Olyan jól indult minden. Szerelem első látásra. A 20-as éveimben jártam, amikor szerelmes lettem beléd úgy, ahogy előtte még soha senkibe. Nem gondoltam, hogy valaha eljön ez a pillanat, mert előtt már fiatalon csalódnom kellett, így nem is kerestem a szerelmet, de ő rám talált. Mindenben egyetértettünk, jól kijöttünk egymással, és meglepetésemre rá pár évre megkérted a kezem, amire természetesen én igent mondtam. 6 éve volt lassan, hogy végleg összeköttöttük az életünket, és attól a naptól fogva, mi mind a ketten terveztük a babát, és akartuk is. A gond csak az volt, hogy valami oknál fogva nem akart összejönni, egészen 2015-ig. Boldogság, még nagyobb szerelem, álompár és álomcsalád lehettünk volna. Ám én egy másodperc alatt összetörtem az álmainkat, és egy autóbaleset következtében elvetéltem... Azóta én közel állok a depresszióhoz, te pedig próbálod nem mutatni az irántam érzett gyűlöletet. Hibáztatsz, mert nem kellett volna felvennem a telefont. Már megtörtént, sehogy nem tudom visszacsinálni, és örök életemre bánni fogom azt a napot. De mi lesz most a házasságunkkal? Megtudjuk még menteni? Képesek vagyunk rá, hogy talpra álljunk egy ilyen tragédia után, és együtt megoldjuk a dolgot?

Nagyon-nagyon várlak! Play by tekintetében meggyőzhető vagyok, nem ragaszkodom a megadott két emberhez. Csoportot és a foglalkozást is rád bízom, és rugalmas vagyok minden téren! Az előtörimben részletesen olvashatsz a kapcsolatunkról! Fontos, hogy megérkezz a karakterem haladását nézve, szóval ne habozz, regizz be, és zargass PM-ben! (: