| »Vas. Okt. 16, 2016 3:42 pm Keletkezett az írás | |
ITT VAN, ENYÉM, KÖSZÖNÖM. | KOR 21+ Csoport Páciens, szakorvos, prof kizárva Play by Közös megegyezés? Történeted Nem szép dolog et-t másolni; tudom. Nem mond sokat; tudom. De, te tudod, hogy imádnálak, ha valamikor megjelennél itt, hozzám vágva egy fél téglát, s bárhogy is alakuljon a maybe love köztünk, a hálám egy sarokban ülve várna arra, hogy mikor akarod majd hasznát venni? Na, ugye, hogy nem tudtad. S, az megvan, hogy minden egyéb infót megbeszélhetünk züziben, éés, ezt figyeld; olyan rugalmas vagyok, mint egy rugó, akár pácienst (meg hát, mindent, amit elvileg kizártam, lel) is csinálhatsz magadból, ha valami nagyon kis - sorry, not sorry - fasza kis sztorival sikerül lenyűgöznöd. Btw, könnyen lenyűgözhető vagyok, az a személyiségjegy miattam volt a Simsben! De, elkanyarodtunk a lényegtől. Sablonos szöveg következik, amit muszáj elsütni, mert... why not? So; nem, ismétlem NEM csak ázsiai pofival tudom elképzelni a karaktert. Huh, most hogy ezen túl vagyunk, nagyonagyon várlak, sütök neked tortát, ha megérkezel! "- Nehéz este volt? -a srác hangja tele van gúnnyal, de Rose már egyáltalán meg sem hallja. Csak vállait vonja meg, miközben kissé még ajkait is laza fintorra húzza. Párnája után kutat tekintetével, majd amint megtalálja, takarójával együtt visszamászik a kényelmes matracra, majd apró kezével megpaskolja azt maga mellett; mintha csak azt mondaná a másiknak, üljön csak le. - Pocsék este volt. Olyan szaga volt, mint egy komplett drogériának, és ideje korán kezdett elkalandozni a keze - újabb vállrándítás, ideges hajcsavargatás, lesütött tekintet. Szégyen. Ez volt az egyetlen szó, mivel képes lett volna leírni azt, ait érzett. Gondolni sem akart a szívében megbújó szerelemre a mellette ülő férfi iránt, aki csillogó szemeivel most is éppen rá pislog, mit sem sejtve arról, hogy az, kire húgaként tekint, már több, mint három éve kislányos rajongással a szívében él meg minden egyes közösen eltöltött szombat estét. Nem sejt semmit arról, hogy a lány, aki utoljára öt évesen, apja kórházi szobájában ejtette ki rózsaszín ajkain a szeretlek szót, hányszor mondja ki újra, s újra magában, miközben az ő arcát képzeli maga elé." |
|
|