Nincs mit szépíteni: utáljuk egymást. Ez már nem csak a laza szívatás mezeje, nagyon keményen keresztbe teszünk a másiknak. Az első nap kiszúrtál magadnak, még gyakornok koromban, azóta megállás nélkül szívod a vérem. Eleinte talán imponált is a figyelem, mertem hinni, hogy tetszem neked és azért nem szállsz le rólam. A dolgok azonban eldurvultak. Elkezdted lopkodni előlem a fontos műtéteimet, becsaptad az orrom előtt az ajtót, szánt szándékod megkeseríteni gyakornoki és rezidensi éveimet egyaránt. Nem tudom, mi állhat a dolog hátterében, miért alázol meg a folyosón fennhangon, miért vagy velem ennyire agresszív, néha már erőszakos. Volt egy érdekes eset, mikor egy éjszakai ügyelet során a lépcsőházban üvöltöztünk egymással, ami azzal zárult, hogy a falnak nyomtál és loptál tőlem egy csókot... Mindezt szexuális frusztrációnak tudom be, mert egyéb magyarázatom nincsen. Minden esetre engem sem kell félteni, jössz te még az én utcámba, nem vagyok szívbajos.
(Bármilyen kérdés esetén regizz be és pm! Várlak nagyon, kell nekem egy ilyen ellenség. Semmi elől nem zárkózom el, lehetnek nagyon kemény lelki problémáid, amiket elnyomsz és azért vagy ilyen, de lehetsz megszállott is, aki így fejezi ki tetszését. Szánt szándékom összegabalyodni, így a sok feszült helyzet mellett erre számíts.)