Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (67 fő) Csüt. Júl. 20, 2017 3:37 am-kor volt itt.

Hónap nyertesei
Hat nyertesünk..


Megosztás
 
Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Pént. Nov. 20, 2015 3:40 pm Keletkezett az írás



Borzasztóan kifulladtam mára. Olyannyira, hogy a harmincadik bokaficamos szőke hajú, sötétkék kosztümös, a melleivel csábító bankárnő már egy cseppet sem tudott hatást gyakorolni a tesztoszteron szintemre, ahogy az agyamra sem. Már nem tettem félreértelmezhetetlen, hízelgő megjegyzéseket a hosszú, formás combjaira, és nem én segítettem le lovagiasan a harminc centis sarokkal ellátott magas sarkúját, hogy egy gyors, sunyi belátást nyerhessek a szoknyája alá, hanem saját maga küzdött meg fájdalmas ízületével, és a cipővel, ami alig akart elválni a bokájától, ami háromszorosára volt dagadva. Már nem adtam vigasztaló talpmasszázst, amiért a vizsgálattal fölösleges fájdalmakat okoztam, és nem jelentek meg buja, túlfűtött képkockák a szemeim előtt egy-egy fájdalmas nyögésére. Egy gyors fizikális vizsgálat után egyszerűen csak tovább küldtem a röntgenbe, és legszívesebben rácsíptem volna egy kochert a nyelvemre, azt remélve, hogy végre felébredek abból a tébolyból amilyen ez a mai nap is volt. Ha tudtam volna előre, hogy ma a pszichiátria zárt osztályán mindenki traumát szenvedett, inkább alszom délig! De sajnos nem vagyok jövőbe látó és bár majdnem egy órás késéssel, de hajlandó voltam bevonszolni a seggem. Én szegény kis naiv azt hittem, illetve abban reménykedtem, ez a nap majd más lesz, mint a többi. Hogy egy unalmas pillanatban megszólal majd a tetra rádió és beleszól a mentőhelikopter pilótája, hogy készítsük a shocktalanítót, mert hoznak egy polytraumásat. Erre csak sántikáló nők tömkelegeit láttam, és vakbeleseket küldtem fel az osztályra. A napom fénypontja egy aranyér vizsgálat volt, amihez társult egy kis prosztata kontrollal is grátisznak. Tehát egy szó, mint száz, ez a nap úgy volt szar, ahogy volt. Még soha nem akartam annyira eltökélten magam mögött hagyni ezt a helyet, mint ma. A lift csodák csodájára üresen érkezik, de a következő szinten meg is áll. Hiába, ez az én szerencsém!
-A nőgyógyászatra, legyen szíves! - Öltönyös, precíz pacák. Biztos ügyvéd, vagy valami hasonló menő, jól fizető melója van.
Megnyomom a négyest, az ajtó pedig már csukódik is.
-Meg se kérdezi, hogy miért megyek oda?
-Had találjam ki, méhnyakrák szűrés? - Nem vagyok túl poénos hangulatomban.
-Csak a feleségemnek viszem a receptjeit.
-Aha... - Ezzel leszegezem a fejem, ennek ellenére nincs nyugtom. Továbbra sem. A telefonom ugyanis -mintha időzítve lenne-, megszólal köpenyem zsebébe. Sms. Jobb esetben soha nem nézem meg, rögtön kitörlöm, hiszen az esetek 90%-ában csak körlevél az, ami érkezik a szolgáltatótól, most valami ismeretlen erő mégis azt mondatta velem, hogy fussam át a sorokat.
-Hayden? - Elveszve a telefonom kijelzőjében, lépek ki a liftből, immáron a földszinten, úton a szabadság felé.
-Öcccsééém, ez úgy be van állva, mint a gerej. Matt részeg! - Ha egyedül megy inni, annak valami komoly lelki oka van , és szerencsére ismerem már annyira, és olyan régóta, hogy azt is tudjam, hogy hova szokott menni akkor, ha valami nyomasztja.
Bár nem volt tervbe véve egy romantikus randevú egy pocsék műszak után, de Haydenért mindent! Annyiszor húzott már ki a szarból, hogy ennyivel tartozom neki.  
Beülve az ezer éves, pöfögő, környezetbarát járgányomba, a hátsó ülésre száműzöm a fehér hentes köpenyt és már gázt is adok.
Kétszer fulladok le a célig, ötször dudálnak rám a hajmeresztő sebesség miatt, amit végig tartok, de legalább egy újabb utat túléltem ebben az időzített bombában.
Este nyolc után már ingyenes a parkolás, így anélkül teszem le az autót, hogy aggódnom kellene egy újabb Mikulás csomag miatt. A tengerpart. Sós tengeri levegő.
A távolban tüzet látok. És ahogy közeledem, elszórt ruhadarabokat. Hopp, ott egy trikó, ott egy farmer.
Két tippem van… vagy kizsebelték, vagy megerőszakolta egy hableány. Nem is tudom, hogy melyik tűnik reálisabbnak.  Mutatóujjamon pörgetem a slusszkulcsot, ahogy közeledem a szétcsapott haveromhoz. És bingó! Ott fekszik a tűz mellett egy szál kisgatyában, körülötte megannyi üres üveg.
-Ez igen, öregem! Elnézve, hogy mennyire lepusztítottad magad, még Charlie Sheent is leittad ma! – Levágódom mellé a homokba, cipőmet és zoknimat elegánsan lerugdosom a lábaimról, két kezemmel megtámasztom magam a hátam mögött, megfáradt, bőrkeményedésektől hemzsegő talpamat pedig a tűznél melengetem.
-Na mesélj, mi van megint?! – Az ég felé fordítom a fejem és a csillagokat nézem.

Zene XD
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Pént. Nov. 20, 2015 5:01 pm Keletkezett az írás



Tommy and Hayden
 





Több, mint tizenhét óra, tehát majdnem egy egész nap eltelt azóta, hogy meghalt az a szívrohamos beteg, akihez Zoyával karöltve futtában érkeztek, hisz riadót fújtak egy félresikerült lépés miatt... Még mindig nehezen tudja elhinni azt, hogy egy edzett, ereje teljében lévő harminckét éves sportos pasi két pillanat alatt a süllyesztőbe kerül, mert a szíve kiakad. Egyre többet lehet hallani, hogy "elszaporodott a fiatalok körében is a rák"... sajnos ez nem csak a rákra de az érrendszeri megbetegedésekre és a szívbetegségekre is igaz. Mindig is tudta, hogy a szívroham, az agyvérzés és a betegség egy olyan undorító dolog, ami nem válogat. Soha nem tesz különbséget ember és ember között, nem érdekli, hogy az illető kisgyerek, egészséges felnőtt vagy idős ember... nincs empátiája, nem érdekli az élethelyzet, legyen az szegény vagy gazdag, ő csak pusztít.
Mint ahogy aznap éjjel ő is pusztított, hisz a kelleténél is jobban kiborult, sokan nem is ismertek rá arra a szolid, kellemes természetű, mindig vidám élénkzöld tekintetű srácra, akit nap, mint nap látnak a személyében. Leginkább egy bikára hasonlított, egy feltüzelt állatra aki képes lenne bárkit felöklelni aki az útjában áll. Azóta pedig úgy sí, rí mint egy kislány akinek mindig huzigálja a copfját az a néhány srác akiknek tetszik, és ha rajta múlna akkor bezárkózott volna a szobájába ahol elsüllyedhet szégyenében. Mindig tudta, hogy kemény dolog elveszíteni egy beteget főleg úgy, hogy gyakorlatilag te voltál az egyetlen, aki úgy küzdött az életéért, hogy képes lettél volna még fel is pattanni rá csak, hogy teljes erőbedobással hozd vissza a halálból. Erején felül teljesített az éjjel, emberi mulasztások és hibák egymásra halmozásával pedig epinephrine került a szívrohamos szervezetébe morfin helyett. A kettő viszont nem egy és ugyan az, így nem meglepő, ha gyakorlatilag felrobbant a ketyegője ami amúgy is egy időzített bomba volt már a bordakosarának védelmében.
Ettől függetlenül noha már évekkel ez előtt meg is tanulta, hogy kell kezelni az elhalálozott személyek családjával való beszélgetést, most mégse tudta megtenni, mint ahogy ő se volt képes elfogadni a történteket. Sőt, minek után egy jókorát sózott az amúgy is repedtes falba, felzúgott a tetőre, hogy kicsit egyedül lehessen a gondolataival. Na nem mintha ez egészséges lenne ilyenkor.
Ja és, hogy mit pusztít azóta is, hogy szétverte a falat? Elszívott majd' egy doboz cigarettát, pedig köztudott, hogy soha nem volt egy nagy cigis, mindig csak bent pihen a táskájában az orig' csomag, de nem szokott rágyújtani csak, ha minden kötél szakad, nem bírja idegileg a hajtást és egy kis energiabombára van szüksége ahhoz, húgy újult löketet kapjon és folytathassa amit elkezdett. Most pedig úgy is lehet mondani, hogy letudott annyit, amennyit máskor két hónap alatt szokott...
... nem beszélve arról a nagy mennyiségű alkoholról, amivel felöntött a garatra. Miután Zoyát hazavitte, benyakalt egy fél üveg whiskyt amiről köztudott, hogy két kis pohárnál többet nem igazán tud meginni, hisz nem bírja az alkoholt. Ezek után pedig már tényleg csak az a kérdés, hogy hogy fog ezután magához térni? Hogy fog másnap kinézni, mikor jelenése van a vezetőségnél? Talán nem is érdekli igazán, csak meg akarja ezt emészteni és megbeszélni valakivel, aki segíthet neki, aki mindig mellette van.
Tudja jól, hogy itt konkrétan most nem is arról van szó, hogy a beteget gyászolja akit elveszített, hisz bármennyire is sajnálja, mégis tudja, hogy orvosként mást se fog látni csak halált. A halált ami hatalmas fátyolként telepszik a kórház egész épületére és issza be magát a falakba, az emberek ruhájába és a tudatába, hogy még csak véletlenül se szabadulhassanak a gondolattól.
Sokkal inkább azzal van baja, hogy olyan embernek ártott ezzel, akinek nem akart s bár teljesen beszűkült arra az időre a látóköre, utólag mégis úgy látja - illetve látta amíg józan volt -, hogy tartania kellett volna magát. Legalább csak addig, míg kivánszorog a kezelőből és közli a férfi várandós feleségével a szomorú hírt. Ehelyett szegény Richardot úgy felkente a falra, mint egy kupac festéket és talán még mindig kong a feje miatta, Zoyát pedig úgy söpörte el az útjából, mintha pille súlyú lenne szegény. Grátiszként még a falat is szétverte, hogy még utólag legyen min levezetnie a feszültséget.
Ó Istenem, és hányszor gondolt bele már a nap folyamán abba, hogy mi lehet most szerencsétlen asszonnyal?! Hogy fogja így kihordani a gyerekét? Hogy fog ezek után az a nő a gyerek szemébe nézni, mikor az apja haláláról fog kérdezősködni? Egyáltalán... nem lesz baj belőle? Mi van ha másnap mikor be kell mennie az fogja fogadni, hogy a gyerek koraszülötten jött a világra, mert az anya annyira felidegesítette magát, hogy megindult a szülés? Annyi de annyi kérdés, melyek minduntalan csak zúgnak a fejében egyik oldalról a másikra pattanva mint egy kis helyiségbe beszorult, folyamatosan pattogó gumilabda.
A sötétség leple lassan egy órája, hogy leszállt már, őt viszont ez egyáltalán nem érdekli csak ücsörög szétzuhanva a tengerparton rakott tábortűz mellett meredten bámulva annak táncoló, hullámzó lángjait. Ruhái ezer felé gyűrődnek és koszolódnak a homokban, egyedül csak az alsógatyája van rajta ami a vízben való fürdéstől még mindig tiszta víz. De mit érdekli ez őt? Az aki benyakalt egy fél üveg whiskyt és négy üveg sört, már koránt sem azzal van elfoglalva, hogy vizes a kisgatyája. Ujjai között egy félig elszívott cigarettát morzsolgat, mígnem létek halk neszezésére kapja fel a fejét és koncentrál a hang irányába.
- Há' te? - fingja sincs már arról, hogy ő volt az az elvetemült, aki sms-t írt Tomnak, hogy márpedigmosttazonnal(!!!) húzzon neki segíteni, különben beledöglik a whiskybe. Az már más kérdés, hogy az sms nyelvezete inkább felel meg egy hosszú kódnak, mint komoly kérésnek vagy felszólításnak, de látszólag - mivel már itt van - tudta, hogy mit akar mondani.
Lapos pislogásokkal koncentrál a srác irányába majd széles, már-már fülig érő vigyorral veszi tudomásul az első szavait.
- Dehogy pusztítottam, hidd el van még hely ahova ez férni fog - hangja füstös, ködös és kelletlenül rekedt annak ellenére, hogy egy pimaszul kellemes hangszíne van józan állapotban. Hosszú ujjai közé fogja a whiskys üveg nyakát, majd egy újabb kortyot száműz üres gyomra martalékába.
- Kérsz-e? - kérsz-e?! Nyelvezetileg is kezd visszatalálni a gyökereihez. Azon a térségben ahol lakott húsz éven át, gyakorta beszéltek az emberek némi tájszólással, mely csak akkor szokott rajta is kiütközni, mikor felönt a garatra.
- Megint?! Mimegint?! Mintha legalábbis állandóan segg részeg lennék. Há' Tommy... elb*sztam. Mindent elbasztam. Meghalt egy betegem, mert az a seggfej hülye Richard adrenalint nyomott belé szívrohamnál. Oszt' jól felkentem a falra, mint te szoktad a palacsintát a plafonra, minek hála kivágtak a műtőből. Azóta se tudom mi van a kezemmel - nem volt túl sok józan pillanata azóta, hogy érezze, mi lett vele. Talán zúzódott, talán megrepedt kit érdekel? - aztán kis híján fellöktem Zoyát is. Drága barátom, asszem', hogy ez baromira nem az én napom... holnap várnak a vezetőségnél.   - drámai sóhajjal veszi tudomásul, hogy milyen szar az élet, amit aztán egy újabb korty arany nedűvel koronáz meg. Csirió!
 



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Pént. Nov. 20, 2015 6:24 pm Keletkezett az írás



Nem aggódtam érte egy percig sem. Soha nem szokott ökörségeket csinálni, taj részegen meg aztán főleg nem, mert nem képes rá. Csak rá kell nézni. A szemeit is alig tudja nyitva tartani, nem hogy valami olyat tegyen magával, ami okot adhatna aggodalomra. Habár így kicsit jobban belegondolva, és elnézve a vizes alsógatyáját, talán most az egyszer elfogadott lett volna, ha egy kicsit komolyabban veszem azt az egyébként totál értelmezhetetlen üzenetét.
-Viccelsz, haver?! Olyan sms-t írtál, mintha a Koránból idéztél volna! Egy rohadt szavadat sem értettem. Rögtön tudtam, hogy be vagy állva, mint a gerely. – Most csak röhögök –egyrészt azért, mert az agonizáló Hayden valahogy mindig szórakoztatóbb, mint a józan-, és másrészről talán egy kis megkönnyebbülés is lakozik a hahotázásom mögött. Akár bele is fulladhatott volna a vízbe. Bár igaz, ami igaz, ő még spiccesen is érettebb döntéseket hoz, mint én józanul..
-Őőő… oké, de szólok előre, nem ülsz be addig a kocsimba, ameddig ilyen állapotban vagy. Nehéz kiszedni a kárpitból a hányást, és csináltatni sem tudok bele újat, mert már olyat nem gyártanak, ami abba van, és nem szeretném, ha a következő csaj, akit meg akarnék döngetni a hátsó ülésen, elmenekülne a befejezés előtt az oltári bűztől. – Engem ugyan nem zavar, ha kihányja még a belét is, de azt komolyan ne a tragacsomba tegye! Lehet, hogy öregebb az a kocsi, mint a 66-os út, és az is igaz, hogy amikor bedugom a kulcsot az önindítóba, minden egyes alkalommal összeszorított fogakkal könyörgöm neki, hogy ne most essen szét alattam, de attól még annak a járgánynak eszmei értéke van!! Hiszen még a dédnagyapám is ezzel hasított az utakon, és vitte el az akkori nőit autósmoziba. Ezért is van kaja, és pia tilalom benne. Úgy vigyázok rá, mint a két szép szememre.
-Van még benne egyáltalán valami? – Bökök fejemmel az említett üveg irányába, és ha hajlandó felém nyújtani, akkor egy kíváncsi lötykölés után én magam is belehörpintek.
-Pfajjjj, ez whisky?! Szólhattál volna, hogy inkább hozzak magammal a kocsi tankjából benzint! – Illedelmesen magam mellé köpöm a szám tartalmát és már nyitom is fel a mellettem heverő sörös dobozt, hogy azzal gargalizálhassak. Kis híján sikerül aspirálnom az első kortyot.
Gondolhattam volna, hogy valami rendkívül komplikált esemény miatt van most itt ilyen állapotban. Meg se lepődöm, amikor Zoya neve is szóba jön. Józanul is állandóan a kiscsajról áradozik, mit gondoltam, hogy majd részegen elfelejti, hogy létezik?!
-Nagy ügy! Tudod, hogy hány olyan ember nyekkent már ki, akinek az ellátásában én is részt vettem? Ha az a muksó nem az adrenalintól hal meg, akkor lehet, hogy öt perc múlva kapott volna egy trombózist. Nem tudunk mindenkit megmenteni! Ne vegyél már mindent ennyire magadra. – Komolyan rossz nézni azt az alig füstölgő, szűrőig égett csikket a két ujja között.
-Add már ide… - Kapom ki a kezéből, majd illedelmesen elnyomom a homokban, és némi kutatás után a farmerom zsebében, elő is kerül a bontatlan doboz cigim, amiből egy szálat az ő szájába, egyet pedig a sajátomba nyomom, hogy aztán mind a kettőt meggyújthassam.
Ez az öngyújtó kurva jó! Meztelen nők rajta mindenhol…. Na, de visszakanyarodva ehhez a pöcsfejhez…
-Na ácsi ácsi! Mi van a kezeddel? Egy rohadt szavadat sem értem. – Összeráncolt homlokkal, cigivel a számban próbálom összerakni a képet, de teljesen úgy érzem magam, mint amikor megpróbáltam kirakni a Rubik kockát. Nem részletezném, hogy milyen kaotikus állapotok uralkodtak ott a végére.
-Hát, valószínűleg megrovást fogsz kapni. Elvégre bántalmaztad az egyik dolgozót. Azt soha nem vették félvállról. -
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Szomb. Nov. 21, 2015 5:35 pm Keletkezett az írás



Tommy and Hayden
 





Halvány lilája sincs afelől, hogy mit keres itt Tom... honnan tudta ő egyáltalán azt, hogy itt van?! Valamiféle nyomorúságos gondolatolvasó? Esetleg valaki közölte vele, hogy márpedig jól esne neki egy kis baráti támogatás ezekben a nyomorúságos, kegyetlen órákban? Meglehet, hisz mindenre van esély, ennek ellenére nagyon is örül a jelenlétének. Most vagy ő is segg részegre fogja inni magát - persze tudja, hogy nem kedvence a whisky így annak tudatában, hogy csak az van nála meg a maradék két üveg sör ennek nem látja esélyét - vagy pedig hazacipeli mikor már meggyőződött afelől, hogy nem fogja két percenként kidobni a róka komát, hisz a jó öreg pöfögő szent és sérthetetlen, nehogy már hányás foltok tarkítsák!
Lábujjai jó mélyen túrnak a puha, sűrűn pergő homokba, élvezi annak langyos érintését, de aztán csak megemeli a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse a másikat aki épp azt taglalja, hogy márpedig ő volt az, aki kereste és valamiféle kódolt üzenettel jelezte, hogy jöjjön.
- Micsoda zseniális következtető vagy te haver, én mondom! - gesztikulál nagy lendülettel szórakozottan, széles vigyorral de aztán kattan az agya - korán?! Az micsoda? Valami eszement biblia? - józanul természetesen tudná, hogy miről van szó, de jelen pillanatban még azzal is gondja van, hogy megértse vagy épp megfejtse a saját gondolatait. Bele se mer gondolni abba, hogy milyen piszok fejfájás fogja kínozni, ha elkezd kitisztulni a feje.
- Peeeersze mert milenne, haeladnád már végre azt az ezeréves ócska tragacsot?! Komolyan mondom neked Bro, nem akarom lábbal hajtani mikor beülök egyszer melléd... pont úgy mint Flinstone család tagjai. Lassan szétfog esni az a tragacs - hahotázva próbál visszaemlékezni arra, hogy hogy is néz ki az a szerencsétlen járgány és ha külsőleg nincs is vele baj, hisz nem ette még szét a rozsda, szép a fényezése és az egész felépítése rendben van, mégis... alig bír már pöfögni szerencsétlen, és ha csak egyszer térnek rá az autópályára, akkor is komoly imádkozásra és Istenhitre van szükség ahhoz, hogy bízni tudjanak benne, nem az út közepén fognak lerobbanni ahonnan tolhatják míg el nem érik az első benzinkutat. Nem véletlen hát, hogy ha hosszabb útra indulnak akkor a saját kis BMW-jével indulnak el. Az bírja a gyűrődést, nem recseg-ropog és zakatol mint valami oszladozó félben lévő gőzmozdony.
- Döngetni?! Öcsém már azt is csodálom, hogy azzal egyetlen nőt is feltudsz szedni nem, hogy megrakni őket a hátsó ülésen. Hogy fértek el ott egyáltalán?! Fúúúú b*szod csak most esett le! Na oda se ülök be többet, fújtejóég.... - szinte elkapja a hányinger, ahogy belegondol, hogy mik történnek azon az ülésen és, hogy ő ott szokott alkalmak adtán ücsörögni, mikor épp nincs máshol hely. Na ezek után soha a büdös életben!
Egy újabb korty aranyló nedű után felajánlja Tomnak is a lehetőséget, hogy igyon belőle, de a kérdésre egy ideig koncentrálnia kell még.
- Hogyhe?! Mijaigen van még egy kicsi benne, szerintem elegendő lesz neked - törli meg a száját és már át is adja neki, hogy ő is kellőképpen szórakozottan érezze magát utána. Viszont az, hogy nemes egyszerűséggel csak kiköpi, felháborítja.
- Hát micsinááálsz már?! Tom, a drága jó whiskym, csak ezt az egy üveget vettem, nehogy kiköpjed má' hát mit pazarékolsz?... pazarolsz. Mindegy! Ne köpködd! - mászik oda négykézláb és kikapja a kezéből, mint legféltettebb drágakincsét amit magához ölelve tulajdonít ki magának.
- Legközelebb előbb kérdezz, utána kezdj el vedelni, te... mértéktelen ivó - mondja ezt ő, aki jelen pillanatban csak épp annyira van illuminált állapotban, hogy az se tűnik fel neki, hogy egy szál kisgatyában ücsörög a homokban.
- De engem nem érdekelnek azok az esetek, Tom! Lehet, hogy mástól halt volna meg, de ezt k*rvára leszarom! Az a lényeg, hogy én is ott voltam mikor meghalt, ráadásul... ha nem húztam volna el előtte egy kicsit "szundikálni", akkor talán nem is jutottak volna el odáig, hogy ez megtörténjen. Tudom,tudom ne akarjak mindenható lenni mert nem vagyok és nem is akarok az lenni, de ettől függetlenül, ha mellettük maradok akkor talán elkerülhető lett volna az adrenalin. Most mond meg, akkor ezután én... ahajjj nem tudom mit akartam mondani - temeti a tenyerébe az arcát, majd megdörzsölve azt, a csillagos eget kezdi bámulni.
- Nézd meg - mutatja felé remegő jobb kezét, amivel szépen megpaskolta a falat. A cigaretta vidám táncot lejt a szájában miközben beszél - miután a doki kihajított, a falon vezettem le a feszültséget. Látod milyen szép lila?! Lehet, hogy eltört - kerekednek el a szemei - á nem hinném, olyan lelkesen szorongattam egész este az üveget.
Vet egy pillantást hosszú ujjakban végződő mancsára, közben ide-oda ingatja a fejét.
- És mi van, ha kirúgnak?! Annyira hülye voltam Tom... gondoltam tartok egy kis szünetet, mivel már órák óta robotoltam, nyolc műtétet bonyolítottam le, így áttértem a papírmunkákra de aztán elaludtam. Tehát ez az én hibám nem?! Engem fognak felelősség alá vonni a pasi halála miatt, és repülhetek! Mi van, ha ezzel vége lesz az egész orvosi karrieremnek ha?! Elveszítettem már az egyik álmomat a következőt már nem akarom, mégis úgy néz ki, hogy folyamatosan csak hibákat hibákra halmozok, elrontok mindent és repülhetek mindenhonnan. Az életem egy rohadt ördögi körforgás - szipákolja közben a cigit s füstöl tőle mint egy gyárkémény mígnem ráébred arra, hogy az éjszakai szellő mégsem olyan meleg, mint a délutáni.
- Hol vannak a ruháim? Miért vagyok meztelen?
 



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Szomb. Nov. 28, 2015 5:52 pm Keletkezett az írás



Nem tudnám megmondani pontos idejét annak, hogy mikor láttam utoljára ennyire bekészülve a srácot, de azt az egyet nagyon jól tudom, hogy szórakoztató a látványa. Az a bágyadt arckifejezés, ki se lát a fejéből. Beszédstílusa már régen nem a megszokott, újra fel-felbukkan néhol az az igazi jó öreg parasztos akcentus, ami a gyökereibe van kódolva. Vannak napok, amikor sokkal készségesebben eltudom viselni a részeg Haydent, mint a bölcs, prózákban beszélő, szekáló, kioktatásra hajlamos józan énjét. Az utóbbi leginkább akkor a legszőrszálhasogatóbb, amikor olyan másnapos vagy, mint a szar, csak egy szem Aspirinre, nyugalomra, és meleg húslevesre vágysz, erre ő a semmiből megjelenik, és lekorhol, mintha az anyám lenne. Bahh téboly! De mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy ő a legjobb haverom és az is marad.
-Héj, héj, héj, héj, hééééj! Lassan a testtel öregem! Az én ócska tragacsom még évek múlva is gurulni fog, te meg holnap már viheted is a klafa kis BMW-det a szervizbe! - Talán a tervezettnél is jobban felháborodom annak ellenére, hogy Cecil egy II. Világháborút megélt őskövület, és nem egyszer hagyott már cserben a kézifék a dombtetőn, vagy a gázpedál az autópályán, ennek a kocsinak akkor is eszmei értéke, és múltja van. Úgy a szívemhez nőtt, ahogy talán soha egy nő sem fog tudni.
-Ő az egyetlen nő az életemben anyán kívül, aki tényleg számít, szóval ne fikázd. - Ha most itt állna mellettem vöröslő bájával, biztos, hogy megpaskolgatnám egy kicsit az oldalát.
-Ez is bizonyítja, hogy valamit nagyon tudok a nők terén... - Önelégült vigyor, és már húzom is meg az üveget. Ha tudnám, hogy milyen íze van a macskahúgynak, biztos, hogy a whiskyt ahhoz hasonlítanám. Förtelmes! És a tény, hogy Hayden ezért van annyira oda, és képes belőle olyan mennyiségeket leküldeni a garatján, hogy beálljon tőle, szomorúbb, mintha egyedül beülnék a kocsmába vizet inni...
-Mondja ezt az, aki megivott EGYEDÜL már majdnem egy egész üveg whiskyt és megszámolhatatlanul sok ÜRES sörös üveg van körülötte. Öcsém, másnap azt kívánod majd, hogy bárcsak meghalnál. Már ha megéled a reggelt. Lehet, hogy mindjárt kiesik a májad a helyéről. - Hülyülök vele egy kicsit, és már gargalizálok is a sörrel. Ezt követően a ciginek áldozok, és miközben hallgatom az önsanyargatását, nagyokat sóhajtozok, és az eget kémlelem.
-Tudod mit, haver?! Ha az első halottadon így kiakadsz, akkor te nem is vagy alkalmas erre a pályára! Nem vagyunk Istenek. Nem tudunk mindenkit megmenteni, ahogy azt sem dönthetjük el, hogy ki az, akinek jobb, ha inkább távozik az örök vadászmezőkre. - A legjobb haver attól legjobb haver, hogy támogatja a másikat, ugyanakkor keményen kioktatja, ha éppen arra van szükség. Haydenből remek szakember lesz egyszer, azt is megmerném kockáztatni, hogy a legjobb, de ha minden zökkenő miatt ennyire ki fog akadni, abba bele fog őrülni.
-Úúúú baszdki! Ez szarul néz ki. Gyanítom nem voltál vele a röntgenbe. Hát persze... Ez akár egy metacarpus törés is lehet. Az viszont egyenlő a több hetes pihentető gipsszel, ami azt eredményezi, hogy se meló, se Zoya tipi-tapi... - Szívózok vele továbbra is, és közben a fejemet csóválom.
-Kirúgni tuti nem fognak. Ez egy olyan hely, ahol mindenki kavar mindenki nőjével, mindenki csávójával. Szerinted hány verekedés volt már annak a kórháznak a falai között? Maximum azt mondja az igazgató, hogy vegyél ki egy hét fizetett szabit. Nagy ügy. Legalább pihensz egy kicsit. Úgyis rád fér már, ahogy elnézlek... - Mondandóm végén orromon keresztül pöfékelem ki a füstöt a csillagoktól hemzsegő ég felé.
-Nocsak, tán nem kezdesz magadhoz térni? Valahol arra láttam őket. - Vigyorgok teli pofával, ahogy elképzelem, hogy másnap hogy fog kinézni ez az ember.
-Na gyere... Fel tudsz állni? - Először én pattanok fel, a csikkemet elnyomom valahova a homokba, és a karomat nyújtom felé.
-Csak kérlek ne ránts magadra! Amilyen szerencsétlen vagyok, pont most fog erre jönni valami jó nő a Baywatchból, és azt fogja hinni, hogy buzulunk..
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Vas. Nov. 29, 2015 10:51 pm Keletkezett az írás



Tommy and Hayden
 





Hogy mikor volt utoljára ilyen részeg?... mikor hónapokkal ez előtte egy kegyetlen esetet követően átvonszolta a hátsóját Thomassal és a kis pöfikével egy közeli Country klubba, hogy majd ott elterelhetik a figyelmüket annyira, hogy ez által az ital lesz az ami elködösíti az agyukat nem pedig a szomorúság és a gyász. Rossz kedve szinte kézzel tapintható volt akkor is, zöld szemei úgy csillogtak mintha lázzal küzdene... noha tudja, hogy nem sirathatja meg minden betegét - nagy valószínűséggel kiszáradnának a könnycsatornái - , mégis ahogy ők elhunynak, úgy egy kicsit ő is minden alkalommal meghal. Tudja, hogy rajta múlnak ezek az életek és az ő erőfeszítéseit kell tökélyére fejleszteni ahhoz, hogy minél több embert tudjon megmenteni. Ezt nem tudja elfelejteni, ezen nem tud változtatni ez az ő jó szívének és törődésének a velejárója... mentsünk meg mindenkit? Teljesítsünk erőnkön felül? Hát természetesen!... azzal ne is foglalkozzunk, hogy emberek vagyunk, tévedünk, hibázunk, megbetegszünk és még sorolhatnánk. Hayden mióta az eszét tudja, magára veszi a hibákat, a döntéseket épp úgy mint ma, mikor Richard hülyeségét kis híján úgy fogta fel, hogy minden miatta történt volna. Nem kellett volna túlbonyolítani a dolgot, egyszerűen csak legyinteni és otthagyni mindenkit, hogy ők intézzék el maguk között, ha már megteremtették ezt a helyzetet... viszont tekintettel arra, hogy fáradt volt, rossz volt a közérzete, akaratlanul is magára vett mindent, a fagyi pedig visszanyalt. Nem elfogadták a meglátását, nem biccentettek, hogy érthető az amit tesz, inkább kihajították a műtőből ami abból a szempontból érthető, hogy ezekben a szobákban agressziónak nincs helye. Főleg nem két orvos között...
No de visszatérve a kellemes kis pityókás magaviselethez. Egy hónapja persze nem épp úgy sültek el a dolgok mint szerették volna, a bikalovaglás Tommynak nem jött be annyira mint azt először gondolta - nem meglepő, hisz strandpapucsban ki az a hülye aki képes felülni egy ilyen gépezetre rajta kívül? - és az alkohol is több volt Hayden számára mint az megengedett lenne. Ebből adódik, hogy azóta se emlékeznek túl sokra arról az éjszakáról ami talán nem is olyan nagy baj, mint gondolják. Ki tudja, hogy mi mindent csináltak akkor?
Szerencsére most nincs gépezet, nincs bika, nincs semmi más csak ők ketten, egy "kis" ital a homok és az egyre hűvösebb szellő ami kezdi felállítani a nyakán és a karján a szőrszálakat. Egy szóval baromira fázik így kis híján anyaszült meztelenül... na igen, így jár az, aki megmártózik a vízben utána meg kiül a szélbe száradni.
- Az a BMW is már öt éves és még mindig szuperál, soha nem volt semmi baja egy karcolás sincs rajta csak meg kell nézni! Nagyító alatt is tökéletes - nyögi de ugyan akkor fel is vonyít, hisz rossz belegondolni abba, hogy míg Tommy kis Pöfikéje már több, mint négy évtizede "éldegél" és szorgoskodik a világon amit nem mellesleg legjobb tudása szerint szennyez is, addig az ő indigókék szépsége még csak öt éves és zöld matricája van, tehát "környezetbarát". De minimum fele annyira se mocskos, mint a "kis" Cecil. A mai világban már az számít csodának, hogy egyáltalán még be lehet indítani és, hogy nem kellett még egyszer sem váltót vagy mást cserélni benne.  Megszokott már, hogy a mai világban az új dolgok mennek a leghamarabb tönkre csak, hogy minél hamarabb cseréljék ezzel pénzt hozva a házhoz...
- Ah, de legalább a te anyád még számít ... én a kocsimat kezdem többre értékelni mint a drága anyámat - egy hangos csuklás szakítja félbe mondanivalóját s ezután még azt is elfelejti, hogy mi volt az a téma amit eddig feszegettek. Talán nem is lényeges.
- Hogy mi? - kerekednek el a szemei s amúgy kellemes hangja kis híján megüti a magas c-t - kiesik a májam?! Na nem számít hát orvosok vagyunk vagy mi a csuda visszaműtjük! Ezen ne múljon... amúgy meg - emeli meg még egyben lévő kezét, hogy kikapja a cigit a szájából - csúnya lenne, ha több mint hét év alatt ez lenne az első halálesetem. Nem gondolod, hogy ez elég szürreális. Biztos vagyok benne, hogy hatszor annyi halottat láttam már életemben, mint te már csak ha azt vesszük alapul, hogy milyen lusta vagy, szóval megbuktál, öcsi - nevetgél vidáman az orra alatt mint valami kobold, közben pedig szerencsétlenül járt kézfejét tanulmányozza ami lassan a szivárvány összes színét magára ölti. Fogalma sincs, hogy mi lehet vele, és míg nem érzi komolyan a fájdalmat, addig nem is kell emiatt aggódnia. Másnap viszont minden meg fog változni! A jókedve elillan - noha most se felhőtlen az öröme - , helyét kibírhatatlan fájdalom fogja átvenni többek között a feje miatt... és igaza van Tommynak... minden bizonnyal azt fogja kívánni, bár meghalna, és akkor még a lelkiismeretéről nem is beszéltünk.
- Meta..car...pus... ja, lehet - nyögi bár egy pillanatra el kell gondolkoznia azon, hogy miként kell tökéletesen kimondani a szót anélkül, hogy ne valami amatőr zöldfülűnek tűnjön, hanem tényleg olyan személynek, aki már lassan nyolcadik éve van a pályán - nem akarok gipszet, há' hogy fogok én úgy dolgozni mindennap?! Nem fogok emiatt napokat, heteket kivenni már ne is haragudj! - mondja mind ezt olyan hangnemben, mintha legalábbis Thomas tehetne arról, hogy ilyen szépen sikerült elintéznie a kezét.
- De mitbeszélsz?! Milyen tipi-tapi? Hát hülye vagy vagy hülye vagy? Úgy megbántottam szegényt, hogy biztos vagyok benne, hogy napokig nem akar látni se... Atya ég mi van ha holnap arra megyek be, hogy megpróbálja elintézni, hogy más legyen a rezidense? Biztos azt gondolja, hogy még Codynál is jobb dolga lenne. Úgy elcsesztem mindent, pedig nekem nem állt szándékomban, csak... a fenébe is, ő is tudta, hogy mennyire ki vagyok... látnod kellett volna a szemeit, Tommy! Olyan mértéktelen lemondás volt benne, szomorúság és látszott rajta, hogy fojtogatja a sírás... - az már más kérdés, hogy ő maga ténylegesen sírva fakadt, de ez betudható volt akkor a feszültségnek és annak, hogy olyan ember előtt kelt ki magából, aki előtt nem akart - de mind emberek vagyunk ugye? Én is hibázhatok és... talán elfogja fogadni azt, hogy tele vagyok én is hibával bármilyen "jó fej" énemet is mutattam heteken át. Ahajj - túr bele barna tincseibe. Ha valaki, akkor Thomas tisztában lehet azzal, hogy Hayden nagyon mostohán tud viselkedni, ha ki van borulva, ha fáradt vagy ha fáj a lába. Lehet, hogy alapjáraton irigylésre méltó természete van és birka türelme, viszont rosszabb napjain elviselhetetlenebb, mint bárki más ezen a kontinensen.
Mikor eljut a tudatáig, hogy gyakorlatilag meztelenül ücsörög a homokban, csak egy gatya van rajta semmi más, rögtön megszólalnak a kis kolompok a fejében és zavart tekintettel ugyan de körülnéz, hátha kiszúrja magának a homokban heverő ruhadarabokat, de nem jut túl sokra vele csak eléri, hogy a nagy forgolódás közepette szédelegni kezdjen és felforduljon a gyomra.
- Hát nem tudom, tuti olyan lennék mint egy megtermett gyerek, ha egyedül próbálkoznék meg vele... visszahúzna a hátsóm - vigyorog fel Tommyra szórakozottan, hisz még a  részeges lelki szemei előtt is megjelenik a kép ahogy óriás pelenkában és kis sapkában, topogó cipőben próbálja felküzdeni magát a földről kevesebb, mint több sikerrel.
- Mi van?! - sóz rá egy jókorát a felé nyújtott kézre - buzul neked a nagyanyád na hagyjál békén, hülye - fordul át négykézlábra, hogy úgy próbálkozzon meg a felállással... tényleg úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt gyerek, és ugyan ő nem sokat érzékel ebből, halk szuszugások kíséretében egyenesedik fel.
- Azt a mocskos! Hát mióta vagyok én ilyen magas?! - szinte szürreálisnak hat, hogy ilyen messzire van tőle a talaj, ami újabb kétségbeesett pislogásokat von maga után eredményként.
- Tommy, azt hiszem meg fogok halni - dől előre, hogy a térdeire támaszkodjon, mélyeket lélegezve pedig próbálja leküzdeni a semmiből érkező hányingert.
 



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
»Szomb. Dec. 05, 2015 7:21 pm Keletkezett az írás



Egy dolog van csupán, ami pillanatok alatt ki tud hozni a sodromból, és amit még Haydennek se engedek meg! Ha Cecilt bárki, bármilyen módon, bármilyen oknál fogva fikázni meri. Cecil egy sokat futott autó, ami annyira a szívemhez nőtt már, hogy talán ennyire egy hús és vér emberi lényhez sem fogok tudni soha ragaszkodni, mint ehhez a fekete füstöt pöfékelő négy kerekű, piros kis kis csodához.
-Akkor miért nem a te kocsiddal megyünk inni? Drága a benzin, mi?! - Szívom tovább a vérét. Tudom, hogy mik a gyenge pontjai, tudom hogy mivel lehet letörni, és hogy mi az, ami felvidítja. Mitől higgad le, és mi az, amitől gyilkosabb, veszélyesebb lesz, mint egy tornádó.
-Hát haver, már ne is haragudj, de abszolút megértelek. Az a nő valami eszméletlen! És sajnos nem pozitív értelembe véve. - Egyszer volt szerencsém egy "ünnepi" ebédhez Haydenéknél. Ragaszkodott hozzá, hogy bemutassa az egész famíliának azt az embert, akivel közös albérletet bérel, és akivel kölcsönösen ki szokták egymást húzni a szarból, vagy alkalomadtán, bele rángatni... Aki ismer, az tudja, hogy csípem, ha sok emberrel vagyok körbe véve, és a legelvontabb nézetű emberrel is képes vagyok közös nevezőre jutni, de valahogy nem akaródzott Hayden családjával ebédelnem. Nem tudom miért.... talán csak volt egy rossz előérzetem -ami később aztán be is igazolódott-, vagy egyszerűen akkor is másnapos voltam, és nem vágytam idegen, ismeretlen emberek társaságára, csupán az ágyam puha ölelésére, és egy jó adag jeges vízre... Hayden akarata aztán mégis csak győzedelmeskedett, és eltölthettem a fura családjával egy egész napot... a pökhendi anyja pedig természetesen végig a nyomomba volt. Szúrós, rosszalló tekintete jól rögzült késként fúródott a hátamba. Tudtam, hogy nehéz eset, de hogy ennyire?! Nem mondta ki, de valószínűleg egy ócska senkiházi kis tolvajt látott bennem, és állandóan azt leste, hogy mikor fogok valamit elemelni a polcról, hogy aztán leleplezhessen. Azt hiszem akkor lett vége a "kellemes" hétvégének, amikor végleg felment bennem a pumpa, és kikelve magamból a fejéhez vágtam, hogy "Ha szarni megyek, akkor is jöjjön már utánam, ha kérhetem..." Többet nem mentem feléjük. Vajon miért...?
-Jó, akkor nem az első, de eddig egynél sem láttalak ennyire kikelve magadból. - Semmitmondóan vállat vonok, és arra már nem is mondok inkább semmit, amikor kitér arra, hogy hogy végzem a munkámat, és hogy mennyire baromira lusta vagyok néha még az életre is, nem hogy bemenjek, és lenyomjam a műszakomat.
A következő percek valósággal óráknak tűnnek. Hát persze, gondolhattam volna. Már megint Zoya, az önsanyargatás és a makacs önfejűsége. Egyszer ez a három dolog lesz az, ami a halálba fogja vinni. Úgy érzem, hogy ismét rá kell gyújtanom, és meg is teszem.
-Azt akarod, hogy rosszul forrjon össze, és később egy kézsebész se tudjon segíteni rajta? - Komoly tekintettel a kék és lila színekben játszó kézfeje irányába bökök. Ha elég jól fülelt, akkor megérthette, amit az imént itt cigivel a számban elmormogtam neki, ha nem, akkor majd a dolgoknak ezt a részét megtárgyaljuk akkor, ha már végre józan lesz, és azon a bizonyos "másnapos" állapoton is túlesik. Fogadni mernék rá, hogy holnap a feje lesz kék és zöld attól, hogy a falba fogja verni, amiért nem mutatta meg már akkor a kezét egy hozzáértőnek, amikor az egész baleset történt. De talán jobban is járunk mind a ketten, ha nem osztogatok neki további tanácsokat. Úgyse fogadja meg őket, és ha mindez még nem lenne elég, hogy nem hisz a legjobb haverjának, a fejemet is leugatná a nyakamról, ahogyan arra a mai este során már számtalan példát fel tudnék sorolni. Na ezt a fajta részeg énjét kifejezetten bele tudnám fojtani egy kanál vízbe.
-Bahh haver, ne már! Engem is mindjárt fojtogatni kezd a sírás, ha nem hagyod ezt abba. Különben is, mikor jöttél rá, hogy szerelmes vagy egy alig felnőtt gyakornokba?! Kész liliomtipró vagy. És még én vagyok a perverz... - Némi sértettség is vegyül hangomba, és bár nem mondom ki, rohadtul tisztelem őt azért, hogy velem ellentétben képes lenne megállapodni egy nő mellett, valahogy mégsem tartom túl jó ötletnek, hogy a saját gyakornokával kavarjon. De ki vagyok én, hogy bíráskodjak felettük? Egyszerűen csak nincs ínyemre a csaj, ennyi. Amióta Hayden állandóan Zoya után lohol, mint egy hűséges eb, egyre kevesebbszer jut eszébe, hogy ránézzen a történetesen legjobb haverjára, hogy vajon él-e még. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy mostanság állandóan kibúvókat keres, hogy miért is nem ér rá a hétvégén kirúgni a hámból... Én mondom, ez a csaj totál megváltoztatja!
-Hé, ha ennyi miatt többé látni sem akar téged, az az ő baja! Te jó srác vagy, Hayden. - Biztatóan megveregetem a vállát miközben komoly tekintettel végig fürkészem vonásait.
Az eddigi komoly perceket -szerencsére-, kisvártatva felváltják a vicces pillanatok. Nézni, ahogy lassan rádöbben arra, hogy gyakorlatilag majdnem teljesen meztelenül fetreng a homokban, és hogy fogalma sincs róla, hogy miért hagyta el a ruháit és hol, mindennel felér!
A legjobb tudásom szerint igyekszem visszatartani a kikívánkozó röhögésemet. Félek, hogy ha most rákezdek nem fogom tudni abba hagyni, csak ha Hayden bosszúból egy marék homokot töm a számba.
-Isten nyugosztalja, az már nem fog. - Mormogom félhangosan, és mélyről jövő torokköszörülésekkel igyekszem leplezni a röhögésemet.
-Mi van öcsi, tériszonyod van? - Vigyorgok fel rá teli pofával, és a kisujjamat sem mozdítom, amikor a gravitációnak ellentmondva, előre vetődik, kis híján belefúrva a fejét a homokba.
-Minek iszik, aki nem bírja?! - Rosszallóan megrázom a fejem, mintha legalábbis tényleg komolyan gondolnám, amit mondtam. Az újabb csikket belepöccintem az egyik üres sörös üvegbe, és mellé mászva kezeimet a tarkójára rakom.
-Le akarom nyomni a fejed, de neked meg kell akadályoznod és ellent kell állnod. - Ezzel már taszítok is rajta egyet. Ez általában be szokott jönni ájulás és hányinger ellen.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom


Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom Empty
» Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Részegen, ki visz majd haza?! - Hayden&Tom
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden & Pierre
» Zoya and Hayden (SMS)
» Gemma and Hayden
» Faith & Hayden
» Zoya and Hayden

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: