Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Cute Angel °° Mommy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Dec. 22, 2015 11:43 pm Keletkezett az írás



Lily °° Mommy
“Sweetie, I'm good..”





A reggeli délelőtti kávé és hosszúra nyúlt fürdés utáni időt tanulással próbáltam tölteni. Nem érzem úgy, hogy sikerült, muszáj voltam nagyjából két óra görcsös próbálkozás után újabb aszpirinhez folyamodni, mert egyszerűen nem bírtam koncentrálni a fejfájástól. A gyógyszer bevételének következtében sikeresen elaludtam a kanapén, így azt sem vettem észre, amikor Archie elment Lilyért. Csak arra riadok, hogy hazajönnek, s mivel hirtelen sikerül felpattanjak, meg kell támaszkodjam a kanapé szélén, hogy ne zuhanjak rá vissza a gyorsan jött szédülés következtében.
Beletúrok hajamba, előrébb húzom a tincseket arcomba, kikapva fél kézzel belőlük a hajgumit, így szabadulva meg a copftól. Nem akarom, hogy a zúzódás a hajtövemnél homlokvonalon azonnal Lilynek a képébe kiáltson. Elég lesz a gipszelt kezem is.
- Szervusz, Csillagom! - tárom ölelésre karjaimat, s köszönök neki görögül, hogy aztán ha közelebb jön, akkor szorosan ölelésembe zárhassam őt.
- Hogy telt az este Smithéknél? Jól szórakoztatok? - kérdezem Lilyt immár angolul, s ha az ölelést nem szakította meg, akkor még mielőtt elengedném teljesen, csak annyira bontom ki karjaimból - óvatosan, meg ne üssem a gipsszel -, hogy puszit adhassak neki.
- Kérsz valamit? Teát, kakaót? - egyenesedem fel, s már sorolom is, amit szoktam minden délután, amikor a suliból előkerül, s épp nem a telefonra van gyógyulva, hanem rám is figyel. Arról meg egy pillanat alatt megfeledkezem, hogy mi bajom volt korábban. Lilyvel törődni felér bármilyen terápiával, hiába nem kislány már.

Zene:   In my daughter's eyes
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 24, 2015 5:51 pm Keletkezett az írás



Mommy and me


A tegnapi napom Ginnyéknél borzalmas volt. Alig vártam, hogy már apu értem jöjjön és haza vigyen. Bár még mindig mérges vagyok rá amiért tönkre tette a napomat, de már nem haragszom rá annyira, mint a tegnap. Mire vissza vitt a barátaimhoz, ők már befejezték a filmezést, de James azt mondta, hogy következőkor megnézünk egy ennél sokkal klasszabb filmet, hogy bebizonyíthassam, hogy nem vagyok félős. Elmesélték, hogy Ginny végig sikoltotta az egészet, mire a mamája észrevette, hogy mit néznek és most emiatt büntiben van. A James szülei viszont azt mondták, hogy egyáltalán semmi rossz nincs abban, ha ijesztő filmet nézünk. Úgy tűnik, hogy csak a mi szüleink fújják így fel a dolgokat. Mindegy is. A rossz viszont az, hogy iskolán kívül nem igazán van alkalmunk találkozni James-szel, csak úgy, ha elmegyünk Ginnyhez. Most viszont két hétig nem mehetünk, és Ő sem jöhet hozzánk. Talán ha rávenném anyát, hogy megengedje, hogy James-szel otthon játszunk... mármint nála otthon, mert apa tuti nem engedné meg.
Haza fele nem beszéltünk túl sokat apával, viszont elmeséltem neki, hogy mennyire balul sült el az este, meg, hogy Ginny szobafogságban van. De ennyi. Azt akarom, hogy bocsánatot kérjen tőlem, amiért tönkre tette a tegnapi napomat.
Megpillantva anyát egyszerre leszek boldog, amiért újra láthatom, és szomorú, amiért megsérült. Megfutamodok és oda érve hozzá, az ölébe kéreszkedek, aztán szorosan megölelem. A könnyeim potyogni kezdenek, hiába próbálom vissza fojtani őket. Hamar elhúzódok tőle, hogy nehogy fájdalmat okozzak neki.
- Hiányoztál. - mondom szippogva görögül, és megtörlöm a szemeimet. Végig pillantok rajta, aztán megpillantva a gipszes kezét, óvatosan megfogom. - Ráírhatom a nevem? - kérdem angolul, közben pedig próbálom abba hagyni a sírást. Annyira féltem, hogy baja esett. Mármint ennél nagyobb baja. Az igaz, hogy mindig gonosz vagyok vele, de azt sosem szerettem volna, hogy ez történjen vele, vagy akár apával. Én tényleg nagyon szeretem őket, még akkor is ha az ellenkezőjét mutatom.
- Jó volt. - válaszolok kérdésére röviden, aztán vállat vonok. Nem szívesen beszélnék most arról a borzalmas napról. Vajon apa elmondta neki, hogy összevesztünk? Remélem, hogy nem... nem szeretném, ha most még anya is mérges lenne rám, amiért kiabáltam apuval. De megérdemelte.
- Semmit sem kérek. - rázom meg a fejemet szomorúan, majd eltűnődök azon, hogy hogyan kérjek bocsánatot tőle. Szégyellem magam a viselkedésem miatt. Majdnem elveszítettem Őt. - Jajj, mami! Ne haragudj! - lesütöm a fejemet és még gyorsabban kezdenek potyogni a könnyeim. Nagyon rossz kislányuk vagyok.  



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 08, 2016 9:08 pm Keletkezett az írás



Lily °° Mommy
“Sweetie, I'm good..”






Ahogy megérzem remegni az ölelésben, s hallom szipogását, nekem is nagyokat kell pislognom ahhoz, hogy el ne sírjam magam. A bűntudat hirtelen szakad rám, mázsás súlyként nehezedik lelkemre lányom kétségbeesését látva.
- Életem.. - simogatom meg ép kezemmel a buksiját, belezongorázva tincsei közé a bocsánatkérésemet és a megnyugtatást. - Nincs semmi baj, jól vagyok, itt vagyok. Szeretlek!
Igyekszem nagyon nyugodt hangot megütni, ahogy elhúzódik kissé az ölelésből, puszit nyomok orcájára, mielőtt elengedném teljesen.
- Hát hogyne! - könnyebbülök mosolyba, hallva a kérdését. - De csak akkor, ha rajzolsz is mellé valami szépet. Apának biztos van valami jóképű filctolla, ad nekünk, ugye? - nézek ezen a ponton Archiera. Nekem mindegy, hogy Lily saját tollal, vagy az övével ír majd, ha nem itt és most akkor otthon én is tudok adni neki. Örülök, hogy meg tudja látni ebben a gipszes helyzetben a jót és nem ijesztőt. Nem akarom, hogy rossz emléke legyen a saját vakmerőségem miatt.
- Te is hiányoztál nekem. De azért jó volt Ginnyéknél, ugye? - simítok el egy kósza tincset arcából, s törlöm le könnyeit ekképp. A kérdésemre hamar kapok választ, bár elég tömöret, s az okát sejtem is abból, amit Archie mesélt, de inkább nem akarok rátérni még.
- Dehogy haragszom! Miért kellene? - fogadom szeretetteljes meghökkenéssel a bocsánatkérését. Nem vagyok képes rá sokági haragudni, pláne nem akkor, amikor - miattam - ennyire elveszett. - Gyere, csüccs le. - irányítom a kanapé felé. Ott mégis csak kényelmesebben beszélgethetünk.
- Te se haragudj rám. A mami megígéri, hogy nem csinál butaságot többé.. Milyen napod volt, kicsim?

Zene:   In my daughter's eyes
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:52 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Cute Angel °° Mommy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: