Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Lemon & Josh Empty
»Hétf. Nov. 16, 2015 8:55 pm Keletkezett az írás



Lemon & Josh
I can still taste the ocean like it was today

Buli nap van, hisz végre lezajlott az utolsó vizsga az évben, ami persze nem azt jelentette, hogy nincs több, de ebben az évben lazulhatunk egy kicsit. Hál istennek, mert már ki nem állhattam a szobatársaim folytonos nyavalygását, hogy mennyire nem tudott semmire sem tanulni. Az isten szerelmére, hisz osztályelső, utálom, mikor az olyan emberek nyavalyognak, akiknek tényleg nincs rá semmi okuk. Igazából nekem mindennap buli nap, de eddig senki nem jött velem, ha elhívtam a bárba, vagy csak inni valamit. Most persze mindenki itt van, és egymás után hajtják le az alapozót. Bár, ez már lassan az alapozó utáni alapozó lesz, ajaj, mi lesz még itt, ha tényleg elkezdenek inni. Azt hiszem a klub üzemeltető megbánja, hogy ma kinyitott, mert ahogy ismerem az itteni srácokat, pár óra múlva el fog szabadulni a pokol. Az ünneplést azonban nem akartam megzavarni ilyesfajta megjegyzésekkel, inkább csak hagytam, hogy rendeljék nekem is a következőt, meg a következőt. Rendelhetik nekem éjfélig is akár, nagyon jól bírom az alkoholt, a szervezetem már hozzászokott az életvitelemhez. Ha meg kellene nevezni egy szuper képességet, azt hiszem, ez lenne az. Már kezdtem rózsaszínben látni a világot, ami nálam csak annyit jelent, hogy elkezdte lebontani a szervezetem az alkoholt, és ugyan érzek valamit közben, de nem fogok arra a sorsra jutni, mint a szerencsétlen szobatársam. Nem szólt, hogy nem bírja az alkoholt, én meg nem kérdeztem, és rögtön a legütősebbet adtam neki, így már kétszer ki is kellett vele mennem, nehogy belefulladjon a saját hányásába. Még az én lelkemen száradna a halála.
Nem tudom pontosan mennyi idő telhetett el, mikor úgy éreztem, hogy vennem kell egy kis pihenőt, különben még úgy járok, mint az a szerencsétlen. Fogalmam sincs hol lehet ebben a pillanatban, de remélhetőleg hazament, mert nem vagyok a bébiszittere, hogy utána rohangáljak, ha rosszul lesz. Van nekem dolgom itt elég, például felszedni egy-két csajt, mielőtt más csapna le rájuk. Az ilyen bulikra nem csak a ribanc fajta szokott eljönni, hanem néha olyat is látni, aki egyébként be sem dugná a fejét ilyesfajta bulikra. Rögtön ki lehet szúrni őket, mert általában a bárpultnál legyeskednek, és a nézésükben is látszik, hogy legtöbbször nem az alkohol és a magukat ide-oda riszáló párok felé sandítanak, hanem a kijárat felé. És azt hiszem találtam is egyet! Azonban úgy tűnik valaki már jól beelőzött. Azért csak fogom magam és odasétálok a közelükbe, hátha túl részeg már a figura és el tudom távolítani. Pár lépéssel vagyok mögöttük, és épp mikor a hölgyemény elfordul, a szemem előtt tölti meg poharát azzal az ismerős fehér porral. Látványosan forgatom meg szemeim. Ugyan a drogot magát nem ítélem el, hisz használtam már, de olyankor én tudtam, hogy mit teszek. Nem tudom, talán a szent lélek maga szállt meg ebben a pillanatban, de egy jól irányzott "véletlen" mozdulattal kilöktem az áldozta kezéből a színes poharat.
- Hopp, bocsi- szemernyi megbánás sem látszódott rajtam, ahogy ezt mondtam - Hidd el szívi, azt nem akartad volna meginni - kacsintok rá egyet, majd a mellette ülő, számomra idegenre férfira pillantok. - Te meg miért nem itatsz valahol mással drogot? Na, húzz el szépen - hangom egy kis fenyegetőzéssel van megfűszerezve, és testtartásom is azt mutatja, hogy jobb lesz ha elhúzza a csíkot. Cserébe bemutat nekem, de elmegy. Nos, ez gyorsan lezajlott, azt hittem, hogy hisztizni fog, amiért elrontottam a szórakozását. - Ismerős vagy, láttalak már valahol? - ülök le a csaj mellé egészen egyszerűen, hogy egy kicsit jobban megnézhessem magamnak. Igazából, először nem ismertem meg, csak mondani akartam valamit, de most, hogy mondtam, tényleg ismerős. Biztos van közös óránk, más nem lehet.

remélem tetszett <3

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lemon & Josh Empty
»Kedd Nov. 17, 2015 11:18 pm Keletkezett az írás





Josh & Lemon





A kollokvium sikeres letétele nekem nem egyenlő azzal, hogy utána, mint a legtöbb egyetemista lemegyek a legközelebbi bárba, és halál részegre iszom magam. Az alkohol amúgy sem a kedvencem. Jobban örülök egy csendes, és nyugodt estének a szobám magányában, ahol a könyveken kívül nem zavar semmi, és senki. Most ennek a kedvtelésemnek élek, és a falnak támasztva a hátamat, a lábaimat felhúzva egy könyv fekszik az ölemben. Az emberi vese, és a különböző betegségek tanulmányozása köt le, de Brad nem hagyja, hogy punnyadjak.
- Lemon az istenért, legalább egyszer az életben ne tanulj már egy vizsga után, ha lehetséges. A többi napod is ebben a szellemben telik el. – kissé érdeklődve tekintek fel a gemellusom kiakadására, mert nem jellemző rá, hogy ilyen módon beszéljen velem.
- Nem értem, hogy mi bajod van ezzel. Tökéletesen megvagyok az anatómiával. – lapozok egyet, de átszeli a közöttünk lévő távolságot, és kikapja a kezemből.
- Ne csináld ezt. – a térdemen támaszkodom meg, és a magasba kapkodok, de hiába, mert csak a levegőt éri a kezem.
- Ha jó kislány leszel, és átöltözöl…akkor holnap visszakapod. – még be se fejezi az ellenem irányuló hadjáratot, amikor a másik áruló lép be a közös szobánkba a kollégiumban.
- Hadd Brad, majd én felkészítem Lemont az estére, ne aggódj. – Lippa máris kifelé tolja az öcsémet az ajtón, és az orra előtt vágja be azt.
- Mire készülsz? – vonom fel finoman ívelt szemöldökömet, de tudom, hogy a női haderőtől jobban kell tartanom, mint a saját véremtől.

Egy óra múlt el, és a két áruló már egymáshoz simulva nyomja a táncparketten. Semmi kedvem itt lenni, de legalább elértem annyit, hogy a könyvemet visszakaptam, és a mozgásra nem kényszerítettek rá, azonban a kinézetemről ezt már nem lehet elmondani. Megölöm Lippát. Ez a fekete, V kivágású, csipkés felső nem az én világom, és még ki is sminkelt. Nem a színházban vagyunk, hogy egy kiló vakolat legyen rajtam. Sóhajtva támasztom a pultot, és az ottani velem egykorúakat figyelem. Mi abban a szórakozás, hogy módosítják a tudatukat egy kis alkohollal? Mélyen magukba kellene nézniük, hogy milyen felnőttek lesznek a jövőben. A veséről olvasok tovább, de egy nagyokos megzavar, pontosabban a másik nem egyik képviselője.
- Helló szépségem. Meghívhatlak egy italra? – a legtöbb esetben könnyedén lerázom a kis hülyéket, de Brad és Lippa is árgus szemekkel néznek engem alig másfél méterről, ezért belemegyek a játékba.
- Oké, egy vizet kérek. – enyhén meglepődik a választásomon, de nem ellenkezik, és ezt a javára írom. A telefonom rezegni kezd a zsebemben, és utána kutatok. Mire megtalálom már el is múlik, ezért nem foglalkozok vele tovább, és az italomért nyúlnak, amit a srác már elém is tett,de valaki belém jön, és volt ital, nincs ital.
- Nem tudsz a szemed elé nézni? – pillantok fel az idegenre, de még az ütőér is megáll bennem.
- Ne becézgess. – teszek ennyit hozzá, de egy olyan párbeszéd közepére csöppenek, ami még engem is letaglóz. Be akartak drogozni?! Simán bedőltem volna ennek a takonypócnak? Idegesen túrok bele a hajamba, és megvárom, hogy a megmentőmmel kettesben maradjunk. Le is ül mellém, holott azért ilyen jó viszonyban nem vagyunk még.
- Ismerős? Ha az átlag hülyékkel keversz össze, akkor nem. Egyetemista vagy? Kitalálom valamilyen személyi edző, vagy eféle leszel. – mérem végig lekezelően annak ellenére, hogy nemrég mentett meg egy csúnya este következményétől. A könyvemet közelebb húzom magamhoz, és körülnézek, de a testvéremnek, és Lippának se híre, se hamva már…



made by torie ♥



A hozzászólást Lemon Fitzgerald összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 26, 2015 3:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lemon & Josh Empty
»Vas. Nov. 22, 2015 1:15 am Keletkezett az írás



Lemon & Josh
I can still taste the ocean like it was today

Nem vagyok az a tipikus jótét lélek, most mégis egy olyan helyzetbe csöppentem, ahol az vagyok. Az a szó, hogy "jó", és az a név, hogy Joshua Crimson nagyon távol áll egymástól. Mérföldekre, ha pontosítani akarok. Azonban nekem is vannak gyenge pillanataim, amikor az alkohol már felszívódott és a hatása miatt olyan dolgokat teszek, amiket egyébként nem. Példának okáért, most itt ülök egy vadidegen csaj mellett, aki mellesleg pont úgy néz ki, mint egy igazi jégkirálynő és próbálok egy rendes beszélgetésbe elegyedni vele. A rendes nálam azt jelenti, hogy két percünk van elmondani magunkról a legtöbb dolgot, ami eszünkbe jut, majd irány a szoba, és kezdetét veheti egy kis hancúrozás. Felvonom a szemöldököm, mikor kijelenti, hogy ne becézgessem, és ajkamon egy igazán vészjósló mosoly jelenik meg. Most, hogy felhívta rá a figyelmem, hogy nem szereti a beceneveket, biztosan becézni fogom. Már csak azért is. Ez az egyik legjobb taktikám. A partner agyára megyek, meglátom meddig bírja, és ha elég ideig, akkor átment a vizsgán, ha pedig nem, nos akkor nem fogunk ágyba rohanni túl gyorsan. Felnevetek, mikor személyi edzőnek néz. Ugyan tényleg nem vagyok az a tipikus egyetemista kinézetű, de azért még jól is esik, hogy így megdicséri a kinézetem.
- Először is, nagyon szívesen, szívi. Egy nagyon kellemetlen dologtól mentettelek meg az előbb, szerintem hálásnak kéne lenned. Másodszor pedig, bármilyen meglepő, de kardiológusnak tanulok. Sokat tudok az emberi szívről, akarod, hogy megfejtsem a tiédet? - kacsintok rá jó kedvűen, majd gyorsan leveszek egy sörös dobozt a másik asztalról. Most már az enyém. Nagyot kortyolok belőle, majd újra a csaj felé sandítok. Újra végigmérem őt, azon morfondírozva, vajon mi lehet a neve. - Hm... Várj, kitalálom. Te nem úgy nézel ki mint egy Ashley, valami különleges neved lehet. Sky? Nem, ahhoz te túlságosan földhözragadt vagy... Esetleg Maya? - tippelek tovább, bár van egy olyan érzésem, hogy egyik sem talált. - Az én nevem Josh, mielőtt kérdeznéd. Kérsz valamit inni, a vízen kívül? - bökök a felborított pohárra, aminek tartalma már a padlón van. Majd később, a buli után feltakarítják, én az ilyennel nem foglalkozom.

<3

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Lemon & Josh Empty
»Csüt. Nov. 26, 2015 3:24 pm Keletkezett az írás





Josh & Lemon





Az előbbi probléma hatása alatt állok még mindig, és próbálom feldolgozni, hogy a jóhiszeműségem mikor érte el azt a pontot, hogy már soha többé ne bízzak meg senkiben. Philippa, és Brad nyúzott ma este, hogy jöjjek le velük, de amint látom kár volt, mert majdnem áldozat lett belőlem. Ez lenne a nagy buli az egyetemen? Kihasználják szerencsétlen lányokat, akik csak jól akarják érezni magukat? A mellettem álló hát..úriember, - ezt majd az idő eldönti -, ment meg a legrosszabbtól. A tipikus férfinembe sorolnám, akik üresfejűek, és nincs jobb szórakozásuk, mint felcsípni egy csajt a bárban, vagy éppen egy egyetemi buliban.
- Te..kardiológus? – majdnem kinevetem, mert nem akarom elhinni, hogy ennyi ész szorult ebbe a szép fejecskébe. Nem szokásom tévedni, de ma este nem ez lenne az első meglepetés, ami ér. Elfojtom a kitörni készülő röhögést, és csak egy mosolyt ejtek meg felé, amikor leszíviz, és elszáll belőlem minden jó érzés.
- Az enyémet nem kell megfejtened, mert jól működik az magától is. Keress egy butuska lányt, akinek még a hőst is eljátszhatod. – a könyvemet elveszem a pultról, és a távozást fontolgatom, de megint megszólít.
- Most még barchobázunk is? Elárulom, hogy ahhoz, hogy eltaláld a nevemet ennél több kell, kedves Josh. – jegyzem meg hűvösen neki, de tovább találgat.
- Sky…istenem meg is öltem volna a szüleimet, ha ilyen nevet adnak nekem. – fintorodom el, és csak most esik le, hogy bedőltem neki, pedig nem akartam.
- Nem kérek semmit az előbbi kis incidens után, ha nem bánod. A nevem pedig Lemon, és nem Maya, meg amit te annak hittél. – állok most már fel a magasított székről, és elindulok a hónom alá csapott könyvvel, de nem jutok sokáig, amikor eszembe jut, hogy ott hagytam a pénztárcámat a pulton. Nem akarok új iratokat csináltatni. Megfordulok, és az iménti pasi engem les.
- Mi az Josh Crimson? Nincsen más nő, akit szívathatnál? Nem vagyok egy üresfejű liba, aki a lábaid előtt fog heverni ma este, sőt semelyik este. Ha már annyira kardiológus akarsz lenni, akkor tudod, hogy az orvosokra az olcsó libák buknak, és én egyik sem vagyok. – negédes mosollyal megyek el mellette, de a vállunk összeér, és kicsit zavarba is hoz ez a közelség. A pénztárcámat is felkapom, és a hátsó zsebembe akarom süllyeszteni, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Onnan is kiveheti bárki, ha már majdnem bedrogoztak ma este.
- Lemon… - az egyik szaktársam közeledik felénk. A szemüveges, kretén gyerek már több hete zaklat, és nem tud leállni. Naponta több alkalommal küldözget sms-t, és hívogat is éjszakánként. Hiába mondtam el neki, hogy nem keresek barátot, azért csak zaklat. Sóhajtva igazítom el a könyvet a hónom alatt, és kelletlenül nézek Ronaldra.
- Szia Ronald…mit keresel itt? – állok meg Josh mellett, és az esetlen mögé pillantok, hogy valami menekülő utat keressek.  



made by torie ♥

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Lemon & Josh Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Lemon & Josh
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Josh & Phillie-Are you okay?
» Andrew ___ - a csodapszichiáter ( josh duhamel )

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: