Te piszok! Először is, minden nővérke a te ágyadba akar bejutni. Amit, mint hallottam nem nehezíted meg. Amin csodálkozom, hiszen az orvosok nagy része nem akar kapcsolatba kerülni a munkatársakkal. Remélem, te nem azt akarod ezzel mondani, hogy csak a feszültségüket akarod csökkenteni… na, de vissza. A robbanás óta sajnos nem csak a vállam rogyott meg, hanem a szemem is. Ezt próbáltam titokban tartani. Hiszen nem könnyű egy baleseti sebésznek az élete. De aztán rá jöttem, hogy nem játszhatok a szemem épségével, ezért felkerestelek, de szigorúan titokban. Te annyit mondtál, hogy egy műtéttel megoldod, hogy ne kelljen szemüveget vagy kontaktlencsét használnom. Csak, hogy egy probléma van. Én máig makacskodom, hogy megműtsenek. Féltem a szemem világát, még ha te vagy a legjobb orvos is ezen a földön. Viszont egyik este enyhén ittas állapotomba felhívtalak és megbeszéltem veled, hogy mennyire rettegek. Te végig hallgattál, és mire a mondandó végére értem, ott álltál előttem és haza vittél. Mai napig nem tudom, hogyan találtál meg, de jól esett a gesztusod. Bár azóta is a nyakamra jársz, hogy megműtsd a szemem. Én pedig szorgalmasan próbállak elkerülni, de ilyenkor egy óriási kórház is egy cipős doboz nagyságúra zsugorodik. A külsőd azt sugallja egy lelketlen fráter vagy, még is ott vagy mellettem, pedig nem akarom. Nagyon nem, pedig a fene egye meg vonzódom hozzád. Talán ezért is nem akarom, hogy közöd legyen hozzám.

// A pb-hez  ragaszkodom  A történet természetesen formálható, rugalmas vagyok ezen a téren. Csak keress pm-be, hogy megbeszéljünk mindent. Nagyon várlak