Az elsőszülött gyermekem vagy, az egyik boldogságom.  Egy élettelteli, mindig mosolygos kislány, tele álmokkal és vágyakkal. Bár még nagyon kicsi vagy, mégis nagyon okos. Szeretsz segíteni bárkinek, bármiben, amiben csak tudsz, nem is tudom, hogyan boldogulnék nélküled. Mindig velem sürögsz-forogsz a konyhában, szereted ha sütök-főzök, a könnyű munkákat mindig te végzed, és büszkén meséled el, hogy mi volt az iskolában. A 4 éves kisöcsédre is szívesen vigyázol, bár ki nem állhatod, amikor sír. Sokszor meg tudnád folytani Őt egy kanál vízben, ugyanakkor szereted is. Szeretsz a figyelem középpontjában lenni, néha úgy veszem észre, hogy féltékeny vagy a testvéredre. Ez nagy butaság Miss. Taylor, hiszen Téged is pont úgy szeretünk, mint Őt, csak Ő kisebb, ezért jobban oda kell rá figyelni. Bízok benne, hogy egyszer majd megérted ezt is.

//Minden mást a megalkotó képzeletére bízok, várlak nagyon. *-*