Ó, Drága Eve! Középiskolában a legjobb barátnők voltunk, együtt szőttük az álmokat, hogy bekerülünk az orvosira, egy nap magán praxist nyitunk és mi leszünk a legjobbak. Azóta jó pár év eltelt és mi alig beszéltünk.
Én maradtam Ausztráliában, te viszont egészen Amerikáig mentél az orvosi egyetemre. Eleinte ugyan még tartottuk a kapcsolatot, de a sok tanulnivaló és az időeltolódás miatt a Skype beszélgetéseink rövid facebook üzenetekké alakultak, majd lassan azok is el-elmaradtak.
Pedig ha tudnád mennyire hiányzol nekem! Hogy mennyire hiányzik a barátságunk... az átbeszélgetett éjszakák, a sok nevetés és közös főzőcskézés. Most, hogy visszaköltözöl Sydney-be, remélem ott folytathatunk mindent, ahol abbahagytunk. Csak mondjuk egy kicsit több pezsgővel és egy mozimaratonnal. Esetleg kezdésként mit szólnál a Magic Mike-hoz? Legalább legeltethetnénk a szemünket a félmeztelen pasikon, mielőtt igazi, felnőtt dolgokról beszélgetnénk. Hiszen te sem csak honvágyból költöztél haza, én pedig még heti pár alkalommal visszajáró vendég leszek a St. Claire-ben, úgyhogy mindkettőnknek lenne miről mesélni.
De bízom benne, hogy bármi is történt veled az elmúlt években, még ugyanaz a csupa szív, kedves, vicces és optimista lány vagy, aki régen voltál.
Hívj fel, amint leszállt a géped, vagy egyszerűen csak csengess be hozzám, mert már nagyon várlak!

Ha megérkeztél írj pm-et és megbeszélünk mindent, ami esetleg kimaradt volna. Siess, várlak!