A házasságunk alig élte túl azt a bizonyos hetedik évet. Több mint fél év után, alig egy hónapja ismét együtt élünk. Túl sok volt a hazugság az életünkben, és nem is figyeltünk igazán egymásra. Sokan bírálnak téged azért, mert újra akartad kezdeni a közös életünket, de ők nem értik ezt az egészet. Mi összetartozunk. Hiába is próbáltál kiverni a fejedből, hiába volt megannyi nőd míg nem voltunk együtt, nem sikerült.
Úgy tűnik imádod a drámát, a feleséged akit irányítani próbálsz, védelmezni és gondoskodni róla már hét éve és ő folyton ellenáll... mintha ez tartana mozgásban, hogy az életünk nem átlagos és mi sem vagyunk azok. Szinte már őrült ez a szerelem, képtelenek vagyunk egymás nélkül létezni is. Egyszerre hozzuk ki a legjobbat és a legrosszabbat egymásból.
Ugyanakkor Madison is rajong érted, és megfogadta, hogy változni fog, újra az a szeretetre méltó lány lesz, akibe annak idején beleszerettél. Eddig sikerült is, de ki tudja meddig tart az idill?

A munkádban kiegyensúlyozott, komoly és kérlelhetetlen vagy. Nőgyógyász főorvosként egyszerre segíthetsz világra gyerekeket, és kell elmondanod nap mint nap nőknek, hogy meddők vagy épp halálos betegek. Nehéz a te hivatásod, mégis ez az életed másik fókuszpontja. A kórházban minden úgy alakul ahogy akarod, mindent irányíthatsz, a beosztottaid lesik minden kívánságod.

Szóval, épp most kaptad vissza a feleséged, a munkádban sikeres vagy... mi kellene még?! Hát ez az... amit már olyan régóta akarsz, ami miatt tönkrement a házasságod, ami miatt minden szétesett. A család. Nap mint nap látsz nőket, akik boldogan ölelik a gyermeküket, apákat akik büszkén feszítenek mellettük. Igen, elveszítettetek két babát is, de ezúttal biztos, hogy nem lenne probléma. Hiszen megakadályoznád, óvnád őket... miért is ne lehetne végre gyereketek? Neked is járna, mitöbb, itt az ideje is! A kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez a feleséged?

Gyere gyere nagyon várlak!  Ígérem szuper játékaink lesznek!