, hogy a kórházban dolgozó magasabb pozícióban lévő orvosok nagyon jól keresnek, sokszor buliznak ezáltal, és gyűjtik a kocsikat. Valamelyik nap azt találgattuk, hogy vajon egyetlen házat/lakást tartanak-e, vagy netalántán a világ egy másik pontján ott várja őket egy kényelmes, eldugott helyen lévő kis odú. Mondjuk nem gondolom, hogy Nate az a fajta lenne, aki ingatlanba fekteti a pénzt. Vagy kocsiba. Még nem is nagyon láttam kocsival…

- Hogyan válogatja ki, hogy kit visz vacsorázni, és kit nem? Van erre valami szabály? A legszebbeknek jár a kaja?

Ezt nem hagyhatom ki, muszáj, hogy kihasználjam, ha már olyan egyszerűen rávágta, hogy amúgy szokott kajálni nőkkel. Oké, hogy Lynette-tel vacsorázik, de az család. Az teljesen más. Én most azokra a nőkre gondoltam, akiket a magáévá akar tenni legalább egyszer. Ezek szerint nem nagyon visz senkit sem étterembe. Mondjuk megértem, nem is kell, mert a nők kb. tizenöt perc alatt rávehetők jó dumával egy gyors numerára.

Felnevetek, és megiszom a maradék sörömet. Szóval azt akarja, hogy egyek. Aztán meg esetleg legyen valami közöttünk? Kizárt dolog. De ezt hogy mondhatnám már meg neki? Mégis csak a főnököm. Bocsi, nem akarok enni, mert várom, hogy lefeküdjük, és majd miután kidőltél, azután szándékozom magamba tömni.

- Tényleg sokat eszem egyébként. Mondjuk a kórházban sosincs időm semmire sem. Egy alma a napi kajám. Magát se látni sokszor a kantinban. Az irodájában eszik dugiban?


Szélesen elmosolyodom. Elképzelni sem tudom, hogy a nagy tömeg kellős közepén belép a maga sármjával és lazán leül egy szelet rántotthússal. Valahogy nem ő lenne, ha ilyeneket csinálna. A titokzatossága hozzátartozik a vonzalmához. Ha mindig, mindenhol csak őt látnák a nők, hamar kimenne a divatból. Nagyon érti a dolgát.

- Miért, komolyan mondtam. Én mindig állom a szavam, szóval szándékosan ne nehezítse a dolgomat, és még véletlenül se mosolyogjon. Nem szokták mondani magának, hogy a mosolya miatt buknak meg a lányok a vizsgán? A rezidensek között terjed egy ilyen legendaféle.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e elmesélni neki a bennfentes dolgainkat, de nem fogja túl komolyan venni szerintem. Mi csajok hajlamosan vagyunk leblokkolni, ha zavarba hoznak minket, és egy szakorvosi vizsga kellős közepén ez a létező legrosszabb dolog. Én relaxációs gyakorlatokat végzek, hogy ki tudjak mindent zárni és magam elé tudjak képzelni különböző betegségekben szenvedő szíveket a műtőasztalon. A nők amúgy is vizuálisak, ahhoz, hogy el tudjam mondani egy procedúra lépéseit, látnom kell magam előtt, hogy én mit teszek, ha ott állok a nyitott szív fölött. Ehhez viszont maximális koncentrációra van szükség. Azt a légkört nagyon nehéz megteremteni, és könnyű kizökkeni, ha valami közben jön. Mondjuk Nate gyilkos mosolya.

- Ez a dolog szerintem kettőn áll. Maga nem fekszik le olyan nővel, aki nem akarja, nem? Mi van, ha én nemet mondtam volna? A vonzalmat le tudta volna nyomni a tény, hogy egy istenadta tehetség vagyok, és előbb vagy utóbb végképp elfelejtett volna rám úgy tekinteni, mint egy igazi nőre, és diák lettem volna. Higgye el, hogy nem kell, hogy szépnek nevezzen, azt akarom, hogy az agyamat dicsérje.  

Kicsit már túl őszinte voltam, és mintha hazudtam is volna. Szerintem egyszer tutira lefeküdtünk volna, de többször valószínűleg nem. Ő a legjobb kardiológus a kórházban, ő vezeti a részleget, neki kellett volna tanítania, és nem a szépségemre fognia, hogy nem ment. Feldühít, hogy ezt éveken át kihagytuk, csak azért, mert féltünk, hogy mi lett volna, ha egymásba gabalyodunk. Szar helyzet.

- Miért, maga milyen nevet adna neki? Tudom, hogy rendkívüli a névválasztásom, de egyedik akartam, és lássa be, sikerült.


Kezd kicsit necces lenni a dolog. Azt hiszem, hogy olyasvalami fog történni, amit nem tehetünk meg. Még nem. Vagy de?

- Kezdjük azzal, hogy maga írt rám. És csak azért voltam ilyen bátor, mert sms volt, ott mindig lehet szájhősködni. Őszintén mondom, hogy nem gondoltam, hogy tényleg átjön. De most már örülök, hogy így alakult.

Úgy sem tudja meg senki, a mi titkunk lesz. Itt sem kell aludnia, mert kirúghatom, miután végeztünk. Sőt, megkérhetem, hogy rám se nézzem többé. Belemehetek, mert van választásom. Egyértelmű, hogy amikor kezdeményezi a csókot én belemegyek. Olyan, mint egy kibaszott manna, erről beszélt mindenki, és most végre én is kipróbálhatom. Engedem, hogy tegyen velem, amit csak akar, de hogy bátorítsam, végigfekszem a kanapén, a kezemmel pedig a borostás arcát simogatom. Hogy csinálja, hogy nem szúr? A csókja tényleg nagyon jó, gyakorlott mondjuk, olyan, ami miatt simán lemondok egy-két dologért. Nem is gondolkodom inkább, csak élvezem.  





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Csüt. Jan. 07, 2016 1:59 pm Keletkezett az írás



it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Talán kicsit kezd megváltozni a véleményem Dasieről. Bár ki tudja, egyáltalán igazat mond-e, hiszen akár füllenthet itt nekem összevissza. Találkoztam már olyan nővel, aki kérdéseim kilencvenhat százalékára nem az igazsággal válaszolt úgy, hogy közben a szeme se rebbent. Végül is, ez is lehet egyféle taktika, ha valaki nem akarja, hogy egy férfi kiismerje túl hamar. Ugyanis a nők sebezhetősége abban rejlik, ha egy hímnemű jól ismeri őket.
- Ezt örömmel hallom. Valahogy sosem bírtam igazából az elkényeztetett libákat. – vonok vállat. A látszat néha csalhat, mert azt ugyan nem mondom, hogy nem is kerestem a társaságukat. Tulajdonképpen nem mondom, hogy mindig egyszerű esetek voltak. Fifti-fifti. Van közülük, akik könnyen beadják a derekukat, de van olyan is, akit jobb, ha otthagysz a picsába, mert csak az idődet vesztegeted vele.
- Nincs nyaralóm. Anyáméknak van, ha akarok kimegyek oda, de már abból is olyan sok van a parton, hogy oda se lehet nagyon elvonulni, ha nyugalomra van szüksége az embernek. – A tanyám sokkal inkább alkalmasabb erre, de ezt, mint tudjuk, nem említem senkinek, mert akkor már nem is lenne meg a nyugalom, nemde? Ha eltűnnék, mindenki tudná, hol keressen. Kinek kell az, hogy folyton a sarkában legyenek? Nekem biztos nem, mellesleg eleget loholnak utánam az emberek a hétköznapokon, nem kell, hogy még a szabadnapjaim is elvegyék.
- Nem. Az attól függ, hogy… - kezdek bele, de aztán megtorpanok. - … miért teregessem ki neked a csajozási titkaimat? – hunyorítva tekintek rá és félmosolyra húzom ajkaimat. Nem szabad megnyílnom neki nagyon, még a végén kiismer, és akkor nehezebb lesz becserkésznem. Bár nem úgy hallottam –mert azt azért nem mondom, hogy nem úgy ismerem, az túlzás lenne-, hogy nehezen teszi szét a lábait, de azt hiszem, én amúgy sem tartozom a kedvencei közé, de talán majd most sikerül kicsit a kegyei közé férkőznöm.
A legendára csak elmosolygom magam. Nem tudom, hogy szoktam-e mosolyogni a vizsga során, de ha jobban belegondolok, talán igen, tényleg így van. Ha felteszek egy kérdést, és jó szándékú mosolyt küldök a vizsgázó felé, hogy barátságosnak nézzek ki, leblokkolnak, vagy elpirulnak. Who knows?
- Nyilván, nem fekszem le olyanokkal, akik nem akarják, de valljuk be, ebből igen kevés létezik. Most mindenféle egoizmust félretéve. Ha az elején is ellenkeztél volna, bedőltél volna egy pár nap, maximum pár hét után. – mosolygok rá, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy ez így lett volna. Szerintem Dasie nem az a fajta lány, aki túl sokáig tud ellenállni, ha kikezdenek vele. Főleg, ha jóképű egyedről van szó…
És lám, tényleg… Nem sokáig bírta, bár szerintem mindketten mélyen belül nagyon jól tudtuk, hogy mii lesz ennek a mai estének a vége, ha én feljövök a lakására. Nem mondhatja, hogy ő kis naiv nem számított erre…
Fölé magasodok törékeny testének, és ajkaimmal az övét csókolom vadul, hevesen, mint aki már jó ideje nem volt nővel, pedig ez nem is igaz… Csak éppen Dasie még nem volt sosem terítéken, és alig várom, hogy végre a magamévá tehessem. Ágyékom az övéhez nyomom, és kezem végigsimít a dereka és csipője vonalán.
- Mondom, hogy bedőltél volna… - suttogom közel hajolva a füléhez, majd végigcsókolom kulcscsontját, hogy aztán fogammal a topjának pántját meghúzhassam. Nekem sem kell több, rögtön kibújtatom felsőjéből, hogy aztán gyönyörű csipkecsodával fedett melleit vehessem szemügyre és kezelésbe. Nagyon szép idomai vannak, ami igazából takarásban is észrevehető volt, na de így azért teljesen más. Nem is tudom, miért húztuk ilyen sokáig ezt az egészet, hiszen már a kezdetektől bejött nekem Dasie, csak valamiért húznom kellett az agyát kicsit…
Végigcsókolom a csipke vonalát, majd kicsit lejjebb a hasánál és egyre lejjebb haladva, a nadrágjától is megszabadítom, hiszen csak akadályoz a szabad mozgásban. Ezek után már nem sok akadálya van annak, hogy tényleg az enyém legyen, de kicsit kényeztetem még, csak, hogy biztos nyert ügyem legyen...








note: ---- | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Hétf. Jan. 25, 2016 3:26 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



+18

Nehéz elhinnem, hogy olyasvalaki, aki ennyi nővel van, nem bírja a libákat. Mindig is az volt a véleményem, hogy ő javarészt butuska szőkékkel fekszik le, de persze ennél többek sosem lesznek neki. Inkább nem is reagálok semmit, csak bólogatok, és újból kortyolok egyet a sörömből. Sosem értettem egyébként a férfi mentalitást. Ki nem állhatják az elkényeztetett, nyafogós csajokat, de ha egyetlen éjszakáról van szó, simán bevállalják. Az ilyen nők nem kiábrándítóak az ágyban is? Vagy megéri lenyelni a sok nyafogást azért a kis élményért? Nate jó pasi, olyan nőket is megkaphatna, akik érnek is valamit. Számomra ez az egész nagyon hihetetlen…

- Áh, szóval a szüleinek van nyaralója. Az majdnem olyan, mintha magának lenne. Amúgy egyetértek. Sokszor járok a partra futni, és sajnos túl sok a nyaraló, nincs egy békés, mindenki számára használható rész sem.

Hangosan felnevetek. Jogos, jogos, csak gondoltam ez oldaná a feszültséget, meg kíváncsi is voltam. Csajozási titkai mindenkinek vannak, és ha már a kanapémon ülünk és sörözünk, gondoltam megoszt velem egyet-kettőt. Nem mintha én azokat tudnám hasznosítani, vagy valami.

- Inkább ne is mondjon el egyetlenegyet sem. Hallani sem akarom őket.

Elfordítom a fejem, és eljátszom, hogy utálnám ezt végighallgatni. Persze nekem mindegy, a kórházban már úgyis kiismerte őt mindenki, szóval gondolom a nővérek meg egyéb orvosnők között meg van a jel. Sokat beszélnek róla és a taktikákról, de valahogy én most egyet sem tudok. Lehet, hogy ez is éppen az? Mondjuk elég spontán szervezés volt, úgyhogy nem tuti, de azért jobb, ha óvatos vagyok.

- Biztos, hogy nem dőltem volna be, de most már mindegy, mert már sosem tudjuk meg. Hamarosan szakorvos leszek, így már másként kell rám tekintenie.

Hát, nem pont erre gondoltam, de nekem végül is így is jó. Ha szakorvos leszek, akkor már úgyis mindegy, hogy lefeküdtem-e vele vagy sem, nem? Végigdőlök a kanapén, és hagyom, hogy fölém tornyosuljon. Ahogy hirtelen teljesen fölöttem van, eszembe jut, hogy ezt azért párszor elképzeltem. Mondjuk azon a jó kis karácsonyi bulin. Belemosolygok a csókba, ahogy eszembe jut, hogy mennyire berúgtam. Kár lenne ezt firtatni.

Ahogy végigsimít, mindenemen érzem, hogy hideg borzongás fut rajtam végig. Milyen jó, hogy lenge ruhában vagyok, mert ezen át mindent érzek, és könnyű lesz levenni. Már éppen kezdenék úgy igazán belejönni, amikor nem bírja ki, és megjegyzi, hogy bedőltem volna anno. Nem reagálok, csak vállat vonok, és belefeledkezem a pillanatba. Behunyom a szemem, a csókokra koncentrálok. Segédkezem a felsőm levételében, és újra visszadőlök a kanapéra. Minek is vettem én ma melltartót? Sokkal szexibb lett volna, ha már eleve nem veszek fel ilyen felesleges ruhadarabokat.

A nadrágomból kapkodva kibújok, és amíg Nate nem figyel, gyorsan leveszem a melltartómat is, és a földre dobom. Tulajdonképpen teljesen meztelen vagyok, úgyhogy azt csinál velem, amit akar, de remélem nem akarja elkapkodni. Félig felülök, és megfogom a karját, ott, ahol becsléseim szerint a legizmosabb. Mindig is meg akartam fogni, de csak most tehetem ezt meg. Elmosolyodom, amikor érzem, hogy rájött, hogy miben mesterkedem, és gyorsan elengedem. A pólójáért nyúlok, hogy a hasát is láthassam végre, mert anélkül tutira nem rak be semmit sehová. Az ő segítségével leveszem róla a pólót, és egy pillanatra megállok mindennel. A szívem már olyan hevesen ver, hogy félek, hogy szívritmus zavarral a kórházban kötök ki. Megfogom a legfelső kockákat, kicsit hátrébb dőlök, hogy ne érhessen hozzám, és suttogva megszólalok:

- Na, itt az ideje, hogy végre megdugj.  

Mint egy ketrecéből kitört állat kezdeményezem hevesen a következő csókot, és magamra húzom úgy, hogy azért mind a ketten kényelmesen feküdjünk. Átölelem, és egy pár másodpercig úgy érzem, hogy csak ő és csak én létezem egy teljesen más világban. El sem hiszem, hogy azt mondtam neki, hogy dugjon meg, de hirtelen elöntötte az agyamat mindenféle kémiai vegyület, amit most meg sem tudok nevezni, és kitört belőlem minden vágyam. Remélem formában van, mert engem sikerült felizgatnia.




made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Pént. Feb. 26, 2016 2:14 pm Keletkezett az írás



+18

it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Fogalmam sincs, hogy eddig miért nem kerültünk Dasievel hasonló kapcsolatba, jobban mondva, miért is nem feküdtünk le, amikor már lett volna rá annyi lehetőségünk. Talán volt valami, ami miatt várnunk kellett rá kicsit, de most itt a megfelelő alkalom, hogy megkaphassuk, amit ha jól sejtem, mindketten akarunk. Dasie nagyon vonzó nő, ami a külsőjét illeti, arról viszont fogalmam sincs, hogy belsőre milyen. Nem volt túlzottan alkalmam arra, hogy mélyen elbeszélgessünk egymás személyiségéről és életéről, na nem mintha túlzottan törekedtem volna, hiszen nem is nagyon érdekel a belső. Egyszerűen nincs időm arra, hogy bárkivel is hosszú beszélgetésekbe bonyolódjak, kivéve, ha a cél a szexuális kapcsolat, és csak így lehet megnyerni az illetőt. Mint tudjuk, a cél nemesíti az eszközt.
Míg kibújtatom a nadrágjából, és felnézek, egy pillanatra elámulok, hiszen l is dobta magáról a melltartót, ami már tényleg szabad kezet enged bármiben.
- Megakartam mutatni a melltartó-kikapcsoló tudományom… - nézek rá kissé szúrós tekintettel, de aztán természetesen elmosolyodom, kezeimmel végigsimítok a gömbölyded idomokon, és aztán felállok, hogy kibújhassak a farmerből, ami csak akadályoz. Eközben végigpillantok a bőrkanapén elnyúló tökéletes vonalakra és testre, ami majdhogynem elismerő hömmögést is kivált belőlem. Visszamagasodom fölé, hogy simogathassam, csókolgathassam a teste minden porcikáját.
A megjegyzése kissé talán meglep, nyilván elfelejtette egy pillanatra, hogy a felettesével van dolga, de azt hiszem, ez ebben a szituációban abszolút elnézhető, és el is várható. Nem lenne túl jó, ha szex közben is Dr. Grahamnek szólítana, bár ha belegondolok, még talán abban is van valami izgató. Ajkam mosolyra húzódik, mielőtt még kezdeményezné a következő csókcsatánkat. A megjegyzése újabb önbizalomlöketet ad, bár eddig is nagyon jól tudtam, hogy ő bármikor vevő lett volna egy numerára, hiszen már jelét is mutatta egy-két alkalommal. Néha azonban szeretem adni az elérhetetlent, és nézni, ahogy az illető vágyakozik utánam, de aztán végül mindig elér. Persze, ha olyan nőről van szó, aki nálam is kiváltja a szimpátiát.
Elszakadok az ajkaitól, és apró csókokkal indulok el lefelé, egyenesen az érzékeny pontja felé. Itt-itt megállok, elidőzök, nyelvemmel végigszántok a csípőjének ívén, majd tovább nem húzva az időt kezdem el kényeztetni odalent. Ezt minden partnerem szokta szeretni, nem árt ugyebár belopni magam egy kicsit a szívükbe, ki tudja, mikor lesz szükség egy újabb menetre. Sóhajai alapján figyelem, mi esik jobban neki, és próbálom a legjobbat nyújtani. Bár erre még sosem volt panasz. Néha gyengédebben, néha erősebb mozdulatokkal kényeztetem, jobb kezem pedig a melleinél vándorol.
Egyre keményebb vagyok lent, és egyre jobban várom, hogy végre a magamévá tehessem a nőt, aki előtte fekszik, és vonaglik meg néha a felszabadult endorfin hatása miatt.
Mikor már szerencsésen eljuttattam az első örömhöz, valahol belül remélem, hogy érez némi késztetést ő is a szájjal való kényeztetésre. Nem szeretem azokat a nőket, akik nem adják meg azt, amit én megadok nekik, szóval mondhatjuk azt is, hogy elvárom, de ez elég hülyén hangzana. Vágyom rá, arra, hogy beléhatolhassak, de arra is, hogy a szerszámom a szájában láthassam egy pár perc erejéig. Felállok a kanapé mellé, felhúzom őt is álló helyzetbe, és némi jelzésképp a mutatóujjammal végigsimítok az alsó ajkán, és ha engedi, be is dugom a szájába. Közben persze nem eresztem a tekintetét, és kíváncsian várom, veszi-e a célzást, vagy ki kell mondanom azt a bizonyos varázsmondatot?!


note: ---- | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Csüt. Szept. 29, 2016 9:11 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



+18

Nem is gondolkodom tulajdonképpen, inkább próbálom kizárni a tényt, hogy ő nem egy olyan átlag pasi, akit soha többé nem látok, hanem olyasvalaki, akivel bármikor összefuthatok a folyosón, sőt, még közös esetünk is lehet. Felnőttek vagyunk, de a kollégák közötti szex a legrosszabb dolog a világon. Minden helyzetet megnehezít, és az ítélőképességünk is megváltozik, hiszen ha akarjuk, ha nem érzelmek vannak. Persze, jöhet a jó öreg, "én csak szexet akarok, semmi mást", de köztünk ez már nem teljesen csak az. Én is érzem, és tutira ő is, de mind a ketten makacsok leszünk, nem fogjuk soha bevallani. Így marad a jó öreg random dugás nálam, aztán egy hétig megint semmi.


Minden egyes érintése jó, teljesen feltüzel, egyre jobban vágyok rá. Van rutinja az tény, de minden várakozásomat felülmúlta. Én megkönnyítettem neki néhány dolgot a vetkőzéssel, de rossz néven veszi. Elmosolyodom, és megszólalok.

- Majd legközelebb.

Nem mintha tudnám, hogy lesz még alkalom, de meg akarom nyugtatni. Én szeretek gyorsan túllenni az olyan kellemetlen dolgokon, mint a vetkőzés, mert nem vagyok az a szerelmeskedős típus. Essünk rögtön inkább egymásnak, az a lényeg. Főleg, ha az ember ennyit vár rá.


Szerencsére belelendül a dolgokba, és kezdeményezi az első kört. Már ami az én részemet illeti persze. Nem tudom eldönteni, hogy azért teszi-e, mert jobban szeret adni, mint kapni, vagy mert be akar vágódni ezzel az egésszel. Én elengedem a dolgot, ellazítom a testemet, behunyom a szemem és nyögve döntöm hátra a fejemet. Mondjuk ez a kanapé nem volt a lehető legjobb döntés ezekhez a mutatványokhoz, de már annyira benne vagyok, és közel a nagy O-hoz, hogy nem akarom megzavarni azzal, hogy menjünk le a szőnyegre. Minden egyes porcikám remeg az élvezettől, amikor végre elérem a célt, és hangosan adom a tudtára, hogy mennyire jól csinálta. Elmosolyodom, és lenézek rá. Ő jön.

 
Igazából nekem is lett volna ötletem rá, hogy mit csináljak, de átveszi az irányítást. Ám legyen úgy, ahogy ő akarja, felegyenesedek a kanapén, és szó nélkül, felkészülve arra, hogy ő így akarja, szélesebben elmosolyodom. Először csak az ujját kezdem el szopogatni, aztán nyúlok a szerszáma után. Az a baj, hogy érzem, hogy nem kéne ezt sokáig húzni, mert még azelőtt elmegy, hogy úgy igazán dugnánk. Pár percig kényeztetem így, aztán elhúzódom.

- A szőnyegen folytassunk inkább.

Gyengéden meglököm a mellkasát, és odamutatok a kanapé mellé. Azt is jelzem, ha szeretném, ha ő lenne alul először, és csábosan elmosolyodom. Nem tudom, hogy hányszor adta át eddigi élete során a vezető szerepet a szexben, de most tutira át kell, mert én akarok felül lenni. Ellököm magam a kanapétól, és letérdelek a szőnyegre várva a reakcióját.





made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Vas. Okt. 02, 2016 3:18 pm Keletkezett az írás



+18

it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Nem mondom, hogy nem áll el a lélegzetem Dasie látványától. Nagyra értékelem, hogy a sok kórházi meló mellett sikerül még edzenie is eljárni. Legalábbis a kerek és feszes feneke ezt bizonyítja. Aztán lehet, csak genetika az egész. Mindegy is, lényeg a lényeg, hogy jó és kész. Elég sokáig kerülgettük a forró kását, és egymást is, de végül csak beadtuk a derekunkat. Vagyis azt hiszem, én vagyok, aki ezúttal húzta a dolgot, s Dasie agyát. Most nem is nagyon bánom, hogy nem húztam meg az első adandó alkalommal. Ritka nálam az ilyen, hogy nem használom ki a helyzetet, magam sem tudom, miért nem tettem eddig. Hisz Dasie is csak egy nő a sok közül.
Nem gondoltam, hogy rossz lehet az ágyban. Általában meglehet mondani a nőkről látszatra, hogy melyik fajta. Csak fekszik alattad, mint egy darab fa, vagy szereti a kezébe venni a gyeplőt, és irányítani. Nos, valahogy sejtettem, hogy ő az utóbbiba tartozik, és mint látszik, igazam volt.
Dasie minden érintése tudatos és jó. A legközelebbes megjegyzésére csak elmosolyodom, majd élvezem, hogy szabadon járhatok a lány testén. Bevallom, képzeletben már levetkőztettem párszor, de most végre testet is öltött a képzelet.
Miután kellőképpen közel került az első orgazmushoz, megadom neki az élvezetet, aztán én élvezhetem pár percig az ő kényeztetését. Nem mondom, nem rossz, nem rossz a technika. Biztos sokat gyakorolt már…
Mikor ő is, én is úgy döntünk, hogy ez már épp elég, mert nem akarok idő előtt a csúcsra jutni, a szőnyeget javasolja. Hát, dörzsölni fogja a hátad, anyukám… Gondolom én, de első körben ahogy látom a jelekből, én leszek az, aki alárendelt lesz a másiknak. Hm… hát jó, legyen.
- Hát, ha ezt szeretnéd. Tégy a magadévá, baby. – húzom szemtelen mosolyra a szám, majd ellenkezés nélkül elhelyezkedem a szőnyegen, hogy aztán kedve szerint kezdjen el munkálkodni. Ahogy fölém tornyosul, már azt a látványt imádom, és csak nézem gyönyörű kerek idomait. Mikor az ölembe ül, halkan felnyögök, és becsukom a szemem egy pillanatra. Dasie nagyon is jól mozog, ám amikor jobban felgyorsulna, lelassítom a csípőjénél fogva, nehogy idő előtt elmenjek. Szó nélkül fordítok rajta hirtelen egyet, hogy aztán időt nem pocsékolva kerüljek én fölénybe, és vehessem át az irányítást. Hirtelen hatolok belé, és határozott lökésekkel csinálom. Közben csókolgatom Dasie nyakát, végighúzom az ajkam az állcsontján, az ajkába harapok óvatosan, majd vad csókba kezdek vele. Iszonyat jól csókol, de az egész aktusra eddig semmi panaszom nem lehet, sőt. Még talán jobb is, mint az átlag. Elszakadva tőle ismét gyors tempóra kapcsolok, és addig nem hagyom abba, amíg mind a ketten el nem érjük a csúcsot. Hangosan nyögünk fel, aztán dőlünk hátra a padlón. Kinyújtom a karom, hogy Dasie ha akar egy pár percig rám feküdhessen. De kizárólag csak pár percig. Nem vagyunk mi olyan viszonyban, hogy itt maradjak szex után, szóval pár perc múlva fel is állok, és anyaszült meztelenül indulok el valamerre.
- Gyors lezuhanyoznék, ha nem gond? – nézek a szintén mezítelen nőre, majd ha megmutatta, merre van a fürdőszoba, jó forró zuhanyt veszek. Na! Ez nem volt semmi szex…



note: ---- | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
170
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Tartózkodási hely :
kórház.

»Szer. Okt. 05, 2016 9:59 pm Keletkezett az írás



You are just a teacher...



+18

Olyan ez, mint a drog, mint a tequila, sőt, jobb, mint a tequila, amit én ritkán mondok. A legtöbb pasi átlagos, olyan lihegős fajta, akik kb. öt percig bírják, aztán kidőlnek, majd húsz percen át azt kérdezgetik, hogy "milyen volt bébi?" "te is elmentél szivi?". De ez ma este teljesen más. Vad és érzéki, olyan egymásnak ugrós. Az az állapot, amikor két ember már annyira nem bírja, hogy egy egyszerű sms-ezés beindítja őket, és mindenben szexet látnak. Tudtam, hogy ha feljön hozzám majd belemegyünk mindketten a dologba. Nem mintha egyébként én nem akartam volna, szerintem kettőnk közül ő ellenállt jobban. Döbbenet, nem? A doki, aki az egész kórházat megdöntötte, aki nem arról híres, hogy megváratná a nőket, egyetlen rezidensnek nem adta meg a lehetőséget. Máig.


A mondata, hogy a magamévá tegyem annyira beindít, hogy nem is várok sokat, rápattanok a szőnyegen, és kényelmesen elhelyezkedem. Két kezemmel támasztom magam, és folyamatosan gyorsítva mozgok. Általában meg tudom állapítani, hogy mikor kéne lassítani, hogy több ideig tartson a menet, de Nate esetében más, mert ő maga kezdeményezi a változást. Határozott mozdulattal átfordít, és elhalmoz a csókjaival. Olyan erősen csinálja, hogy képtelen vagyok csendben tűrni, nyögök, és már káromkodnék, de aztán eszembe jut, hogy ő kurvára a főnököm, és ezt már tényleg nem tehetem, szóval befogom, és az izmos hátát simogatom, miközben egyre inkább érzem, hogy eljött a pillanat. Az enyém persze más, mint az övé, és nem is egyszerre történik (olyan csak a filmekben van), de elég jó. Minden porcikám megremeg, a testemet felemelem, lehunyom a szemem és teljesen átadom magam a mennyei érzésnek. Nate kidől a padlóra és kinyújtja a kezét. Pár percig hezitálok, mert egyáltalán nem vágyom szex utáni romantikára, de nem akarok neki nemet mondani, megbántani vagy ilyenek, így odafekszem. Mindketten izzadtak vagyunk, büdösek és lihegünk. Mint egy rossz pornó film.


Így az, hogy le akar tusolni nem ér váratlanul. Csak most jön ez a kellemetlen csevegés arról, hogy el kell mennie. Hogyan mondjam meg neki, hogy nem akarom, hogy itt maradjon? Elhúzódok, és végigpillantok a testén, amikor felpattan. Túl fáradt vagyok még egy menethez, de azért piszkálja a fantáziám.

- Persze, nyugodtan, de aztán el kell menned. Fürdő balra az első ajtó. Törülköző az alsó fiókban.

Meg sem várom, hogy mit mond, gyorsan felkelek a szőnyegről, és rohanok a hálóba keresni egy köntöst. Ő gondolom eltűnt a fürdőbe. Sietve bújok bele a fekete, kissé átlátszó és rövid darabba, majd visszalibegek a konyhába. A szőnyegre nézek, mint valami bűnös helyszínre. Még sosem szexeltem rajta. Lehet, hogy most be kéne ruháznom egy újra?


Elfordulok, és a pulthoz megyek. Kinyitom a szekrényt, és kiemelem az ismerős italt. Nem vagyok éhes, nincs kedvem semmihez. Tanulnom kéne a szakvizsgámra, de most megkívántam egy jó kis rövidet. Kiveszek egy poharat, és töltök magamnak. Nem akarok bunkó lenni, de tudom, hogy Nate motorral jött, nem hiszem, hogy innia kéne. Ha kijön lehet, hogy azért megkérdezem, de nagyon remélem, hogy veszi az adást, és ő maga kezdeményezi a lelépést. Már maga az egész helyzet elég kínos, nem kell még itt valami kényelmetlen romantikával, vagy bájcsevegéssel nehezíteni.  




made by torie ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
299
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Vas. Okt. 09, 2016 8:55 am Keletkezett az írás





it's like you're my mirror,
my mirror staring back at me...
Egészen ellazultam. Pár órája még a franc sem gondolta volna, hogy ma éppen Dasie Evans-szel fogok dugni. Az biztos, hogy már kellőképpen elhúztuk ahhoz, hogy eléggé beinduljunk egymásra. Nem tudom megmondani a pontos okát, hogy miért húztam ennyi ideig az agyát, de azt kell mondjam, megérte.
A fürdőbe menet hallom a hangját, ahogy azt mondja, el kell mennem, miután letusoltam. Nem mondanám halknak, ahogy felnevetek.
- Tudom a szabályokat, Dasie Evans. – fordulok vissza, és rákacsintok, mielőtt beérnék a fürdőszobájába. Elfintorodom a látványtól, amikor észreveszem a sok kenceficét. Kibaszott csalók. Próbálják eltakarni a valódi arcukat mindenféle márkás sminkkel. Maszkot tesznek az arcukra, de bassza meg, hát ha ez kell a férfiaknak. Az már nem jó, ha valaki természetesen szép. Mondjuk, én inkább azt szeretem, ha nincs egy kilónyi vakolat az arcán. Volt már olyan, hogy egy véletlen folytán reggel egy nő mellett ébredtem, és rá sem ismertem, mert az előző este teljesen másképp nézett ki.
Kiveszek az említett helyről egy törölközőt, ledobom a radiátorra, és beállok a zuhany alá. Egy jó forró zuhany a legjobb egy jó szex után.
Hamar lezuhanyzom, nem akarom elfogyasztani a meleg vizét, vagy hasonló problémákat okozni. Kilépek, megtörölközöm, majd arra leszek figyelmes, hogy Dasie kutyája belöki az ajtót, és sündörögni kezd körülöttem. Édes egy kutya, meg kell hagyni. Imádom ezeket a jószágokat. Nem véletlenül van nekem is otthon egy angol bulldog. Na, azok meg aztán végképp viccesek. Még a legszarabb napokon is sikerül felvidítania.
A derekam köré csavarom a törölközőt, a kutyát pedig a hónom alá kapom.
- Gyere. – mondom, és kisétálok vissza a nappaliba, ahol megpillantom Dasie egy igazán kívánatos ruhadarabban. Nem sokat takar, mégis sejtelmes. Köhintek egyet, mielőtt észrevenne, és aztán átadom neki a kutyáját. Nem mondok semmit, nincs kedvem különösebb bájcsevejhez, vagy hasonlókhoz. Dugtunk és kész. Én itt lezártnak is tekintem az ügyet.
Felkapom a ruhadarabjaim a kanapé mellől, és gyorsan magamra veszem őket. Nem menekülök, félreértés ne essék, csak egyszerűen nem akarom kínossá tenni a csaj számára a szitut. Én már megszoktam, nem igazán érdekel, de Dasie lehet, hogy nem szokott ilyesmit csinálni. Bár, ki tudja, lehet, hogy a fél kórház végigment már rajta. Arról mondjuk biztos tudnék. Annyit tudok róla, hogy az alkoholt nem veti meg, illetve, hogy minden álma, hogy végre kardiológus legyen. Az nem kétség, biztos, hogy jó orvos lesz belőle. De az is biztos, hogy nem lesz könnyű dolga a szakvizsgán. Főleg, mert én is ott leszek, és miközben felel, végig arra fogok gondolni, hogy hogy dugtam meg a saját lakásában a padlón. És ő tudni fogja, hogy mire gondolok.
- Nos, akkor találkozunk a vizsgán. Jó felkészülést. – mosolygok rá. Valószínűleg ezt nem fogja úgy venni, mint aki pozitívan mondta. A mosolyom tükrözi, mire gondolok, és szerintem már most összerándult a gyomra, hogy tudja, mily érdekes lesz szemben ülnie egy szakorvossal, aki nem rég jól megdugta.
- Ja, és nincs plusz pont! – fordulok vissza az ajtóból, majd intek neki, és már ott sem vagyok. Hívom a liftet, ami egy örökkévalóság, mire felér a hatvankilencedik emeletre. Mint aki jól végezte dolgát, ülök fel a motorra, és hajtok el teljes gázzal. Most már biztos, jól fogok aludni ma éjjel.




note: ---- | tag: dézi ♥ | music: click




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:22 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Nate&Dasie || having fun
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: