// Off: Szeretném ha a név és a pb maradna. Valamint szeretnék tisztázni pár dolgot veled mielőtt leregelnéd nekem a hölgyet.
1. Csak akkor regisztrálj, ha megérted, hogy e mellett még életem is van, beteg is lehetek.
2. Ha szólsz, hogy miért nem írsz és nem ígérgetsz, hogy majd fogsz. Azt nagyon nem szeretem, ha hitegetnek. Ugyan így én is szólok neked, hogy miért nem írok, beteg vagyok, stb... Eltűnni nem fogok, mert nem azért keresek partnert, hogy aztán magára hagyjam.
3. De tehettem volna az első helyre is. türelem nem szeretem ha nem tudom kiélvezni a karakteremmel az adott szituációt, nincs meg a varázsa a helyzetnek, és a karkterek is csak a felszínt kapargatják. Szeretek lemenni mélyebben a karik lelkébe.
Ha mindezen pár sort elolvastad, akkor jó játékokat ígérhetek neked, talán kicsit hosszabb írásokat, főleg ha megihletsz, akkor nem fogom vissza fogni magamat.
Sok lehetőséget látok ebben a szituációban; részletekről pedig pm-ben fellelhető vagyok.
ui.: Regisztrálás után jó néven venném, ha elolvasnád az előtörténetemet is. //
Most pedig következzen a hölgyemény:

Sötét éjszaka volt, Sydneybe tartottam haza, az anyósülésen a boros üvegem pihent, a csattanáskor leborult és széttört, kiszálltam ,hogy megnézzem, hogy mi volt az. Elütöttem az országúton egy fekete kutyát! Én, aki magam is az állatvédelemmel foglalatoskodom, elütöttem egy kutyát! Bevittem hozzád a kórházba, először azt hitted alkoholista vagyok, a belőlem áradó bor szag miatt, aki elütötte egy kutyát. Még le is teremtettél, hogy mégis hogy képzelem ezt, egy kutya nem tudja magát megvédeni.
Nekem teljes kikapcsolásom volt amikor megláttalak a rendelőben, a kutyával a kezemben. Nem elég hogy próbáltam logikusan gondolkodni, úgy festettél a fehér köpenyben az éjjeli lámpa fényében, mintha egy angyal szállt volna le hozzám. De csak a háttérvilágítás volt ami megcsalta az érzékeimet. Ám, ez nem érdekelt, gyönyörű voltál abban a pillanatban, lélegzet elállító. Akkor és ott elhatároztam, hogy jobban szeretnélek megismerni. Lehet, hogy az éjjeli megvilágítás, az angyali küsőd, az egész baleset okozta sokk tehetett róla, de úgy reztem nem érdekel mi lesz holnap, nem érdekel mit várnak el tőlem, hogy minden előre elrendeltetett, én nem akarok innen sehova se menni. Akár egész éjjel ott ülnék én is a beteg jószágok között, ha tudnám, hogy a nap végén nekem is jut a figyelmességedből. Azóta az éjjel óta visszajáró lélek lettem az állatklinikán. Csak félig foghatom rá, hogy a kutya miatt, mert a valódi ok te magad vagy. Bókolgatok neked, apró ajándékokat is hozok, majd egy hete minden nap, de a csokoládéimat szétosztod a személyzet között, a virágom pedig a klinika recepciójának asztalát díszíti.Azt hiszem van valakid, gyűrűt is mintha láttam volna a kezeden. Nehezen nyitsz felém. Nem tennék olyat, hogy elszeresselek bárki mellől aki fontos számodra, de mi van ha tévedés, hogy valójában nekem sem ott lenne a helyem, ahova szántak és neked sem az mellett akiről úgy véled mellette kell lenned? Lenyűgöz az egyszerűséged, a bájosságod, magabiztosságod, vicces vagy, mindig megnevetteted a körülötted állókat, és meglep hogy egy magad fajta apró termetű nő mennyire állhatatos ha állat védelemről van szó; úgyhogy nem tudok mit csinálni, küzdhetek ellene, de ettől még ott maradt bennem. Mindenkinek osztogatod a mosolyod, csak nekem nem, pedig egyszer elkaptam a pillantásodat, amikor Cesarét meglátogattam, és ki vihettem sétálni. Szeretném örökbe fogadni, de egyelőre nem akarod kiadni a kezeid közül. Félsz, hogy ezáltal nem láthatnál többet,bár lehet, hogy ostobán reménykedem ebben, mégis... Hiszen ha magamhoz venném, nem biztos hogy visszajönnék a klinikádra. Hallhattál már rólam, hiszen állatvédő körökben magam is elég ismert vagyok, ha hallottál rólam, akkor a pletykákat is ismered felőlem. Szeretnélek jobban megismerni, de szeszélyes vagy, hol nyitsz felém, hol pedig teljesen elutasítasz. Egy szó mint száz, szeretném bebizonyítani neked, hogy nem csak látszat állatvédő vagyok, hogy nem a pénz tesz engem boldoggá, nem azon akarok megvenni mindenkit, téged sem.Magadért érdekelsz, mert kíváncsivá tettél, és mert hiszem, hogy bennem is van valami, különben miért nem küldtél el egyszerűen?