Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Vas. Dec. 20, 2015 8:38 pm Keletkezett az írás



Thank °° You
“No matter how bad things are, you can always make things worse.”





16+

Felemelem a kezemet - az megy, csak könyékig van begipszelve, fogni nem tudok, de ha ormótlan és ormótlan között kellene válogatni, akkor ez még a kisebbik rossz - rásegítve ezzel arra, hogy levesse rólam a kölcsön-felsőt. Nem a saját, alapvetően szűkre szabott ruháimban vagyok, ez a helyzet sietségén igen sokat könnyít, bár igazából ha nem igyekezne a pólóval ennyire, akkor sem lenne egy rossz szavam se. Tíz évet vártam - kis túlzással folyamatosan és magamban elnyomottan - arra, hogy megint itt tartsunk, pár perc ide vagy oda nem számít.
Mellkasán zongorázok végig hadra fogható kezemmel, miközben a háló felé tart velem, s gipszes karommal kapaszkodom a nyakába, erre még használható az is. Újabb kacaj szakad fel mellkasomból, amint az ágyra helyez, túl sok lesz már belőle tán, de nem tudom visszanyelni önfeledtségem ezen jellegét. Az elmosódott évek ködében szinte meg sem tudnám mondani mennyi idősek is vagyunk, nem számít semmi, csak a jelen pillanat. Mintha nem is szaladt volna el felettünk tíz év.
Finommívű libabőr mintázza bőrömet érintése nyomán, szívem hevesebben ver minden kanyarral, amit bőrfelületem ró érintéseivel. Megemelem csípőm, ezzel segítve rá a nadrág levételére, hosszan szívva be és lassan fújva ki a levegőt, jóleső sóhajt prezentálva így.
Őrületesen sutának érzem magam ezzel a gipsszel, de megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a dologból, nem foglalkozva a hátráltató tényezőkkel.
A csókban tarkójáról mezítelen hátára siklik érintésem, cirógatásomat finom körömkarcolással spékelem meg, így korbácsolva végig érzékein a magam szájíze szerint. Derekának vonalánál aláfordítom kezemet, hogy hátáról hasfalára futtathassam a vágyszülte, ujjzongorázta szimfóniát, s közben csókolom, amíg csak van bennem egy légvételre való lendület, s oxigén. De rég volt.. mégis olyan harmóniát érzek testeink játékában, mintha csak tegnap váltunk volna el.

Zene:   Life is short
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 11:17 am Keletkezett az írás



Angie & Archie



+18

Élvezem hallgatni a sóhajt, ami felszakad ajkairól, látni a libabőrt, ami érintsem nyomán keletkezik rajta. A légzésem egyre szaporább lesz és a szívem is gyorsabban kalapál a mellkasomban.
Körmének érintésére a hátamon, halk, de kifejezetten lelkes mordulás a válaszom. Mindig is szerettem, amikor ezt csinálta. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, ahogy a hasamra vándorol a keze. Belemozdulok az érintésbe, egyértelműen jelezve, hogy szeretném, ha lejjebb szaladnának ujjai rajtam és ha így történik, akkor lelkesen lököm magam és nem mellesleg kemény férfiasságom tenyerébe egy halk nyögés kíséretében.
Újabb, rövid csókot lehelek ajkaira, mielőtt nyakához hajolnék és ott csipkedném meg finoman fogaimmal, hófehér, tökéletes bőrét. Nem sietek, egy darabig elidőzök itt, aztán tovább haladok a kulcscsontja felé, le egészen a melléig. Míg egyiket ajkaimmal és nyelvemmel kényeztetem, addig a másikat ujjaim közé fogom lágy határozottsággal és gyengéden morzsolom és húzom meg, amíg hegyesen és hetykén előre nem mered a rózsaszín kis bimbó.
Élvezettel ízlelem a puha halmot, majd cserélek, hogy elölről kezdjem az egész játékot, immáron a másik mellével is.
Érzéki csókokkal halmozok el, amikor lefelé indulok megint. A köldöknél megállok és egy kicsit elidőzök rajta, vele, aztán lábai közé hajolok, hogy itt is megkóstoljam és ízleljem kedvem szerint. Hosszasan játszadozom rózsaszín húsával, egyre jobban korbácsolva fel vágyát és érzékeit, egészen addig, amíg végül engem feszít szét a várakozás és játszadozás. Akarom őt, agyon is, így egy utolsó csókot hintek még combjai közé, mielőtt elhajolnék onnan és megszabadulok a még rajtam lévő nadrágtól és alsótól. Visszahelyezkedek a lábai közé, újra végigcsókolva a testét, ezúttal felfelé haladva, mígnem ajkaihoz érek és újra megízlelem azokat.
- Annyira szép vagy… – lehelem ajkaira két csók között, ahogyan alkaromra támaszkodok fölötte, másik tenyerem pedig újra végigszalad a testén, ameddig elérem. Érezni vágyom őt mindenhol és mindenhogyan.
Sokféleképpen húzhatnám még az időt, érzékeivel játszva, kényeztetve őt, de igazság szerint nem akarom. Nincs már vágyam, mint benne lenni, vele lenni, szeretkezni.
Helyezkedem még egy kicsit a combjai között és amint megtalálom a megfelelő szöget, egy lökéssel hatolok belé, hogy aztán lassú mozgással kezdjek mindkettőnk örömére tenni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 11:56 am Keletkezett az írás



18+

Bohó fiatalságomban sem voltam kevésbé - vagy épp jobban - szenvedélyes, mint most, épp talán csak hangyányi kevésbé illethettem rég szócskával azt, amikor utoljára játszott valaki a húrjaimon, s kísértem őt az övéit pengetve, korbácsolva. Ettől viszont az alapvető, ösztönből kódolt érintéseim nem maradoznak el.
Ahogy közelebb mozdul, hangyányit kepesztek csak, hogy pár mozdulattal nyújtsam meg kezem elérési hosszát, s tenyeremet ölére simíthassam, megérezni kívánva férfiasságát, szemtelenül cibálva ekképp öltözeten keresztül az oroszlán bajuszát.
Fogaim közé csippentem alsó ajkát, mielőtt elhúzódna, hogy csókjaival eztán nyakamat, s kebleim halmát halmozza el. Ajkaimon élveteg a mosoly, majd beleolvad egy kéjszülte ajakelnyílásba. Fél kézzel érintem Archie vállát, koncentrikus köröket simítva bőrébe, a szenvedély spirálvonalát karcolva így bőrébe. Eszméletlen, amit művel, senkivel az életben nem működött még ennyire a kémia bennem. Elég, ha bőrömre horzsol leheletével, s máris felborzolja érzékeimet.
Ahogy kicsúszik érinthető közelségből, úgy az ágyneműbe marklom sóhajaim kíséretét, lábujjaim hegyéig beleremegve a kényeztetésbe.
Megelőzi az aránytalanul sok rajtad a ruha kezdetű megjegyzésemet azzal, hogy moccan, s megszabadul a felesleges holmijaitól. Félighunyt pillák alól, mohón vizslatom, s csalogatom tekintetemmel közelebb, hogy midőn ajkaimhoz ér, megint csak nyaka köré fonhassam karjaimat, gipszes alkaromat fektetve másodszor, inkább saját kezemet terhelve vele, mint az ő bőrébe karcolva a gisz érdességével esetlegesen.
- Te meg annyira elfogult.. - mosolygok rá, a szokásos, régről ismert mód, vastag pírral orcáimon fogadva a bókot tőle. Jólesik és el is hiszem neki, hogy ilyennek lát, egyszerűen csak.. van aki tudja fogadni, van aki nem. Én valahol a kettő között leledzem ilyetén.
Felhúzom lábaimat, sarkaimmal megtámaszkodom az ágyon, épp csak annyira, hogy csípőmet a megfelelően mozdíthassam bele igyekezetébe, rásegítve a megfelelő pozíció eltalálására. Egyik lábamat emelve, belső talpéllel cirógatom meg vádliját, így siklatva mellette megint kinyújtásba lábamat, kényelmet és élvezetet találva a tökéletes szögben.
Beleszédülök, de a dolog jó, s nem agyrázkódott értelmében a játékba, tempóváltásokkal rángatva-taszítva őt és magamat is egyre közelebb a kellemes végponthoz. Gondolatok? Kétségek? Rég nincsenek. Elmosta őket a szenvedély.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 12:03 pm Keletkezett az írás



Angie & Archie



+18

Szeretem, amit művel velem. A finom karmolást, a harapást, kezét az ölemre simulni, azt, amilyen kis sóhajokat hallat, mert ezzel is hatással van rám. Bármikor el tudnám ezeket hallgatni hosszasan.
Szeretem érezni őt, a bőrét, a testét, csókolni, borostámmal karistolni a bőrét, rálehelni forró lélegzetemet.
Szeretem, ahogy mozdul, a kis köröket a vállamon, amiket ujjaival rajzol, azt amikor az ágyneműbe mar, ahogy az egész teste megremeg ajkaim és nyelvem játéka alatt, kényeztetni őt, előcsalni belőle mindazt, amit most tapasztalok belőle. Te jó isten, mindig is szerettem mindezeket és túlságosan is régen volt bennük részem.
Gyönyörű. Szerintem gyönyörű szép. És itt nem csak arra értem ezt, hogy bájos az arca, rabul ejtő a tekintete, selymes és bódítóan jó illatú haja – de nem a sampontól, amit használ, ez az ő, saját illata, ami másnak nincs – vagy tökéletes az alakja. Szeretem a hasán és a csípőjén azokat a csíkokat, amik a terhessége alatt kerültek oda, szeretem azt, amilyen ember, hogy csodálatos személy és fantasztikus anya. Nekem ezektől szép, fájdalmasan és egyszerre gyönyörűen szép. És ez talán elfogultság, ahogyan meg is jegyzi, de nem érdekel. Számomra ilyen, kit érdekel, hogy más mit gondol erről?! Én így látom őt.
Újra és újra belé lököm magam, istenem, de jó érzés… forró és szűk és egyre jobban akarom őt. Megcsókolom, ki tudja ma már hanyadszorra, ajkait ízlelem és a nyakára is áttérek. Egyre gyorsabb tempót diktálok, de ameddig lehet, hát addig húzom a dolgot, olykor belassítva. Szeretném, ha neki is legalább olyan jó lenne, mint nekem. Pontosabban valójában azt, ha neki lenn jobb és igyekszem ezért mindent el is követni és elérni, hogy előttem érje utol az orgazmus. Azonban előbb-utóbb – remélem utóbb – eljön a pillanat, amin túl nem tudok és nem is akarok tovább visszafogni semmit.
Utolsó lökésemmel vág rajtam végig a gyönyör, végigszaladva a gerincem mentén az érzés és belé engedem magam. Nyögés hagyja el ajkaimat, libabőr fut rajtam, arcomat pedig nyakába fúrom, míg rendezni vágyom a légzésemet és csitul valamelyest a szívverésem hevessége.
Újra megcsókolom, majd legurulok róla, mellé helyezkedve és ha engedi, akkor karomba, ölelésembe vonom, szorosan összebújva vele. Ujjaim lassú táncot járnak felkarján, ahogy simogatom őt.
- Minden oké, jól vagy? – a hangom még reszelősen rekedt és normál esetben nem nyaggatnám ilyen kérdéssel, de mivel alig egy fél nappal ezelőtt sérült meg, aggódom érte.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 12:07 pm Keletkezett az írás



18+

Emlékszem, régen zavart, hogy karmolt, szúrt a borostája, de az első egy-két alkalom után belecsiszolódott a harmóniánkba az érzés, ahogy bőrömet finoman sebezte ekképp, hogy fel se tűnt, sőt, hiányzott volna, ha nem így van. Ez volt ő - ez ő - így, volt tökéletes az egész. És még most is az, piszkosul, magától értetődőn.
Mindig elámultam azon, mennyire tökéletesnek lát. Volt idő, amikor zavart, hogy megváltozott az alakom a terhesség alatt, s akármennyire igyekeztem, nem tudtam tökéletesen visszaváltozni azzá, aki hamvas fiatalságomban voltam, még Lily előtt. Mára már nem érdekel, elmúltak azok az idők, amikor foglalkoztatott az ilyesmi, de ahogy most bókkal illet, mint belevörösödöm. Mert csodálom őt. S lenyűgöz, meglep, elvarázsol azzal, amit mond, aminek igazságából ezen megjegyzése fakad.
Nem tudom, hogy hol ér véget az én, s hol kezdődik ő, annyira együtt vagyunk, együtt mozdulunk és létezünk, hogy csak a szenvedélyes egész van, a csak-miénk-pillanat.
Kéjráncba szalad homlokom felszisszenni is elfelejtek, fejsebemnek sincs eszében berzenkedni a mimikám ellen. Csak a mozdulatok vannak, a közös ritmusunk, az, ahogy csípőm csókolja csípőjét, ahogyan mocorgó eggyé olvadásunk az orgazmus felé közelít. Heves lélegzetvételeim csukott szájú, finom kis nyögésekkel kísérik a játékot, homlokomon finoman gyöngyöznek apró izzadtságcseppek. Azon a ponton, amikor csillagszikrákkal szalad végig a fejbúbomtól a lábujjaim hegyéig a kielégülés, ajkaim elnyílnak, s egy utolsó, torokból jövő nyöszörgéssel adok hangot a jólesésnek, hozzáolvadva ezzel Archie hangjához, második szólamot adva neki, s míg alsó ajkamba harapok eztán, körmeimmel apró félholdakat rajzolok háta bőrébe, mielőtt észrevenném magam, s szinte szégyenlősen kapnám el a kezemet.
Ölelésébe bújok, ahogy fordít, moccanok vele, s a kérdésére válaszul egy csukott ajkú "ühüm"-öt kap először, majd torokköszörülve nyerem vissza hangomat.
- Jól. - mosolygok rá, fátyolos-fáradt hangon, boldogságittasan válaszolva a kérdésére. Azt, hogy a fókuszpontomba visszatér a fejfájás nem jegyzem meg. Így, hogy nincs ami lekösse érzékeimet, egy fokkal jobban észlelem, hogy a fájdalomcsillapító elfelejtett hatni. De oly' lényegtelen. Nem adnám vissza a vele elmúlatott időt semmiért.
- Csak ne kelljen megmoccanni innen reggelig. - nevetem el magam. A fáradtság - jóleső fajta - ólomsúlya húzza minden tagomat, végigborzong rajtam a hideg is. Hiába, a felhevülés utáni hirtelen lehűlés is meg tudja lúdbőrözni testemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 12:35 pm Keletkezett az írás



Angie & Archie



Még közelebb ölelem, ahogy válaszol és egy csókot nyomok a halántékára.
- Nem kell, ha nem akarsz. – suttogom halkan és tovább simogatom a vállát és a felkarját, majd a másik kezemmel magunkra húzom a takarót, amikor érzem, hogy megborzong.
- Aludj csak. – kívánok ezzel neki tulajdonképpen jó éjszakát, nekem azonban nem jön álom a szememre. A kellemes lebegés érzés egy darabig még mozdulatlanságban tart és egyszerűen csak jól esik itt lenni vele, mellette.
Idővel azonban kihúzom a karomat a feje alól, nagyon óvatosan, mert nem akarom felébreszteni és csendben kislisszanok a hálóból.
Bekapcsolom a TV-t, a hangját leveszem, hogy ne zavarja Angie-t a hálóban. Magamhoz veszem a kihűlt vacsorámat és úgy, ahogy van, hidegen neki látok a kanapén ülve. Eddig nem is tudtam, hogy ennyire éhes vagyok, most azonban hirtelen zuhan rám, ahogy enni kezdek. Elpusztítom, ami a tányéromon van, aztán előkeresem a cigimet és az erkélyajtón át lépek ki, hogy ne a lakást füstöljem tele. Erre akkoriban szoktam rá, amikor még Angie terhes volt, és azóta is így csinálom.
Rágyújtok a nikotinszálamra, mélyen nyelem le a füstöt minden egyes alkalommal, ahogy a számhoz emelem a dohányt. És ahogy elmerengek a régmúlton a dohányzási szokásaim és Angie terhessége kapcsán, egyszerűen csak beüt a dolog. Mint akinek a fejében felgyúlt a világosság és ezzel együtt rájövök, hogy mekkora barom is vagyok. Ó, te jó isten… Pedig ilyet nem szokásom művelni – tényleg nem – Angie viszont teljesen más. Vele valahogy fel sem merült bennem, pedig kellett volna…
Idegességemben újra beleszívok a cigimbe és gondolatban eljutok oda, kettőnk közül mindig is ő volt az okosabb, biztosra veszem, hogy nem lesz semmi baj. Mert azzal mégsem állhatok elé, hogy figyelj, valamiről baromira sikerült ám megfeledkeznünk. Basszus.
Elnyomom a csikket, aztán a fürdőbe megyek, veszek egy zuhanyt, fogat mosok és a sok szöszmötölésem végére hajnal felé térek vissza a hálóba Angie mellé. Még eszemben van, hogy talán nem ártana beszélnünk, de a fáradtság most jelentkezik nálam, így annyi időre én is elalszom, amíg ő fel nem kel.

- Jó reggelt! Jól aludtál? – fordulok felé, amikor már felébredek a mocorgásra. Kitörlöm az álmot a szemeimből és odahajolok Angiehez, hogy egy csókot nyomjak ajkaira.
- Kávé jöhet? – félig meddig az ágyból kikászálódva kérdezek rá, mert nálam a reggel enélkül egészen biztosan nem fog beindulni, szükségem van a koffeinre az ébredéshez.
Ha kér ő is, akkor dupla adagot kezdek el lefőzni a konyhában és közben mindaz, ami az éjjel még eszemben volt, most a legkisebb mértékig sem sejlik fel. Megfeledkeztem róla, totálisan.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 12:38 pm Keletkezett az írás



Elfészkelődöm a karjai közt, mint egy törleszkedő macska. Belecsókolok vállgödrébe, majd visszahajtom fejemet, s lehunyom szemeim.
- Jó éjt! - duruzsolom a közelgő álom fátylával hangomon, s hát igen, nem kell kétszer mondania, hogy aludjak. Még bőrömet sem éri a takaró, melyet magunkra húz, engem már magával ránt az az álom.
Fogalmam sincs mennyi az idő - én is telefonra kelek, de nem bírnám ki, hogy ne legyen egy óra a hálómban - és nem vagyok hozzászokva a büntetlenül addig alszom ameddig csak akarok effektushoz, így szinte riadtan pattannak fel szemhéjaim, beleébredve a délelőttbe. Végül csak hangtalanul nevetnék magamon, amint realizálom, hogy hol is vagyok. Óvatosan nyúlok fejemen az összehúzótapaszhoz, mintha csak azt próbálnám ellenőrizni, nem nyílt-e a szét éjszaka a hajszálrepedés bőrömön, amit a fegyver markolata okozott. Nagy ütés volt, de nem szakította nagyon fel a bőrömet. Viszont el tudom képzelni mennyire lilult meg a környéke mostanra már. Még jó, hogy a hajtövemhez közel van, a homlokomon, így majd nem mást lefésülöm rá a hajamat, ha vizsgázni - vagy úgy egyáltalán ki ebből a lakásból - megyek.
Pontosan emlékszem arra, hogy mit hozott magával a tegnapi nap, mégis egy kis szégyenlősséggel szakad rám meztelenségem a takaró alatt.Nem sok időm és alkalmam van lamentálni rajta, mert Archie jó reggelt kíván, s egy viszonzott sziát mormolok rá, mielőtt ajkaimra csókolja egy szép nap ígéretét.
- Kérek, köszönöm! - simítok arcára, mielőtt felkelne mellőlem, majd felülve a póló után kutatok tekintetemmel, de rá kell jöjjek, hogy az bizony a nappaliban maradt.
Lábujjhegyen osonok ki odáig, s ott kapom magamra a ruhaneműt.
- Engedelmeddel engedek vizet.. - jelzem tisztálkodási hajlandóságomat. A lezuhanyzom nem állná meg a helyét, ugyanis fél kézzel necces lenne a művelet, de a megeresztett kádvízben majd elkaristolok.
Van a mondatomnak némi mellékes "jössz te is?" felhangja, de nem öntöm szavakba. Csak beóvakodom a fürdőszobába, hogy megcselekedjem azt a vízelindítást. S mivel idő, míg a kád legalább negyedig megtelik, a várakozási időtartamban a fürdőszoba ajtófélfának dőlve állok meg, s hajolok ki enyhén, hogy a konyha felé tudjak pillantani/hallgatózni.
- És te, tudtál pihenni, vagy felzavartalak?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 3:28 pm Keletkezett az írás



Angie & Archie



Nekem nincs problémám a pőreséggel, így minden szívbaj nélkül kelek fel és grasszálok ki a konyhába kávét főzni. Úgyis szeretnék egy reggeli zuhanyt, azután is ráér felöltözni. Amíg a vizet öntöm a kávémasinába és megtöltöm darált kávéval az erre megfelelő rekeszt, hallom, hogy ő is felkelt. Felé fordulok szélesen mosolyogva, de nem szólok, csak megcsodálom, mielőtt még bekapcsolnám a gépet.
- Oké. Jövök én is. – pimasz kis vigyor mászik ajkaim sarkába. Annyira természetes, hogy itt van, hogy épp együtt fürdeni készülök vele, pedig még egy napja sincs annak, hogy úgy döntöttünk, újra nekifutunk ennek a te meg én dolognak. Tulajdonképpen ezzel kapcsolatban még semmit nem beszéltünk meg vagy találtunk ki, pedig kellene, elsősorban Lily miatt.
Ahogy kész a kávé, két bögrébe öntöm ki, Angienek elkészítem úgy, ahogyan ő szereti, a sajátomat feketén hagyom és ezekkel a kezeimben sétálok oda hozzá a fürdőszoba ajtajához.
- Aha. – egy csókot nyomok ajkaira és a kezébe adom a bögrét.
A kérdése nyomán bevillan, hogy az éjjel egy részében még ébren voltam és az is, hogy min gondolkodtam és egy pillanatra átsuhan a fejemen, hogy talán szóba kellene hoznom a dolgot, de aztán leteszek róla. Ha kellene erről beszélnünk, akkor biztos vagyok benne, hogy ő már szóba hozta volna.
- Hogy van a fejed és a kezed? Nem fáj? – vele szemben dőlök neki az ajtófélfa másik részének és belekortyolok a forró kávéba.
- Lilynek mit mondjunk? Pontosabban… mondjuk neki bármit is már most? – azt hiszem talán okosabb volna, ha előbb kiderítenénk, hová is fog ez vezetni kettőnk között és majd akkor a gyerek elé állni, amikor komoly lesz az egész. Ami így kissé nevetséges, elvégre van egy gyerekünk, nem tudjunk nem komolyan venni, de akkor is… nem akarom, hogy neki is csalódnia kelljen és összezavarodnia még jobban a szülei miatt. Már, ha megint ugyanoda jutunk, mint tíz éve.
- Suli után felveszem és idehozom, látni akar és tegnap ebben is maradtatok. – emlékeztetem erre, bár biztos vagyok abban, hogy nem felejtette el Angie sem. Szóval addig kellene kitalálnunk, hogy akkor mit és hogyan is legyen, főleg, hogy már erősen benne vagyunk a délelőttbe, következésképpen pár órán belül el kell, hogy induljak érte.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 6:17 pm Keletkezett az írás



-Epp kerni akartam. - kacsintok ra. Lam, ez is mukodik meg. Mindig megvolt kozottunk ez a fajta harmonia - es minel tobbet kapok belole a jelenben, annal inkabb nem ertem es nem tudom megmagyarazni hol rontottuk el annak idejen - hogy ki se kellett mondjunk dolgokat, mar tudta a masik mire is vagyunk.
Mosollyal fogadom a csokjat, utana nyulok a bogrenek, fel kezzel megfogom a fulet - milyen fura, hogy nem tudom ket tenyerem zarojelebe fogni es elvezni a homersekletet is - belefujok az italba a perem folott, majd belekortyolok.
-Je, meg emlekszel. - hummentek joizuen, tapasztalva, hogy pontosan ugy keszitette el nekem a kavet, sok tejjel, nagy bogreben, keves cukorral. Persze lehet mondani, hogy nem vagyok egy meglepo no, amiota csak kavet iszom - tizenhat eves korom ota - azota igy szeretem. Ha elcsabulok valami masra az csakis a vanilias latte vagy a pillecukros forrocsoki.
Eszembe nem jut, hogy mennyire voltunk meggondolatlanok az ejjel. Osszessegeben annyira kusza nekem az egesz tegnapi nap, hogy valamifele masszava olvadt ossze, szinte semmit nem tudok visszaemlekezes szintjen momentumaiban kiemelni. Igy hiaba voltam mindig az, aki bizonyos dolgokra nagyon odafigyelt, ez most kimarad.
-Gondolom tobb, mint csodalatosan festhetek, hogy ezt igy megkerdezted. - vigyorodom el. Kozelebb ovakodom hozza, nem birva magammal csokot helyezzek ajkaira.
-Jol vagyok, koszonom. Kicsit elzsibbadt a karom reggelre, de majdcsak megszokom ezt a gipszes alvast.
Az, hogy a szedulesem nem jott vissza mar pozitiv szamomra, igy tenyleg azt tudom oszinten mondani, hogy rendben vagyok. A fejfajashoz meg amugy szokva vagyok - ha nem is ilyen apropobol - szoval gyogyszerre egyelore nem vetemednek.
-Utisten, fogalmam sincs. Az, higy egyelore semmit, az er? Mondjuk amilyen, ugyis rajon, hogy valami nem ugyanolyan, mint regen, de talan.. Nem tudom. Szerinted? - kerdezek vissza, mert talan Archie osszeszedettebb a temaban, mint en vagyok.
Kozben visszaslisszanok a furdoszobaba, higy utananezzek annak a viznek, nehogy csurig toltsem a kadat.
-Igen, emlekszem. Tegnap nagyon zaklatott volt? - jut eszembe, hogy errol nem beszeltunk tegnap, mert amikor hazaert meg aludtam, utana meg csak modjaval kerult szoba.
Mig valaszara varok, a kavet kortyolgatom, a kiurult bogret a mosdokagylo szelere teszem.
Felvenni konnyu volt a polot - vagyis konnyebb - de a levelettel most egy kicsit meggyulik a bajom. De igyekszem megoldani, elvegre nem lehet Archie ott mellettem minden nap, amig be van gipszelve a kezem, ezert nem kerek segitseget, pedig tudom, hogy segitene.
Belelepek a kadba, de meg mielott leulnek benne, kezem nyujtom Archie fele, amolyan "szavadon foglak, gyere" modon.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Dec. 21, 2015 9:55 pm Keletkezett az írás



Angie & Archie



- Igen, emlékszem. És sok minden másra is. – játékos és kedveskedő, de ugyanakkor csibészesen pimasz mosolyba fordulnak ajkaim. Közelebb lépek hozzá, hogy szabad kezem a derekára találjon és magamhoz húzzam egy újabb lopott csók erejéig.
- Gyönyörűen festesz. – lélektükreim kékjei megcsillannak, ahogy kimondom a szavakat, mert őszintén így látom és így is gondolom. Pusztán aggódom érte és féltem és ezért inkább százszor is megkérdezem, hogy érzi magát. Tulajdonképpen meg is fogom, ami azt illeti.
Bólintok azt illetően, hogy a keze elzsibbadt. Sajnos erre nincs megoldás, a gipsz tudom, hogy nem a legkényelmesebb, de meg lehet szokni és amúgy sem marad rajta örökké, csak pár hétig.
- Ér, nagyon is ér. Én is arra jutottam, hogy egyelőre ne mondjunk neki semmit. – abszolút egyetértek ezzel. Előbb derítsük ki, hogy mi miként is tudjuk kezelni ezt az egészet és mi is lesz a vége és ha már tudjuk, bővel elég lesz akkor bevonnunk a lányunkat is.
- Kevésbé, mint vártam. Igazából… Átment Ginnyékhez valami James, velük egykorú srác és a lányunk… – elhúzom a számat, ezzel mutatva ki egyértelműen, hogy miként is gondolkodok erről a gyerekről.
- Nem tetszik nekem ez a James, de szerintem a lányunknak igen. – grimaszolok egyet. Ha jól sakkoztam ki a dolgot, akkor ő lesz az a srác, akit Angie is megemlített Lilyvel kapcsolatban. Bár ne lenne igazam!
Azonban a kiskölyök nem sokáig köti le a gondolataimat, amikor Angie a kádba lép és a kezét nyújtja felém. Több, mint lelkesen követem a kádba és ha nincs ellenére, akkor a meleg és kellemes vízben nagyjából elég gyorsan jutunk el oda, ahová az éjjel az ágyban sikerült. Egyszerűen csak élvezem a közelségét, őt, és mindazt, amit most átélünk. Jól esik és eddig nem is tudtam mennyire pokolian hiányzott nekem Ő

//köszönöm a játékot, minden mozzanatát imádtam szereti //

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Dec. 25, 2015 10:53 pm Keletkezett az írás



-Az feltunt!
Viszonozom egy kacsintas kisereteben a csibeszes pimaszsagat. Nem csak azt tudja, hogy kell felebresszen reggel a kaveval, amit es ahogy szeretek, hanem az erzekeim ebresztgetese is igen jol megy neki meg ennyi ev utan is.
Belehummentek a csokba, macskamod dorombolva a kozeleben, igy koszonve a bokhat es elvezve tarsasagat. Eltartom magunktol a bogret, ra ne birogassam annak tartalmat. Hjaj, hianyzik a ket kez, annyira adna magat, higy megcirogassam arcat, a csok utan rasimitsak ajkaira, de lefoglal a kaves bogre es utban van a gipsz is. Sebaj, lesz meg alkalom. Ha furcsa is belegondolni ennek a lesznek a kellemes jovokepebe kettonket illeton.
-Oooo, hogy az a James.. Amint latom nem nyerte el a tetszesedet.
Teszek egyertelmu kovetkezteteslevonast az utolso korty kave mellett, s kozben a vigyor letorolhetetlen a kepemrol. Imadom ezt az apai reakciot Archietol. Eszmeletlenul edes, ami azt illeti.
-Abban biztos lehetsz, hogy igen. De tartok tole, hogy Ginny baratnojenek is. Lesz itt meg kiscsibehaboru.
Komolytalankodom el a kerdest. Nincs mitol aggodnom en ugy gondolom. Lily okos lany es egyebkent is. Ahogy a tortenet is irja, a szerelem minden eletkorban komoly dolog, csak nem mindgy mennyi ideig. Ok meg csak kuskamaszok. Majd elmulik e is, mint a ponilomania tavaly.
Hamar hagyom elvonni sajat figyelmemet is a temarol, s szenvedelyszulte csokokkal Archie apai felteset is igyekszem hatterbe szoritani. S bar a gipsz ha lehet itt a vizes kozegben jobban hatraltat - mert tobbet kell idafigyelnem ra, hogy el ne aztassam - egy jatekos ponton tul mar arra sem figyekek. Csak magunkra. Es momentan az se tud zavarni, hogy igy kevesebb idom marad a tanulasra is.

//En is koszonom! szereti Elmeny volt ismet. *.*//
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 9:39 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Angie & Archie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Angie & Archie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: