Még a gimnáziumból ismerlek. Végzős voltál, amikor odakerültem. Egy okos, vicces és kedves fiúnak ismertelek meg. Legalábbis ezt vettem le abból a négy beszélgetésből, amit egész év alatt váltottunk. Így utólag belegondolva - nyilván - az én hibám, amiért nem diskuráltunk többet. Mikor rájöttem, hogy tetszel nekem, kilométereket léptem hátra. Ez volt a módszerem, talán máig ez a módszerem. Ezért sincs senkim. Lényeg a lényeg, hogy nagyon bírtalak, bár azt sosem hittem volna, hogy az FBI-nál kötsz ki a rohadt magas, de igencsak vézna alkatoddal - nem sértés, sőt! -. Úgy tűnik, a roppant okos agyadnak és a kitartásodnak hála elérted a célod. A minap pedig újra összefutottunk egy kávézóban. Nem hittem a szememnek. Lehet, hogy csak bemagyarázom, de mintha örültél volna nekem. Viszont picit furán viselkedtél. Jesszus, csak nem, hogy fedett nyomozóként tevékenykedsz? Mert az baromi jó lenne...meg persze veszélyes. Abbahagyom a pofázást - igen, még mindig olyan sokat beszélek, mint anno -, és hagyom, hogy megérkezz. *-* Nagyon kellesz nekem, ezzel a névvel és ezzel a pofival együtt! Siess! ^^