Te egy igazi seggfej, önelégült barom vagy, ezt most már tudom. Igaz, először még csak a rózsaszín köd terjengett elmémben Veled kapcsolatban, megrészegítettél és megszereztél magadnak. Elhitetted, hogy imádsz, és komoly kapcsolatot szeretnél, persze mindezt úgy, hogy mellette más tavába lógattad a horgonyod.
Persze szükséged volt rám, mert készítettem neked reggelit, bemutathattál a szüleidnek, akiktől ezért vállveregetést és sok mosolyt zsebelhettél be. Így enyhítetted édesanyád lelkét, jelezvén felé, hogy Te igen is komolyan gondolsz a családalapításra.
Kihasználtál, és talán még most is röhögsz rajtam, hogy ilyen csúnyán pofára ejtettél. Legalábbis ezt gondolom én. Nem tudom, hogy egyáltalán kedveltél-e vagy tényleg csak arra voltam jó, hogy eléd tegyem a kaját. Mindenesetre, a ki nem mondott szakításunk óta Te továbbra is pofátlan vigyorral vársz, ha beteszem a kórházba a lábam és még van képed beszólogatni nekem. Ha arra vársz, hogy újra felveszem a háztartásvezetőd szerepét, tévedsz. Otthon sem tudok rendet tartani, nincs szükségem arra, hogy egy nagy majomra főzzek. Ráadásul már az sem érdekel, hogy Te hobbiból agyon vereted magad a szorítóban. Nem fogom többé összevarrni a sebeidet, ne is álmodj róla.
Jellemedet tekintve tényleg el vagy szállva magadtól, bunkó vagy és nem sokan kedvelnek téged ez miatt. Még a szakorvosok sem mernek kezdegetni veled úgy, mint a többiekkel, mert a fenébe is, sugárzik belőled az erő. Amúgy is, ki tudja, hogy hány szakorvosnőt tettél már boldoggá, csak hogy a vizsgalapodra róják a jeles érdemjegyet. Mert hát, nem szeretsz túl sokat tenni a sikereidért és nem is nagyon izzadsz meg a munkától, vagyis megizzadsz, csak épp nem a munkától…