Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Marian & Nathan - Egy eltévesztett bár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
303
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Szer. Aug. 05, 2015 6:22 pm Keletkezett az írás




marian & nathan



Újra egy őrült nap a kórházban, amit sikerült túlélnem. Nem volt könnyű. Csak ma hat műtétet végeztem el, ami nem számít kevésnek, sőt...
Mivel a drága motorom beadta a kulcsot, elkellett vinnem szerelőhöz, így sajnálatos módon mellőznöm kell a száguldozást egy kis ideig. Mivel taxizni utálok, így Marianra szálltam rá a napokban, mint sofőrre. Bár azt kétlem, hogy bármi problémája van a dologgal, hisz nem lakunk egymástól messze, épphogy pár utcasaroknyira, szóval pont útba esek munkábamenet. Cserébe persze felajánlottam neki, hogy jöhet velem egy-két kört a motoromon. Oda adni nem adom természetesen, túl kedves nekem ahhoz...
Miután átöltöztem lassan elindulok a folyosókon a porta irányába, hogy aztán elkezdhessem fűzni egy kicsit Monicát, a portás lányt, amíg Marian végez.
- Nocsak Monica, milyen csinos vagy ma! - támaszkodom a pultra, miközben szemügyre veszem a dekoltázsát. No nem mintha annyira más lenne a kinézete, hisz minden munkanapján az elvárt fehér blúz van rajta. Még szerencse, hogy az a blúz elég mélyen dekoltált. Azt tudom, hogy a csajnak bejövök, mert ezt még a hülye is látja, nemhogy én. Hogy miért nem volt még meg? Egyszerűen azért, mert fiatal hozzám. Ha jól tudom a huszonkettedik évét tapossa, ami azt jelenti, hogy egész tizenhárom év köztünk a különbség, én meg nem vagyok holmi liliomtipró. A másik meg, hogy fiatal még ahhoz, hogy egy menettel beérje, és azért az egyért is elkéne játszani a: “Jaj, Nathan, én ezt még nem akarom, először ismerkedjünk.” játékot. Na. Kinek van erre szüksége?! Nem vagyok én erre kíváncsi. Így marad a bókolgatás...
- Meddig dolgozol ma, egész éjjel? - kérdezem az ujjaimmal a pulton játszadozva, néha-néha felpillantva a lányra, aki közben rendezgeti a papírokat az asztalon. Igazi áldások ezek a portások meg az asszisztensek. Azt hiszem, hogy az orvosok teljesen ellennének veszve nélkülük. Legalábbis én tuti nem találnék semmit, amire szükségem lenne...
- Igen, éjszakás vagyok. - válaszol mélyet sóhajtva. Valóban, az éjszakás műszakok elég utálatosak tudnak lenni, főleg ha az ember nem alussza ki magát előtte rendesen.
- Hát ez elég szomorú, lévén, hogy még én sem tudlak boldogítani az éjjel... - húzom mosolyra a szám. Ha nyugodt műszak van, ide szoktam járni hozzá egy csomószor, és egész jól elbeszélgetünk.
Megfordulok, nekitámaszkodok a recepciós pultnak, ránézek az órámra. Jöhetne már Marian. Remélem nem épp most gondolta úgy egy barom, hogy megmérgezi magát, mert akkor kénytelen leszek taxizni. A legvégső esetben. Utálom a barom taxisokat, mióta az egyik csajomra egyszer rámozdult az egyik. Azóta állok az ellenséges oldalon, de a muszáj, az nagy úr. Mindenesetre bízom benne, hogy az ép felfelé törekvő liftben Marian van már…


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 05, 2015 9:28 pm Keletkezett az írás




Nathan and Marian            
- Hogy van a fiúnk, minden rendben lesz vele? – Aggodalmaskodva lépett mellém a középkorú, jól szituált, igazán csinos anyuka és a komoly, kissé már kopaszodó öltönyös apuka, aki az anyával ellentétben morcosan méregette az üvegen keresztül fiát.
- Kitekerem a nyakát ennek a kis mitugrásznak. – Morogta az orra alá, miközben összefonta maga előtt a karjait, és az idegességtől fel-le járkált.
- Nyugodj már meg Jacques, ne viselkedj így. – A higgadtabb szülő ezúttal is az édesanya volt, mint pár nappal korábban. S mintha csak deja vu-m lenne, hasonló híreket kellett közölnöm az aggodalmas szülőkkel.
- Igen, Kevinnek kimostuk a gyomrát, az alkohol keveredett némi gina-val , ami egy kábítószer fajta. A legtöbb esetben arra használják, hogy az áldozatot magatehetetlenné tegyék, majd kihasználják a helyzetet , kirabolják vagy erőszakoskodjanak vele. A beteg jó ideig nem tér magához, később aztán nem is emlékszik semmire. De ne aggódjanak, megvizsgáltuk, erőszaknak nincs nyoma. Valószínűleg ki akarták rabolni. Néhány órán keresztül még aludni fog a srác, később ha magához tér, fájhat a feje, szédeleghet, kettős látása lehet, de ez idővel elmúlik. Hogy ne száradjon ki, jelenleg infúzióra kötöttük. Nem lesz gond. – Halvány mosollyal közöltem a biztató szavakat, mire az anyuka megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, de a következő pillanatban máris a férjének esett.
- Látod? Megmondtam én, hogy ez lesz a következménye annak, ha ennyire elengeded Őt, és annyi zsebpénzzel tömöd…- A vita persze ezzel nem ért véget, még hallottam ahogyan egymásnak feszülnek és mondják saját igazukat, de a családi drámába már igazán nem akartam belefolyni. A műszakom már amúgy is lejárt, és Nathannek is megígértem, hogy hazaviszem.
- Caroline, kérem figyeljen az új betegre, ha a sóoldat lefogyott, cseréljék le. Vigyen be friss vizet és ne felejtsen szólni a srácnak, ha felébredt, hogy igyon sok folyadékot. Gyógyszert nem kaphat, hadd tisztuljon ki a szervezete. További szép estét. – Mosolyogva egyeztettem még az ügyeletes nővérrel, majd az öltözőbe siettem, ahol átvedlettem hétköznapi ruhára, lerángattam magamról a zöld kórházi szerelést, farmert és pólót húztam magamra.
A lift döcögve felért a földszintre, majd mikor kinyílt az ajtó, észrevettem a recepciós pultnál várakozó Nathant. Mosolyra futottak ajkaim, ahogy megláttam , hogy fűzi a recepciós csajt, majd egy kicsit megráztam a fejem azt gondolván, hogy ez a fazon sosem fog már megváltozni.
- Helló, bocs a késésért, egy beginázott tinivel volt dolgom, őt raktuk helyre. – Adtam rövid helyzetjelentést, majd megpörgettem ujjamon a slusszkulcsot, s közben elnézve Nath válla felett, rámosolyogtam a fiatal recepciós lányra.
- Üdv , na gyere haver. – Ezzel a lendülettel megindultam a kórház parkolójában ácsorgó, fekete Ford típusú terepjárómba, bepattantam a volán mögé és vártam, hogy Nath is beszálljon a másik oldalról.
- Mi a szitu a kiscsajjal, megdöngetted? – Vigyorogva kíváncsiskodtam, a motor felbőgött, mi pedig kigurultunk a kórház parkolójából és célba vettük Sydney városát.
- Ja igen, kell egy kitérőt tennem, be kell ugranom egy speckó boltba, mert elromlott a mosogatógép otthon, az ajtajához kell valami vacak, azt mondta a szerelő hogy nekem kell megvennem. Csak tudnám, hogy akkor a szerelő mit csinál. – Megforgattam a szemeimet, és egy kis kerülővel egész más felé vettem az irányt, ám a motorháztető felől hirtelen sűrű füstfelleg tört fel, az autó zörgött-kattogott, s végül a motor is leállt. Félrehúzva a kormányt kénytelen voltam az út szélére gurulni, hogy ott álljunk meg.
- Bassza meg, múlt héten volt a szerelőnél. Haver, komolyan mondom, ilyen nincs. – Sóhajtva dőltem hátra az ülésemben.
- Bocs – Előhúzva a mobilomat, gyorsan lebonyolítottam egy beszélgetést, majd Nath felé fordultam.
- A szerelő azt mondta, hogy fél óra , míg ideér. Dolgod van, és hívsz egy taxit? Vagy addig beülünk itt a környéken egy sörre? – Kíváncsian fordultam Nathan felé, én végül is ráértem, egy sör is rám fért volna és már amúgy is rég volt alkalmunk egy jó beszélgetésre.

MADE BY TORIE ♥


A hozzászólást Marian Vlasic összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 15, 2015 3:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
303
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Csüt. Aug. 06, 2015 2:04 pm Keletkezett az írás




marian & nathan



Reménytelenségemben visszafordulok Monicához, hogy még egy két lopott pillantást vethessek a dekoltázsra. Marian lent ragadt… Sosem jutok haza, de lehet inkább elindulok gyalog komolyan, minthogy taxist hívjak. Ujjaim a pulton járkálnak, mikor végre meghallom az ismerős hangot magam mögött és rögtön meg is fordulok.
- Na, az idióta. – jegyzek meg csak ennyit, sosem bírtam a drogos köcsögöket. Intek Monicának, majd elindulok Marian után, hogy végre hazaindulhassunk. Nagy léptekkel indulok el a kocsi felé, aztán be is huppanok gyors az anyósülésre. El sem hiszem, hogy végre hazafele tartunk.
- Áh… Fiatal hozzám, tudod, nem akarom, hogy belém szeressen, vagy ilyesmi. Az ilyen lányokkal, akik a húszas éveik elején járnak, nem kezdek, főleg nem a kórházon belül. Nem akarom összetörni a kis lelkét. – mosolyodom el a dolgon. Tudom, hogy a kórház javarésze mit gondol rólam. Egy szó: nőcsábász. Nem mintha ez engem túlzottan letaglózna, vagy valami, de nem értem, miért mondják. Én csak élvezem az életet, a nők nyújtotta élvezeteket. Az viszont biztos, ha véletlen kapcsolatra kerülne sor, soha a büdös életben nem csalom meg azt a nőt, akit a barátnőmnek tekintek. Na de nem kell aggódni, ilyenről már elég rég beszélhettünk.
- Jó, csak nyugodtan, ráérek, csak várni utálok. De mivel csak a dolgod végezted, így nem róhatom fel a dolgot. Egyébként ezt én sem értem. Ez olyan, mintha én azt mondanám a betegemnek, hogy persze, megműtöm, kicserélem a szívét, de keressen magának szívet. – Még a gondolat is nevetséges, de hasonlatnak jó. Békésen kocsikázunk a sötétben, amikor egyszer csak a lámpa fényében elég nagy füstöt pillantok meg a motorháztető felől felszállni.
- Hát ez nem valami jó jel. Rád jár a rúd mostanában, ahogy látom. Előbb a mosogatógép, aztán ez… - húzom el a szám. Ami azt illeti az én motorom is elég szerencsétlenül döglött be. Nem volt valami kellemes Sydney külvárosából hazatolni, miután úgy gondolta, hogy egyszerűen csak leáll. Kész élmény volt.
- Taxit én ugyan nem hívok, az biztos. Egyébként is ráérek, egy-két sör bőven belefér, sőt még rám is fér ezután a nap után. Van a közelben valami bár? – kérdezem, miközben kinyitom az ajtót, és kipattanok. – Nem kéne kicsit arrébb tolni? Hogy ne hagyjuk itt az út közepén? – kérdezem, majd ha bólint, akkor a kocsi mögé megyek, és megtolom, hogy aztán Marian az út szélére kanyarinthassa. Ha ez is megvan, akkor fogom magam, és elindulok a pezsgő Sydney felé.
- Na gyere, nézzük meg a felhozatalt. – intek neki, és zsebre dugom a kezem. Nézelődök balra-jobbra, hogy hova kellene menni, ez Sydney-nek pont az a része, ahol nem minden második épület szórakozóhely.
- Ott az a hely? Jó lesz egy sörre? – mutatok a kéken villogó felirat felé a másik oldalra, de mivel szar a szemem, nem igazán tudom elolvasni mi az, de hát teljesen mindegy igazából, hogy mi a neve, nem? Sör legyen és kész, az meg kétlem, hogy nem lenne egy bárban.
- Szerintem ha nem akarunk túl sokat sétálni, akkor menjünk be ebbe, nem? – nézek Marianra, és várom, hogy beleegyezik-e, de kétlem, hogy bármi kifogása lenne ellene…



MADE BY TORIE ♥




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Aug. 15, 2015 4:23 pm Keletkezett az írás




Nathan and Marian            
Még az autóban ülve, oldalra fordulva furán vontam fel szemöldököm, majd nevetve ráztam meg a fejemet Nathan szavai hallatán. Nem igazán hittem annak a kis mesének, amit nekem akart beadagolni és ezt egyértelműen tudtára adtam.
- Fiatal hozzád, na persze. Hallani ezt-azt a nővérszobából, szóval haver, ha nem is akarod, hogy beléd szeressen, azért ne mond nekem, hogy nincs olyan fruska az osztályon, akivel nem volt dolgod, mert elég nehéz elhinnem. – Nevetve újra megráztam a fejem, bár nem akartam ráerőltetni gondolataimat. Nyilván nem akart ezernyi nőt a nyakába, kinek kellene az? Azt is sejtettem, hogy az idősebb korosztályra jobban bukik, ettől függetlenül nem törölhette ki a nevét a kórházi folyosókról.
Az út további része gyorsan telt , az autó csak úgy nyelte az aszfaltot és ha nem romlik el a tragacsom éppen egy ismeretlen környéken, akkor már egész biztos, hogy elintéztem volna a dolgomat, és Nathant is célba juttatom.
- Hát, pontosan olyan. – Bólogattam szavaira, mikor felcsapott a füst a motorháztetőből és kénytelen voltam teljesen leállítani a járművet.
- Ne is mond…- Csak ennyit említettem meg Nathan előtt, arról már egyáltalán nem kellett tudnia, hogy a háztartási gépek, és egyéb járművek túlhajszoltságán túl más gondjaim is akadtak. Többek között az a hülye öcsém, aki mindig bajba sodorta magát, és alvilági figurákkal üzletelt. És az a rendőrségi ügy, amibe engem teljesen belerángattak. Nem, efféle dolgokkal nem traktálhattam Nathet, amúgy sem mondhattam semmit, hisz Hayes hadnagy kikötötte, hogy erről senki sem tudhat egyetlen szót sem. Így volt biztonságosabb, mindenki számára.
- Az igen, jó messziről toltad be a motort. Én ezt a tragacsot legszívesebben a vastelepre szállítanám. Mostanában nagyon sok gond van vele, és fölöslegesnek tartom, hogy pénzt öljek bele. Inkább veszek majd egy újat , vagy egy olyan motort, ami neked is van. Arra úgyis tapadnak a nők. – Heccelve böktem vállon, mikor megpillantottam a velünk szemben villódzó neontábla fényeit.
- De, ami azt illeti, ott akad egy. – Böktem a szemközti épületre, majd biccentettem Nathan szavaira és a segítségével az út szélére kanyarítottuk a kocsit. Azután kiszálltam, csak a szokás miatt lezártam a járművet, majd a slusszkulcsot zsebembe csúsztatva, még megigazgattam derekamnál az övet.
- Jó hát, biztosan tartanak sört, ránk fér. – Nevetve bólintottam, majd megindultam a bár felé és beléptem a  hatalmas vasajtókon. A helyiség belülről egész sötét volt, viszont a bárpult szélét végig neonfények világították és az egész helyiségben mindenütt fura fények és egyéb csecsebecsék díszítették a helyiséget.
- Hát..ez olyasmi, mint egy diszkó. Nem éppen helyi bárra hasonlít. – Ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg, ahogy beljebb lépdeltünk.
Odabent még nem voltak sokan, ami jó jel, hisz így nem kellett megverekednünk a bár előtti sorban állás végett.
- Sziasztok fiúk, mit adhatok? – Egy ezer wattos vigyorú, hófehér fogsorral rendelkező, sampon reklámba illő fószer, fekete tapadós ingben és sötét farmerben mozgolódott a pult mögött, de ahogy odaértünk, azonnal ránk mosolygott.
- Hát öhm…két sört, valami jó félét és hideget. Nath, meghívlak. – Fordultam oda cimborámhoz, majd érdeklődve fordultam hátra. Az emberek utánunk folyamatosan szállingóztak befelé és hirtelen megtelt a helyiség férfiakkal.
- Nézd már milyen jól menő kocsma ez, múltkor Hank bárjában nem voltak ennyien, tudod mikor a Fekete Sasok játszottak a Tigrisek ellen. – Az emlékezetes amerikai futball mérkőzést emlegettem fel, s valóban, azon se volt annyi pasas, mint ezen a helyen.
- Még újak vagytok, igaz? Hamarosan kezdődik a műsor, nyugodtan menjetek közelebb a színpadhoz, iszonyat dögös lesz. – Vigyorogva tolta elénk a söröket a fazon, majd tovább állt az új vendégekhez.
- Hm, lehet hogy egész jó esténk lesz? Két bögyös vörös? – Röhögve mutattam a képzeletbeli kebleket Nathannek, majd a színpad felé fordultam.
- Nem véletlen, hogy ennyi itt a pasi, lehet hogy valami szuper sztriptíz lesz, mikor voltál utoljára ilyen helyen? – Érdeklődve pillantottam Nathre.
- Itt maradjunk, vagy üljünk a színpadhoz? -

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
303
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Hétf. Aug. 24, 2015 5:05 pm Keletkezett az írás




marian & nathan



- Komolyan nem volt Monicával semmi. Nézz rá. Teljesen összetörne… - mondom lebiggyesztett szájjal, majd elvigyorodok. Ezúttal nem lódítok, de nem bizonygatom tovább. – Azt nem állítottam, hogy nem volt dolgom mással az osztályon. – jelentem ki nemes egyszerűséggel. Nem tagadom le, és azt sem, hogy volt egy-két fiatalabb lány, de éppen ezért szoktam le arról, hogy ilyenekkel kezdjek, mert azokkal már megjártam a dolgot. Amúgy is, mostanában már megválogatom, kivel fekszem le, mert rájöttem, hogy a nők milyen álnokok tudnak lenni, ha kihasználják őket…
Nem mondom, hogy bevolt tervezve mára bármiféle sör, mert elég fáradt vagyok, de ha már így hozta a sors, hát legyen… Hátha nem véletlen az egész.
- Hát persze, hogy tapadnak rá. Bőrszerkó, meg minden. Majd kölcsönadom, egy körre. Figyeld meg, azalatt az egy kör alatt, plusz két-három rajongóra teszel szert. Utána csakis motort veszel majd. – nevetek fel. Nyilvánvalóan nekem nem azért van, hogy csajozzak vele, bár az sem egy hátrány, de én fiatal korom óta imádok motorozni.
Miután betoltuk a kocsit az út szélére, elindulunk a neonkéken villogó bár felé. Még sosem voltam itt, pedig már jó ideje itt lakom Sydneyben, valahogy elkerülte ez a figyelmem.
- Sosem jártam még itt, pedig Sydney bárjainak nagy részében megfordultam már. Egy sörre megfelel. – mondom, mielőtt még belépnénk az ajtón. Amint ez megtörténik, körbe is nézek, és kissé furának találom. Ez tényleg nem egy bár.
- Hát… igaz. Inkább diszkó. De sör attól még biztos van. – vonok vállat. Úgysem leszünk itt sokáig, a szerelő fél órát mondott, jobbára kicsit késik maximum, de még az sem vészes. Ahogy lassan a pult felé igyekszünk, körbenézek, nőket keresve. Tulajdonképp egy-kettő lézeng csak itt erre-arra, sokkal inkább a férfiak vannak többségben.
- Hát Marian, nőket nem nagyon kell keresni erre. – bököm oda száj húzva, miközben várom a sörömet. A nagy hangzavarra hátrafordulok, mikor egy nagy csapat férfi hömpölyög be az ajtón.
- Tényleg. Lesz ma valami meccs, vagy ilyesmi? Vagy hogyhogy ennyien vannak? Mellesleg majdnem csak férfiak. – nézek a haveromra, majd amikor a pultos odatolja a sört, elveszem, és rögtön bele is kortyolok. Határozottan jólesik, ahogy végigfolyik a hideg nedű a torkomon, majd elmosolyodom, amikor a pultos megszólal.
- Ó, akkor már mindent értek. – húzom szélek vigyorra a szám, majd elnevetem magam, amikor Marian improvizálja a nőket. Elég régen voltam már sztriptíz bárban, hát nem bánom, egy műsort szívesen megnéznék, ameddig van időnk.
- Én? Még soha! – adom az ártatlant, de mindketten tudjuk, hogy ez akkora hazugság volt, hogy majdhogynem ránk szakad a plafon. Vállat vonok, majd a színpad felé nézek, ahol még nincs jele a fellépő hölgyeknek.
- Szerintem nem veszíthetünk, ha kicsit közelebb megyünk. – mondom mosolyogva, és el is indulok a színpad felé. Meglepetésemre, közvetlen előtt van még két szék egy asztallal, így afelé mutatok, hogy üljünk le oda. Helyet is foglalok az egyik széken, és várom, hogy végre történjen valami. Addig is kortyolgatom a sörömet, és mikor megszólal a zene, jelentőségteljesen pillantok Marian felé.
- Felkészültél a bögyös vörösökre? – bökök a színpad felé a fejemmel, majd árgus szemekkel figyelem, mikor bukkan elő végre az első dögös nő, de érzem, valaki mefogja a vállam. Hát nem a színpadon kezdenek, még jobb!



MADE BY TORIE ♥




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Szept. 05, 2015 6:45 pm Keletkezett az írás




Nathan and Marian
ZENE
Mosolyogva ráztam meg a fejem, majd inkább a sörömbe mélyedtem és jóízűen kortyoltam a hűs, habzó italból, mely lassan szántott végig torkomon. Egy pillanatra, mintha a csapos rám kacsintott volna, amit természetesen nem tudtam mire vélni, csupán összeráncoltam homlokomat, s a mellettem ülő Nathanre pillantottam. Nem jegyeztem meg neki, még a végén rám fogja, hogy hallucinálok, vagy kiröhög. Igen, valószínűleg nem volt jelentősége annak a kacsintásnak, az is lehet, hogy egy muslinca szállt a szemébe, netán hallotta a beszélgetésünket és jóféle programot jósolt meg előre. Egészen biztos ez lehetett. Tudhatta, miféle parti vár ránk, s micsoda dögös nők lepik el majd hamarosan a terepet.
- Rá is van írva a képedre, hogy még életedben nem tetted át a lábad a sztriptízbárok küszöbén, és még sose voltál nővel. – Felnevettem, hisz Nathanről mindenki tudta, hogy falja a nőket, és sokkal több csaja volt már, mint páciense.
Tekintetem megint az ajtóból beszivárgó férfiakra vezettem, s kezdtem megérteni, miért is jönnek ilyen sokan. Túl sokan voltak, ebből csak arra következtethettem, hogy szuperszexi táncoslányok jönnek majd, akik az üres színpadon fogják előadni nekünk a táncukat. Mindenképp helyet kellett találnunk az első sorban.
- Szerintem se, a legjobb, ha ilyenkor karnyújtásnyira vagyunk . – Összemosolyogtam Nathannel, s biztos voltam abban, hogy neki is pajzán gondolatai támadtak a lányokkal kapcsolatban. Mi tagadás, rám fért volna már egy kis élvezet, az utóbbi időben ugyanis túl sokat dolgoztam, ráadásul a titkos kis akcióm miatt se volt igazán életem. Ezt az estét ki kellett használnom, ha már az autóm ilyen klassz bár előtt robbant le.
- A legjobb helyet választottad cimbora. – Jegyeztem meg, majd a másik szék háttámláját fogva kihúztam, s helyet foglaltam barátom mellett, izgatottan várva, hogy miféle produkcióban lesz részünk.
Hátunk mögül hallani lehetett a neszezéseket, s nem volt nehéz kitalálni, hogy sorstársaink is egy-egy széket bitoroltak, hogy helyet foglalva nézhessék a hamarosan kezdődő műsort. Éppen csak hátrapillantottam, láttam, hogy már minden hely elkelt, és sokaknak már csak állóhely jutott.
- Fel ám, meg a szőkékre, és a barnákra is. – Súgtam vissza egy vigyorral Nathannek, majd ajkaimhoz emeltem a sört, és újra kortyoltam a kellemesen hűsítő italból.
Az asztalok környékén ekkor sötétedtek el a fények, s hirtelen, a színpad fölötti lámpák gyúltak fel, ezzel bevilágítva előttünk a teret. Már előre elterült ajkaimon az a kéjenc vigyor, s alig vártam, hogy felbukkanjanak azok az imádnivaló, dögös macák, hogy kellően eltereljék figyelmemet a napi fáradalmakról.
A hangfalakból hirtelen törtek fel az első taktusok, melyek esőcseppekre emlékeztettek, majd feltört a basszus, és az kísérte tovább az egészen erotikus töltetű dallamot. Még mindig ott ült ajkaimon az a sejtelmes vigyor, és annyira koncentráltam a színpadra, hogy az sem tűnt fel, amint egy fekete trikót és bőrnadrágot viselő, hátrazselézett hajú fazon ujjait Nathan vállára csúsztatta.
Az állam is leesett, mikor a sötét függönyök mögül bőrruhákat viselő férfiak vonultak elő , félmeztelen felsőtestükön olajat csurgattak végig és csípőjüket tekergetve elég félreérthetetlen mozdulatokkal közeledtek egyre közelebb.
- Bazdmeg, Nath – Elkerekedett szemekkel kaptam pillantásom a cimborám felé, akire éppen ekkor vetette lábát az izompacsorta, hogy az ölébe ülve tekereghessen. Erre már szólni se tudtam semmit, hisz egy hasonló fazon rám is lecsapott.
- Baszki – Automatikus reflexként ellöktem magam a fazontól, aki értetlenül pislogott rám. Szerencsére a tömeg egyelőre nem vette észre, hogy két heteroszexuális pasas tévedt a törzshelyükre. Nem tudtam mitévők lehetnénk, hagyjuk hogy táncoljanak körülöttünk, ezzel megúszva a lincselést, vagy lázadjunk föl, és némi verekedést is bevállalva, meneküljünk el a helyszínről.


MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
303
▪▪ Hírnév :
4
▪▪ Megjöttem :
2015. Jul. 10.
▪▪ Korom :
36
▪▪ Tartózkodási hely :
▲Sydney

»Kedd. Szept. 08, 2015 1:21 pm Keletkezett az írás




marian & nathan



Határozottan tetszik nekem ez a bár. Mármint a design-ja. Olyan hangulatos, jól megcsinálták, bár első blikkre nem mondtam volna meg, hogy sztriptíz bárról van szó. Mindenesetre jó kis meglepetés ez számunkra, Marian-nal.
- Az a helyzet Marian, hogy a te képedre is majdhogynem ugyanaz van írva, hogy mekkora nőcsábász vagy, miközben ha valaki jobban megismer, valószínű beismeri, hogy nem kellene külső alapján ítélkezni. Szóval, még az is lehet, hogy félreismertél, és romantikus alak vagyok. – vonok vállat, bár tudjuk, hogy ez nem igaz, és ő már amúgy is ismer egy ideje, szóval nem „verhetem” át.
- Nagyon népszerű lehet ez a bár. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon dögösek a nők a színpadon. – húzódik ajkam széles mosolyra, miközben szemügyre veszem a körülöttem lévő rengeteg férfit. Némelyik elég furán néz ki, mintha buzi lenne, de akkor nyilván nem jönne ebbe a bárba. Érdekes ízlése van némelyik embernek, komolyan. Hát hogy néz ki az is ott a sarokban? Adam Lambertnek képzeli magát, hogy kihúzza a szemét?! Mondjuk az is egy köcsög szerintem.
- A sors is azt akarta, hogy ide jöjjünk. – mondom, miközben leülök, majd egy újabbat kortyolok a sörömből, és izgatottan firtatom a színpadot, mikor bukkan már elő végre az első nő. Amikor elkezdődik a zene, és hátulról érzem az érintést a vállaimon, fülig érő vigyorral pillantok oldalra Marian felé, de ő a színpadot pásztázza. Pedig jó lenne, ha idenézne, és elismerné, mekkora mázlista is vagyok, hogy az elsők között kapok hamarosan egy jó kis öltáncot.
Hagyom, hogy azt csináljon a táncos lány, amit csak szeretne, addig én is figyelem a színpadon történteket. Összeszűkítem szemeimet, hogy kivegyem a sötétből az alakokat, de amikor sikerül, és megpillantom a bőrszerkós olajos testű izomfaszikat, majd a rajtam tekergő állatot, rémült pillantást vetek a mellettem ülőre, és köpni-nyelni nem tudok.
- Bassza meg, mi a faszom ez?! – próbálom túlüvölteni a zenét, már amennyire sikerül, majd rögtön el is lököm a nekem „örömet okozó” buzernyákot, és esküszöm, hányingerem támad.
- Marian! Mi a szart csináljunk? Kellett bejönnünk erre a fos helyre!? – fordulok a haverom felé tiszta rosszulléttel, méreggel, és mindennel, és körülnézve nyugtázom, hogy most már másnak táncolnak ezek a páviánok. Nem tudom, mit kéne tennünk, mert tudom, ha itt fellázadunk, akkor annak nem lesz jó vége, az is lehet, hogy a sitten kötnénk ki, ahhoz meg nincs sok kedvem. Ezt hallgathatnánk életünk végéig. Viszont, ha itt maradunk, és ezt kell továbbra is néznem, azon sem csodálkoznék, ha kidobnám a taccsot ide az első sorba.
- Le kellene lépnünk. – mondom, miközben észreveszem, hogy újra felénk igyekszik kettő testhez simuló bőrszerkós, és nagyot nyelek, amikor tekintetem véletlenül ágyéktájra téved. Bassza meg, mindjárt hányok! És nem is kell több, abban a pillanatban telibe okádom azt a "csodálatos" felsőtestet…





MADE BY TORIE ♥




● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●




your looks can kill So now you’re dead
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:12 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Marian & Nathan - Egy eltévesztett bár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: