A tegnapi napom Ginnyéknél borzalmas volt. Alig vártam, hogy már apu értem jöjjön és haza vigyen. Bár még mindig mérges vagyok rá amiért tönkre tette a napomat, de már nem haragszom rá annyira, mint a tegnap. Mire vissza vitt a barátaimhoz, ők már befejezték a filmezést, de James azt mondta, hogy következőkor megnézünk egy ennél sokkal klasszabb filmet, hogy bebizonyíthassam, hogy nem vagyok félős. Elmesélték, hogy Ginny végig sikoltotta az egészet, mire a mamája észrevette, hogy mit néznek és most emiatt büntiben van. A James szülei viszont azt mondták, hogy egyáltalán semmi rossz nincs abban, ha ijesztő filmet nézünk. Úgy tűnik, hogy csak a mi szüleink fújják így fel a dolgokat. Mindegy is. A rossz viszont az, hogy iskolán kívül nem igazán van alkalmunk találkozni James-szel, csak úgy, ha elmegyünk Ginnyhez. Most viszont két hétig nem mehetünk, és Ő sem jöhet hozzánk. Talán ha rávenném anyát, hogy megengedje, hogy James-szel otthon játszunk... mármint nála otthon, mert apa tuti nem engedné meg.
Haza fele nem beszéltünk túl sokat apával, viszont elmeséltem neki, hogy mennyire balul sült el az este, meg, hogy Ginny szobafogságban van. De ennyi. Azt akarom, hogy bocsánatot kérjen tőlem, amiért tönkre tette a tegnapi napomat.
Megpillantva anyát egyszerre leszek boldog, amiért újra láthatom, és szomorú, amiért megsérült. Megfutamodok és oda érve hozzá, az ölébe kéreszkedek, aztán szorosan megölelem. A könnyeim potyogni kezdenek, hiába próbálom vissza fojtani őket. Hamar elhúzódok tőle, hogy nehogy fájdalmat okozzak neki.
- Hiányoztál. - mondom szippogva görögül, és megtörlöm a szemeimet. Végig pillantok rajta, aztán megpillantva a gipszes kezét, óvatosan megfogom. - Ráírhatom a nevem? - kérdem angolul, közben pedig próbálom abba hagyni a sírást. Annyira féltem, hogy baja esett. Mármint ennél nagyobb baja. Az igaz, hogy mindig gonosz vagyok vele, de azt sosem szerettem volna, hogy ez történjen vele, vagy akár apával. Én tényleg nagyon szeretem őket, még akkor is ha az ellenkezőjét mutatom.
- Jó volt. - válaszolok kérdésére röviden, aztán vállat vonok. Nem szívesen beszélnék most arról a borzalmas napról. Vajon apa elmondta neki, hogy összevesztünk? Remélem, hogy nem... nem szeretném, ha most még anya is mérges lenne rám, amiért kiabáltam apuval. De megérdemelte.
- Semmit sem kérek. - rázom meg a fejemet szomorúan, majd eltűnődök azon, hogy hogyan kérjek bocsánatot tőle. Szégyellem magam a viselkedésem miatt. Majdnem elveszítettem Őt. - Jajj, mami! Ne haragudj! - lesütöm a fejemet és még gyorsabban kezdenek potyogni a könnyeim. Nagyon rossz kislányuk vagyok.