A húgom vagy. Kései gyerekek vagyunk, orvos családba születtünk, így elég egyértelmű volt már kicsi korunk óta, hogy milyen pályára szánnak minket és egyikünk sem berzenkedett ellene.
Azt, hogy másodszülött vagy és lány – és én kaptam a nagyobb figyelmet gyerekkorunkban – azzal kompenzáltad, hogy kissé zűrös életet éltél mindig is. Pedig okos vagy és tehetséges, te is örökölted az eidetikus memóriát, így játszva csinálhattad volna végig az orvosit.
Én a Harvardon végeztem, te kikötötted, hogy bárhová, csak oda nem jössz. Pedig nem vagyunk rosszban, valójában nagyon is közel állunk egymáshoz, egyszerűen csak nem akartad, hogy hozzám hasonlítgassanak.
A feleségem halálakor New Yorkba jöttél és te kapartál össze. A te ötleted volt, hogy jöjjek vissza Sydneybe, felejteni és újra kezdeni. Nos az első részén túl vagyok, a többit illetően azonban… csúfosan elbuktam. Nem tudok túllépni, bár neked feszt az ellenkezőjét állítom, de sajnos megvan az a bosszantó szokásod, hogy átlátsz rajtam.
Most te is hazajössz és a St. Claireben kapsz rezidensi állást, a szakorvosi vizsgád előtt állsz és te is mellkassebész akarsz lennél, így most nem csak a bátyád, de a mentorod is leszek egyben. Kérdés, hogy meddig bírjuk majd egymást a nap huszonnégy órájában elviselni…
A személyiségedet illetően pimasz vagy és nagyszájú, de alapvetően jó szívű. Te lennél az, aki olykor a tudtomra adná, nem feltétlenül kell akkora seggfejnek lennem mindig
Szeretsz, én is téged, de azért megvan bennünk a testvéri rivalizálás és az, hogy piszkáljuk a másikat, amikor csak lehetőségünk adódik rá.
//Semmi mást nem kötnék meg, a karakter szabadon alakítható.
Pb-t és keresztnevet illetően rugalmas vagyok, mind a kettő egyeztetés után változtatható ^^ Nagyon várom a karaktert, ha megérkezel, keress fel egy pmben és mindent megbeszélünk *-* //