30 évvel ezelőtt születtünk ismeretlen apától, és egy drogos kurvától. Bizony bizony, ikrek vagyunk, jól látod a helyzetet! Nem volt igazi gyerekszobánk. Ameddig "anyánkkal" éltünk addig legalábbis biztos nem. Öt éves korunkban azonban a dolgok fordulóponthoz érkeztek. Ismeretlen elkövető jelentést tett anyámról, és a nem mindennapi, kicsit sem egészséges életviteléről a gyámügy irányába, akiknek több nem is kellett, azon nyomban intézkedtek is. Annak a hálátlan ribancnak jókora terhet vettek le a válláról azzal, hogy már nem kellett két éhes szájat etetnie, a mi életünk azonban az árvaházba kerülés után nem hogy javuló, inkább romló tendenciát kezdett el mutatni, hiszen kiszakítottak minket a megszokott, számunkra normális életvitelünkből. Az együtt, egy ágyban alvásból külön szoba lett, az együtt játszásból pedig külön foglalkozások. Alig láttuk egymást egy-két alkalomra. És ha mindez nem lenne elég, két évvel az árvaházba kerülésünk után látogatóink akadtak. Egy házaspár. Középkorúak. Te tetszettél nekik. Lenyűgözted őket sűrű, dús szőke loknijaiddal, és pimasz bájoddal. Rögtön tudták, hogy te kellesz nekik. Nekem azonban még várnom kellett az "igazikra"... Heteket, hónapokat, éveket sírtam át titokban éjjelente amikor már minden szobatársam aludt, és tudtam, hogy senki nem hallhat. Napközben pedig csak őrjöngtem, szabályt szegtem. Azt hittem, hogy ezzel majd elérhetem, hogy visszakapjalak, de az idő csak telt, te nem jöttél vissza, az én újdonsült szüleim viszont végre rám találtak. (Öröm az ürömben.) Ameddig én szeretetben, igazi családban nevelkedtem fel, addig te a poklok poklát jártad meg. Beköszöntött az undok kamaszkor, az apádat pedig egyszeriben csak elkapta a kangörcs, akárcsak a bátyádat is, és mindezt te sínyletted meg. Az anyád soha nem védett meg. Nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kézen fogjon téged, és elmeneküljetek. Így hát egyedül kellett a tettek mezejére lépned.
Tizenhat évesen léptél le először és ezzel együtt utoljára is otthonról. Nem bírtad tovább elviselni az állandó terrort. Intézetbe menekültél, ahol egészen huszonegy éves korodig befogadást nyertél, de távoznod kellett, és nem volt hova menned. Hajléktalan szállókon, átmeneti melegedőkben, családok pincéjében, vagy éppen mikor hol húztad meg magad, közben szépen lassan elsínylettél az éjszakai világ legendás tagjai között és rászoktál a heroinra.
Hát ez lennél Te!!
Szeretném, ha megalkotnád, ha elég jónak érzed magad hozzá! Én nagyon szeretném, ha megérkezne! Rengeteg ötletem van, ugyanakkor mindenre nyitott vagyok!
(van egy komplett amolyan "első találkozás" játékötletem is..
) GYEREGYERE!!