You are just a teacher...

Ledobom a telefont az ágyra és felülök. Komolyan azt mondtam a főnökömnek, hogy ugorjon fel? Azok után, ami történt a karácsonyi bulin? Egy évig alig szóltam hozzá, most meg meginvitáltam? A poén az, hogy ő mondta, hogy fél óra és itt lesz, úgyhogy nem volt annyira nyomulás. Enyhe flörtnek szántam az egészet, és most mi lesz belőle? Nem feküdhetek vele csak úgy le, mindjárt itt a vizsgám. Azt hittem, hogy majd nagyon meglepődik azon, hogy őt írtam be mentornak. Igazából nem sok közös műtétünk volt az elmúlt egy évben, mégis úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha azt mondom, hogy ő tanított, mert egyrészt ezzel elkerülhetem azt, hogy ő vizsgáztasson, másrészt büszke lehetne rám, hiszen arra számítok, hogy max pontos lesz a vizsgám. Az sms-ben mindenesetre nem tűnt annyira hálásnak, inkább azzal cukkolt, hogy majd jól megszívat.

Feltolom magam az ágyon és a kiterített könyvhalmazra tekintek. Nem tudom, hogy mire számítsak. Most komolyan tanítani fog? Mert akad egy-két kérdésem, ha úgy gondolja, de elég félreérthető a helyzet. Nem hiszem, hogy nekünk le kellene feküdnünk, még akkor sem, ha mindketten akarjuk. Ugyan szakorvos leszek három héten belül, de kétlem, hogy jó ötlet lenne összeszűrni a levet. Egyszer már megtettük, és akkor sem lett jó vége. Mindenesetre kaját azt hozhatna, már éppen rendelni akartam. Három órája nyomom keményen a tanulást, talán lazítanom kellene végre. Azt hiszem, hogy van itthon söröm, jobb lesz behűteni, mire jön. Töményet inkább nem veszek elő, mert akkor garantáltan megtesszük azt, amit nem szabadna.

Felkelek az ágyról, és hagyom kiterítve a könyveimet. A tükörbe nézek, és végigmérem magamat. Egy romhalmaz vagyok. A hajam kócos, smink nincs rajtam, és egész nap melegítőben nyomom. Reggel tusoltam utoljára, mert nem terveztem estére semmit, csak egy nyolcórás szív bypass műtétet. Vajon tetszeni fog neki ez a nagyon lezser, vasárnapi pihenős szerkóm? Kétlem, hogy odalenne a kevésbé menő nőkért, de most ez van, nem tudok semmit sem magamra varázsolni, ami nem vagyok. Itthon vagyok, péntek este van, tanulok és leszarom a fejét magasról. Egyébként is, miért olyan fontos, hogy tetszek neki? Tanítani jön, és csak sörözünk. Mintha barátok lennénk vagy valami…

Elfintorodok, és a konyhába indulok. Kiveszek két sört a bárszekrényemből és a hűtőbe csempészem. Nem leszek zsugori, de nem adok magunknak több sört, mert a végén még rossz útra térünk tőle. Egy sör, utána meg kap limonádét, vagy vizet. A víz is jó. Csak hozzon kaját. Milyen célzást kellene neki még adnom, hogy hozzon kínait a sarokról? Vajon gondol arra, hogy üres kézzel beállítani nem illik? Kétlem. Ő dr. seggfej, sosem gondol az etikettre, inkább csak saját magára és a farkára. Fut, szalad, rohan, mert én azt mondtam, hogy szabad a pálya. Akár itt helyben le is vetkőzhetnék neki.  Nem, én nem ilyen vagyok. Nem az a nő vagyok, aki fehérneműben nyit ajtót. Engem ki kell érdemelni. A karácsonyi parti óta semmi sem volt köztünk, azt hittem, hogy rémes benyomást keltettem a kissé bepiált énemmel. Úgy lenne fair, ha egyszer őt is látnám ilyen állapotban.

A nappaliba tekintek, de minden makulátlan és hófehér. Szó szerint, merthogy az egész házam hófehér és fekete. Én magam terveztem ilyennek. Mindig is az volt az álmom, hogy egy épület 69. emeletén fogok egy hatalmas, balkonos, négy hálószobás lakást bérelni. Két éve végre összejött az álmom. Azóta takarítónő jár hozzám heti háromszor. Egy sebésznek nincs ideje az otthonára.

Abban a pillanatban, hogy elindulok vissza a hálóba, megszólal a csengő. Wáó, ez asszem kicsit kevesebb volt, mint fél óra. Vajon hozott kaját? Miért a kaja jár az eszemben, amikor a főnököm felugrik hozzám? Gyorsan megigazgatom a felkontyolt hajamat, végigsimítok a márkás, de kissé slampos melegítőn, és megközelítem az ajtót. Széles, kacér mosolyra húzom a számat, ahogy üdvözlöm. A szemébe nézve azonban már most elolvadok.

- Jó estét. Hamar ideért…    

Tutira nem fogok neki nemet mondani este. Holnap pedig már én leszek minden pletyka alapja.

You are just a teacher...

Sóhajtok egy nagyot. Kibaszottul utálom ezt a faszit és most itt kell fogadnom a saját lakásomban. Jó igaz, én voltam a hülye, mert minek hívtam el? Már tudom, hogy kár volt kezdeményeznem ezt az ártatlan tréfának tűnő valamit, de ki a halál gondolta, hogy élni fog a lehetőséggel és tényleg eljön. Fel sem merült bennem, hogy igent mond, erre csak úgy be fog állítani hamarosan. Mondjuk fordult már elő valaha a történelem során, hogy Nathan Graham nemet mond, ha egy nő felhívja magához? Ráadásul azt is tudom, hogy vonzónak tart, a csókunk után, de egy éve kb. semmilyen jelet nem küldött azokon a csábos mosolyokon kívül. Az a baj vele, hogy tudja, hogy milyen hatással van a nőkre és ezt kihasználja. Olyan, mint a szépfiúk a tévéből, akiknek nem lehet ellenállni. Ő valószínűleg agglegény lesz egész életében, mindig a fiatal nőket hajtja majd, és itatja őket a kórházzal szemközti kocsmában.

Ahogy kinyitom az ajtót tudom, hogy végem. Minden, amit korábban elhatároztam most megsemmisül, ahogy ránézek. Sokkal könnyebb őt gyűlölni, mert ha egyszer annak vége van, akkor csak baj lesz. Neki nem származhat ebből a kapcsolatból semmi baja, de nekem annál inkább. Nem akarok én lenni a következő strigulája. Az olyan megalázó.

- Csak magának jutnak eszébe ilyen gondolatok. Véletlen volt.

Hazudok, mert nem akarom neki elárulni, hogy azért választottam. Ő is egyből erre gondol, de még a hülye is így tenne. A 69. emeleten lakni vicces, mindenki jót röhög, ha meghallja. Általában az emberek nem merik megkérdezni, hogy miért itt lakom, ő meg már rögtön ezzel nyit. Fölöttem áll magasan, és nyilván ki fogja használni egy párszor még a hatalmát, de kit érdekel? Ma este nem tuti, hogy csak egy kis diák vagyok, szóval majd szépen visszaszólok neki.

Teljesen kitárom az ajtót és szélesen elmosolyodom, amikor kimondja, hogy gofrit hozott. Vajon tudta, hogy milyen nagyon szeretem, vagy csak merő véletlen? Kínait akartam enni, de ez ennél sokkal jobb. Eddig piros pontot kap. Elveszem a kaját, és hátrébb lépek, hogy be tudjon jönni.

- Köszönöm, nem kellett volna…

Ahogy meglátom a tequilat szerintem rögtön elsápadok. A mosolyom kissé lehervad. Rossz emlékeim vannak a tequilaval és vele, úgyhogy én nem erőltetném. Meg ugye megfogadtam, hogy nem rövidezünk, mert akkor nem lesznek gátlásaim és megint rávetem magam.

- Nagyon rendes magától, hogy gondolt rám, de ma tanulunk, úgyhogy én inkább kihagyom. Amúgy is, maga szerint nekem mennyi dugi tequilam van itthon?

Végre elmosolyodom, és megfordulva elindulok a konyhába. Leteszem a pultra a gofrit, majd elkezdtem kibontani a csomagot. A hűtőhöz lépek, kiveszem a két sört és megközelítem a nappaliban. Igazából nekem nincsenek is szobáim, szóval egy nagy tér van és abban mozgunk. Mindenki mindent lát, aki itt van. Nem tudom, hogy neki milyen háza lehet, de tutira elégedetlen az enyémmel. Hát csessze meg. Az enyém olyan lesz, amilyet én akarok. Gondolom az övében guminők hada sorakozik, perverz pucér plakátok előtt.

- Látom nagyon foglalkoztatja ez a 69. emelet. Amúgy meg nem, nem igazán gondolkodtam rajta.

Odamegyek hozzá és a kezébe nyomom a sört. A kanapéra mutatok.

- Foglaljon helyet.

Visszaandalgok a konyhába. Direkt háttal állok neki, hogy közben ne láthassa az arckifejezésemet. Nem tudom, hogy mit kéne tenni, nincsen kézikönyv egy ilyen bonyolult kapcsolat kezelésére. Tányérokat veszek elő, de még nem pakolok semmit.  

- Éhes? Először együnk, aztán tegyem fel a kérdéseimet vagy fordítva? Tudja éppen a szívtranszplantáció komplikációinál tartottam.

Nem hiszem, hogy erre számítana. Az sms-e alapján nem hitte, hogy valójában tanulok. Talán ki kellett volna hoznom néhány könyvet, hogy hatásosabb legyek. Megfordulok, megfogom a sörömet, és közelítek felé.

- El is felejtettem mondani. Mivel ebben az évben én vagyok az egyetlen rezidens, aki kardiológusnak megy tovább, a sebészeti főnök odaadta a maga jegyzetét, amit még anno írt. Éppen abból tanultam, amikor írta az sms-t. Emlékszik rá?

You are just a teacher...

Nem tudom, hogy hogyan kellene viselkednem előtte, és ez megőrjít. Szeretnék természetes lenni, de minden pillanatban arra gondolok, hogy vajon neki ez tetszik-e. A kedvében akarok járni, amikor egy cseppet sem kedvelem. A szép nőknél gyakran előforduló reakció ez, és amúgy pasiktól független, állítja a pszichológusom. Én inkább az apa komplexusom részének tudom be. Képtelen vagyok a boldogságra, a biztos partner melletti elköteleződésben, folyton csak kalandokat és élvezeteket hajkurászok. Nem azért, mert ezzel meg vagyok elégedve, hanem mert másra képtelen vagyok. Dr. Graham is valami ilyesmi, csak ő elvből, neveléstől függetlenül lett ekkora seggfej.

- Nem hazudok. Ez volt az egyetlen szabad lakás az épületben, és mindenképpen itt akartam lakni.

Na jó, megint hazudtam egy picit, de a fele azért igaz volt. Az a nő vagyok, aki a belváros pörgésében sokkal jobban érzi magát, ráadásul innen a kórház is közelebb van, mint a kertvárosból. Sosem fogok virágokat ültetni, max dohányt, és nem akarok medence tisztítókat sem fogadni. Ez az a luxus, amire mindig vágytam. Amúgy sejtettem, hogy ő átlát majd a dolgon, de neki aztán biztosan nem fogom bevallani, hogy igaza van. A piszkos fantáziája maradjon csak az övé.

- Azt hiszem, hogy félreteszem a vizsga utáni bulira. Remélem maga is eljön. Ha sikeres lesz, akkor az egészet megisszuk, ha nem, akkor maga hoz nekem még egyet, és aztán hazavisz, ha megittam.

Szélesen elmosolyodom, mert viccnek szántam, bár tény és való, hogy nem nagyon szoktattam magamat ahhoz a gondolathoz, hogy mi lesz, ha megbukok. Igazából elbízom magam, de van némi valóságalapja. Mindenféle műtéten részt vettem az elmúlt években most pedig még hozzátanulom az elméletet és így lesz a lehető legjobb. Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék még. A vizsga utáni bulinkra amúgy csak meghívóval lehet majd bejönni, akárcsak a korábbi években, ám ezt valószínűleg ő is tudja, és jó néven veszi, hogy kezdeményeztem.

Ahogy állok a konyhába a sörömmel, hirtelen éhes leszek, úgyhogy kibontom a csomag egy részét, és végighúzom az ujjamat az egyik félbehajtott gofri csücskén, ahol kifolyt valami krém. Lenyalom az ujjamról, de ekkor eszembe jut, hogy ez nagyon rossz ötlet. Történjék bármi ma este, bekajálni nem olyan nagyon jó ötlet. Lehet, hogy ő is tudja ezt, azért utasítja vissza elvből. Vajon tervez valami különlegeset ma estére? Megfordulok, és elindulok felé.

- Biztos nagyon finom, jól néz ki, és amúgy haladgatok. Őszintén, már nincs nagyon mit tanulnom, csak ismétlek. Alig pár hét van a vizsgáig, de szinte mindennap dolgozni fogok a héten, úgyhogy a szabadnapomon kell tanulnom.

Beletúrok az éppen széteső hajamba és már nagyon szidom magam, amiért nem hoztam rendbe, amíg még tudtam. Azért valamennyire össze kellett volna kaparnom magamat, ha már így beállított.
Leülök mellé a kanapéra, de azért igyekszem kerülni a tekintetét. Semmi vonzódás, semmi szexpillanat nem lehet közöttünk ezen a nagy, kényelmes kanapén. Rossz ötlet volt ide ültetnem magunkat.

- Akkor hát kérdezzen majd valami jó nehezet. Nem baj amúgy ha benn lesz, engem nem hoz annyira zavarba.

Beleiszom a sörömbe, és a jegyzetet nézem az asztalon. Tutira nem fogunk tanulni ma semmit. Fel kellene állnom. A hangja túl szexi és bársonyos közelről. Ha bármi van, elesett és gyenge nő leszek, aki nem tud majd ellenállni. Olyan leszek, mint az anyám, aki még ötven év fölött is nyomja az ipart.

- Nem tudom, hirtelen ötlet volt. Gondoltam, hogy ha majd jól teljesítek, akkor bebizonyítom, hogy van helyem a kardiológián és esetleg büszke lesz rám. Tudja sokan szeretnének olyan diákot, mint én. Maga még sem tanított engem soha. Miért?

Nagyon magas labda ez, sokkal komolyabb téma, mint a tequila és a gofri, de remélem azért tudja kezelni. Ha már így felállított hozzám némi sms-ezés után, akkor az a minimum, hogy végre őszintén felel egyetlen kérdésemre. Soha nem kértem tőle semmit.

Abban a pillanatban, hogy komor lenne a helyzet, az én áldott jó kutyám gondoskodik róla, hogy még véletlenül se feleljen semmit rá. A lábunkhoz jön, és ő azonnal lehajol. Én már megszoktam, hogy állandóan körülöttem lebzsel.

- Ooh, ő itt Donna Teresa, a kiskutyám. Nagyon régóta meg van már, de még mindig nagyon aktív. Ez a kedvenc kanapéja, biztos azért jött ide.

Kényelmesen elhelyezkedem a kanapéba és iszom egy kortyot a sörből. Ahogy a kutyámat dédelgeti egész édesnek és ártatlannak tűnik. Ilyenkor még az is eszembe jut, hogy meg tudnám kedvelni. Gyorsan el kell hessegetnem ezt a gondolatot.  

You are just a teacher...

- Akkor sem vonzza, ha az én doktorrá válásomat ünnepeljük?

Kacéran mosolygok, de csak poénnak szánom. Tisztában vagyok azzal, hogy hányadán állunk, és tudom, hogy csak azok a szakorvosok szoktak eljönni a bulira, akiknek indok kell, hogy berúgjanak. Minden normális doki tudja, hogy a java még csak a szakorvossá válás után jön, ezért nem iszunk előre a medve bőrére. Mindegy, ha én átmegyek a vizsgán, biztos, hogy legurítok azon a bulin pár tequilat és jól összeszidom a gyakornokaimat, akik az évek során mindent megtettek azért, hogy még véletlenül se legyen belőlem orvos. Örülök, hogy végre megszabadultam attól a küldöttségtől, mert olyan bagázst, mint amit nekem állítottak össze, még senki sem látott. Az egyik megházasodott, a másik terhes lett, a harmadik beleszeretett a páciensbe, kész káosz. Arról meg már nem is beszélek, hogy hány feküdt le a mellettem ülő férfival.
 
- Látom, nagyon izgatja a fantáziáját. Ami azt illeti, igen, én vettem magamnak. Tudja, az  apám elhagyott gyerekkoromban, és anyuval mindig is jóban voltunk, de annyira nem, hogy non-stop vele éljek, szóval összegyűjtöttem a pénzt, és megvettem álmai kéróját. Maga a külvárosban lakik?

Mi a szarért kíváncsi ennyire a lakásom megszerzésének körülményeire? Biztos azt hiszi, hogy egy elkényeztetett úrihölgy vagyok, mert sokan hiszik azt. Nekem ezzel nincs bajom, addig, ameddig a fejemhez nem vágják. A tény, hogy egész életemben apa és testvérek nélkül voltam nem annyira nagy élmény, úgyhogy mindenki leszállhat rólam. Nate tuti azt ugyanezt a gondolatsort osztja, és most, hogy itt ül nálam, vette a bátorságot és megkérdezte. Vagyis nem egészen, mert neki bátorság nélkül is megy ez. Ismét használja a rangját.

Felnevetek, amikor azt feltételezi, hogy a kukába fogom dobni. Látszik, hogy mennyire nem ismer engem, de nem baj, éppen itt az ideje, hogy felvilágosítsam.

- Nálam gofrit sosem dobunk ki, szóval ne aggódjon. Csak nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy nagy evő vagyok. Úgy tudom, hogy maga sosem kajál együtt nőkkel, nem akarom megzavarni ezt a szép sort.

Úgy mondom, mint aki komolyan gondolja, de persze ez csak cukkolás. Sosem lennék szemtelen vagy pimasz a felettesemmel. Azt hiszem, hogy némi sms-ezés és sör után ezt azért megengedhetem magamnak, bár aztán ki tudja.

- Zavarba hozna, és a vizsgáról kilépve jól megverném a sztetoszkóppal. Remélem tényleg csak viccnek szánta, mert ha ilyet kérdez, én komolyan megbosszulom. Gondolom sejti, hogy vagány csaj vagyok és behajtom.

Az ujjamat emelem fenyegetőleg. Nem vagyok egy agresszív csaj, de ha valaki baszakszik, akkor az megkapja. Mondjuk szelídnek sem mondanám magam, de inkább nyugodt típus vagyok. Ha a vizsgán személyesebb jellegű kérdést kapok, tuti, hogy visszavágok. Azt is kinézem magamból, hogy fellebbezek vagy valami. Már nagyon szeretnék orvos lenni.

A feszültség tapintható, de direkt tettem fel ezt a kérdést. Kockáztatom vele azt, hogy a jó hangulatot elrontom, de egyszerűen tudnom kell. Nem vagyok már gyakornok, sem kezdő rezidens. Felnőttem. Készen állok erre a beszélgetésre, hogy őszintén megmondja. Azt is elviselem, ha azt mondja, hogy túl szép vagyok, hogy nem tanultunk volna. Mondjuk az még a jobbik eset, ha a saját érdekemben lökött el magától. Egy rövid mondattal magyarázza meg, ami elég kétértelmű. Nem fogom annyiban hagyni.

- Gondolja? Én mindig is azt hittem, hogy a munka iránti elkötelezettségem le tud győzni minden egyéb hatást.

Egy darabig nézem, majd elfordulok és beleiszom a sörbe. Milyen jó, hogy Dona Teresa gondoskodik a hangulatról és feldobja az esténket a jelenlétével. Nem veszem sértésnek, hogy nem tetszik neki a kutya neve. Teljesen feléjük fordulok és leteszem a sört az asztalra. Biztos, hogy sírok, ha kiönti a sörömet és úszik a lakásom a ragacsban.

- Nem is annyira rossz. Egy spanyol szappanoperában hallottam, és erre a kis hisztikirálynőre is teljesen ráillik. Töltsön vele egy napot és majd meglátja, hogy miről beszélek. És nem, egyetlen ruhakutyája sincsen. Ő nem egy Paris Hilton féle kutya.

Még csak az kéne, hogy öltöztessem szegényt. Nem, én már az örökbe fogadásakor eldöntöttem, hogy én nem az a fajta gazdi leszek.

-Oh persze, egész biztos. Vagy inkább féltékeny, amiért magával vagyok elfoglalva és nem vele. A kanapét direkt választottam, szeretem, hogy nagy és kényelmes. Amúgy, ha már itt tartunk, meglepődtem, hogy csak úgy átugrott. Nem gondoltam volna, hogy valaha feljön hozzám.
 

You are just a teacher...

- Azért, mert én magát írtam be mentornak, ők viszont nem.

Őszintén meglep, hogy megpróbál rajtam fogást keresni, de nem baj, mert mindenre van frappáns válaszom. Nem ő az első seggfej pasi, akivel dolgom akadt. Pontosan tudom, hogy miközben próbálja fenntartani egy átlagos beszélgetés látszatát, mindenféle perverz gondolatai vannak, amelyeknek csupán az egy harmadában szerepelek én, a maradékban pedig mindenki más. Az valahogy sosem izgatott, hogy amúgy hány csajjal van, de onnantól kezdve, hogy eldöntötte, hogy a kórház hímringyója lesz, a sorsa eldöntetett, és élete végéig lehet ezzel szívatni. Ha egy nap majd meg is házasodik, esetleg lesznek gyerekei, akkor is mindig lesz valami, ami emlékezteti majd arra a korszakra, amikor mindenkit megdugott a munkahelyén. Az ilyentől az ember egyszerűen csak nem tud szabadulni. Ez olyan, mint én és a tequila. Hiába, mert onnantól kezdve, hogy felvállaltam, lehetőséget adtam az embereknek arra, hogy visszaéljenek vele, és megjegyezzék nekem különböző fórumokon, hogy orvos létemre milyen bőségesen iszom. Hát ez van, ezzel együtt kell élni.

- Tudom, hogy olyan tűnök, mint akit eltartanak, de nem vagyok elkényeztetett. A lakásomat nem vette senki. Sőt, ha már itt tartunk, már évek óta nem vettek nekem úgy igazán semmi értékeset a rokonaim. Felnőttem.

Huszonkilenc vagyok és rezidens. Igazából jól keresek, tehát ha akarnám, akkor elkölthetném, de nincs időm ilyenekre. Amúgy sem a pénzért csinálom, hanem a szenvedélyért és a fejlődésért. Szóval összegyűjtöttem a pénzt, és megvettem álmaim kéróját. De kezd kicsit uncsi lenni már ez a téma, lépjünk tovább a lakásomról.

- És nyaralója van?

Ez afféle kíváncsiskodó kérdés. A rezidensek sokat találgatják, hogy vajon kinek milyen luxus dolgaik vannak. Nyílt titok, hogy a kórházban dolgozó magasabb pozícióban lévő orvosok nagyon jól keresnek, sokszor buliznak ezáltal, és gyűjtik a kocsikat. Valamelyik nap azt találgattuk, hogy vajon egyetlen házat/lakást tartanak-e, vagy netalántán a világ egy másik pontján ott várja őket egy kényelmes, eldugott helyen lévő kis odú. Mondjuk nem gondolom, hogy Nate az a fajta lenne, aki ingatlanba fekteti a pénzt. Vagy kocsiba. Még nem is nagyon láttam kocsival…

- Hogyan válogatja ki, hogy kit visz vacsorázni, és kit nem? Van erre valami szabály? A legszebbeknek jár a kaja?

Ezt nem hagyhatom ki, muszáj, hogy kihasználjam, ha már olyan egyszerűen rávágta, hogy amúgy szokott kajálni nőkkel. Oké, hogy Lynette-tel vacsorázik, de az család. Az teljesen más. Én most azokra a nőkre gondoltam, akiket a magáévá akar tenni legalább egyszer. Ezek szerint nem nagyon visz senkit sem étterembe. Mondjuk megértem, nem is kell, mert a nők kb. tizenöt perc alatt rávehetők jó dumával egy gyors numerára.

Felnevetek, és megiszom a maradék sörömet. Szóval azt akarja, hogy egyek. Aztán meg esetleg legyen valami közöttünk? Kizárt dolog. De ezt hogy mondhatnám már meg neki? Mégis csak a főnököm. Bocsi, nem akarok enni, mert várom, hogy lefeküdjük, és majd miután kidőltél, azután szándékozom magamba tömni.

- Tényleg sokat eszem egyébként. Mondjuk a kórházban sosincs időm semmire sem. Egy alma a napi kajám. Magát se látni sokszor a kantinban. Az irodájában eszik dugiban?

Szélesen elmosolyodom. Elképzelni sem tudom, hogy a nagy tömeg kellős közepén belép a maga sármjával és lazán leül egy szelet rántotthússal. Valahogy nem ő lenne, ha ilyeneket csinálna. A titokzatossága hozzátartozik a vonzalmához. Ha mindig, mindenhol csak őt látnák a nők, hamar kimenne a divatból. Nagyon érti a dolgát.

- Miért, komolyan mondtam. Én mindig állom a szavam, szóval szándékosan ne nehezítse a dolgomat, és még véletlenül se mosolyogjon. Nem szokták mondani magának, hogy a mosolya miatt buknak meg a lányok a vizsgán? A rezidensek között terjed egy ilyen legendaféle.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e elmesélni neki a bennfentes dolgainkat, de nem fogja túl komolyan venni szerintem. Mi csajok hajlamosan vagyunk leblokkolni, ha zavarba hoznak minket, és egy szakorvosi vizsga kellős közepén ez a létező legrosszabb dolog. Én relaxációs gyakorlatokat végzek, hogy ki tudjak mindent zárni és magam elé tudjak képzelni különböző betegségekben szenvedő szíveket a műtőasztalon. A nők amúgy is vizuálisak, ahhoz, hogy el tudjam mondani egy procedúra lépéseit, látnom kell magam előtt, hogy én mit teszek, ha ott állok a nyitott szív fölött. Ehhez viszont maximális koncentrációra van szükség. Azt a légkört nagyon nehéz megteremteni, és könnyű kizökkeni, ha valami közben jön. Mondjuk Nate gyilkos mosolya.

- Ez a dolog szerintem kettőn áll. Maga nem fekszik le olyan nővel, aki nem akarja, nem? Mi van, ha én nemet mondtam volna? A vonzalmat le tudta volna nyomni a tény, hogy egy istenadta tehetség vagyok, és előbb vagy utóbb végképp elfelejtett volna rám úgy tekinteni, mint egy igazi nőre, és diák lettem volna. Higgye el, hogy nem kell, hogy szépnek nevezzen, azt akarom, hogy az agyamat dicsérje.  

Kicsit már túl őszinte voltam, és mintha hazudtam is volna. Szerintem egyszer tutira lefeküdtünk volna, de többször valószínűleg nem. Ő a legjobb kardiológus a kórházban, ő vezeti a részleget, neki kellett volna tanítania, és nem a szépségemre fognia, hogy nem ment. Feldühít, hogy ezt éveken át kihagytuk, csak azért, mert féltünk, hogy mi lett volna, ha egymásba gabalyodunk. Szar helyzet.

- Miért, maga milyen nevet adna neki? Tudom, hogy rendkívüli a névválasztásom, de egyedik akartam, és lássa be, sikerült.

Kezd kicsit necces lenni a dolog. Azt hiszem, hogy olyasvalami fog történni, amit nem tehetünk meg. Még nem. Vagy de?

- Kezdjük azzal, hogy maga írt rám. És csak azért voltam ilyen bátor, mert sms volt, ott mindig lehet szájhősködni. Őszintén mondom, hogy nem gondoltam, hogy tényleg átjön. De most már örülök, hogy így alakult.

Úgy sem tudja meg senki, a mi titkunk lesz. Itt sem kell aludnia, mert kirúghatom, miután végeztünk. Sőt, megkérhetem, hogy rám se nézzem többé. Belemehetek, mert van választásom. Egyértelmű, hogy amikor kezdeményezi a csókot én belemegyek. Olyan, mint egy kibaszott manna, erről beszélt mindenki, és most végre én is kipróbálhatom. Engedem, hogy tegyen velem, amit csak akar, de hogy bátorítsam, végigfekszem a kanapén, a kezemmel pedig a borostás arcát simogatom. Hogy csinálja, hogy nem szúr? A csókja tényleg nagyon jó, gyakorlott mondjuk, olyan, ami miatt simán lemondok egy-két dologért. Nem is gondolkodom inkább, csak élvezem.  

You are just a teacher...

+18

Nehéz elhinnem, hogy olyasvalaki, aki ennyi nővel van, nem bírja a libákat. Mindig is az volt a véleményem, hogy ő javarészt butuska szőkékkel fekszik le, de persze ennél többek sosem lesznek neki. Inkább nem is reagálok semmit, csak bólogatok, és újból kortyolok egyet a sörömből. Sosem értettem egyébként a férfi mentalitást. Ki nem állhatják az elkényeztetett, nyafogós csajokat, de ha egyetlen éjszakáról van szó, simán bevállalják. Az ilyen nők nem kiábrándítóak az ágyban is? Vagy megéri lenyelni a sok nyafogást azért a kis élményért? Nate jó pasi, olyan nőket is megkaphatna, akik érnek is valamit. Számomra ez az egész nagyon hihetetlen…

- Áh, szóval a szüleinek van nyaralója. Az majdnem olyan, mintha magának lenne. Amúgy egyetértek. Sokszor járok a partra futni, és sajnos túl sok a nyaraló, nincs egy békés, mindenki számára használható rész sem.

Hangosan felnevetek. Jogos, jogos, csak gondoltam ez oldaná a feszültséget, meg kíváncsi is voltam. Csajozási titkai mindenkinek vannak, és ha már a kanapémon ülünk és sörözünk, gondoltam megoszt velem egyet-kettőt. Nem mintha én azokat tudnám hasznosítani, vagy valami.

- Inkább ne is mondjon el egyetlenegyet sem. Hallani sem akarom őket.

Elfordítom a fejem, és eljátszom, hogy utálnám ezt végighallgatni. Persze nekem mindegy, a kórházban már úgyis kiismerte őt mindenki, szóval gondolom a nővérek meg egyéb orvosnők között meg van a jel. Sokat beszélnek róla és a taktikákról, de valahogy én most egyet sem tudok. Lehet, hogy ez is éppen az? Mondjuk elég spontán szervezés volt, úgyhogy nem tuti, de azért jobb, ha óvatos vagyok.

- Biztos, hogy nem dőltem volna be, de most már mindegy, mert már sosem tudjuk meg. Hamarosan szakorvos leszek, így már másként kell rám tekintenie.

Hát, nem pont erre gondoltam, de nekem végül is így is jó. Ha szakorvos leszek, akkor már úgyis mindegy, hogy lefeküdtem-e vele vagy sem, nem? Végigdőlök a kanapén, és hagyom, hogy fölém tornyosuljon. Ahogy hirtelen teljesen fölöttem van, eszembe jut, hogy ezt azért párszor elképzeltem. Mondjuk azon a jó kis karácsonyi bulin. Belemosolygok a csókba, ahogy eszembe jut, hogy mennyire berúgtam. Kár lenne ezt firtatni.

Ahogy végigsimít, mindenemen érzem, hogy hideg borzongás fut rajtam végig. Milyen jó, hogy lenge ruhában vagyok, mert ezen át mindent érzek, és könnyű lesz levenni. Már éppen kezdenék úgy igazán belejönni, amikor nem bírja ki, és megjegyzi, hogy bedőltem volna anno. Nem reagálok, csak vállat vonok, és belefeledkezem a pillanatba. Behunyom a szemem, a csókokra koncentrálok. Segédkezem a felsőm levételében, és újra visszadőlök a kanapéra. Minek is vettem én ma melltartót? Sokkal szexibb lett volna, ha már eleve nem veszek fel ilyen felesleges ruhadarabokat.

A nadrágomból kapkodva kibújok, és amíg Nate nem figyel, gyorsan leveszem a melltartómat is, és a földre dobom. Tulajdonképpen teljesen meztelen vagyok, úgyhogy azt csinál velem, amit akar, de remélem nem akarja elkapkodni. Félig felülök, és megfogom a karját, ott, ahol becsléseim szerint a legizmosabb. Mindig is meg akartam fogni, de csak most tehetem ezt meg. Elmosolyodom, amikor érzem, hogy rájött, hogy miben mesterkedem, és gyorsan elengedem. A pólójáért nyúlok, hogy a hasát is láthassam végre, mert anélkül tutira nem rak be semmit sehová. Az ő segítségével leveszem róla a pólót, és egy pillanatra megállok mindennel. A szívem már olyan hevesen ver, hogy félek, hogy szívritmus zavarral a kórházban kötök ki. Megfogom a legfelső kockákat, kicsit hátrébb dőlök, hogy ne érhessen hozzám, és suttogva megszólalok:

- Na, itt az ideje, hogy végre megdugj.  

Mint egy ketrecéből kitört állat kezdeményezem hevesen a következő csókot, és magamra húzom úgy, hogy azért mind a ketten kényelmesen feküdjünk. Átölelem, és egy pár másodpercig úgy érzem, hogy csak ő és csak én létezem egy teljesen más világban. El sem hiszem, hogy azt mondtam neki, hogy dugjon meg, de hirtelen elöntötte az agyamat mindenféle kémiai vegyület, amit most meg sem tudok nevezni, és kitört belőlem minden vágyam. Remélem formában van, mert engem sikerült felizgatnia.

You are just a teacher...

+18

Nem is gondolkodom tulajdonképpen, inkább próbálom kizárni a tényt, hogy ő nem egy olyan átlag pasi, akit soha többé nem látok, hanem olyasvalaki, akivel bármikor összefuthatok a folyosón, sőt, még közös esetünk is lehet. Felnőttek vagyunk, de a kollégák közötti szex a legrosszabb dolog a világon. Minden helyzetet megnehezít, és az ítélőképességünk is megváltozik, hiszen ha akarjuk, ha nem érzelmek vannak. Persze, jöhet a jó öreg, "én csak szexet akarok, semmi mást", de köztünk ez már nem teljesen csak az. Én is érzem, és tutira ő is, de mind a ketten makacsok leszünk, nem fogjuk soha bevallani. Így marad a jó öreg random dugás nálam, aztán egy hétig megint semmi.


Minden egyes érintése jó, teljesen feltüzel, egyre jobban vágyok rá. Van rutinja az tény, de minden várakozásomat felülmúlta. Én megkönnyítettem neki néhány dolgot a vetkőzéssel, de rossz néven veszi. Elmosolyodom, és megszólalok.

- Majd legközelebb.

Nem mintha tudnám, hogy lesz még alkalom, de meg akarom nyugtatni. Én szeretek gyorsan túllenni az olyan kellemetlen dolgokon, mint a vetkőzés, mert nem vagyok az a szerelmeskedős típus. Essünk rögtön inkább egymásnak, az a lényeg. Főleg, ha az ember ennyit vár rá.


Szerencsére belelendül a dolgokba, és kezdeményezi az első kört. Már ami az én részemet illeti persze. Nem tudom eldönteni, hogy azért teszi-e, mert jobban szeret adni, mint kapni, vagy mert be akar vágódni ezzel az egésszel. Én elengedem a dolgot, ellazítom a testemet, behunyom a szemem és nyögve döntöm hátra a fejemet. Mondjuk ez a kanapé nem volt a lehető legjobb döntés ezekhez a mutatványokhoz, de már annyira benne vagyok, és közel a nagy O-hoz, hogy nem akarom megzavarni azzal, hogy menjünk le a szőnyegre. Minden egyes porcikám remeg az élvezettől, amikor végre elérem a célt, és hangosan adom a tudtára, hogy mennyire jól csinálta. Elmosolyodom, és lenézek rá. Ő jön.

 
Igazából nekem is lett volna ötletem rá, hogy mit csináljak, de átveszi az irányítást. Ám legyen úgy, ahogy ő akarja, felegyenesedek a kanapén, és szó nélkül, felkészülve arra, hogy ő így akarja, szélesebben elmosolyodom. Először csak az ujját kezdem el szopogatni, aztán nyúlok a szerszáma után. Az a baj, hogy érzem, hogy nem kéne ezt sokáig húzni, mert még azelőtt elmegy, hogy úgy igazán dugnánk. Pár percig kényeztetem így, aztán elhúzódom.

- A szőnyegen folytassunk inkább.

Gyengéden meglököm a mellkasát, és odamutatok a kanapé mellé. Azt is jelzem, ha szeretném, ha ő lenne alul először, és csábosan elmosolyodom. Nem tudom, hogy hányszor adta át eddigi élete során a vezető szerepet a szexben, de most tutira át kell, mert én akarok felül lenni. Ellököm magam a kanapétól, és letérdelek a szőnyegre várva a reakcióját.

You are just a teacher...

+18

Olyan ez, mint a drog, mint a tequila, sőt, jobb, mint a tequila, amit én ritkán mondok. A legtöbb pasi átlagos, olyan lihegős fajta, akik kb. öt percig bírják, aztán kidőlnek, majd húsz percen át azt kérdezgetik, hogy "milyen volt bébi?" "te is elmentél szivi?". De ez ma este teljesen más. Vad és érzéki, olyan egymásnak ugrós. Az az állapot, amikor két ember már annyira nem bírja, hogy egy egyszerű sms-ezés beindítja őket, és mindenben szexet látnak. Tudtam, hogy ha feljön hozzám majd belemegyünk mindketten a dologba. Nem mintha egyébként én nem akartam volna, szerintem kettőnk közül ő ellenállt jobban. Döbbenet, nem? A doki, aki az egész kórházat megdöntötte, aki nem arról híres, hogy megváratná a nőket, egyetlen rezidensnek nem adta meg a lehetőséget. Máig.


A mondata, hogy a magamévá tegyem annyira beindít, hogy nem is várok sokat, rápattanok a szőnyegen, és kényelmesen elhelyezkedem. Két kezemmel támasztom magam, és folyamatosan gyorsítva mozgok. Általában meg tudom állapítani, hogy mikor kéne lassítani, hogy több ideig tartson a menet, de Nate esetében más, mert ő maga kezdeményezi a változást. Határozott mozdulattal átfordít, és elhalmoz a csókjaival. Olyan erősen csinálja, hogy képtelen vagyok csendben tűrni, nyögök, és már káromkodnék, de aztán eszembe jut, hogy ő kurvára a főnököm, és ezt már tényleg nem tehetem, szóval befogom, és az izmos hátát simogatom, miközben egyre inkább érzem, hogy eljött a pillanat. Az enyém persze más, mint az övé, és nem is egyszerre történik (olyan csak a filmekben van), de elég jó. Minden porcikám megremeg, a testemet felemelem, lehunyom a szemem és teljesen átadom magam a mennyei érzésnek. Nate kidől a padlóra és kinyújtja a kezét. Pár percig hezitálok, mert egyáltalán nem vágyom szex utáni romantikára, de nem akarok neki nemet mondani, megbántani vagy ilyenek, így odafekszem. Mindketten izzadtak vagyunk, büdösek és lihegünk. Mint egy rossz pornó film.


Így az, hogy le akar tusolni nem ér váratlanul. Csak most jön ez a kellemetlen csevegés arról, hogy el kell mennie. Hogyan mondjam meg neki, hogy nem akarom, hogy itt maradjon? Elhúzódok, és végigpillantok a testén, amikor felpattan. Túl fáradt vagyok még egy menethez, de azért piszkálja a fantáziám.

- Persze, nyugodtan, de aztán el kell menned. Fürdő balra az első ajtó. Törülköző az alsó fiókban.

Meg sem várom, hogy mit mond, gyorsan felkelek a szőnyegről, és rohanok a hálóba keresni egy köntöst. Ő gondolom eltűnt a fürdőbe. Sietve bújok bele a fekete, kissé átlátszó és rövid darabba, majd visszalibegek a konyhába. A szőnyegre nézek, mint valami bűnös helyszínre. Még sosem szexeltem rajta. Lehet, hogy most be kéne ruháznom egy újra?


Elfordulok, és a pulthoz megyek. Kinyitom a szekrényt, és kiemelem az ismerős italt. Nem vagyok éhes, nincs kedvem semmihez. Tanulnom kéne a szakvizsgámra, de most megkívántam egy jó kis rövidet. Kiveszek egy poharat, és töltök magamnak. Nem akarok bunkó lenni, de tudom, hogy Nate motorral jött, nem hiszem, hogy innia kéne. Ha kijön lehet, hogy azért megkérdezem, de nagyon remélem, hogy veszi az adást, és ő maga kezdeményezi a lelépést. Már maga az egész helyzet elég kínos, nem kell még itt valami kényelmetlen romantikával, vagy bájcsevegéssel nehezíteni.