Egy nő. Már megint egy nő mellett kell ébrednem, akit még csak nem is ismerek. Biztosan jó volt az éjszaka, rendesen megdöngettem a csajt, de ennyi volt, és nem is akarok többet ennél. Tőle legalábbis tuti, hogy nem, ezért kedvesen felpofozgatom, odadobom a ruháit. - Tudod, hol az ajtó. - ezzel nyilvánvaló tudatom vele, hogy neki innentől kezdve kívül tágasabb. Megsértődik? Nem érdekel. Felpofoz? Csak hajrá. Pénzt kér? Nem adok neki. Mért is kellene? Ő is szórakozásból jött ide, én is ezért engedtem be. Ettől függetlenül kurva. Ebben nem tudják megváltoztatni a véleményemet. Senki! Miután sikeresen kitessékelem éjszakai vendégemet, elkezdem a szokásos reggeli rituálémat. Egy bögre tea mellett elolvasom az újságot, illetve megnézem, mára milyen teendőim vannak. Mikor elfogy a tea, elöblítem, és keresek valami kellően laza ruházatot. Hamar megtalálom egy farmer, ing és a kedvenc dzsekim kombinációjaként. Végignézek magamon a tükörrel szemben. Hm.. Nem is rossz, nem is rossz. Már csak a fogmosás van hátra, és indulhatok is… Ahhan, de hova a jó életbe tettem a fogkrémet? Az nem lehet, hogy már megint elfogyott, elvégre a héten vettem három tubussal. Hamarosan meg is találom a helyén. Sosem teszem vissza, ezért felettébb furcsa, hogy ott van, eszembe sem jutott volna ott keresni. De a lényeg az, hogy megvan, megmostam a fogam, a hajam tökéletes, a ruhám laza, kényelmes, és menő, én pedig felkészültem a mai napra. Ennél többet nem is kívánhatok. Az úton csak a rádiót bömböltetem. Szeretem hallgatni a klasszikus amerikai slágereket, amelyek csak a pénz miatt íródtak. Fogalmam sincs, mért élvezem ennyire, hogy ezeket hallgatom, de valahogy jól esik napkezdéskor. Megadja a kellő energialöketet a kávé mellett. Kiszállok, és gondosan bezárom az autót. Kint kell hagynom az utcán, mert az udvar munkával van tele, és nem fér be a SAJÁT autóm. Mondjuk, nem panaszkodhatok, mert ez azt jelenti, hogy valamit kifejezetten jól csinálok. Nem? Merthogy árban nem én vagyok a legjobb, abban biztos vagyok. Persze egy menedzsernek értenie is kell valamihez. Csak úgy nem hívják menedzsernek az embert. Az eltolható vaskapuhoz lépek, és egy gyors mozdulattal elfordítom a kulcslyukban a kulcsot. Egy nagyobb lökéssel pedig koppanásig tolom a fal mentén, hogy a kész autók el, az újak pedig be tudjanak jönni. Ekkor megpillantom az út másik oldalán a kávézó előtt a tulajdonos nőt. Egyből mosolyra derülök, és végignézem, ma milyen ruhát vett fel. Nem panaszkodhat sem az alakjára, sem a stílusára. Mintha egy istennőt látnék. Pont hozzám való. Elvégre egy isten mellé istennő kell. - Jó reggelt szomszéd! - intek neki. Volt köztünk nézeteltérés, de annyira azért nem vagyunk rosszban, mint első alkalommal gondoltam.
Az este jól telt. A lányokkal először moziba mentünk, majd megittunk valamit. Ők mentek tovább bulizni, én viszont haza, mert reggel én nyitok. Egy megbízható emberem van, de ő most beteg, így szinte egész nap benn vagyok. a nem is az üzlettérben, de az irodában mindenképpen. De van egy olyan érzésem, hogy ma a pult mögött én fogok állni reggel. Ami teszem hozzá egyáltalán nem zavar, mert amikor kinyitottam én álltam ott, én rohangáltam, akkor még csak egy alkalmazottra telt. Most pedig már van kettő, de mivel egyikük most kiesett a munkából rám hárul a feladat ismét. Szeretem ezt csinálni, mert érdekes emberekkel lehet találkozni. Aránylag sikerült így időbe-ágyba bújnom, így reggel nem úgy festettem, mint akin keresztül ment egy úthenger, de azért a reggeli tusolást nem hagytam ki, ahogy egy nappali sminkelést sem, majd mentem is a szekrényemhez. Felvettem az egyik kedvenc miniszoknyámat, mert ez alap, és a többiektől is ezt kérem. Hozzá egy megfelelő blúzt, de még sem olyat, mint amit egyenruhának lehetne nevezni, hanem kicsit elegánsabb, szexisebb. Miután elkészültem mindennel magamhoz vettem a mappáimat, meg a tiszta kötényeket, és el is indultam. Legalább is azt hittem, hogy sikerrel elsőre menni fog, de a kocsim neki állt köhécselni, és nem indult pöcre. Ilyet pedig nem szokott csinálni. Nem tudom mi lehet vele,de a lényeg, hogy végül beindult és meg se álltam a kávézóig. A levegő még hűvös volt, az utcák üresek félig. Rohanó emberek itt- ott megjelentek, ahogy munkába igyekeztek. Nekem is sietnem kell, mert az első kuncsaftok fontosak, és állandó vendégek. Gyorsan ki is nyitottam, és alig pakoltam le, amikor megérkezett Sandy is. Kiadtam neki feladatként, hogy ő bent rendezkedjen, én addig kint kipakolok. Ő kezdje csak főzni az első adag kávékat, mert mindjárt lesz sorban állás a rohanó emberekből. Nekem is sietnem kell odakint, mert Sandy ügyes, de még nem elég gyors a keze. Bájos, mosolygós, de a tempónkat, még nem vette fel. Remélem, hogy sikerül neki, mert nem szeretnék megválni tőle.
Gyors kinyitottam a raktárt, és már pakoltam is kifelé az asztalokat, meg a székeket. Nem sok, mert nem nagy a teraszunk, amit sajnálok, de talán ,ha végre össze jön minden, akkor a felső szintet át tudom építettni, csak a kilátással kellene kezdeni valamit. És,hogy ne is feledkezzem meg erről rám is köszön a kedves szomszéd. - Jó reggelt- köszöntem neki vissza vidám, mert attól eltekintve ,hogy ő meg az üzlete itt rontja a levegőt még lehet jó kedvem. Sőt megfogadtam, hogy lesz is, és nem hagyom, hogy megint kihozzon a sodromból, mint múltkor. Viszont most lehet beszélnem kellene vele a kocsimról, mert tényleg nem szokott ilyet csinálni, hogy nehezen indul be. Pedig nincs kedvem, se időm, de ezt a beszélgetést meg kell ejtenünk, így felé indultam. - Ne haragudj, hogy így reggel letámadlak, de ha lenne egy kis üres időtök ránéznétek a kocsimra? – szólítottam meg, mert másképp nem igen fog menni a dolog kommunikáció terén, pedig máskor igyekszem elkerülni. Amíg ő meg a bagázsa stb, nem olajoznak és koszolnak nekem össze semmit a kávézóban, és olajfoltok se jelennek meg az épület környékén, addig szent a béke. - Nehezen indult be reggel, máskor mindig első pöcre beindul –ecseteltem neki a problémámat.
Kezdőlap 
Brad
