Még sohasem jártam Ausztráliában, csupán képeken láttam, azokon a képeken, amiket Dean küldözgetett, tök menő, ha a rokonod Sidney-ben él, tudjátok miért? Sok.. sok oka lehet, de leginkább hasznos. Hasznos olyankor, ha éppen menekülni kényszerülsz egy díler elől. Először is haza szándékoztam menni, a bátyámhoz, Jason-höz, csak, hogy semmi sem úgy sült el ahogyan azt én elképzeltem. Legalább két éve nem láttam már a bátyámat, pedig nagyon hiányzott. Azt hiszem elegem lett Vegasból, ezért gondoltam egyet, fogtam egy hátizsákot amivel leléptem Olaszországba. A szüleinket már nagyon régen, kiskoromban elvesztettük, nem is nagyon emlékszem rájuk, csakis a képekről tudom, hogyan néznek ki. Igazából a bátyám számomra egy személyben testesíti meg a bátyámat és a szüleimet, konkrétan ő nevelt fel. Sokat kellett güriznie, tisztában vagyok azzal, hogy nem tisztességes dolgokkal gondoskodott rólam. Nem szoktam kérdezgetni, bár tudom, hogy rablásból tette, kedvence a kocsik eltulajdonítása, majd eladása. A véréből nekem is jutott bőven, habár ennek nem igazán örült, nem tud sok mindent tenni ellene, úgy is az van amit én akarok, nagyon makacs tudok ám lenni. Tőle tanultam meg lopni, azt az elvet vallja, hogy jobb ha mindenhez értek, és én imádom, ha úgy tetszik kényszeres lopásban szenvedek, imádok bárkitől, bármit kicsenni, olykor csupán szórakozásból, élvezetből teszem. Második szerelmem, ami igazából első helyen áll, nos kérlek szépen az az adrenalin, a veszély, a verseny. Imádok versenyezni bárkivel, bárhol, a tét teljesen mindegy, de a kedvencem az illegális kocsiverseny, egyszerűen imádom az ilyen bulikat, az adrenalin az ami hajt, ami éltet, ami miatt kergetem a veszélyt. Kiköpött a bátyám vagyok, mi csak éppen lányban. Mégis elegem lett abból, hogy ha egy férfi közeledni akart volna hozzám akkor ő egyből leütötte, elhajtotta, sokszor hozzá sem kellet érnie, vegasi alvilágban hamar szárnyra kelt a hírneve. Ha tudná, hogy a legjobb haverjával vesztettem azt amit egy nőnek az igazinak tartogatja. Én is úgy éreztem, hogy Armand az igazi, évekig ő volt az, egészen addig míg nem találkoztam Marinoval. Míg Armand volt a nem is tudom a kis hős az akciófilmekben, addig Ric maga az isten, csupa nagy betűkkel. Azért utaztam oda, hogy befejezem a suli utolsó éveit, csoda volt, hogy megtörtént. Az első pillanattól kezdve mióta ismerem egyszerre utálom és imádom, vonz és taszít, élvezem a játékainkat amiket játszunk, adok és kapok, macska egér játszmák, miben én vagyok Jerry, ő pedig Tom, rühellik egymást, de nem bírnak létezni a másik nélkül. A megismerkedésünk is érdekesre sikerült, épp egy ilyen illegális buliban voltunk, egymás ellen versenyeztünk, de döntetlen lett miután egymásnak mentünk. Szerinte az én hibám. Szerintem az övé. De ez lényegtelen is, azután minden, vagy majdnem minden buliban találkoztunk, szép lassan rászoktatott a fűre, nem telt el úgy egy buli, hogy ne szívtunk volna el egy szálat, ő nem mindig. Ahogy el telt a két év lassan, de biztosan az életem részévé vált a drog, néha napján ha olyan a buli valami keményebbet is elő kapok, de nem igazán csípem, a cannabis, na az az igazi, a kedvenc. Egyik alkalommal amikor a házában lógtunk, gondoltam egyet, elhitetem vele, hogy most megkaphatja amire oly régóta vágyik, magáévá teheti a testem, kiélvezheti minden apró centiméterét a bőrömnek. De mire észbe kaphatott volna már el is altattam, annyi nyugtatót kevertem a pezsgőjébe, hogy csoda lesz ha három nap után felkelt, még egy lovat is kiütött volna. Ezután fogtam egy kisebb táskányi pénzt, némi anyagot és leléptem, egyenesen a bátyámhoz rohantam. Vagyis kezdtem, mert útközben rájöttem, hogy Ricnek feltűnt az a fura egybeesés, hogy én, a pénze, és némi cucca is eltűnt, mint szamár a ködben. Utánam küldött valakit, volt egy lakótársam, aki segített lelépni előle, és hát... véletlenül elütöttük, meghalt az illető, a sivatagban elástuk. Megegyeztünk senkinek se beszélünk róla. Szükségem volt arra, hogy a bátyámmal legyek, szükségem volt rá, de akkor rádöbbentem, hogy Ric a nyomomba eredt. Nem. Vegas nem elég messze van tőle, a férfitól akinek egy emberi élet semmit nem jelent és a férfinek aki valószínűleg baromi mérges, hogy megrövidítettem, ezért hát gondolkodás nélkül pattantam repülőre, hogy meglátogassam régen nem látott unokatestvéremet. Jasonnek hagytam egy cetlit, ha akar akkor a kenguruk és koalamacik földjén megtalál, de inkább ne akarjon keresni, mert abból semmi jó nem fog kisülni. A pénzt és a többit elrendeztem, pakoltam bele jó sok könyvet, a papírpénzt azokba rejtettem, az anyagot meg a táska eldugott részeibe, carpe diem, mindig is ezt az elvet vallottam, max ha lekapcsolnak útközben hát... legalább a börtönbe a fickó nem jut be. Habár minden eshetőségre felkészültem, mégis reménykedtem benne, hogy ez az utolsó lesz azok között amik történhetnek velem majd. Nem tudom, hogyan miképpen, talán csak... a szerencse, Fortuna nagyon kedvelhet, hiszen nem egyszer húzott már ki a szorult helyzetemből, de nem fedezték fel azt amiről nem is szabad tudomást szerezniük. Fellélegzem, de nem menekültem meg, addig nem, míg rendesen el nem tudok bújni, míg Marino a nyomomban lesz, addig bizony minden másodperc fontos. A taxiban ülve azon agyaltam, hogyan is kellene a testvéremmel kapcsolatba lépnem anélkül, hogy veszélybe sodorjam, biztosan ha felhívnám bajba kerülne, a mobilom eldobtam még Amerikában, az a barom még képes lenne lenyomoztatni, tudom, hogy el akar kapni, sok mindenért kellene revansot vennie, én a helyében helyből kitépném a szívem. Szerencse, hogy nem vagyok ott. Fél óra elteltével lassan begurul a taxi unokabátyám utcájába, adok a srácnak némi készpénzt, majd kimászok a kocsiból, a hatalmas háti táskámat a vállamra dobom, majdnem össze görnyedek alatt. Egy farmer van rajtam acélos bakanccsal, illetve kopott trikóval, meneküléshez elég kényelmes cucc, na meg a futáshoz. Méz színű fürtjeim kiszabadultak a lófarkamból, de nem izgat most, mikor az ajtó elé érek, határozottan csengettek az ajtón, jobbnak láttam, mint beszökni. -Szia, Dean,- mosolyodom el amikor ajtót nyit és remélem fel fog ismerni, igaz hosszú évek óta nem láttuk egymást, de csak be fog fogadni. Ha nem akkor maximum valahogyan meggyőzöm, nagyon makacs és önfejű tudok lenni, ráadásul itt csak őt ismerem egyedül, nem mintha engem nagyon félteni kellene, csak hát na mégis más lenne, máshova nem mehetek, csak rá számíthatok ebben az ügyben.
A mai napra jutott egy kis beiktatott szabadidő. Miután felvettem néhány telefont és elintéztem néhány megbeszélést, végre van arra időm, hogy otthon legyek és foglalkozzak egy keveset magammal is, ne csak kétes és nem kétes üzletemmel. A dolgom egyértelmű. Legyártatni néhány orvosi ketyerét, melyekhez aligha konyítok valamit azon kívül, hogy ellenőrizni tudom az alaprajz alapján és az alapján, hogy miként kellene szemmel láthatóan és füllel hallhatóan viselkednie, vagy miféle eredménynek kellene megszületnie. A többi pedig… Beszerezni néhány kisebb kézifegyvert, úgy harminc darabot, mellé háromszáz tárnyi lőszert és egy ládára való gránátot. Mondhatni semmiség. Az egyik konténer már készen is áll arra, hogy elszállítson néhány gondosan becsomagolt röntgengépet Kóreába. A gépek mellé pedig könnyedén befér az a kis csomag, mit észre sem vesznek mellette. Azt is mondhatnám, hogy pótalkatrészek, vagy hasonlók. Egyéb orvosi kacatok, miegymás, amik természetesen fel lesznek tüntetve a szállítmányozási listán, és benne is lesznek a dobozokban. Más kérdés, hogy mi lesz alattuk. Hajóval lehet a legegyszerűbben szállítani. A konténerek mindegyikét nem nézik át, ha pedig mégis belelesnek, általában elég felületes az ellenőrzés ahhoz, hogy ne történjen gond. Eddig még nem volt, ezután sem lehet. Ha viszont mégis… El lesz intézve. Szakácsom a nap további részére menesztve, magam foglalom el a konyhát, hogy összedobjak valamit, miközben elkortyolgatok néhány pohár, az ételhez különösen illő bort. Vezetnem már nem kell. Tárgyalás nem vár rám, így nagyon is megengedhetem magamnak. Amennyiben mégis kellene, úgy egyik emberem majd vezet helyettem. A tárgyalás meg… Tárgyalni nem szoktam tervezetlenül, ezért áttenném minimum holnapra. Akár legális, akár illegális ügyről van szó. Mindenki tisztában van vele, ha pedig új étterem keresgél a halpiacon, úgy várja ki a sorát. A csengő szakítja félbe munkálataimat. A konyha ajtajánál lévő kis kijelzőre pillantok, hogy láthassam, ki is akar bebocsájtást nyerni hozzám. A kamera sok mindenre jó, arra azonban nem, hogy lásson olyat is, amit nem fordítanak felé. Amit látok viszont, az elég kecsegtető. Hosszú, világos tincsek, formás lábak. A poggyász kicsit aggasztó, de ha tovább is megy hamarosan az ott ácsorgó illető, azért előtte még eltölthetünk egy kevéske időt. Mert bizony, tovább fog menni, akárki rejtőzzön is a szőke hajzuhatag alatt. Nem szólok ki, holott megtehetném. Helyette elzárom a gázt amint elkészül az épp sülő sült, a konyharuhába megtörlöm kezeim, majd kibaktatok az udvarra, hogy a széles járdán egyenest a kapuig sétáljak. Ott csak résnyire nyitom ki azt, hogy láthassam, miféle nővel hoz össze mára a sors. Mikor azonban meglátom, hogy ki is áll ott, egy pillanat alatt csalódás lesz úrrá rajtam. Szó sem lehet semmiféle esti programról. Nincs játszadozás és egyéb, csak egy nem kívánatos személy, akit bár rég láttam, most gond nélkül csukom be előtte a kóddal nyitható kaput. - Jó volt látni, de most már hazamehetsz! – intézem szavaim a túloldalon állóhoz. Semmi kedvem idegenvezetőt játszani, vagy pátyolgatni őt. Egyáltalán mit keres itt? Az egy dolog, hogy nagyon régen küldtem neki képeket, miután ide költöztem. Azóta viszont nem is nagyon beszéltünk. Nem volt több néhány kellemetlen telefonbeszélgetésnél, miknek általában én fizettem a számláját. És miért is? Remélhetőleg ért a szóból és visszafordul. Ha nem, felőlem állhat ott egész nap, akkor sem engedem be. Lenyugtatva magam, még egy vigyor is képemre szökik, mikor belegondolok, meddig ácsorogna ott. Valószínűleg nem adná fel ilyen egyszerűen. Ha pedig így van, akkor legyen így. Szépen visszaballagok a konyhába, ahonnan még szemmel is tarthatom, ha kell, s újra és újra el is zavarhatom, már ha kedvem tartja. Addig pedig készíthetem tovább vacsorámat.
Kezdőlap 
