Hozzá kellett szoknom ehhez az új élethez, Vegas és Sidney között hatalmas különbség volt sok mindenben, de leginkább az embereknek. Hiányzik a bátyám, évekig nem láttam, és utána egyből magára kellett hagynom, de biztos voltam abban, hogy Ric a nyomomban lehet. Legalábbis Amerikában az volt, nem hinném, hogy boldog lehet attól, hogy el loptam tőle némi pénzt, nem mintha olyan nagyon hiányozna neki. Szerintem bőven van még ott ahonnan eltulajdonítottam, de sajnos útközben történt egy kis baleset, miközben barátnőmmel próbáltunk menekülni, sajnos... egy véletlen baleset következtében elütöttük az emberét, akit nagy valószínűséggel utánam küldött. Ezt onnan tudom, hogy amikor a sivatagban megtörtént a baj, átkutattuk és megtaláltam a személyijét, nem lehet véletlen egybeesés, hogy ő is pontosan olasz volt, mint maga Ric. Barátnőm felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha elásnánk, úgy sem derülne ki, hiszen csupán ő és én tudnék róla, nem hinném, hogy a helyi zsaruk hittek volna, ha állítom, hogy teljesen véletlen volt. Már a bátyám és az én múltamból is indulunk ki, biztos voltam benne, hogy azonnal rács mögé kerültem volna, ha barátnőm is. Tehát, igen, éltem az ötlettel, hogy ássuk el... ha nem is tűnt túl baráti megoldásnak. Ő nem tehet arról, hogy a főnöke egy seggfej, és amiatt kellett meghaljon, aztán Lily-nek támadt egy sokkal... praktikusabb ötlete, olyan ami semmi nyomott nem hagy, legfeljebb némi égési felületet. Lelocsoltuk benzinnel, és felgyújtottuk a kocsijával, a papírjaival, mindennel együtt. Aztán megbeszéltük, hogy hallgatunk, mint a sír, hiszen más úgy sem tudta rajtunk kívül, mi pedig nem fogjuk a másikat bajba keverni. De tudtam, ha Ric embere a nyomomban van, akkor nem lehet messze tőlem, nem akartam hogy rám találjon, vagy, hogy a bátyámra, ő volt a mindenem. Tudtam, hogy mit kell tennem, habár eddig sosem jártam Ausztráliában, mégis tisztában voltam azzal, hogy az elég messze lesz, egy darabig biztosan... meg fogom izzasztani az utánam való keresésben. Legalábbis ebben reménykedtem. Szerencsémre van nekem egy unokatestvérem, akivel amúgy nem nagyon tartottuk  a kapcsolatot, több okból kifolyólag is, amikbe most nem szívesen másznék bele, de lényeges okok. Nagy nehezen sikerült bekönyörögnöm magam hozzá, így egy darabig most  nála vagyok. Remélem Ricnek eszébe sem jut, hogy ide jöttem, innen nem tudom hova kellene menekülnöm, hogy ne találjon rám. Van egy olyan gyanúm, hogy már így is elég pipa, egy dílerrel nem jó ujjat húzni, főleg, ha Ric Marino-nak hívják, de én egyszerűen imádok a tűzzel, na meg az életemmel játszani, éreznem kell hogyan száguld végig testemen az adrenalin, különben nem is érzem, hogy élek. Ha a fülébe jutna az is, hogy elgázoltam, majd felégettem az emberét, hát szerintem nem csak simán megakarna fojtani, hanem valami spéci, menő, olasz maffiás módszert ki is találna, hogy előtte jól megkínozzon. Vagy pedig a bátyámon keresztül, ha felfedezi, és nem, ezt nem hagyhatom, nem fogom hagyni, hogy eltegyen láb alól, és azt sem, hogy a bátyámat bántsa akár egy ujjal is, nem azt nem teheti, valahogy meg fogom akadályozni. De szerencsére egyelőre ezt a problémát félre tehetem, egyelőre nem kell a Ric-problémával foglalkoznom, addig meg elszórhatom a pénzét, ami nálam van, elbulizhatom, lehet veszek rajta valami menő kocsit, ha már az enyémet otthon kellett hagynom, vagy egy motort, óh igen. De az is lehet, hogy keresek valami társat akivel elbulizom, úgy hallottam az ausztrál bulik jók szoktak lenni, és ha már itt vagyok, amíg itt vagyok, addig illik kihasználni a lehetőségeimet. Sose tudni meddig maradok, vagy kényszerből, vagy kedvemből, lehet, hogy holnap már pattanok, és.... mondjuk Afrikába utazok. Nem mintha ott tudnék mit magammal kezdeni, azon kívül, hogy keresek egy lakatlan szigetet ahol aztán... elbújhatok az elől a hülye pöcs elől, mondjuk. Csak hát ahhoz, hogy eljussak oda megint lopnom kellene, mert ez a mi nálam van, pár bulira esetleg, meg egy berregő kocsira lenne elég, semmi többre. Az ápolónői fizetésem, háááát az meg nevetségesen kevés. Nem mintha amiatt vállaltam volna, vagy tanultam volna ki a szakmát, egyszerűen csak szeretem, igaz, hogy nem mondanám magam valami kedves embereknek, mégis szeretek segíteni az embereken, talán az anyám miatt, mert mindig rá gondolok, ha lett volna valaki aki segít neki, amikor felrobbantották apával, akkor... akkor lehet még ma is élnének, akkor Jason és én sem ilyet életet élnénk, akkor nem biztos, hogy kleptomániában szenvednék, akkor minden más lett volna, ezzel tisztában vagyok.
De semmi sincs másként, hülyeség, nem gondolok ilyen nyálas baromságokra, inkább. Szükségem lenne egy kis fűre, már hetek óta nem bírtam elszívni egy jó cigarettát, sürgősen kell találnom valakit, aki árul ilyesmit, mert bele fogok bolondulni a hiányába. Megszokta a szervezetem, hogy szinte minden nap kap cannabist, az a köcsög Marino, ő szoktatott rá...
Ahogy kilépek  a kórház bejáratán, szén fekete bokacsizmám, sarka hangosan koppan a macskaköveken, egy világos kék színű farmer van rajtam, egy szürke színű felsővel, bőrdzsekivel, fenekemig érő, méz színű fürtjeimet lófarokba szorítottam, de a hirtelen feltámadt szél kacéran kiszabadít pár kósza tincset, mi az arcomba repül, dús ajkaimon karmazsin vörös rúzs csillan, szerencsére lassan éjfél felé közeledik az idő, így alig kószál valaki az utcán, munkatársaim már leléptek, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy most készültem el. És akkor megtorpanok, szinte orra bukom a saját lábaimban, megpillantom a nagy Ő-t, életem szerelmét, akiért még a bátyámat is eladnám, apukám kell nekem, bárkit megölök érte. Egy csillogó, szurok fekete motor pihen pár méterre tőlem. Gondolkodás nélkül lépek oda, majd olyan áhítattal, olyan gyengédséggel, élvezettel simítok végig bőrülésén, kormányán, mintha Brad Pitt-et taperoltam volna le. Tudom mire van szükségem, adrenalinra... nem, nem lopom el, csak,,, kölcsön veszem, megyek egy kört, a tulajának fel sem fog tűnni, legyen bárki is...
Gondolkodás nélkül kapom elő  a bicskámat a bokacsizmámból, majd lehajolva elkezdem keresgélni a drótokat, Jason megtanította, hogyan is kell ezt csinálni szakszerűen, még csak kulcs sem kell hozzá, annyi a teendő, hogy a megfelelő drótokat elvágd, majd pedig össze illeszd, és a kicsike máris dorombol neked....

965 words • Dr. Graham • emilie

my one and only

∎ ◣ ◥