Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Artemis & Robin (I.)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Páciens
▪▪ Hozzászólások száma :
91
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Oct. 09.
▪▪ Korom :
27
▪▪ Tartózkodási hely :
St. Claire Hospital, Sydney

»Hétf. Dec. 07, 2015 3:45 pm Keletkezett az írás



Úgy voltam vele, hogy most aztán kirúgunk a hámból. Az ok egyszerű volt, a sok sz@rság után végre történt valami jó is; igaz nem velem, hanem az egyik gyakornokommal, akivel történetesen jó barátságot is ápolok. Artemis újabb sikeres vizsgán volt túl ugyanis, s bár holnap tartottuk volna a szokásos szerdai filmezős esténket; úgy véltem ennyi kijár nekünk a sok tanulás után. Vért izzadtam a lánnyal, de azt hiszem megérte. Úgyhogy egy plusz nap lazítást megérdemlünk az biztos. Vettem édes bort is, hiszen ünneplünk és tudom Missy azt kedveli. Magamnak meg beújítottam a whiskeyt, amúgy is most akciózták kettőt fizet hármat kap alapon; hülye lettem volna ott hagyni ennyi pénzért.

Igaz más szokott lenni a keddi programom, de örültem a lehetőségnek, hogy ne kelljen a problémáimra koncentrálnom. Így tőlem nem megszokott módon a lakást is kinyaltam, a ruháimat összepakoltam - általában hanyag módon szanaszét dobálva hagyom elvégre legénylakásban élek, nem valami elcseszett tv showban, hogy mindennek folyton 0-24 ragyognia kelljen -, felporszívóztam, sőt még az étkezőt is felnyaltam - na nem a nyelvemmel, csak azzal a teleshoppos felmosóval - hogy szép tisztaság várja a lányt. Igazából úgy nézett ki a lakás, mintha bejárónőt hívtam volna szóval eléggé büszkén nyitottam ajtót, amikor a lánnyal hazaértem a bárból ahol korábban némi ital társaságában elindítottuk az estét.

Amúgy is itt aludt a tanulás miatt előző éjjel, úgyhogy egyből ide jött. A cuccai még mindig az asztalnál lévő széken pihentek. Lassan kb. ide is költözhetne hozzám annyi mindene van itt: fogkefe a fürdőben, a nyuszis rózsaszín plüss papucsa a kanapé mellett, aholgy aludni szokott... Persze minderre takarítás közben döbbentem csak rá, de miután mosolyogtam egy sort rajta folytattam is a dolgot. Most pedig beinvitálom az immáron tisztaságtól csillogó-villogó lakásba, ahol az asztalon az előre odakészített, behűtött bor várja. Nem véletlenül könyörögtem ki, hogy még ne menjen haza.
- Nemár Missy, ne menj még el. - Néztem rá kiskutya tekintettel, amiről tudtam képtelen ellenállni neki.

Lovagiasan lesegítettem volna róla a kabátját, de már megelőzött benne. Egész otthonosan mozgott már a lakásban, ami nem csoda tekintve mennyire sok időt töltöttünk itt egymás és a tankönyvek társaságában. Persze csalódást okoz, amikor azt mondja nem tud sokáig maradni, de eldöntöm nem eresztem el azonnal. Nem, inkább a tévét kapcsolom be, addig tuti nem szabadul tőlem míg meg nem néztünk együtt legalább egy filmet. Tudom, hogy már milliószor látta velem, de mégis újra és újra képes vagyok csillogó szemekkel és gyermeki ájtatossággal izgalomba jönni, ha a Star Warsról van szó. Nem tehetek róla, de nekem minden alkalommal éppen annyira lenyűgöző, mint elsőre volt. A bort a dohányzó asztalra kikészített borospoharakba töltöm mire megérkezik a popcornnal. Kaját nem mertem rendelni nélküle, de majd gondoltam arra is sort kerítünk a későbbiekben.

Először zavartan tartom kezemben a poharakat, de aztán átnyújtom neki az egyiket, majd átölelve a derekát szabaddá vált kezemmel közelebb húzom magamhoz.
- Rád és a sikeresen letett vizsgára! - Emelem poharam a lányra széles vigyorral a képemen. - Újabb lépéssel közelebb a rezidensséghez. - Mondom, majd ha nem is túl gyorsan, de kiiszom pár korty alatt az amúgy öblös poharam tartalmát. - Gyere, már bekészítettem a filmet. - Fogom kézen, a kanapéhoz vezetve a lányt. Persze nem úszom meg, jön a kérdés, hogy mit is készítettem oda bár szerintem gyanítja, csak élvezi hogy én élvezettel beszélek róla. - A Baljós árnyakat! Ez az első része a Star Warsnak, de valójában az "első" időben később készült el, mint az eredeti trilógia első része... amit átneveztek negyediknek később. Érteeeeed? - Magyarázom totál belelkesülve.

tag: Missy <3 | #580 | zene & zene | béna kezdő, mint mindig :/ |
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Jan. 27, 2016 12:15 am Keletkezett az írás



Artemis & Robin

Zene: - || Remélem tetszik majd  angyal || ©REDIT


Be kell látnom, hogy ettől a vizsgától féltem a legjobban és alig aludtam ebben a pár hétben, ami ijesztő. Volt olyan nap, amit összesen ötvenperc alvással csináltam végig és egyszer sem panaszkodtam. Persze Robin azért észrevette, hogy nem vagyok energiabomba, de hát ilyen vagyok vizsgák előtt. Rengeteget készültem rá, ennyit még sose tanultam egy vizsgára és ennyit még nem is aludtam Robinnál. Báár meglep, hogy anuy megengedi, hisz nem nagyon szereti, mikor fiúkkal beszélek vagy huzamosabb ideig kint maradok, tipikus anyuka, aki félti a lányát, DE Robintól nem félt és ez fura. Ráakartam már kérdeni, hogy miért viszonyul hozzá máshogy, mint a többiekhez, de én ezt jó dolognak tartom, hisz.. Kis álmodozó vagyok és az az egyik legnagyobb álmom, hogy Robin belém szeret. Anyu tuti elfogadná, nem? Hisz akkor nem lenne vele ennyire kedves és aranyos, ismerem anyukámat.
Robin eldöntötte, inkább ketten eldöntöttük, hogy elmegyünk valahova megünnepelni a sikeres vizsgámat, szóval kicsit jobban ki kellett öltöznöm, mint általában szoktam. Felvettem egy kék virágos szoknyát, egy fekete bőrkabátot és lábamra pedig egy fekete magassarkú bokacsizmát húztam, próbáltam kitenni magamért, de nem vagyok valami nagy divatdiktátor lány, remélem nem festettem benne valami csúnyát, bár Robin nem panaszkodott az öltözetemre. Miután meguntuk eldöntöttük, hogy visszamegyünk Robin lakására, ami tiszta volt. Mikor kinyitotta az ajtót, elmosolyodtam és örültem neki, hogy az én kedvemért kitakarított. Öröm volt ránézni a tiszta lakásra. Szerettem itt lenni, mindig minden olyan nyugis volt. Ott volt kikészítve a bor, amit megittam és hát mennem kellett volna, de Robin nem nagyon engedte, bevetette a titkos fegyvert, melyről tudja hogy nem tudok neki ellenállni, bár alapból nem tudok. Szóval megkért, hogy maradjak. - Maradok még egy picit, de nem tudok sokáig már itt lenni Robin, sajnálom. - szívesen lettem volna vele, sőt vele akartam lenni, de nem lehetett, mert anyu kikötötte, hogy két egymást követő napon nem aludhatok nála, szóval.. Próbálta volna lesegíteni rólam a kabátot, de tudtam mit hova kell, otthonosan mozogtam már nála, hisz majdnem többet vagyok itt, mint otthon. A maradásból általában filmezés szokott lenni, amit szeretek, hisz néha rá tudok dőlni az oldalára és úgy nézni a filmet vele. Jobb érzés nincs is a világon. Míg ő "kiválasztja" a filmet, -a Star Wars-ot fogja, tudom, ismerem már- addig én elmentem a konyhába popcorn csinálni, majd mikor visszatértem mosolyogtam, hisz boldog voltam a vizsga miatt és azért is, mert vele lehetek.
Majd csak egy darabig áll és én az ajkait bámulom, nem is tudom hogy miért, de néha csak arra leszek figyelmes, hogy sóvárogva figyelem azokat az ajkakat. Végül átnyújtja az egyik poharat és átöleli a derekam, azonnal elpirulok és zavarba jövök, de keze nyomán kellemes bizsergés lesz úrrá a bőrömön. - Rád és a tökéletes felkészítésedre. - mondom neki, majd zavaromba oldalra pillantok és úgy iszom ki a poharam tartalmát. Nem gyorsan, hisz nem szeretném, ha alkoholistának nézne, de szeretem a bort és pont a kedvencemet vette meg, hát nem aranyos? Annyira.. tökéletes.
- Mit is készítettél elő Rob? - teszem fel a kérdést, de tudom a választ, megint újrakezdjük a Star Wars filmeket és most jön a Baljós árnyak című. Szeretem, amikor filmekről beszél, szeretem, ha sokat beszél. Olyan jó hallgatni, hogy milyen lelkesen és gyermeki áhítattal tudja kezelni a filmeket. - Persze, hogy értem. Az erő legyen veled. - kacagom el magam és mielőtt még leülnék a kanapéra megkeresem a kedvenc pokrócomat, amit filmezéskor magunkra terítek. Egyből megtaláltam az egyik szekrénybe, míg ő elindította a filmet, és mikor leülök a kanapéra magamra és rá terítem. - Na és milyen volt a napod? - kérdezem, miközben egy maréknyi popcornt nyomok a számba és figyelem a filmet, miközben várom a válaszát.
Vissza az elejére Go down
 
Artemis & Robin (I.)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: