- Jézusom, ne ragozzuk, oké? Még jó, hogy nem vagyok egy Angelina Jolie. - jegyzem meg, de őszintén nem tudom ez honnan jön. Így is belebújok a széktámlába, hogy azért annyira ne lássa a melleimet, pedig nem nagyon. Hülye ösztönös reakció, s közben ott van bennem a gondolat, hogy de basszus, jólesik, hogy így van. Mármint, hogy tetszem neki. Vagyis tetszenek a melleim.. áh, de bonyolult! - Mi az, hogy vissza? Nem követtem el semmit ellened. - tettetem a megrökönyödöttet. Remekül szórakozom a döbbenetén. Ez csak egy játék, s nem veszem észre hol léptük át azt a bizonyos határt, csak akkor, amikor kérdezek, s ő válaszol, de nem szóval, hanem tettel. Beledöntöm fejemet tenyerébe, s miközben - nesze, mit vártál? - viszonozom a csókját emelkedem fel, hogy a lábamat is át tudjam emelni a széken, s immáron ne üljek előtte, hanem szinte hozzásimulva álljak, nem is gondolva végig mennyire nem így kellene erre reagáljak. Valahol elmém egy zugában halványan eszembe jut, hogy ez több fronton is rossz ötlet, de ettől még eszemben sincs megszakítani azt, ami jó. - És akkor most ki iszik? - suttogom rekedten, még mindig nen hajolva messzire ajkaitól, úgy állva előtte, hogy az asztalnak támaszkodom, s őt magammal szembe penderítem-fordítom. - Egy kicsit elfelejteném, hogy a legjobb barátom vagy.. - cirógatom meg mutatóujjammal kissé bizonytalanul az arcát, állvonalán siklatva lejjebb az érintést hogy megállapodjon tenyerem a vállán. - Basszus! Ez a Lisa tök hülye. - szalad ki a számon. Nem tudok mit mondani. Egyszerűen az alkohol, a játék, a csókja.. mind együtt így hat rám. Se távolodni, se értelmesen beszélni.. Pedig talán mindkettőt kellene.
Kezdőlap 
