Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Lana & Bailey - Starbucks
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 05, 2015 10:38 pm Keletkezett az írás



+ to Lana
A legrosszabb helyzetekben tudjuk meg kik is azok a személyek, akikre igazán számíthatunk, ha bajban vagyunk. Én most abban vagyok, méghozzá hatalmasba ezért szükségem van a támogatásra, a szeretetre és arra, hogy valaki ne csak a beteget lássa bennem, hanem ugyanúgy emberszámba vegyen, mint eddig. Ezért örülök annak, hogy a nővérem még mindig teljes szívéből szeret és foglalkozik velem ezért is döntöttem úgy egy hirtelen jött fellángolásból, hogy írok neki egy SMS-t és várok.
Szerencsémre a leleteim jók mostanában, nem romlott az állapotom ezért még simán kijárkálhatok az utcára bár korlátozott ideig és mindig figyelnem kell a higiéniámra, de ez csak egy kis ár a szabadságért.
-Köszönöm szépen, ígérem, hogy hamar visszajövök. – ölelem meg a kezelőorvosomat, aki kicsit fejet ingatva de azért megengedte ezt az apró lányos délutánt, még akkor is, ha a nővérem még nem értesült erről a roppant jó ötletről. Felveszem az oldaltáskámat és miközben elhaladok a klórtól és gyöngyvirág légfrissítős folyóson előkapom a telefonomat a nővéremnek küldve egy üzenetet: „Találkozzunk a kedvenc üzletem előtt.” Nem sok, de ha igazán ismer akkor úgyis tudja, hogy ez nem más mint a Starbucks lesz ugyanis megrögzött kávémániás vagyok.
Sokan azt mondják, hogy az a hely a sznobok és a nagymenő gimis lányok lakhelye, de ez nem így van. Egyszerűen jó a kávéjuk, és a poharak aranyosak. Ez miért baj?
Órámra pillantok, ahogy beérek a plázába és innentől számolva adok a nővéremnek kb. 20 percet az ideérésre. Bár az SMS miatt biztos turbó fokozatra kapcsol tudva azt, hogy most nekem egy bizonyos fehér szobában kéne lennem. Na, mindegy. Úgy döntök amíg várom betérek az üzletbe, és kérek egy latte macchiatot. Igazán poénos kedvemben vagyok ezért azt kérem, hogy a poharamra egy apró csillaggal ezt írják: Túlélő. Így már elégedetten ülök az egyik bolt előtti puffos széke közben az ingyen wi-fit használva frissítem az üzenő falamat és válaszolok mindenkinek az üzenetére.


drag me down
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Aug. 06, 2015 1:29 pm Keletkezett az írás



Bailey && Lana

Otthon fekszem a kanapén, az edzőruhámban, mert amint hazaértem kifeküdtem, fáj a lábam, és minden más végtagom a fejemmel együtt, annyit fociztam. Oké, nem teljesen csak fociztam, mivel az edzőnek nem tetszett az, ahogy ma játszottunk köröket futtatott velünk, nem is akármilyeneket, szenvedéssel teli köröket, mert amint egy kicsit is lassítottunk, még két kört kaptunk, ha valaki rosszul lett és kiült, azért is mi nekünk kellett futni, mert kollektív büntetés jár vagy mi. Emellett valamelyik srác fejbe rúgott a labdával, nem tudom ki volt az, de Mike ábrázatát látva, van egy tippem, hogy ő volt az, vagy a haverja. Nem elég, hogy csúnya dolgokat mondott anyámról, aki meg se mozdul, csak fekszik egy kórházi szobában, de még le is kell szólni őt. Ah, nagyon megharagudtam rá, és szívesen orrba is vágtam volna, de semmi sem bizonyította, hogy tényleg ő lett volna az. Nem való neki a foci, maradjon csak a saját nyomi sportjával, amit azzal a nyomi ütővel kell csinálni. Túl sok nyomi egy mondatban, de Mike-ra, csak ez a szó illik.
Épp a zuhany alá akarnék bemászni, vagyis gondolatban már a langyos víz alatt vagyok, amikor a telefonom rezegni kezd, jelezve, hogy valami történik a nagy és szörnyű külvilágban. Egy nyekkenés hagyja el ajkaimat, amint elnyúlok a ketyeréért, ami a sporttáskámban van, de megáll bennem az ütő, amikor megpillantom a nevet. Szerencsére, nem azért írt, mert rosszabbul van, hanem kint van. Hogy mi?! Neki ilyenkor nem szabadna erre rohangálnia, vagyis én nem akarom, hogy erre rohangáljon, neki pihenésre van szüksége nem erre.
Olyan gyorsan pattanok fel, hogy izmaim sokkot kapnak, emiatt nem érzem a fájdalmat, de a szobában már igen, ettől függetlenül gyorsan öltözöm át, annyi parfümöt, meg dezodort fújok magamra, hogy azt egy illatszerbolt is megirigyelné, de nem érdekel, már rohanok is. Kellett volna az a zuhany, nagyon. Abba meg még inkább leizzadok, hogy mint a gyalogkakukk rohanok, hogy odaérjek időben, és tadam, meg is találom őt az egyik bolt előtt ülni.
- Hát te? Nem pihenned kellene? - kérdezem komolyan, de ettől függetlenül megkapja a mosolyomat, amit mindig mikor találkozunk. Szörnyű, hogy nincs otthon, hogy a fürdőn vitatkozzunk reggelente.


A hozzászólást Lana Mallon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 10, 2015 1:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 10, 2015 12:19 pm Keletkezett az írás



+ to Lana
Bevallom őszintén nagyon hiányzik az otthonom, mert bármennyire is jó ez a kórház és kényelmes ágyak vannak benne, attól még nekem kell a saját kis kuckóm. Hiányoznak a posztereim a falról, az almazöld szín alatt és a kedvenc könyveim sorakozása is hiányt kelt bennem.
Na, meg természetesen a nővérem hiánya is kezd elviselhetetlenné válni, mert eddig megszoktam, hogy a legtöbb dolgot együtt csináljuk és a nap háromnegyedében is vele vagyok. Ezek mind fontosak az életembe, ahogy az édesapám jelenléte is. Bár Ő vele sajnos nem sok időt tudok tölteni mostanában, mert több munkát vállal miattunk. Erre most jött még egy nyűg a nyakára a személyemben. A betegségem kisebb törést okozott a családunk körében, hiszen anya is ugyanebben a kórházban fekszik és nem tudjuk mi lesz.
Talán emiatt vágytam arra, hogy kissé megszabaduljak a tisztaság helyéről, és kicsit piszkosabb helyekre vándoroljak. Tudom, hogy nem kéne de ha megengedték, akkor miért ne jönnék ki arról a helyről? Eddig még nincs semmi komolyabb bajom, leszámítva azt, hogy leukémiával diagnosztizáltak. Addig meg csak úgyis várunk, lássuk mi lesz, gyógyszereket kapok és megfigyelés alatt tartanak, de… Most kávéra van szükségem és arra, hogy a nővéremmel töltsem ezt a gyönyörűséges napot.
Az egyik padon ülve vártam rá, közben a körülöttem lévő embereket kezdtem el nézegetni. Voltak lányok, akik viháncoltak valamin és a sulis történéseket beszélték meg, vitatták. Voltak fiúk, akik szintén csapatban mentek körbe, mint akiké ez a hely. Felfordult tőlük a gyomrom mégis kissé féltékeny vagyok rájuk, mert ők felhőtlenül szórakozhatnak nekem meg talán kávét sem lenne szabad innom.
-Szia nővérkém! – álltam fel mosolyogva, és gyorsan megöleltem. – Eleget pihentem már…. Unatkoztam. – magyaráztam meg egyszerűen megvonva a vállamat. Megengedték, hogy eljöjjek akkor miért ne tettem volna? – Én is örülök, hogy látlak amúgy. – görbítem le ajkaimat, amiért Ő nem igazán örül annak, hogy itt vártam.
Pedig szerintem sokkal jobb, mintsem, ha mondjuk a kórházban egy üvegfalon keresztül tudnánk csak kommunikálni.
-Nincs kedved csinálni valamit? Egyedül nem olyan jó az élet… - rebegtettem a szempilláimat kiskutya szemeket használva.


drag me down
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Aug. 10, 2015 1:04 pm Keletkezett az írás



Bailey && Lana

Nehéz így minden, nagyon hiányzik a húgom, hogy velem legyen egész nap, hogy halljam, ahogy kinevet, mert most azt tenné. A szenvedésemet kinevetné, ahogy szórakozom a fájó végtagjaimmal és a nyavalygásommal, amit le tudok művelni, mikor ennyire kikészülök az edzéstől. Nagyon le tud fárasztani néha, sőt, az nem is kifejezés, enni is kellene néha, igen, tudom, de annyi a stressz a rohanás, hogy nem tudok mit tenni. Nem tudok enni, a gyomrom egy összeállógörcs, aludni is alig tudok, de ettől függetlenül nagyon igyekszem, hogy egészséges maradhassak. De ehhez sajnos enni kell, kevesebbet edzeni, és sokat inni. Az, hogy néha minden elfeketedik, és elájulok néha, az nem normális. De egyszerre tanulni, bejárni a kórházba, apát felkaparni, vinni a háztartást, és még dolgozni is... egyszerűen túl sok a szervezetemnek és nekem is. De Istenemre esküszöm, hogy nagyon próbálkozom, és igyekszem, csak az a baj, hogy látszik rajtam, hogy nem minden oké, hiszen Mike-al is máshogy viselkedem, vagy túl kedves vagyok vele, vagy túl bunkó, nem is éltem miért nem küldött el a francba eddig.
Az sms viszont felszabadítja bennem a rejtett tartalékaimat, és még a hangnál, vagy a fénynél is sebesebben mozdulok. Megijedek, de örülök is, nagyon, hogy láthatom, csak sajnos az anyáskodó énem kezd előtörni, így idegeskedem is amiatt, hogy kijött, és nem pihen, hanem a városban rohangál, ahol bármit elkaphat, de tényleg bármit.
Ott találom meg, ahol gondoltam, ismerem a húgom, tudom, hogy mikor melyik helyen van, elég csak egy kis dolgot mondania, már tudom merre kell indulnom. Persze van egy kis félelem bennem, hogy rossz helyre gondolok, de az nem ez az idő, most nem tévedtem.
- Szia Húgi! - mondom végül egy mosollyal, ahogy átölelem, és örülök, hogy látom, hogy egyben van, és tényleg jó, hogy találkozunk itt, nem ott, ettől függetlenül féltem nagyon. - Bevallom megértelek, ott én is unatkoznék. - húzom el a számat, ahogy igazat adok neki, tudja, hogy én nagyon sokat mozgok, sok az energiám, és meghalnék, hogyha egy nyomi kórházi ágyban és az épületen belül mozoghatnék csak. - Tudod, hogy én is örülök neked, csak aggódom érted, nagyon. - tekintetem is erről árulkodik, tudja, hogy szeretem és nagyon örülök neki, csak anyu óta én vagyok az, aki otthon helytáll, és neveli őt is, rakosgatja apát egybe, és mindent megcsinál otthon.
- Dehogynem! Nagyon szívesen csinálok bármit, nélküled is unalmas ez, és nem vagyok önmagam, sőt! Teljesen kifordultam magamból. - jegyzem meg tágra nyílt szemekkel, hiszen tudja milyen vagyok mindenkivel, és ha ezt mondom neki, ezt is tudni fogja.
- Ott bent van valaki érdekes? - kérdezem egy mosollyal, mert ha úgy nézzük nekem rajtuk kívül is ott van Mike, akit elzavarnék onnan, de mégsem teszem, egész jól el tud szórakoztatni csipkelődés nélkül is. Remélem azért van kivel beszélnie ott.  
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 12, 2015 12:54 pm Keletkezett az írás



+ to Lana
Van egy jó oldala is annak, hogy beteg lettem mert így legalább megtudtam kik is azok az emberek, akik számára fontos vagyok és akik nem hagynak ott a bajban. Szóval minden szörnyű helyzetben van valami jó is úgymond, mert így legalább tudom kik az igazi szeretteim.
Mondjuk másrészt olyanok hagytak cserben, akik mellett én mindvégig ott voltam és próbáltam a lehető legjobbat nyújtani minden percben. Na, de mindegy, lényegtelen hiszen ami megtörtént azon már nem könnyű változtatni, még akkor sem ha az ember teljes szívéből szeretné a megbocsájtást elnyerni. Csak az a szomorú mindebben, hogy ehhez leukémiásnak kellett lennem, hogy kiderüljön. Szerencsére nem súlyos, már amennyire egy ilyen jelegű betegséget nem lehet annak titulálni, és úgy néz ki a csontvelő átültetéssel el is tűnhet minden bajom. Ha csak nem dönt úgy a szervezetem, hogy idegennek tekinti ezeket a sejteket és kezdődhet az egész elölről.
Vágyom már arra, hogy vége legyen ennek az egésznek, pedig még csak el sem kezdődött. Csak a gyógyszereket veszem be, ami a kemoterápiám egyik része, de még sugárkezelésen nem voltam és valahogy nem is szeretnék lenni. Jó ez így nekem, ha pedig az volt megírva, hogy feldobjam a talpamat, akkor csak tessék. Indulhat a mandula.
-Köszönöm! Még jó, hogy téged hívtalak nem pedig apát vagy valaki rosszabbat. Az őrületbe kerget az aggódásával. – tudom, hogy szeret és amiatt eszi a fene és várja az eredményeket, meg a gyógyulásomat de nem kell velem éreztetni mindezt. Nekem nem arra van szükségem, hogy sajnáljanak hanem az, hogy higgyenek bennem és abban, hogy le tudom győzni ezt is, mint minden mást. Elvégre nem is annyira szörnyű, lehettem volna végső stádiumú rákos, akin már csak a halál segíthet. De nem így lett, ezért pedig hálát kell adnunk valakinek. – De nem kell Lana, minden a legnagyobb rendben van velem. Látod? Najó, pár kiló lement és gyengébb vagyok a kelleténél, de attól még kicsattanok. – óvatosan vállat vonok. Néha erősnek érzem magam, de utána jön egy fáradtság hullám amikor nem szeretnék még csak ki sem kelni az ágyból. Gyakran még a gyógyszerek beszedése is nehezemre esik.
-Akkor itt az ideje, hogy visszafordítsunk. Mihez lenne kedved? Nézzünk szét a ruhaüzletekben vagy nézzünk filmet? Nekem bármi jó, bár nem szeretnék annyira bezárva lenni, elég az a kórházban. – apa tuti kiakadna ha megtudná mit is csinálok én, de nem érdekel. Élni szeretnék mielőtt elfelejtem, hogyan kéne és a nővérem segítségével pont ezt is fogom tenni. – Valaki érdekes? Hát… nem mondhatom, hogy nincs, mert van csak… velem sose állna szóba egy olyan fiú, mint Ő. – óh, drága 113-as szoba lakója. Vajon mit csinálhatsz ebben a percben?

outlaws
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Aug. 12, 2015 10:18 pm Keletkezett az írás



Bailey && Lana

Biztos vagyok benne, hogy nem szeret a húgom bent lenni, hogy szívesebben lenne itt kint, mint ott bent, sőt szerintem mindenhol szívesebben lenne, mint ott és én teljesen meg is értem ebben. Éh sem szeretnék ott feküdni, nem is tudnék megmaradni egyhelyben, a túl sok energia visz engem és nem tudok megálljt parancsolni a tappancsaimnak. Szerintem én az egész kórházat körbejárnám, hogy minden apró kis zugot felfedezhessek, hogy minden kis pontnak tudjam a helyét, ha nem ott van és minden ilyesmit. Igen, nekem ez élvezet lenne, nagyon lekötne és a fájdalmaimat is elfelejteném pillanatok alatt. Lehet, hogy abban többet segítenének a gyógyszerek, de nem ez a fontos, hanem, hogy én sem tudnék ott megmaradni, talán még akkor sem, ha lenne bent egy másik beteg, aki lefoglalna. Vagy én foglalom le magamat, vagy senki, ez nálam ilyen egyszerű. Ez alól a húgom kivétel, hiszen ő is le tud foglalni, sőt ő talán még jobban is csinálja, mint én, és akkor itt van még Mike is, aki úgy foglal le, hogy nem is tud róla. Azt hiszi, hogy idegesít, mert én ezt hangoztatom, pedig igazából egészen jól elszórakoztat, de ezt el nem mondanám neki. A végén elbízná magát, és elveszne az aranyos kisfiús bája, ami miatt eddig annyira nagyon nem is bántottam meg. Vagyis igyekeztem nem kikergetni a világból undokságommal.
- Igen, apa az most biztos szépen karon ragadna, bedobna a kocsiba és visszatuszakolna a kórházba, míg én nem fogom ezt tenni. - azt kellene tennem, amit apa tenne, ezt is akartam tenni, mikor elindultam ide, vissza akartam vinni, azt akartam, hogy ott legyen, biztonságban, ahol senki és semmi nem árthat neki, de mégsem teszem. Hogy miért? Mert látom az arcán, hogy élvezi, hogy kiszabadult onnan, hogy nem csak a dokik veszik körül, nekem meg nincs szívem így visszarángatni oda. Ettől függetlenül sokat nem lehet itt kint, egyszer vissza kell mennie, nekem meg el kell engednem azzal a kellemes érzéssel együtt, amit most érzek. - Tudom, tudom, és látom, hogy be van esve az arcod. Ilyen rossz a kórházi koszt? - nem ez a fő ok, nagyon jól tudom, de megpróbálok elvonatkoztatni attól, az ő gondolatait is elakarom terelni, azt akarom, hogy csak szép és jó dolgokra gondoljon. Ha nincs más, akkor beszélek neki szivárványt hányó szárnyas pónilovakról is, csak lássam egy kicsit mosolyogni.
- Valami olyat csináljunk, ami nem erőlteti minden izom kötegemet, mert ma megakart ölni az edző minket. - konyulnak le az ajkaim, de igaza van, mist én sem ülnék bezárva egy sötét teremben. Az meg egy plusz rossz, hogy az azt jelentené, hogy nagyjából teljes kussban kellene ülnünk a vásznat nézve és eltűrni, hogy mások vihignak, meg rugdossák a székünket. Tehát bármi más jöhet, a végén még a klausztrofóbia is kijönne rajtam.
- Héj! Miért ne állna szóba veled? Ő a kórház ásza, vagy mi? Esetleg egy doki azért? Naaaa mesélj már. - pörgök rá a témára azonnal, mert mindent tudni szeretnék, hogy milyen magas, melyik szobában lakik, a haja színét a szeme színét, mert érdekel, hogy mi fogta meg ennyire a húgomat benne.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:54 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Lana & Bailey - Starbucks
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Starbucks

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: