Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Emma&&Bianca.  Empty
»Vas. Nov. 08, 2015 4:55 pm Keletkezett az írás








Emma& Bius

Furcsa volt ennyi év után ismét találkozni valakivel, akit nem láttál. De közben tudod, hogy amúgy elválaszthatatlan barátnők voltatok az iskolában. Annyi minden hülyeséget csináltatok már, hogy naplót vezethetnétek belőle és halálotok után kiadva kasszasiker lenne.
De visszatérve, Emmára, ő az atipikus, mindent bevállalok és odateszem magam. Én inkább a hebrencsebb vagyok, aki leginkább mindenbe beleveti magát és nem tud megszabadulni a nagy szájától. Vagyis, belegondolok ez ugyan az. Ő meg én olyan, mintha tesók lennénk. Leszámítva azt, hogy jó pár éve nem láttam, még ugyan az a kellemes érzés kapott el, mikor belerohantam az egyik folyosón, éppen egy vérmintával siettem a laborba. Ki más lenne képes végig szaladni a kórház folyosóján egy ampulla vérer és úgy elesni, hogy dönti a vele szembe lévőt, de nem töri el a az ampullát. Lehet, hogy az életemmel fizettem volna, hogy ha mondjuk, azonnal el is töröm. Mert a kislány, akinek a vére lapult abban az üvegcsében, eléggé betegvolt és nem értékelt volna még egy vérvételt.
Óvatosan végig simítom a hajamat, hogy összekössem, mivel a nagytalálkozásunk után, megbeszéltük, hogy elmegyünk szörfölni. Egy kis bibi van benne. Mint mindennel, amit nekem kell csinálnom. Hogy majdnem két hónapja eltörte a csuklómat az exem és nem igen tudom mozgatni. Épp ezért is kerültem a vérvételeket és minden olyat, amihez kell a finommechanika.
Kórházból feltűnő lenne, ha bikinibe riszálnám ki magam, így felvettem egy sortot és egy felsőt, hogy ne legyen feltűnő. Mint aki éppen a műszakja végén sietne haza. Elrejtem a bikini kötőm részeit a felsőm alatt, majd elindulok felé. Mindig óvatosan kinézek, hogy nem jár erre valaki, akinek nem kellene. Mert volt már olyanra példa, hogy érdekes helyzetben találtam orvosokat, nővéreket. Ilyenkor ők se, és én se kérdeztem. Elég kellemetlen amúgy is az ilyen téma.
Mivel a levegő tiszta volt, így kiszökkentem és elindultam kifelé. Elég sokan sürögtek, nem is volt feltűnő, hogy én is kisurranok a távozó betegekkel együtt. A nap perzselt és kapkodtam a lábaimat, miközben előkerestem az amúgy is ütött-kopott zenelejátszómat, hogy kikapcsoljam a városzaját, míg leérek a partra. Féltve néztem le a csuklómra, hogy miképp fogom ezt megúszni, úgy, hogy ne akarjak este belebolondulni a fájdalomba?
Amikor a cipőmet a kezembe véve, léptem bele a forró homokba elmosolyodtam, olyan érzés volt, mintha a lelkem felszabadult volna. Nem törődve semmivel és senkivel, csak levettem a pólót, mert még is csak strandon vagyunk, és menetközben kezdtem kigombolni a nadrágomat. Megállok egy kisebb büfénél, amit megbeszéltünk találkozási pontnak, de őt még sehol nem láttam. Így kicsit lehangolódva, bújtam ki a sortból és végül ledobálva a homokba a ruháimat, elindultam a víz felé, hogy legalább megtapasztalhassam mennyire hideg vagy sem a víz.
A víz pereméhez érve leguggolva simítok végig a fodrozó hullámokon és elmosolyodom, ahogy nem messze tőlem pár kiskölyök játszik. Kiegyenesedve indulok vissza a büféhez, hogy ellenőrizzem, Emma nem érkezett meg, mert nem szeretem, ha megvárakoztatnak.
words:  szavak száma: xXx?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Emma&&Bianca.  Empty
»Csüt. Nov. 12, 2015 10:39 am Keletkezett az írás





Emma & Bianca




Tartja a mondás, hogy a legjobb barátok akkor is azok maradnak, ha évekig nem látják egymást. Az egyetemi éveim alatt nem sok barátságot kötöttem, de egy mégis túlélte az idő vasfogát is. Bianca személyisége első látásra megfogott, és egyszerűen elválaszthatatlanok lettünk. Anya halála után megkönnyebbülés volt egy olyan emberrel beszélgetni, aki nem az apám, és meg is ért. Az elején tartózkodóan viselkedtem vele szemben is, de az együtt töltött hónapok alatt felengedtem, és a végére már mindent megbeszéltünk. Az útjaink akkor váltak szét, miután megkaptuk a diplomát, és ő máshova ment gyakornoknak, mint én. Fáj is a szívem miatta, de bíztam benne, hogy a jövőben még összefutunk valahol. A távolság nem szakíthat szét egyetlen barátságot sem.
Immár nem is tudom, hogy mennyi ideje ennek, és a vakszerencsének, vagy éppen a sorsnak köszönhetem, hogy belefutok a barátnőmbe. Egy helyen dolgozunk, én még se tudtam róla, hogy bekerült a St. Claire gyakornoki programjába. Világszerte híres ez a kórház az oktatói hozzáállásáról, és nem is kellett benne csalódnom, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Hosszú hetek óta rovom a köröket az osztályok között, de még így is a legtöbb időmet a gyerekosztályon töltöm, de nem a saját döntésem alapján. A rezidensem itt érzi otthon magát, és szívesen segít a betegeken, na és persze ott van a helyes fődoki is. Ki tudna ellenállni dr. Woodwardnak, ha éppen jókedvében van? Mondjuk a hangsúly a jón van, mert megtapasztalhattuk már egy másik oldalát is. A lényeg az újratalálkozáson volt. Véletlen ütköztünk össze a labor felé menet, ahova a saját vérmintámat vittem le dr. Graham miatt. Túl sokat várt tőlem az ájulásom óta, de konkrét magyarázatot nem adott, hogy miért van szükségem ennyi vizsgálatra. Talán én vagyok naiv, és nem merem elfogadni azt, amit a belső megérzésem sugall? Emma, beteg vagy! A fáradékonyság mellett igyekszem a maximumot nyújtani, de az nem megy olyan könnyen, főleg nem, ha közben a szívem a legváratlanabb helyeken szúr bele, és figyelmet követel magának. Egy húscafat, amitől az életem függ.
Ma mégsem borúsan akarok nekilátni a délutánnak. Szabadnapom van, és szerencsére ezt nem otthon, hanem a tengerparton fogom tölteni a régen látott barátom társaságában. Otthon kapkodva állok neki a készülődésnek, és egy szivárványszínű táskába dobálom bele a pokrócot, némi waxot, hogy gördülékenyen menjen a hullámok hasítása. A fekete bikini felkerül rám a farmerminiszoknyám alá, és egy ujjatlan kék T-shirtot kapok magamra. A hajamat felfogom, és a napszemüvegemben sietek a kocsimhoz. A deszkát már a tetejére erősítettem, mert máshol nem férne el, viszont kölcsönözni nem fogok, mert ragaszkodom a sajátomhoz. Ellenőrzök indulás előtt még egyszer mindent, és bepattanva a kocsiba a part felé veszem az irányt. A rádióban szerelmes dalok tömkelege szól, és már rosszul vagyok a romantikus nótáktól. Átváltok egy másik rádióállomásra, és a kormányon dobolgatva az ujjaimmal haladok szépen lassan a célom felé. Egy tíz perc elteltével találok is a közelben egy jó parkolóhelyet. Isten áldja a természetet! A táskát a vállamra kapom fel, és bezárom az ajtókat is, de a szörfdeszkával meggyűlik a bajom.
- A picsába… - rángatom, de olyan faszán odaerősítettem, hogy nem mozdul.
- Segítsek? – a váratlan hang, és az ismeretlen személy miatt a hátam mögött egy nagyot ugrok. Amikor azonban felé fordulok, még a szavam is elakad. Egy száznyolcvan centiméter magas, deltás izmokkal rendelkező férfiegyed, gyönyörű kék szemekkel, és szőke hajjal. Az álmaimból lépett ki az illető?
- Öhm…az jó lenne. – állok félre, és nyál csorgatva nézem végig, ahogyan könnyedén lekapja a tetőről, és a napsütésben a homokba állítja fel nekem.
- Tessék, mindig szívesen segítek ilyen csinos lánynak. – kacsint rám, és nyíltan flörtöl. Felüdülés a kórházi élet után, és mire észbe kapok, már egy randit beszélek le vele aznap estére. Fülig érő szájjal keresem meg Biát, aki a megbeszélt helyen vár már rám, de deszkát nem látok nála. Oda is sietek hozzá, és a deszkámat ledobva a homokba ölelem meg őt.
- Azt hittem már soha nem érek ide. Milyen napod volt a kórházban? – érdeklődöm az ölelés után, és a táskámat is leteszem a deszka mellé. A bódé csábít elsősorban, meg egy hideg koktél.
- Mit szólnál, ha innánk először egyet, és csak utána mennénk a vízbe? – mutatok a végtelen kékség felé, és helyet is foglalok az egyik magasított bárszéken. Lelököm a papucsom, és a pultra támaszkodva intek a pultosnak, hogy két Ocean Surprise-t kérnénk.
Hallgatlak. – támaszkodom meg a könyökömön, és az államat ráhajtva fürkészem Biát. Sok mindent kell bepótolnunk.


made by torie ♥



A hozzászólást Emma Harrington összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 21, 2015 7:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Emma&&Bianca.  Empty
»Csüt. Nov. 19, 2015 12:50 pm Keletkezett az írás








Emma& Bius

Emma. Mikor megláttam az egyetemen, hogy ugyan arra az órára járunk, először bevallom ellenszenves volt, de tényleg. Nagyon frusztrált, hogy ő is annyira teljesíteni akart, mint én. Először ugyan is, ellenfélnek tekintettem, aki jobb akar lenni nálam. Nálam! De aztán az idő és az együtt töltött véres izzadságot követelő tanulás meghozta a gyümölcsét, és erős barátságba forrtunk.
Mikor sikerült leterítenem a folyóson teljesen meglepődtem, hiszen lássuk be, van vagy két éve, ha nem több, hogy nem láttam. Oké, nem vagyok jó a számokban, mert az idióta exem állandóan vert. Az utolsó évem, amit nélküle töltöttem, örökkévalóságnak tűnt, mindig ugyan az a hercehurca, hazaértem, megfőztem, belekötött a beszédembe, a ruhámba, az ételbe. Aztán elkezdett vedelni és egyre sűrűbben emelt kezet rám, aztán mindig megbocsájtottam, mi más kellet volna? Szép ragyogó zöld szemek és a vörös rózsa csokrok, amikkel másnap beállított. Sose voltam túl haragtartó típus. Bármennyire elcsépelt, imádtam a rózsacsokrokat, amikkel beállított.
A homok perzselte a talpam, ahogy végig sétáltam a parton, hogy élvezzem a szabadnapomat, vagyis, félig. Mert egészen eddig ott rostokoltam Ashley mellet, hogy jó fej legyek. Valami nem stimmel vele, állandóan rosszul van, és mindent a nyakamba sóz, hogy ne kelljen megcsinálnia, mindig arra hivatkozik, hogy elrontotta a gyomrát. Persze, én meg Hófehérke vagyok. Ugyan már..
Kezdtem kicsit pánikolni, hogy sehol nem látom a barátnőmet, lehet, hogy elfelejtette, vagy behívták? De csak írt volna agy üzenetet, hogy ne aszalódjak a napon, hanem menjek haza. Még neki se mondtam el, hogy nincs otthonom, kivéve a raktár, amit otthonosítani kezdtem. De meddig marad titokban? Hamar fel fog tűnni valakinek, hogy mindig ott téblábolok az alagsor környékén.
Kezdet elhagyni a remény, mikor egy ismerős hang csendült meg mögöttem és megkönnyebbülés szaladt végig rajtam, egy halk sóhajjal kisérve. Itt van!
Széles mosollyal öleltem én is át, hogy érezzem, hogy semmit nem változott a barátságunk az évek elmúlásával.
- Én pedig már éppen haditervet készítettem, hogy kimentselek Dr. Woodward kezei közül, mert azt hittem berendeltek. – legyintek. – Volt benne véres, és kevésbé véres, és nagyon véres. Szerinted egy tank már túlzás lett volna? - kérdezem halál komolyan, de aztán kirobban belőlem a nevetés. Néha próbálok viccesnek tűnni, hogy elmulasszam a fájdalmat, ami a mellkasomban lévő űr okoz. Az érzés, hogy nem vagy jó senkinek, sosem fog elmúlni. Nincs olyan ember, aki ezt tátongólyukat össze tudja stoppolni.
- Én benne vagyok. – indultam meg szinte azonnal a pulthoz, hogy rendeljek valami erőset. Kell most, hogy elszabaduljak az érzésektől. Hogy mennyire szar az élet.
- Hm, két tequila lesz. – mosolyok rá a pultosra, akinek felcsillan a szeme, a barátnőm láttán én pedig nevetve nézek rá és megrázom a fejem. Ezek a férfiak, csak a kirakatot látják. Mondjuk Emma nem csak kirakatbaba, de azért na.
Feltornázva magam a magas bárszékre támaszkodtam meg az ép kezemen az állammal és úgy néztem rá.
- Valami nem stimmel a rezidensemmel, nem csak a beteges hatalom mániájával, állandóan rosszul van, és mindent nekem kell csinálni. Esetleg én menjek el vizsgázni helyette? – nézek rá kétségbe esve. Nem várok tőle világmegváltó ötleteket, de úgy érzem, valakinek el kell mondanom, hogy mennyire megszívtam rezidensemmel.
- De a héten megyek a belgyógyászatra, az sem lesz egy leányálom, de még mindig jobb, mint az urológia. Remélem ennyi hét szívatás után, nem most akarnak majd áthelyezni. Ennyire nem utálhat az isten. – nevetem el magam. Mert hallottam rémtörténeteket. Nem akarom, hogy véget érjen rövid, és sivár életem, mert átraknak oda, ahonnan mindenki menekül.
- Most mesélj te, én mindig csak csacsogok. – mosolyogva egyenesedtem ki, hogy megadjam a tiszteletet neki és lássa, tényleg érdekel, amit mondani akar.
words:  szavak száma: 587?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Emma&&Bianca.  Empty
»Szomb. Nov. 21, 2015 7:28 pm Keletkezett az írás





Emma & Bianca





Biancával lenni olyan, mintha egy testvérrel találkoznék. Könnyed, és szórakoztató. Megéltünk már együtt jó pár dolgot, és ő volt mellettem akkor is, amikor kiderült, hogy Olivernek csak egy fogadás voltam. Ismeri őt, hiszen egy egyetemre jártunk, de sohasem kedvelte igazán. Kár, hogy ezt nem lehetett rólam elmondani, aki a történtek, és a csúnya árulás után is hetekkel később is róla beszélt. Mire jók a barátok? Például egy ilyen esetben, hogy kirángassanak a gödör mélyéről, és elvigyenek bulizni, aminek az lesz az eredménye, hogy másnap majdnem elkéstek az óráról, és úgy kell végigülnötök azt, hogy majdnem elhányjátok magatokat. Szerettem a szerves kémiát, de azért másnaposan még nekem is kihívásnak tűnt, főleg, hogy egy csomóan azt hitték rólunk, hogy a kockák közé tartozunk. A frászt, olyasmiket megcsináltunk, melyekről mások csak álmodnának. Hiányoznak is az egyetemi napok! Most végül itt ülünk a tengerparton, Sydney-ben, és egy kórházban dolgozunk, ami még nekem is felfoghatatlan. Miért nem tudtam róla, hogy otthagyja az Államokat, és itt próbál szerencsét? Kár ezen rágódni, mert a lényeg, hogy egymásra találtunk.
- Az hiányzott volna, hogy ma még be kelljen mennem. A múltkor is cseréltem egy műszakot az egyik gyakornoktársammal, és annak az lett a vége, hogy az urológián kötöttem ki. – fintorodok el, mert az emlékek még frissen élnek bennem, és nem akarok arra az éjszakára gondolni. Maya Cairns a rémálmom lett, és kerültem, ahol tudtam.
- A rezidensed? – kérdőn emelem fel az egyik szemöldökömet, de a pultos fiú megzavar minket a két tequilával, és olyan mosolyt ejt felém, amit nem lehet félreérteni. Inkább nem viszonzom, és akkor nincsenek belőle gondok, és amúgy is azért jöttem ide, hogy Biával találkozzak, és ne a pasikat stíröljem.
- Állandóan rosszul van? Egy nő esetében sok mindenre lehet gyanakodni, de talán terhes. – vonom meg a vállamat. Sok mindent lehet feltételezni, és általában a fele be is jön, mert ilyen egy kórház. Az emberek ugyanúgy élnek szexuális életet, mint más munkahelyeken, csak itt kisebb a lebukás esélye. Mondjuk, ha valaki nem elég óvatos, akkor könnyen lehet egy pletyka áldozata, ezért válogatom meg én is az alkalmi partnereimet. Nem vagyok egy szent, de amíg szingli vagyok, nem is tartozok senkinek sem elszámolással.
- Én pár napja jártam a belgyógyászaton. dr. Malakai az ottani szakorvos. Meg nem mondom, hogy honnan származik, de szerintem indiai. Nagyon kedves volt, csak egy kicsit ügyetlen. A gyerekosztály még jó hely, de az urológia… - fintorodom el én is, ahogyan a barátnőm, és ez mosolygásra késztet utána. Idejének tartom, hogy lehúzzam a piánkat, amit rendeltünk, mert Bia engem nyaggat. A sót a kezemre szórom, és egy szuszra lehúzom az átlátszó színű alkoholt. A vége kesernyés, de a citrom elnyomja ezt.
- Szóval én meséljek? Hú, nem is tudom, hol kezdjem. Emlékszel a pöcsre, aki fogadásból le akart velem feküdni az egyik bálon? Nos, a kórházban dolgozik, és legutóbb összefutottam vele az egyik műtőben. Báthory Erzsébet rezidense ő is. – forgatom meg a szemeimet.
- Ki lettünk küldve az operációról, és még neki állt feljebb. Akkora egy pöcs. Utálom az összes pasit, és nem is akarok kapcsolatban lenni egy ideig. Ha akadna egy normális, de így? Bia, reménytelen a helyzet. – rázom meg a fejemet, és intek a pultosnak, hogy hozhatja a következő kört.



made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Emma&&Bianca.  Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Emma&&Bianca.
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: