Az esküvőnkig minden rendben volt, igazi álompár voltunk, utána viszont a pokol kezdődött számomra. Előtört belőled egy agresszív lélek, akiről mint kiderült, nem az első esete az ilyen, hanem már volt néhány testi sértéses ügye és hasonló, csak volt, aki eltussolta, mert nagyon jó ''baráti'' köröd volt.
Meghaltál, legalábbis az én változatom ez. Láttam a mozdulatlan testedet a fürdőszobánkba, és én pedig a sokktól, hogy megöltelek, képtelen voltam bármi olyat cselekedni, amit orvosként megtennék, még azt sem csekkoltam le, hogy talán még életben vagy, annyira azt szerettem volna, hogy az legyél, s nem is foglalkoztam ezzel. Eltűntem szó szerint. Zavarodott voltam, nem voltam magamnál.
Hazatértem Bostonba, mintha csak egyfajta vita lett volna kettőnk között, és kellett a távolság. Nem beszéltem erről, csak munkába temetkeztem.
Valamivel több, mint egy éve visszajöttem ide Sydney-be, mert azt hittem, már nem fog kísérteni a múlt, az amit tettem, és mégis.
Az emlékek felszínre törnek állandóan, a rémképek folytonosak. Valamiért az a gyanú van bennem, hogy még élsz. És valóban élsz, csak te is bujdostál éveken át valahol, míg felépültél a súlyos sérülésedből, amit én halálos sebnek mondtam, de ugyebár az akkori lelki állapotom nem volt megfelelő ahhoz, hogy felmérjem, hol szúrtalak meg.
Most pedig szeretnéd rám hozni a frászt azzal, hogy épen és egészségesen megjelensz...

~ a PB-alany nem kötött, bátran előrukkolhatsz mással is. Mivel van már Peter nevű karakter az oldalon, így gondoltam arra, hogy csak kitalálta Peter nevet, és mindenkinek így mutatkozott be, de valójában más a keresztneve, ami választható, csak tipp volt a David. A szakmádat tekintve lehetsz bármi, abba nem szólnék bele, és abba sem, mit csináltál az elmúlt években és hol voltál. Nagyjából leírtam a közös életünket, privát üzenetben viszont megbeszéljük a többit!