„Bárcsak emlékeznék rád. Bárcsak tudnám, hogy ki vagy. Jelenleg csak egy férfi, aki bejár az egyetemi könyvtárba, hogy kutatásokat végezzen egy számomra ismeretlen területről. Azt mondják a többiek, hogy az emberi elmét kutatod, az emlékezet megőrzésének mechanizmusát. Hogy ez a szakterületed vagy pusztán hobbiból csinálod nem tudom. De talán egyszer veszem a bátorságot és megkérdezem. Ám sosem teszem. Mégis a neved….a neved minden alkalommal szöget üt a fejemben. Mintha ismernélek, csak nem tudom honnan.”
Ezek a gondolatok járnak a karakterem fejében, és esetében nem emlékezetkiesésről beszélünk, noha Nath minden bizonnyal erre gondolt legelőször amikor találkozott vele, pontosabban az egyik furcsa személyiségével, akitől akkor még nem szabadult meg a lány. Romantikusnak is mondható a dolog, ha nem egy egyéjszakás kaland lett volna belőle, és egy megfogant gyermek, akiről a férfi sokáig nem tudott. Az is jó sok időbe telt neki, hogy megtalálja a lányt, több hónapos kutakodás után bukkant rá, ám nem került közelebb Amyhez, ugyanis egy óriási olasz tornádóval találta magát szembe, amikor végül felbukkant a lakásukon. Angelo Barrington, az apa nem engedte őt közelebb, nem akarta, hogy a várandósság alatt némiképp tisztuló lányt felzaklassa, ahogyan azt sem engedélyezte számára, hogy az időközben megszületett fiát láthassa. Nathaniel azonban nem adta fel, noha már azt is kiderítette, hogy Amelia komoly emlékezetkieséses skizofréniában szenved, valamint alkoholproblémái is vannak. Ez sem érdekelte. Ő csak a lánnyal és az időközben megszületett fiával akart lenni. Mivel direkt módon nem kerülhetett a közelébe anélkül, hogy a lány apja útján ne állta volna, ezért megkereste a lehetőségét annak, hogy olyan helyeken bukkanjon fel, ahol Amelia is: így üldögélt az anonim alkoholistáknak fenntartott gyűléseken az utolsó sorban, és hallgatta végig a történeteket, és tudta meg, hogy Amy az életének jelentős hányadára nem is emlékszik, bizonyos szakaszok tökéletesen kiesnek. Mintha csak apró morzsákból tevődne össze az egész élete. Az egyetemi könyvtárban, ahol dolgozik, és ahol órákat tölt el szakkönyvek és folyóiratok elolvasásával. És persze néha a játszótéren, távolról figyelve az aprócska babakocsit és a lányt aki sétáltatja, mögötte magasodik Angelo, aki nem engedi őt egyedül az ilyen helyekre. Mit kezdjen hát a helyezettel? Vajon ártana azzal ha felbukkanna annak ellenére, hogy a lány apja ezt szigorúan megtiltotta? Vajon ha Amelia dönthetne ő mi szeretne? Óvatosnak kell lennie. Nagyon óvatosnak. Feltéve ha végre elhatározásra jut.
/Keresztnév fix, kérlek az ET-met mindenképpen olvasd el ha megérkeztél, bár ezt talán mondanom sem kell. A PB-hez szerintem egyértelműen a közös képek és gifek miatt ragaszkodom, meg mert szerintem abszolút passzolnak ehhez a történethez.  Várlak/