»Csüt. Jún. 22, 2017 12:28 pm Keletkezett az írás

*Éppenhogy csak elkezdtem helyre rázni a dolgokat Abbey-vel, amikor is ismét befogtak ügyeletre éjszakába. Mondhatni, hogy semmi érdekes nem történt, nyugodtnak mondanám az elmúlt éjszakát. Ezúttal azonban az ügyelet végével haza akartam menni, hogy tovább tudjam csiszolgatni a kapcsolatunkat, ne legyen állandó nagy szakadék köztünk. De miért is ne mikor futna be egy váratlan hívás az egyik betegemtől, mint amikor készültem volna haza... Igaz, hogy a halálomon voltam, annyira kimerültem, de nem mondhattam nemet. Ha egy gyerek meg akar születni, akkor meg is fog. Szóval mondtam nekik, hogy persze jöjjenek be, itt leszek. Azért hazaszóltam Abbey-nek, hogy ez most nem az én hibám, később jövök jóval.
Ugyan a páciens megérkezett a férjével, de a szülés még elég messze van, órákra. Hát ha már így alakult, muszáj lesz egy vödör kávét magamba döntenem és egy kicsit ennem is kéne, bár az is nagy kihívás lesz, hogy ne fejeljem le a tányéromat. Már a sorban állás is kész kihívás volt, hogy ne aludjak el állva, de hát ez van. Hálát adtam az égnek, hogy viszonylag hamar sorra kerültem. Mindjárt egy jó nagy adag kávét kértem és hogy egyek is valamit kértem mellé egy adag sült krumplit.
A tálcámmal szinte lerogytam az egyik asztalhoz. Megváltás volt, hogy leülhetek. Szürcsölgettem a kávémat és reméltem, hogy minél előbb feléledek. Közben rágcsáltam a krumplikat is, hogy valami kerüljön a gyomromba a kávén kívül. De az biztos, hogy fejben még nagyon nem voltam a toppon.*