A Svéd. Sokáig emlegettelek így, amikor a bácsikád a gondjaimra bízott, a lelkemre kötve, hogy soha ne faggatózzak, soha ne akarjam megtudni az életed pontos részleteit, még inkább ne akarjam neked megmondani miképen kell kezelni a gyászt.Nem is hiszem, hogy erre képes lennék, hiszen én magam sem tudom miképpen kell ezt csinálni, miképpen kell túlélni a mindennapokat, azt, hogy elvesztettünk valakit, aki egykor a minden volt a számunkra. Nekem itt maradt a kisfiam, neked csak egy múltba vesző emlék. Magam mellé vettelek, te lettél a rangidős rezidens az osztályomon, a szakvizsgád lassan esedékessé válik, talán két év és az utadra engedhetlek. Van jövőd ezen a területen mert nem csupán a hivatástudat hajt, hanem valami belső tűz amelyet az édesanyád iránti szeretet táplál. Anyaként tökéletesen átérzem ezt is. Szeretném ha egyszer majd tökéletes orvos válhatna belőled, amikor átlépsz mad a múltad megannyi keserűségén, képes leszel újra bízni az emberekben, jobban odafigyelni a környezetedre, hogy valaki mellett ismét megtaláld a boldogságot. Én ott vagyok melletted, ahogyan a Kölyök mellett is, akivel az érkezésed óta kicsit furcsa lett a kapcsolatom. Remélem csak én látok rémeket és nem kell majd kettőtök között választanom. Mindketten mások vagytok, mégis én hiszem, hogy ami benned megvan és benne is, az idővel nagy dolgokra lehet hivatott. A barátokat sokszor nem a könnyebb úton szerezzük...és tudod: az én ajtóm mindig nyitva áll előtted is. Bármikor. Zenét természetesen Neked is hoztam  
Laura Pausani - It's not goodbye