Az aranykarórámra pillantók, amit Jacobtól kaptam az idei születésnapomra, már lassan tíz óra lesz, ha a kisasszony egy percet is késik, hát gondoskodom róla, hogy egy héten keresztül szart puccoljon. Nem szeretem, ha késnek, és általában én is megpróbálok pontos lenni. Főleg, ha a munkámról van szó. Igazából, nem is tudom mit jelent dolgozni, míg ide nem kerültem és be nem fejeztem az orvosi egyetemet. Apám  Ausztrália sötétebb berkeiben mozog, hogy úgy mondjam, igazából a család nem is nagyon szokta faggatni őt, nem mintha amúgy olyan szívesen beszélt volna erről. Van amiről nem kell tudnunk, és ez ilyen dolog. Azt hiszem apámat én szeretem a legjobban, elég nagy családnak számítunk. Vagyok én, és az ikertestvérem, Amara, aki kemény három perccel korában született, és ezt sokszor vágja a fejemhez. Imádom őt, persze nem annyira, mint apámat, nekem ő  a legfontosabb, a férjem után. Aki amúgy meg sem érdemelné, hogy így gondoljak rá. Egy senkiházi seggfej, de hát mindenki azt szagolja amit szakított. Volt rá lehetőségem, hogy a másik, a jobb fivért válasszam, a bátyját. Először jártam is vele, de nem tetszett, ő túl jó hozzám, szerény, tudjátok olyan igazi jó fiú. Nekem nem volt elég, a kemény kellett, aki mellett még ma is azt a tüzet érzem, amit mondjuk sokkal régebben, évekkel ezelőtt. Csakis ő képes úgy lángra lobbantani a testem, senki más. Csak ő képes úgy kihozni a sodromból, és csak miatta vagyok képes arra amiket tenni szoktam. Teljes mértékben az apámra ütöttem, bosszúálló, olykor hisztis, határozott, szadista vagyok. Képes vagyok olyan őrültségekre, amit a múltkor is tettem. Például amikor megígérte hogy elvisz vacsorázni, hát mondanom sem kell, hogy megint elfelejtette, mert másik hülye lotyóval találkozott. Újból. Én méregből az egész házat átrendeztem, sőt mire este hazajött másik franciaágy várta a szobánkban. Biztos, hogy nem fogok abba az ágyba befeküdni, ahova más nőket visz. Nem is tudom, hogy képzelhetett ilyet! Volt idő mikor hetente csináltam ezt. Sokszor játszódtam el a gondolattal, hogy ezt nem fogom tovább csinálni és elválok, csak hogy nem volt komoly, inkább egy újabb -féle gőg, amivel oda vághattam ahol  férjemnek a legjobban fájt. Mi több, akartam hogy fájjon, azt a fájdalmat és keserűséget érezze, mint én. Tudtam, hogy így lesz, amint bejelentem a szándékomat és ráébred, hogy megakarok lépni. És ez még jobban be fog nála találni, mert a tulajdonának tekint, és talán így is van, az övé vagyok, és leszek is míg világ a világ. Soha nem fog beleegyezni a válásba, és nem a családjaink között fennálló üzleti, esetleg baráti kapcsolatok miatt. Óh nem, egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy még véletlenül sem lehetek másé, bele őrülne a gondolatba, hogy más érintsen. Mondjuk nem értem ezt a beteges féltékenységet nála, ha ő fűvel-fával megcsal. Mármint igazából nyilván, száz százalékosan nem lehetek benne biztos, de nem vagyok idióta, szóval sejtem a dolgot. Annyira féltékeny, hogy nálunk csakis nők dolgoznak, az egyetlen férfi, a kertészünk, aki már hosszú évek óta a Delaney család gondozásában élt, lassan szegénynek már járókeretre lenne szüksége azt hiszem, igazából enyhén szólva is nevetséges, de tudom, ha valaki egy ujjal is hozzám érne, bizonyára órákkal később már a föld alatt végezné, és a testrészei Sidney különböző városrészeiben lennének elásva. Minimum, de előtte biztosan jól meg is kínozná az illetőt. Tudom, hogy így van, vannak férfiak, emberek kik nem riadnak vissza a gyilkolástól, és ez az Alvilágban még inkább így van, ami azt illeti. Sőt máshogyan nem is tudják érvényesíteni az akaratukat, nem arról van szó, hogy nem lenne lelkiismeretük, vagyis a legtöbbnek nyilván nincs, de akadnak olyanok, akiknek igen, szóval a lényeg, hogy itt farkastörvények uralkodnak, és általában az marad állva aki gusztustalanabb, keményebben, mocskosabban harcol. Erről az apám és a férjem is mesélhetne, már ha érdekelne, de ha így lenne akkor sem biztos, hogy mesélnének, sőt, van ami rájuk tartzik, és egy magamfajta, aki olyan családba születik, mint ez, megtanulja mit kérdezhet és mit nem. Főként ha nőnek születik.
Szurok színű, fekete magassarkúm, tizenöt centiméterén halkan kopogok a padlón, miközben méregdrága karórámra pillantok, a kisasszonynak tíz perce van, hogy ide érjen, ha késni fog, leírja magát előttem örökre. Egy szürke színű farmer van rajtam, fekete, kasmír pulóverrel a hófehér, orvosi köpeny alatt, hosszú, méz színű fürtjeim lófarokba kötve lógnak a hátamra, épp abban a helyiségben várakozom ahol a gyakornokok pihenni, vagy éppen gyülekezni szoktak, már átfutottam Miss Moris aktáját, és őszintén szólva nem örülök neki. Félvér, mi az ilyeneket dolgoztatni szoktunk, családunknak inkább pattogni szoktak, mint hogy orvos váljék belőlük. Le kell győznöm a gőgömet, a hányingeremet, és a rasszizmusomat orvosként, mint belém plántált édesapám.
-Épp időben, örülnék, ha legközelebb hamarabb érkezne,- szólalok meg jegesen, ahogy végig pillantok rajta, és egy laza fintor ül ki az arcomra.
-Először körbe vezetem az osztályon, - indulok el rögtön és jól teszi, ha iparkodik utánam, a sürgősségi osztályra lettem beosztva pár hétig, így ő is.