Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Amanda London

Rezidens
Amanda London
▪▪ Hozzászólások száma :
55
▪▪ Hírnév :
18
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 20.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

Drake & Mandy Empty
»Szer. Márc. 09, 2016 11:23 pm Keletkezett az írás



Már hetek, sőt hónapok óta nem kerültem komolyabban olyan helyzetbe, ami régen általános volt. Mondjuk, ez nagyrészt a pszichológusom magánakciójának köszönhető, hiszen akkor végérvényesen rádöbbentem, hogy milyen is az életem, hogy mennyire üres és értelmetlen. Eddig egyetlen bulin se kerültem bajba, egyszer sem részegedtem le, és nem is feküdtem össze semmiféle pasival. Mondjuk ezt már érzem, nagyon nehezek az éjszakáim a lakás magányában. Inkább túlórázok, tanulok, készülök a vizsgáimra. Pocsék egy érzés ez, a hormonjaim tombolnak, nem is kicsit, én pedig érzem, hogy valami irdatlan bajba fogok keveredni.
És azt hiszem, tegnap meg is történt az a bizonyos, nagybetűs BAJ. Baráti iszogatás volt, néhány rezidens kikapcsolt az egész hetes fáradalmak után. Fogalmam sincs mikor álltunk neki sorjában magunkba borítani a feleseket. A végén már az se érdekelt, hogy mi van a pohárban. Egész jól bírom az italt, szóval később dőltem ki,mint a legtöbb lány, de azért megvannak a korlátaim, pláne egy hosszabb műszak után.
Másnap valami derengett, valami nagyon gyanús és… szégyellni való. Dél körül ébredtem – meglepő módon a saját lakásomban, a saját ágyamban és egyedül. Mégsem volt rendjén minden. A fejem is tompán sajgott, de néhány advil után már nem érdekelt a dolog. Egy nagy adag rántotta és palacsinta pedig végképp elűzte a másnaposságomat, de valószínűleg főleg az a másfél liternyi narancslé miatt volt. Miután összeszedtem magam, a kórházba siettem. Ha jól tudom, ma dolgozik, bent kell lennie, meg kell találnom különben sosem tudom meg mi történt az éjjel!
- Szia Jenny! – köszönök a recepciós lánynak könnyedén, mintha csak úgy bekukkantottam volna.
- London doki! – vigyorog szélesen, de mindig így köszön, ebben még nincs semmi szokatlan. Legalábbis nagyon remélem! – Egy kis túlóra?
- Olyasmi. Nem tudod, Drake Anderson bent van ma? – oldalra biccentem a fejem, hiszen mindenki tudja, hogy akárhányszor csak találkozunk, mindig ugratjuk egymást. Jenny pötyög valamit a számítógépén, és bólogat. Szemeimet forgatom, nemár, hogy könyörögnöm kelljen az infóért! – És merre? A helyén, vagy lődörög?
- Hékás! – torkoll le hasonlóan türelmetlenül. – Akarod, hogy a hangosba mondjam be, hogy a babája epekedve várja a recepción? – ugrat, mármint ajánlom neki, hogy ez csak egy hülye vicc legyen.
- Oké, megtalálom magam is. Kösz. – mormolom csalódottan miközben feltartom mindkét kezem, hogy ne lőjön; és elindulok a hosszú folyosón. Megint farmerban és a kedvenc macskás pólómban vagyok, elvégre ez a szabadnapom, kinek mi köze hozzá? Köszönök a szembe jövő orvosoknak, rezidenseknek, gyakornokoknak. Akik tudhatják merre van, és nem is túl pletykásak, azoktól megkérdezem nem tudják-e merre lehet Drake. Az egyikük végre útba igazít. Attól kezdve célirányosan haladok, már tudom merre keressem.
Egy folyosón találom, nekem háttal áll. Mögé trappolok, majd lázas tekintettel lépek elé.
- Beszélnünk kell. Most! – láthatja rajtam, hogy szinte pánikban vagyok. Néhány éve ugyan volt köztünk pár kifogástalan éjszaka, de azóta semmi. Semmi más, csak ugratások, célozgatások, incselkedés. Annyi még belefér, haverok közt legalábbis. Megvárom míg rám figyel, majd szinte az arcába mászok, minimalizálom a köztünk lévő távolságot. Suttogóra fogom a hangom, pedig rajtunk kívül senki nincs errefelé. – Valami dereng a tegnap estéről. Ugye te meg én nem…?! – ha azt mondja, hogy de igen, lefeküdtünk tegnap, bizisten a falba verem a fejem!
Vissza az elejére Go down
 
Drake & Mandy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mandy & Abe
» Mandy - Rick: Too little, too late?
» Mandy & Derek
» Mandy & Rick: To Hell and Back. But which way was which?
» Poppy & Mandy

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: