Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 14, 2016 7:13 pm Keletkezett az írás



Adam & Zoe
heeyyy boss


- Asszonyom, harmadjára mondom, hogy ez a bérlet le van járva! Nem a számítógépes rendszerünkkel van probléma, hanem a bérletével – emeltem fel kissé a hangomat, miután már kemény tíz perce próbálom elmagyarázni ennek a bányarémnek a szituációt. Gyorsan felvázolom neked is, hogy képben légy. Szóval van itt egy körülbelül negyvenes éveiben járó plázacica. Igazából egy sarki kurv*nak is elmehetne, mivel ahogy belibben, húzza maga után a fullasztó olcsó parfümének az illatát. De ez nem elég, egy konditerembe nem értem minek kell magassarkúba járnia, neccharisnyába, miniszoknyába. A rajta lévő párducmintás kabáttól pedig egyszerűen felfordul a gyomrom. A sminkéről nem is nyitottam vitát, túl harsány, olyan, mintha sose mosná le, csak egy újabb réteget ken rá az arcára. Egyszerűen gyomorforgató volt a látvány, én még durvább bulik után sem festettem így. Egy alapos slagozás ráférne, akkor legalább lekerülne róla ez a sok felesleges mocsok. A férje bizonyára nem az eszéért vehette el, hisz képtelen felfogni azzal az apró kis, mikroszkopikus agyával, hogy a tíz alkalmat már lejárta.
- Ez lehetetlen – dobta hátra a kamu haját, legszívesebben egyenként kitépegetném az ócskán felhelyezett hajtincseit. – Tisztán emlékszem rá, hogy eddig csak három alkalommal jöttem el. Biztos valamit félrenézett, nézzen újra utána – mutat a gépre, mire egy ideges pillantást vetettem rá az asztal mögül.
- Igen.. Ezt teszem, de nézze csak – fordítottam felé a képernyőt – Itt vannak az időpontok, tíz alkalom, remélem, el tud addig számolni – jegyeztem meg halkan, mire a nő arca hirtelen vörössé vált. Úgy nézett ki, mint egy felfújt paradicsom. Talán, nem kellett volna ilyen hangosan megjegyeznem a mondatom utolsó részét, de ha valaki ennyire sík hülye, hogy képtelen megjegyezni a dolgokat, azzal úgy is kell bánni! Mindenesetre nem bántam, ami megtörtént, azt már nem lehet visszaszívni. Legalább valaki lehozza őt a rózsaszín felhőkről.
- Hogy merészel így beszélni egy fizető vevővel? Azonnal követelem a felettesét! – csapott rá az asztalra drámaian, én meg csak megráztam a fejemet. – Ezt buktad szivikém, nincs itt – mosolyodtam rá önelégülten, majd megnyitottam egy új lapot. Hoppá.. – Ahelyett, hogy velem vitatkozna feleslegesen, nem ártana megkérdeznie a férjét, hogy mit keresett itt az elmúlt hónapban hétszer egy olyan… huszonöt évesnek tűnő szőke bombázóval – mosolyodtam rá önelégülten, és az előbbinél is vörösebb színbe ment át az arca. Na igen, a társas bérlet hátránya, kijelzi, hogy épp ki használta.. Úgy imádom a munkámat, ilyen még sose fordult elő, ez a jelenet tisztára olyan volt, mintha egy mexikói szappanoperából lett volna kiragadva.
- Visszajövök még kislány, és előbb vagy utóbb, de beszélni fogok a maga főnökével! – az ujjával mutogatott fenyegetően, majd megfordult és gyorsan eltávozott az edzőteremből, természetesen maga mögött hagyva az orrfacsaró bűzét.
- Hülye liba – zártam be az ablakot, és a fiókomból elővettem egy epres ízesítésű nyalókát. Miután lefejtettem róla a zacskót, a számba dobtam. – Darreeeeeeeeen – üvöltöttem át, ő pedig kidugta a fejét az ajtó mögül. – Mit tudsz a főnökről, egyáltalán bejön? – kérdeztem rá, de nem tudott válaszolni, mert a telefonja megzavart minket. Gyors felvette, annyit tátogott még oda nekem, hogy bocsi, és eltűnt. Mindegy.. A gépen bekapcsoltam a facebookot, és elkezdtem böngészni az ismerőseim adatlapjai közt. Ez nem volt meglepő, nagyjából két éve majdnem mindennap ezt csinálom.

©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 15, 2016 3:48 pm Keletkezett az írás



Három hét. Ennyi ideje vagyok kinn a kórházból. Tudom, ez kevés ahhoz, hogy mindent rendbe hozzak, hiszen még mindig nem emlékszem a baleset előtti időkre, vagy arra, hogy ki voltam. Rémálmok gyötörnek éjjelente, nyugtatókon élek, hogy aludni tudjak. Emberek, arcok és árnyak kísértenek. Természetesen már egyre ritkábban, de itt vannak. Mintha a régi életem akarna előtörni, vagy csak engem foglalkoztat. Darren viszont, ő sokat mondott rólam. Azt mondta, hogy eleinte edzett engem, még jó pár éve ismert meg, és eléggé rideg, és távolságtartó voltam, ha a múltamról kérdezett, így nem zaklatott. Viszont nagyobb segítség volt, mint Zoe. Azt hiszem, vele jobban jártam, és hála neki, a tetőtér igencsak otthonossá vált, miután kitakaríttatta, egy kis tatarozást is kapott, új bútorokat, ágyat, fürdőt. Nagy volt a fennforgás, de közben igyekeztem minél jobban beletanulni a főnöki pozícióba, még iskolába is beiratkoztam, hogy többet tudjak, és itt is könnyebb volt. A kimutatásokon gyakoroltam, és lassan elkezdtem előszedni a régi dolgokat. Hogy ment régen, és hogy megy most. Lassan, de biztosan bele fogok jönni. Már szerencsére egy telefont is szerzett nekem Darren, igazán nagy támaszom, egyedül Zoe munkájával nem vagyok megelégedve.
- Te vetted fel ezt a lányt? - kérdezem a férfit, miközben a lány kinn kóricál valahol.
- Baj van vele?
- Igen, az, hogy még itt van. Borzalmas, amiket néha tesz. Olvastad a vendégkönyvet? Ne is haragudj, de ez nekem nem játszik - rázom meg a fejem. Ideges vagyok. Mint minden egyes nap. Nem szeretem, ha hülyének néznek, vagy flegmáznak velem. Zoe simán megteszi, ráadásul úgy beszél a vendégekkel néha...
- Azt mondta, nem volt beírás - válaszol a negyven feletti sötétbőrű férfi. - Átvágott, remek...
- „Soha nem volt még részem ekkora megaláztatásban, a főnökség helyében kirúgnám ezt a tiszteletlen, modortalan nőt” - olvasok fel egy bejegyzést, majd lecsapom a könyvet. - És ez a finomabb verzió. Mi a szart csináltam én az elmúlt öt évben? Édes istenem. Itt kellett volna lennem! - gyújtok rá hirtelen levágva a könyvet az asztalra. Nem egyszer szidtam, hibáztattam magam, mert én is tehetek erről, és elvesztettem az emlékeimet, mindent, ami választ adhatna.
- Adam... NE kezd el megint! Figyelj, délután bejössz edzeni..
- Sánta vagyok, az edzés kilőve!
- Ne keseregj, csináld! Lehet, hogy nem emlékszel, de én tudom, mekkora akaraterő van benned! Csodálatra méltó! Ha így folytatod, be fogsz savanyodni - mordul fel a férfi, én pedig ránézek, majd a résnyire nyitott ajtón hangok szűrődnek be. Veszekedés hangjai. Lassan kerülöm meg az asztalom, majd csak hallgatózom. Nem szép dolog, de mindent hallani akarok. Nagyon érik egy fejmosás ennek a lánynak. Darren közben kimegy, én maradok, majd az íróasztalhoz sétálok lassan, és elnyomom a csikkemet. Az asztalhoz ülve várok még egy keveset, majd felsóhajtok. Rendben, akkor essünk túl rajta.
- Zoe, betolnád a formás hátsódat úgy azonnal? - emelem meg a hangom, biztos vagyok benne, hogy hallja. - És a szájhúzást mellőzd, köszönöm! - közben magam elé húzom a bezárt vendégkönyvet. Aztán, amikor belép, felnézek rá, és biccentéssel jelzem, hogy zárja be az ajtót maga mögött, mert most nem akarom világgá kürtölni, amit mondani akarok.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról, ki vagy te? Hogy beszéltél azzal a nővel? És ha nem lenne elég... - pillantok le a könyvre, biztos ismeri, láthatta már párszor. - Gondolom, tudod, mi ez - engedek meg egy gúnyos félmosolyt. Egyelőre én vagyok a munkaadója, így élhetek azzal, hogy igenis leszúrjam a viselkedéséért, és ha kell, akkor ki is rúgjam. Bár remélem, egyelőre erre még nem kerül sor...
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 17, 2016 6:52 pm Keletkezett az írás



Adam & Zoe
heeyyy boss


Épp elvesztem az aktuális hirdetésekben, mikor Adam hangjára lettem figyelmes. Egy halk sóhaj feltört belőlem, kíváncsi voltam, hogy most megint mit talált ellenem. Esküszöm ez a férfi ki volt rám élezve, nem tudom, mivel érdemeltem ki gyűlöletét, de érzem a hangjában, látom a szemeiben, hogy nagyon nem szimpatizált velem. Kellett megjelennie.. Eddig tökéletesen meg voltam elégedve a munkahelyemmel, de amióta felbukkant a főnök, egyre nehezebben veszem rá magam, hogy bejöjjek. Nem léphettem ki egyszerűen, hisz nem hevertek a lábaim előtt állásajánlatok, hónapokba telne mire sikerülne egy hasonlóan jó munkát találnom, ráadásul egy olyat, ami ilyen kitűnően fizetett. Persze, lehetne jobb is, de az esetleges fizetésemelést majd csak pár hét múlva fogom felvetni, addig megpróbálom a legjobb oldalamat mutatni neki.
Elhúztam a számat, majd lezároltam a gépet, hogy más ne tudjon belépni az én fiókomba míg távol voltam. Nem lenne kellemes, ha miattam derülne fény pár üzleti titokra, így sem tartoztam Adam kedvencei közé, nem úgy, mint Darren, akivel rengeteget beszélnek négyszemközt.. Biztos meleg volt, vagy nem tudom, de rajta nem igazán működött a vonzerőm. Pedig próbáltam az ujjaim köré csavarni, mint mindenki mást, csak nem hagyta magát. Úgy látszik, lassan bele kellett törődnöm abba, hogy Adam-et képtelen vagyok irányítani.
- Köszönöm főnök, ez a bók igazán jól esett - sétáltam be az ajtón, amit aztán be is csuktam magam mögött. A szobába érve egyből megcsapott a cigaretta jellegzetes illata, egy erre vonatkozó beszólást meg inkább magamban tartottam, nem úgy tűnt, mint aki vevő lenne egy jó poénra. Ő az a tipikus régi korszakban élő főnök volt, akivel komolyan kellett viselkedni, nem lehetett hülyéskedni, mert akkor az állásodat kockáztattad. Sajnáltam, tényleg, hisz eddig olyan jól éreztem magam, de úgy néz ki minden meg fog változni.. Az íróasztala elé helyezett két szék közül az egyikre hanyagul lehuppantam, s egy kérdő pillantást vetettem rá. Ez a nézés szinte ráfagyott az arcomra, ahogy tovább beszélt. Állkapcsom megfeszült, kezeimet pedig ökölbe szorítottam hirtelen felindultságomban. Mégis ő kinek képzelte magát? Lehet, hogy a főnököm volt, de nem jogosította fel őt arra, hogy ilyen hangnemben beszéljen hozzám. És ha még mindez nem lett volna elég, egy számomra már ismert könyvet vett elő. Ó remek! Ennél jobb napom nem is lehetne, először az a hülye nő, majd most ez. Komolyan elkezdhetek csomagolni, lassan nem lesz munkám, ha ezt így fogom tovább folytatni.
- Az szemet szúrt, mi? - vakartam meg a tarkómat, és elkezdtem fészkelődni a helyemben. - Nem fogom tagadni, megtörtént egytől egyig - vontam meg a vállamat, majd kifújtam a levegőt. Egy pillanatra Adam szemeibe néztem, de utána rögtön a panaszkönyvre siklott. Mégis mi mást mondhatnék? Sajnálom? Igyekszem jó kislány lenni? Á, ugyan már.. Néhány ember olyan szerencsétlen volt, fel kellett őket világosítanom. - Hamar kiakasztanak a vevők, és - kezdtem el hadonászni a kezeimmel, miközben a legmegfelelőbb szó iránt kutattam -, könnyen ki tudnak akasztani - fogalmaztam meg finoman, mert az agyamban nem éppenséggel így zajlott le, de mivel szeretném még megtartani a munkámat, ezért próbáltam a lehető legjobban viselkedni. - S olyankor hamarabb cselekszem, mint gondolkodom - a kezemben forgattam a nyalókát, majd felálltam a helyemről és az ajtó melletti szemetesbe dobtam be azt. Úgyis volt még több tucat a fiókomban, vállaltam ezt az áldozattételt. - Figyelj.. szerintem rosszul indítottunk, én nem szeretném, ha feszültség lenne köztünk - mutattam rá, majd magamra. Éles váltás, de ha bent szeretnék maradni, sajnos muszáj volt az ő szabályai szerint játszanom. Plusz egy piszok jó színésznő voltam, nem értettem vele egyet sok dologban, de most az egyszer muszáj volt félre tolnom makacs énemet. - Miért ne lehetnénk jóban? És ígérem, igyekezni fogok - sétáltam a háta mögé, majd a kezeimet a vállára helyeztem, s odahajoltam hozzá. A panaszkönyv ott hevert előtte, s egyből felidéződött bennem a sok szörnyű dolog, mely benne van. Szép bemutatkozás lehetett a részemről. - Na mit szólsz ehhez, hmm? - emeltem rá pillantásomat, és még mindig nem hátráltam el. Ezt a részét komolyan gondoltam. Nem szerettem volna fasírtban lenni vele, egy normális, értelmes férfinak tűnt, aki nem mellesleg piszkosul helyes volt, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a főnök tabu számomra.

©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Jan. 19, 2016 8:24 am Keletkezett az írás




Zoe and Gareth


Nem tudom, miért bosszant ennyire ez a nő, de már a jelenléte olykor fel tud idegesíteni. Ezért is igyekszem kerülni őt. Tudom, szemétség így indítani, de már az első találkozásnál bemutatkozott, és nem a jó értelemben véve. Reméltem, tényleg reméltem, hogy valaki olyan látogat meg, aki ismer, és aki nem rohan le egy ilyen flegma, nemtörődöm viselkedéssel. De tévedtem, ahogy minden egyes nap tévedek vele kapcsolatban. Megtűröm, elviselem magam mellett, mert kerülöm őt. Mondjuk mindenki mást is. Darren jön utánam folyton, és próbál szóra bírni, azt hiszem, talán tényleg kezdek befordulni. Rossz kedvem van. Napok óta, és elhatalmasodik rajtam olykor, magával ragad. Elnyel a sötét. Tudatlan vagyok, nem ismerem fel a tükörképem, habár kezdem megszokni az arcot, ami visszanéz rám. Amelyen már nincsenek foltok, csak borosta, csak fáradtság. Olykor hiányzik belőle az élet, vagy valami, ami célt takar. Nem tudom, hogy ki voltam. Talán soha nem tudom meg már.
Lassan egy hónapja történt a baleset, sőt, talán már több is. Senkim nincs. Se családom, se rokonaim. Sem egy nő, vagy gyerekek. Nem tudom, hogy akartam egyáltalán? Fogalmam sincs, mik voltak a tervesem közeledve a negyvenhez. Nem tudom, milyen indíttatásból nyitottam meg a termet, és azt sem, hogy mit csináltam, ameddig nem voltam itt. Darren szerint többször beszéltünk telefonon Olykor találkoztunk is. Azt mondja rendes embernek látott. Azt mondta, edzeni tanított. Hiszen fogalmam sincs, mit taníthatott, de sánta vagyok. Nem hiszem, hogy tanácsos lenne még belevágnom az ilyenekbe. Vagy csupán csak kifogást keresek. Szerinte. Nem tudom miért, de valahogy nem érzem jól magam a bőrömben. Kényelmetlenek a ruháim, kényelmetlen minden, és nem azért, mert nem tetszene, sőt... Csak új. Nem ismert érzés. Nem tudom, miért pont velem történt ez, de talán jobb is. Talán így volt elrendelve. Túl sok a talán, és a sok közül csak egyet tudok, hogy Zoe egyre jobban és jobban felbosszant, mintha ez lenne az életcélja. Nem tudom, mit akar ezzel elérni, vagy az előbbi jelenetben miért is leli örömét.
- HA hamar kiakasztanak a vendégek, akkor miért ide jöttél dolgozni? - sóhajtok fel a szememet forgatva, miközben elengedem első megjegyzését a fülem mellett. Csak figyelem, és nem akarok megértőbb lenni. Tudom, az első benyomás nem mindig a valós, de ez a lány nem hinném, hogy rájátszana. Csak szimplán ilyen. De akkor semmi keresnivalója olyan helyen, ahol emberekkel kell dolgozni. Akkor talán el kellene vonulnia egy kis lyukba. Nem tudom, de nem hiszem, hogy sokáig tudnám tolerálni ezt.
- Rosszul indítottunk? Te indítottál rosszul - hangom elhalkul. Figyelem őt, ahogy feláll, és a nyalóka a kukába repül. Hó pont, úgy is gyerekesnek tartom, ha egy felnőtt nő ilyen szarokkal a szájában lófrál. Nem tudom, mire készül, de a megváltozott hanglejtése azt jelzi, hogy valamire biztos. Tudom, hogy nem változik meg senki ilyen hirtelen. Ebben biztos vagyok. Mégis kíváncsian várom a műsorát. Természetesen szép nő, sőt, igazából gyönyörű, de az egész viselkedése illúzióromboló. Nem is próbáltam meg reagálni a csábítási kísérleteire, vagy arra, mikor nem egyszer miniszoknyában hajolt le előttem, vagy dőlt rá a pultra. Valahogy nem kenyerem. Nem szeretnék kikezdeni az alkalmazottammal. Vannak más nők is. Habár nem tudom, mikor lesz alkalmam kimozdulni, de mindenképpen rám fér. Sok ez így nekem, hogy leterhelem az agyam. Léptein pihentetem a szemem, oldalra fordítom a fejem. Ő megérint, én pedig számíthattam volna erre. Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat is.
- Tudod, kikezdeni az amnéziás főnököddel nem a legjobb taktika - elhúzódom, felállok, és most én indulok el felé. - Főleg úgy, hogy eleve rosszul indítottál neki az egésznek. Nem egy elveszett hülyegyerek vagyok, Zoe. Nem érdekelnek a taktikáid - sétálok felé a széket és az asztalt megkerülve, egész közel hozzá. Nem akarom, hogy azt gondolja, majd ő irányít.
- Mit szólnál, ha a megszokott főnök-alkalmazott viszonyhoz alkalmazkodva te rendes lennél, és esetleg akkor nem küldelek, maximum egy tréningre, ahol megtanulsz viselkedni - halkan beszélek hozzá, alig hallhatón, de komolyan. Alig öt centire álltam meg előtte, hogy érezze a közelségem. Nem, nem kezdek ki vele. Ha ezt tenném, akkor tudná, az látszana rajtam.


megjegyzés: Imádlak szószám: ***

made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 21, 2016 8:00 am Keletkezett az írás



Adam & Zoe
heeyyy boss


Őszintén szólva zavart, hogy Adam nem hevert a lábaim előtt, mint mindenki más. Pár hete elterveztem, hogy megtöröm őt, valahogyan el fogom csábítani, utána pedig ezzel fogom zsarolni... Bebiztosítanám magam, nem rúghatna ki, hisz a hatóság nagyon utálja a munkahelyi szexuális zaklatást. Persze tagadhatná, de egy ilyen múlttal, mint az övé, simán megnyerném az ügyet, ráadásul mindig a nők esnek áldozattá, seperc alatt hinnének nekem. Nevezhetsz kegyetlennek, egy kígyónak, de a túlélés érdekében komoly döntéseket kell hozni. Szükségem volt erre a munkára, s ha a kapcsolatunk így halad tovább, ahogy eddig is, akkor már tényleg hamarosan elkezdhetek pakolni. Az elmúlt hetekben próbáltam felkelteni a figyelmét. Miniszoknyáktól kezdve, mély dekoltázsokon át az érintésekig. Fogalmam sem volt, hogy meddig voltam hajlandó elmenni, de kitartó voltam. Csak most kezdtem el, egyhamar nem fogom feladni. Nem hinném, hogy a saját csapatában játszott, láttam, ahogyan figyelte a nővért a kórházban, látom, ahogyan elájulnak tőle a nők a konditeremben. Van egy bizonyos sármja, aminek nagyon nehéz ellenállni. Bevallom, már-már az én térdeim is beleremegnek mosolyába, vagy a szigorú tekintetébe. Upsz, ezzel elárultam magam; kegyetlenül fogom élvezni ezt a kis játékomat vele.
Kérdésén egy pillanatra elgondolkoztam. Most mondjam azt, hogy a jó fizetés vonzott ide? Válasz helyett egyszerűen megvontam a vállamat, mivel magam se tudtam ezt.
- Közel van az otthonomhoz, versenyképes fizetést nyújt, illetve a szakmámban helyezkedtem el. Elég nehéz egy ilyen munkahelyet találni - pillantottam rá, majd miután kidobtam a nyalókát, mögé sétáltam. Ujjaim körkörös mozdulatokkal cirógatták a vállát. Olyan feszültnek tűnt, rég engedhette el magát, úgy igazán. De ezen könnyen tudunk segíteni, az ajtó be volt zárva, noha nem kulcsra, de nem hinném, hogy Darren egyhamar be fog hozzánk jönni, hisz az előbb láttam, hogy egy vendég volt hozzá beírva. Harcművészetre vagy mire, én rögzítettem az adatot, de már rég kiment a fejemből, hogy mit kellett. A felesleges információkat pillanatok alatt képes vagyok elfelejteni.
Féloldalasan elmosolyodom, ahogy vette a lapot, de sajnos nem az következett be, mint amire számítottam.
- Hízelgő, hogy ezt gondolod - léptem hátra, ahogy felállt a helyéről. Az asztal szélének dőlve figyeltem őt tovább. - Ne keverd össze a kedvességet a flörtöléssel - ráztam meg a fejemet, úgy téve, mintha nem az elcsábítása lett volna a szándékom. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. De nem mutattam ki az érzelmeimet, arcomon nem tükröződött semmi sem, nem akartam, hogy átlásson rajtam. Szerencsére, az idők során sikerült elsajátítanom ezt a "póker arcot".
- Sok jelzőt rád tudnék aggasztani, de a hülyét nem. Elvesztetted az emlékezetedet, alig pár hete, de te itt vagy, keményen dolgozol, más erre nem lenne képes - ha a testemmel képtelen vagyok őt elcsábítani, akkor jön a B terv. Dicsérnem kell őt, az mindenkinek jól esett, de sajnos mostanra beláttam, hogy ez nem egy egynapos munka lesz, hanem akár hetek is elfognak rá menni.
- Ajánlat elfogadva, habár nem hiszek ebben a tréningekben. És te mit szólnál, haaa... - löktem el magamat az asztalától, s felegenyesedve még jobban csökkent a köztünk lévő távolság. - holnap délután eljönnél velünk sörözni? Rád férne egy kis kikapcsolódás, ráadásul ez egy jó alkalom lenne mélyebben megismerni az alkalmazottjaidat - nyomtam meg a mélyebben szócskát, s egy kósza tincset a fülem mögé söpörtem, majd felnéztem rá. Esküszöm kezdtem élvezni ezt a játékot, boldogan fogom megtörni őt.

©

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 23, 2016 2:29 pm Keletkezett az írás




Zoe and Gareth


A balesetem után napokig nem voltam magamnál. Aztán észhez tértem, és semmire sem emlékeztem. Az orvos persze nyugtatott, hogy nem is tudom hány százalék esélyem van, de az olyan kevés, arra nem adunk. Láttam rajta, hogy csak reményt akar adni. Én pedig nem reménykedtem. Valahogy nem éreztem magaménak ezt az érzést. Nem hittem abban, hogy valaha emlékezhetek, és ezzel egy időben, ahogy felébredtem, és teltek a napok, úgy váltam bizonytalanabbá. A bizonytalanságom pedig felélesztett bennem egyfajta bizalmatlanságot az emberek felé. A külvilág felé, és én úgy éreztem, hogy többé már nem bízhatok senkiben, csak magamban. Ezt Zoe első látogatása erősítette meg bennem. Ahogy hozzám viszonyult, rájöttem, hogy igazam van. Nem hihetek abban, csak amit látok, és tudok. Az első pillanattól bizalmatlan voltam vele szemben, és igazam lett. Így bármit is tesz, vagy mond, nem tudok benne bízni. Nem tudom, hogy valaha is sikerülhet, csak azt tudom, hogy jelen helyzetben még a gondolatától is kiver a víz, hogy vele kell dolgoznom. Talán megváltozhat. Darren azt mondja, nagy ügyet csinálok a dologból, vagy csak nem érdekli? Azt mondja, makacs vagyok, amikor először találkoztunk, akkor is az voltam. Ráadásul újabban idegbetegnek hív, és feszültnek. Nem tagadom. Az vagyok. Zavar, hogy sántítok, zavar, hogy nem emlékszem az életemre, zavar Zoe, vagy az emberek sokasága. Önmagamon sem tudok kiigazodni, magamban sem bízom, hogy tehetném másokban? Az a szerencse, hogy elég könnyedén kiigazodom az engem körülvevő embereken.
Nagyot sóhajtok, miközben Zoe hirtelen változását figyelem, magamban mosolygok, de még nem ült ki arcomra. Tudni akarom, mit tervez, miféle módon próbál engem is behálózni, ahogy Darrennel is tette. Nem akarom, hogy engem is madárnak nézzen. Ott fogja bebukni, hogy nem bízom senkiben sem.
- Zoe, még mindig amnéziás vagyok, nem hülye. Férfi vagyok, tudom, hogy milyen, mikor valaki el akar csábítani az alantas céljai miatt - arcomon lekezelés jelei fedezhetők fel, nem hiszek ebben a hirtelen váltásban. Hiszen egész héten ezt csinálta. Előttem hajolgatott, mintha elfelejtené a miniszoknyáját. Férfi vagyok, megnézem, ami szép, de nem hiszem, hogy nekem ki kellene kezdenem ezzel a nővel. Rossz megérzésem van ezzel kapcsolatban, és nem szabad. Ő az alkalmazottam, már csak ezért sem, és nem szeretném, ha ellenem fordítaná, ha történne valami. Így maradok a bizalmatlanságom mögé bújva, mert oda akkor nem tud beférkőzni.
- Ahha, persze, hirtelen megtértél, és szimpatizálsz velem. Ugyan már Zoe. Ne tagadd, ki nem állhatsz - sétálok egész közel, és pár pillanatig nem engedek a távolságból. Tudom, hogy jól nézek ki, és ez sok nőnek tetszik, minden bizonnyal Zoe is rajtam felejtette néhányszor a tekintetét tudom, mert érzékeltem. Furcsa. Bár nem engedem tovább. Nem lehet. És nem akarom, hogy ebből bajom legyen, így hátrébb lépek, és az ablakhoz sétálok. Felsóhajtok, ahogy megint meghallom a hangját, majd megcsóválom a fejem. Egyszer ki fog készíteni, és akkor hirtelen felindulásból el fogom küldeni, mert képes nagyon is kihozni a sodromból, és ez az újfajta kedvesség nagyon nem tetszik. Túl hirtelen történt.
- Én pedig szeretném, ha elmennél, mert egyszer te fogod csődbe vinni ezt a helyet. Nem értem, miért kell így állnod a világhoz? Mit ártottak neked az emberek? Vagy az a pláza lady az előbb. Komolyan felbosszantasz, hogy azt látom, egy cseppnyi illem nem szorult beléd, és azt gondolod, hogy a világ körülötted forog, és majd bedőlök ennek a hirtelen jött kedvességednek... - behergeltem magam újfent. Valahogy nem tudok hinni benne. Ebben az egész helyzetben úgy érzem, ha tovább feszíti a húrt, elküldöm a fenébe, és nem akarom megint látni. A tréning szerintem jó ötlet, talán tanul egy kis jó modort. - Szóval kérlek, erőltesd meg magad... - sóhajtok lenyugodva, és most őszintén, komolyan gondolom a kérést. Az asztalomhoz lépek, majd kiveszek egy cigit. Nem kínálom meg, mert most nem érzem az idejét, ráadásul jelen helyzetben főnök-beosztott beszélgetés van közöttünk, nem két ismerős. Ami nem is lehetne, hiszen nem ismerem. Ő sem engem. Én sem magamat.
- Mélyebben? Zoe... Ha véletlen, akár egyszer is megfordult a fejedben, hogy kikezdenék veled, vagy hagynám, hogy elcsavart a fejem, nyomatékosan megkérlek, hogy sürgősen verd ki a fejedből. Soha, semmilyen körülmények között sem fogok sem veled, sem Lizával kikezdeni, de ha Darren is ott lesz, akkor esetleg elmegyek... Habár kétlem, hogy sokáig élvezhetnénk egymás társaságát - beszélek. Tisztázni akarom a feltételeket. Liza nem is az esetem a szőke göndör fürtjeivel, aki szintén edzéseket tart. Zoe pedig, nos, az a baj, bármit kinézek belőle. Utolsó szavaimat pedig úgy érti, ahogy akarja. Rá bízom. Talán mert kinézem belőle, hogy az első, bármire kapható fickóval lelép. Habár nem tudom, Darren mennyire bulis még, ámbár mesélt érdekességeket. A lényeg, hogy nem egyeztem bele, hogy velük megyek, mert kerülni szeretném őt. Legalábbis amikor csak lehet, mert nem bízom benne. Persze ez változhat. Talán... Az még a jövő zenéje...


megjegyzés: Imádlak szószám: 780

made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:57 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Adam & Zoe
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: